Pesti Hírlap, 1907. június (29. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-19 / 145. szám
1907. június 19., szerda. P E S T I HIE L A P ______________________________ — (A horvát fürdők és a DKE.) A Dunántúli Közművelődési Egyesület minden esztendőben ad ki és ingyen oszt szét egy olyan füzetet, amelyben a hazai fürdőket ismerteti. Először az volt a célja, hogy a balatoni fürdőkre hívja fel a figyelmet, de azután tovább ment és most már minden fürdőt ajánl. Ezt leginkább üzleti szempontból teszi, mert hiszen a felsorolt fürdők egy része a közleményért nagyobb összeget is fizet, ami azt jelenti, hogy a fürdők egy részének ismertetése csak reklám, amiért megfizetnek. Ebből a pénzből kerül ki a nyomtatás ara s a terjesztési költség. A kulturegylet ilyetén eljárását nem tartjuk helyesnek, mert neki a reklám terére lépni nem volna szabad, már azért sem, mert hiszen a közönség megbízik benne s épen nincs tisztában azzal, hogy az ismertetések nagyrésze tulajdonképen fizetett közlemény, amelynek megbízhatóságáért az egyesület nem is vállalhat garanciát. Ebben az ingyen osztogatott és a DKB jegyével megjelent füzetben a horvát fürdők is agyon vannak magasztalva s igy félig-meddig arra serkent, hogy a jó magyarok oda vigyék a pénzüket és ne Dunántúlra, amelynek érdekében az egylet alakult. Hát ezt mi nagy hibának tartjuk, különösen pedig a mai viszonyok között. El is várjuk hát az egyesület vezetőségétől, hogy a jövőben másként jár el s csak azt a fürdőt fogja a jegyzékbe fölvenni, ahova a magyarnak érdemes menni, hazafiság szempontjából is. Mindezeknek elmondására különben az a levél vezet bennünket, amelyet most kaptunk s amelyben a horvát fürdők egyik alapos ismerője érdekes dolgokat mond el. „Politikailag Horvátország velünk egy államközösséget alkot ugyan — írja a levélíró — de azért ez a körülmény nem gátolhat bennünket abban, hogy a mi különálló fürdőügyünket társadalmi úton olykér rendezzük és tegyük ismertté, ahogy az a mi javunkra legjobban megfelel. Hazánknak számos olyan fürdője van, amely gyógyvíz tekintetében kiállja a versenyt a horvátokéval. Nem szükséges tehát, sőt reánk nézve egyenesen káros a drávántúli viszonyokkal kevésbbé ismerős magyart olyan helyekre édesgetni, ahol meg kell tagadnia származását, nyelvét s tűrnie kell, hogy a horvát „testvéreink“ mint szidnak bennünket s gyalázzák meg nemzeti lobogónkat. Ne leplezzük azt, hogy a magyar még mindig idegen Szent István birodalmának drávántúli részében. Az a bizonyos testvéri szeretet csak papiroson van meg és azt is csak akkor szeretik a horvátok emlegetni, ha valamit kérnek és a mi gyámoltalan nemzeti politikánk gavallérságára akarnak hatni. Horvátországban nem értenek vagy nem akarnak bennünket megérteni még most sem. Beszélhet itt a muszka, a tatár, a cocinchinai a saját nyelvén, csak a magyar nem. A mostani politikai viszonyok láthatólag még védelmet nyújtanak arra, hogy az utcán nyelvünket használhatjuk, de csak napok kérdése, hogy a magyar országgyűlés horvát társaónokainak leplezett izgató beszédeire mikor lobban lángra megint az elvakult gyűlölet mi ellenünk s mikor kezdődik megint a régi szokás. Még élénken emlékszünk, hogy a magyaroktól sűrűn látogatott Zeng horvát tengeri fürdőben tilos a magyar nóta. Nemrégiben véres kocsmai verekedődést rögtönöztek horvát „testvéreink“, amiért egy dohánygyári és egy pénzügyőri tisztviselő vacsora után az asztalnál csendesen énekelni merészeltek. Ha azóta nem fordult volna elő több hasonló eset, ez az egy is már eléggé jellemezheti azokat az állapotokat, amikben a pénzért élő magyar fürdőző vendégeknek ideál részük lehet. A horvát fürdőtulajdonosok — kik leginkább idegen tőkével dolgoznak — mindent elkövetnek azonban, hogy a magyarral elfeledtessék azt a sok inzultust, mi vele odaát már történt. Leplezni, takargatni igyekeznek a horvátok ízetlenségeit, melyeknek éle rendszerint mi ellenünk irányul. Apró kedveskedéssel, olcsó hizelkedéssel kellemessé, vonzóvá akarják ugyan fürdőjüket varázsolni, de alig hogy pár napra beáll az