Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 301-315. szám)

1906-11-01 / 301. szám

iSOft. november 1., csütörtök. P­ESTI HÍRLAP több igen erős kísértésnek és befolyásnak képes volt ellentállani. E vallomás igen tanulságos. Láthatjuk belőle és igen világosan kiolvashatjuk, hogy nem muszáj innen belülről megkísérleni a nemzeti feladatok teljesítésének a meghiúsítá­sát, gondoskodnak igen nagy mértékben más­felől a gáncsvetésekről. A magyar kormány­nak nagy szüksége van az erejére, hogy ezeket a külső támadásokat visszaverje, sajnos, hogy­ még a belső ellenségekkel is küzdenie kell. A katonai létszámemelés kérdésébe® is tisztázni fogja a helyzetet a kormány. Most még efelett homály dereng. Úgy vélik, hogy a hadvezetőség igen szükségesnek tartja a lét­számemelést amiatt, mert a többi államokra való tekintettel a tüzérséget fejleszteni kell. De kérdés, hogy minő feltételekkel járulna hozzá a magyar kormány a létszámemeléshez. Ugron Gábor azt mondja, hogy a kormány az átme­neti idő alatt is elvállalhatja e feladatot, hogy­ha viszont a nemzeti követelményeket megfe­lelő mértékben teljesítik. A magyar kormány tán nem egészen így gondolkozik. Mindenesetre várjuk be a Schönaichot hozó vonatot. * * * Az új külügyminiszter hivatalbalépésével természetesen a Ballplatzon változások lesznek. A Goluchowski-kreatúráknak pusztulniok kell. Bukni fog egynéhány ember, aki az intri­kák szövésében mesteri gyakorlatot és szép si­kereket szerzett. Ám az ilyen bukás nem ritkán fölfelé való bukás, így például az ördögi Ka­­jetánról, Méreyről, aki osztályfőnök volt a kül­ügyminisztériumban, azt jelentik, hogy Szé­­chen Antal helyébe vatikáni nagykövetté neve­zik ki. Bár inkább nyugalomba helyezték vol­na. De az se baj, ha oda küldik, csak ügyelje­nek rá, hogy silentiumos nagykövet legyen. Mint hazájának csalárd ügyvédje, okvetlen megérdemli a silentiumot. *­­ * Budapesten a politikai pártkörökben az élet élénkebbé válik, ámbár a halottak ünnepe miatt azt lehetett gondolni, hogy a politika szünetelni fog. A képviselők egyre többen ér­keznek Budapestre és tudakozódnak a jövendő felől. Szombaton már újra megnyílik az or­szággyűlés és a strébereknek már ezen az első napon alkalmuk nyílik, hogy interpellációkkal életjelt adjanak magukról. Egyebet nem igen várhatunk. Az iparfejlesztésről szóló tör­vényjavaslat részletes tárgyalásának a folyta­tása van napirendre tűzve s azt hiszszük, hogy ■J------------------ ------------' ' » ............................... a tárgyalást be is kell fejezni, mert kopogtat a szükség, hogy ami a javaslatban megoldásra váró feladat gyanánt van kitűzve, az tényleg létesíthető is legyen, ami csakis úgy lehetsé­ges, hogy ha a javaslatot idejekorán törvény­erőre emelik. Egyébiránt a politikusokat leginkább a válsághírek szólították ki nyugalmas ottho­nukból, miután pedig hovatovább meggyőződ­nek, hogy válság nincs, hát másfelé keresked­nek az aliquid fecisse videantul. A delegációval bajlódnak. Az már bizonyos, hogy a delegáció tagjait nem fogják újra választani. Az eddigi delegátusok maradnak. De más elnököt kell választani, minthogy a legutóbbi delegációnak főrendiházi elnöke volt és most képviselő­elnöknek kell következnie. Tervezték a függet­lenségi körben, hogy Barabás Bélát választják meg, de minthogy Barabás időközben man­dátum nélkül maradt egy ideig, tehát megbíza­tása megszűnt, most nem delegátus, tehát el­nök sem lehet. Igyekeznek korteskedni a szép szakálú gróf Batthyány Tivadar mellett, akit azonban aligha találnak alkalmasnak delega­­cionális elnökségre, amikor sztrájk­elnöknek sem bizonyult megfelelőnek. Ügyrendet változtatnak és póttagokat hívnak be. Emellett pedig folytonosan emlege­tik, hogyha gróf Zichy Jenő tényleg