Pesti Hírlap, 1905. november (27. évfolyam, 316-331. szám)

1905-11-26 / 327. szám

10 PESTI HÍRLAP 1905. november 26., vasárnap. i ! — (Rudnay kizárása az Országos Kaszinóból.) Szombaton már megemlékeztünk az Országos Kaszinó tagjainak azon értekezletéről, amelyen RudnayBéla főkapitány pénteki szereplése által indíttatva egy, a kaszinóból Rudnayt kizáró indítványt fogadtak el. Az indítványt az értekezlet megbízásából az addig összegyűlt aláírásokkal Asbóth Jenő, dr Melczer István és dr Petz István azonnal elvitték dr .Wekerle Sándor elnökigazgató lakására és átadván az indítványt, kérték az igazgatót, állapítsa meg az , indítvány beadásának idejét, hogy az esetre, ha 11 Rudnay Béla elébe akarna vágni a kirekesztésnek és lemondana kaszinói tagságáról, a lemondási nyilatkozatot ne fogadja el Wekerle Sándor kijelentette, hogy az indítványt hivatalosan átveszi és az igazgató-választmány azt sorrend szerint minden ezután érkező irat előtt fogja tárgyalni. Tudomásul vette az elnökigazgató ezt is, hogy a kaszinóban íveket tettek ki, amelyeketaz indítványhoz hozzájárulók szombaton éjfélig írhatnak alá. Wekerle vasárnap reggel hivatalosan átveszi ezeket az íveket is és akkor fogja a szabályok értelmében az összes aláírásokkal együtt RudnayBélával közölni. A Nemzeti Kaszinóban pénteken egész este is Rudnay kizárásáról folyt a beszéd s az ott levő urak: gróf Károlyi Mihály, Pallavicini György őrigróf, gróf Vigyázó Ferenc, Ivánka Oszkár, Keczer Miklós, Putnoky Mór átmentek az Országos Kaszinóba, amelynek szintén tagjai s szintén aláírták a Rudnay kiközösítését kérő ívet. Kijelentették egyben, hogy szombaton a Nemzeti Kaszinóban hasonló mozgalmat indítanak Rudnay Béla kiközösítése ívégett. Rudnay Béla főkapitány — mint értesülünk — szombaton Szontágh Pált, a kizárási indítványt tárgyaló értekezlet elnökét és Meitzer Istvánt, az értekezlet jegyzőjét Vogel Simon ezredessel és Gottfert István, a 38. gyalogezred alezredesével, provokáltatta. Szontágh Pál segédeit Perczel József nyugalmazott altábornagy és gróf Zichy Jenő személyében nevezte meg. Meitzer István segédeiül Petz Istvánt és Ivánka Oszkárt nevezte meg. Az ellenfelek segédei még nem tárgyaltak s úgy értesülünk, hogy az ügy elintézését az Országos Kaszinó határozatától teszik függővé. Rudnay Béla főkapitány Asbóth Jenőt is provokáltatta. Asbóthot nem találták odahaza a megbízottak és igy ő még nem nevezte meg szekundánsait. — (Ügyészi kinevezések.) A király, — mintfélhivatalosan jelentik — Pongrácz Jenő főügyészt, a m. kir. Curiához bíróvá kinevezte s ez alkalomból az igazságszolgáltatás terén szerzett érdemei elismeréséül a Lipótrend lovagkeresztjével tüntette ki. A király nagyváradi főügyészszé Sztaniszlavszky Adolf zalaegerszegi törvényszéki elnököt, temesvári főügyészszé dr Gozsdu Elek zombori törvényszéki elnököt, budapesti főügyészszé dr Geguss Gusztáv főügyészhelyettest, szegedi főügyészszé dr TrailerVince főügyészhelyettest, pécsi főügyészszé dr Feitler Arthur főügyész-helyettest nevezte ki. Az erre vonatkozó legfelsőbb kéziratokat a hivatalos lap vasárnapi száma fogja közölni. (Rendjelviselési engedély.) A király megengedte, hogy bárdiházai Bárczy Lóránd államtudományi tudor, I. osztályú udvari és miniszteri fogalmazó a cs. és kir. ház és a közös külügyek minisztériumában, a perzsa császári Nap- és Oroszlánrend III. osztályát elfogadhassa és viselhesse. — (Merényletterv a kubai elnök ellen.) Havannában — amint egy newyorki távirat jelentik— messzeágazó