Pesti Hírlap, 1908. május (30. évfolyam, 106-131. szám)
1908-05-01 / 106. szám
Bidapest, 1. XXX. évf. 101. (10.50.) szára, Péntek, május 1. Szerkesztőség: Budapest, Váci-körut 78. I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kiadóhivatal: Budapest, Váci-körut 78., hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők. £151. étévi árak: Egész évre. . . . 28 k. — f. Félévre ......lé » — » Negyedévre ... 7 . — ■ Egy hóra..... 2 . év , Egyes szám ára 10 l. étfő kivételével en nap. ' s. vaj. MfáSmmmmSSmimmm ■ t Hírlap következő száma a nyomdai toájus 1-ei szünetelése miatt vasárnap, mánasban jelenik meg. iyhozás és a törvénykezés háza. •be a politika és a politikusok belevatkozna, majd mindig inficlálódik. A törvényhozó urak most legújabban a . Lengyel—sajtóper alkalmából a törveyzés menetébe akarnának beleavatkozni. . . szedelmesebb dolog volna. A politika rdlatná az igazságszolgáltatást, a politikusok indulatai se nem esik meglehet, hogy harc támad alkot■ ötünk két vára, a törvényhozás , a törvénykezés háza között. Mondás fölösleges, hogy ennek a harcnak a gazság adná meg.z egész Polónyi—Lengyel-sajtópört aki gyűlölködés támasztotta. Hiába azt akarnak adni neki erkölcsös tendens. Ktszik belőle a személyes gyűlölködés, irigykedés és a politikai hoszúállás. A távolálló higgadt közvéleményt ugyanis azért nem tudja illúziókba ringatni a nagy lárma, mert hiszen a pernek összes szereplőit, vádlottat és panaszost, s összes tanukat és védőket még nemrégiben egy táborban láttuk. A fővárosnál vagy a parlamentben mind igen jó barátságban voltak s igen sokszor „együtt dolgoztak“. Egyiknek sincs tehát sok joga a másiknak szemrehányást tenni. S egyegy tanúnak kihallgatásánál eszébe jut az embernek az a népies mondás, hogy „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű“. A politikai gyűlölet tajtékzása az egész tárgyalás. S most az a veszedelem fenyeget, hogy a politikai szenvedély, amit ez a tárgyalás fölkavart, elragadja a képviselőket s azt az egyetlen fixpontot, ami lebegő állapotaink közepette az egyedüli szilárd hely, a bírói függetlenséget s a törvénykezés házát is megtámadják. Arra akarják bírni az igazságügyminisztert, hogy avatkozzék be az igazságszolgáltatás menetébe, mert Zsitvay Leó elnök tárgyalási módja sokaknak nem tetszik , mert a tárgyalóterem karzatának kiürítésével s néhány képviselőnek kiküldésével a képviselői immunitást megsértette. Mindenekelőtt kijelentjük, hogy nagyon helytelenítjük a képviselőknek ama tendenciáját, amelylyel immunitásukat mindig előtérbe tolják. Nagyon sok visszaélés történik ezzel az immunitással. Azt mindenesetre ki lehet erről mondani, hogy a törvényszékek tárgyalótermében semmi érvénynyel sem bírhat. A képviselői immunitásnál sokkal fontosabb az országra nézve a bírói immunitás. S ezt sértenék meg a képviselők, ha bele akarnának avatkozni a törvénykezésbe. A szenvedélyek tombolása közben sem szabad megfeledkezni a jogról és törvényről. Ez pedig világosan megmondja, hogy Zsitvay Leónak s az ország minden bírájának nem lehet bírája a parlament s az igazságügyminiszter. Ha bármelyik hibát követ el, az ő fórumuk a magyar királyi Curia. Arra a veszedelmes térre nem engedjük lépni Magyarországot, hogy a jogszolgáltatás menete a változó politikai fórumok ítélkezése és rendelkezése alá bocsáttassék. Belepusztulna ebbe az ország. Emlékezzenek rá politikusaink, hogy még a letűnt darabont-kormány sem tudott és mert hozzányúlni a bírói függetlenséghez s ez volt e nehéz korszakban egyetlen vára alkotmányunknak. Micsoda eljárás volna, ha most a koalíció támadná meg ezt az egyetlen igazi alkotmánybiztosítékunkat. Ezzel csak azt dokumentálnák politikusaink, hogy nekik a bírói függetlenség is csak addig kell, míg a tetszésük szerint jár el. Ne arra törekedjenek a képviselők, hogy politikai szenvedélyeiket érvényesítsék még a törvénykezés házaiban is, hanem arra, hogy az igazságügyi palotából vigyék át a törvénytiszteletet s egymás megbecsülését a parlament épületébe. Elhiszszük, hogy a hallgatóságnak nehéz megtartania a higgadtságát a Polónyi— Lengyel-per tárgyalásánál. A felek és a tanuk oly gyűlölettel támadnak egymásra, akárcsak egy véres párbajnál. De hát tessék megvárni nyugodtan a végét. Ez is csak bekövetkezik egyszer. S mire odaérünk, a nagy közönség annyira elunja, hogy nem is fog az ítélet iránt túlságosan érdeklődni. A közönséget leginkább csak az érdekelné, ha Lengyel Zoltán megcsinálná azt a szellemes tréfát, hogy leleplezéseit folytatná ezután a per egy-két tanúja ellen. A törvényhozásnak csupán egy szempontból van nézetünk szerint köze ehez a porhoz. Abból a szempontból, hogy ez a per világraszóló ékesszólással hirdeti