Pesti Hírlap, 1907. október (29. évfolyam, 233-258. szám)

1907-10-02 / 234. szám

4 PESTI HÍRLAP, 1907. október 2.* szerda. ii (az egyik a 32 : 68, a másik a 44 : 66 arány mel­lett foglal állást), már most meg kell állapítani, hogy mit tesznek a kormányok, ha a bizottságok tár­gyalása meghiúsul? Erre az esetre a magyar kor­mánynak van valami javaslata, melyet a Zeit szerint az osztrák kormány is elfogadhatónak tart, így te­hát nem lehetetlen a megegyezés a quóta ügyében sem. A külügyminiszter útja,­ ­Bécsből jelentik. Politikai körökben az a h­ír volt elterjedve, hogy báró Aehrenthal külügyminisz­ter szerdán Budapestre érkezik. A külügyminiszter utazása kétségtelenül a kiegyezés kérdésével volna összefüggésben, de a Zeit ma megcáfolja a hírt. Az osztrák agráriusok és a kiegyezés. Bécsből jelentik, hogy a mezőgazdasági kama­rák kiküldöttei tegnap délelőtt a mezőgazdasági egyesület nagytermében ülést tartottak, amelyen Bohenblum a kiegyezési kérdésről többek közt a kö­vetkezőket mondta: — Magyarországgal semmilyen árért sem sza­bad kiegyezni, még a quótának egy-két millióval va­ló felemelése esetén sem. Mi csak egyet akarunk: gazdasági különválást, önálló bankot és a vámbevé­telek elkülönítését. Igazaárulóbul kell bélyegezni mindazokat az agrárpárti képviselőket, akik nem csatlakoznak ehhez a követeléshez. ** * Bánffy a helyzetről, Báró Bánffy Dezső, Szeged első kerületének képviselője, vasárnap az Erzsébet-szobor avató­ünne­­pén Szegeden időzött és ott — mint­ a Szeged és Vidéke írja +­+ környezete előtt,politikáról beszélget­ve, a többi közt a következőket mondotta: — Bizony mondom, nehéz a kormány helyzete. Válságos a dolog. Olyan a dolog ké­pe, hogy a kiegyezést az ország megelégedésére megkötni nem tudják. Most már az a kérdés, miként akarnak bukni: fölülről vagy alulról. Ha fölülről buknak, a nemzetet hozzák vesze­delembe: újabb küzdelmeknek nézünk elébe. Ha alulról bukik a kormány, utódjának még módja lesz a helyzet javítására. Bánffy a többi között magáról ezeket mondotta: — Azt a kijelentésemet, amelyet Szegeden tettem, hogy kivert szarvasnak érzem magamat, a kormánypárti lapok úgy szeretik értelmezni, mintha én visszavonulni akarnék a politikai pá­lyáról. Dehogy. Tévednek, nagyon tévednek. Ezem ágában sincs. Sőt, most kezdem meg csak igazán ellenőrző munkámat. Szükség is lesz rá, kezdődnek a kiegyezési tárgyalások. — Huh, mekkora gorombaság . . .­­— Igazság, édes barátom és ennek is utol­só. Többé nem foglalkozom veled. Aki ennyire konokul dolgozik a saját világos java ellen — az nem érdemli meg, hogy józan eszű ember szóba álljon vele. Már­pedig én annak tartom magam. Ennélfogva — schluss! Nincs tovább. Befejeztem. Lehet, hogy nem mondtam el min­dent és talán nem is annyira értelmesen, hogy minden kétséget kizáró módon meggyőzzelek, de bizonyos, hogy amit ajánlok, az becsületes, tisztességes és szükséges. Ez az egyetlen helyes út, amelyet számodra elképzelni tudok. Ha rá­lépsz, a magad javáért teszed. Ha nem lépsz rá, mehetsz. Elcsaplak. — Hm .