összeesküvést fedeztek fel, amely Palma, kubai elnök ellen irányul. Három összeesküvőt, akiknek lakásán bombákat is találtak, a rendőrség letartóztatott. Hír szerint az összeesküvők az amerikai annesió párthoz tartoznak. * — (A fővárosi magántisztviselők szervezkedése.) A Magántisztviselők Országos Szövetségének szervező bizottsága megkezdte munkáját s az e napokban szétküldött felhívásnak meglepő az eredménye. Tömegestül érkeznek a Szövetséghez való csatlakozások s két nap alatt 474-en jelentették belépésüket a Szövetség kötelékébe. A nagyérdeklődést érthetővé teszi a magántisztviselői pálya bizonytalansága, rossz törvényeink, amelyek nem védelmezik meg a magántisztviselőket a tőke kapzsiságával szemben. A magántisztviselők nagy társadalmi osztálya önmagára utalva, társadalmi úton szervezkedik, hogy védekezzék a túlkapások ellen. A szervezés ügyében legközelebb nagysza-bású nagygyűlést hív össze a Magántisztviselők I .Országos Szövetsége.• (A portugál király elutazása Párizsból.) Károly portugál király — mint egy párizsi táv- irat jelenti — pénteken délelőtt Párizsból Creuazotba utazott. A búcsúzásra a pályaudvaron megjelent Loubet elnök is, Rouvier miniszterelnök és a kabinet több tagja kíséretében. _— (Lakoma az ellenálló megyék tiszteletére.) A józsefvárosi függetlenségi párt szombat este laromát rendezett a resistáló vármegyék és vármegyei tisztviselők tiszteletére. A lakomán megjelentek: grúf Batthyányi Tivadar, Ráth Endre, dr Visontai Soma, Hamersberg László és Sümegi Vilmos képviselők . Báró Prónay Dezsőt a terembe léptekor zajos éljenzés fogadta és a jelenlevők elénekelték a Kossuthnétat. Az első felköszöntőt gróf Batthyányi Tivadar mondotta, felolvasván Fazekasnak távolmaradását , kimentő levelét. Kacziányi Géza a vármegyéket körszöntötte fel, Egan Lajos báró Prónayt éltette. Prónay Dezső köszöni az üdvözlést. Vázolja azokat az emlékeket, melyeket a hazafias küzdelemből gyermekkora óta megőrzött. 59-ben, mikor a magyar csapattokat az olaszok ellen vezényelték és a franciák ellen egy-egy vesztett csata után a költő is azt énekelte: Csatát vesztettünk, hál' Istennek. Ezután elmondja, a protestánsok üldözésének történetét. A pattens el leni küzdelmet, mely a 60-as években volt. A protestánsoknak megtiltották a nyilvános összejövetelt. Levéltitkukat megsértették. Ekkor éjnek idején jöttek össze evangélikus papok és mások. Egy ilyen alkalommal rendőr lepte meg őket. Ekkor Prímaynak az édesatyja azt mondotta, hogy talán csak nem akadályozzák meg, hogy a tiszteletes úr imát mondhasson. Székács pesti ezred-lelkész ekkor oly megható imát rögtönzött, mely a rendőrt is mélyen érintette. Ez akkor volt, az abszolutizmus idejében és mégis tisztességesebben járt el a hatóság, mint most. Ez után Prónay dicsérettel emlékszik meg Abauj vármegye hazafias közönségének magatartásáról. Az önkormányzati rendszer helyes értelmét magyarázza. Megemlíti, hogy törvényt fedezett fel, mely az 1823—25-ig felszaporodott adóhátralékoknak eltörlését tartalnazza. Valószínűnek tartja, hogy most is átmeneti törvényhozásra lesz szükség. A függetlenségi párt első vezérét, Kossuth Ferencet élteti, aki betegsége miatt nem jelenhetett meg. Ezután még többen beszéltek nagy tetszés mellett. (Egy főur gondnokság alá helyezése.) Három év óta húzódó pernek vetett véget a kir. Curiának minap kimondott ítélete, mely a benne érdekelt előkelő egyéniségen kivül főleg jogi motiválása miatt bir különös érdekkel. A zay-uróci nagy