egyetértés a vendégek között, mindjárt dolgozni kezdenek a politikai virtuskodók, akiknek nincs más gondjuk, mint a horvát fürdőhelyen nyaraló magyarok szórakozásra szánt idejét megzavarni, „emlékezetessé“ tenni. Mi nem akarhatunk örökösen feledni és minden arculcsapásra nem emlékezni. Azért nem kell messzire mennünk a múltba, mikor még bombával dolgoztak „testvéreink“ és halált kiáltottak a magyarokra. Akkor a horvát fürdők tulajdonosai üzleti érdekből becsempészték a jóhiszemű magyar sajtóba, hogy a magyarellenes tüntetésektől a tulajdonukban levő fürdőtelepek mentesek. A hazai fürdőközönség azonban nem ült fel a félrevezetésnek és hosszú ideig nem kereste fel a horvát fürdőket. Egy jódfürdő tulajdonosa is ilyen híreket bocsátott akkoriban ország-világgá, miközben megtörtént az a „sajnálatos“ botrány, hogy az Anna bálon, több száz főnyi magyar szeme láttára, horvát lelkipásztorok, az örökszeretet vallásának hirdetői gyalázták meg nemzeti lobogónkat. A horvát türelmetlenség és a magyarság iránti ellenszenv példájául még egy esetet említünk. A horvátok nótáinkat is gyűlölik, a siró hegedűben is kihívást látnak, azért ellene unos-untalan tüntetnek, mint Varasd- Teplicen is. Volt rá eset, hogy ott a szerződéses cigánybandának pénzbüntetés terhe mellett nem volt szabad magyar darabot játszani. Hiába kérték eziránt a prímást a magyarok, a kérelmet nem teljesíthette, mivel a fürdőigazgató parancsa volt neki irányadó. Marienbadban a király fogadásakor szabad a magyar zászlót kitűzni, Karlsbadban, ebben a cseh városban, magyar nótákat játszik a cigány. Robicson feltűnően beszélnek magyarul. Nem szomorúan nevetséges-e tehát, hogy a társországban, a „testvérnemzet“ földjén, a magyar állam területén tilos a magyar szó, a nóta, a zene, minden, de minden, ami magyar? A horvát orvos világért sem küldené betegét magyar fürdőbe, inkább egy stájer, vagy valami cseh faluba utasítja azt. A horvát nem iszik magyar ásványvizet, nem keresi fel hazai nyaralóhelyeinket sem. Elmehetünk hetedhét határra, még sem találunk egyetlenegy horvát „testvért“ sem, aki a magyar levegőt szívná közöttünk, pedig jól tudják, hogy számukra nincsen a balzsamos légkör közöttünk megmérgezve.“ (Ballagi Géza halála.) Sárospatakról jelentik, hogy ott hétfőn este hosszas szenvedés után 56 éves korában meghalt dr Ballagi Géza jogakadémiai tanár, volt orsz. képviselő. Ballagi Géza 1851 május 3-án született a békésmegyei Szarvason; atyja Ballagi Mór, a hírneves magyar tudós; testvérbátyja Ballagi Aladár dr. egyetemi tanárnak és országgyűlési képviselőnek. Irodalmi téren 1869-ben lépett fel először. Számos politikai és közgazdasági önálló művének és értekezésének közzététele után 1888-ban megjelent első, úttörő nagy műve: „A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig“, mely forrásmunka jelentőségével bir. 1897-ben jelent meg az Athenaeum által kiadott Magyar Nemzet Történetének IX. kötete gyanánt másik nagy munkája: A nemzeti államalkotás kora 1815—1847 címen. Két főművén kívül még a következő önállóan megjelent művekkel gyarapította a magyar irodalmat: A politikai pártok. Az 1839—40-iki országgyűlés visszhangja az irodalomban, A protestáns pátens és a sajtó, Zemplén megye közgazdasági és közművelődési monográfiája, Az elméleti jog- és államtudományi államvizsgálat, A magyar alkotmány. Az 1848. XX. törvénycikk a történelm világánál. Ezenkívül tömérdek kisebb-nagyobb tanulmányt irt folyóiratokba és hírlapokba. Irodalmi érdemei elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia ez év május 3-án, éppen a születése napján, rendes tagjául választotta meg. Politikai téren mint a szabadelvű párt tagját 1901-ben országgyűlési képviselőjéül választotta meg az olaszliszkai kerület. Az 1005-i téli választáson gróf Andrássy Gyulával kisebbségben maradt s azóta teljesen visszavonult a politikától. Temetése holnap, szerdán, délután 4 órakor lesz a Kerepesi uti temető halottasházából. A család részéről kibocsátott gyászjelentés igy hangzik. Özvegy Ballagi Gézáné született Lengyel Ilona, mint