Pesti Hírlap, 1907. február (29. évfolyam, 28-51. szám)

1907-02-02 / 29. szám

10 PESTI HÍRLAP 1907. február 2., szombat. Jáne asszony, a direktorné és­­ Blaskovich Sándor, akkoriban országgyűlési képviselő, a szerző. A Be­csületért! című társadalmi színmű szerzője. Ebben a komor és tréfás darabban Suzanne Despres egy szerény kis ügyvédnőt játszott, aki imádja az urát. Viszont az ura, egy porosz ügyvéd, egy gazdag fiatal leány szívéért csengett, ami két­ségkívül drámai helyzet volt és kimondhatatlan bá­natot okozott Suzanne Desprésnek. A marcangoló, de hang nélkül való szenvedést, a mély fájdalmat, mely nem panaszkodik, gyönyörűen játszotta meg. Mert ezek a harmóniák, amelyekből nagy művészi egyénisége oly erőteljesen kialakult azóta, már akkor is megcsendültek az ő érzékeny lelkében. A Becsületért! című komédia, igaz, kegyetlenül meg­bukott. De egy bájos emlék maradt utána: a Su­zanne Després szomorúsága. — A kisasszony mindig olyan levert és bána­tos, — mondottam neki egyszer a Becsületért! című színmű főpróbáján. — Vajon mi bántja? — kérdez­tem félénken. — Oh, azt nem mondhatom meg, mi bánt, — felelt egyszerűen. És hozzátette: — Sok minden. Én rajongó szinészvér va­gyok s imádom a mesterségemet. Olyan boldog va­gyok, ha játszhatom! De az örömömet állandóan megzavarják a szemérmetlen tolakodások körülöt­tem. H­a tudná, hogy mit akarnak tőlem szerzők, igazgatók, színésztársak! Ez rettenetes. Szegény kis Suzanne Després akkor még nem igen ismerte a párizsi élet szerelmi nyomorúságát. Mikor ridegen szembe került vele, menekülni pró­bált, hogy elkerülje az áhítozók és epekedők bősz hadát, elment feleségül egy nagyon rossz színészhez, Lugné-Poe úrhoz, aki aztán mindenkit elrémített. E perctől fogva, a házasság óta, nyilvánvaló lett, hogy Suzanne Després csak mint színésznő óhajt boldogulni. Utoljára akkor volt leány, amikor Antoine színházában a Poil de Garotte című kis komédiát játszotta. Egy tizennégy éves, vöröshajú fiút ábrá­zolt olyan megindítóan s oly muzikális mélabúval, hogy Heltai­­Jenő, aki mellettem ült, keservesen kö­­nyezett. Valamivel távolabb a két Andrássy gróf, Gyula és Tivadar, tűnt fel ragyogóan fehér ingvér­tekben az isteni Tivadar grófné mellett. Ők is érez­ték nyilván, hogy az a borzas hajzalú vörös fiú, a kis Suzanne Després, igen nagy színésznő, bárha még kevesen tudnak róla. De mi ketten Keltai Jenővel valósággal meg voltunk babonázva és halálos szerelembe estünk, mint valami súlyos betegségbe. Még az este, a Café de la Paix márványasztalán, külön-külön szerelmes levelet adresszáltunk a bűbájos és bánatos Suzanne­­nak és diszkrét, bár szűzies találkáért könyörög­tünk. Heltai, aki nem akart messzire gyalogolni, a Tuilériák kertjébe hívta a színésznőt, én a Pere Lachaise temetőbe, a Musset Alfréd sírjához, mert ez regényesebbnek tetszett. Viszont, ha a szerencse egyikünknek sem kedvezne és a kegyetlen Suzanne egyik helyre se jönne el, mi ketten a Concorde­­téren voltunk találkozandók, azon a szent helyen, ahol XVI. Lajos királyt lefejezték. Amikor a temetőből a városba vándoroltam vissza, már messziről láttam Heltait, amint a Kleopatra-tüjének nevezett obeliszkhez támasz­kodva, csöndesen szivarozott. — Sokkal jobb így, — mondotta lemondóan és filozófiával — sokkal jobb, hogy nem jött el sem a Tuilériákba, sem a temetőbe. A Suzanne szive közénk kerülve, bizonynyal megrontotta