Pesti Hírlap, 1906. december (28. évfolyam, 346-360. szám)

1906-12-20 / 350. szám

Jr. ,n moll), mely keletkezésre a hattyúdal-szimfónia és a Jupiter-szimfónia közt áll (John a „legszenvedélye- sebb“-nek mondotta), s amely ma valóban az epedő, a boldogtalan szerelem megnyilatkozásának tetszik. Filharmonikusaink 1898. jan. 12-én játszották utol­jára; mai felelevenítésénél a gyönyörű mű valóság­gal az újdonság varázsával hatott. Kerner Istvánt is lelkes ovációkkal ünnepelte a hallgatóság. * (Műsorhírek.) A Nemzeti színházban csü­törtökön 3 darab kerül színre: a Péntek este, a Ka­rácsonyi vers és a Föld. Az elsőt Szomory Dezső, a másodikat Keltai Jenő és a harmadikat Kemeczey Jenő és I­alonyai Dezső írták. A Péntek este sze­replői: porok Irma, Paulainé, Újházi és Beregi, a Karásconyi versé pedig Csillag Teréz, Dem­jén Mari, Dezső,­Rózsahegyi és Horvát lesznek, míg a Földben Jászay, Markus E., Ligeti J., Rákosi Sz.­T, Belli Emma, Szacsvay, Gyenes, Sfihályfi, Rózsahegyi, Ga­­bányi, Gál, Hetényi, Abonyi és Latabár játszanak. Ez lesz a darab ,22-ik előadása. E héten két nagy­sikerű műsordarab éri meg a 25-ik előadást: pénte­kem Barrie Vén leányok című vígjátéka és vasárnap este Zangwill Mary Ann című vígjátéka. A jubiláris előadásokon minden szerep azok kezében lesz, akik a bemutató előadásokon kreálták azokat. Szombaton az Ember tragédiája kerül színre. Ádámot Bakó, Évát Paula­y Erzsi és Lucifert Ivánfy játszszák. A Vígszínházban szombaton, e hó 22-én kerül bemutatóra a Mirza, következő szereposztásban: Ordeyne Marcus Hamilton — Hegedűs Gyula, Pas­­q­uale Sebastian — Góth Sándor, Hamidi Effendi — Fenyvesi Erg­il, Stenson — Szerémy Zoltán, Trevi­­lett Bobby — Bárdi Ödön, Mirza — Varsányi Irén, Meintvaring Judith — Gazsi Mariska, Ordeyne Jes­sica — Haraszthy Herm­in, Dóra — Biró Irén, Mac- Murraync — Rónaszékiné, Wynnie Elmira — Maj­­tényi Mi, Lestrange — Varga Anna, szobaleány —­ Heltai Gizella, Antoinette — Komlóssy Ilona. Holnap, csütörtökön, este a Lovag­ok­at, Csergő Hugó népszerű vígjátékát adják, délután pedig gyermekelőadásul rendkívül mérsékelt hely­­árak mellett a Három csoda című mesejátékot is­métlik. A Népszínházban nagy érdeklődéssel várják a Nemzeti színház művészeinek pénteki együttes ven­dégszereplését. Gárdonyi Géza népszerű darabját A bort adják: Cs. Alszegi Irma, Gera Lina, Ligeti Ju­liska, Gyenes László, Rózsahegyi Kálmán, Gabányi Árpád, Vízváriné, Molnár László, Latabár Kálmán, Újházi Ede lesznek A bor pénteki előadásának fő­szereplői. Csütörtökön a Koldusdiákot adják Kom­­lósi Emmával a címszerepben. Szombaton és vasár­nap Blaha Lujza asszony felléptével az Éjjel az erdőn és a Tót leány kerül színre. A Karácsony an­gyalai, Tordai Grail Erzsinek ez a poétikus, szép­­karácsonyi meséje, mely eddig minden előadáson­­telt házat vonzott, csütörtök délután, az elővétel­ből következtetve, ismét telt ház előtt fog színre kerülni a szokásos csütörtök délutáni mérsékelt hely­­árakkal. * (A Cigánybáró a Népszínházban.) Strauss maradandó becsű operettese, a Cigánybáró, gyönyör­ködtette szerdán este a Népszínházban összegyűlt fényes közönséget, mely az egész nézőteret megtöl­tötte. Már jóval az előadás kezdete előtt megjelen­tek a pénztárnál és a bejáróknál az összes jegyek el­keltét jelző táblácskák. És bizony nagyon sok szín­házlátogatónak le kellett mondania arról, hogy vé­­gigélvezze ezt az örökszép muzsikát. Az érdeklődés fokozásához nagyban hozzájárult V. Krammer Teréz és Pichler Elemér operaházi tagok és Wlassák­ Vil­ma vendégfellépte. V. Krammer Teréz Saffit éne­kelte. Alakítását már az operából ismerjük. Most is érvényre juttatta mindazokat a kitűnő tulajdonsá­gokat, amiket annak idején kiemeltünk. Zajos ová­ciókban volt része, igen szép virágkoszorut kapott s ezenkivül minden felvonás végén vastapsot. Pichler Elemér Barinkay szerepében fényesen érvényesítette tehetségét. Kár, hogy az operaházban nem foglalkoz­tatják nagyobb szerepekben. Mostani sikerét ha­talmas babérkoszorú jelzi.­­ lássák Vilma, mint Arzéna, bájos volt és igen szépen énekelt. A többi szereplő közül kitűnt Ledofszk­y Gizella Ciprája, Kovács Mihály Zsupánja, Raskó Gábor diákja és Pázmásy Ottokárja. * (Gyermekszínház.) Csütörtökön tartják meg ■az első népies félhelyáru gyermek-előadást. Szinte­­kerül a közkedveltségnek örvendő bájos tündérrege, az Okos Katica és az aranyesőm galambok, hét kép­ben. Jegyek már délelőtt válthatók. Az előadás kez­dete fél 5 órakor. * (Ibsen a Tháliában.) A Thália-társaság igen érdekes bemutatóra készül, december 25-én mutatja be Ibsen Vadkacsáját a Folies-Caprice he­­lyiségében. J­egyek, a szokott helyeken, már kap­hatók. * (Zenés előadás.) Pénteken,­­ hó 21-én, dél­után fél 6 órakor Csiky János, a Magyar Nők Közművelődési Körében (IV., Váci­ utca 9. szám) Huszka Nelli dalénekesnő köreműködésével a Ma­gyar Nők művészeti kiállítása keretében zenés elő­adást tart. Vendégeket szívesen látnak. * (Művészestély.) A hódmezővásárhelyi ke­reskedő ifjak egyesülete, december hó 21-én, este 8 órakor, a Fekete Sas dísztermében művészestélyt rendez, melynek műsora a következőt: I. rész. Felol­vasás. Tartja Alba Nevis. Tarnay: a) Beteg vagyok édes­anyám, b) Csavargók, c) Búcsú, d) Túri Balog Marosa: Fráter Loránd. Magánjelenet. Előadja: Nyarai Antal. Operette áriák. Énekli: Komlóssi Emma. Liszt Rhapsodia: Tarnay Alajos zongora­­művész. II. rész: A feminista kisasszony, felolvasás. Tartja: Horváth Elemér hirlapíró.. Arany J. Nép­dalok. Cigánykisérettel hegedűn előadja: Arany Já­nos, a II. hegedűt Vojta Antal játszsza. Magánjele­net. Előadja: Nyárai Antal. Dalok. Énekli: Kom­lóssi Emma. Fráter: a) Kimegyek a temetőbe, b) Várlak, várlak, c) Gyönge a nád. Énekli: Fráter Loránd. * (A kritika ellen.) A párizsi színházak meg­kezdték a harcot az újságok és a kritikusok ellen. Guitry, a „Renaissance“ igazgatója, kezdte meg a Bernstein új darabjánál. Egy csomó újságtól és kritikustól megvonta a szabadjegyet, még­pedig azért, mert az előző darabról, a „Passageres“-ről, gonoszul és tendenciózus rosszakarattal nyilatkoz­tak. Amit Guitry megkezdett, azt Réjane folytatja. Sem első darabjának a premierejére nem hívta meg, sem a jövőben nem fogja meghívni az egész sajtót, csakis a „nagy kritikusokat“. Más szóval, csak azo­kat, akik „jót írnak“. Még más színházak is csatla­koznak a mozgalomhoz, amelyet természetesen a kritikusok sem hagynak szó nélkül. Camille Le Senne, a kritikusok körének az elnöke, kijelentet­te, hogy a színházak fölösleges bonyodalmakat pro­vokáltak ezzel az eljárásukkal és hogy kár volt ha­dat üzenni a kritikának, mert a kritikusok is akció­ba fognak lépnek. * (Magyar művésznő a román udvarnál.) Tessényi Margit zongoraművésznő, aki december 12-én ismét a brassói filharmonikusokkal hang­versenyezett, a napokban a román királynő előtt játszott. Erzsébet királynő, aki hosszasan elbeszél­getett a művésznővel, elragadtatással nyilatkozott játékáról. Tessényi Margitot a bukaresti filharmó­niai társaság 8-iki hangversenyére, mely egy Beethoven-est lesz, meghivta­ ségéről, majd ismertette Rákóczi gyermekkorát, if­júságát s az általános viszonyokat, melyek a felkelés okozói voltak. Nagy vonásokban rajzolta Rákóczi harcainak módját s diplomáciája irányait, majd franciaországi és törökországi bujdosását beszélte e. Néhány szóval megemlítette Rákóczi Józsefet is, az utolsó Rákóczit, kit erdélyi fejedelemnek címez­tek. Az előadást, mely a Nemzeti Múzeum díszter­mében volt, a nagyszámú előkelő közönség nagy tet­széssel fogadta. PESTI HÍRLAP 1906. december 20., csütörtök. Képzőművészet. * (Művészek karácsonyi kiállítása.) Művé­szeinknek egy gárdája most harmadízben karácsonyi kiállítást rendezett Faragó Gézának, a Nagykorona­­utca 32. szám alatti műtermében, amelyen kiállítot­tak: Barcza Lajos, Berán Lajos, Betlen Gyula, Bruck Miksa, Cserna Rezső, Csók István, Déry Béla, Fa­ragó Géza, Fényes Adolf, Ferenczy Károly, Ferenczy Valér, Frecskay Endre, Gách István, Grünwald Béla, Halmi Artúr, Hegedűs László, Herrer Cézár, Kann Gyula, Keményül Jenő, Knopp Imre, Kézdi- Kovács László, Lechner Ödön, Lu­pola György, Márk Lajos, Nagy Vilmos, Pálya Tibor, Pravotinszky Lajos, Polgár Márton, Szenes Fülöp, Teles Ede, Túri Ödön, Újvári Ignác, Zombory Lajos. A kiállí­tást díjtalanul lehet megtekinteni reggel kilenctől este hat óráig. * (Pályadíjnyertes művészek.) A Képzőmű­vészeti Társulat nemzetközi kiállításán kiosztásra kerülő díjak pályabíróságai szerdán tartották meg döntő üléseiket. A báró Rudics József-féle alapít­ványi ösztöndíj pályabírósága, miután az első sza­vazásnál a szavazatok Gárdos Aladár, Vesztróczy Manó és Nagy Vilmos között megoszlottak, a má­sodik szavazással Gárdos Aladárnak ítélte oda az ösztöndíjat, „Hajléktalanok“ című szoborm­űvéért. A Rökk-jutalmat Vesztróczy Manó kapta meg „Babpirgálók“ című olajfestményéért. A Ráth György-féle díj ügyében január 3-án lesz a döntő ülés. * (Sétahangverseny a Műcsarnokban.) A Képzőművészeti Társulat nemzetközi kiáll­­ásán, a városligeti műcsarnokban holnap, csütörtökön este 7-től 11 óráig Bac­ó István karmester vezetésével a honvédzenekar hangversenyez. Belépődíj egy ko­rona. Kedvezményes jegyek nem érvényesek. * (Pállya Celesztin kiállítását) csütörtökön készült a Könyves Kálmán bezárni, de olyan nagy ez értékes magyar kiállítás iránt mutatkozó érdeklődés, hogy még két, napig nyitva hagyják. Eszerint nem csütörtökön, hanem szombat este zárul a Pállya-ki­­álllítás, melyet eddig 12.100 ember látogatott. A ki­állított képeknek körülbelül fele elkelt. Tudomány. * (Felolvasás Rákócziról.) A Nemzeti Mú­zeum ismeretterjesztő előadásainak sorát szerdán fejezte be dr Angyal Dávid II. Rákóczi Ferencről tartott előadásával. Szólt Rákóczi őseinek jelentő­ Dühöngő csendőr. (Megszállott kocsma.) A honvédkerületi fogházba érdekes foglyot hoztak kedden a szolnok megyei Kunmadaras község­ből, ahol izgalmas jelenetet rögtönzött egy megdü­­hödött csendőrőrsvezető. Valóságos hadi megszállást rendezett a kunmadarasi nagykocsma tájékán és a szolgálati revolveréből minden golyót kilőtt a jeles csendőrkatona, hogy a hatalmának érvényt is szerez­zen. A szokatlan esetről a következő érdekes részle­teket jelenti tudósítónk: Bogár János csendőrőrsvezető, aki Kunmada­rason a csendőrőrs parancsnoka volt és mindenki szolid, türelmes természetű embernek ismerte, már régóta szemet vetett a nagykocsma tulajdonosának szép, 18 éves leányára, Szegedi Juliannára, aki azon­ban nem mutatott valami nagy hajlandóságot Bog­nár János iránt. Bognár egy ideig nyugodtan tűrte a leány hideg magatartását, de hétfőn, az egyébként csendes ember őrjöngeni kezdett és valóságos golyó­záporral rémítette halálra a nagykocsma lakóit. Beállított estefelé a kocsmába is odaállt a kocs­máros elé. — Hol van Juli?­­— Nem tudom, — volt a felelet. Bognárt ez a kurta válasz annyira kihozta a sodrából, hogy kicsatolta a szolgálati táskáját, ki­húzta belőle a revolvert és a kocsmáros fejének szö­gezte: —■ Azonnal vezessen a leányhoz, vagy le­lövöm. A kocsmáros megijedt és szó nélkül vezette be az udvarházba a csendőrőrsvezetőt, a leány szobája ajtajáig. — Itt alszik benn, — mondta a halálra ré­mült apa. A csendőr be akart menni, de az ajtó zárva volt. Megkerülte a házat és a szoba ablakához ment. Ko­pogott, de senki sem válaszolt. A leány odabenn fe­küdt az ágyon, de mikor hallotta, hogy Bognár van ott, hallgatott, nehogy bejuthasson a csendőr. Mikor az látta, hogy hiába kopog, az öklével beverte az ab­lakot és a sötétben is észrevette, hogy a leány ott fek­szik az ágyon. Rászólt, hogy nyissa ki az ajtót, de mikor a leány feleletét hiába várta, az ágynak szö­gezte revolverét és háromszor sütötte el azt. A go­lyók az ágy deszkájába fúródtak, egy pedig a duny­hában akadt meg, a tollat nem járta át az ólom. A lövés zajára a házbeliek elősiettek, de a dü­höngő csendőrőrsvezető rájuk fogta a fegyvert és nem engedett senkit a szoba közelébe. Mikor így elvégezte a dolgát, kiváncsi volt, hogy mi lett a lánynyal. Azt i­s hitte, hogy meghalt, mert még mindig nem adott magáról életjelt. Nekidőlt az ajtónak és feszegette a kardjával, míg az betört. Közben a leány kiugrott az ablakon és elmenekült. Mikor a csendőr látta, hogy nincs odabenn a lány, megint a kocsmárosra támadt és lövöldözni kezdett az udvaron álló csoport közé, akik arról tanakodtak, hogy mit kellene tenni, hogy, megfékezzék a megvadult csendőrt. Szerencsére most sem sebesített meg senkit, de kifogyott a tölténye. Ezt az alkalmat használták fel a falusi emberek. Hátulról leteperték és megkötözték Bognár Jánost, akit aztán előhívott csendőrtársai vit­tek be a csendőrörsre, másnap meg a kerületi fog­házba. ,■ >•■ • Érdekes, hogy a katonai büntetőtörvények Bognár bűnére kötél általi halált mérnek. Őt rend­beli bűnnel vádolják: zsarolással, idegen vagyon ron­gálásával, kincstári tulajdon pocsékolásával, mert a golyókat a szolgálati revolveréből lőtte ki, szándékos emberölés kísérletével, végül csendháborítással, ami együttvéve akasztófát jelent a szerencsétlen csendőr­nek. Ezt a régi büntető eljárást királyi kegyelemmel szokták ugyan mérsékelni, a büntetést azonban ride­­­­gen a törvények szerint mondja ki a hadbíróság.

Next