Pesti Hírlap, 1905. február (27. évfolyam, 33-60. szám)
1905-02-24 / 56. szám
1905. február 24., péntek. PESTIHIRLAP — (Egy nevezetes ereklye.) Debrecen városában nagy előkészület folyik már hónapok óta a Csokonai Vitéz Mihály halálának évszázados megünneplésére. Május hó első napjaiban fogják a Csokonai-múzeum megnyitásával az országos jellegű ünnepélyt megtartani s a bizottság vezetői széleskörű tevékenységgel láttak hozzá azon tervükhöz, hogy az ünnepély idején a Csokonaira vonatkozó összes nevezetesebb ereklyék eredetiben vagy ha fényképreprodukciókban együtt legyenek. A hazafias buzgalomnak és kegyeletnek ez a dicséretes példája hozta nemrégiben a fővárosba a Csokonai kiállítás bizottságának egyik vezető emberét, aki a Nemzeti Múzeum könyvtárában és levelestárában Csokonai religuiákat keresett. Kutatás közben aztán ráakadtak egy nevezetes, igen érdekes irodalmi ereklyére, mely a Csokonai reliquiák között poétikus vonatkozásainál fogva, bizonyára a legbecsesebb helyet fogja elfoglalni. Egy tizenhatod alakú, félkártya nagyságú verseskönyvecske ez, finom papírra nyomva, zöld selyem táblával és a címlapon a Csokonai kopekrásával. Egészen elveszett kicsinységénél fogva a nehéz kötésű vastag könyvek sorozatában, de annál nagyobb érdeklődést keltett, midőn előkerült. Nevezetessé és becses irodalmi ereklyévé teszi ezt a kis könyvecskét, hogy Lili ájának méreg ajánlósorok kíséretében ajándékozta s ezenkívülazok az apró historikumok, melyek ennek a könyvnek a nevezetességéhez fűződnek. Címe: „A Szépség ereje a bajnoki sziveim. Irta Csokonai.“ Jelmondat: Quito fu il premio del fnio lange amore Vleíni. A könyv azon alkalomból irtott, hogy Tekintetes, Nemes és Nemzetes Roffi Borbély Gábor ur menyasszonyául eljegyezte J. N. Vajai Vay Janette-et, a Méltóságos Gontiliarus dj kisasszonyát Zsolcán. A verseket megelőző elöljáró-beszéd s a Janette kisasszonyhoz intézett vére valószínűvé teszi, hogy Csokonai mecénást talált magának az ifjú párban, kik könyve kifő mutatását lehetővé tették vagy talán az összes költségeket fedezték. 1800. jul. 15-én Miskolcon jelent meg a kis verses könyvecske, melyből egy példány a Csokonai Lillájának, Vajda Juliannának a kezébe került. Ez a példány van jelenlega Nemzeti Múzeum tulajdonában s ma is olvashatók benne Csokonainak Lillához intézett érzelmes sorai. „Elfelejthetetlen angyalom! — így szól a kézírás. —Vedd ezt a kis könyvet azzal a szívvel, amilyennel ajánlom s emlékezik meg írójáról, akit te hidegebben fogadsz, mint sem érdemelné! Élj vígan. Csokonait* Eddig tart a Csokonai Írása s utána következnek kétszer leírva a Lilla nevének kezdőbetűi: V. J. V. J. Az irás Vajda Juliannától származik, aki megőrizte kegyelettel ezt a könyvet, melynek írója hallhatatlanná tette őt. Vajda Juliánna halálával hagyatékát szétosztották s valószínűleg igy került Pestre 1856- ban, mikor egyúttal a Jókai Mór tulajdonába jutott. A könyv kalandozásának a története ugyan még nincsen felderítve, sem az, hogy a Vajda Juliánna halála után kinek jutottak a Csokonai könyvek birtokába s minő utakon kerültek Pestre, majd a Jókai tulajdonába), de mindezt nem lesz nehéz dolog felderíteni. A Nemzeti Múzeum a Jókai ajándékozása folytán kapta meg a nevezetes ereklyét, mely ma is a tulajdonában van s a könyvecske címlapjának a feljegyzései után, idegen kézzel bejegyzett írással most is olvashatók a következő szavak: „E könyvecskét Lillájának ajándékozd Csokonai. — A Széchenyi országos könyvtárnak szemete 1859. a. 15-én Jókai Mór.“ Sok egyebekkel együtt, ez az ereklye is be lesz mutatva hiteles fényképmásolatban a debreceni Csokonai kiállításon, melyet a száz éves halálozási évforduló alkalmából Debrecen városa és a debreceni ref. kollégium rendez, igy adva nemes elégtételt a halhatatlan emlékű költőnek, kit életében szülővárosa méltányolt legkevésbbé. (Prielle Kornélia kérelme.) Prielle Kor, méli ír, az agg művésznő, a következő sorok közlését kéri: Az utóbbi hetekben egész raja zúdult rám, úgy helyből, mint a vidékről olyan leveleknek, amelyekben tőlem nemcsak anyagi segélyt, de a legképtelenebb dolgokban pártfogásomat, támogatásomat leérik. Kénytelen vagyok tehát ez után kijelenteni, hogy se anyagi viszonyaim, se korom, se egészségem nem olyan, hogy én azokat teljesíthessem és hogy ismeretlen egyének válaszomra ne reflektáljanak. Prielle ,Cornelia. ök. - ---------------—• (Az uj tizkoronás bankjegy.) Az osztrákmagyar bank uj tizkoronás bankjegyeit ma „dobta a piacra.