Pesti Hírlap, 1906. május (28. évfolyam, 134-149. szám)

1906-05-24 / 142. szám

12 PESTI HÍRLAP 1906. május 24., csütörtök.; lapi hírek. — (A király elutazása.) A király csütörtö­kön délután 3 óra 25 perckor hagyja el a fővárost a különvonaton; nem megy azonban — mint eleinte­­tervezve volt — a brucki táborba, bárha a német ve­zérkari főnök holnap már ott lesz, hanem Budapest­éről egyenesen Bécsbe tér vissza. __ (Károly király jubileuma.) Bukarestből táviratozzék: I. Ferenc József Károly román ki­­irályhoz uralkodói jubileuma alkalmából nagyon meleghangú, sajátkezű üdvözlő levelet intézett, amelyet őrgróf Pallavicini bukaresti osztrák-ma­gyar követ szerdán nyújtott át Károly királynak. Ezenkívül még gróf Golub­ovszki külügyminiszter is üdvözlő táviratot küldött. Pallavicini továbbá felhatalmazást kapott arra is, hogy a román kor­mánynak a magyar és osztrák kormányok szeren­­csekívonatait tolmácsolja. Brassóból táviratozzék nekünk. A román ki­rály jubileuma alkalmából a Cenk tetején isme­retlen tettesek kitűzték a román zászlót. A csend­­őrség nyomozza az árulókat.­­ (Címadományozás.) A király Molnár István királyi tanácsosnak, gyümölcsészeti és fate­nyésztési miniszteri biztosnak, a miniszteri taná­csosi címet díjmentesen adományozta.­­(A hercegprímás nyaralása.) Vaszary Kolos hercegprímás szerdán utazott el, titkára,­­ Berger Sándor Márkus, kdséretében Balatonfü­­­­redre, ahol a nyarat tölteni fogja. A hercegprí­más augusztus közepéig marad Balatonfüreden­­,és csak közvetlen a király születésnapja előtt tér vissza a fővárosba­__(Polónyi Géza állapota.) Polónyi Géza igazságügyminiszter szerdán is kénytelen volt­­ágyba feküdni. Állapota azonban nem veszélyes ,és talán már csütörtökön elhagyhatja az ágyat és aztán köröskényi birtokára utazik, szombaton­­ pedig Nyitrán lesz fiának, Polónyi Gyulának, az esküvőjén, aki Bohunka Mariska kisasszonyt ve­zeti oltár elé. _ __ (Gróf Moltke Bécsben.) A német vezér­kar főnöke, gróf Moltke Helmut, — mint Bécsből jelentik — kedden este odaérkezett. A vezérkari­­főnököt szerdán Lipót Szalvátor és Ferenc Szalvá­­sstor főhercegek kihallgatáson fogadták. Moltke ez­után látogatást tett Beck vezérkari főnöknél, Pit­­reich hadügyminiszternél, Schönaich landwehr­­­ miniszternél, Pannámnál, A landvwehr főparancsnok­­ság vezetőjénél, Montecuccoli tengernagynál, Fied­ler hadtestparancsnoknál, Galgóczy csapatfőfel­­ügyelőnél, továbbá bajor és szász követeknél.­­ (Wolafka Nándor püspök temetése.) Dr .W­ola­fka Nándor holttestét szerdán délután szentel­ek be a Vörös Kereszt­ egyesületi kórház halottas kápolnájában. A megboldogult püspök kettős ko­porsóban nyugodott s ravatalát igen sok virág dí­szítette. A beszentelésen megjelentek többek között gróf Csekonics Endre v. k. t. t, gróf Zichy Ferraris (Viktor, Fraknói Vilmos és Várady L. Árpád püs­pökök, Giess­wein Sándor kanonok, orsz. képviselő, a Szent István-társulat alelnöke, Axaméthy Lajos min. tanácsos, Dvorzsák Lajos pápai prelátus, Bru­­cha Sebestyén, a kapucinusok­ házfőnöke, s a rokon­sággal nagyszámú közönség. A gyászszertartást Ta­jos Gyula krisztinavárosi segédlelkész végezte, mely után a koporsót becsomagolták s furgonon a keleti­­pályaudvarra szállították. A holttestet este Debre­cenbe vitték és ott temetik el. Debrecenből jelentik: Wolafka püspök holttes­­­tét hajnalban szállítják haza. A városban az összes katholikus iskolákon és a templomokon gyászlobogók lengenek. A ravatalt a Svetich zárdában állítják fel.