Pesti Hírlap, 1908. október (30. évfolyam, 235-261. szám)
1908-10-04 / 238. szám
> Latitia aostai hercegnő, az 1890 január 16-án 45 éves korában elhunyt Amadeonak, az 1870 december 4-ikétől 1873 február 11-ikéig volt spanyol királynak „víg özvegye“, a passzionáta bicyklistanő és ugyanakkor Alfréd szász-koburg-gothai trónörökös; július 1-én XXVII. Henrik, a Reuss hercegek ifjabb ágából és neje Elise, 16-án néhai Henrik bardhi gróf. Ezst év julius 15-ike és november fe-ike elhozza hozzánk a Bourbon-Orléans ház több ivadékát. Ugyanis ekkor, az 1905 június 13-án elhunyt József főhercegnek, a honvédség főparancsnokának akkor 29 éves leánya, Mária Dorottya, jegyet vált és — már csak az 1894. évi XXXI. házassági törvényünk elkerülése céljából is— Wienben tartja esküvőjét, a nála két évvel fiatalabb orléansi herceggel, Fülöppel, a francia királyi trón praetendensével November 7-ikétől 9-ikéig itt mulatott a folyó évi február 1-én özvegyi gyászba borult és idősb fiát is elvesztett portugáli királyné, Amália. Itt időztek kivüle még Izabella, fő párizsi gróf özvegye leányával, Lujzával és ifjabbik fiával, Ferdinánd montpensieri herceggel. Ezévből még Nayli egyptomi hercegnőnek június 21- én történt itt időzését említem fel. Valamennyi eddigi évek vendégjárását fényre és érdekességre nézve felülmúlja az 1897-ik év. Június 26-ikától 29-ikéig itt időzik a siami király, Cihulalongkorn, aki nemzeti irodalmából fuvarszámba vehető köteteket ajándékozott néhány könyvtárunknak, köztük a sárospataki főiskoláénak. Július 1-én Sándor Frigyes hesseni „landgraf“ feétál járdáinkon, szeptember 19-én a most bűnvádi feltárás alá fogott Eulenburg Fülöp herceg, akkor még gróf. Apropo.s! Egy évvel utána, 1898 februárban, egy gróf Moltke Kunó és . . . neje szintén itt jártak. Gróf Moltke Kunó, a Harden-per egyik hőse, a Moltke grófok azelőtt Württemberg most porosz házából született Neustreliesben, 1847 december 13-án és 1896 március 12-én egybekelt Özvegy Kruséné született Heyden Lilyvel, akitől elvált 1899 novemberben. A Kunó nevet a nagyszámú Moltkéknek, sem a két porosz sem az öt dán vonalában senki más nem kapta. Ez év szeptemberének második felében üdvözölhettük körünkben hatalmas szövetségesünket, II. Vilmos német császárt. Felejthetlen az a pohárköszöntő és belevésődött kitörölhetlenül nemzetünk hálás emlékei közé, melylyel az akkor 40-ik életévében járó impetuosus fejedelem királyunkat és nemzetünket üdvözölte a szeptember 21-iki díszebéd alkalmával. Ezen nap ünnepségeit az opera díszelőadása fejezte be, mely alkalommal szinre kerülitek: Hunyadi László nyitánya, István király 3-ik felvonása, Bánk bán 1-ső felvonásából a lakomarészlet és Erkel Ferenc e művei után a Csárdás fialett.22.