Pesti Hírlap, 1906. július (28. évfolyam, 179-209. szám)

1906-07-01 / 179. szám

1906. julius 1., vasárnap. P K S T 1 H 1 H L A t 11 / L — (Az idei érettségik.) Ha valamely tanfér­­fiú arra adja majdan a fejét, hogy statisztikát állít­son össze arról, hogy melyik tanévben bukott meg a legkevesebb nyolcadik osztályos az érettségin, min­den kétségen kivil az ideit fogja megjelölni. És ha ezt teszi, aligha téved, mert az érettségizők szem­pontjából jobb esztendő még nem volt. A szegény drukkoló diákok majdnem valamennyien keresztül estek a vizsgálaton s ha egy-kettő meg is bukott­­(persze nem nagyon), az sem tartja valami igazság­talannak a dolgot, mert bizonyára azon csodál­kozott volna legjobban, ha szerencsésen keresztül esik vala. Hogy az idén miért bántak ilyen enyhén az ifjúság­gal, annak oka nyilvánvaló. Az eddigi nagy szigorú­ság és olykor lelketlenség szült vissza hatást,, révén a tavaly gyakran előfordult öngyilkosságoknak, vala­mint a lapok erélyes fölszólalásának. Egyes főigaz­gatókról külön is szólt az ének s a támadások a tür­­hetlen állapotok miatt nagyon is élesek, de föltétle­nül jogosultak voltak. Mindenki élénken emlékezhe­tik Platz Bonifác főigazgató működésére s annak igen gyászos eredményeire. Úgy látszik, hogy azóta ez a túlságosan is szigorú úr jámborabb lett, mert el­nézőbben viselte magát. Ezt bizonyítja az is, hogy ott, ahol ő döntött az érettségiken, alig bukott meg növendék, noha kétségtelen, hogy a diákoknak nem a szorgalma, hanem az elkeseredettséget lett nagyobb.­­Az ország összes tanférjai között­ erős megbeszélés­­tárgya most az egykor rettegett főigazgató szelíd­sége és elnézése. De aligha akad olyan professzor, ak­i e miatt elítélné a nevezett urat, mert hiszen ép­pen a tanférfiak tudják legjobban, hogy eljárása nem írott helyénvaló. Szólván pedig az idei érettségik cso­dálatosan szép eredményéről, nem hallgathatjuk el, hogy a tanárok általában drukkoltak, félvén attól, hogy a divatba jött diáköngyilkosságoknak folytatá­sa lesz. Ennek a folyománya volt azután az, hogy a vizsgákon nem egy komikus esemény történt, jeléül a tanárok aggodalmának és nyugtalanságának. Az egyik vidáman végződő jelenetről említést is te­szünk. Az érettségi vallatások javában folytak s az enyhe kérdések egymásután elhangoztak, mikor egy szegény diák erősen zavarba jött. A kérdésre, amely pedig igen könnyű volt, nem tudott megfelelni. A­­tanár és az igazgató ekkor fokozott buzgalommal dolgoztak azon, hogy a gyerekből az „igent“, vagy a „nem“ feleletet kihúzzák, félig-meddig a szájába ad­va a kívánt választ. Igen ám, de nem ment a dolog. "­A diák annyira zavarba jött, hogy még kisasszony­nak tarthatta volna magát. Mikor a helyzet már leg­élesebb lett, a mindinkább izzadó, helyesebből mond­­­­va verejtékező diák egyszerre kigombolta a kabátját és a belső zsebébe nyúlt. Mozdulatát látva minden egyes tanár összerezzent, az igazgató pedig elhalvá­nyodott, mert valamennyien arra gondoltak, hogy az izzadó atyafi revolvert ránt elő és ott, a színük előtt lövi agyon magát. A rémesnek tetsző jelenet hatása alatt egyetlen egy tanár őrizte meg lélekje­lenlétét, aki egy pillanat alatt a diák mellett termett , azt a két karjával hirtelen átölelte. Azután pedig azt a kezét kapta el, amelylyel a belső zsebébe nyúlt­­,amelyben a­­ zsebkendőjét szorongatta, hogy az­zal törölje le izzadó arcát. Mikor a helyzet tisztázó­dott és megértették, hogy a fickó nem revolver, ha­nem zsebkendő után nyúlt, nagy lélegzetet vettek s a diákot nyomban érettnek nyilvánitották, mert meg is feledkeztek arról, hogy­ a kérdésre még mindig nem adta meg a feleletet.