— Engem könnyen nélkülözhetsz, de hogy mint alkuszol meg a saját becsületes ér­zéseddel és mit fogsz csinálni, ha ez az egyetlen nő is elhagy, aki ezen a világon egyedül ne­ked való, mert nincsenek igényei, sőt, úgy lát­szik, még asszonyi szemei sincsenek, hogy té­ged más férfiakkal összehasonlítson — azt iga­zán nem tudom elképzelni. Ennélfogva — — Ki akarsz dobni? —• Igen, kidoblak. — És ha rálépek a helyes útra és el­veszem? — Akkor bocsánatot fogok tőled kérni, hogy sokkal kevesebbre taksáltalak, mint amennyit érsz. Ez mindenesetre hízelgőbb reám­ nézve, mintha fordítva történt volna; neked azonban jobb, mert íme, megadja nekem az al­kalmat­, hogy ismét szeretetembe fogadjalak, megszorítsam a kezedet és igy szóljak hozzád: okos ember vagy, Gyurka és most már körül­belül azt is hiszem, hogy nálam nélkül is rá­léptél volna a helyes útra. Abonyi Árpád: Belpolitikai hírek. A fiumei kormányzó-helyettes fölmentése. Fiuméból jelentik: A király Gál Tibor mint taná­csost, helyettes kormányzót, ezen állásától fölmen­tette. A miniszterelnök Gál Tibort szolgálattételre a miniszterelnökségbe rendelte be. Beszámolók: Dr Bozóky Árpád, a kunszent­mártoni kerület orsz. képviselője, vasárnap tartotta beszámolóját Szelevényen, Csépán, Tiszacsoson, Ti­­szángón és Tiszakürtön. Mindenütt nagy lelkesedés­sel fogadták. Általános tetszéssel fogadott beszédé­ben erélyesen utasította vissza a Kossuth Ferenc el­len felhangzott támadásokat. A kormánynak a nép­iskolai törvényben tanúsított erélytelen álláspontját azonban nyíltan helytelenítette, valamint szerencsét­len ideának tartja, hogy épen akkor, amikor az osz­trák követelésekkel szemben egységesen kellene küz­­denünk, kormány minegy készakarva piszkálta fel a horvátokat és mezőgazdasági cselédeket a vasúti tör­vényjavaslattal és a „deres“ törvény paragrafusai­val. Lényeges hibaként nevezte még meg, hogy a kormány, az alkotmánybiztosítékok puszta megígé­­résére beszüntette az ex-lexet, holott, ha akkor köve­telünk, már a kezünkben volnának a biztosítékok. Folytonos helyeslésekkel kisért beszédét azzal fejezte be, hogy törhetlen híve Kossuth Lajos végrendeleté­nek. Tehát a kormányt árkon-bokron keresztül kö­vetni nem fogja­ Választói mindenütt törhetlen bi­zalmukról és ragaszkodásukról biztosították. Karánsebesről jelentik: A karánsebesi választó­­kerület orsz. képviselője, Burdia Szilárd udvari ta­nácsos, folytatja körútját kerületében. Az elmúlt va­sárnapon a Sebesvölgyben fekvő községeket látogatta meg: Zerv­esty, Turnul, Bujeny és Borlova községek diadalkapukkal voltak díszítve s a tengernyi nép mindenütt nagy lelkesedéssel fogadta képviselőjét. A soproni függetlenségi és 48-as kör tiszti­kara a következőképen alakult meg: Dr. Kovács István elnök, Gallus Kálmán és Tóth János alel­­nökök, Brunner Ernő, Mátray István és dr Meisz­­ner Ernő jegyzők, dr Schreiner Viktor pénztáros, Székely Kálmán gazda, Simon Ádám ellenőr, Mi­hályi Kálmán ügyész; a választmány tagjai: dr Ágh L­ajos, Bergmann Adolf, Bella Lajos, Brenner Lipót, Csermelyi Imre, dr Garay Gyula, Gerencsér József, Grunner Lajos, Huszár György, Kovács Artur, dr Navratill Nándor, Németh Károly, Ban­­hofer István, Ripka Károly, Rosenthal Ferenc, Stern János, Thurner Ágoston, Tihanyi Lajos, Tschenk Gusztáv, Vecsey Lajos és Vendl­ Aladár. Nemzetiségi mozgolódások. Trencsénből je­lentik: A báni járásban 11 körjegyzőségi székhelyre hirdettek és jelentettek be népgyűlést október 6-ár­a. A községek kivétel nélkül megtagadták a köztereknek e célra való átengedését, minek következtében Za­­maróczy János főszolgabíró mind a 11 közgyűlést betiltotta, különösen azért is, mert a megindított hivatalos nyomozások kiderítették, hogy a bejelentett népgyűlési szónokok túlnyomó része beszédek tartá­sára sem föl nem ajánlkozott, sem őket beszédek tartására fel nem kérték. A szénnéi választókerület­ben hat községbe hívtak egybe