Pesti Hírlap, 1907. október (29. évfolyam, 233-258. szám)
1907-10-02 / 234. szám
4 PESTI HÍRLAP, 1907. október 2.* szerda. ii (az egyik a 32 : 68, a másik a 44 : 66 arány mellett foglal állást), már most meg kell állapítani, hogy mit tesznek a kormányok, ha a bizottságok tárgyalása meghiúsul? Erre az esetre a magyar kormánynak van valami javaslata, melyet a Zeit szerint az osztrák kormány is elfogadhatónak tart, így tehát nem lehetetlen a megegyezés a quóta ügyében sem. A külügyminiszter útja, Bécsből jelentik. Politikai körökben az a hír volt elterjedve, hogy báró Aehrenthal külügyminiszter szerdán Budapestre érkezik. A külügyminiszter utazása kétségtelenül a kiegyezés kérdésével volna összefüggésben, de a Zeit ma megcáfolja a hírt. Az osztrák agráriusok és a kiegyezés. Bécsből jelentik, hogy a mezőgazdasági kamarák kiküldöttei tegnap délelőtt a mezőgazdasági egyesület nagytermében ülést tartottak, amelyen Bohenblum a kiegyezési kérdésről többek közt a következőket mondta: — Magyarországgal semmilyen árért sem szabad kiegyezni, még a quótának egy-két millióval való felemelése esetén sem. Mi csak egyet akarunk: gazdasági különválást, önálló bankot és a vámbevételek elkülönítését. Igazaárulóbul kell bélyegezni mindazokat az agrárpárti képviselőket, akik nem csatlakoznak ehhez a követeléshez. ** * Bánffy a helyzetről, Báró Bánffy Dezső, Szeged első kerületének képviselője, vasárnap az Erzsébet-szobor avatóünnepén Szegeden időzött és ott — mint a Szeged és Vidéke írja ++ környezete előtt,politikáról beszélgetve, a többi közt a következőket mondotta: — Bizony mondom, nehéz a kormány helyzete. Válságos a dolog. Olyan a dolog képe, hogy a kiegyezést az ország megelégedésére megkötni nem tudják. Most már az a kérdés, miként akarnak bukni: fölülről vagy alulról. Ha fölülről buknak, a nemzetet hozzák veszedelembe: újabb küzdelmeknek nézünk elébe. Ha alulról bukik a kormány, utódjának még módja lesz a helyzet javítására. Bánffy a többi között magáról ezeket mondotta: — Azt a kijelentésemet, amelyet Szegeden tettem, hogy kivert szarvasnak érzem magamat, a kormánypárti lapok úgy szeretik értelmezni, mintha én visszavonulni akarnék a politikai pályáról. Dehogy. Tévednek, nagyon tévednek. Ezem ágában sincs. Sőt, most kezdem meg csak igazán ellenőrző munkámat. Szükség is lesz rá, kezdődnek a kiegyezési tárgyalások. — Huh, mekkora gorombaság . . .— Igazság, édes barátom és ennek is utolsó. Többé nem foglalkozom veled. Aki ennyire konokul dolgozik a saját világos java ellen — az nem érdemli meg, hogy józan eszű ember szóba álljon vele. Márpedig én annak tartom magam. Ennélfogva — schluss! Nincs tovább. Befejeztem. Lehet, hogy nem mondtam el mindent és talán nem is annyira értelmesen, hogy minden kétséget kizáró módon meggyőzzelek, de bizonyos, hogy amit ajánlok, az becsületes, tisztességes és szükséges. Ez az egyetlen helyes út, amelyet számodra elképzelni tudok. Ha rálépsz, a magad javáért teszed. Ha nem lépsz rá, mehetsz. Elcsaplak. — Hm .