Pesti Hírlap, 1905. szeptember (27. évfolyam, 242-256. szám)
1905-09-09 / 250. szám
6 PESTI HÍRLAP 1905. szeptember 9., szombat. den rejlik a siker titka, amelyek szerves összefüggésben működnek egymással. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Konrád Márk indítványára táviratilag üdvözli a kongresszus Kétly Károly elnököt. A gyűlés erre nagy lelkesedéssel hozzájárult a helyettes elnök azon javaslatához, hogy tiszteletbeli elnökül Pogány Károly Krassó-Szörény megye főispánját válaszsza meg, egyben küldöttséget meneszt a főispánhoz. Pogány Károly főispán megjelenvén a kongresszuson, a helyettes elnök üdvözlő szavai után köszönti a kongresszus tagjait és azon reményének ad kifejezést, hogy valamint ő is, úgy mindenki, akit számottevő pozícióra helyezett az élet, szeretettel és barátsággal fogja felkarolni az igazán tiszteletreméltó orvosi kar tagjait. Az élénk és tapssal fogadott megnyitó beszéd után, dr Leitner a Krassó-Szörény megyei fiókszövetség nevében üdvözli a megjelenteket. Dr Flesch Nándor főtitkár, számolt be ezutáni nagy figyelem között az orvosszövetség múlt évi működéséről. Sajnálattal jelenti, hogy az összes felterjesztéseik elutasító magatartással találkoztak a kormány részéről és hangsúlyozza az igazi egyetértést az Esprit de corps szükségességét, amely feleslegessé tenné a sok meddő kérvényezést. A fiókszövetségek közül a budapestiben pezseg leginkább az élet, babard Schwarzer Ottó odaadó vezetése alatt; hiányzik azonban a pesti orvosok között a szolidaritás, mely pedig minden sikeres munkálkodásnak előfeltétele. Elismeréssel emlékszik meg a debreceni-, borsod-, krassó-szörény- és mosonmegyei fiókszövetségek működéséről. Tökéletesebb szervezetet nyert az idén a nyugalomdíj- és segélyintézmény, amely leginkább Pályi Károly számtanácsos segítségének köszönhető. Az egyesület elhunytjait kegyeletes szavakkal elparentálva, a jövőben az egyesületre váró munkásságnak irányelveit fejti ki ezután. A kongresszus lelkesen megtapsolta a tartalmas beszámolót és Konrád Márk indítványára jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Blesch Nándor főtitkárnak fáradhatatlan ügybuzgóságáért. A következő pont a pénztáros beszámolója volt, amelyet a távol levő pénztáros, helyett dr Balogh olvasott fel. A jelentés örömmel konstatálja, hogy az egyesület anyagi ügyei kedvező előrehaladást mutatnak, amennyiben az egyesület tőkéje már elérte az egy millió koronát. A tagsági díjra tartozólag dr Flesch Nándor főtitkár indítványára az egyesület az eddigi tagsági díj mellett határozott. Ezután Imre József „A vagyonos betegek kórházi ápolása“ címen tartott előadást. Előadásában utal arra, hogy a kórház jelenleg az orvosi működésnek technikailag elsőrendű felszerelési eszköze,amely most már nemcsak a szegényeket, de a leggazdagabbakat is szolgálja. Azonban a méltányosság azt kívánja, hogy a gazdagabb betegektől orvosi honorárium legyen szedhető, ami jusson kifejezésre a kórházak alapszabályzatában is, ellenben a kórházak legalsó fizetési osztályán a betegektől semmi díjazás se legyen követelhető. A kongresszus köszönetet mond az előadónak és magáévá teszi határozati javaslatát. Erre az orvosok hagyatékának rendezése tárgyában dr Fritz Samu terjesztett az igazgatótanács elé határozati javaslatot. A közgyűlés a határozati javaslatot, amely az orvos hátrahagyott műszereinek, könyvtárának elkótyavetyélése ellen irányul, többek hozzászólása után az