Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 331-345. szám)
1906-12-02 / 332. szám
1906. december 2., vasárnap. PESTI HifiLAB tt kezett víg lenni , valóban derültséget is keltett, ásóval az előadás simán folyt le. Az első felvonás után a népszínházi bizottság kiküldöttjei megjelentek a színházban, tudatták a személyzettel a bizottság határozatát és szétosztották a gyorsan folyósított 10.000 korona segélyt. Esti levél. ■~1. A Népszínház. —• Szegény Vidornak azért kellett meghalnia, . mert mikor kisült, hogy az a Hosztalek nem milliomos, hát Mérő János úrék nógatták:menjen keresni olyan Hosztaleket, aki csakugyan milliomos....... . " A népszínházi bizottság ugyanis bölcs és erkölcsös dolognak ítélte, hogy tovább tartson a fűhoz-fához kapkodás, a reménytelen próbálgatás; a háromszáz vagy hány, többnyire családos ember bőrére menő kétségbeesett, vak kísérletezés; ez a szörnyű experimentum in minta et in corpore vili. Alkalmasint páduai szent Antalban bíztak — még a más felekezetü dr Hsikai Ferenc úr is — hátha csurran-csöppen valahonnan egy kis pénzmag, egy szóval jön a pénzes Hosztalek, (vagyis Gundel,) s az a szegény Vidtor legalább meg tudja fizetni a bérhátralékokat. Mert ez a fő. Budapest székesfőváros, mint színházi úr, kapja meg a cinzet. Bizony, mondom, nem csúfolódom. A népszínházi bizottság kezén municipális vagyon van, a kezeléséért felelős. A tag uraktól ■nem lehet kívánni, hogy szerencsétlen igazgattók deficitjeit a maguk zsebéből fizessék, megóvni a kártól legalább a várost. Ők tehát igen jogosan kívánják, hogy leszámolásuk biztos és könnyű legyen. Mindezek azonban csak papíron levő dolgok. Egy Szóval sem mondom, hogy nem keményen kötelezők. De vannak égen és földön más dolgok is, a nevök röviden fis major. S ezen nemcsak azt érti az igaz ember, hogy vízáradás, mennykő, háború, dögvész és egyéb ilyen féktelen s embertől nem függő baj. Bizony, móig major az is, amikor a katasztrófa nem hirtelen üt be, sőt nyomról nyomra látni biztos ■közeledtét viszonyoknak a természet rendje szerint való megváltozása hozza — wie sicher bist du, o Natur! — s az ember mégis épp úgy nem tehet róla, mint mikor a földindulás a nyaka közé dönti a házat A budapesti Népszínházat a főváros úgyszólván fejig ingyen, félig ajándékba kapta. Maga csak a telket adta hozzá. A mai Operatelkét, valahol a legsötétebb Terézvárosban, Isten tudja merre, az Andrássy-út eszméjének foganása előtt Akkor ez a fundus bizony nem valami sokat ért, talán húsz forintot se négyszögöle. De mikor lábra kelt a tégla és rohant, s lenni kezdett Európának egyik legfényesebb n avenueje, a sugárút (erre a névre már csak mi régi pestiek emlékszünk) s világos lett, hogy csakis ott állhat az Opera: akkor a korona rengeteg nagy áron megvette a Népszínház telkét, a Népszínház pedig kiszorult az az időben még falusias, makkheteses Kerepesi-útra, az ispotály mögé. De immár volt miből felépülnie. Az , addig folyt jámbor, hazafias és csekély gyűjtés , sommáját megszázszorozta vagy ezerszerezte a telfikcsere. S az úrnak 1875-ik évében megnyílt a Népszínház. Igazgatója Rákosi Jenő volt, főrendezője Molnár György. S Rákosi Jenő a tanúm, hogy Molnár György már a megnyitás napján holmi görögtüzes, ördögpirulás, felvonulásos látványosságot tervezett, amelylyel „ki lehet rántani“ a Népszínházat, ha majd egynéhány nap múlva a közönség már „látta“ az új teátrumot, tehát többé nem kiváncsi rá és nem is teszi bele