Pesti Hírlap, 1907. február (29. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-24 / 48. szám

6 PESTI HÍRLAP 1907. február 24., vasárnap. Színház és zene. A Táncos regiment. (Vígjáték 4 felvonásban. írták Kadelburg és Skowrennek. Fordította Zborai­ Aladár. Először ad­ták a Vígszínházban febr. 23-dikán.) Egy jelentéktelen kis német városon utazott egyszer keresztül Vilmos német császár. Az uralkodó­ fogadások sablonszerű szokásai közt ott szerepel a fehérruhás kis­lány, ki virág­csokrot nyújt át a császárnak. Sablon ilyenkor maga az uralkodó is, ki „megszólításával tünteti ki“ a körülötte állókat. A mai német császár azonban semmiképen sem sablon. Nem egy kóccal és gőggel, fűrészporral és fel­ségjogokkal kitömött bábukirály, hanem eleven, érző és gondolkozó ember, akivel szemben aztán az alatt­valói is igazi emberek lehetnek. Mintha a naturalizmusnak, a természetesség­nek és az igazságnak ereje, mély ma irodalmat és művészetet kormányoz, Németországban behatolt volna az országot kormányzó körökbe is, e szellem hatása alatt teremtette meg Vilmos császár az ural­kodásnak modern művészetét. Mert ez az ember va­lósággal az uralkodásnak a művésze. Ez az uralkodó-művész kedves tréfát csinált abban a kis német városkában. Mikor megkérdezte a virágot átnyújtó fehér­ruhás leánykától, hogy ,,Hogy mulatnak a városká­ban?“ — az érintkezésnek a fesztelen, természetes és emberi módja eltüntette a leánykából is a fé­lelmet : —, Nem mulatunk, felség, mert nincs elég tán­cos, — felelt. — Majd gondoskodom én, — felelt rá Vilmos császár s erre a kis városkába — áthelyezett egy huszárezredet. Ezt az ezredet azóta ,,táncos regi-­ ment“-nek hívják. Vilmos császárnak ezt a kedves, szellemes öt­letét két német vígjátékíró, Kadelburg és Skowren­­nek, a színpadra vitték egy „Huszarentieber“ (Hu­­szárláz) című vígjátékban, melyet most Táncos re­giment’­oint alatt nagy sikerrel játszottak a Vígszín­házban. Németországnak színházi szenzációja az idén ez a színdarab. Berlinnek egy kisebb drámai színhá­zában játszszák már hosszú ideje, folyton zsúfolt házak előtt s nemrég Vilmos császár az egész szín­darabot, személyzetével együtt áttelepítette az ud­vari színházba is és az udvar meghívott vendégei kacagtak az apróságon. Ez a huszárláz kétségkívül át fog ragadni egy kissé a budapesti közönségre is és a „Táncos regiment“ sok telt házat fog szerezni a Vígszínháznak. A mi katonai életünkben nagyon kevés vidám­ság van. Az egész hadseregünk a nemzeti szomorú­ságnak a tárgya. Magyar bohózatí­ó azért nem is nyúl ehhez a témához, mert nálunk ez nemzeti tra­gédia. De mivel a katonákat mégis szeretjük, így hát csak az idegen katonai világ színdarabjai­ban gyönyörködünk. Az ebből a világból vett komoly dráma, a Beuerlein Takarodó­ja, óriási sikert ara­tott a Vígszínházban. Most ugyanebből a világból van, de vidám zsánerben a Táncos regiment. Két­ségkívül nagy kasszasikere lesz ennek is, bár irodal­­mi szempontból nem áll magas színvonalon. Ami ezt az újdonságot kedvessé teszi, az az ár­tatlan, tiszta erkölcsű, naiv német kedélyesség, a­melynek odakünn egy egész külön irodalma van. Ez a sörön hizlalt