utolsó pont kivételével elfogadja. Dr Flesch Nándor főtitkár ezután a fogművesek feljogosítása és az ettől való védekezés címen tartott előadást, amelyben energikusan tiltakoznak a technikusoknak királyi kegyelem útján fogorvosi gyakorlatra való képesítése ellen. Felolvassa az igazgatótanács által ebben a tárgyban megállapított, a belügyi és közoktatásügyi miniszterekhez intézendő feliratát, amelyhez a kongresszus egyhangúlag hozzájárul. Utána a községi és körorvosok nyugdíjintézményének vármegyénként egyöntetű rendezését adták elő Krajcsik Rezső és Bodnár Sándor. A kongresszus elfogadja az igazgatótanács javaslatát, mely a fiókszövetségeket haladéktalanul megindítandó akcióra szólítja fel ebben az ügyben és kifejti az egyöntetű működés érdekében követendő irányelveket. A községi és körorvosok helyzetének megjavítása kérdésében, melyet dr Flesch Nándor főtitkár adott elő, a kongresszus megállapodott abban, hogy az igazgatótanács újítsa meg az előreláthatólag mihamarább megalakuló új kormány előtt az eddigi kormányokhoz e tárgyban intézett kérelmeket és elhatározta, hogy a községi és körorvosok részére külön szakosztályt szervez az egyesület kebelében. A jövő évi kongresszus helyének megállapítása körül hosszabb vita fejlődött ki, amelyben végül az alapszabályoknak megfelelőleg Budapest mellett döntöttek. Végül két igazgató-tanácstagot választottak: Nékám Lajos és Bodnár Sándor személyében. Barsi Jenő, Donogányi Zakariás és Lichtenberg Kornél a pénztárvizsgáló-bizottság tagjaiul jelöltettek ki. , Ezzel a kongresszus a helyettes elnök zárszavai után véget ért. Délben dr Hoffenreich gazdag lakomával vendégelte meg a gyűlés tagjait, amelyen számos felköszöntő hangzott el. Az egybegyűlt orvosok a délután folyamán oszlottak szét, sokan azonban itt maradtak még, hogy szeptember 9-én részt vegyenek az Anninára, illetve Aldunára tervezett kirándulásban. A szövetség tagjai a legkedvezőbb benyomással váltak el a jövő évi Budapesten való találkozás reményében. . - - - KÉPZŐMŰVÉSZET. * („Csontváry.“) A művészetek birodalmában talán a festészet terén andalog a legtöbb különc. Ilyen különc volt a belga Viertz is, de Rubens allűrjeivel, és ilyen különc — ,,Csontváry“ Kosztka Tivadar is, aki egyébként gyógyszerész és Nógrád megyében Gácson van a patikája. Mint vagyonos ember évek óta művészi tanulmányúton van és — fest. ő maga büszkén hirdeti, hogy nagy taorminai tájképét százezer líráért sem adta oda Vanderbiltnek (mert neki van pénze elég) és képeivel az a célja, hogy a „Csontváry“ név világhírű legyen. A budapesti Műcsarnok és a „Nemzeti Szalon“ azonban szűkkeblűen meggátolták azt, hogy a „Csontváry“ név világhíre az ő helyiségeikből induljon ki. Ezért ,,Csontváry“ úr a városligeti iparcsarnokba szorult ki, ahol mintegy 25 képből álló kollekciójának rengeteg üres terület áll rendelkezésére. „Csontváry“ úr (az idézőjeleket ő maga használja) meghívóin azt hirdeti, hogy képeit eredeti találmánya technikával festette. Belépvén a kiállításba, ezen eredeti találmányt ugyan hiába keressük, de látunk rengeteg művészi naivitást és önérzetet összekeverve. Látjuk azt is, hogy „Csontváry“ 1896-ban készült hollandiai falurészletén és 1898-ban Pompejiben festett vázlatain még a normális utón haladt, de azután áttért az igen nagy méretekre és tiszta czinkenésre. Miután pedig rajztudása nincs arányban a méretekkel, az a helyzet áll elő, mint amikor valaki mindenáron szónokolni akar hebegő nyelvvel. Ettől eltekintve Csontváry páratlan szorgalommal rakja tele nagy vásznait, melyek közül a „Taorminai görögszinház az Etnával“ és a „Nagy Tarpatak“ színhatásában igazán érdekes. A régi németek naivitását juttatja eszünkbe „Selmecbánya látképe“ c. műve, viszont a naivitások netovábbja a „Vihar a Hortobágyon“ és a nagyméretű ,,Jeruzsálemi panaszfal Salamon templománál.