volna ba­ráti harmóniánkat. , És az obeliszkre nézve, az aranyos hierogli­fákra, felsóhajtott: — Jobb az, hogy a Kleopatra­ tűje van közöt­tünk. Ez semmi bajt nem okozhat. Legfelebb ránk eshet. De ezt elkerülhetjük, ha közeléből távozunk. És ekkor ismét visszamentünk a Café de la Paix-be. (Szd.) bályt 24—­24 korona értékben. Hazánk tanári tes­tületének legtöbbje, főigazgatók, tanfelügyelők és igazgató-tanárok, mindannyian elismerték a Turul­játéknak a zsenge gyermek testfejlesztésére üdvös hatását, mert rendkívüli edző, ügyesítő és testfej­lesztő, veszélytelen játék, emellett úgy szobában, mint szabadban, egyesben vagy többesben, mint tár­sasjáték, egyaránt űzhető. Nemzeti szempontból örömmel üdvözöljük Halácsy tornatanárt, mint a Turul-játék feltalálóját, aki találmányával a ma­gyar tanuló-ifjúság testi nevelését kívánja oksze­rűen előmozdítani. Ipari szempontból örömmel lát­juk hazai munkásságunknak újabb térfoglalását. Mindezek következtében ajánljuk a sportegyletek figyelmébe ez újabb találmányt. Báró Schönberger Béláné kiutasítása. A budapesti főkapitányság intézkedése folytán a toloncház vezetője pénteken hozott végzésével tiz évre kitiltotta báró Schönberger Béláné szül. Wallenstein Rózát a főváros te­rületéről. A rendőrség intézkedése páratlan és praecedens nélkül áll, mert hiszen a báróné el­len senki panaszt nem tett s igy tehát a rendőr­ség proprio motui járt el. A kitiltásnak ily eset­ben csak akkor van helye az eljárási szabályok értelmében, ha a kitiltott egyén a tartózkodása helyén levő társadalomra közveszélyes vagy legalább is közbotránkoztató. De magánál a ki­tiltás tényénél sokkal inkább megütközést keltő, hogy a hatóság a kitiltás okait a nyilvánosság előtt hivatalosan publikálja. Erre még soha pél­da nem volt a budapesti rendőrség történetében f a műveit Nyugat rendőrségeit nem is említve). A kitiltás indokainak nyilvánosságra hozása a meggyalázás szándékának fenforgását mutatja és ezért műveit államok rendőrségei a kitiltás indokait nyilvánosságra hozni nem szokták. Ezek az indokok nem tartoznak másra, mint magára a kitiltottra, aki azok ellen a törvényes formák között jogorvoslást kereshet és maga a rendőrség csupán felettes hatóságának tartozik számot adni eljárása helyes voltáról s nem a nagyközönségnek. Avagy azt akarta a m. kir. rendőrség, hogy a báróné tíz éves ártatlan leánykája is gyönyörködhessék az édes­anyja múltjának hivatalos feltárásában? Annak az anyának a múltjában, aki bármit is követett légyen el a múltban, ma elvégre férjes asszony? És miért épen most jut az eszébe a rend­­­­őrségnek a kitiltás s nem hetek előtt, mikor az­­ igazságügyminiszter elleni hecc megindult? A bárónő akkori szereplése nem volt közbotrányt okozó? Valóban az a látszata van a dolognak, mintha a rendőrség politikai célok szolgálatá­ban állana. Ezt pedig semmi körülmények kö­zött sem helyeselhetjük. Egyébként megjegyezzük, hogy a rend­őrség ismét elkésett egy fejboszszal: a vizsgáló­bíró­­tár pénteken az idézés előtt kihallgatta a bárónét. A kitiltási eljárásról különben a rendőri sajtóiroda a következő hivatalos jelentést ad­ta ki: „A székesfővárosi társadalom életében az utób­­­­bi időben eg­y nő tolta fel magát, aki, hogy a köz­figyelmet magára vonja és a nyilvánosság előtt sze­repeljen, úgy a fővárosi, mint a külföldi lapok tu­dósítói előtt állandóan a legmagasabb körökhöz tar­tozó, állású és rangú egyénekkel való összekötteté­seivel dicsekedett. Nyilatkozatokat tett közzé a na­pilapokban, amelyekkel nemcsak egyes előkelő állású egyének tisztességét és becsületét gyanúsította meg, hanem amelyek egyszersmind alkalmasak voltak ar­ra is, hogy az országot a külföld előtt diszkreditál­­ják.