uradalom tulajdonosát, gróf Zay Miklóst, elmebetegség miatt kérte gondnokság alá helyeztetni a felesége, gróf Zay Margit és a hevesen ellenkező alperesnek védekezése és tiltakozása dacára, az most jogérvényesen ki is mondatott. A trencséni törvényszék dr Morvacsik Ernő, dr Jendrasich Ernő és dr Nagy Béla elmeszakértők által megvizsgáltatván a grófot, ezek betegségét állapították meg, de az ennek alapjául szolgáló tényeket — minek a hallucinációk és illúziók — mind még az 1901. év folyamán észlelték a grófon, miért is ennek az ügyvédje folyamodott a törvényszékhez, hogy újra vizsgálják meg a grófot és pedig ne a múltbeli viselkedésére, hanem a jelenlegi állapotára nézve. Ekkor dr Kétly Károly, dr Trajtler István és dr Szedenits Zoltán vizsgálata azt eredményezte, hogy az alperes „gyógyítható.“ Ezen az alapon megfelebbezték a törvényszéki ítéletet és a királyi tábla az igazságügyi orvosi tanács felülbírálata alá bocsátotta a kérdést, jogelvül felállittatván az hogy a vizsgálat idejében való állapot és viselkedésből állapítandó meg az, hogy képes-e alperes ügyének ellátására. Ekkor alperes gróf leveleket irt az orvosi tanács tagjaihoz és azokat mintegy zaklatta az ő megmentésével. A levelek okozták a döntő csapást, mert azok alapján a tanács is kimondotta (és ezt a Curia is helybenhagyta), hogy üldözési mániában szenved. Ezen alapon végleg eldőlt a négy húzódó kérdés és a gróf személye, valamint uradalma gondnokául a neje rendeltetett ki. (Pro Calabria.) Mindenkinek élénken emlékezetében él még az a rettentő katasztrófa, amely a gyönyörű virágzó tartományt, Calabriát romba döntötte. A borzasztó földrengés százezreket fosztott meg hajlékuktól, kenyerüktől. A gazdag, termékeny tartomány most a legsötétebb nyomor hazája. Az egész műveit világ részvétét fölkeltette a borzasztó pusztulás és mindenütt nagyarányú akciók indultak meg a calabriai katasztrófa áldozattainak felsegélyezésére. Ebből a világakcióból mi sem vonhatjuk ki magunkat. A budapesti olasz konzulátus már meg is indította a gyűjtést és két szünettel fogadja a legkisebb adományokat is Nagy János utca 1. sz. alatt levő hivatalában. (Lipót király.) Lipót belga királyt mélyen megrendítette öcscsének, a flandriai grófnak néhány nap előtt bekövetkezett halála. A koszivűi embert ez annyira lesújtotta, hogy engesztelékenyebb lett s üldözött leányának, Kóburg Lujza hercegnőnek részvéttáviratára választ is küldött. Udvarmestere ugyanis ezt távirratozta a hercegnőnek Párizsba: „A nagy veszteség fölött mélyen lesújtott király megbízott engem, hogy királyi fenségednek, részvéttáviratáért, amely az ön gyermekkorának emlékeit eleveníti fel és amelyeket ő is szívébe zárt, köszönetét nyilvánítsam. Báró Goffinet:“ Brüsszelből táviratozzak. Lipót király e hónap 24-én magához hivatta unokaöcscsét, Albert herceg trónörököst. A beszélgetés három teljes óráig tartott. A lapok azt jelentik, hogy a herceg nagyon meg volt rendülve a király nyilatkozatától s nyomban a flandriai grófné palotájába hajtatott. Az udvarhoz közel álló személyiségek az állitják, hogy jelentős események várhatók. A királyt öcscse halála, nehéz helyzete a Kongó államok politikájában, továbbá a parlamenti ellenzék viselkedése állítólag arra bízta, hogy lemondjon. Ezek a hírek mindeddig nem erősültek meg. A király nagyon le van hangolva a parlament magatartása miatt az antwerpeni kikötő kiszélesítése tárgyában és a véderő kiterjesztésében. Az utóbbi napokban remélték, hogy megnyernek még néhány