­­A szertartást Fischer nagyváradi kanonok végzi. A holttestet, ha a belügyminiszter megengedi, a katho­­likus templomban temetik el. A püspök helyetteséül (Speck nagyváradi kanonokot küldötték ki, aki a ve­­­zetést átvette. A temetés szombaton délelőtt lesz. — (Kecskeméti ásatások­) Kada Elek, Kecs­kemét város polgármestere, aki mint műkedvelő ré­gész is ismeretes, újabb ásatásokat rendezett és pe­dig a­ város közelében levő téglatelepen. Ez ásatások alkalmával nagyobb arányú jazig temetőre bukkan­tak, amely telve van becses régiségekkel. A szakér­tők azt kezdik sejteni, hogy ez ásatások révén talán egész határozottsággal meg lehet majd állapítani, hogy Kecskemét jazig eredetű.­­ (Frohászka püspök felolvasása.) A fővá­rosi tanítónők részére rendezendő második felol­vasást e hó 26-án, szombaton, tartja dr Prohászka .Ottokár székesfehérvári püspök a váci­ utcai vá­rosháza nagytermében. A püspök a lelki világ ki­alakításáról fog értekezni.­­ (Villámsujtott katonatiszt és közlegény.) Triesztből jelentik: Raguzai híradás szerint Schober eörzi származású hadnagyot és egy köz­legényt gyakorlatozás közben villámcsapás érte. A szerencsétlenek szörnyet haltak.­­ (Dán példa.) Egy olvasónk, aki Dániában időzik, érdekes dolgokat ír arról, hogy Kopenhágá­­ban mily módon gyűjtenek pénzt jótékony és haza­fias célokra. Mikor pedig tudatja velünk a módo­zatot, ama óhajának ad kifejezést, hogy vajha kí­sérletet tennének Budapesten is, a Tulipánkert ér­dekében. A gyűjtés Kopenhágában az előre megha­tározott napon perselyekkel történik. A rendező bi­zottság legutóbb 21 ezer darab számozott perselyt osztott ki a legelőkelőbb hölgyek között, akik azokat részben másoknak adták át. Ifjú hölgyeknek, egye­temi hallgatóknak, színésznőknek stb. A megma­­radtakat pedig vendéglőkben, iskolákban s más ilyen helyeken helyezték el. A gyűjtés egész napon át, reggel 7 órától esti 7 óráig folyt a város minden negyedében és minden utcájában. Amely nap a gyűjtés napja volt, azon a napon az egész város ünnepi mezt öltött és mulatság volt minden helyen. A dalárdák bizonyos időközökben fölvonultak. A színészek és színésznők különféle pontokon és helye­ken előadásokat tartottak. A zenekarok itt-ott ját­szottak s az utcákon több ízben végig vonultak. Mindezeken kívül tornaversenyt, olimpiai játékot mutattak be s közben egyes szereplők nemzeti tán­cokat lejtettek. A városban időző cirkusz tagjai elő­adásokat rendeztek, még pedig nemcsak egy helyen. Azonkívül hatalmas virágos díszmenet haladt vé­gig a városon, amely fel volt lobogózva s amely minden tekintetben ünnepi jelleget öltött. Monda­ni sem kell, hogy minden néven nevezendő előadás és mutatvány ingyenes volt s mindenki ingyen él­vezhetett. De mindenütt ott jártak-keltek a perse­­lyes urak és hölgyek s vígan szedték az adományo­kat. A gyűjtőket senki sem kerülhette el és mert mindenki az utcán volt, a perselyek ugyancsak tel­tek. Az ilyen gyűjtés révén az első esztendőben 80, a másodikban 106, a harmadikban pedig 110 ezer korona folyt be egyetlen egy napon. Ez a gyűj­tés Dánia fővárosában egyike a legérdekesebb ün­nepeknek s minden más mulatságon túltesz. Rend­szerint megjelennek a királyi ház tagjai is, akik gyalog járják be a várost s akik szintén adakoznak a jótékonyság oltárára. A sikernek egyik főtitka abban rejlik, hogy a vigalom és a gyűjtés az egész városra kiterjed és hogy sehol sem szednek belépő díjat. Más városokban, ahol az ilyen gyűjtést elzárt helyen és belépti díj mellett rendezték, közelről sem értek el olyan eredményt, mint Kopenhágában. Olvasónk, aki mindezt elmondja, azt hiszi, hogy a Tulipánkert javára Budapesten is lehetne hasonló gyűjtést rendezni, a siker minden kilátása mellett. És ha ezt tennék, Budapest egy új és friss ünnep­naphoz jutna s a közönség olcsó szórakozásban ve­hetne részt.