­­ Ez a nő Wallenstein Róza, jelenleg férjezett báró Schönberger Béláné, aki a legutóbb az egyes napilapokban közzétett nyilatkozatában női becsü­letének és erkölcseinek meghurcoltatásáról panasz­kodik. Holott épp ő az, aki emiatt legkevésbbé pa­naszkodhatok. Íme annak tanúságául élettörténete: Wallenstein Róza, aki szegény szülők gyermeke, már 14—15 éves korában Szekszárdon, a szülői ház­nál viszonyt kezdett egy ottani orvossal. A viszony gyümölcse leánygyermek lett. Wallenstein Róza a gyermek megszületése után zsarolni kezdte az or­vost s mikor az fenyegetéseire nem hajlott, arra rá lőtt. Az illetékes bíróságok Wallenstein Rózát ezért nyolchavi börtönbüntetésre ítélték, mely büntetésé­nek egy részét el is szenvedte. A fővárosba 1894-ben került. Már 1896-ban meggyűlt a baja a rendőrség­gel. Többször lett előállítva erkölcsrendészeti kihá­gások miatt és már 1899-ben a VI. ker. kapitány­ság utasította őt arra, hogy 8 nap alatt rendes lakás és foglalkozást szerezzen, vagy a főváros területét hagyja el. 1900 december 31-én a fővárosi rendőrség­­ erkölcsrendészeti osztályába jegyeztette be magát és­­ 1903 július 7-éig rövid megszakításokkal az úgyne­vezett egészségi lappal bíró prostituáltak között sze­repelt. Ekkor kezdte hazug és ravasz módon terjesz­teni, hogy több előkelő állású emberrel van bizalmas ismeretségben, de sőt, hogy ismeretsége a legmaga­sabb körökre terjed. Hazudozásait olyképp használta ki, hogy megszorult, állást keresők, előléptetésre vá­gyók, vagy a büntető törvénykönyvvel összeütközés­be jött egyének nemzőjeképp csapott fel, azt állítva, hogy közbenjárását bármily ügyben siker koronázza. Amint az a rendőrség kezeiben lévő, most beszerzett bizonyítékokból kitetszik, valósággal felhajtókat tartott, akik a hiszékenyeket hálójába kerítették. Vagyonát ily módon szerezte. Ő maga is tisztában volt eljárásának szélhámosságával. Ismerősei előtt többször akként nyilatkozott: „A világ megcsalva akar lenni, tehát megcsalom." A rendőrség már ré­gebb idő óta figyelemmel kiséri üzelmeit s most a beszerzett, bizonyítékok alapján a közérdek, a köz­erkölcs s köztisztesség érdekében ezt a nőt, aki ugy­­látszik a veszedelmesebb kalandornők osztályához tartozik, maga elé idézte s ellene a kitiltási eljárást megindította." A bárónéról Krecsányi Kálmán detektivfönök ilyen értelmű jelentést terjesztett elő Boda Dezső főkapitánynak, aki a detektívfőnök jelentését el­küldte Laszner Gusztáv rendőrtanácsosnak, a to­loncház vezetőjének, azzal az utasítással, hogy in­dítsa meg Wallenstein Róza ellen a kiutasítási el­járást. Laszner pénteken délelőtt tizenegy órára idézte magához a bárónőt. Az idéző végzést pénteken reggel kilenc órakor Császár Károly detektív vitte a báróné lakására, ahol átadta azt a bárónő házveze­tőjének. A házvezetőnő bevitte a bárónéhez az idé­zést és azzal az üzenettel jött ki, hogy a báróné be­teg és nem jelenhet meg az idézésre. A detektív ott hagyta az idézést és eljárásáról jelentést tett a főka­pitánynak. Laszner tanácsos ezután Palágyi Kálmán fő­felügyelőt bízta meg Schönbergerné előállításával. Palágyi detektívfőnök-helyettes Császár, Enyedy, Sárközi, Lauro, detektívek és dr Tirser rendőrorvos társaságában megjelent a báróné lakásán, hogy az előállítást, ha szükséges, karhatalommal hajtsa végre. Palágyi bement a báróné szobájába és közölte vele, hogy főkapitánysági megbízásból elő kell őt állítania. Schönbergerné görcsösen zokogott: „De én be­teg vagyok.