a lábát ! * Szegény Molnár György a maga kis régi budai népszínházának sorsára gondolt Nem vette észre, hogy tíz év óta Budapest nagyvárossá lett, hogy egy színház nem elég neki többé, s hogy itt egy új színház, melynek a genrea is új, csak aranybánya lehet. A Californiákat azonban előbb-utóbb megveri az a tragikum, hogy több az ásó, mint az arany. Ennek a kevés pénzű és még kevesebb látogatójú Budapestnek ma annyi színháza van, amennyit fenn- és eltartani nem bír. Gazdag és forgalmas nagyvárosokban könnyen megél egymás mellett a sok színház; itt egymást marja, rontja szomorú vetélkedésben. Nevet?... Hogy ne hallgassak, mint a dinnye a fűben? Hát itt van a boldogtalan Népszínház neve. Megölődött Nem tudom, mi ölte meg. Elkopott-e, a közös sors szerint, vagy következetes élhetetlenségek döntötték sírba? Csak egy a bizonyos: hogy nem bírt a konkurrenciával Hej, könnyű volt Rákosi és Evva uraknak! Nem nyomta fej őket semmi bú, csak a Nemzeti Színház, s később az Opera. Ma pedig? Foggal kell széttépni e nagyvárosnak kis közönségét, hogy esténkint jusson belőle valami ebbe a sok drága, a szegény Budapesten gyilkos drága színházba. Ebben a kétségbeesett birkózásban a Népszínház lapockájával érintette a földet. Már régen. Miért? Még egyszer mondom, nem tudom. Nem vagyok „színházi ember“. Csak közönség. Hát mint közönség gondolom, hogy a népszínmű babona, mivelhogy nincs; vagy ha volt, tévedés volt, mert annyira még nem vagyunk mi magyarok, hogy lelkünk javát és megmentését csak a falusi milientől még jargontól várjuk. (Azaz,ha legalább volna olyan jargon, de magyar és igazi, ott a sugalyuk mögött!) • •Operetté? Ezt a komédiát, úgy látszik, jobban tudták játszani más üzletek. Mind küszködve az unalom erejével, a Népszínház ebben is legalul került. Kennedy, az elefánt? Jaj, szegény! Épp oly szegény a XX. században, amilyen Molnár György görögtüze. Nem volt kikászálódás ebből a hínárból. Mert a Hosztalok, az semmi. Még a jómódú Gundel papával megáldott is semmi. Mert sic fata tulere. Ez volt a régi Népszínház sorsa. Mi lehetett volna a segítség? Legalább az embernek, művésznek és írónak egyaránt jó Vidtor megmentése, s annyi szegény komédiásnak, muzsikusnak, munkásnak a nyomorgás ellen való biztosítása? Kimondani, hogy a Népszínház megszűnik, meg már akkor, mikor a hosztalekezés a világ elé tárta veszett voltát. "Menjen a Nemzeti Színház abba a palotába, s ami bért majd fizet, abból adassék meg mindenkinek, ami az övé. Ne veszszen el senkinek egy fillére sem. Még Vidornak sem. De Mérő úréknak sem. Ezt a nagy vis majort töltetlennek ítélte volna mindenki, még a főváros közgyűlése is. De Mérő úrék a papiros-bölcsesség, a papiros-erkölcs szerint azt vélték jónak, hogy keresni kell új és telizsebű Hosztaleket. Hogy a ráták törlesztessenek. S ezért kellett az immár halott színházzal együtt meghalnia egy derék, becsületes, nagyszívü embernek — hiába, így látjuk ezeket a dolgokat, mi, tudatlan közönség. — A sikerült előénekes színház becsületével válna. A sikerült ,díz* adást lánc követte. ■ A VII. ker. polgári kaszinó szombaton hajtotta ez évadban első hangversenynyel és tánccal egybekötött házi estéjét. A hangverseny műsorát Malonyai Dezső, a kiváló író felolvasása nyitotta meg, hogy a szellemes felolvasás és anak szép előadása óriási tetszést aratott, talán felesleges is magyarázni. Utána Bolti Vilma, a széphangú énekesnő aratott dalaival zajos tapsokat. Beregi Béla