felesége: Ballagi Erzsike, jegyesével szentkirályszabadjai Véghely Dezsővel,’ Ballagi Ilona és Ballagi Margit, mint gyermekei; Illyés Károlyné született Ballagi Jozefin és dr Ballagi Aladár, mint testvérei; sófalvi Illyés Károly, Ballagi Aladárné született Peskó Ida és dr Lengyel Endre, mint sógorai, a maguk s az egész rokonság nevében, mély fjdalommal jelentik, hogy forrón szeretett férje, a legjobb édesatya, a szerető testvér, illetőleg sógoruk dr Ballyai Géza a magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, jogakadémiai nyugtanár, volt országgyűlési képviselő, az ev. ref. konveti egyetemes tanügyi bizottság tagja és jogi szakelőadója, a Magyar Történelmi Társulat és a Prot. Irodalmi Társaság igazgató választmányának tagja, a sárospataki ev. ref. egyháztanácsnak, Zemplén vármegye bizottságának tagja, a sárospataki takarékpénztár r. t. igazgatósági elnöke stb. f. hó 17-én este 9 órakor, fáradhatatlanul munkás életének 57-ik, legboldogabb házasságának 24-ik évében, hosszas szenvedés után Sárospatakon elhunyt. Drága halottunk hült tetemei f. hó 19-én, délután 4 órakor, Budapesten, a kerepesi temető halottasházából az ev. reform. egyház szertartása szerint a kerepesi úti sirkertben tétetnek örök nyugalomra, 1907. június 17-én. Áldás volt élete, áldott legyen emlékezete! (Gyermekbucsu Ős-Budavárában.) A VII. kerületi közjótékonysági bizottság által vasárnap délután ésbudavárában rendezett jótékonycélú gyermekbácsú fényesen sikerült, s a szegények javára tekintélyes összeget jövedelmezett. A siker érdeme elsősorban a kerületi hölgyeké, akik hetek óta teljes odaadással fáradoztak a jó ügy érdekében s ennek a fáradozásnak köszönhető, hogy ételben-italban s tombolatárgyakban sok ajándék gyűlt össze, melyet a gyermekbucsún tolongó sokaság jókedvűen vásárolt és fogyasztott. Nagy kelendőségük volt a pereceknek, amelyeket Dansberg Bertalan sütőmester és neje árusított s amelyek közül kettőben egy-egy tizkoronás arany volt. Az egyik tizkoronás aranyat csakhamar megtalálta Bottmann Erzsiké s jótékonycélra a kerületi elüljárónak adta át. A másik aranyat csak estefelé találta meg egy szerencsés perecevő. A tiszta jövedelem körülbelül kétezer korona. (Darányi megint vásárol.) Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter a Magyar Kárpátegyesületet arról értesítette, hogy az állam a lechnici uradalmat, 400 kataszteri hold terjedelemben turisztikai célokra 350.000 koronáért megvásárolta. Egy-egy hold ára tehát kb. 900 korona. Erdő a hegyvidékért „turisztikai“ célokra, mikor a földéhség kikergeti az ország lakosságának javát. (Magyar diákok Belgrádban.) Belgrádból táviratoztak. A budapesti keleti akadémia növendékei igazgatóikkal és tanáraikkal Belgrádba rándultak, ahol a város nevezetességeit, közte a királyi palotát is, megtekintették. A magyar vendégeket a belgrádiak nagy rokonszenvvel fogadták és Kalemagdanon diákestélyt rendeztek, ahol a katonai zenekar a Rákóczi-indulót játszotta. A magyar diákok az éjjel Vaskapun át Ruszcsukba utaztak. (Küldöttségjárás.) A képviseelőház kedden délelőtt valósággal tarkállott a különféle küldöttségektől. A küldöttségjárásról alábbi tudósításaink számolnak be: Az Iitván-telki Máv. munkások száz tagú küldöttsége tisztelgett kedden délelőtt a képviselőházban dr Wekerle Sándor miniszterelnöknél, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternél és Szterényi József államtitkárnál, kérvén a kormány támogatását az építendő munkásházak ügyében. A küldöttséget először Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter fogadta s utalt arra, hogy a legnagyobb jóindulattal viseltetik a munkások sorsa iránt, el fog követni mindent, hogy a munkásházak mielőtt felépíttessenek. A küldöttség lelkes éljenzéssel vette tudomásul a miniszter válaszát. Wekerle Sándor miniszterelnök is megígérte, mint pénzügyminiszter támogatását . Szterényi József államtitkár hoszszabb beszédben fejtegette, hogy a kormány valóban szívén viseli a munkások érdekét. A szolnokvidéki kisgazdák küldöttsége tisztelgett ezután Nagy