“ Ez a pár théma is mutatja, hogy Csontváryt nem izgatják a holmi apró-cseprő dolgok, festi Athént, Pompejit, az Aetnát, Nápolyt, a Tátrát, a Hortobágyot és a keleti pályaudvart villámfénynél. Miután pedig ő elsőrangú művésznek érzi magát, a kritikának itt helye nincs. És leteszszük a tollat. (k. b. I.) * (A nyíregyházai műkiállítás.) A Nemzeti Szalon által a nyíregyházai megyeháza dísztermében rendezendő képzőművészeti tárlat anyaga már megérkezett Nyíregyházára és így a kiállítás ünnepélyes megnyitását a Bessenyei kör tagjaiból alakult rendező-bizottság szeptember 17-ére, vasárnap délelőtt 10 órára tűzte ki. A kiállításon a következő művészek vesznek részt: Aggházy Gyula, Árkay Aladár, Balló Ede, Baditz Ottó, Bachmann Károly, Bakos Tibor, Both Menyhért, Bihari Sándor, Bosznay István, Büttner Helén, Bruck Miksa, Bruck Hermina, Cserna Károly, Cserna Rezső, Csók István, Déry Béla, Edvi Illés Aladár, Glatz Oszkár, Gulácsy Lajos, Greguss Imre, Hegedűs László, Herrer Cézár, Jászay József, Kúnfi Lajos, Keményfi Jenő, Kézdi-Kovács László, Koroknyai Ottóné, Kubinyi Lajos, Kende István, Koszta József, Lámné Hilberth Irén, Markó Ernő, Molnár János, Mechle-Grossmann Hedvig, Nádler Róbert, Nagy Vilmos, Nyilassy Sándor, Olgyai Viktor, Pajtás Ödön, Pálinkás Béla, Peske Géza, Poll Hugó, Propper Aranka, Pörge Gergely, Rubovits Márk, Strobentz Frigyes, Szenes Fülöp, Szinyei-Merse Pál, Szlányi Lajos, Teles Ede, Tury Gyula, Telepy Károly, Telkessy Valér, Ujváry Ignác, Uferbach Jenő, Ujházy Ferenc, Wolff Károly, gróf Wiekenburg István, Vajda Zsigmond és Zemplény Tivadar. * (A nemzetközi művészi fényképkiállítás megnyissa.) Pénteken délelőtt volt az iparművészeti múzeumban a budapesti Photoklub által rendezett II. nemzetközi amateurfénykép-kiállítás ünnepies megnyitása. A kiállítást, amelyen nagyszámú előkelő közönség volt jelen, délelőtt 11 órakor József főherceg képviseletében gróf Esterházy Mihály v. k. t. t., a Photoklub elnöke, nyitotta meg. A főherceg képviselőjét báró Hammerstein Rikárd üdvözölte. A közoktatásügyi kormány részéről Mór- [ Bár Viktor államtitkár és K. Lippich Elek osztály—«vto» jclanes meg a megnyitáson. A főherceg képviselőjét és a kultuszminisztérium kiküldötteit a kiállítás rendező bizottsága kalauzolta és mindannyian a legnagyobb dicséret hangján nyilatkoztak úgy a beküldött képek művészi anyagáról, mint az ízléses rendezésről. A közönség is a legnagyobb elismerését hangoztatta és bizonyítja az általános tetszést az a körülmény, hogy már a megnyitás napján 15 képet vásároltak. A kiállítás külön helyiségeiben elhelyezett honi ipartermékeken kívül még a berlini Neue Photografische Gesellschaft 12 méter hosszú, Nápolyt ábrázoló hatalmas körképet állított ki, amely a fotográfiai iparnak egyik csodája. A kiállítás naponként reggel 9 órától este 6 óráig van nyitva. Belépődíj egy korona, vasárnap délután 1-től 6-ig 60 fillér. Egyesületek a klub titkárságánál 60 filléres mérsékelt áru belépőjegyeket kaphatnak. * (A császár és a szobrász.) Érdekes apróságot közölnek most