Pesti Hírlap, 1907. február (29. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-24 / 48. szám
6 PESTI HÍRLAP 1907. február 24., vasárnap. Színház és zene. A Táncos regiment. (Vígjáték 4 felvonásban. írták Kadelburg és Skowrennek. Fordította Zborai Aladár. Először adták a Vígszínházban febr. 23-dikán.) Egy jelentéktelen kis német városon utazott egyszer keresztül Vilmos német császár. Az uralkodó fogadások sablonszerű szokásai közt ott szerepel a fehérruhás kislány, ki virágcsokrot nyújt át a császárnak. Sablon ilyenkor maga az uralkodó is, ki „megszólításával tünteti ki“ a körülötte állókat. A mai német császár azonban semmiképen sem sablon. Nem egy kóccal és gőggel, fűrészporral és felségjogokkal kitömött bábukirály, hanem eleven, érző és gondolkozó ember, akivel szemben aztán az alattvalói is igazi emberek lehetnek. Mintha a naturalizmusnak, a természetességnek és az igazságnak ereje, mély ma irodalmat és művészetet kormányoz, Németországban behatolt volna az országot kormányzó körökbe is, e szellem hatása alatt teremtette meg Vilmos császár az uralkodásnak modern művészetét. Mert ez az ember valósággal az uralkodásnak a művésze. Ez az uralkodó-művész kedves tréfát csinált abban a kis német városkában. Mikor megkérdezte a virágot átnyújtó fehérruhás leánykától, hogy ,,Hogy mulatnak a városkában?“ — az érintkezésnek a fesztelen, természetes és emberi módja eltüntette a leánykából is a félelmet : —, Nem mulatunk, felség, mert nincs elég táncos, — felelt. — Majd gondoskodom én, — felelt rá Vilmos császár s erre a kis városkába — áthelyezett egy huszárezredet. Ezt az ezredet azóta ,,táncos regi- ment“-nek hívják. Vilmos császárnak ezt a kedves, szellemes ötletét két német vígjátékíró, Kadelburg és Skowrennek, a színpadra vitték egy „Huszarentieber“ (Huszárláz) című vígjátékban, melyet most Táncos regiment’oint alatt nagy sikerrel játszottak a Vígszínházban. Németországnak színházi szenzációja az idén ez a színdarab. Berlinnek egy kisebb drámai színházában játszszák már hosszú ideje, folyton zsúfolt házak előtt s nemrég Vilmos császár az egész színdarabot, személyzetével együtt áttelepítette az udvari színházba is és az udvar meghívott vendégei kacagtak az apróságon. Ez a huszárláz kétségkívül át fog ragadni egy kissé a budapesti közönségre is és a „Táncos regiment“ sok telt házat fog szerezni a Vígszínháznak. A mi katonai életünkben nagyon kevés vidámság van. Az egész hadseregünk a nemzeti szomorúságnak a tárgya. Magyar bohózatíó azért nem is nyúl ehhez a témához, mert nálunk ez nemzeti tragédia. De mivel a katonákat mégis szeretjük, így hát csak az idegen katonai világ színdarabjaiban gyönyörködünk. Az ebből a világból vett komoly dráma, a Beuerlein Takarodója, óriási sikert aratott a Vígszínházban. Most ugyanebből a világból van, de vidám zsánerben a Táncos regiment. Kétségkívül nagy kasszasikere lesz ennek is, bár irodalmi szempontból nem áll magas színvonalon. Ami ezt az újdonságot kedvessé teszi, az az ártatlan, tiszta erkölcsű, naiv német kedélyesség, amelynek odakünn egy egész külön irodalma van. Ez a sörön hizlalt német kedélyesség távol áll a francia pezsgőn nevelt szellemtől, de azért a maga tiszta és nyugodt humorával mégis tud hatni és nagy előnye, hogy sohasem sértő, sohasem bántó, nem triviális, nem erkölcstelen s a legtisztességesebb úri családok is megnézhetik azokat a darabokat, amelyeket ez a német humor termel. Ilyen a Táncos regiment. A tisztességes családoknak való darab. A színlap vígjátéknak mondja, tulajdonképen azonban bohózat. A cselekvénye alig több, mint amennyit maga Vilmos császár megcsinált. Az első felvonás egy határszéli unalmas kis városkában, Jakschewoban elhelyezett huszárezred tiszti kaszinójába vezet. Ottunatkozik a tisztikar és várja áthelyeztetését, míg végre megérkezik a hadiparancs, mely az ezredet Neuhausba helyezi át. Neuhausban történt ugyanis a császárnak fenti kis beszélgetése a fehérruhás leánynyal. A második felvonás már Neuhausban játszik, Lambrecht Henrik gyárosnak és kereskedelmi tanácsosnak a házában. Az ablakon át látni lehet valakit a huszárezrednek a fellobogózott városba való bevonulásából. (Ezt a részt különösen jól rendezték a Vígszínházban.) Az összes asszonynépségeket, a nagyságától a cselédekig, elfogja a huszárláz s a következő három felvonás egy kissé vontatott tempóban és kevés cselekvénynyel azt írja le, mint házasodik össze az ezred tisztikara a város szépeivel- Báró Ellerbeck ezredes elvesz egy gazdag özvegyet. Az egyik hadnagy elveszi Lambrecht kereskedelmi tanácsosnak a leányát, azt a fehérruhás leányt, akinek az ezred áthelyezése köszönhető, egy másik hadnagy pedig egy nagykereskedő gazdag leányát. Közben szerepelnek a kisvárosoknak más színdarabokból ismert sablonos alakjai. A közönség nagyon sokat nevetett s a leghangosabb nevetés némítja el legjobban a kritikát. Az igaz, hogy a Vígszínház személyzete igazán briliáns előadást produkált. Csak a szinlapon van egy nagy igazságtalanság. Szerzők gyanánt Kadelburg és Skowromnek urakat jelenti a szinlap, pedig ami ebben a darabban kedves és igazán valamit ér, az tulajdonkép maga az ötlet, amit Vilmos német császár produkált. Azért igazság szerint az ő nevének is szerepelni kellene a szinlapon. Kadelburg és Skowrennek urak csak felcsírázták és néhol ellapították Hohenzollern Vilmos szerző urnak egészséges, kedves ötletét s azért, ha ez a darab Berlintől Budapestig diadalt aratott, a három szerző közül mi csak Hohenzollern Vilmos urat tudjuk megdicsérni. S igazán csak erről a szellemes emberről érdemes beszélni. Csodálatos, hogy ember tudott maradni, dacára, hogy uralkodónak nevelték. Boldog németek! Nekik van egy uralkodójuk, akinek esze van! És ez az ész együtt gondolkozik és egyet gondol a nemzetével. Ott van egy uralkodó, akinek nemcsak napiparancsai vannak, hanem minden napra jut egy ötlete, egy gondolata, egy jó érzése is a népe számára. Boldog ország, melyben az uralkodó, — igazán hihetetlen! — magában az országban lakik. Ki hinné, még beszélni is tud azon a nyelven, amelyen a nép! És az uralkodó nem csupán egy prófututtudománynyal kitöltött katonai uniformis, hanem a csákó alatt van, úgynevezett agyvelő is amelybe belefér az irodalomnak ismerete s a művészeteknek ízlése is. Kadelburg és Skowronnek urak társszerzője, Hohenzollern Vilmos ur. nem úgy űzi a művészet kultuszát, hogy csupán a művésznők lakására jár, hanem színházba is eljár, el nem alszik az előadásokon, sőt ért is hozzá. Irat darabokat, irányítja a színházakat s a saját szellemével részt vesz az országa szellemi életében. Ez az ember a legjogosabb fegyverrel, a szellemével uralkodik. Ezeket el kellett mondani Hohenzollern Vilmos úrról akkor, midőn az ő ötletét Kadelburg és Skowronnek urak társszerzősége mellett oly nagy sikerrel hozták színpadra nálunk is. A tantiémekben nem osztozik szerzőtársaival, de a „Hussarenfieber“ dicsőségéből ki kell juttatni neki a főrészt, mert amit ő adott ehhez a darabhoz, az többet ér annál, amit a két másik szerző hozzáírt. A Vígszínház közönsége igen kedvezően fogadta a darabot, ami, — ismételjük — nagy részben az előadásnak köszönhető. Különösen jól játszottak Vendrei, Tapolcai, Hegedűs, Fenyvesi, Góth, Tanay, Balassa, Szerémy, Szilágyi s a hölgyek közül Gazsi Mariska, Haraszthy Hermin, Kiss Irén, Komlósy Ilonka, Bíró Irén, Kész Rózsi stb. A darabot Zboray Aladár igen ügyesen fordította. Porzsolt Kálmán. * (Musorbirek.) A m. hír. operaházban holnap, vasárnap, Aida kerül előadásra. Vezénylő karmester Benkő Henrik. — Destina Emmy kamaraénekesnő, az operaház vendége, hétfőn a Carmenben, szerda pedig a Pillangó kisasszonyban lép föl. — Ifj. Ábrányi Emil 3 felvonásos dalművének, a Monna Varnának, csütörtökön, e hó 28-án lesz a bemutató előadása. A Nemzeti színház legközelebbi újdonsága eredeti magyar darab lesz, Verő György A nép című három felvonásos színműve, melynek bemutató előadását március 2-ára, szombatra tűzte ki az igazgatóság. A bemutató előadás szereposztása a következő: Szamosi Hangár Barna: Gál, Krisztina: Rákosi Szidi, Olga: P. Márkus Emília, özv. Barkóné: Vizváryné, György: Beregi, Jucska: Váradi Aranka, dr Torasz: Horváth Jenő, Héjjá: Abonyi, Patyi Miska: Mihályi!, miniszter: Gyenes, a miniszterné: Szacsvayné, az államtitkár: Molnár, Cseres: Náday Béla, Rátzi: Rózsahegyi, Márton bácsi: Pethes, választási elnök: Hetényi, plébános: Latabár, jegyző: Kőrösmezey, tanító: Hajdú, költő: Kürthy, újságíró: Bónis, színész: Gabányi István, inas: Szőke. A bemutató előadásig terjedő műsoron az Egy eszményi férj, Wilde Oszkár új színműve dominál, vasárnap, kedden és csütörtökön kerül színre. Szerdán Jókai Mór emlékezetére az Aranyembert adják. A Vígszínház jövő heti műsorán a Táncos regimenten kívül a Déryné ifi asszony és a Tolvaj is szerepel. A Táncos regimentet adják holnap, vasárnap, azutánpedig hétfőn, szerdán, pénteken és jövő vasárnap, a Tolvajt pedig holnap, vasárnap délután, csütörtökön este és jövő vasárnap délután ismétlik. A rákövetkező héten is ez a három darab fogja váltakozva betölteni a műsort. A Népszínházban a Küry-esték a műsor legszebb darabjait hozták színre. Minthogy Küry Ellára már csak március első napjaiig, körülbelül 6-ig maradhat a Népszínház vendége. Megyeri igazgató azon van, hogy ezt a rövid időt mentől jobban kihasználja. Küry Klára ehez képest a hét során tízszer lép fel. És pedig vasárnap délután a Lili, vasárnap este a Baba címszerepét, csütörtökön Béldi és Fejér diadalmas sikerű operettjének, a Katalintnak híres Germain hadnagyát játszsza el. Március 1-én nagyérdekű repriz lesz a Népszínházban. Felújítják Küry Klárával Faragó Jenő és Barna Izsó operettjét, a Casanovát, amelyben Küry Manón, Pompadour, Lia hármas szerepét játszsza. A Casanovát szombaton megismétlik. ■ ■ - -A Király-színházban a Csibészkirály a jövő egész héten műsoron van. Az operett hétfői előadásán újabb számmal bővül meg: a szerzők egy új számot írtak, melynek Királyi trónbeszéd a címét Fedák Sári a II. felvonásban adja elő. Az Uránia-színház jövő heti műsorán, három, jubiláns előadás szerepel. Kedden este Tormay, Cecile poétikus darabja, a Virágok városa éri meg huszonötödik előadását, szerdán. Székely, Geguss és Huszár, Rendnek muszáj lenni c. tanulmánya, kerül színre ötvenedszer s a hét péntekén Pekári Gyula Pénz ő felsége c. darabja megy ugyancsak ötvenedszer. Ez utóbbit a jubiláns estén maga a szerző fogja felolvasni. * (Növendékelőadások.) Szombaton ,délután soubrette-avatás volt a Király-színház színpadán; a Rákosi Szidi színésziskolájának növendékei mutatkoztak be a Babában, amelynek címszerepében Hornyik Ilona volt az, aki meleg és őszinte tapsokban részesült kifejezésteljes, friss játékáért és — főleg a magasabb régiókban — csengő, hajlékony és szívből jövő hangjáért. Középhangjai még egyelőre színtelenek, iskolázatlanok, amin persze könnyen lehet segíteni. Mellette nagy örömünk tellett ezúttal Sárdy Valéria Lancelottjában, amely mindvégig graciózus és finom volt; fölötte kár, hogy hangjának még mindig nem jött meg az ereje. Sokat nevetett, a közönség Nics Róza Hiláriusnóján, úgyszintén használható, jó színésznek ígérkezik Nagy (Hilárius) is, bár egyelőre még vékonyan ereszt a humora, de természetessége biztató. Csapó baritonja mindinkább erősödik és bensőségesebbé válik és tetszettek kisebb szerepekben Hubay Aranka és Ványi Alma is. Maga az előadás kissé készületlen volt. A szépszámú közönség azonban szívesen és sokat tapsolt. A színiakadémián megtörtént végre az, amit mi már régebben oly sokszor követeltünk: 15 darabot ismételtek szerepcserével. A Takaródét, melynek már a múlt szombaton is nagy sikere volt. Hegedűs Gyulának jutott eszébe megkezdeni ezt az egészséges és a növendék kifejlődésére egyenesen ideális rendszert. Szeretjük hinni, hogy a kezdetnek folytatása lesz az egész tanári kar részéről. A szerepváltozással színre került előadás még jobb volt, mint az előző. A Klári szerepében ezúttal Hármon Ilona jutott szóhoz, aki megmutatta, hogy nemcsak az anya- és komikai szerepekhez van nem mindennapi képessége. Míg Kiss Mariska inkább a szerep liratasságát aknázta ki, ő annak drámai voltára volt figyelemmel; ily irányú törekvésének főleg a harmadik felvonásban volt értékes, művészi eredménye. Ünnepelte is a közönség, ahogy csak az igazi talentumokat szokás. Helyénvaló volt Ihász Aladárnak juttatni a Laufen szerepet, aki értelmessége mellett tudott