Pesti Hírlap, 1907. június (29. évfolyam, 130-155. szám)

1907-06-13 / 140. szám

1907. junius 13. csütörtök. PESTI HIRLAP ____________________________Á­ lampolgárságot­­ követeli, holott az 1868. törvény a magyar-horvát polgárságról beszél. Az állam­vasutak nem magánvállalatok s az az állítás, hogy az államvasutak alkalmazottai nem olyan elbánás alá esnek, mint a többi államhivatalnokok, való­ságos monstrum. A vasúti alkalmazottaknak le kell tennijök az előírt esküt. Hol van olyan ma­gántisztviselő, aki esküt tenni köteles? A javas­latot gyors felületességgel dolgozták ki, ép úgy, mint­ Szterényi többi javaslatait s ebben rejlik a mai zilált állapotoknak nyitja. De hibás ebben a volt horvát nemzeti párt is, mert sohasem mondta meg a magyaroknak, hogy a törvény szerint mi a helyes teendő. Szónok­ ezután a horvátországi ma­gyar iskolák ügyét teszi szóvá. Beszédét azzal vég­zi, hogy Horvátország sohasem fogja ennek a tör­vénynek rendelkezéseit elismerni. (Taps a h­orvá­­tok padjain.) Gyuriss Emil: Szerette volna, ha úgy intéz­tetek volna el a vasutasok fizetésrendezése, hogy idővel nyugdíjuk elérte volna teljes fizetésüket. Ezt természetesen úgy lehetett volna rendezni, hogyha a nyugdíjjogosultság idejét rövidebbre szabták volna. Azt is szerette volna, ha a javaslat hatálya visszahatólag január 1-től kezdődött vol­na. De számolni kell az ország financiális helyze­tével. Áttér a pragmatikára, amelyet az osztrák pragmatika mostohagyermekének tart. Nem­ tart­ja igazságosnak, hogy a büntetőtörvénykönyv ösz­­szes rendelkezéseit rázúdítják a vasutasokra azál­tal, hogy közhivatalnokoknak minősítik őket. Helyteleníti a tanuzás megtagadhatásának privi­légiumát, mert ez lehetetlenné teszi az igazság kiderítését. Szükségesnek tartaná, hogy a vasuta­sok özvegyeinek, ha már a családfentartó halála után arra a negyedre a lakást fel nem mondhat­ják, a következő negyedre szóló lakbért is megad­ják. Kitér a fegyelmi bíróságokra s kívánja, hogy ezek a fegyelmi bíróságok még a minisztertől és alkalmazottaktól is teljesen függetlenek legyenek. Kívánja, hogy a védelemből a jogászok ki ne zá­rassanak. Reméli, hogy a kormány már csak hu­mánus szempontokból is eleget fog tenni indítvá­nyainak. A javaslatokat általánosságban elfogad­ja. (Helyeslés és taps.) Az ülések meghosszabbítása. Elnök: Felolvastatja az üléseknek egy órá­val való meghosszabbítására vonatkozó indít­ványt, amely felett egyszerű szavazással dön­töttek. A Ház nagy többsége az indítványt elfo­gadta. A horvátok is mellette szavaztak. Felkiáltások balról: Brávó­ Napirend-indítvány. Elnök: Mielőtt az interpellációkra­ áttér­nénk, javasolja, hogy a Ház legközelebbi ülésért csütörtökön d. e. 10 órakor tartsa, s annak napi­rendje legyen az elnöki előterjesztéseken kívül: a tolt volna a két Pál testvér, ha a bíró hamar el nem szalad a papért. A sértés a túlvilágról jött, ezt kisimítani egyedül a pap illetékes és nem a világi hatóság. Csakhamar ott is termett a pap. Szép öreg ember volt a pap, hosszúszakállú, tisztele­tet parancsoló. A bíró útközben elmondta neki, miről van szó s így a papnak, mikor a hely­színére ért, csak cselekedni kellett, nem pedig előbb sokat kérdezősködni. — Fiaim, — mondta a két Pál testvér­nek — igazságot szolgáltatok én nektek is, Anának is, isten engem úgy segéljen. De te­gyétek le ezt a két kőtörő kalapácsot és menje­tek a templomba. Az egyházfi nyissa ki a tem­plomot, — mondta egy suhancnak — és