Pesti Hírlap, 1906. november (28. évfolyam, 301-315. szám)
1906-11-01 / 301. szám
iSOft. november 1., csütörtök. PESTI HÍRLAP több igen erős kísértésnek és befolyásnak képes volt ellentállani. E vallomás igen tanulságos. Láthatjuk belőle és igen világosan kiolvashatjuk, hogy nem muszáj innen belülről megkísérleni a nemzeti feladatok teljesítésének a meghiúsítását, gondoskodnak igen nagy mértékben másfelől a gáncsvetésekről. A magyar kormánynak nagy szüksége van az erejére, hogy ezeket a külső támadásokat visszaverje, sajnos, hogy még a belső ellenségekkel is küzdenie kell. A katonai létszámemelés kérdésébe® is tisztázni fogja a helyzetet a kormány. Most még efelett homály dereng. Úgy vélik, hogy a hadvezetőség igen szükségesnek tartja a létszámemelést amiatt, mert a többi államokra való tekintettel a tüzérséget fejleszteni kell. De kérdés, hogy minő feltételekkel járulna hozzá a magyar kormány a létszámemeléshez. Ugron Gábor azt mondja, hogy a kormány az átmeneti idő alatt is elvállalhatja e feladatot, hogyha viszont a nemzeti követelményeket megfelelő mértékben teljesítik. A magyar kormány tán nem egészen így gondolkozik. Mindenesetre várjuk be a Schönaichot hozó vonatot. * * * Az új külügyminiszter hivatalbalépésével természetesen a Ballplatzon változások lesznek. A Goluchowski-kreatúráknak pusztulniok kell. Bukni fog egynéhány ember, aki az intrikák szövésében mesteri gyakorlatot és szép sikereket szerzett. Ám az ilyen bukás nem ritkán fölfelé való bukás, így például az ördögi Kajetánról, Méreyről, aki osztályfőnök volt a külügyminisztériumban, azt jelentik, hogy Széchen Antal helyébe vatikáni nagykövetté nevezik ki. Bár inkább nyugalomba helyezték volna. De az se baj, ha oda küldik, csak ügyeljenek rá, hogy silentiumos nagykövet legyen. Mint hazájának csalárd ügyvédje, okvetlen megérdemli a silentiumot. * * Budapesten a politikai pártkörökben az élet élénkebbé válik, ámbár a halottak ünnepe miatt azt lehetett gondolni, hogy a politika szünetelni fog. A képviselők egyre többen érkeznek Budapestre és tudakozódnak a jövendő felől. Szombaton már újra megnyílik az országgyűlés és a strébereknek már ezen az első napon alkalmuk nyílik, hogy interpellációkkal életjelt adjanak magukról. Egyebet nem igen várhatunk. Az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának a folytatása van napirendre tűzve s azt hiszszük, hogy ■J------------------ ------------' ' » ............................... a tárgyalást be is kell fejezni, mert kopogtat a szükség, hogy ami a javaslatban megoldásra váró feladat gyanánt van kitűzve, az tényleg létesíthető is legyen, ami csakis úgy lehetséges, hogy ha a javaslatot idejekorán törvényerőre emelik. Egyébiránt a politikusokat leginkább a válsághírek szólították ki nyugalmas otthonukból, miután pedig hovatovább meggyőződnek, hogy válság nincs, hát másfelé kereskednek az aliquid fecisse videantul. A delegációval bajlódnak. Az már bizonyos, hogy a delegáció tagjait nem fogják újra választani. Az eddigi delegátusok maradnak. De más elnököt kell választani, minthogy a legutóbbi delegációnak főrendiházi elnöke volt és most képviselőelnöknek kell következnie. Tervezték a függetlenségi körben, hogy Barabás Bélát választják meg, de minthogy Barabás időközben mandátum nélkül maradt egy ideig, tehát megbízatása megszűnt, most nem delegátus, tehát elnök sem lehet. Igyekeznek korteskedni a szép szakálú gróf Batthyány Tivadar mellett, akit azonban aligha találnak alkalmasnak delegacionális elnökségre, amikor sztrájkelnöknek sem bizonyult megfelelőnek. Ügyrendet változtatnak és póttagokat hívnak be. Emellett pedig folytonosan emlegetik, hogyha gróf Zichy Jenő tényleg nem