­­ (Nyári zivatarok.) Madridból táviratoz­tak . Logronói és harci távirati jelentések szerint az ebrovölgyi szőlőket, valamint a közeli falvakat óriási vihar és jégeső elpusztította. A kertek, szán­tóföldek és olajültetvények is igen nagy kárt szen­vedtek. — Londonból jelentik: Az elmúlt éjjeli­­ esőzés és vihar folytán London környéke víz alá , került, annyira, hogy egyes utakon meg kellett szüntetni a forgalmát. A zivatar a London környé­kén levő kertekben tetemes károkat okozott. . . Berlini tudósítónk táviratozza: Szombaton délelőtt ,Berlin környékén nagy felhőszakadás volt, amely rengeteg kárt okozott. A döberk­i katonai gyakor­lótéren a villám lecsapott a gárdatüzérség közé. A lovak megvadultak, egy katona meghalt, egy kapitány és egy tüzér súlyosan, több katona köny­­nyebben megsebesült.­­ (Villám a templomban.) Máramarosszi­­getről jelentik, hogy ott e hő 26-án erős zivatar­­ volt. A villám beütött a katholikus templom tor­nyába, két házba és­ egy vendég f­­őudvarába. A vil­­lámcaspás a fákat letördelte és a villamos lámpá­kat feldöntötte.­­ (Az ostradoi sakkverseny.) A szombati utolsóelőtti fordulón Maróczy pompás áldozattal könnyen győzött Johner ellen. Schlechter megtar­totta a vezetést, mert ellenfele, Snosco-Borovski hamar feladta reménytelen játékát. Rubinstein, a legerősebb fiatal orosz játszó, meglepetésszerű győ­zelmet aratott Fallini fölött. Sviderski Salwe ellen győzött. Marshall Spielmann fölött aratott győzel­met. Janovski ma újra vereséget szenvedett. Ezúttal Leonhard volt ellenfele. Eldöntetlenül végződött Bernstein—Burn és dr Perlis—Teichmann játéka. A versenyzők állása: Schlechter 15, Maróczy 14%, Rubinstein, Burn, Bernstein 13%, Janovski, Teichmann, dr Perlis és Marshall 12%, Saine, Leon­hard 11%, Snosco-Borovski, Swiederski­ 11, Bahrin, Spielmann 9%, Johner 9. A holnapi nap végleges döntést fog hozni a he­lyezés sorrendjében. Aztán a következő párok fognak egymással s­­embe kerülni:.­ Buzur-vJanovski, Leon­hard—­Bernstein, Maróczy—­Rubinstein, Johner­— Fahrni, Marshall—Teichmann, dr Perlis—­Spiel,­mann, Schlechter—Swiederski, Salwe—Snosco-Bo­— (József főherceg Kisjenőn.) Kisjenőről Ír­ják : József főhercegnek a megyei küldöttségnek adott, hazafias érzelemtől sugalt felelete széles körben mély hatást tett. József főherceg a küldött­ségnek a következő választ adta: Örömmel látom itt a megye küldöttségét és biztosítom, hogy va­lamint nagybátyám és atyám az ország és a nép érdekét szívükön hordták, az én főtörekvésem is szeretett hazánk, a vármegye és e földlakta nép javát előmozdítani és boldogulásán közremű­ködni. Szombaton délben Arad vármegye képviseleté­ben gróf Károlyi Gyula főispán vezetésével Dalnoky Nagy Lajos alispán, Králicz Gyula kir. tanácsos, Varjassy Árpád kir. tanácsos, tanfelügyelő, Fábián László nyugalmazott főispán, Fábián Lajos törvény­széki elnök, Farkas Győző pénzügyigazgató, Stanko­vics Miklós máv. üzletvezető, Csernovics Diodor kincstári jószágigazgató, Vásárhelyi József a gazda­sági egylet elnöke, Vásárhelyi Dezső orsz. képviselő és Czárán Márton nagybirtokos tisztelegtek József­­ főhercegnél. A nevezettek ezután­ ebédre voltak hi­vatalosak.­­U­tána Kokas József inspektor vezetésével az uradalmi tisztikar testületileg tisztelgett.’ — (Kristófly emberéből boszniai kormány­­tanácsos.) Szarajevóból jelentik, hogy a közös kor­rovski. — (Negyvenkét évig a tanügyi pályán.) A mostani tanév befejeztével nyugalomba vo­nult a pécsi tanítói kar legidősebb tag­ja, Rozsics Sándor elemi iskolai igaz­ga­tó-tanító, ki nem kevesebb, mint ö1 évet mű­ködött a tövises tanügyi pályán, mely idő alatt nemcsak felettes hatóságának, de az egész város közönségének és kartársainak osztatlan tiszteletét és szeretőjét vívta ki magának. Nyugalombavonulá­­sa alkalmából kartársai szép bucsuünnepélyt ren­deztek tiszteletére, melyen a város tanítósága és számos előkelő vendégen kívül részt vett Majorossy Imre kir. tan., ny. polgármester, iskolaszéki elnök is. Az ünnepi szónok beszéde alatt leleplezték az ün­­nepeltnek jól sikerült olajfestményü arcképét, vagy tíz küldöttség szónoklatainak búcsúszavai után, a­kik között a legnagyobb hatást Banny Etel tanító­nő érte el saját szerzeményű ódájának elszavalásá­val, — az ünnepélyt nagyban emelte a tanítótestü­let vegyes-karu dalárdájának nehány szépen előadott bucsúdala. — (Templomfelavatás.) A bicskei izr. hit­község’ uj templomát julius 3-án d. u. 3 órakor avat­ják fel ünnepélyesen. —­ (Arató-sztrájk.) Gróf Cziráky Antal bö­­röndi birtokán, mint­ Székesfehérvárról jelentik, szombaton reggel az arató­munkások sztrájkba áll­tak. Nagyobb bért követelnek. Kégi György csalai birtokán ugyancsak sztrájk tört ki, ezúttal ismé­telten. Mint Nagybecskerekről táviratozzék, Török­­becsén és környékén a munkások elfogadták az ura­dalmak ajánlatait; ilyenformán a sztrájk megszűnt és a letartóztatott munkásokat szabadon bocsátot­ták. Ellenben Csebzán Pollákovics, Kanakon Da­niel László, Tolvadián gróf Nákó uradalmában, ki­tört a sztrájk. Ide kisegítő­ munkásokat meneszte­­nek. Nagykikindán a munkások nem kötnek szerző­déseket; itt egyébként vasárnap rendőri engedél­lyel gyűlést tartanak, amelyen elhatározzák, mité­vők legyenek, Makóról jelentik. A megyében az aratók több helyen sztrájkba léptek. Legerősebb a sztrájk Földeá­kon és Lelén. A kisgazdák a munkások követeléseit teljesítették. Az uradalmak csendőri közbelépést kértek. Nagyváradiról táviratozzék. Biharmegye min­den részében megkezdődött az aratás. Több helyen sztrájkmozgalom volt kitörőben, de ezeket elsimítot­ták s a munka mindenütt rendben folyik. Hatvanból jelentik: A Winterber-féle horti uradalomban kiütött az arató-sztrájk. A­z uradalom­ba csendőrfedezettel szállítanak aratógépeket. — (Lezuhant fürdőhid.) A mannheimi Stefa­nie sétányon levő városi fürdőhöz vezető hídon vagy 80—40 iskolásgyermek várakozott arra, hogy a fürdőbe bebocsássák őket. A mögöttük álló tö­meg nyomta őket, mire a tolongás következtében a hid egyszerre leszakadt s a vizbe zuhant a rajta álló gyermeksereggel együtt. A fürdőben levő fel­nőttek nyomban segítségükre siettek a gyermekek­nek. Hogy mennyien fuladtak a vízbe, azt még nem, állapíthatták meg.­­ (T­­z a konzervgyárban.) Szombat reggel a Weisz Manfréd-féle konzervgyárban eddig meg nem állapított okból tűz támadt. A gépházban fel­halmozott olajos rongydarabok gyuladtak ki. A tü­zet, mely az egész gyárat elpusztítással fenye­gette, a IX. kerületi tűzőrség oltotta el a gyári tűzoltók segítségével. A rendőrség megindította a vizsgálatot.­­ (Civódásból gyilkosság.) Székesfehérvár­ról jelenti tudósítónk: Alsóalap község legmódosabb­­ gazdálkodója, Borai István, részegen került ha­­­­za. A felesége ezért megdorgálta, ami annyira dühö­s­be hozta, hogy baltát ragadott és három csapással a feleségét agyonütnie. A gyilkos férj megugrott, irány Krésmarik Jánost, akit a Fejérváry-kor­­mány Békés megyébe küldött főispánnak, a bosz­niai tartományi kormány mellé kormánytaná­csossá nevezte ki. Krcsmarik tudvalevőleg Kris­­tóffy barátja s földije. Ebből a kinevezésből pedig kiviláglik az, hogy az uj korszakkal Kristóffyék­­nak épenséggel nem fellegzett be.