virtuóz zongorajátéka és Würtzler Béla érzésteljes hegedűjátéka szintén lelkes tetszésre talált. A hangversenyt tánc követte, amelyen a négyeseket száz pár táncolta. ■ Pír Mulatságok. A rákospalotai Petőfi asztaltársaság szombaton (1-én) műkedvelői előadással egybekötött táncestélyt rendezett Színre került Szigligeti színműve, „A cigány“, meglehetősen ügyes előadásban. A szereplők közül különösen kivált: Forgács Rózsika, aki „Rózsi“ nehéz szerepét igen jól játszotta, azonkívül Budai Lajos (Ferke hajdú) és Szőke György (Gyuri), akinek gyönyörű tenorja bármely fővárosi Pesti Hírlap naptárát az 1907. esztendőre a karácsony előtti napokban ingyen és bérmentve megkapja a lap minden állandó előfizetője. Megkapja a Pesti Hür lap karácsonyi ajándékát az új előfizető is, aki decembertől egyszerre legalább negyedévre [december-február: 7 korona] küldi be a lap árát. . A A Pesti Hírlap naptárának úgy irodalmi, mint közhasznú része bővebb lesz az eddigieknél, 52 képes oldallal s az idén már kemény kötésben jeleik meg, hogy egész éven át megőrizhető és használható legyen. A Festi Hírlap napt ára egyben szépirodalmi almanach és kéz használó könyv. Szépirodalmi részébe írták sok más közt: Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Szódy Sándor, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Murai Károly, Határ Emil, Szabóné-Trogáil Janka, Porzsolt Kálmán, Homok, Krúdy Gyula, stb. id közhasznú részben van: Orvosi tanácsadó. — Gazdasági teendők az év minden hónapjában. — Kertészeti teendők minden hónapra. — Vásárok jegyzéke, stb. id képek közt vannak, dk nemzeti kormány [ministerek és államtitkárok] arcképei. — I az uj korszak főbb szereplői, itthon és a külföldön. Színművésznők arcképcsarnoka és egy. szépségverseny győztesei [ oldal] — Képek az orosz forradalomból és a bielostoki zsidómészárlásról. —- jd Cezáv kitörése és a sanfranciskói földrengés pusztításai. — jd győri nemzeti sakkverseny résztvevői [csoport-kép] — nevezetes budapesti épületek és szobrok, stb. stb. Napi hírek. — (Lapunk mai száma) 61 oldal terjedelmű. A melléklet főbb közleményei: A tisztújitások, dr Padi Árpádtól. — A vidéki rendőrség szervezése, dr Boldisár Kálmántól. — Apróságok gróf Andrássyról, Botondtól. — Verres badar, Radó Antaltól.. — A műcsarnok nemzetközi tárlata, Kézdi- Kovács Lászlótól. — Irodalom. — A hipnotizmus eredetéről, Goráitól. —Regénycsarnok. —• Sakk, Maróczy Gézától. — Vegyes (A gyöngyhalászok.). — Üzleti hetiszemle. — Kivonat a hivatalos lapból. — Szerkesztői üzenetek. — A tárcában: A zöldszemű Szörny, gróf Váy Sándortól; a hirdetések közt: Visszatérés J.-H.Rosnytól. — (Kitüntetés.) A király dr Alexy Albert igazságügyminisztériumi miniszteri tanácsosnak, a konstantinápolyi konzuli főtörvényszék főbírójának, saját kérelmére történt nyugdíjaztatása alkalmából, sok évi hi és buzgó szolgálata elismeréséül a Ferervezi József-rend középkeresztjét adományozta. (Az állami hidak igazgatója.) A király Eckermann Ede műszaki tanácsost és a budapesti állami hidak felügyelőjét, a VI. fizetési osztályba valósorolással, műszaki főtanácsossá és a budapesti állami hidak igazgatójává nevezte ki. — (Az országos közegészségi tanács tagja.) A belügyminiszter az országos közegészségi tanácsnak az 1878. évi XTV. t.-c. 172. §. alapján most kisorsolt négy rendes tagját: dr Bajcay Jánost, dr Magyarevils Madent, dr Gross Emilt és dr Tauffer Vilmost ezen tanács rendes tagjaivá újra kinevezte