“ Ekkor dr Tirser lépett a szobába. Hozzálátott az orvosi vizsgálathoz. Schönbergemet tényleg be­tegnek találta. A baja azonban múló természetű. Tirser ajánlatára a mentőkkel akarták elvitetni Laszner elé, amikor megérkezett dr Herz Mór­ia dr Glass Rezső, a báróné ügyvédje és orvosa. Glass is megvizsgálta a beteget és az ő kérésére elállottak a rögtöni elszállítástól. Dr Herz Mór pedig arra kérte Palágyit, hogy függeszsze föl eljárását addig, amíg beszél a főkapitány­nyal, mert reméli, hogy ki tudja eszközölni, hogy néhány napra halasszák el a kiutasítási eljárás végrehajtását. Dr Herz eljárása sikerrel járt, Boda megadta a kívánt halasztást. A főkapitány elhatározását Csá­­szár detektív közölte Palágyival és ezután a rendőr­ség emberei elhagyták a lakást. Dr Herz ezután a báróné képviseletében meg­jelent Laszner rendőrtanácsos hivatalos szobájában, ahol délelőtt tizenegy órakor megkezdődött a kiuta­sítási eljárás tárgyalása, mely délután három óráig tartott. Ekkor hozta meg Laszner az ítéletet, amely tíz esztendőre kitiltja báró Schönberger Bélánét a a főváros területéről. A báróné e hónap ötödikének éjjeli tizenkét órájáig kap határidőt arra, hogy a fő­várost végleg elhagyja. A határozat ellen dr Herz fellebbezést jelentett be, amit Laszner csak birtokon kívül vehetett figyelembe,vagyis a báróné nem vár­hatja be Budapesten a felebbezés elintézését, ha­nem legkésőbb ötödikéig el kell hagynia Budapestet.­ ­ Tanügyi hírek. A Turul labdajáték diadala. A m. kir. vallás­­os közoktatásügyi miniszter f. évi január hó 15-én 108.002. sz. a. hozott végzésével megbízta Halácsy Antal tornatanárt, hogy szállítson az ország összes állami és kir. kath. középiskolái számára egyenként 4 darab „Turul“ labdát, 4 darab Turul-fogót és sza­­ r * (Meunier-kiállítás Budapesten.) A Képző­­művészeti Társulat most folytat tárgyalásokat, hogy Meuniernek, a világhírű belga festő- és szob­rászművésznek, jelenleg Prágában lévő művészi ha­gyatékát, melyben több mint kétszáz festménye, rajza és szobra van, itt Budapesten kiállítja. A ki­állítással az egész világsajtó foglalkozott s a mű­­bírálók újabb babérral hódoltak a belgák nagy mesterének. Meunier szobrai munkásokat, parasz­tokat, dolgozó nőket ábrázolnak. A kiállítás a nem­zetközi tárlat után nyílnék meg Poll Hugó kol­lektív kiállításával együtt. * (Vajda Zsigmond kollektív kiállítása) va­­sárnap délben zárul be a Könyves Kálmán művé­szeti szalonjában. A kiállításból számos festményt vásároltak meg, úgy, hogy a művész nemcsak er­kölcsi, hanem szép anyagi sikert is ér­t el. A kiállí­tást még szombaton délelőtt 10-től este 8-ig és vasárnap 10—12-ig lehet megtekinteni. * (Rajz- és fénykép-kiállítás.) Az V. ker. állami főgimnázium összes növendékei Szmetana Ágoston rajztanár vezetésével szünidei rajz és fény­kép-kiállítást rendeznek. A kiállítás Nyitva v­an február 2-án és 3-án (szombaton és vasárnap) d. e. 10. d. u. 5-ig.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék