Pesti Hírlap, 1907. május (29. évfolyam, 104-129. szám)

1907-05-25 / 124. szám

10__________________________________ PESTI HÍRLAP 1907. május 25., szombat. rész, hogy a hatósági közvetítőknek a saját számlá­ra való kereskedés megengedése, legalább is a kö­vetkező 5—10 évre, a vásárcsarnoki intézményre, valamint a közvetítőkre, csakis előnyös lehet. A hatósági közvetítők forgalma ugyanis tetemesen csökkent, aminek az oka az, hogy a kereskedők leg­nagyobb része nem folyó napi áron, hanem fix­­áron akarja az áruját eladni, így a forgalom­ idővel teljesen jelentéktelenné válik. Megbízható hatósági közvetítőkre szükség van, és csak a közélelmezés ér­dekeit szolgáljuk, ha őket olyan helyzetbe hozzuk, hogy nagyobb forgalmat­ érjenek el. A helyzetük javítására nincs más mód, mint a saját számlára való üzlet megengedése, és­pedig korlátlanul. Kéri a vásárcsarnoki igazgató, hogy ezt az ügyet a ré­széről felhozottak alapján venné tárgyalás alá a hatóság. Az évkönyv további része a statisztikai adatokat tartalmazza. — Uj építkezések: A magánépítési bizottság újabban a következő épitő-engedélyeket adta ki: A magyar textil- és festőgyár r.-t.-nak III. ker. Homo­­kosdülő 8129. hr. sz. földszintes gyár­épületre, tár­házra, műhelyekre és két munkás­házra. Heinrich A. és f­ainak, VIII. ker. Üllői­ ut 5513. hr. sz. két­emeletes vas­tárházra. Jelynek Frigyesnek, VII. ker. Dembinsky­ utca 4281. hr. sz. háromemeletes házra. Schlosnikel Ferencnek és nejének, X. ker. Hölgy-u. 7364. hr. sz. földszintes lakóházra, egyemeletes tár­ház-épületre. Polgár Károlynak, VII. ker. Alsóerdő­­sor 4432. hr. sz. háromemeletes házra. A Magyar ruggyanta-gyár r.-t.-nak X. ker. Kerepesi-ut 7280. hr. sz. földszintes gyári épületre. A budapesti ügető verseny-egyesületnek, VI. ker. Erzsébet királyné-ut 1851. hr. sz. pénztár-bódéra és étkezőhelyre. Schle­singer Alajosnak, V. ker., Váci-ut 1­821. hr. sz. műhely-épületre. — Fertőző betegségek. A tiszti főorvosi hi­vatal jelentése szerint, az elmúlt héten a következő fertőző betegségek fordultak elő a főváros terüle­tén: tífusz 7, kanyaró 167, vörheny 59, szamárhurut 12, difteritisz és gége-gyuladás 27, bárányhimlő 28, fültő-gyuladás 16, egyiptomi szembetegség 15.­­ Halálozás: tífusz 1, kanyaró 4, vörheny 5, difteritisz és gége-gyuladás 3. Egyletek és intézetek. Jubiláló nőegyesület. A modern nőnevelésnek egyik hatalmas té­nyezője az Országos Nőképző Egyesület. Veres Pál­­né alapította negyven évvel ezelőtt huszonkét ma­gyar asszony lelkes támogatásával. Az egyesület év­­ről-évre erősödött, mind lelkesebben, buzgóbban szolgálva a kitűzött célt. A negyvenedik évfordulót virágzó erőben, népszerűségtől övezve, most érte és ünnepelte meg Veres Pálné­ utcai palotájában dísz­közgyűlés keretében. Az ünnepély első­sorban meg­emlékezés volt és szólott azoknak, akik annak ide­jében az egyesületet szent idealizmustól áthatva, megalapították. A palota dísztermében, melyet vi­rággal és babérral tettek mosolygó ábrázatúvá, szi­­ne-java gyűlt össze a magyar hölgytársaságnak. Ott voltak azonkívül gróf Apponyi Albert kultuszmi­niszter képviseletében Molnár Viktor államtitkár, továbbá Zsilinszky Mihály nyugalmazott államtit­kár, Thaly Kálmán, Mikszáth Kálmán, Vargha Gyu­la miniszteri tanácsos, Herman Ottó, Mosdóssy Im­re királyi tanfelügyelő, azonkívül többen a főváro­si pedagógusok közül. A gyűlést özvegy gróf Teleki Sándorné nyitot­ta