Pesti Hírlap, 1907. november (29. évfolyam, 259-284. szám)

1907-11-05 / 262. szám

10 PESTI HÍR­LA­P — 1907. november 5., kedd. Napi hírek.­ ­— ?A király egészséges.) Bécsi tudósítónk azt, az­­örvendetes hirt közli velünk, hogy a király egészsége teljesen helyreállott. Olyan személyek, akik a királyt a legutóbbi napokban látták, azt mondják, hogy a betegségnek semmi nyoma sem ma­­rgdt rajta. A király betegsége óta ma először szi­varozott. A­­király hétfőn a schönbrunni kastély folyo­sóján másfél óra hosszáig sétált. A szabadban való séta a kedvezőtlen idő miatt elmaradt. A király, aki eddig csak a közvetlen környezetéhez tartozó személyiségeket fogadhatta, vasárnap óta már...kü­lön kihallgatásokat is ad. Vasárnap délelőtt a­ ki­­rály, báró Aerenthal külügyminisztert, hétfőn dél­előtt fél 11-kor báró Beck osztrák miniszterelnököt fogadta. Mindkét kihallgatás több mint egy óráig tartott, bár (Kossuth Ferenc állapota.) Kossuth Fe­renc kereskedelmi miniszter állapotában­ a javulás olyan örvendetes méretben­­halad,­hogy régi kezelő­orvosa, dr Arányi Zsigmond, a szökött massage­­kúrát­ már megkezdhette. A miniszter hétfőn egész délelőtt a minisztérium és a függetlenségi párt ügyeivel foglalkozott. A délelőtt folyamán felke­reste Thaly Kálmán, a függetlenségi é­s 48-as párt tiszteletbeli elnöke, akivel hosszasan tanácskozott a párt belső ügyeiről.­­ (Lipót király.) A belga királyról szól is­mét a párizsi távíró, jelentve, h­ogy Lipót királyt hétfőn visszavárták Brüsszelbe. A minisztérium figyelmeztette a királyt azokra a veszedelmekre, amelyeket hosszabb távolléte zúdíthat az országra. A király kénytelen volt­­a miniszterek felkíváss­ai­­nak engedelmeskedni. A Matin azt a szinte, hihe­tetlenül hangzó hírt közli, hogy Lipót király Vaughan bárónőnek , gyermeke születése alkalmá­ból harminc millió frankot ajándékozott s evég­­ből eladta összes­ ehiriai bányarészvényeit. — (Gróf Andrássy Gyula) belügyminiszter hétfőn lakásán intézte el hivatali teendőit, mivel orvosi rendelet következtében még szobában kell maradnia. — (Uj rendőrfelügyelők.) A belügyminisz­ter kinevezte Králl Ferenc tényleges állományú fő­hadnagyot és Pansi Emil szolgálatonkivüli honvéd­hadnagyot fizetéstelen rendőrfelügyelővé. — (Gerlóczy Károly emlékezete.) Mint minden évben Károly napján, ez évben is kegyele­­tes emlékünnepet­ rendezett az Országos Magyar Iskola­ Egyesület, nagynevű alapítója, Gerlóczy Ká­roly volt alpolgármester emlékére. Ez idén a II. ker. Margit-körúti iskolában tartották meg az ün­nepélyt, mert ez iskoláb­ól került ki az alapító ne­jére alapított ösztöndíj nyertese. Az iskola torna­termében tartott sikerük­ ünnepélyen jelen voltak: Bárczy István polgármester, Mosdóssy Imre kir.­ tanácsos, tanfelügyelő, Németh Imre orsz. képvise­lő­ ,az iskolaegyesület részéről: Rákosi Jenő elnök, Tóth József alelnök, Ábrányi Emil főtitkár, dr Gerlóczy Károly jegyző, Letter László és Szerelem­hegyi Tivadar iskolaszéki elnökök, továbbá Trájt- Tor Károly, Jurányi János, Hajnal Adolf,­ Szőnyi Engelbert, Szőcs András iskolaigazgatók, valamint nagy­közönség. Az ünnepélyt a községi szeretetház növendékeinek karéneke nyitotta meg, amely után Seffer László, az országúti iskolaszék elnöke, szép ■beszédben üdvözölte a megjelenteket, kifejtvén azt a nemes feladatot, amelyet az Országos Magyar Is­kola­ Egyesület maga elé tűzött és kifejt. Ezután Búcsi Benjamin, Dzsaja Emilia, Flieger Nándor, Patka Kálmán és Rossel Ferenc szavaltak el haza­fias verseket. Majd Rákosi Jenő,az egyesület elnöke, tartott tetszéssel fogadott beszédet. Elsőnek ü­dvö­­zölte a főváros polgármesterét, aki a város vérke­ringésének kisebb ereiben is részt vesz, továbbá a