törvénykezési rendünk helytelenségét a becsületsértési és rágalmazási perekben. Az elégtétel-szerzésnek, a becsület rehabilitálásának, az igazságszolgáltatásnak valóságos paródiája ez. Nevetségessé teszi a külföldön egész Magyarországot a lefolyása, akármilyen legyen is a vége. Itt van a feladata a törvényhozásnak. Tessék Téli rege. (Dalmű három felvonásban, egy változással. Shakespeare színművéből irta Willner M. A., fordította Dóczi Lajos. Zenéjét szerzette Goldmark. A m. kir. operaházban először színre került 1908. április 30-án.) A havasok magas csúcsaitól csak nehezen búcsúzik az alkonyodó nap. Utolsó csókjaira elpirul a hóvidék; bíborfényben ragyog, még akkor is, mikor a nap már elmerült. És gyémánttá válik minden apró hókristály. Csillog, ragyog — tündöklő, de hideg fényben. Mert hideg ott fönn minden: az alkonyodó nap csókjául csak elpirul, de föl nem melegszik a hegytető. És sugárzó fénye nem kelt életet, mint a hajnal irigyfakasztó pirja; csak az utolsó, búcsúzó sugarakat tükrözteti viszsza, mintha meg akarná hosszabbítani azok emlékét. A Téli rege is ilyen Alpenglüben. Hóborította hegycsúcs ragyogása búcsúzó nap sugaraiban. Csodaszép alkonyat tündöklő, sugárzó fénye. Csodálkozva nézzük, ragyogását bámuljuk, ha nem is melegítenek sugarai . . Úgy hat reánk ez a mű, mint egy antik márványszobor. Csupa erő, fenség és harmónia, de a márványa hideg. Bámuljuk alkotójának teremtő géniuszát, mely a merev kőben alakot ölt és megtestesíti gondolatait — de a matériát fölmelegíteni nem tudja. Mégis gyönyörködünk benne. Avagy nem gyönyörködtet az a hideg, élettelen márványtömb is, melyet Milói Vénusznak neveznek? Persze a Téli regében már nem virítanak a Libanon cédrusai. A fiatalság szerelemittas epedését, erőtől duzzadó erotikáját itt az élemedett aggkor nyugodt életfilozófiája pótolja; a reményt a rezignáció. Már nem a szenvedélyek viharos óceánján hajóz feszült vitorlákkal Goldmark, nem: a révben, part mellett, nyugodtan evez. De még mindig danol, és dala még mindig szép és megkapó. Szívből fakadt és szívhez szóló. Homérosz is aggastyán volt, Oszián is , és énekük túlélte sok ezer év fiatal dalárainak szózatát. Goldmark is, még aggkorában is nagyobb poéta, mint az élők bármelyike. Verdi halála óta az élő zeneszerzők legnagyobbika, sőt minden idő és minden korszak zeneszerzői közt egyike a legkiválóbbaknak. Hat színpadi művet írt eddig, mindegyikben másként nyilatkozik meg alkotó ereje. (Mint azt már más alkalommal, legutóbb ez év január hó 1-én, újév napján megjelent Téli rege-cikkünkben is részleteztük.) A Sábában erotikus és exotikus, érzéki és szenvedélyes, fiatal szívének összes vágyai és sóvárgásai jutottak itt kifejezésre, igazán emberi szenvedélyekből eredő konfliktusok adták a mű tartalmát. A Merlinben az érzéken túli világba, a démonok és tündérek birodalmába kalandozott s mintegy a negyedik dimenzióból merítette impresszióit; fagyos históriai események váltakoznak abban varázsképekkel és tündérregékkel; egyfelől ködös lovagalakok, másfelől jósok, pokoli démonok és titokzatos tündérek a cselekvény vivői. A Házi tücsök, harmadik dalműve, ellenben bájos zenei idill, csupa verőfény, tavaszi hangulat, élet és vidámság; itt élő, hétköznapi emberek a szereplők, akik szeretnek és féltékenykednek — de itt is beleszól a tündérvilág sejtelmes miszticizmusa a reális cselekvénybe . A Hadifogoly a klasszikus ókor tükre, nemcsak cselekvénye idejét és keretét, hanem a benne mutatkozó harmóniát (nem zenei értelemben véve a szót), a forma és tartalom közti kongruenciát tekintve. Ellenben a reá következő Berlichingeni Götz egy darab dramatizált középkor, korhű zenei és scenikai színezéssel, Melpomene és Thália egyesülése dióval, minden jelenésében a világtörténelem pulzusa lüktet. Hatodik és legújabb művében, a Téli regében, minden korábbi művéből van egy-egy vonás; benne van a Sába érzelmessége és a Merlin titokzatos tündérvilágának földiek számára érthetetlen miszicizmusa (a kővé vált Hermione ébredése, stb.), benne van a Házi tücsök idillikus hangulata (a második fölvonás pásztor jelenései) és a Hadifogoly klasszikus, hellászi világa, nemcsak jelmezben és díszletben, de életfelfogásban is; végül a Götz erőteljes, vad és nyers szenvedélyeinek brutális ecsetelésével is találkozunk e műben — gyakran még azonos zenei frazeológiával is kifejezve. És mégis: mind e diszparát vonás dacára egységes, egyöntetű“ művészi alkotás benyomását kelti bennünk. A Téli regét, mint említettük, a bécsi főpróba után írott és lapunkban újév napján megjelent cikkünkben már részletesen ismertettük (ez volt egyáltalán a legelső kritika, mely Goldmark legújabb művéről valaha meg- A Pesti Hírlap mai száma 38 oldal.