“ Ez persze üzleti kifejezés és nem azt jelenti, hogy az egyes piacokon ma tíz koronás bankjegyeket szórtak szét a közönség között. Az új pénz megjelenése mindazonáltal némi érdeklődést keltett, s aki csak tehette, eietett becserélni néhány új tizesét, hogy haza vigye , megmutassa az otthonvalóknak. Tekintve az uj bankjegy csekély értékét, ez az olcsóbb fajta meglepetésekhez tartozik. Az uj bankjegy majdnem egy ujjnyival hosszabb a réginél és művészi szempontból sokkal szebb is. Míg a most letűnő tízkoronás bankjegy kékesszirke papiroson egyszerű lila nyomással készült, az új bankjegy piros-fehér-zöld-kék szikeket játszik és feltűnően emlékeztet az amerikai papírpénzre. Eltűnik a régi bankjegy banális pajzsa is a reá támaszkodó két aművettel együtt, s helyettük egy bájos, szőke leányfej, egy angolos baby (a Rohan herceg leánykája) néz reánk ártatlan, szende tekintettel. A szendesége annyira megható, hogy szinte sajnálunk az új pénz. (Öngyilkos iskolás fiú.) Aradon valószínűleg inkább pajkosságból, mint rosszaságból egynéhány iskolásfiú az üzleti berendezésekből, avagy a kirakatokból el-elemelt egyet-mást. Az üzlettulajdonosok közül többen feljelentést tettek emiatt, mire a rendőrség kinyomozta a tetteseket, akik azután lopás vétsége miatt a járásbíróság elé kerültek. Szerdán délelőttre volt kitűzve a tárgyalás. A kis bűnösök közül csak Bott József, Bott Ignác aradvidéki pénzügyőri fővigyázó fia hiányzott. Keresték szüleinél, de otthon sem volt. Végre a fia egyik barátja megvallotta, hogy alighanem öngyilkossá lett, neki legalább azt mondotta, hogy inkább a Marosba öli magát, semmint a bíróság elé álljon. A Maros jegén találtak is sáros lábnyomokat, egy léknél pedig ott feküdt a fiú téli kabátja. Mivel eddig egyebütt a fiú nyomára nem akadtak, tehát valószínű, hogy tényleg a Marosba ölte magát. (A verekedés vége.) Osvald József 18 esztendős nyomdász csütörtökön délután a külső váciút 114- számú ház előtt összekapott több legénynyel, akik annyira összeszurkálták, hogy a mentők vitték a Rókusba. Atöbbiek megugrottak,től megválni. Az egész bankjegy különben két részből áll: az első, a nagyobb, keretben a bankjegy szövegét látjuk, hatalmas, piros szegélyű tizes számra sötétkék szöveggel nyomva. A magyar szöveg így hangzik: ,Az osztrák-magyar tank e bankjegyért bárki kívánságára azonnal fizet bécsi és budapesti főintézeténél tíz korona törvényes ércpénzt. (A régi bankjegyeknél a helytelen szövegezés folytán a kompakt szedés „tíz koronát“ mutatott.) A szöveg fölött a magyar oldalon az összetett magyar elmez, az osztrák oldalon a kétfejű sas díszeleg. Mindkét szöveg mellett pedig igen szecessziós keretben a már említett leányfél. Az egész bankjegy papirosa különben, tele van tizes számokkal hintve és ha az ablakon át nézzük, a magyar és osztrák szöveg két hatalmas 10-es száma 1001-et mutat. A kis pénzű humoristák körében tehát ez az uj bankjegy lesz az ezres bankó, mely az ezeregyés boldogságait idézi fel. Eltekintve ettől a kétes becsű szójátéktól, tiszta szívből kívánjuk minden egyes olvasónknak, hogy minél több ezer ilyen bankjegyre tegyen hamarosan szert. I — (Loubet és a spanyol király.) Párizsban hivatalosan megerősítik, hogy Alfonz király a taj vásaszal Loubet látogatására Párizsba utazik és Loubet a látogatást az őszszel Madridban fogja viszszaadni.* (Az új ágostai evangélikus főgimnázium.) Dr Berzeviczy Albert kultuszminiszter dr Zsilinszky Mihály államtitkár és dr Boncz Ödön miniszteri tanácsos kíséretében szerdán délelőtt meglátogatta a városligeti fasorban állami segítséggel épült új ágostai evangélikus főgimnáziumot. Az egyház részéről Mágócsy-Dietz Sándor felügyelő, az intézet és tanári kara nevében Ulbrich Sándor helyettes igazgató üdvözölte. A miniszter az intézetnek hazafias munkásságával, kulturális missziójával szerzett régi hírnevére hivatkozva, kívánt továbbra is áldást működésére. Petz Samu egyetemi tanárnak, az intézet építőjének vezetésével aztán végigjárta az épületet, egy-egy előadás-órán s a szertárakban, tornán és díszteremben időzve hosszabban. Az intézet építése, berendezése minden tekintetben megfelelvén a legmodernebb követeléseknek, a miniszter és kísérete teljes elismerését és dicséretét nyilvánította. 11