kerület képviselőjét, Németh Imrét. Majd áttért Gerlóczy Károly emlékének méltatására, akinek a főváros magyarosodása köszönhető. Gerlóczy három körben s minőségben élt. Mint, családapa, eg­y nagy és tiszteletreméltó családot nevelt fel, mint a fő­város alpolgármestere, tágabb családjának tett­ em­lékezetes szolgálatokat, s mint a magyar nyelv ter­jesztője, harmadik családjának, a nemzetnek ■ tett elévülhetetlen érdemekre szert. Az iskolaegyesüle­t hálája és kegyelete jeléül alapítványt tett alapító­ja nevére, amivel buzdítani óhajtja a fiatalságot, hogy úgy teljesítse kötelességét, mint Gerlóczy Károly és úgy szeresse hazáját, mint Gerlóczy Ká­roly! Most a 100 koronás Gerlóczy-ösztöndíj került kiosztásra. A díjat Flieger Nándor IV. osztályú ta­nuló nyerte el,­ aki 8 év előtt Csehországból "került ide, s most már kitűnően beszél, magyarul: írásbeli dolgozatai is kiválók. Az összeget Rákosi elnök ad­ta át, úgyszintén a magyarság terén előrehaladó gyermekeknek az egyesület könyvjutalmát.. Szere­­lemhegyi Tivadar, a vízivárosi iskolaszék elnöké­nek záróbeszéde és a növendékek karéneke fejezte be a szép ünnepélyt. — (Éjjeli fagyok.) Vasárnapra virradóra hirtelen megfordult az időjárás s ezen a munka­­szünetes napon majdnem az egész országban­ kez­detét vette a fűtés, bizonyságául annak, ahogy az emberek fázni kezdtek. A szén- és fakereskedők, akik már-már igen alázatos urak kezdtek lenni, egyszerre jól érezték magukat és mintha legalább is félfejjel nőttek volna. Vasárnapról hétfőre pe­dig m­ég­­inkább javult az állapotuk, mert a hideg erősen tartotta magát és a dér az ország minden részén megjelent. A hőmérő egyszerre fagypont alá­ sülyedt, még pedig nagy ambícióval. Tátrafü­­reden 8 fokra szállt le s ugyanilyen hideg­et muta­tott Ógyallén is. Az öt fokosak fel sem tűntek- Budapesten aránylag melegebb volt, mint például Temesvárott,­ pedig az már félig-m­eddig­­ a dél­vidék felé esik. Az éjjeli fagy különben nemcsak hálunk, de egész Közép- és Kelet-Európában mu­togatta a fogafehéret, kivéve Dél-Franci­aorsz­á­­got és Olaszországot, ahol nagymennyiségű eső esett. Ami pedig az időjelző intézetet illeti, az azt mondja, hogy a legközelebbi huszonnégy órában túlnyomóan száraz időnk lesz, erős éjjeli fa­gyokkal.­­ (Voigelsberg Leó temetése.) A tragikus halállal kimúlt jeles publicistát vasárnap délelőtt 11­ órakor­­.temg­ették el a rákoskeresztúri új temető halottasházából. Az elhunytat a fekete lepellel be­vont nagy szertartási teremben terítették ki. A végtisztességén­ nagyszámú közönség­­ jelent meg. Ott voltak: a miniszterelnökség képviseletében Ábrányi Kornél miniszteri tanácsba, a miniszter­elnöki sajtóiroda vezetője, Kossuth Ferenc keres­kedelmi miniszter képviseletében dr Lessztey Ri­chard miniszteri titkár, Weisz Bertalan udvari ta­­nácsos elnökkel,ms­halmi Deutsch Sándor alelnök­­kel élükön a Resti Lloyd-társaság és választmánya, a Budapesti Újságírók Egyesülete tagjai testületi­leg, Lánczy Leó főrendiházi tag, Neuberger curiai bíró, Szatmári Mór orsz. képviselő, maróthi Fürst László és Bertalan, Sándor Pál orsz. képviselő-s még számos író és hírlapíró. A ravatalról 11 óra­kor levették a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíj­intézete nemzeti szinű Jókai-leplével letakart ko­porsót, s a halottasház előtt lévő térre vitték az erre az alkalomra emelt szószék mellé. A gyászoló közönség körülállta a szószéket, amelyről dr Kohn Sámuel főrabbi a Lazarus főkántor dirigálásával elénekelt gyászdal után megható búcsúztató be­szédet mondott. A beszéd végével Singer Zsig­mond, a Pester Lloyd főszerkesztője, lépett a ko­porsó fejéhez és­­ búcsúztatta el szerkesztőtársát. Márkus Miksa az Otthon Írók