meg. Beszédében fölsorolta az alapítók neveit. Ezek az asszonyok: Beniczky Ödönné, Kegle­vics Stefánia grófnő, Beniczky Gyuláné, Benedikty Györgyné, G­ellené Birágy Ida, Gorove Antalné, Stol­­lán Ernőné Kubinyi Krisztina, Kubinyi Vilmosné, Mocsáry Imréné, herceg Odescalchy Gyuláné, Or­­gyay Piroska, báró Podmaniczky Árminná, Pechá­­táné, Argay Anasztázia, Rudnay Józsefné Veres Szilárda, Sándor Zsigmondné, Szathmáry Károlyné, Veress Pálné, Zólyominé és maga a szóló, özvegy gróf Teleki Sándorné. Ezek közül ma már csak heten élnek, de mind tevékeny munkásai az egyesü­letnek. Az egyesület választmánya megfestetette a három, érdemekben gazdag egyesületi alelnök: Rud­­nay Józsefné, Emich Gusztávné és Csiky Kálmán­né arcképét. A megnyitó beszéd után az egyesület elemi iskolájának négy fehérbe öltözött növendéke koszo­rút tett Veres Pálnénak és özvegy gróf Teleky, Sán­­dornénak a teremben függő életnagyságu arcképé­re, majd pedig egy tíz éves leányka, a kis Vidovics Mariska lépett az arcképek elé s elszavalta Torkos László alkalmi költeményét. Torkos tanára volt már az egyesület 4869-iki kurzusának.­Bernáth Gézáné Üdvözölte ezután azt a hét asszonyt, aki még él az­­alapitó Ivaszon­két asszony közül. Ezek a következtek: "Bálogh Istvánnné László Anna, Baranyay Jánosné " Beleznay Anna grófnő, Beniczky Gyuláné, Kubinyi Krisztina, Odescalchi Gyuláné hercegné, Rudnay Józsefné és özvegy gróf Teleky Sándorné. Ezután Dorogsághy Dénesné mondott üdvözlő­­beszédet az egyesület legelső növendékei nevében. Üdvözölte az egyesületet Gombocz Miklós, az egyesület leány­­gimnáziumának igazgatója is. Az egyesület összes intézeteinek tantesülete nevében intézett meleghangú üdvözlő beszédet az elnökséghez. Rózenberg Augusz­ta a Magyarországi Kőegyesületek Szövetségének üdvözlését tolmácsolta. A díszközgyűlés legkiemelkedőbb pontja volt az a tartalmas és érdekes emlékbeszéd, amelyben Sebestyén Gyula egyetemi tanár felesége, született Stettina Hana méltatta néhai Veres Pálnénak új egyesület alapítása és fejlesztése körül szerzett el­évülhetetlen érdemeit. A beszéd Veres Pálné kortár­sait kényekig meghatotta. A beszéd után Rudnay Józsefné a még élő alapító hölgyek nevében köszönetet mondott az üd­vözlésért, özv. Csiky Kálmánné alelnök pedig özvegy gróf Teleky Sándorné negyven évi működését méltatta az elismerés és hála legmelegebb szavaival. Negy­ven év sok változást hozott — úgymond — egyesületünk életében. Elvesztettük egyesületünk nagy szellemű megteremtőjét, akinek már csak a minden évben megújuló kegyeletes emlékezés juthat osztályrészül. — Kevesen vannak, akik az egylet megalakulásánál közreműködtek! Ifjú erőben, akik akkor valünk, ma túl vagyunk a pálya derekán, ma már az életküzdelmek sík vizein hajózva, derült ég alatt, vagy viharok között, kinek-kinek amiből több részt juttatott a sors. De mi súlylyal bírnak az egyéni lét változandóságának tüneményei azon álta­lános nagy emberi célok sikereivel szemben, melyek­nek az egyén akarata, ereje és munkája csak eszkö­zül szolgál? Panaszkodhatik-e a múlandóságról az, aki lelkének ideáljait, gazdag eredményekben meg­valósulva, fogyatkozó tevékenységét a példáján in­dulók nemes törekvéseiben megifjodva, s igy lényé­nek legjavát, melyet az enyészet nem szokott és nem tud érinteni, szerves intézményekben megőriz­ve, mintegy örökítve látja? Ezt a fölemelő tudatot nyújtja a mai ünnep Nagyméltóságodnak! Ezt az örömet