Pesti Hírlap, 1905. október (27. évfolyam, 286-301. szám)
1905-10-16 / 286. szám
1905. október 16., hétfő. PESTI HÍRLAP ren ma áll s amely térről anélkül, hogy diadalt aratott volna, el nem távozhat. (Zajos helyeslés.) Ha tehát azt mondja nekünk valaki, hogy mi várhattunk volna ezekkel a követelésekkel, ennek a valakinek azt feleljük, hogy akkor a katonai hatalom túlkapásainak nem kellett volna megtörténni és az egymást követett kormányok hibáinak és vétkeinek nem kellett volna létrejönni (ügy van!) Akkor a nemzet meglehet, hogy ez idő szerint nem állott volna elő helyes és törvényes követeléseivel, deazt is állítom, polgártársaim, hogy midőn az uralkodó tudta, hogy az ő miniszterei az ő nevében követték el azokat a hibákat, amelyekről szólhattam, akkor az uralkodónak azt kellene, hogy sugallja az ő jó érzése, hogy a magyar nemzetnek, amely ezen hibák által szenvedett és arra a térre lett vezetve, amelyen most áll, adja meg azt, ami ezt a nemzetet jogosan megilleti. (Zajos helyeslés.) Azt kérdezhetik tőlünk, hogy mit fog hozni a jövendő, minthogy a nemzet minden anyagi erőt kiadott a kezéből és a koronás király kezébe tette le? Én azt mondom, hogy a jövendő nem hozhat erre a nemzetre halált,, csak életet. A jövendő tehát Tisni hozhat mást, mint a nemzeti ügynek végleges diadalát. (Zajos helyeslés.) De azért, hogy ezt elérhessük, feltétlenül szükséges, hogy a magyar ne férjen le arról a térről, amelyen ő az erősebb: az erkölcsi, a jogos és törvényes térről. Mert ha olyan térre lépünk, amelyen mi gyengébbek vagyunk, hogyha fegyvertelenül akarnánk szembe állani a felfegyverkezett tömegekkel — amire senki sem gondol— akkor csakugyan kockára tennék édes hazánk sorsát. De ha mi a törvények várába vonulunk vissza és a törvények várából verjük vissza mindazon támadást, amelyet ellenünk intéznek, akkor mi vagyunk az erősebbek, mert hiszen a kereszténység megszületése óta egészen a mai napig, az isteni igazság mindig és mindenütt diadalmaskodott. (Éljenzés.) Én tehát azt mondom önöknek, hogy mienk a jövő. Ellenünk csak múlandó emberek állanak, a nemzet, pedig örök életű. De ha azt akarná a sors, hogy a mi kezünkből kihulljon a zászló és ha bekövetkeznék az, hogy mi nem léphetünk rá arra az ígéret földre, amelyet magunk előtt látunk és amely felé akarjuk vezetni nemzetünket, akkor lesznek mások, akik a kezünkből kihullott zászlót fel fogják emelni, mint ahogy felemeltem én ezt a zászlót az én édes atyám sírjáról. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) És más kezek, talán méltóbb kezek az enyémnél, ép olyan hazafiasan, és olyan becsületesen fogják hordozni ezt a zászlót a magyar függetlenségnek és a magyar jogoknak egyenes útján. (Lelkes éljenzés.) Legyünk tehát bizalommal a mi jövőnk iránt, legyünk bizalommal a mi ügyünk igazságában. De hogyha bizalommal vagyunk, ne legyünk elbizakodottak, szervezkedjünk, egyesüljünk, tartsunk öszsze, és kivált arra kérem önöket, de nemcsak a jelenlevőket, hanem azokat is, akik távolabb vidékeken is meghallják szavamat, hogy mind gyülekezzenek egy zászló alá, egyetlen zászló a dicső függetlenségi elvek zászlója alá, (Zajos éljenzés és taps.) mert midőn az ellenség a mi jogainkat lábbal akarja tiporni és midőn azok is, akik a mi jogainknak első őrei kell hogy legyenek, megtagadják a mi jogaink érvényesülését, akkor a magyar nemzetnek be kell vonulnia abba a legerősebb várba, amelyet a függetlenségi eszme képvisel ebben a hazában. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps.) Azért nevezem ezt a legerősebb várnak, mert amíg magyar él e földön — afüggetlenségi eszme örökké való lesz. (Zajos éljenzés.) Amíg élni fog magyar a földön, sohasem, fog belenyugodni, hogy más parancsoljon a magyarnak. A magyar úr akar lenni saját hazájában, ehez jogot szerzett magának egy ezredéves szenvedés által és ezt a jogot fenn fogja tartani minden áron és minden módon, de ez idő szerint a legtörvényesebb eszközökkel. (Zajos éljenzés.) Ezt akartam önöknek megmondani és buzdiani akartam önöket arra, hogy gyülekezzenek ésártsanak ki a dicső, fényes függetlenségi zászló alatt. Apponyi Albert beszéde. A Kossuth beszédet követő hosszantartó éljenzés csillapultával Apponyi Albert lépett a szónoki emelvényre és percekig tartó ovációtól alig birt szóhoz jutni. Végül az ezrekre menő polgárság nyugalma helyreállvárt, feszült figyelem közepette mondotta el nagyhatású beszédét, mely a következő: — Tisztelt polgártársaim és barátaim! Ha egy idegen ember végignézne a mi kedves hazánkon éseinek népén, ebben a nagy küzdelemben, amely legfőbb javainkért, folyik és látná azt a fenséges nyugalmat, amely külsőleg rajtunk uralkodik: hát az az idegen ember, ha felületesen ítélne, talán azt mondaná, nem lehet itt olyan nagy a baj,, hiszen ez a nép csendes és nyugodt, ez nem lármázik; ez a törvényeket tiszteli, a csendet meg nem zavarja, itt nem lehet nagy baj. De ha az az idegen ember azután egy kicsit gondolkozik, hát akkor, azt fogja mondani: így néz ki egy nemzeti mely arra vann hivatva, hogy küzdelmeiben győzelmes legyen. (Zajos éljenzés.) Ez a fenséges nyugalma a magyar nemzetnek, ez az elszánt akaratnak a nyugalma. Mondani szokták, hogy az erdőben járva fütyörés, és énekel az, aki fél, hogy elhitesse magával, hogy nem fél. Hanem az, aki nincs megijedve, az aki bízik erejében, az nem lármázik, az csendet tart, az az erőszakosságnak kapkodásaival szemben megőrzi azt a fenséget, amelyet az öntudatos, méltóságteljes, jó magaviseletű polgár a lármázó utcai suhanccal szemben mindig tanúsít. Tisztelt barátaim! Látjuk a hatalom kapkodásait. Minden nap valami más terv, minden nap valami más ötlet. Egyszer szép szóval, édesgetéssel, másnap is szigetessel, a harmadik nap becsapással próbálkoznak. És ezzel szemben Magyarország népe mosolyogva nézve azt a kapkodást, megmarad az egyenes után, a törvénynek, az alkotmánynak útján, nem alkuszik a felett, ami az övé, de meg nem kívánja azt, ami a másé. Egy mákszemnyit nem akar elvenni a koronás királynak alkotmányos jogaiból, de a koronás királynak sem ad oda semmit a nemzetnek alkotmányos jogaiból. (Zajos helyeslés.) Az a tudat, hogy az igazság velünk van, az a tudat, hogy a törvény velünk van, de még a visszaemlékezés négyszáz évnek keserves történetére, ez adja nekünk azt a bizonyosságot, hogy ebben a küzdelemben győzni fogunk, mert győznünk kell. (Így van.) Mert az egész emberiségnek érdeke kívánja azt, hogy mi győzzünk. Ha ugyanis ezen a ponton az erőszak előtt összedőlhetne a jog és törvény, akkor az egész emberiségnek érkezési javait veszélyeztető eset állott volna be. És kezdi ezt a világ megérteni. Kezd a nagy nép családnak rokonszenve felénk fordulni, tisztelt barátaim, és azért fordul felénk, mert lát itt egy nemzetet, amely a láma,dússal szemben is megmarad a törvényességnek, az alkotmányosságnak, az önuralomnak útján. Tessék elhinni, az önuralom, az erőnek legnagyobb bizonyítéka. És erre az erőre szükségünk van, mert nehéz idők következnek be reánk nézve legközelebb. Próbára lesz téve ennek a nemzetnek ereje, próbára lesz téve ez ország népének kitartása. Az már bizonyos, hogy legközelebb új választások elé fogunk menni. Hát csak menjünk, hát csak jöjjenek, hát csak találkozzunk azon a téren ellenfeleinkkel. (Lelkes éljenzés.) Bács megyében tudják a korábbi időkből, hogy az a sitalom minő eszközökkel képes dolgozni. És legyenek arra is elkészülve, hogy majdan egy aranyeső fog erre az országra hullani, amelyet, hogy valaki felfogjon, amelylyel, hogy valaki zsebeit megtöltse, nem kell sok, csak egy kicsit gazemberré kell