és hírlapírók köre nevében vett búcsút a halottól. A család férfitag­jai és a halott legbizalmasabb barátai Márkus Miksa beszéde után vállaikra­ vették a koporsót és az egész gyászoló közönséggel nyomukban a fris­sen ásott­­sírhoz vitték. A sír csak pár lépésnyire van a halottasháztól. Az ötödik parcella első sorá­ban, Acsádi Ignác sírjával szemben. A halottas­­háztól a sírig a templomi énekkar gyászdalokat énekelt, amelyeknek utolsó akkordjai már a sír szájánál hangzottak el. A koporsót a sír szélére tették, ahol Cziklay Lajos búcsúztatta el a halot­tat a Budapesti Újságírók Egyesülete nevében. A beszéd végével leeresztették a koporsót a sírba.­­ (Közöskonyha Budapesten) Az általános drágaság és a cselédmizéria, mely leginkább a kis­s fizetésű tisztviselőket sújtja, arra bízta az Orszá­gos Tisztviselő Szövetség választmányát, hogy­­a közöskonyha intézményével jöjjön a tisztviselők segítségére. A közöskonyha intézménye, mint az a vidéken is beigazolást nyert, a házi élelmezéssel szemben megtakarítást jelent úgy pénzben, mint munkában. A közöskonyha létesítése tárgyában a szövetség vasárnap tartotta az első értekezletét a Lónyay­ utcában levő helyiségében, számos érdek­lődő jelenlétében. Az értekezletet dr Dános Árpád szövetségi főtitkár nyitotta meg és röviden kifej­tette a közöskonyha intézménynek előnyeit a tiszt­viselők szempontjából, kiknek valóságos jótéte­mény volna, ha mérsékelt áron jó polgári konyhára tenne szert. A közöskonyha intézményt szaksze­rűen és bőségesen Wittenberger Adolf kereskede­lemügyi miniszteri számtanácsos ismertette. Be­mutatta a munkácsi, nagybecskereki és temesvári közöskonyhákat, továbbá a budapest-rákosligeti, a tisztviselőtelepi és a vasúti klub intézményeit. A három budapesti közöskonyha alkalmi szövetkezeti alapon létesült s három személynek szóló ebédet. 50—60 koronáért, vacsorával együtt 70—80 koro­náért ad tagjainak. Az előadás után a megjelentek eszmecserét folytattak a terv fölött s ebben részt vett Kólozs­ J­ózsefné, a nagybecskereki közöskony­ha létesítője és dr .Gaál Sándorné, ez intézmény­nek élőtharcosa. A megjelentek mindannyian a ’kö­zöskonyha létesítése mellett szólaltak föl. Az­ érte­kezlet végül bizottságot választott, amely a fővá­rosban körzet­enkin­t­. tagértekezletet fog tartani-s az intézményt szervezni fogja. —­ (Árpád-ünnep.) Hódmezővásárhelyről jelentik, hogy az ottani ,.48-as függetlenségi köz­ponti párt vasárnap Árpád-ünnepélyt rendezett.­­ (Hlikar a c­sehek között.) Pr­ágából je­lentik, hogy a cseheknek még mindig fáj Csernova. Vasárnap ebben az ügyben népgyűlés is volt, anj®e­lyen megjelent Hl­m­ka "is. Ez a becstelen h­azudozó fél órán keresztül rágalmazta Magyarországot és beszélt arról az üldöztetésről, amelynek a nem­ ma­gyar nemzetiségűek Magyarországon ki vannak téve. A népgyűlést Taborsky tanár nyitotta meg, aki üdvözlő beszédében arra hivatkozott, hogy 32 Észak két szelemóriása és pedig a germán Björnson és a szláv Tolsztoj szintén felemelték tiltakozó sza­vukat a magyar zsarnokság ellen. A germánok és a­ szlávok egyetértőleg küzdenek a nemzetiségek el­nyomása ellen. Taborsky ezután bemutatta Ifi­inkát, akit a tömeg nagy ü­dvriadallal fogadott. Amikor a szószékre lépett, egy hölgy odalépett hozzá és ke­zet csókolt neki Hl­inka kétórás beszédben elmon­dotta a csernovai eseményeket, azután a tótság kul­turális viszonyait ecsetelte. Az iskolákat a magya­rok megszüntetik, úgy hogy a 3 milliónyi lakosnak csak 3 iskolája van, gyermekmenhely pedig­­ egy sincs. E nyomorúság nem teszi tönkre a tótságot, amely szakadatlanul követelni fogja a jogot és az igazságot. Ma már egyetlenegy tótot sem­ lehet meg­­magyarosítotni, hiába teszik