gyújt­sa meg az oltáron a gyertyákat. Anyátok, Ana testvéretek is menjen most rögtön a templom­ba, — folytatta a pap — és te is, Szurgács Pá­­vel, nyisd ki­ a pince ajtót és jöjj velem a tem­plomba. Parancsolom. Fertályóra múlva mind a templomban voltak. Özvegy Páj Kosztáné, a két Puj­­testvér, a még most is zokogó Puj Ana, a kré­tafehér Szurgács Pa­vel és az összesereglett né­pek mind. Az öreg pópa fölvette misemondó ruhá­ját, letérdelt az oltár előtt és hangosan imád­kozott, hogy a mindenható igazságos isten vi­lágosítsa meg elméjét a teendőkre nézve. Az­után sokáig hallgatott, arcát a két tenyerébe fektetve. Végre fölkelt, kiegyenesedett és így szólt: — Egy halott súlyos sértést követett el egy élő hívem ellen. De vajon joggal sértett-e a halott? Állj elő, Puj­ána és mondd meg: közel eresztetted-e valamikor magadhoz akár Szurgács Pávelt, akár más valakit? — Nem, — felelte Puj­ána. — Az Atya,­ vasutas-javaslatok és az ezekkel kapcsolatos kér­vények tárgyalása. (Helyeslés.) Következnek az interpellációk. Interpellációk. *— A szociáldemokrata­ párt pénzkezelése. — Búza Barna: T. Ház! Magyarországon a szociáldemokráciát a nemzetellenes kormány cim­­borasága növelte nagyra. A magyarországi szo­­ciáldemokratizmus minden egyéb, csak nem ma­gyar. (Felkiáltások: Császári szociáldemokrácia!) Az abszolutizmusnak a demagógiával való ölelke­zéséből eredt. Talán soha a világon még abszolu­tizmus nem volt elvakultabb és demagógia nem volt rosszhiszeműbb, lelkiismeretlenebb és önzőbb, mint itt minálunk ebben a szövetkezésben. Az abszolutizmusnak a demagógiával való ebből a perverz ölelkezéséből természetesen csak szörny­­szülött származhatott. Magyarországon a nemzet­közi szociáldemokratizmus nem is annyira szociál­­demokratizmus, mint inkább nemzetköziség. An­nak hívei nem a szocialista irányra és nem annak propagálására fektetik a fősúlyt, h­anem a nem­zetköziségre és teszik ezt most, midőn már a kül­föld szociáldemokrata pártjai majdnem minde­nütt elkezdték a nemzetköziségnek bolond és kár­­hozatos elvét szociális propagandáikból kiküszö­bölni és kezdenek visszatérni a becsületes és egye­dül helyes nemzeti irányhoz. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. Ház! A szociáldemokrata iránynyal és a szociális irányú fejlődéssel, azt hiszem, mindnyá­jan meg tudnánk békülni. Hiszen akármit is mon­danak mireánk, akármennyire rágalmazzák is a magyar törvényhozást reakcióval, az objektív bí­rálónak el kell ismernie, hogy a magyar törvény­­hozást szociális irányú reformok és intézmények létesítése tekintetében a világ egyetlen törvény­hozása sem­ múlja felül. Könnyen meg tudnánk tehát békülni a szociális társadalmi és nemzet­gazdasági irányzattal, de a nemzetköziséggel, a nemzetköziség jelszava alá bújtatott nemzet­elle­­nességgel és nemzetgyűlölő propagandával meg­egyezni és megbékülni nem tudunk és nem fo­gunk soha. (Élénk helyeslés balfelől.) Könnyen megállapíthatjuk az okát a szocialisták nemzet­­gyűlöletének, hogyha a cui prodest alapján indít­juk meg a vizsgálatot, ha nézzük, hogy kinek van érdekében, hogy a magyar nép becsületes szívéből kitépje a hazaszeretet érzését, hogy a magyar nép­pel a magyar nemzeti törekvéseket meggyűlöl­­tesse és a magyar népet ellenségül fordítsa ezen nemzeti törekvések ellen. (Úgy van! Úgy van!) Jól tudjuk, hogy kinek van ez az érdekében és hogy honnan fúj a szél akkor, amikor a magyar szociáldemokratizmus első­sorban a nemzetgyűlö­­letet