német kedélyesség távol áll a francia pezsgőn nevelt szellemtől, de azért a maga tiszta és nyugodt humorával mégis tud hatni és nagy előnye, hogy sohasem sértő, sohasem bántó, nem triviális, nem erkölcstelen s a legtisztességesebb úri családok is megnézhetik azokat a darabokat, amelyeket ez a német humor termel. Ilyen a Táncos regiment. A tisztességes családoknak való darab. A színlap vígjátéknak mondja, tulajdonképen azonban bohózat. A cselekvénye alig több, mint amennyit maga Vilmos császár megcsinált. Az első felvonás egy határszéli unalmas kis városkában, Jakschewoban elhelyezett huszárezred tiszti kaszinójába vezet. Ott­­unatkozik a tisztikar és várja áthelyeztetését, míg végre megérkezik a hadiparancs, mely az ezredet Neuhausba helyezi át. Neuhausban történt ugyanis a császárnak fenti kis beszélgetése a fehérruhás leánynyal. A második felvonás már Neuhausban játszik, L­ambrecht Henrik gyárosnak és kereskedelmi taná­csosnak a házában. Az ablakon át látni lehet vala­kit a huszárezrednek a fellobogózott városba való bevonulásából. (Ezt a részt különösen jól rendezték a Vígszínházban.) Az összes asszonynépségeket, a nagyságától a cselédekig, elfogja a huszárláz s a következő három felvonás egy kissé vontatott tem­póban és kevés cselekvénynyel azt írja le, mint há­zasodik össze az ezred tisztikara a város szépeivel- Báró Ellerbeck ezredes elvesz egy gazdag özvegyet. Az egyik hadnagy elveszi Lambrecht kereskedelmi tanácsosnak a leányát, azt a fehérruhás leányt, aki­nek az ezred áthelyezése köszönhető, egy másik had­nagy pedig egy nagykereskedő gazdag leányát. Köz­ben szerepelnek a kisvárosoknak más színdarabokból ismert sablonos alakjai. A közönség nagyon sokat nevetett s a leghan­­gosabb­ nevetés némítja el legjobban a kritikát. Az igaz, hogy a Vígszínház személyzete igazán briliáns előadást produkált. Csak a szinlapon van egy nagy igazságtalan­ság. Szerzők gyanánt Kadelburg és Skowromnek ura­kat jelenti a szinlap, pedig ami ebben a darabban kedves és igazán valamit ér, az tulajdonkép maga az ötlet, amit Vilmos német császár produkált. Azért igazság szerint az ő nevének is szerepelni kellene a szinlapon. Kadelburg és Skowrennek urak csak fel­­csírázták és néhol ellapították Hohenzollern Vilmos szerző urnak egészséges, kedves ötletét s azért, ha ez a darab Berlintől Budapestig diadalt aratott, a há­rom szerző közül mi csak H­ohenzollern Vilmos urat tudjuk megdicsérni. S igazán csak erről a szellemes emberről érdemes beszélni. Csodálatos, hogy ember tudott maradni, dacá­ra, hogy uralkodónak nevelték. Boldog németek! Nekik van egy uralkodójuk, akinek esze van! És ez az ész együtt gondolkozik és egyet gondol a nemzetével. Ott van egy uralkodó, akinek nemcsak napiparancsai vannak, hanem min­den napra jut egy ötlete, egy gondolata, egy jó ér­zése is a népe számára. Boldog ország, melyben az uralkodó, — iga­zán hihetetlen! —­ magában az országban lakik. Ki hinné, még beszélni is tud azon a nyelven, amelyen a nép! És az uralkodó nem csupán egy prófututtudo­­mánynyal kitöltött katonai uniformis, hanem a csá­­kó alatt van, úgynevezett agyvelő is amelybe bele­fér az