Vilmos császárral a berlini lapok. A dolog már jó pár éve történt ugyan, de csak most került nyilvánosságra. Annak idején történt, mikor alegnagyobb szoborkészítési mánia uralkodott egész Németországban. Nem volt műterem, ahol legalább is egy-egy I. Vilmos, Frigyes császár, vagy Bismarck-szobor ne lett volna készülőben. A szobroknál a dis minorum gentium, a „kisebb mesterek“ rendesen Reinhold Begas alkotásait vették mintául és gyakran szolgai utánzatok kerültek ki a műtermekből. Begas — bár többnyire csak egyszerűen lemásolták az ő alkotásait — soha kifogást ez ellen nem tett. Ekkoriban történt, hogy Vilmos császár megbízást adott egy szobrásznak Frigyes császárné szobrának az elkészítésére. Persze mintául itt is Regas Reinhold szobrát vette mintául a művész. Midon az emlékszobor elkészült, Vilmos császár figyelmesen megszemlélte és hirtelen ezekkel a szavakkal fordult a művészhez: — Nagyon szép, nagyon hasonló, de kedves művész, ismeri-e ön is a hetedik parancsolatot! SZÍNHÁZ és zene. * (A Nemzeti színházban) érdekes est volt pénteken: Csiky Gergely „Nagymamá“-ját újították föl, részben új szereposztással. A magyar társadalmi színműnek három az irodalomtörténetben kimagasló művelője volt: Kisfaludy Károly, Szigligeti Ede, és Csiky Gergely. Mind a három örökké fog élni a Nemzeti színház műsorában. A három közül a legmodernebb s technikában legtökéletesebb Csiky Gergely; ő már a modern francia színművek hatásai alatt dolgozott s és ezért szinpadi hatásra dolgozott. Amig ő a ,,Proletárok“-kal meg nem kezdette a magyar élettől inspirált drámák sorozatát, addig a Nemzeti színház műsorát a könyv-inspirációból született élettelen s „klasszikusának csúfolt színművek uralták. Csiky Gergely társadalmi színműveivel indult meg a Nemzeti színházban a modernebb irány s ezzel köszöntöttek be az ország elsői intézetébe zsúfolt házak hétköznapokon is, mert eladdig csak a vasárnapi népszinműelőadásokra volt mindig biztosan telt ház. Csiky a hatás technikáját eltanulta a franciáidtól s tárgyában teljesen magyarrá tette; ez volt sikereinek titka s ennek köszönhető, hogy darabjai ma is megtöltik a nézőteret. „Nagymami“-ja egyike legbecsesebb színműveinek, Írói egyénisége ebben teljesen kidomborul: a drámai és a komikus helyzeteknek gyors, szinte vakmerő változása; a különböző hatások egymásra halmozása; a cselekmény kigondolásában nagy fantázia, mely gyakran a romanticizmus felő hajlik, a fölépítésben biztos, a komikus alakok rajzában néha karrikatúrába megy át, a hatás kedvéért gyakran olcsó eszközöket is igénybe vesz, de a hatást mindig eléri, mert ha alakjai mint karakterek néha fogyatékosak is, de mint szerepek kitűnőek. A Nagymama ma a premiere frisseségével hatott s a közönség mely majdnem egészen megtöltötte a színházat, kitűnően mulatott. Az előadás és rendezés dicséretébe válik a Nemzeti színháznak. Uj szereplő volt a Nagymama személyesítője, Rákosi Szidi. Amióta nagy művésznőnk Prielle Kornélia olyan irigylésreméltóan megfiatalodott, az öreg szerepek egy részét úgy látszik Rákosi Szidi fogja tőle átvenni, s az ő nagymamája eredeti és egyéni alakítás volt. A művészi tudásnak és öntudatosságnak, kiszámításnak, mérsékletnek valóságos mintaképe volt az ő játéka. Új szereplő volt még Nagy Ibolyka, ki mint komika, elsőrangú sikert aratott. A régi szereplők közül P. Ligeti Juliska remek játékával s kedvességével elragadta a közönséget. Igen jól játszottak még Rózsa-