Emil orsz. képviselő vezetésével Wekerle Sándor miniszterelnöknél és Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternél. A küldöttség szónoka, Dongó Károly kisgazda kijelentette, hogy a gazdák helyeslik a Nagy Emil képviselő által kezdeményezett és a kisgazdák érdekében megindított akciót. Wekerle Sándor miniszterelnök válaszában megígérte, hogy a kisgazdák érdekében több reformot fog létesíteni. Az adóreformtól azonban csodát ne reméljenek, mert annak az a célja, hogy a közteherviselés igazságosan megosztassék. A küldöttség ezután Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett, aki szívesen fogadta a küldöttséget és utalt arra, hogy minden kisbirtokos sorsa a szívén fekszik, mert őket a nemzeti állam legerősebb oszlopainak tekinti. Ő, aki iparkodik a nemzeti állam épületét betetőzni, nem akarhatja azt, hogy ezen épület erős oszlopai kidőljenek, ezért mindenben számíthatnak támogatására. Legyenek nyugodtan, hogy úgy ő, mint minisztertársai melegen érdeklődnek a kisgazdák sorsa iránt. A küldöttség lelkesen megéljenezte a miniszterek válaszát. Komárom és Veszprém vármegye tíz községének küldöttségét dr Wekerle Sándor miniszterelnök elé gróf Eszterházy Béla vezette. A küldöttség szónoka Hérics Márton kath. lelkész arra kérte a minisztert, hogy Veszprém vármegyében tíz községet Nagybérhez csatoljanak. Wekerle Sándor miniszterelnök megígérte, hogy minden lehetőt el fog követni érdekükben. A küldöttség lelkes éljenzéssel fogadta a miniszter válaszát. Ezután Darányi Ignác földmivelésügyi és Kossuth Ferenc kereskedelmi minisztereknél tisztelegtek, akik szintén megígérték jóakaratú támogatásukat. .4 férfi és női szálak országos egyesületének küldöttsége szintén kedden tisztelgett Szatmári Mór orsz. képviselő vezetésével Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternél. Az egyesület szabászati iskolát alapított, és ezen iskola támogatását kérték. Kossuh Ferenc kijelentette, hogy maga is igen jelentősnek tartja iskolájuk létesítését abból a szempontból, hogy kész ruházat tekintetében ne szoruljunk Ausztriára. Tanulmányozni fogja a kérdést és oda fog hatni, hogy az iskola támogatásban részesüljön. A vagyszomlaliak küldöttsége Szmrecsányi György orsz. képviselő vezetésével Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszternél tisztelgett. Francisci Lajos polgármester arra kérte a minisztert, hogy az iparvállalatok létesítésénél legyen tekintettel Nagyszombatra. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter ezt megígérte. A küldöttség ezután Szterényi József államtitkárnál tisztelgett, ki szintén a legszívesebben ígérte meg támogatását. -A nagymarosi szőlészeti és gyümölcsészeti egyesület küldöttsége tisztelgett továbbá Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternél Czopor László orsz. képviselő vezetésével, mely az egyesület dísztagságáról szóló oklevelet adta át a miniszternek. Darányi Ignác megköszönte a kitüntetést. A Szeges község küldöttségét Csukásy Imre főszolgabíró vezetésével Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter és Mezőssy Béla államtitkár együttesen fogadták. A küldöttség szónoka orvoslást kért az arad megyei ármentesítő társaság részéről szenvedett sérelmekre. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter kijelentette, hogy az ügyet teljes jóindulattal fogja megvizsgálni és pártatlanul fog a kérdésben dönteni. Ezután Verös vármegye Del, Buda és Úitra, községeinek küldöttségét fogadta Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, amely küldöttséget Hellerbronth Géza orsz. képviselő kérte. Darányi támogatását helyezte kilátásba. Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszternél tisztelgett Győr vármegye és város küldöttsége is Pogány Lajos, Hilberth Károly és Szabó István orsz. képviselők, Lippay Géza főispán, Goda Béla alispán és Wennes Jenő polgármester vezetésével, akik arra kérték a minisztert, hogy a felszabadulandó titeli és újvidéki hajóhidat nekik engedje át. Kossuth Ferenc megígérte, hogy a legjobb indulattal fogja kezelni a kérdést.