irodalomnak ismerete s a művészeteknek íz­lése is. Kadelburg és Skowronnek urak társszerzője, Hohenzollern Vilmos ur. nem úgy űzi a művészet kultuszát, hogy csupán a művésznők lakására jár, hanem színházba is eljár, el nem alszik az előadá­sokon, sőt ért is hozzá. Irat darabokat, irányítja a színházakat s a saját szellemével részt vesz az orszá­ga szellemi életében. Ez az ember a legjogosabb fegyverrel, a szellemével uralkodik. Ezeket el kel­lett mondani Hohenzollern Vilmos úrról akkor, mi­dőn az ő ötletét Kadelburg és Skowronnek urak társ­­szerzősége mellett oly nagy sikerrel hozták színpad­ra nálunk is. A tantiémekben nem osztozik szerző­társaival, de a „Hussarenfieber“ dicsőségéből ki kell juttatni neki a főrészt, mert amit ő adott ehhez a darabhoz, az többet ér annál, amit a két másik szer­ző hozzáírt. A Vígszínház közönsége igen kedvezően fo­gadta a darabot, ami, —­ ismételjük — nagy részben az előadásnak köszönhető. Különösen jól játszottak Vendrei, Tapolcai, Hegedűs, Fenyvesi, Góth, Ta­­nay, Balassa, Szerémy, Szilágyi s a hölgyek közül Gazsi Mariska, Haraszthy Hermin, Kiss Irén, Kom­­lósy Ilonka, Bíró Irén, Kész Rózsi stb. A darabot Zboray Aladár igen ügyesen for­dította. Porzsolt Kálmán. * (Musorbirek.) A m. hír. operaházban holnap, vasárnap, Aida kerül előadásra. Vezénylő karmes­ter Benkő Henrik. — Destina E­mmy kamaraénekes­nő, az operaház vendége, hétfőn a Carmenben, szer­­da pedig a Pillangó kisasszonyban lép föl. — Ifj. Ábrányi Emil 3 felvonásos dalművének, a Monna Varnának, csütörtökön, e hó 28-án lesz a bemutató előadása. A Nemzeti színház legközelebbi újdonsága ere­deti magyar darab lesz, Verő György A nép című három felvonásos színműve, melynek bemutató elő­adását március 2-ára, szombatra tűzte ki az igaz­gatóság. A bemutató előadás szereposztása a követ­kező: Szamosi Hangár Barna: Gál, Krisztina: Rá­kosi Szidi, Olga: P. Márkus Emília, özv. Barkóné: Vizváryné, György: Beregi, Jucsk­a: Váradi Aranka, dr Torasz: Horváth Jenő, Héjjá: Abonyi, Patyi Miska: Mihályi!­, miniszter: Gyenes, a miniszterné: Szacsvayné, az államtitkár: Molnár, Cseres: Náday Béla, Rátzi: Rózsahegyi, Márton bácsi: Pethes, vá­lasztási elnök: Hetényi, plébános: Latabár, jegyző: Kőrösmezey, tanító: Hajdú, költő: Kürthy, újság­író: Bónis, színész: Gabányi István, inas: Szőke. A bemutató előadásig terjedő műsoron az Egy esz­ményi férj, Wilde Oszkár új színműve dominál, vasárnap, kedden és csütörtökön kerül színre. Szer­­dán Jókai Mór emlékezetére az Aranyembert adják. A Vígszínház jövő heti műsorán a Táncos regimenten kívül a Déryné ifi asszony és a Tolvaj is szerepel. A Táncos regimentet adják holnap, vasár­nap, azután­­pedig hétfőn, szerdán, pénteken és jövő vasárnap, a Tolvajt pedig holnap, vasárnap délután, csütörtökön este és jövő vasárnap délután ismétlik. A rákövetkező héten is ez a három darab fogja vál­takozva betölteni a műsort. A Népszínházban a Küry-esték a műsor leg­szebb darabjait hozták színre. Minthogy Küry Ellára már csak március első napjaiig, körülbelül 6-ig maradhat a Népszínház vendége. Megyeri igazgató azon van, hogy ezt a rövid időt mentől jobban ki­használja. Küry Klára ehez képest a hét során tíz­szer lép fel. És pedig vasárnap délután a Lili, va­sárnap este a Baba címszerepét, csütörtökön Béldi és Fejér diadalmas sikerű operettjének, a Katalint­nak híres Germain hadnagyát játszsza el. Március 1-én nagyérdekű repriz lesz a Népszínházban. Fel­újítják Küry Klárával Faragó Jenő és Barna Izsó operettjét, a Casanovát, amelyben Küry Manón, Pompadour, Lia hármas szerepét játszsza. A Casa­novát szombaton megismétlik. ■ ■ - -A Király-színházban a Csibészkirály a jövő egész héten műsoron van. Az operett hétfői előadá­sán újabb számmal bővül meg: a szerzők egy új szá­­­mot írtak, melynek Királyi trónbeszéd a címét Fe­­dák Sári a II. felvonásban adja elő. Az Uránia-sz­ínház jövő heti műsorán, három, jubiláns előadás szerepel. Kedden este Torm­ay, Cecile poétikus darabja, a Virágok városa éri meg huszonötödik­ előadását, szerdán. Székely, Geguss és­ Huszár, Rendnek muszáj lenni c. tanulmánya, kerül színre ötvenedszer s a hét péntekén Pekár­i Gyula Pénz ő felsége c. darabja megy ugyancsak­ ötvened­szer. Ez utóbbit a jubiláns estén maga a szerző fog­ja felolvasni. * (Növendékelőadások.) Szombaton ,délután soubrette-avatás volt a Király-színház színpadán; a Rákosi Szidi színésziskolájának növendékei mutat­koztak be a Babában, amelynek címszerepében Hornyik Ilona volt az, aki meleg és őszinte tapsok­ban részesült kifejezésteljes, friss játékáért és — főleg a magasabb régiókban — csengő, hajlékony és szívből jövő hangjáért. Középhangjai még egyelőre színtelenek, iskolázatlanok, amin persze könnyen le­het segíteni. Mellette nagy örömünk tellett ezúttal Sárdy Valéria Lancelottjában, amely mindvégig graciózus és finom volt; fölötte kár, hogy hangjának még mindig nem jött meg az ereje. Sokat nevetett, a közönség Nics Róza Hiláriusnóján, úgyszintén használható, jó színésznek ígérkezik Nagy (Hi­­lárius) is, bár egyelőre még vékonyan ereszt a humora, de természetessége biztató. Csapó baritonja mindinkább erősödik és bensőségesebbé válik és tet­szettek kisebb szerepekben Hubay Aranka és Ványi Alma is. Maga az előadás kissé készületlen volt. A szépszámú közönség azonban szívesen és sokat tapsolt. A színiakadémián megtörtént végre az, amit mi már régebben oly sokszor követeltünk: 15 dara­bot ismételtek szerepcserével. A Takaródét, melynek már a múlt szombaton is nagy sikere volt. Hegedűs Gyulának jutott eszébe megkezdeni ezt az egészséges és a növendék kifejlődésére egyenesen ideális rend­­­­szert. Szeretjük hinni, hogy a kezdetnek folytatása lesz az egész tanári kar részéről. A szerepváltozás­sal színre­­ került előadás még jobb volt, mint az előző. A Klári szerepében ezúttal Hármon Ilona ju­tott szóhoz, aki megmutatta, hogy nemcsak az anya- és komikai szerepekhez van nem mindennapi képes­sége. Míg Kiss Mariska inkább a szerep liratasságát aknázta ki, ő annak drámai voltára volt figyelem­mel; ily irányú törekvésének főleg a harmadik fel­vonásban volt értékes, művészi eredménye. Ünnepel­te is a közönség, ahogy csak az igazi talentumokat szokás. Helyénvaló volt Ihász Aladárnak juttatni a Laufen szerepet, aki értelmessége mellett tudott

Next