Pesti Hírlap, 1905. szeptember (27. évfolyam, 242-256. szám)

1905-09-09 / 250. szám

6 PESTI HÍRLAP 1905. szeptember 9., szombat. den rejlik a siker titka, amelyek szerves összefüggés­ben működnek egymással. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Konrád Márk indítványára táviratilag üd­vözli a kongresszus Kétly Károly elnököt. A gyűlés erre nagy lelkesedéssel hozzájárult a helyettes elnök azon javaslatához, hogy tiszteletbeli elnökül Pogány Károly Krassó-Szörény megye fő­ispánját válaszsza meg, egyben küldöttséget me­neszt a főispánhoz. Pogány Károly főispán megjelenvén a kon­gresszuson, a helyettes elnök üdvözlő szavai után köszönti a kongresszus tagjait és azon reményének ad kifejezést, hogy valamint ő is, úgy mindenki, akit számottevő pozícióra helyezett az élet, szeretet­tel és barátsággal fogja felkarolni az igazán tiszte­letreméltó orvosi kar tagjait. Az élénk és tapssal fogadott megnyitó beszéd után, dr Leitner a Krassó-Szörény megyei fiók­szö­vetség nevében üdvözli a megjelenteket. Dr Flesch Nándor főtitkár, számolt be ezutáni nagy figyelem között az orvos­szövetség múlt évi működéséről. Sajnálattal jelenti, hogy az összes fel­­terjesztéseik elutasító magatartással találkoztak a kormány részéről és hangsúlyozza az igazi egyet­értést az Esprit de corps szükségességét, amely fe­leslegessé tenné a sok meddő kérvényezést. A fiók­szövetségek közül a budapestiben pezseg leginkább az élet, babard­ Schwarzer Ottó odaadó vezetése alatt; hiányzik azonban a pesti orvosok között a szolidari­tás, mely pedig minden sikeres munkálkodásnak elő­feltétele. Elismeréssel emlékszik meg a debreceni-, borsod-, krassó-szörény- és mosonmegyei fiók­szövet­ségek működéséről. Tökéletesebb szervezetet nyert az idén a nyugalomdíj- és segélyintézmény, amely leginkább Pályi Károly számtanácsos segítségének köszönhető. Az egyesület elhunytjait kegyeletes sza­vakkal elparentálva, a jövőben az egyesületre váró munkásságnak irányelveit fejti ki ezután. A kongresszus lelkesen megtapsolta a tartal­mas beszámolót és Konrád Márk indítványára jegy­zőkönyvi köszönetet szavazott Blesch Nándor főtit­kárnak fáradhatatlan ügybuzgóságáért. A következő pont a pénztáros beszámolója volt, amelyet a távol levő pénztáros, helyett dr Balogh ol­vasott fel. A jelentés örömmel konstatálja, hogy az egyesület anyagi ügyei kedvező előrehaladást mutat­nak, amennyiben az egyesület tőkéje már elérte az egy millió koronát. A tagsági díjra tartozólag dr Flesch Nándor főtitkár indítványára az egyesület az eddigi tagsági díj mellett határozott. Ezután Imre József „A vagyonos betegek kór­házi ápolása“ címen tartott előadást. Előadásában utal arra, hogy a kórház jelenleg az orvosi működés­nek technikailag elsőrendű felszerelési eszköze,­­amely most már nemcsak a szegényeket, de a leggaz­dagabbakat is szolgálja. Azonban a méltányosság azt kívánja, hogy a gazdagabb betegektől orvosi honorá­­rium legyen szedhető, ami jusson kifejezésre a kór­házak alapszabályzatában is, ellenben a kórházak legalsó fizetési osztályán a betegektől semmi díjazás se legyen követelhető. A kongresszus köszönetet mond az előadónak és magáévá teszi határozati javaslatát. Erre az orvosok hagyatékának rendezése tár­gyában dr Fritz Samu terjesztett az igazgató­tanács elé határozati javaslatot. A közgyűlés a határozati javaslatot, amely az orvos hátrahagyott műszereinek, könyvtárának elkótyavetyélése ellen irányul, többek hozzászólása után az utolsó pont