— Engem könnyen nélkülözhetsz, de hogy mint alkuszol meg a saját becsületes érzéseddel és mit fogsz csinálni, ha ez az egyetlen nő is elhagy, aki ezen a világon egyedül neked való, mert nincsenek igényei, sőt, úgy látszik, még asszonyi szemei sincsenek, hogy téged más férfiakkal összehasonlítson — azt igazán nem tudom elképzelni. Ennélfogva — — Ki akarsz dobni? —• Igen, kidoblak. — És ha rálépek a helyes útra és elveszem? — Akkor bocsánatot fogok tőled kérni, hogy sokkal kevesebbre taksáltalak, mint amennyit érsz. Ez mindenesetre hízelgőbb reám nézve, mintha fordítva történt volna; neked azonban jobb, mert íme, megadja nekem az alkalmat, hogy ismét szeretetembe fogadjalak, megszorítsam a kezedet és igy szóljak hozzád: okos ember vagy, Gyurka és most már körülbelül azt is hiszem, hogy nálam nélkül is ráléptél volna a helyes útra. Abonyi Árpád: Belpolitikai hírek. A fiumei kormányzó-helyettes fölmentése. Fiuméból jelentik: A király Gál Tibor mint tanácsost, helyettes kormányzót, ezen állásától fölmentette. A miniszterelnök Gál Tibort szolgálattételre a miniszterelnökségbe rendelte be. Beszámolók: Dr Bozóky Árpád, a kunszentmártoni kerület orsz. képviselője, vasárnap tartotta beszámolóját Szelevényen, Csépán, Tiszacsoson, Tiszángón és Tiszakürtön. Mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. Általános tetszéssel fogadott beszédében erélyesen utasította vissza a Kossuth Ferenc ellen felhangzott támadásokat. A kormánynak a népiskolai törvényben tanúsított erélytelen álláspontját azonban nyíltan helytelenítette, valamint szerencsétlen ideának tartja, hogy épen akkor, amikor az osztrák követelésekkel szemben egységesen kellene küzdenünk, kormány minegy készakarva piszkálta fel a horvátokat és mezőgazdasági cselédeket a vasúti törvényjavaslattal és a „deres“ törvény paragrafusaival. Lényeges hibaként nevezte még meg, hogy a kormány, az alkotmánybiztosítékok puszta megígérésére beszüntette az ex-lexet, holott, ha akkor követelünk, már a kezünkben volnának a biztosítékok. Folytonos helyeslésekkel kisért beszédét azzal fejezte be, hogy törhetlen híve Kossuth Lajos végrendeletének. Tehát a kormányt árkon-bokron keresztül követni nem fogja Választói mindenütt törhetlen bizalmukról és ragaszkodásukról biztosították. Karánsebesről jelentik: A karánsebesi választókerület orsz. képviselője, Burdia Szilárd udvari tanácsos, folytatja körútját kerületében. Az elmúlt vasárnapon a Sebesvölgyben fekvő községeket látogatta meg: Zervesty, Turnul, Bujeny és Borlova községek diadalkapukkal voltak díszítve s a tengernyi nép mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta képviselőjét. A soproni függetlenségi és 48-as kör tisztikara a következőképen alakult meg: Dr. Kovács István elnök, Gallus Kálmán és Tóth János alelnökök, Brunner Ernő, Mátray István és dr Meiszner Ernő jegyzők, dr Schreiner Viktor pénztáros, Székely Kálmán gazda, Simon Ádám ellenőr, Mihályi Kálmán ügyész; a választmány tagjai: dr Ágh Lajos, Bergmann Adolf, Bella Lajos, Brenner Lipót, Csermelyi Imre, dr Garay Gyula, Gerencsér József, Grunner Lajos, Huszár György, Kovács Artur, dr Navratill Nándor, Németh Károly, Banhofer István, Ripka Károly, Rosenthal Ferenc, Stern János, Thurner Ágoston, Tihanyi Lajos, Tschenk Gusztáv, Vecsey Lajos és Vendl Aladár. Nemzetiségi mozgolódások. Trencsénből jelentik: A báni járásban 11 körjegyzőségi székhelyre hirdettek és jelentettek be népgyűlést október 6-ára. A községek kivétel nélkül megtagadták a köztereknek e célra való átengedését, minek következtében Zamaróczy János főszolgabíró mind a 11 közgyűlést betiltotta, különösen azért is, mert a megindított hivatalos nyomozások kiderítették, hogy a bejelentett népgyűlési szónokok túlnyomó része beszédek tartására sem föl nem ajánlkozott, sem őket beszédek tartására fel nem kérték. A szénnéi választókerületben hat községbe hívtak egybe népgyűlést október 3-ától október 6-áig: a zólyomiba 4, a szliácsiba 8 községbe. A zólyomit a hatóság betiltotta, úgyszintén a turócszentmártonit is. Trencsén vármegyében legújabban a vágbesztercei és nagybittsei járás hat községébe jelentettek be népgyűlést október 6-ára. Rózsahegyről jelentik: Hlinka András és társai népgyűlést akartak tartani, erre azonban nem kaptak engedélyt, miért is titkon akartak gyülésezni és e végből 26-an össze is jöttek, a szolgabiróság azonban tudomást szerezvén a dologról, feloszlatta a gyűlést. A horvát helyzet. A bán nyilatkozata. Dr Hakodczay Sándor horvát bán megint nyilatkozik a horvát politikai helyzetről, amelyet változatlannak mond, küldetésének sikerében azonban még mindig bízik. — Az adott szituációban — mondja többek között — nekem semmi esetre sem lehetett célom, hogy az eseményeknek elébe vágjak, hanem igenis a várakozás álláspontjára helyezkedve, szabad menetet hagytam az események folyásának. A horvátszerb koalíció tehát legkevésbbé sem vádolhatott azzal, hogy működésüket mindeddig befolyásoltam, vagy megakadályoztam volna. Most már körülbelül mindent elmondott a horvát-szerb koalíció s én tisztában vagyok a rezolucionisták hirtelen támadt panaszaival és sérelmeivel. Az agitácionális fórum tehát végezhetett a politikai munkával és elkövetkezett az egzigenciák fordulatának ideje. A rezolucionisták panaszait és sérelmeit figyelembe véve, előkészítettem egy kormányprogram triót, amelynek alapján egy föltétlenül szükséges új politikai érát fogok Horvátországban megteremteni. Programmom már kész, de a közzétételét még eminenter politikai okok késleltetik. Legfőbb politikai célom, hogy a magyar politika abba a mederbe tereltessék, melyet számára a kiegyezés előír. A kiegyezési törvénynek idevonatkozó rendelkezése az az alap, mely egyben politikám vezérelve. Nem igaz az, hogy kormányom egyedül áll és hogy azért nem töltöm be az osztályfőnöki állásokat, mert nem találok politikusokat, akik kormányommal egyetértenének. A valóság ezalitásokkal szemközt az, hogy válogathatnék a politikusok közt, ám egyelőre nem látom még, szükségét az osztályfőnökségel betöltésének. Első azonban most már rövidesen az ideje, hogy ez, valamint programmom közzététele, meg fog történni. S meg vagyok győződve, hogy Horvátország nagy érdekében az általános józanodást nyomon fogja követni hamarosan a horvát bonyodalom automatikus megoldása. Minthogy a magyar kormány ez idő szerint jóformán teljesen a kiegyezéssel van elfoglalva, egyelőre nem állapítottam meg Budapestre való utazásom idejét. Akik a harcot hirdetik. Érdekes a dán nyilatkozatával szembeállítani a Supilo és egy előkelő nemzeti-párti politikus nyilatkozatát. Mindkettő a harcot hirdeti és mindkettő a nyelvkérdést állítja oda áthidalhatlan ütközőpontnak. Supilo Ferenc a Novi Listben többek között így ír: — Az 1868. évi alaptörvény kizárja Horvátországból a magyar nyelvet, nem szól államegységről, hanem csak államközösségről. Hogyan beszélhet a magyar kormány a kiegyezési törvény megsértéséről, ha azt maga respektálja legkevésbbé? Míg a magyarok a magyar nyelv oktrojálásának gondolatáról le nem tesznek s nem változtatják meg a Magyar- és Horvátországok közjogi viszonyáról vallott nézeteiket, a megegyezésről beszélni sem lehet. A nemzeti-párti politikus, aki annak idején osztályfőnök is volt, még ezeket mondja: — Nincs horvát ember és nincs a nemzeti pártnak egy tagja sem, aki a nyelvkérdésben engedne. A koalíció a helyes álláspontot foglalta el, melyet a korábbi nemzeti párt is mindig képviselt, csakhogy a nemzeti pártnak nem volt bátorsága, hogy teljes erélylyel a törvényre támaszkodjék. De ha már ennyire fejlődött a dolog, lehetetlen, hogy kormány alakuljon, mely más álláspontot képviselhetne, mint amelyet a Pejacsevics-Nikolics-kormány elfoglalt. A zágrábi hadtestparancsnok és a politika. A király hétfőn Bécsben kihallgatáson fogadta Gerba altábornagy hadtestparancsnokot. Zágrábi koalíciós körökben nagy politikai fontosságot tulajdonítanak ennek a kihallgatásnak. A koalíciós körökben azt mondják, hogy a király azért hivatta Gerbát Bécsbe, hogy igazolja magát az ellen a vád ellen, hogy bizonyos horvát és szerb körökkel hárm politikai érintkezést tart fenn. Gerba ismerősei azt mondják, hogy igaz ugyan, hogy az altábornagy sokat érintkezik Medákovics országgyűlési elnökkel és Sumánovics volt osztályfőnökkel, de ez az érintkezés ártatlan karakterű és inkább személyes szimpátián alapszik. Drohobeczky püspök a miniszterelnöknél. Drohobeczky Gyula körösi püspök — mint már jelentettük — hétfőn Budapestre érkezett. A püspök a kedd délelőttöt a miniszterelnökségen töltötte, hol Wekerle Sándor miniszterelnökkel hosszasabban tanácskozott. A szerb kongresszusi választmány ülése. Karlócáról jelentik: A görö kel. szerb nemzeti egyházi kongreszszusi választmány ülése Zmejanovics Gábor verseci megyés püspök elnöklésével szeptember 30-án vette kezdetét. A választmány elsősorban is a magyar, valamint a horvát-szlavén országos kormányoktól beérkezett leiratokat vette tárgyalás alá és többek között dr Wekerle Sándor miniszterelnök azon leiratát, melyben értesíti a választmányt, hogy a király a nyugdíjszabályzat 1. szakaszának a felsőbb leányiskolái tanárok ideiglenességének értelmezése tárgyában 1902. július havában hozott határozatot megsemmisítette, — tudomásul vette azzal, hogy az ügyet a kongresszushoz felterjeszti; egy másik miniszterelnöki leiratot, amelyben értesíti a választmányt, hogy I. Péter szerb király, valamint a szerb kormány az ottani külügyi hivatal által a belgrádi osztrákmagyar követnél köszönetüket fejezték ki, azért a szíves fogadtatásért, amelyben a szerb királynak és a szerb kormánynak képviselői Brankovics György szerb pátriárcha temetésén részesültek, a választmány tudomásul vette és elrendelte, hogy e két köszönetnyilvánítás a gör. kel. szerb nemzeti egyház szervezetéhez tartozó s a fogadtatásnál résztvett autonóm szerbekkel közöltessék. A választmány azután több, az egyházmegyei adminisztratív bizottmányok határozatai ellen benyújtott felebbezést intézett el. Több szegényebb javadalmazású lelkésznek gyógykezeltetési segélyt szavazott meg. A karlócai székesegyház renoválására a kongresszus által megszavazott 100.000 koronányi segélyt folyósította. Román hangok a besztercei esetről. Az „Adevérül“ című tekintélyes román napilap Constantin Miile főszerkesztő tollából érdekes vezércikkben foglalkozik a román miniszterek besztercei látogatásával, amely olyan nagy port vert fel úgy a hazai és az osztrák, mint a romániai sajtóban. A cikk a következőképen hangzik: A magyar sajtó nagyhangú lármája a Sturdza és Bratianu besztercei látogatása fölött elsősorban azt bizonyítja, hogy rosszul informált sajtó a határon túl is van és hogy ott is, épen úgy, mint nálunk, sokszor semmiért nagy lárma támad.