lennie, csak egy kicsit hazaárulóvá kell lennie,,, csak egy kicsit az útszéli rablónál is alábbvaló embernek kell lennie. (Zajos helyeslés.) Ennyi az egész, tisztelt barátaim. De viszont mi mosolyogva nézzük a hatalomnak minden kapkodását, úgy ezt, az ő végső vergődését is gúnymosolylyal fogadjuk és majdan, ha igazán új országgyűlést akar, összehívni a mi felséges királyunk, hát akkor gyönyörködhetik majd abban a látványban, hogy abban az új országgyűlésben az eddiginél is nagyobb többséggel fog bevonulni a dicső negyvennyolcas zászló követőinek serege. Gyönyörködhetni fog benne a király; nem gúnyból mondom, mert távol legyen tőlem, hogy a gúny szavait használjam még a félrevezetett királylyal szemben is. Gyönyörködhetni fog, ha megérti családjának és hatalmának igazi érdekeit, ha megérti azt, hogy egy hatalmas, hogy egy független, hogy egy vágyaiban kielégített népnek, anyagi jólétében megerősített népnek ereje, egy úgy anyagi, mint erkölcsi erejében felemelt Magyarország olyan hatalmat ad neki, amely felett a világnak minden ereje, de sőt még a pokol kapui sem volnának képesek diadalmaskodni. (Hosszantartó éljenzés , és taps.) És most, tisztelt barátaim, engedjék meg, hogy régi jó barátaimhoz, az itten jelenlévő németajkú polgártársakhoz az ő nyelvükön néhány szót szólhassak. (Halljuk! Halljuk!) Régi ismerősként üdvözli Apponyi a megjelent németnyelvű polgárokat, akikkel sokszor küzdött együtt változó szerencsével, hol győzelmesen, hol sikertelenül, de mindig a szilárd összetartás erejével. Örömmel látja, hogy most a legnagyobb nemzeti küzdelemnél is itt vannak, amint hogy ott voltak a legutolsó választásoknál és segítettek diadalra vinni a fügetlenségi elvek zászlaját. Az elvek — úgymond Apponyi — amelyeket mindig képviseltem, csak a formában változtak. Az utolsó küzdelem a nemzeti ügy harcosainak hozta meg a többséget. Most e többséggel szemben áll a hatalom és azt mondja, hogy igaz ugyan, hogy megkérdezte a nemzetet, de abban a hitben és reményben, hogy az úgy fog válaszolni, mint az a hatalomnak kellene; miután azonban a verdikt úgy szólt, ami nem kellemes; — a hatalom a nemzeti akarattal szemben süket és azt mondja „nem gilt“. Hosszú időn át abban a hitben volt a kisebbség, hogy mindent elér, ha többségre tesz szert ebben az országban. Most van többségük, de e többségben kifejezett nemzeti akaratnak épen az a hatalom áll ellent, amely mindig a többségi elvet vágta a kisebbség fejéhez. Ez a küzdelem fogja megmutatni, hogy érvényesülhet-e a nemzet akarata ebben az országban, avagy egész alkotmányunk puszta komédia. A hatvanhete® év nagy törvényhozói a magyar alkotmányt úgy alkották meg, hogy csak egy parlamenti minisztériumnak lehessen hatalma. Ez azt jelenti, hogy csak egy olyan minisztérium elszásztálhat, amely bírja a képviselőház többségének bizalmát, illetve, miután a képviselőket a nép választja, a nép bizalmát. Könnyen megérthető, hogy legfőbb jelentőségű a nép jólétére, hogy a minisztérium tényleg olyan emberek kezében legyen, akik a nép bizalmát bírják. (Zajos helyeslés.) Ha a miniszterek nem függnek a néptől és a nemzet akarata ellenére vihetik a hatalmat, akkor sorsunk olyan emberek kezében van, akiknek nincs érzékük a nemzet fájdalma, törekvése, vágyai és jogai iránt, akik így bőrünket is lehúzzák a hatalom érdekében. Saját jóvoltunk és gyermekeink jóvoltának biztosításáért kell küzdenünk, hogy a nemzet akarata legyen az irányadó, ha az törvényesen nyilatkozik meg, mert különben jövőnk van veszélyeztetve. Ném azért folyik a küzdelem, hogy Kossuth, Andrássy vagy Apponyi legyen a miniszter. „Das karm mir gestohlen werden“, —* mondotta zajos derültség közben Apponyi. A küzdelem célja az, hogy érvényesüljön a nemzet akarata. (Zajos éljenzés.) . Apponyi ezután magyarul folytatta, beszédét