kivételével el­fogadja. Dr Flesch Nándor főtitkár ezután a fogműve­sek feljogosítása és az ettől való védekezés címen tar­tott előadást, amelyben energikusan tiltakoznak a technikusoknak királyi kegyelem útján fogorvosi gyakorlatra való képesítése ellen. Felolvassa az igaz­gató­tanács által ebben a tárgyban megállapított, a belügyi és közoktatásügyi miniszterekhez intézendő feliratát, amelyhez a kongresszus egyhangúlag hoz­zájárul. Utána a községi és körorvosok nyugdíjintézmé­nyének vármegyénként egyöntetű rendezését adták elő Krajcsik Rezső és Bodnár Sándor. A kongresszus elfogadja az igazgatótanács javaslatát, mely a fiók­szövetségeket haladéktalanul megindítandó akcióra szólítja fel ebben az ügyben és kifejti az egyöntetű működés érdekében követendő irányelveket. A községi és körorvosok helyzetének megjaví­tása kérdésében, melyet dr Flesch Nándor főtitkár adott elő, a kongresszus megállapodott abban, hogy az igazgatótanács újítsa meg az előreláthatólag mi­hamarább megalakuló új kormány előtt az eddigi kormányokhoz e tárgyban intézett kérelmeket és el­határozta, hogy a községi és körorvosok részére kü­lön szakosztályt szervez az egyesület kebelében. A jövő évi kongresszus helyének megállapítása körül hosszabb vita fejlődött ki, amelyben végül az alapszabályoknak megfelelőleg Budapest mellett döntöttek. Végül két igazgató-tanácstagot választot­tak: Nékám Lajos és Bodnár Sándor személyében. Barsi Jenő, Donogányi Zakariás és­ Lichtenberg Kornél a pénztárvizsgáló-bizottság tagjaiul jelöltet­tek ki. , Ezzel a kongresszus a helyettes elnök zárszavai után véget ért. Délben dr Hoffenreich gazdag lako­mával vendégelte meg a gyűlés tagjait, amelyen szá­mos felköszöntő hangzott el. Az egy­begyűlt orvosok a délután folyamán oszlottak szét, sokan azonban itt maradtak még, hogy szeptember 9-én részt vegyenek az Anninára, illetve Aldunára tervezett kirándulás­ban. A szövetség tagjai a legkedvezőbb benyomással váltak el a jövő évi Budapesten való találkozás re­ményében. . - - - KÉPZŐMŰVÉSZET. * („Csontváry.“) A művészetek birodalmá­ban talán a festészet terén andalog a legtöbb kü­lönc. Ilyen különc volt a belga Viertz is, de Rubens allűrjeivel, és ilyen különc — ,,Csontváry“ Kosztka Tivadar is, aki egyébként gyógyszerész és Nógrád megyében Gácson van a patikája. Mint vagyonos ember évek óta művészi tanulmányúton van és — fest. ő maga büszkén hirdeti, hogy nagy taorminai tájképét százezer líráért sem adta oda Vanderbilt­­nek (mert neki van pénze elég) és képeivel az a célja, hogy a „Csontváry“ név világhírű legyen. A budapesti Műcsarnok és a „Nemzeti Szalon“ azon­ban szűkkeblűen meggátolták azt, hogy a „Csontvá­­ry“ név világhíre az ő helyiségeikből induljon ki. Ezért ,,Csontváry“ úr a városligeti iparcsarnokba szorult ki, ahol mintegy 25 képből álló kollekciójá­nak rengeteg üres terület áll rendelkezésére. „Csont­váry“ úr (az idézőjeleket ő maga használja) meg­hívóin azt hirdeti, hogy képeit eredeti találmánya technikával festette. Belépvén a kiállításba, ezen eredeti találmányt ugyan hiába keressük, de látunk rengeteg művészi naivitást és önérzetet összekever­ve. Látjuk azt is, hogy „Csontváry“ 1896-ban ké­szült hollandiai­ falurészletén és 1898-ban Pompe­­jiben festett vázlatain még a normális utón haladt, de azután áttért az igen nagy méretekre és tiszta czinkenésre. Miután pedig rajztudása nincs arány­ban a méretekkel, az a helyzet áll elő, mint amikor valaki mindenáron szónokolni akar hebegő nyelvvel. Ettől eltekintve Csontváry páratlan szorgalommal rakja tele nagy vásznait, melyek közül a „Taormi­nai görögszinház az Etnával“ és a „Nagy Tarpa­tak“ színhatásában igazán érdekes. A régi németek naivitását juttatja eszünkbe „Selmecbánya látké­pe“ c. műve, viszont a naivitások netovábbja a „Vi­har a Hortobágyon“ és a nagyméretű ,,Jeruzsálemi panaszfal Salamon templománál.