Pesti Hírlap, 1906. szeptember (28. évfolyam, 240-254. szám)

1906-09-07 / 246. szám

fi_________ PESTI HÍRLAP 1906. szeptember 7., péntek, háborító incidens zavarta meg. Növeli a botrányt, hogy ezt az ottani rendőrség, a tűzoltósággal kar­öltve, viscenirozta. A dolog úgy történt, hogy a szinigazgató az ügyeletes rendőri tisztviselő ré­szére két elsőrendű zártszéket ajánlott fel. A rend­őrség azonban nem volt megelégedve a kijelölt helylyel. Rirnóczy József rendőralkapitány meg­jelent a színház igazgatóságánál és két zaciyeszé­­ket követelt a rendőrség részére. Ellenkező eset­ben — így fenyegetőzött — a rendőrtisztviselők kartelt kötnek és altiszteket fognak a zártszékekre küldeni. Ettől a nevetséges fenyegetéstől azonban épen nem ijedt meg a kolozsvári, színházigazgató és visszautasította a rendőrség indokolatlan köve­telését. A rendőr erre hallatlan erőszakosságra vetemedett. Rászentek a direktorra, hogy ők a szín­ház két legelőnyösebb fekvésű zsölyéjét karhata­lommal is elfoglalják. Az igazgató természetesen megfelebbezte a „határozatot“ a városi tanácshoz, mely azt meg is semmisítette. De a dolognak még most sincs vége. A póruljárt rendőrségnek most már a tűzoltóparancsnok jött segítségére. Köve­ t­­elte, hogy ő annyi tűzoltót küldhessen a szín-­­ házba, amennyi neki­­ tetszik és pedig mindnyája­ j­­ár az első helyekre. Ezenkívül fizessen­­ az igazo l­gató minden tűzoltónak 1 koronát, az altiszteknek 3 koronát, a parancsnoknak 6 koronát esténkint. S hogy hány legényt és altisztet vezényelnek ki, az a j ő dolguk. "Mindezekért most méltán nagy a fölháborodás Kolozsvárott. A rendőri terrorizmust mindenki élesen elitéli. Maga Szvacsina Géza is megtorlandó túlkapásnak jelentette ki a rendfen­­tartó közegek eljárását. Maricza férjhez megy . . . A betléri park tiszafa ligetének­­fái halkan, lá­gyan borulnak egymásra. Mintha a lombok is ölel­keznének, Langyos őszi alkonyatban, halványuló vi­rágoknak titokzatosan suttogják: Marica férjhez megy. A mi Márkánk. Ezek alatt a fák alatt játszotta pajzán gyer­mekjátékait. Itt serdült hajadonná, szőke hajú, pi­ros ajkú deli szűz — Andrássy Mária. Ősi törzsnek karcsú, életerős hajtása. Szerelem­nek hímes pillangója leszállt a szivébe. Legédesebb, legmámorítóbb kelyhét most nyújtja feléje az élet ... Szinte álom, hogy elsuhant az a néhány esz­tendő. Szinte hihetetlen, hogy örömapa már a da­liás, fiatalos Géza gróf, örömanya a szépséges Dada grófné. T­egnap még a Károlylyal, meg a Manóká­val ugrándozott Marion, é­ ma már Lichtenstein hercegének nyújtja kezét. Komoly, az uralkodó ház­zal rokonságba lépő dáma a betléri virányok pajkos kis tündére. Messze erdős, hegyes Gömörtől, itt a városi fényes palotában gyülekezett egybe a ragyogó nászi sereg. Ám engemet, halk, enyhe szárnyon Marica régi otthonába visz vissza az el nem­ múló emléke­zet. Oda, ahol a tiszafa ligetének fái lágyan borul­nak egymásra most. Ahol gyermek­ek serdülő éveit játszotta át a szerelmes menyasszony. Mintha látnám még azt a­­virágokból font diadalkaput, amelyet egy alkalommal, édesanyjuk megérkezésekor csináltak a gyerekek. Nyolc eszten­deje már annak. Régen elhervadtak a kis szívek szeretetét jelképező, égő, tágszínű