és a következőket mondta. Hát, tisztelt barátaim, ezzel most már befejezem szavaimat. (Halljuk. Halljuk.) Igenis, nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy vajon a mi alkotmányunk hazugság legyen-e vagy valóság. Nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy a magyar nemzet egy lábakban és karokban szűkölködő torzalak legyen-e, vagy legyen egy nemzet a maga teljességében, a nemzeti életnek minden szervével. Ha valamikor lehetett véleménykülönbség, ha valamikor egymással szemben állottak a küzdelemben politikai vélemények, amelyeknek mindegyike egyenlő jogosultságra tarthatott volna igényt, ma ez nem így van. Ma arról van szó, ki van az alkotmány mellett, ki van a magyar nemzet ellen. (Hoszszantartó éljenzés és taps.) És abban a borzasztó tisztításban, amelyet most végeznünk kell azon az Augias istállón, amelyet évtizedeknek garázdálkodása felhalmozott, ennek kitisztítására keresztül kell vezetnünk a függetlenségi zászló körül csoportosult nemzeti akaratnak széles folyóját, csak így tisztíthatjuk ezt ki, csak így remélhetünk mindnyájunkra, gyermekeinkre és azok gyermekeire nézve szebb jövőt Ez az Önök kezében van. Isten áldja és vezérelje Önöket.“ (Éljenzés és taps.) Apponyi beszédének rendkívüli hatása volt a polgárságra, akik még beszédének befejezte után is lelkes ünneplésben részesítették. A gyűlés vége. Jovanovics József zombori ügyvéd, a zombori függetlenségi párt alelnöke, rácul ismertette a nemzeti küzdelem célját és az ebben való lelkes részvételre hívta fel a megjelent nemzetiségi polgárokat. Azt az alkotmányt kell megvédelni — úgymond — amelyet a hét vezér alkotott meg, melyet e nemzet vérrel szerzett harcok és küzdelmek árán tartott fenn s amelyet most a kamarilla tőlünk elrabolni akar. Ha nem tartanak össze e küzdelemben ennek az országnak lakosai nemzetiségi különbség nélkül, egyaránt elvesztik szabadságaikat és osztrák járomba kerülnek. Márpedig mi szolgák lenni nem akarunk, amíg csak a fényes nap ragyog Magyarország felett. Ha mi pénzt és vért áldozunk, a megfelelő jogokat is követeljük. Pedig Bécs azt akarná, hogy mi úgy táncoljunk, ahogy ő fütyül, tehát ebből semmi sem lesz. A nemzetiségek egy szívvel-lélekkel fognak csatlakozni a magyarok küzdelméhez és a régi politika: a nemzetiségeket kijátszani a magyarság ellen, nem fog sikerre vezetni. Becs mindig megszegte az ígéretét; ha valamit adott, tízszeresen visszavette. Azért tartsunk össze testvériesen a magyarsággal, mert hiszen mi is magyarok vagyunk és egy szívvel, egy lélekkel óhajtjuk a nemzeti ügy győzelmét. (Zajos éljenzés és taps.) A beszéd elhangzása után a polgárok a szabadkai képviselőket, Vargha Károlyt és Mukits Simont zajosan éltették. Szintúgy lelkesen éljenezték a bácsmegyeri képviselőket, akik közül Lovászti Márton, a választók kívánságának engedve, néhány szót szólott. Lovászti Márton: Tisztelt polgártársaim! Ellenségeink el vannak bizakodva abban, hogy sok a katonájuk. Jöjjenek ide, vagy menjenek bárhová az országban, fogják látni, hogy a nemzeti ügynek még több a katonája. Az ő katonáik fel vannak fegyverkezve ágyukkal, puskákkal, a mi katonáink pedig hazaszeretettel, törvénytisztelettel és az alkotmány iránti törhetetlen ragaszkodással. (Zajos éljenzés.) És a mi fegyvereink erősebbek, mert ami a lélekben él, azt onnan fegyverrel kiirtani nem lehet. Abban is bizakodnak ellenségeink, hogy Magyarországnak sokféle vallású és sokféle nyelvet beszélő népe van, és ezek között egyenetlenséget fognak elhinteni, hogy megtörjék a nemzet egységét és egyetértését. Jöjjenek ide és itt láthatják ezen a népgyűlésen, hogy magyar, német és bunyevác egyformán szereti ezeréves magyar hazánkat és el van tökélve azt megvédelmezni. Jó lenne, ha azok közül a bécsi urak közül csak egy is megjelent volna .