“ Ez a pár théma is mutatja, hogy Csontváryt nem izgatják a holmi apró-cseprő dolgok, festi Athént, Pompejit, az Aet­­nát, Nápolyt, a Tátrát, a Hortobágyot é­s a keleti pályaudvart villámfénynél. Miután pedig ő első­rangú művésznek érzi magát, a kritikának itt helye nincs. És leteszszük a tollat. (k. b­. I.) * (A nyíregyházai műkiállítás.) A Nemzeti Szalon által a nyíregyházai megyeháza dísztermében rendezendő képzőművészeti tárlat anyaga már meg­érkezett Nyíregyházára és így a kiállítás ünnepélyes megnyitását a Bessenyei kör tagjaiból alakult ren­dező-bizottság szeptember 17-ére, vasárnap délelőtt 10 órára tűzte ki. A kiállításon a következő művé­szek vesznek részt: Aggházy Gyula, Árkay Aladár, Balló Ede, Baditz Ottó, Bachmann Károly, Bakos Tibor, Both Menyhért, Bihari Sándor, Bosznay István, Büttner Helén, Bruck Miksa, Bruck Her­mina, Cserna Károly, Cserna Rezső, Csók István, Déry Béla, Edvi Illés Aladár, Glatz Oszkár, Gu­­lácsy Lajos, Greguss Imre, Hegedűs László, Herrer Cézár, Jászay József, Kúnfi Lajos, Keményfi Jenő, Kézdi-Kovács László, Koroknyai Ottóné, Kubinyi Lajos, Kende István, Koszta József, Lámné Hilberth Irén, Markó Ernő, Molnár János, Mechle-Grossmann Hedvig, Nádler Róbert, Nagy Vilmos, Nyilassy Sándor, Olgyai Viktor, Pajtás Ödön, Pálinkás Béla, Peske Géza, Poll Hugó, Propper Aranka, Pörge Gergely, Rubovits Márk, Strobentz Frigyes, Szenes Fülöp, Szinyei-Merse Pál, Szlányi Lajos, Teles Ede, Tury Gyula, Telepy Károly, Telkessy Valér, Ujváry Ignác, Uferbach Jenő, Ujházy Ferenc, Wolff Károly, gróf Wiekenburg István, Vajda Zsig­­mond és Zemplény Tivadar. * (A nemzetközi művészi fényképkiállítás megnyissa.) Pénteken délelőtt volt az iparművé­szeti múzeumban a budapesti Photoklub által ren­dezett II. nemzetközi amateurfénykép-kiállítás ü­n­­nepies megnyitása. A kiállítást, amelyen nagy­számú előkelő közönség volt jelen, délelőtt 11 órakor József főherceg képviseletében gróf Esterházy Mi­hály v. k. t. t., a Photoklub elnöke, nyitotta meg. A főherceg képviselőjét báró Hammerstein Rikárd üdvözölte. A közoktatásügyi kormány részéről Mór- [ Bár Viktor államtitkár és K. Lippich Elek osztály­—«vto» jclan­es meg a megnyitáson. A főherceg képviselőjét és a kultuszminisztérium kiküldötteit a kiállítás rendező bizottsága kalauzolta és mind­annyian a legnagyobb dicséret hangján nyilatkoztak úgy a beküldött képek művészi anyagáról, mint az ízléses rendezésről. A közönség is a legnagyobb el­ismerését hangoztatta és bizonyítja az általános tet­szést az a körülmény, hogy már a megnyitás napján 15 képet vásároltak. A kiállítás külön helyiségeiben elhelyezett honi ipartermékeken kívül még a berlini Neue Photografische Gesellschaft 12 méter hosszú, Nápolyt ábrázoló hatalmas körképet állított ki, amely a fotográfiai iparnak egyik csodája. A kiállí­tás naponként reggel 9 órától este 6 óráig van nyitva. Belépődíj egy korona, vasárnap délután 1-től 6-ig 60 fillér. Egyesületek a klub titkárságánál 60 filléres mérsékelt áru belépőjegyeket kaphatnak. * (A császár és a szobrász.) Érdekes apró­ságot közölnek most Vilmos