lehetetlenné a tótság kulturális és gazdasági fejlődését. A tót ma mind­jobban ragaszkodik tótságához és az „Édes Tót­ országunkért“ kezdetű dal a tótság himnusza lesz. A beszéd végén Hlinka arra kérte a cseheket, hogy támogassák a hátságot küzdelmeiben. Prágai tudósn­énak újabb sürgönye jelenti, hogy Hlinka ma onnan elutazott, hogy a ma­gyarországi tótok helyzetéről különböző cseh­ váro­sokban felolvasást tartson. A cseh lapok­­ felhívást tesznek közzé, melyben a különböző cseh városi kép­viselőtestületeket arra szólítják fel, hogy a cserno­vai vérengzés tizenöt áldozatainak árvái számára gyűjtsenek könyöradományokat. Több cseh városnak az a szándéka, hogy az árván maradt tót gyermeke­ket a saját költségükön neveltetik és ha majd iskolai kötelezettségüknek eleget tettek, cseh iparosoknál és kereskedőknél szereznek nekik alkalmazást.­­ (Ehrlich G. Gusztáv és Hete és Antal affaireje.) Az Ehrlich—Heteés ügyet a segédek nem tudták békésen elintézni, de párbajra mégsem­ kerül a dolog, mert Ehrlich. G. Gusztáv a fegyveres elégtétel-adást elvi alapon megtagadta. Ehrlich meg­­bizottai a­ jegyzőkönyvben­ kijelentik, hogy felük a közgyűlés után, mely különben is izgalmas volt, iz­gatott állapotban és abban a téves hiedelemben il­lette sértő szavakkal dr Hete és Antalt, mintha­­ ez céltudatosan tüntetni akart volna a párthatározat ellen. E tévedését nem azért állapítja meg, mintha ez jogossá tenné a sértést, hanem eljárásának ment­ségéül. Ezek után kijelenti, hogy őszintén­ sajnálja a történteket és a sértő kifejezéseket el nem mondot­taknak kívánja tekinteni. Dr Hete és megbízottai a nyilatkozatot nem találták teljes elégtételt nyújtó­nak és azt igényelték, hogy Ehrl­ich bocsánatot rá kérjen. Ehrlich megbízottai a bocsánatkérésre nem voltak felhatalmazva, mire dr Hete és megbízottai fegyveres elégtételt kértek; ezt Ehrlich G. Gusztáv elvi alapon tagadta meg. A jegyzőkönyvét aláírták dr Morzsányi Károly, dr Vázsonyi Vilmos, dr Pu­lita Antal és Brüll Alfréd, utóbbiak mint­ dr Hete és An­tal megbízottjai, az ügyet felük részéről a lovagias­ság szabályai szerint eliintézettnek nyilvánították ki.­­ (Kizárt ékszerészmunkások.) A budapesti aranymives- és ékszerész-munkások, már hónapok óta szervezkedtek, hogy a mesterektől a nyolc órai munkaidőt és egyéb kedvezményeket kieszközölhes­senek. Néhány nappal ezelőtt követelésüket beter­jesztették a mesterekhez és meghatározták a határ­időt, hogy meddig várnak a feleletre. A mesterek nem fogadhatták el a munkások követeléseit és ez­ért mintegy 30—40 ékszerésznél a munkások sztrájkba léptek. A munkaadók erre az aranyműves­es ékszerész-szövetséghez fordultak. A szövetség ma­gáévá tette az ügyet, s oly értelemben határozott, hogy az, összes ékszerész-szakmában dolgozó mun­kásokat zárják ki a műhelyekből. A budapesti őszé­lyes mesterek elfogadták ezt a határozatot és vala­mennyi dolgozó munkást kizárták. A fővárosban te­hát jelenleg valamennyi ékszerésznél szünetel a munka. Hogy ezen munkabeszüntetés következté­ben származott anyagi károkat némileg pótolhas­sák, az ékszerészek elhatározták, hogy a szegényebb ékszerész-iparosokat támogatják s ezen okból m meg­­­alakították az ellentállási alapot, melyből hónapo­­­­kon­­ keresztül támogathatják a szegényebb mestpre­­■­ket. Az ékszerészmesterek nem adták meg a mun­kások kívánságait, mert szerintük Németország­ban, Angliában, Franciaországban és Amerikában is még 1) és 10,2 óráig dolgoznak a munkások, s­ a budapestiek mégis a 8 órai munkaidőt­ követelik. A­ mesterek elhatározták, hogy semmilyen körülmé­nyek­­között sem hajlandók­­a­ munkások követeléseit teljesíteni, még akkor sem, ha a kizárás és sztrájk hónapokig tartana.

Next