nem talál­tatott méltónak szanatóriumi bennlakónak, ta­lán jó lenne delegacionális elnöknek. * * A titkár alázatosan és elismeréssel mo­solygott. — Mindenesetre örvendetes, hogy a szín­háznak ilyen sikerei vannak! — folytatta az igazgató. — A mai zord művészeti viszonyok között nagyon megbecsülni való eredmény az, ha a színháznak egy jelentéktelenebb tagját is nyolcszáz koronás gyűrűkkel tüntetik ki a maecénások . . . — Ez a fiatal báró Szipkay nagyon kitűnő ember. — Ismeri? — Igen. — Hozza föl a színpadra . . . Sohasem lehet tudni . . . Hátha kedve van színházasdit játszani? Én a magam részéről nem idegen­kedném egy társas viszonytól . . . Ha a fiatal báró be akarna fektetni vagy százezer koronát a vállalatba, sok szépet lehetne csinálni . . . És mindenesetre küldje ide Erzsikét, beszélni akarok vele is . . . A titkár elrohant Erzsikéért. De nem ta­lálta meg.­­ Erzsiké bent volt a primadonna öltöző­jében, aki zárt ajtók mögött tárgyalt vele. 5. Igen, a primadonna behívatta az öltöző­jébe Erzsikét, aki most tiszteletteljesen és félén­ken állt a nagy művésznő előtt. — Mutasd az új ezerkoros­yűrüdet! — mondta a primadonna egyszer '­s előz­mények nélkül. — Új? Csak ez az egy van­á­sa Erzsi­ké, mialatt a gyűrűt átadta. — És báró Szipkaytól kaptad?­­ A képviselőház ülése. A képviselőház szom­baton délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését. A Ház ekkor első­sorban a mentelmi ügyeket, az­után a kérvényeket tárgyalja. Valószínű, hogy in­terpellációkat is terjesztenek elő. A képviselőház bizottságaiból. A képviselő­ház munkásügyi bizottsága november 5-én délután 5 órakor ülést tart. A honvédelmi miniszter a függetlenségi párt­ban. A függetlenségi pártnak szerdán este vendége volt. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter lá­— Igen, Bella nagysám. Pedig nem is is­merem. — Ma is ott ül a páholyban. Láttad? — Mondták, hogy ott ül, de én nem mer­tem odanézni ... Azt hiszem, nem volt helyes, hogy a gyűrűt elfogadtam. — Persze, hogy nem volt helyes. Tisztes­séges leány, amilyennek téged ismerlek, nem­­ fogad el ilyen értékes ajándékot, mert az ilyes­minek le kell vonni a konzekuenciáit. . . A primadonna ridegen beszélt, de mégis bizonyos megkönnyebbüléssel. Mert időközben nagy szakértelemmel megállapította, hogy a gyűrű legföljebb hétszáz koronát ér, de ezzel semmiesetre sem ... És ez mégis háromszáz koronával enyhíti a csapás nagyságát. Azonban kopogtak az öltöző ajtaján. •— Mi az? —kérdezte a primadonna. — A direktor úr hivatja Erzsikét — szólt be a titkár. Erzsiké elszédült. A direktor hivatja! A primadonna is elszédült. — Mit akar a direktor Erzsikétől? — faggatta a titkárt, amikor Erzsiké elrohant. — Nem tudom . . . Valami szerepről be­szélt nekem . . . — Úgy? — mondta a primadonna elnyúj­tott hangon és leüzent a karmesternek, hogy a nagy tánc-kettős kimarad, mert fáj a feje . . . 6. Az izgatott és kipirult Erzsike végre meg­találta az igazgatót. Az igazgató épen báró Szipkayval beszél­getett. — Nagy terveim volnának — mondta az fogatott fel este 0­8 óra körül a klubba s mintegy, két óra hosszat elbeszélgetett a párt jelenlevő tag­jaival. A minisztert Leszkay Gyula háznagy fo­gadta, aki tudvalevőleg a párt gazdag állását is megtartotta. Thaly Kálmán köszönete. Thaly Kálmán, akit Rákóczi hamvainak hazahozatala alkalmából részint törvényhatóságok, városok és testületek, részint egyesek az üdvözlő iratok és sürgönyök egész özö­nével árasztottak el, tekintettel arra, hogy a Ro­dostótól Késmárkig való szakadatlan ut erősen meg­viselte, ezúton mond hálás köszönetet azoknak, kik szívesek voltak róla megemlékezni. A függetlenségi párt kegyelete. Az ország­gyűlési függetlenségi és 48-as párt, mint minden évben, az idén