rózsák, amelyekből angolul rakták ki: Well come. Kedves angol nevelőnéjüket mennyi tréfás rajz örökíti azokban a könyvecskékben, amelyekbe min­den jelentősebb, vagy bohó eseményt megörökített a kis Károly. Pompás karikatúrákat rajzolt. Ezt a talentumát nagyatyjától, de atyjától is örökölte, úgy Andrássy Manó, mint Géza mesterei a torzké­­peknek-Passzióval játszottak színházat. Ezeket az előadásokat is megörökíti a könyv. A darabok egyes jelenetei, szereplői mind le vannak pingálva. Ma­nóim, mint szakács, Manóka mint kéményseprő. A szép, apródarcú, sugár termetű Károly sokszor adott nőszerepet. Olyan szép volt. így. Szinte kár, hogy nem volt igazán lány. Dédelgetett kutyuskák, lovak mind meg van­nak örökítve. Vadászjelenetek, korcsolyázások. Mert a testedző sportokat az Andrássyak mindenkor sze­rették. Marica grófnő egyik legkitűnőbb amazonja az országnak. Árkot, gitát ma nála nem ugrat át merészebben hölgylovas. Ezt a­ tulajdonságot külö­nösen egyik nagynénjétől, herceg Esterházyné é■ Andrássy Irmától örökölte. A nyolcvanas évek vége felé a királyné után őt és Ugarte Annát, az osz­trák arisztokrácia egyik tragikus véget ért bizarr, szellemes asszonyát, tartották a monarchia legki­tűnőbb parforce­­ lovasnőinek. A lovas­­pole játékoknál, amelyeket gróf Andrássy Gé­za honosított meg nálunk, gyermekei mindig kitűn­tek. De a vadászfegy­vert is bátran kezeli Marica. A szulovai rengetegekben gyakran kisérte el atyját s keze biztos és acélosnak bizonyult. Ki hinné, hogy ez a par excellence sportlady valódi istenkegyelmé­­ből való művésznő is, úgy hegedül, mintha kuruc őseinek minden búja, öröme ott sim­a-rína abban a szárazfában, amikor ráhajtja hullámos szőke fejét. Zokog, kacag a hegedű, majd diadalmasan indulóra zendül. Selyem lobogó leng a szélben, nyalka kuruc piros csizmájának sarkantyúja pendül. Halljuk, hallgatjuk pengését. Mintha Andrássy István, a hős / kocsma-generális pengetné a sarkantyúját. Mintha harsogna a tárogató, hírül vinné országnak-világnak­­ az érsekújvári diadal fényes napját. Majd lágyan, édesen, szerelmesen enyeleg a hang. Szinte csók l­esattanása hallik. Azé a forró, őrjöngő csóké, amely­­lyel lázas nagy szerelmét a lőcsei fehér asszony nya­kára csókolta Andrássy generális uram. Vidám halali után hányszor húzta, üveg han­gon Marica grófnő a nótát ott a betléri nagy ebéd­lőben. Milyen hét országra szóló mulatás volt az, amikor Géza gróf amerikai idézésének a tiz eszten­dős fordulóját ülte. Rengeteg erdő tölgyei alatt sá­tort vertek. Épen úgy, mint egykor az őserdőben. Géza gróf felöltötte mexikói jelmezét, fejére csapta a széles, szürke sombrero­t is. Valami huncut ben­­szülött golyója fúrta át annak idején lágy posztóját. Amerikánusul ment minden akkor. Csak a szolgafára akasztott bográcsokban gőzölgött magyar tokány. Csak a hamisítatlan, juhtúrós str­apacska volt gömöri. Berti muzsikált, a rozsnyói híres ci­gány. Lakoma után azonban Marica vette ki a prí­más kezéből a hegedűt. Oda állt a banda élére, ő húzta az édes­apja fülébe a hallgatót. Ez a sok apró, kedves emlék mind-mind­ föl­elevenedik emlékezetemben, ahogy a temérdek nászi vendég egyre sürög-forog ki s be a Bristol kapuin. Ahogy betegen, lázasan, szédelgő