érezheti ma szeretett elnökünk, aki a boldo­gult alapítóval — Veres Pálnéval — édes­anyái valának e nagy és kifejlett intézménynek. Kérjük a Gondviselést, hogy még hosszú időn át tartsa meg vezérünket, hosszas, 40 évi elnöki munkássága e szép terén. Mi viszont ígérjük, hogy ezután is az eddigihez hasonló buzgósággal és odaadással fogjuk nemes törekvéseit támogatni. Emich Gusztávné a Wlassics-kollégium vezető­je, olvasta föl ezután évi jelentését, amelyet nagy tetszéssel fogadtak, majd pedig özvegy gróf Teleky Sándorné mondott köszönetet a kormány képviselő­jének és a többi megjelenteknek érdeklődésükért. A közgyűlés hivatalos ügyeinek elintézése után az összes jelenlevők az egyesületi iskolák növendé­keivel, Grúz Albertné indítványára, testületileg ki­vonultak az Erzsébet­ térre Veres Pálné szobrához. Ott a növendékek elénekelték a Himnuszt, mire az elnökség megkoszorúzta a szobrot, amelynek talap­zatára ezután az összes jelenlevők, valamint az egy­­begyűlt társaság tagjai is tettek egy-egy szál virá­got. Az ünnepet este a margitszigeti felső vendéglő­ben lakoma fejezte be, amelyen beszámoltak arról a tömérdek üdvözlő táviratról, amely a jubileum alkalmából az egyesület elnökségéhez érkezett. — A Budapesti ingyentej egyesület szegény gyermekek és csecsemők részére május hó 26-án (vasárnap) d. e. 11 órakor tartja közgyűlését VII., Izabella­ utca 42. sz. alatti helyiségeiben. — A Protestáns Országos Árvaegylet május 25-én, szombaton délután fél 6 órakor Szegényház­tér 1. sz. a. helyiségében rendes közgyűlést tart. A közgyűlést ünnepély követi, amelyen Brocskó Lajos igazgató tart felolvasást Székács Józsefné és Lade­mann Frigyesné elnöknek áldásdús működéséről. Ez­után palóci dr Horváth Zoltán egyleti titkár tart felolvasást. Mulatságok. A Bethlen Gábor Kör a budapesti egyetemek és főiskolák protestáns ifjúságának köre május hó 29-én, szerdán, a Gellérthegyi Kioszkban, részben a Bethlen Otthon, részben a Petőfi-ház javára zártkö­rű Bethlen majálist rendez. Kezdete este 6 órakor. Családjegy ára 5 korona. Személyjegy ára 2 korona. Szanatórium­bál Mátészalkán. A József fő­herceg szanatórium egyesület mátészalkai fiókja a napokban fényesen sikerült táncmulatságot rende­zett az ottani „Korona szálloda“ termeiben Ilosvay Endréné, dr Bárnek Lászlóné, Rohay Gyuláné és dr Csató Sándorné védnöksége alatt. A mulatságot hangverseny előzte meg, mely dr Rosenberg Ignác magyar felolvasásával vette kezdetét. Bőhm Ernő zongorajátékával, dr Fárnek Lászlóné énekével, Gaál Istvánná pedig csinosan előadott monológjával aratott zajos sikert. — Özv. Szilágyi Zoltánná, Szo­­boszlay Piroska, Kesserü Endre és Fazekas Arthur Gondiner egyik kacagtató egyfelvonásos vígjátékot adtak elő, szintén köztetszést aratva. A mulatság sztvedelmjéből szép rószeg jut a humánus egyesület céljaira. A nők ünneplése. * Az nem okvetlenül szükséges, hogy min­den nő tagja legyen valamely jótékony nőegye­sületnek. Csak az szükséges okvetlen, hogy m­inden nő jótékonyságot gyakoroljon. Ha a nők nem enyhítenék a jó lelkületükkel azt a sok komi­szságot, amit a férfiak elkövetnek, még tűrhetetlenebb lenne az élet. Nem lehet elképzelni oly szegény embert, akinél még szegényebb nő volna a világon. Te­hát minden nő megtalálhatja a maga házi szegényeit, akiken segíthet. S ez a névtelen gyá­­molítás, amelyről a hírlapok nem közölnek ki­mutatásokat, ez adja meg a nők feje köré azt a glóriát, mely