propagálja. De hogyha ezek a mi nemzet­közi demokrata vezéreink szívesen sietnek szolgá­latot tenni Bécsnek és az abszolút irányzatnak azzal, hogy meggyűlöltet­ik a néppel a nemzeti tö­rekvéseket, hogy sorompóba állítják a félrevezet Fiú, Szentlélek Egyistem nevére esküszöm, hogy ártatlan vagyok. — Elhiszem, — mondta a pap. — Tehát jog és igazság nélkül sértett meg téged a halott. Most rajtad a sor, Szurgács Pavel, jóvá tenni, amit a halott vétett. Ha jóvá­­teszed, feloldom a halottat, ha nem, akkor az örökös kárhozat lesz a büntetése. Beszélj, jóvá akarod tenni, amit a halott vétett? — Akarom, — válaszolta Szurgács Pá­­vel csukló hanggal, reszketve. — Helyes. Minthogy a halott az ő meny­asszonyi koszorúját Puj Ánának hagyta, azt a menyasszonyi koszorút te fogod Puj Ána fejére tenni. Vagyis feleségül fogod venni Puj Ánát. Akarod-e? — Akarom, akarom, — válaszolta Szur­gács Pável. — De én nem akarom, nekem nem kell, — tört ki a szó Puj An­áb­ól és hangos sírásra fakadt. — Nem kell nekem egy menyasszonyi koszorú, amiből előbb kiveszik a hajadoni myr­­thuságot. Nem kell, nem kell. — Csendesedj, leányom, — mondta szé­lijén a pap. — Várd be a végét. A halott aka­ratát tisztelni kell, ha gyűlöletből fakad, akkor is. Tehát Szurgács Pável téged elvesz feleségül, a fejedre teszi azt a myrthus nélkül való koszorút, de annak tetejébe még egy má­sik koszorút is teszünk, egy szebbet, díszeseb­bet és abba már bele lesz fonva egy szép, örök­zöld myrthuság. Jó lesz így, leányom? Ugy­e, hogy jó lesz? Bizony jó volt és így esett meg Livonyán, hogy mikor Szurgács Pável a templomba, az eskető pópa elé vezette Puj­ánát, akkor a menyasszony fejét nem egy, de két koszorú ékesítette. Az egyiket megérdemelte, azt, ame­lyikben a myrthus zöldeit, a másikat nem. Csermely Gyula­ tett és terrorizált magyar nép ezreit, egyúttal a m­aguk érdekéről sem feledkeznek meg. Olvassuk a szentírásból, hogy Krisztus apos­tolai elindultak, hogy elmenvén tanítsanak min­den nemzeteket, de nem olvassuk sehol, hogy a mikor Krisztus apostolai tanítani mentek, egyút­tal tandíjat szedtek vo­lna maguknak, (Derültség és taps) sehol sem szól arról a szentírás, hogy Krisztus apostolai napidíjakat és útiköltségeket kaptak volna azoktól a népektől, amelyeknek az igét hirdetni mentek, sőt én úgy tudom, hogy a magyar polgári pártoknak, az osztályuralom állí­tólagos híveinek a képviselői, mikor elmegyünk a mi programmunk igéit hirdetni a magyar nép közé, mi sem kapunk azért soha útiköltséget és napidíjat. A nemzetközi szociáldemokratizmus aposto­lai, a nép ezen igazi barátai, csak akkor mennek a nép­ közé igéiket hirdetni, hogy’ha a nép előre lefizeti nekik a napidíjat és a fuvarköltséget. Nem csekély napidijat adnak nekik, mert egy-egy szocialist­a vezérnek egy népgyűlésen való részvé­teléért számított napidija körülbelül kitesz any­­nyit, mint az osztályuralom bírái közül egy-egy curiai bírónak a napidija. De­ ez a t.­ vezéreknek csak a mellékjövedelmük, mellékkeresetük. A fő­ jöv­edelmük abból­­az adóból származik, amelyet a bennük bízó és vakon utánuk induló népre kivet­nek. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ez nem jelenték­telen dolog. Ez az adó sokkal súlyosabb, mint a­mekkorával azt a népet a magyar állam terheli. Soha még zsarnok uralom a világon nem neheze­dett oly terrorizmussal az alatta levő népekre, mint amilyen vad terrorizmussal teszi ezt a szocialista vezetőség az általa félreveze­tett és , terrorizált munkásokkal szemben. Nem egy összegben vetik ki, hanem százféle dinen szedik be a néptől az adót, amely a népnek sokkal nagyobb terhe, mint az a teher, amelyet az állam­hoz való tartozás követel tőlük. Itt van egy össze­állítás arról, hogy egy-egy munkásnak a szocialista pártmozgalom és a szocialista párthoz való tarto­zás körülbelül mennyijébe kerül évenként. Fizet: pártadó cím­én 4 kor. 80 fillért, szak­­szervezeti tagdíj 9 kor 60 fillér, szaklap 5 korona, pártlap 19 korona, folyóirat 2 kor. 20 fillér. Mind- :­ezeknek a megrendelése és előfizetése a pártból és­ a­­ szakszervezetből való­­ kizárás terhe alatt van reá- s szabva. Jelvények és ünnepélyekre 10 korona,­­ könyvek, iratkák és naptár 6 korona, gyűjtés sztrájkokra és különféle alapokra 10 kor.; értekez­­­­letek 5 korona; különböző tanfolyamok díja fejiz­­­ben 6­ korona. Összesen tehát fizet egy-egy magyar munkás, aki az államnak legtöbbnyire semmi adót nem­ fizet, mert adómentes, vagy ha fizet, nagyon minimális összeget fizet, mondom, fizet az ő szocia­lista vezéreinek 83 korona adót évenként. (Nagy m­ozgás.) És ez csak a rendes adó. Ezenfelül van még­ különböző pótadó is. Ezek a pótadók titkos gyűjtésekből származnak. Helyesen mondta a leg­utóbbi szocialista nagygyűlésén a szocialista párt egyik vezére, akit én közülök a legjóhiszeműbbnek tartok, Csizmadia Sándor, hogy a szocialista párt Magyarországon üzleti alapra van fektetve. (De­rültség.) H­ogy a titkos gyűjtésből mily összegű tit­kos alap gyűlhet össze és hogy ez a titkos gyűjtés is mily adósúlylyal nehezedik a dolgozó munkás­népre, és különösen, hogy a titkos gyűjtés eredmé­nyét hová teszik, és hol költik el, azt talán csak a jó Isten tudja. Röviden csak egy pár adatot aka­rok fölsorolni arról, hogy a magyar munkásnéptől beköveteli ezt a nagy pénzadót hogyan és milyen módon kezelik a szocialista erkölcsnek papjai, a polgári társadalom romlottságának ostorozósa­i a szociáldemokrata pártvezérek. Maga a „Népszava“ konstatálja egymásután következő két számában, hogy a szociáldemokrata párt külső szervezeteinél egy hónap alatt két sikkasztás történt. Az egyik sikkasztást nem ismeri be, erről csak annyit mond, hogy ismeretlen okból eltávozott a pénztárnok a szakszervezettől .... (Elénk derültség) ... az itt érdekelt úr: Klopfstein Ernő, pénztárnok; a másikról azonban elmondja, hogy az a szombathelyi pártszervezet végrehajtó bizottságának tagja, akit véletlenül, bocsánatot kérek ezért a mélyen­­. bel­ügyminiszter úrtól: Andrássy Gyulának hívnak. (Élénk derültség.) Brediceanu Koriolán: Hogy hívták azelőtt? Búza Barna: Erre az emberre vonatkozólag, t. Ház, már egyenesen megállapítja a párt hivata­los lapja is, hogy a párt pénzének elsikkasztása miatt kizáratott. Gróf Zichy Vladimír: Hogy hívtak azelőtt? Búza Barna: Két s-dl és y-al van írva a ne­ve, ebből régi nemességre következtetek. (Elénk derültség.) Ezeknél a kisebb jelenségeknél nagyobb és érdekesebb a szociáldemokrata párt pénztárnoká­nak, Izrael Jakabnak a dolga. (Felkiáltások: Kar­dos!) Ez az Izrael-Kardos Jakab ezelőtt vagy két hónappal eltűnt Budapestről. (Halljuk! Halljuk!) Senki nem szólt róla, senki nem tudta, hogy hova ment? A polgári lapok, az osztályuralom lapjai, kezdtek először tudakozódni a népjogok harcosa után. A sokszoros felszólításra a Népszava, a szo­ciáldemokraták lapja, egyáltalában nem akart reflektálni. Megszólalt azonban Kardos Izrael Ja­

Next