­­ (San-Francisco magyarjairól.) Most ju­tott nyilvánosságra azon magyarok névsora, akik a san-franciscoi vész alatt elpusztultak; sorban a következők: Weisz Lajosnét, egy kikötőmunkás feleségét, a H­arvard-street egyik leomlott háza agyonnyomta. Ugyanez a sors érte Lovász Sándor kereskedősegédet, Berlák József Szepességből való fiút pedig szomorú véretlenségből a katonaság agyonlőtte. A vész utáni éjszakán az őrjárat megszólította. A fiú azt hitte, hogy rablókkal van dolga és futásnak eredt. A katonák utána tüzeltek és Berlák József holtan rogyott össze- Szerencsét­­ hozott a véletlen Peleskey Dénes magyar szárma-­­­zású gépészmérnökre. Hat hónappal ezelőtt a­­ Newyorkban lakó Telm­ányi-csal­ádtól azzal búcsú­zott el, hogy elmegy San­ Franciscoba. Telmányiék pár nappal a katasztrófa előtt levelezőlapot kap­tak a mérnöktől, hogy haza készül Magyarország­ba. Mikor a pusztulás híre Newyorkba érkezett, Telmányiék azt hitték, hogy Peleskey is odave­szett, mert az a városrész, amelyben lakott, tel­jesen lepusztult. Nyolc nap múlva azonban maga a mérnök betoppant. Két órával a földrengés előtt hirtelen elhatározással ült expressz-vonatra, mely az utolsó utasokat vitte és igy megmenekült. A vonatok érezték a földrengést, sőt a kocsik is meg­rongálódtak.­­ (Pincéregyletek fúziója.) A kávéházi pin­cérek Budapesten fennálló két egyesülete, a Ma­gyar Országos Pincéregyesület és a Budapesti Pincérek Szak- és Munkaközvetítő Egyesülete , a vezetőségük közt létrejött megegyezés alapján egyesülnek. Ez a szervezet egyesíteni fogja ma­gában Budapest összes kávéházi pincéreit a Bu­dapesti Kávéssegédek Szakegylete cím alatt. Az átalakuláshoz szükséges alapszabály módosítást e hó 29-én az Országos Iparegyesület helyiségében (VI., Új­ utca 4.) tartandó közgyűlésen ejtik meg.­­ (Díszszemle a Vérmezőn.) Három esz­tendő után szerdán ismét alkalma volt a főváros közönségének gyönyörködni katonai parádéban, ő,­felsége szemlét tartott a főváros helyőrsége felett. A szemlének ragyogó, napsugaras tavaszi idő ked­vezett, és nagyrészt ennek tulajdonítható, hogy,, rengeteg ember sietett a Vérmezőre végignézni a csillogó, fényes parádét. Már kora reggel zsúfo­lásig megtelten érkeztek a Vérmezőhöz a kíván­­­csiak. Gyalog, bérkocsikon valóságos népvándorlás indult meg, úgy hogy fél kilenc órakor már mint-­­egy húszezer ember vette körül a hatalmas teret. A Vérmező Atilla­ utcai részén tribünt emeltek,­ amelyet színpompás tavaszi toalettekbe öltözött hölgyek foglaltak el. A hatalmas emberáradatban, lovas és gyalogos rendőrök tartották fenn a ren­­­det. A csapatok felvonulása már reggel 6 órakor megkezdődött. Elsőnek érkezett meg a 3. bosnyák ezred, azután sorra utána következtek a különböző ezredek. Nyolc órára már az egész helyőrség a Vérmezőn volt, ahol a csapatok négy oszlopban állottak fel. Az I. oszlopban voltak a Ludovika Akadémia, az első honvédgyalogezred, a 44-ik, 52.­ gyalogezred, a 24-ik vadászzázlóalj, a 3. bosnyák­ ezred és a 7-ik utászzászlóalj Márk lovag altábor­nagy és Mollináry vezérőrnagy parancsnoksága alatt. A II. oszlopban állott fel a báró Leithner, és Minarelli Fitzgerald vezérőrnagyok parancsnok­sága alatt a 23., 38., 6., 86., gyalogezred, a 32. gyalogezred egy zászlóalja, a 6. vártüzérezred 2. zászlóalja és egy kombinált egészségügyi csapat. A III. oszlop a 10., 11., 12. hadosztály és a 4. hadtestüzérezredből állott, felettük budabráni Bo­­rota Pál ezredes parancsnokolt. A IV. oszlopban voltak a 16. cs. és kir. huszárezred, az első honvéd­huszárezred, a szekerész önkéntes osztály és a 4-ik vonatosztály Koller vezérőrnagy parancsnokságé­, val’. Negyed kilen után pár perccel érkezett meg, gróf Üxküll-Gyllenband hadtestparancsnok, akit­ végig lovagolt a sorok előtt és átvette az összes csapatok parancsnokságát. Amíg a csapatok elhe­lyezkedtek, szakadatlanul özönlött a közönség és a'■ Vérmezőt körülvevő összes utakat és utcákat el«, özönlötte a nép. Háromnegyed kilenc órakor riadó , éljenzés hangzott fel. Udvari fogaton érkezett meg­' Auguszta főhercegasszony két kis gyermekével, a' kis József Ferenc főherceggel és Zsófia főherceg-­­nővel. A főherceg asszony társaságában volt udvar-­­ hölgye, Szegedi Róza is. Az udvari fogat behaj­­­tatott a Vérmezőre és a bejáró mellett állott meg,­­ hogy bevárja ő felsége érkezését. Pont kilenc óra­ volt, amikor háromszoros kürtszó jelezte, hogy a­­ király közeledik. Nyomban a kürtjelzés után a Palota-utca felől feltűnt a király alakja. Délre­j gén ült a lován és meglepő frissességgel tisztel­­­gett jobbra balra, amikor a közönség soraiban fel-­ zúgott a lelkesült éljenzés, ő felsége kíséretében­, volt József főherceg és az egész vezérkar. József­­ főherceg, aki az első honvédhuszárezred ezredese, csapata élére lovagolt, a király pedig megindult a­ szemlére, ő felsége után hajtatott Auguszta fő-­ hercegasszony fogata, azután következett a vezér-­­kar. A király ellovagolt a sorok előtt, a katona­­zenekarok pedig a Gotterhaltét húzták. A szemle­ negyed óráig tartott. Ezután a király vezérkarával, a Vérmező közepén foglalt helyet, a csapatok fel-, vonultak a Vérmező északnyugati részébe és meg­­ kezdődött a defilé. A csapatok elvonulása még tar­­­tott, amikor egy futár érkezett a bejáróhoz és kö­zölte Máltás Hugó rendőrtanácsossal, hogy a kö­zönséget kérjék fel arra, hogy a király távozásakor ne éljenezzen. Ő­felsége lova ugyanis pihent és ani lármától félő, hogy megbokrosodik. A szemle alatt­­a, nagyon nyugtalan volt. Nyomban detektívek mentek, széjjel és a közönség soraiban mindenütt előter­jesztették a kérelmet. A csapatok elvonulása fél­óránál tovább tartott, ő felsége ezután visszalova­golt kíséretével a várba. A közönség nem akcep­tálta a felhívást, mert amikor meglátta az oly­ hosszú idő után ismét közöttünk időző uralkodót, kitört belőle a lelkesedés és amerre elvonult, min­denütt viharzó éljenzés kisérte, ami láthatólag jó® esett a királynak. A katonák ezután visszavonultak a kaszárnyákba, a hatalmas tömeg pedig széjjel­­oszlott.­­ (Hűtlen asszony.) Kaufmann Gyula könyvelő megjelent a rendőrségen és elpanaszolta, hogy felesége, született Spielmann Lina május­­ 17-én eltűnt Király­ utca 38. szám alatt levő laká­­­sáról, s magával vitte Jenő nevű hét éves kis­fiát­ is. A kétségbeesett férj a rendőrségen szerdán­ olyan felvilágosítást kapott feleségéről, mely nem­ nagyon igazolta az eltűnt asszonyka hitvesi hűsé­gét. Megtudta ugyanis, hogy felesége rútul megcsaló­­ta. Amig ő a főkönyvek mellett görnyedt, a kikapó, menyecske udvar­lókat tartott magának és bejáratos­ volt egy olyan kétes hirü asszony házába, ahol­ könnyűvérű nőcskék idegen férfiakkal pénzért sze­­­retkeznek. A kellemetlen értesítés után a megcsalt­ férj már csak a kis fiacskáját szeretné megtalálni,, akit az elzülléstől félt, a könnyelmű anya mellett.­ A kis fiú ifj. Wendt József társaságában volt utol­­­jára és az apa ez után reményű fiát feltalálni.­­ . (Leégett gőzmalom.) Szegedről táviratoz­, zák, hogy a csongrádmegyei Horgoson özvegy Mül­­­ler Jakabné gőzmalma szerdán leégett. A kár 90,000 , korona.

Next