fejjel járok-kelek köztük. Az összes bécsi vendégek itt laknak. A sok Durchlaucht egymásnak adja az ívószoba kilincsét. Illics külön csinos tollszálakat is szerzett be, az örömhírt szertevivő telegrammok megszerkesztésére. Itt Hohenlohe herceg siet kocsiba ülni. Amott a von und zu Oettingen, Erbprinz ád valami megbí­ zást a százkezű és mindenre figyelő Tomannak, Lichtensteinak egy csomó. A vőlegény attyafiai, Osten-Platheck, Schwarzenbergek, Kinskyek. Mind gyönyörködnek a Dunapart fejedelmien szép panorá­májában s beszélnek kedélyes lerchenfeldi fargonban. Nekem meg úgy tetszik, mintha úgy anno 1889— 90-et írnánk, amikor én Bécsben laktam — és olyan megszokott volt nekem ez a hang, ez az egész mib­en. Mintha még a borotvált lakájok egyikét-má­­sikát is láttam volna valamikor —■ régen, a császári opera foyerjában. Amikor jókedvű, fiatalos sietéssel mentem fel a szőnyeges lépcsőkön és fehér szekfa nyílt a gomblyukamban. Sürögnek-forognak az osztrák urak. Tömérdek pénz jön forgalomba. Özönnel fogy a virág. Költenek az osztrák urak. .úgy ülik, mikor megint egyik legszebb lányunkat viszik el osztrák asszonynak. Azt mondják — cserébe megy ez. Vala­mikor meg ők adták ide Dada grim­it. Azóta tőzs­­gyökeres magyar asszony lett. Méltó a Serédy Zsó­fiákhoz. Vajda Hans-hól is Jancsit faragna Maricn grófnő egy kicsit. Szerettetné meg párjával ezt a földet, amelyhez az Andrássyak annyi dicsöséges emléke fűződik- Itt, magyar földön, a Rákóczi szel­­lepte által megszentelt tereken élik át majd éle­tük legszebb korszakait. Magyar ég csillagai vigrasz­­tanak első csókjuk, első ölelésük felett. Magyar fáknak lombjai rejtik el szívük legszentebb gerjedel­­mét. Ezt ne felejtsék el soha. Fakadjon szeretet Lichtenstein János herceg szivében az iránt a haza iránt,, amely neki a legfő jót — egy asszony sze­relmét adta. Gróf Vay Sándor. KÉPZŐMŰVÉSZET. * (A Magyar Iparművészeti Társulat) vá­lasztmánya gróf Hadik-Barkóczy Endre elnöklé­sével csütörtökön ülést tartott, amelyen az elnök jelentette, hogy Izabella főhercegnő a társulat védnökségét elfogadta s a nála járt tisztelgő kül­döttség előtt kijelentette, hogy meleg érdeklődés­sel szándékozik a társulat felvirágozását pártolni. A társulat elhunyt elnökének, Ráth Györgynek emlékére a választmány emlékplakettet készíttet, melynek mintáját nyilvános pályázat útján szerzi be. A pályanyertes mű 2000 koronát kap, a 2-ik és 3-ik művet 300, illetve 300 koronával díjaz­zák. A társulat jövő akciójának irányítása vé­gett a leghivatottabb szakférfiakkal megh­atja a hazai iparművészet különböző ágainak monográ­fiáját s bekéri javaslataikat az illető műipari ágak fejlesztésére. A társulat e vállalkozását a keres­kedelmi miniszter 6000 koronával támogatja. A milánói magyar iparművészeti osztály katasztró­fájáról szóló jelentés kapcsán a választmány meg­nyugvással vette tudomásul, hogy a kiállítás ma­gyar osztálya javaslatot terjeszt a kormány elé, a károsult kiállítók méltányos kártalanítása érde­kében. Ezért bevárja a kormány állásfoglalását a csak azután határoz a további lépések tekinteté­ben. A karácsonyi­ kiállítás rendező bizottságának javaslatára a választmány elhatározta, hogy tekin­tettel a