a legszebb diadém a világon. Nem csalódhatik az ember annyit a nők­ben, hogy még a legnagyobb elkeseredésében is meg ne találja bennök azt, ami a legbecsesebb: a jóra, a szépre, a nemesre szoktató, tanító s nevelő vonást, az anyai vonást, mely még azok­ban a nőkben is megvan, akik nem lettek anyákká. Ez az örökké tiszteletreméltó anyai vonás nyilatkozik meg a jótékonyság köteles­ségérzetével karöltve azokban a nőkben, akik a nőnevelő­ és jótékony egyleteket vezetik. Csak a legnagyobb elismerés és legmélyebb hála hangján lehet róluk megemlékezni. S a mai nap épen az emlékezésé. Ma ün­nepelték meg az országos nőképzőegyesület megalakításának negyven éves fordulóját. Az alapító Veres Pálné szobrára egy-egy szál vi­rágot tettek le. Poétikus, nőkhöz illő gondolat. Az élő elnöknőnek, özvegy gróf Teleki Sándor­­nakek, arcképét koszorúzták meg. Bernát Gé­záné, Dorogsághy Dénesné, Rudnay Józsefné, özvegy Csiky Kálmánné, Sebestyén Gyuláné, Grúz Albertné s a többi hölgyek mind egy-egy kedves ötlettel járultak hozzá az ünnepélyhez. Részt kell ebben vennie a férfi világnak is, hi­szen negyven esztendőn át — nekünk nevelték ők a hölgyeket. , A mai „feminista“ világban, mikor a realizmus túlhajtásai annyi groteszk tévedésbe viszik a nőapostolokat, jól esik azokat ünnepel­ni szinte tüntetésszerűen, akik a természeten a nőnevelés hívei s akik úgy akarják képezni a nőket, hogy el ne veszítsék legnagyobb kin­csüket: a nőiesség báját. A nők férfiasítása: ez a legszerencsétle­nebb eltévelyedése a feminista­ mozgalmaknak. Csak ettől az egytől tisztuljanak meg, akkor mi is beállunk lobogójuk alá. Amíg a hölgyek tulaj­donképeni hivatása az emberiség fentartása (a feminista asszonyok ezt máskép fejezik ki) s első nevelése lesz, — pedig a természetnek ezt a szokását bajosan változtathatjuk meg, — addig minden eszköz­zel arra kell törekedni, hogy a nők mind él­hessenek e hivatásnak vagyis férjhez mehes­senek. A nőnevelésnek is első feladata tehát, hogy feleséget és anyát kapjon bennünk a férfi. Bármint rendezzük is be a férfiak életét, az kétségtelen, hogy minden embernek a­ sor­sát, a boldogságát a nemi életének berendezése szabja meg, hogy a feminista hölgyek ked­véért ily fiziológiai kifejezéssel éljünk. Hiába indul neki az életnek egy férfi a legkiválóbb tehetséggel s karakterrel, hiába van meg benne az emelkedéshez minden jog­cím és eszköz, sőt néha még a vagyon is mel­lékes, mert az egész életpályáját az dönti el, hogy a nemi­ életét hogyan rendezte be? Elhibázott szerelem elhibázhatja a férfi egész életét. A világ mindig az asszony után ítéli meg a férfit. Buta és igazságtalan dolog, de nem lehet ellene tenni. Szerencsével berendezett netffii élet pedig a legbutább férfit is magas polcra helyezheti. Csak nézzük végig a névsort, hogy kik ülnek magas polcokon? Tudás, képesség, képzettség, tehetség, jel­lem: ezek mind igen szép tulajdonságok, de erejük és hatásuk teljesen elenyésző a nemi érzés mellett, amely az embereket épen abban a korban kizárólag uralja, amelyben embere­k il számítanak. Világos tehát, hogy a férfiak sorsát akkor döntötték el, mikor a jövendő párjukat nevelték. Az emberiség műveltségére pedig azoknak műveltsége döntő, akik szülik az emberiséget. Ezelőtt negyven esztendővel még sok he­lyen az volt az uralkodó fölfogás, hogy „elég egy alisztonynak annyi ész, hogy­ ne álljon­ a csurgó alá, mikor esik az eső“. Ezek Talley-

Next