­­ (Az első honvéd-karnagy jubileuma.) De­­zséri Bac­ó István, a budapesti első honvéd-gyalog­ezred zenekarának karmestere, most­ üli meg kar­mesterkedésének negyedszázados jubileumát- Bac­ó István volt az első katonai karmester, aki igen mű­vészi módon dolgozta fel a magyar zenét fúvó­­hangszerekre és­ olyan magyar átiratokat, egyvele­geket és ábrándokat irt, melyeket azóta hatásos­ságuknál fogva átvettek a közös hadseregbeli, sőt a külföldi zenekarok is. Különösen gyönyörű, patto­gó magyar indulókat szerzett, amelyek legnagyobb részben kiszorították az elavult, banális bécsi indu­lóitat. Zeneszerzői működésében tiszta és erős ma­gyar érzésén kívül segíti őt fényes szaktudása. 1881-ben végezte a bécsi zenekonzervatóriumot ki­­­tűnő sikerrel s nyomban a lembergi gyalogezred zenekarának­­ karmestere lett.­ Innen 1890-ben a nagyváradi gyalogezred zenekarához került, míg a millennáris időben a rendkívül sok pályázó közül őt szemelték ki az első honvéd-zenekar vezetőjéül.­­ (Plébános beiktatás.) Esztergomból táv­iratozzék: Krizsán Mihály pápai kamarás, józsef­városi plébánost, szombaton reggel iktatta be ün­nepélyesen az esztergomi bazilikában Vaszary Ko­los bíbornok hercegprímás képviseletében dr Raj­­ner Lajos püspök, érseki helynök. A templom ha­jójában előkelő közönség volt jelen, köztük igen sok tagja a káptalannak. Az egyházi szertartás alkalmával Krizsán letette a tridenti hitvallást. Az új plébános a nap emlékére 600 koronát kül­dött a nyolcadik kerületi elöljáróságnak, hogy oszsza szét a kerület szegényei között.­­ (Jótékony alapítvány.) Weisz Manfréd nagyiparos legidősebb leányának f. é. július hó 2-án tartandó esküvője alkalmából korán elhunyt neje emlékezetére két alapítványt tett, amelyek Weiss Alice nevét fogják viselni. Az egyik alapítványt, 120.000 koronát, a Pesti Izraelita Nőegylet kapja egy „Gyermekágyasok Otthona“ alapítására. Ez az egyesület elvállalta az építkezés keresztülvite­lét, valamint az intézet fentartásit. Ez az intéz­mény valóban nagy szükséget pótol; a kontinens majdnem minden nagyobb városában vannak ily otthonok, amelyek szegény asszonyoknak életük leg­súlyosabb óráiban segítséget és ápolást nyújtanak. Az a jótékony nőegyesület, amely magára vállalta az otthon gondozását, tette ezt abban a remény­ben, hogy a főváros emberbarátai közül többen fogják támogatni ezt az intézetet és lehetővé fog­ják tenni, hogy az a nemes gondolat, amely az alapító előtt lebegett, teljes mértékben megvaló­suljon. Weiss Manfréd második alapítványa, száz­ezer korona, a pesti izr. szent-egyletnek jutott az­zal a rendeltetéssel, hogy abból a gyógyíthatatlan betegek menhelyén női osztályt építsen. Ez az ala­pítvány is Weiss Alice nevét viseli.­­ (Egy gymnasium betörői.) Vakmerő és furfangos betörők próbáltak szerencsét múlt éjjel a­ beregszászi áll. főgimnázium igazgatói irodájában. A hátsó udvaron lopóztak be s a bejáró ajtaját tol­­vajkulcscsal kinyitották, így kerültek a folyosóra, ahol megint tolvajkulcscsal dolgoztak. Szerencsésen­ be is jutottak az igazgatói irodába. Feszitő vassal kinyitogatták az asztalok összes fiókjait, az iratokat széthányták és kerestek, kutattak a Wertheim-szek­rény kulcsa után, ahol az intézetnek rendesen egy pár száz forintja van betéve. A kulcsot azonban a k ú­j igazgató magával vitte lakására és így a betörők­­ vállalkozása hiába való volt. Az éjszaka csendjében­­ zajtalanul távoztak s bár bizonyos, hogy a belylye­­i ismerős emberek lehettek, teljesen nyomuk veszett.

Next