szavazatot a javaslat számára, amely 300 millió frank hitelt igényel, ez a remény azonban nem teljesült. (Az egyetemi ifjúság tüntetése.) A vármegyeházán elkövetett törvénytelenségek nagy izgalmat keltettek az egyetemi ifjúság keretén. Az egyetemen mintegy ötszáz hallgató gyűlt össze, s azonnal bevonult az aulába. Szónoklatok hangzottak el, hogy, az egyetemi ifjak most ne főiskolai diákok, hanem elsősorban hazafias állampolgárok legyenek. Tizenegy órakor az ifjúság átvonult a műegyetemre és ott sorba járták a tantermeket, csatlakozásra szólítván fel társaikat. Az egyik teremben épen előadás volt és a szolgák nem akarták a diákokat beereszteni Erre betörték az ajtókat és bevonultak a tanterembe. Az előadó tanársegéd kijelentette, hogy amennyiben a hallgatók részt akarnak venni a mozgalomban, ő nem fogja azt megakadályozni és akik el akarnak menni, távozhatnak, katalógust nem fog olvasni. Egy, nagyobb csoporttal megerősödve a tüntetők levonultak a földszinti tantermekbe, ahol a gépészmérnökök testületileg csatlakoztak hozzájuk, azután együttesen a műegyetem kertjében gyülekeztek. Itt Viola Kornél, a műegyetemi ifjúság vezetője, társai nevében bejelentette a tudomány-egyetemiekhez csatlakozásukat és azt ajánlotta, hogy az ifjúság testületileg tisztelegjen báró Prónay Dezsőnél és üdvözölje hazafias magatartásáért, amelyet a vármegyei mozgalom ügyében tanúsít. A küldöttséget rövidesen megválasztották, s az épen báró Prónay bálvány utcai háza elé indult, amikor a Múzeum-körútra rendőrség vonult, két szakasz lovasrendőr s egy szakasz gyalogos, mind a három csapat Saly rendőrtanácsos vezetése alatt. A rendőrség azonnal rátört az ifjúságra, a lovasok kardlapoztak, a gyalogos rendőrök pedig a legbrutálisabb módon lökdösték az egyetemi ifjakat. Az ifjúság egy része erre bevonult az egyetem épületébe, a másik része a kapu előtt sorakozott, míg a rendőrök a Múzeum-körúton álltak fel. A rend már teljesen helyre állott, az ifjúság már le is mondott arról a szándékáról, hogy deputáció keresse fel Prónay bárót, amikor Saly rendőrtanácsos a legvakmerőbb ismét provokálta az ifjakát. Megint attakot vezényelt és egy perc alatt tisztára söpörte a Múzeum-körutnak azt a részét. Menekült, ki merre tudott. A műegyetem erkélyén levő ifjúság látva azt a hallatlan brutalitást, amelyet maga a rendőrség provokált, azzal felelt, hogy valóságos záport zúdított a rendőrökre kövekből és széndarabokból. A nem várt támadásra maga a rendőrség eredt futásnak, az egybegyűlt közönség kacagása közben. Mikor a rendőrség eltűnt, megjelent az erkélyen Jónás rektor és arra kérte a felháborodott ifjúságot, hogy hagyják abba a további tüntetést, amelynek különben sincs értelme. A rektor szavaira az ifjak csakugyan elhatározták, hogy csendben elosztanak. A Kossuth-nótát énekelték és éppen távozni akartak az egyetemről, mikor egyszerre megint ott termett a rendőrség. Az ifjúság a kertbe menekült, becsukta a kapukat és kövekkel rakta meg a zsebeket. A rendőrök csak ezt várták. Vidos felügyelő egy szakasz lovasrendőrt a műegyetemi kert Esterházy utcai bejárójához küldött, hogy ott senki ne távozhasson, a Múzeum körúti kaput pedig kinyittatta és legényeivel belovagolt a kertbe és újabb attakot intézett. Az ifjúság végül a Himnuszt és a Kossuth-nótát énekelve eloszlott. A rendőrök azonban még sokáig megszállva tartották a műegyetem kertjét és környékét. (A Jókai-szobor) javára eddig adakozás utján a Magyar ált. takarékpénztárhoz 38.559 korona folyt be.