népgyűlést október 3-ától október 6-áig: a zólyomiba 4, a szliácsiba 8 községbe. A zólyomit a hatóság betiltotta, úgyszintén a turócszentmártonit is. Trencsén vármegyében leg­újabban a vágbesztercei és nagybittsei járás hat köz­ségébe jelentettek be népgyűlést október 6-ára. Rózsahegyről jelentik: Hlinka András és tár­sai népgyűlést akartak tartani, erre azonban nem kaptak engedélyt, miért is titkon akartak gyülé­­sezni és e végből 26-an össze is jöttek, a szolga­­biróság azonban tudomást szerezvén a dologról, fel­oszlatta a gyűlést. A horvát helyzet. A bán nyilatkozata. Dr Ha­­kodczay Sándor horvát bán megint nyilatkozik a horvát politikai helyzetről, amelyet változatlannak mond, küldetésének sikerében azonban még mindig bízik. — Az adott szituációban — mondja többek között — nekem semmi esetre sem lehetett célom, hogy az eseményeknek elébe vágjak, hanem igenis a várakozás álláspontjára helyezkedve, szabad me­netet hagytam az események folyásának. A horvát­­szerb koalíció tehát legkevésbbé sem vádolhatott az­zal, hogy működésüket mindeddig befolyásoltam, vagy megakadályoztam volna. Most már körülbelül mindent elmondott a horvát-szerb koalíció s én tisz­tában vagyok a rezolucionisták hirtelen támadt panaszaival és sérelmeivel. Az agitácionális fórum tehát végezhetett a politikai munkával és elkövet­kezett az egzigenciák fordulatának ideje. A rezolu­cionisták panaszait és sérelmeit figyelembe véve, előkészítettem egy kormányprogram triót, amelynek alapján egy föltétlenül szükséges új politikai érát fogok Horvátországban megteremteni. Programmom már kész, de a közzétételét még eminenter politikai okok késleltetik. Legfőbb politikai célom, hogy a magyar politika abba a mederbe tereltessék, melyet számára a kiegyezés előír. A kiegyezési törvénynek idevonatkozó rendelkezése az az alap, mely egyben politikám vezérelve. Nem igaz az, hogy kormányom egyedül áll és hogy azért nem töltöm be az osztály­­főnöki állásokat, mert nem találok politikusokat, akik kormányommal egyetértenének. A valóság ez­alitásokkal szemközt az, hogy válogathatnék a po­litikusok közt, ám egyelőre nem látom még, szüksé­gét az osztályfőnökségel­ betöltésének. Első azonban most már rövidesen az ideje, hogy ez, valamint pro­grammom közzététele, meg fog történni. S meg va­gyok győződve, hogy Horvátország nagy érdekében az általános józanodást nyomon fogja követni ha­marosan a horvát bonyodalom automatikus megol­dása. Minthogy a magyar kormány ez idő szerint jóformán teljesen a kiegyezéssel van elfoglalva, egy­előre nem állapítottam meg Budapestre való utazá­som idejét. Akik a harcot hirdetik. Érdekes a dán nyilat­kozatával szembeállítani a Supilo és egy előkelő nemzeti-párti politikus nyilatkozatát. Mindkettő a harcot hirdeti és mindkettő a nyelvkérdést állítja oda áthidalhatlan ütközőpontnak. Supilo Ferenc a Novi Listben többek között így ír: — Az 1868. évi alaptörvény kizárja Horvát­országból a magyar nyelvet, nem szól államegység­­ről, hanem csak államközösségről. Hogyan beszélhet a magyar kormány a kiegyezési­ törvény megsértésé­ről, ha azt maga respektálja legkevésbbé? Míg a magyarok a magyar nyelv oktrojálásának gondo­latáról le nem tesznek s nem változtatják meg a Magyar- és Horvátországok közjogi viszonyáról val­lott nézeteiket, a megegyezésről beszélni sem lehet. A nemzeti-párti politikus, aki annak idején osztályfőnök is volt, még ezeket mondja: —­ Nincs horvát ember és nincs a nemzeti pártnak egy tagja sem, aki a nyelvkérdésben enged­ne. A koalíció a helyes álláspontot foglalta el, me­lyet a korábbi nemzeti­ párt is mindig képviselt, csakhogy a nemzeti­ pártnak nem volt bátorsága, hogy teljes erélylyel a törvényre támaszkodjék. De ha már ennyire fejlődött a dolog, lehetetlen, hogy kormány alakuljon, mely más álláspontot képvisel­hetne, mint amelyet a Pejacsevics-Nikolics-kor­­mány elfoglalt. A zágrábi hadtestparancsnok és a politika. A király hétfőn Bécsben kihallgatáson fogadta Gerba altábornagy hadtestparancsnokot. Zágrábi koalíciós körökben nagy politikai fontosságot tulaj­donítanak ennek a kihallgatásnak. A koalíciós kö­rökben azt mondják, hogy a király azért hivatta Gerbát Bécsbe, hogy igazolja magát az ellen a vád ellen, hogy bizonyos horvát és szerb körökkel hárm politikai érintkezést tart fenn. Gerba ismerősei azt mondják, hogy igaz ugyan, hogy az altábornagy so­kat érintkezik Medákovics országgyűlési elnökkel és Sumánovics volt osztályfőnökkel, de ez az érint­kezés ártatlan karakterű és inkább személyes szim­pátián alapszik. Drohobeczky püspök a miniszterelnöknél. Dro­­hobeczky Gyula körösi püspök — mint már jelen­tettük — hétfőn Budapestre érkezett. A püspök a kedd délelőttöt a miniszterelnökségen töltötte, hol Wek­erle Sándor miniszterelnökkel hosszasabban ta­nácskozott. A szerb kongresszusi választmány ülése. Karlócá­ról jelentik: A görö kel. szerb nemzeti egyházi kongresz­­szusi választmány ülése Zmejanovics Gábor verseci me­gyés püspök elnöklésével szeptember 30-án vette kez­detét. A választmány első­sorban is a magyar, valamint a horvát-szlavén országos kormányoktól beérkezett le­iratokat vette tárgyalás alá és többek között dr Wekerle Sándor miniszterelnök azon leiratát, melyben értesíti a választmányt, hogy a király a nyugdíjszabályzat 1. sza­kaszának a felsőbb leányiskolái tanárok ideiglenességé­nek értelmezése tárgyában 1902. július havában hozott határozatot megsemmisítette, — tudomásul vette azzal, hogy az ügyet a kongresszushoz felterjeszti; egy másik miniszterelnöki leiratot, amelyben értesíti a választ­mányt, hogy I. Péter szerb király, valamint a szerb kor­mány az ottani külügyi hivatal által a belgrádi osztrák­magyar követnél köszönetüket fejezték ki, azért a szíves fogadtatásért, amelyben a szerb királynak és a szerb kormánynak képviselői Brankovics György szerb pátri­­árcha temetésén részesültek, a választmány tudomásul vette és elrendelte, hogy e két köszönetnyilvánítás a gör. kel. szerb nem­zeti egyház szervezetéhez tartozó s a fo­gadtatásnál résztvett autonóm szerbekkel közöltessék. A választmány azután több, az egyházmegyei adminisztra­tív bizottmányok határozatai ellen benyújtott felebbezést intézett el. Több szegényebb javadalmazású lelkésznek gyógykezeltetési segélyt szavazott meg. A karlócai szé­kesegyház renoválására a kongresszus által megszava­zott 100.000 koronányi segélyt folyósította. Román hangok a besztercei esetről. Az „Ade­vérül“ című tekintélyes román napilap Constantin Miile főszerkesztő tollából érdekes ve­zércikkben foglalkozik a román miniszterek besz­tercei látogatásával, amely olyan nagy port vert fel úgy a hazai és az osztrák, mint a romániai sajtó­ban. A cikk a következőképen hangzik: A magyar sajtó nagyhangú lármája a Sturd­­za és Bratianu besztercei látogatása fölött első­sor­ban azt bizonyítja, hogy rosszul informált sajtó a határon túl is van és hogy ott is, épen úgy, mint nálunk, sokszor semmiért nagy lárma támad.

Next