is megkoszorúzza a temetőben Kos­suth Lajosnak és Irányi Dánielnek a sírját. A párt testületileg vonul ki Kossuth Ferenc vezetése alatt a temetőbe s a Kossuth La­jos sírjára Gál Sándor, az Irányi Dánielére pedig Pap Elek bel­y­ez koszorút, a párt nevében. Wekerle és Kossuth nyilatkozata a Zeitban. Ságh Manó orsz. képviselő, Wekerle Sándor minisz­terelnök beleegyezésével, a következő nyilatkozatot teszi közzé: Tekintettel az egyes lapokban megjelent cá­folatokra, amelyek mint forrásra a miniszterelnök­re hivatkoznak és azt állítják, hogy a miniszterel­nöknek a bécsi Zeit-ban megjelent megjegyzései va­lótlanok és a miniszterelnök ezen megjegyzéseket nem tette, kötelességemnek tartom a következők ki­jelentését : A Zeit szerkesztősége kérésének engedve, azt kérdeztem úgy Wekerle miniszterelnöktől, vala­mint Kossuth kereskedelmi minisztertől, vajon meg­felel-e az igazságnak egy bécsi lapnak azon híte, amelyet a Zeit hétfői száma is átvett. Kérdésemre pedig azokat a válaszokat nyertem, amelyeket a Zeit hétfői számában közölt. Wekerle Sándor mi­niszterelnök szerdán kijelentette, hogy a Zeitra vo­natkozó keddi kijelentései azon tévedés folytán tör­téntek, hogy ő azt hitte, hogy én csak mint képvi­selő privatim intéztem hozzá kérdést. Én ugyanis, tekintettel az idő rövidségére, nem jegyeztem meg, hogy kérdésemet a Zeit nevében intézem. Budapest, 1906. okt. hó 31-én. Ságh Manó, orsz. képviselő. Hunyadmegye és a nemzetiségi izgatások. Huny­ad vármegye törvényhatósági bizottsága szer­dán tartotta báró Bornemisza Lipót főispán elnök­lete alatt őszi rendes közgyűlését Déván. Az alispán bejelentette, hogy a vármegye a Rákóczi-ü­nnepen ** küldöttségileg vett részt és hogy a vármegye nevé­ben koszorút, helyezett a ravatalra. Szentiványi Gá­bor orsz. képviselő indítványára elhatározták, hogy a hamvak hazahozatalának engedélyéért köszönő fel­iratot intéznek a kormány útján ő felségéhez. Petro­­zsényi szolgabiróvá megválasztották Janza Vazult, árvaszéki ülnökké Török Gézát és szolgabiróvá Po­gány Árpádot. Báró Nopcsa Elek megjegyzi, hogy a jóléti bizottság számadását ki kellett volna nyomat­ni, mire Szentiványi Gábor válaszolt, kijelentve^ _■■ __1 1­­­1 . • ■ ■ -igazgató — nagy terveim. Ne higgye, hogy az én ambíciómat kielégíti az, amit itt lát . . . Az igazi művészlélek . . . Nem folytathatta, mert Erzsike odalépett. Az arca a festék alatt is nagyon piros volt. Báró Szipkay is elpirult. Zavarodottan, szótla­nul néztek egymásra. — Micsoda? — kérdezte az igazgató. — Hát maguk nem is ismerik egymást? Engedje meg, hogy bemutassam . . . Báró Szipkay. Erzsikével forgott a világ. — Nagyon örülök . . . nagyon . . . — Óh, kérem, kisasszony — mondta az ifjú báró épen olyan gyámoltalanul. De nem folytathatták tovább a beszélge­tést. Mert jött a titkár, karonfogta a bárót és elvonszolta. — Jöjjön — mondta bizalmasan — be­mutatom a primadonnának . . . A báró másfél óra múlva került vissza. Megismerkedett a primadonnával, az alprima­­donnával, a pótprimadonnával, a beugró pri­madonnával, az összes segédszínésznőkkel, az összes kóristalányokkal, akik kézről-kézre adták. — A hölgyek nagyon szeretetreméltóak voltak! — mondta, mikor végre ismét vissza­került Erzsikéhez. A direktor, aki épen akkor ígérte meg Erzsikének az első szerepet, finoman mosoly­gott: — Hja, kedves báró, ha az ember a szín­háznál valakinek udvarol, nem bizonyos, hogy az illetőt meghódítja. De hogy a többiek mind beleszeretnek, az szent! Heltai Jenő. * Pitreich és Apponyi. A Budapesti Tudósító jelenti: Pitreich lovag táborszernagy ma még itt marad, hogy gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztertől, aki tegnap Budapesttől távol volt, személyesen el­búcsúzzék. Belpolitikai hírek. 3

Next