villamos világítás bevezetésével járó tűz­veszélyre, a tervezett interieur-kiállítást nem kará­csonykor, hanem tavaszszal rendezi, amikor a ki­állítás nem szorul mesterséges világításra. Kará­csonykor csupán apróbb tárgyakból rendez bazárt. Egyúttal elhatározták, hogy országos mozgalmat indítanak egy külön társulati ház létesítése ér­dekében. A társulat vidéki fiók­bizottságainak szer­vezése dolgában Kaposvárott, Kolozsvárott, Pé­csett, Pozsonyban, Szombathelyen és Temesvárott megtörténtek az előkészítő lépések s a bizottságok megalakulása még ez év folyamán várható. * (A Nemzeti Szalon) nyári tárlata e hó 9-én, vasárnap este zárul be s utána az igazgató­ság nyomban hozzáfog Kacziány Ödön gyűjtemé­nyes kiállításának rendezéséhez. A kiállítás szep­tember 16-án nyílik meg ünnepélyesen. * (Kettős szoborleleplezés.) Szép ünnepély lesz október hó 14-én a somogymegyei Csokonya községben, ahol együttesen leplezik le a két leg­nagyobb magyarnak: Kossuth Lajosnak és gróf Széchenyi Istvánnak mellszobrait, melyeket Ligeti Miklós szobrászművész mintázott. Az ünnepély ér­dekességét különösen emelni fogja az a körül­mény, hogy megígérték azon való részvételüket. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter, gróf Szé­chenyi Béla koronaőr és gróf Széchenyi Ödön tö­rök császári altábornagy, aki Konstantinápolyból jön a leleplezésre. * (Egy új Mányoki-kép fölfedezése.) Má­nyoki Ádámnak,­ a tizennyolcadik századbeli híres magyar festőnek egy eddig ismeretlen festményét fedezte fel dr Nyáry Sándor, az Országos Képtár igazgató őre, a bajor fővárosban. A kép a mün­cheni állami titkos levéltár, falán függött, mint ismeretlen festő műve. Nyáry Sándor alapos vizs­gálat alá vette a képet, amelyen megtalálta Má­­nyoki sajátkezű névaláírását. Müncheni szakkö­rökben nagy örömmel fogadták a magyar­­tudós fölfedezését. IRODALOM. * (Egészségtan.) A kereskedelmi miniszter megbízásából dr Chyzer Béla iskolaorvos az iparis­kolai könyvtár részére irta meg egészségtanát. Ez a mű kiterjed az első,­segélynyújtástól kezdve az egészségre befolyással bíró minden feltételre, a la­kás, levegő, ruházat, talaj, táplálkozás megválasz­tására , és a fertőző betegségek elleni óvakodásra. Különös súlyt fektet benne a szerző az ipari be­tegségekre és balesetekre., Nyelvezete alkalmazkodik hallgatóinak műveltségi fokához ■ nemcsak mint tankönyv értékes, hanem arra is joggal igényt tart­hat, hogy a munkásosztály minél szélesebb körben terjeszsze.. Ára 2 korona SO fillér. * (Emlékeim.) Teveli Mihály körmöcbányai tanár egy kötet verset adott ki ezzel a címmel. A versek között sok csi­nos és kedves költemény akad, jeléül friss talentumának. A kötet ára 2 korona s Zólyomban a Zólyomvármegyei Ilirlap szerkesztősé­gében rendelhető meg. * (A tuberkulózis elleni küzdelem módjai.) Dr Gross Menyhért, a nagyváradi tuberkulózis bi­zottság előadója, nemcsak a saját praxisában, de Németországban a helyszínen tett észleleteiről szá­mol be ezen művében. Ismerteti a külföldi gyógyte­­lepek célját s berendezését és azon feladatukat, me­lyek ezen veszedelmes betegség leküzdésére egyaránt hárulnak az államra, a társadalomra s a helyi köz­hatóságokra. A könyv Nagyváradon jelent meg.

Next