találtatott méltónak szanatóriumi bennlakónak, talán jó lenne delegacionális elnöknek. * * A titkár alázatosan és elismeréssel mosolygott. — Mindenesetre örvendetes, hogy a színháznak ilyen sikerei vannak! — folytatta az igazgató. — A mai zord művészeti viszonyok között nagyon megbecsülni való eredmény az, ha a színháznak egy jelentéktelenebb tagját is nyolcszáz koronás gyűrűkkel tüntetik ki a maecénások . . . — Ez a fiatal báró Szipkay nagyon kitűnő ember. — Ismeri? — Igen. — Hozza föl a színpadra . . . Sohasem lehet tudni . . . Hátha kedve van színházasdit játszani? Én a magam részéről nem idegenkedném egy társas viszonytól . . . Ha a fiatal báró be akarna fektetni vagy százezer koronát a vállalatba, sok szépet lehetne csinálni . . . És mindenesetre küldje ide Erzsikét, beszélni akarok vele is . . . A titkár elrohant Erzsikéért. De nem találta meg. Erzsiké bent volt a primadonna öltözőjében, aki zárt ajtók mögött tárgyalt vele. 5. Igen, a primadonna behívatta az öltözőjébe Erzsikét, aki most tiszteletteljesen és félénken állt a nagy művésznő előtt. — Mutasd az új ezerkorosyűrüdet! — mondta a primadonna egyszer 's előzmények nélkül. — Új? Csak ez az egy vanása Erzsiké, mialatt a gyűrűt átadta. — És báró Szipkaytól kaptad? A képviselőház ülése. A képviselőház szombaton délelőtt tíz órakor tartja legközelebbi ülését. A Ház ekkor elsősorban a mentelmi ügyeket, azután a kérvényeket tárgyalja. Valószínű, hogy interpellációkat is terjesztenek elő. A képviselőház bizottságaiból. A képviselőház munkásügyi bizottsága november 5-én délután 5 órakor ülést tart. A honvédelmi miniszter a függetlenségi pártban. A függetlenségi pártnak szerdán este vendége volt. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter lá— Igen, Bella nagysám. Pedig nem is ismerem. — Ma is ott ül a páholyban. Láttad? — Mondták, hogy ott ül, de én nem mertem odanézni ... Azt hiszem, nem volt helyes, hogy a gyűrűt elfogadtam. — Persze, hogy nem volt helyes. Tisztességes leány, amilyennek téged ismerlek, nem fogad el ilyen értékes ajándékot, mert az ilyesminek le kell vonni a konzekuenciáit. . . A primadonna ridegen beszélt, de mégis bizonyos megkönnyebbüléssel. Mert időközben nagy szakértelemmel megállapította, hogy a gyűrű legföljebb hétszáz koronát ér, de ezzel semmiesetre sem ... És ez mégis háromszáz koronával enyhíti a csapás nagyságát. Azonban kopogtak az öltöző ajtaján. •— Mi az? —kérdezte a primadonna. — A direktor úr hivatja Erzsikét — szólt be a titkár. Erzsiké elszédült. A direktor hivatja! A primadonna is elszédült. — Mit akar a direktor Erzsikétől? — faggatta a titkárt, amikor Erzsiké elrohant. — Nem tudom . . . Valami szerepről beszélt nekem . . . — Úgy? — mondta a primadonna elnyújtott hangon és leüzent a karmesternek, hogy a nagy tánc-kettős kimarad, mert fáj a feje . . . 6. Az izgatott és kipirult Erzsike végre megtalálta az igazgatót. Az igazgató épen báró Szipkayval beszélgetett. — Nagy terveim volnának — mondta az fogatott fel este 08 óra körül a klubba s mintegy, két óra hosszat elbeszélgetett a párt jelenlevő tagjaival. A minisztert Leszkay Gyula háznagy fogadta, aki tudvalevőleg a párt gazdag állását is megtartotta. Thaly Kálmán köszönete. Thaly Kálmán, akit Rákóczi hamvainak hazahozatala alkalmából részint törvényhatóságok, városok és testületek, részint egyesek az üdvözlő iratok és sürgönyök egész özönével árasztottak el, tekintettel arra, hogy a Rodostótól Késmárkig való szakadatlan ut erősen megviselte, ezúton mond hálás köszönetet azoknak, kik szívesek voltak róla megemlékezni. A függetlenségi párt kegyelete. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt, mint minden évben, az idén is megkoszorúzza a temetőben Kossuth Lajosnak és Irányi Dánielnek a sírját. A párt testületileg vonul ki Kossuth Ferenc vezetése alatt a temetőbe s a Kossuth Lajos sírjára Gál Sándor, az Irányi Dánielére pedig Pap Elek belyez koszorút, a párt nevében. Wekerle és Kossuth nyilatkozata a Zeitban. Ságh Manó orsz. képviselő, Wekerle Sándor miniszterelnök beleegyezésével, a következő nyilatkozatot teszi közzé: Tekintettel az egyes lapokban megjelent cáfolatokra, amelyek mint forrásra a miniszterelnökre hivatkoznak és azt állítják, hogy a miniszterelnöknek a bécsi Zeit-ban megjelent megjegyzései valótlanok és a miniszterelnök ezen megjegyzéseket nem tette, kötelességemnek tartom a következők kijelentését : A Zeit szerkesztősége kérésének engedve, azt kérdeztem úgy Wekerle miniszterelnöktől, valamint Kossuth kereskedelmi minisztertől, vajon megfelel-e az igazságnak egy bécsi lapnak azon híte, amelyet a Zeit hétfői száma is átvett. Kérdésemre pedig azokat a válaszokat nyertem, amelyeket a Zeit hétfői számában közölt. Wekerle Sándor miniszterelnök szerdán kijelentette, hogy a Zeitra vonatkozó keddi kijelentései azon tévedés folytán történtek, hogy ő azt hitte, hogy én csak mint képviselő privatim intéztem hozzá kérdést. Én ugyanis, tekintettel az idő rövidségére, nem jegyeztem meg, hogy kérdésemet a Zeit nevében intézem. Budapest, 1906. okt. hó 31-én. Ságh Manó, orsz. képviselő. Hunyadmegye és a nemzetiségi izgatások. Hunyad vármegye törvényhatósági bizottsága szerdán tartotta báró Bornemisza Lipót főispán elnöklete alatt őszi rendes közgyűlését Déván. Az alispán bejelentette, hogy a vármegye a Rákóczi-ünnepen ** küldöttségileg vett részt és hogy a vármegye nevében koszorút, helyezett a ravatalra. Szentiványi Gábor orsz. képviselő indítványára elhatározták, hogy a hamvak hazahozatalának engedélyéért köszönő feliratot intéznek a kormány útján ő felségéhez. Petrozsényi szolgabiróvá megválasztották Janza Vazult, árvaszéki ülnökké Török Gézát és szolgabiróvá Pogány Árpádot. Báró Nopcsa Elek megjegyzi, hogy a jóléti bizottság számadását ki kellett volna nyomatni, mire Szentiványi Gábor válaszolt, kijelentve^ _■■ __1 11 . • ■ ■ -igazgató — nagy terveim. Ne higgye, hogy az én ambíciómat kielégíti az, amit itt lát . . . Az igazi művészlélek . . . Nem folytathatta, mert Erzsike odalépett. Az arca a festék alatt is nagyon piros volt. Báró Szipkay is elpirult. Zavarodottan, szótlanul néztek egymásra. — Micsoda? — kérdezte az igazgató. — Hát maguk nem is ismerik egymást? Engedje meg, hogy bemutassam . . . Báró Szipkay. Erzsikével forgott a világ. — Nagyon örülök . . . nagyon . . . — Óh, kérem, kisasszony — mondta az ifjú báró épen olyan gyámoltalanul. De nem folytathatták tovább a beszélgetést. Mert jött a titkár, karonfogta a bárót és elvonszolta. — Jöjjön — mondta bizalmasan — bemutatom a primadonnának . . . A báró másfél óra múlva került vissza. Megismerkedett a primadonnával, az alprimadonnával, a pótprimadonnával, a beugró primadonnával, az összes segédszínésznőkkel, az összes kóristalányokkal, akik kézről-kézre adták. — A hölgyek nagyon szeretetreméltóak voltak! — mondta, mikor végre ismét visszakerült Erzsikéhez. A direktor, aki épen akkor ígérte meg Erzsikének az első szerepet, finoman mosolygott: — Hja, kedves báró, ha az ember a színháznál valakinek udvarol, nem bizonyos, hogy az illetőt meghódítja. De hogy a többiek mind beleszeretnek, az szent! Heltai Jenő. * Pitreich és Apponyi. A Budapesti Tudósító jelenti: Pitreich lovag táborszernagy ma még itt marad, hogy gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minisztertől, aki tegnap Budapesttől távol volt, személyesen elbúcsúzzék. Belpolitikai hírek. 3