császárral a berlini lapok. A dolog már jó pár éve történt ugyan, de csak most került nyilvánosságra. Annak idején történt, mikor a­­legnagyobb szoborkészítési mánia uralkodott egész Németországban. Nem volt mű­terem, ahol legalább is egy-egy I. Vilmos, Frigyes császár, vagy Bismarck-szobor ne lett volna ké­szülőben. A szobroknál a dis minorum gentium, a „kisebb mesterek“ rendesen Reinhold Begas al­kotásait vették mintául és gyakran szolgai utánza­tok kerültek ki a műtermekből. Begas — bár több­nyire csak egyszerűen lemásolták az ő alkotásait — soha kifogást ez ellen nem tett. Ekkoriban történt, hogy Vilmos császár megbízást adott egy szobrásznak Frigyes császárné szobrának az el­készítésére. Persze mintául itt is Regas Reinhold szobrát vette mintául a művész. Midon az emlék­szobor elkészült, Vilmos császár figyelmesen meg­szemlélte és hirtelen ezekkel a szavakkal fordult a művészhez: — Nagyon szép, nagyon hasonló, de kedves művész, ismeri-e ön is a hetedik parancsolatot! SZÍNHÁZ és zene. * (A Nemzeti színházban) érdekes est volt pénteken: Csiky Gergely „Nagymamá“-ját újították föl, részben új szereposztással. A magyar társadalmi színműnek három az irodalomtörténetben kimagasló művelője volt: Kisfaludy Károly, Szigligeti Ede, és Csiky Gergely. Mind a három örökké fog élni a Nemzeti színház műsorában. A három közül a leg­modernebb s technikában legtökéletesebb Csiky Ger­gely; ő már a modern francia színművek hatásai alatt dolgozott s és ezért szinpadi hatásra dolgozott. Amig ő a ,,Proletárok“-kal meg nem kezdette a ma­gyar élettől inspirált drámák sorozatát, addig a Nemzeti színház műsorát a könyv-inspirációból szü­letett élettelen s „klasszikusának csúfolt színművek uralták. Csiky Gergely társadalmi színműveivel in­dult meg a Nemzeti színházban a modernebb irány s ezzel köszöntöttek be az ország elsői intézetébe zsúfolt házak hétköznapokon is, mert eladdig csak a vasár­napi népszinműelőadásokra volt mindig biztosan telt ház. Csiky a hatás technikáját eltanulta a franciáid­tól s tárgyában teljesen magyarrá tette; ez volt sike­reinek titka s ennek köszönhető, hogy darabjai ma is megtöltik a nézőteret. „Nagymami“-ja egyike legbe­csesebb színműveinek, Írói egyénisége ebben teljesen kidomborul: a drámai és a komikus helyzeteknek gyors, szinte vakmerő változása; a különböző hatások egymásra halmozása; a cselekmény kigondolásában nagy fantázia, mely gyakran a romanticizmus felő­ hajlik, a fölépítésben biztos, a komikus alakok rajzá­ban néha karrikatúrába megy át, a hatás kedvéért gyakran olcsó eszközöket is igénybe vesz, de a hatást mindig eléri, mert ha alakjai mint karakterek néh­a­ fogyatékosak is, de mint szerepek kitűnőek. A Nagy­mama ma a premiere frisseségével hatott s a közön­ség mely majdnem egészen megtöltötte a színházat, kitűnően mulatott. Az előadás és rendezés dicséretéb­­e válik a Nemzeti színháznak. Uj szereplő volt a Nagymama személyesítője, Rákosi Szidi. A­mióta nagy művésznőnk Prielle Kornélia olyan irigylésre­­méltóan megfiatalodott, az öreg szerepek egy részét úgy látszik Rákosi Szidi fogja tőle átvenni, s az ő nagymamája eredeti és egyéni alakítás volt. A mű­­vészi tudásnak és öntudatosságnak, kiszámításnak, mérsékletnek valóságos mintaképe volt az ő játéka. Új szereplő volt még Nagy Ibolyka, ki mint komika, elsőrangú sikert aratott. A régi szereplők közül P­. Ligeti Juliska remek játékával s kedvességével elra­gadta a közönséget. Igen jól játszottak még Rózsa-

Next