én, itt időzése negyedik napján, távozott tölünk királyunk ezen legillusztrisabb vendége, a népnek még a bevonulásakor tanusítottnál is fokozottabb viharos lelkesedéstől kísérve. Vilmos után, szeptember 28-án és 29-én, egy másik Hohenzollern látogatott ide királyunkhoz. I. Carol romániai király és neje Erzsébet, a budapesti egyetem dísztudora, költői nevén Carmen Sylva. A lelkesedés, melyet a nép sorfala az immár Rákóczi-úton bevonuló királyi pár irányában tanusoltott, annyira magával ragadta az akkor 54 éves, ide már teljesen megőszült, különben piros pozsgás üde arcú királynét, hogy ő nem jobbra-balra hajlongva, hanem kocsijában gyakrabban föl-fölállva viszonozta az utca köszöntéseit. Este az opera díszelőadásának programmja a következő volt: Liszt Ferenc II-ik rhapsódiája, Zichy Géza Alárjának 2-ik és Erkel Hunyadi Lászlójának is 2-ik felvonása, Állaga Géza Romanesque-je és részletek a Csárdás balettből. Elutazása előtt 29-én, ezredének, a 6-ik számú gyalogosoknak tisztikarával ebédelt meg Carol a Katonatiszti Casino akkori dísztermében, melyben ma a székesfővárosi könyvtár van elhelyezve. * * . _ * Az 1900-ik év, melylyel a német császárnak ,Kill. Leó, akkor még életben volt pápának kedveskedő egy döntése szerint a XX. évszázad már megkezdődött volna, április 24-én Said Youssone Ghezire hercegnőt Cairóból, jún. 6-án a japán dinasztia Kanin-ágából Kotohito herceget hozza fővárosunkba, ennek kíséretében egy másik herceget is, Comosada Ivakurát, augusztus 20-án pedig II. Abbas Hilmi egyptomi khedivét, aki két évvel későbben, szeptember 17-én, ismét ellátogat hozzánk. Ez évet, úgy látszik, a messze kelet fejedelmei foglalták le maguknak. Szeptember 24-én érkezik ide európai körútija alkalmával mint királyunk vendége Muzaffer ed Din Perzsiának 5-ik uralkodója, a Kadzsárdinasztiából. Apja az Angol királynő-szállodában, ő a Hungáriában volt elszállásolva. Az akkor 47 éves, de mindig fáradtnak látszó sahról itt közlök egy epizódot, melyről akkor néhai gróf Keglevich Istvánnak az intendánsnak kérésére hallgattak. Az operában 25-en Bánk bán és Piros cipő kerültek szinre. A király vendégét persze a királylépcsőn vezették páholyába. Ezt a lépcsőházat egy nagy fali tükör díszíti, előtte a keramika néhány remekében művirágok, melyek mintha épen frissen szakajtattak volna, csalódásig hasonlítanak a természetesekhez. Fölmentőben a sah, ki passzionátus virágkedvelő, a tükör előtt megáll, a virágok felé hajlik és szedni akar tartányaikból, de nem bír kihúzni egyetlen szál szegfűt se, mert akármelyik virághoz nyúl, az mindig magával húzza az egész és pedig súlyos csokrot. A királyok királya nem okvetetlenkedik s egy részben lemondó, részben megvető gesztussal tovább áll. Királyunk képviselője, József főherceg, másnap alcsuthi és margitszigeti virágágyainak, legszebb termékeit viteti az operába, ahová a sah Aida előadásához el is megy. A tegnapi kudarc helyén meg-megállnak a felséges vendéggel, mintha biztatnák a virágszedésre, ő azonban ismétli fenn jellemzett gesztusait és még csak oda se néz csalódása színhelyére. A sah 27-én innen Konstantinápolyba utazott Abdul Hamidot meglátogatni, ahonnan a belgrádi udvar érintésével ide október 7-én tért vissza, már nem mint hivatalos vendég. Újabb hat napot töltött nálunk, ebből egy estét a parkklubban, 8-án a Bajazzokat és She balettet, 10-én a Babatündért, az Észak csillagából az evolúciókat, a Bécsi keringőt és Zulejkát nézte végig. 12-én La,woczne—Podvelodska—Baku és Tiflis felé tért vissza hazájába. Ez év november 24-én járt nálunk második házasságára lépte után először .„Stephanie, Prinzessin von Belgien, Gräfin Lónyai.“ Az 1901. év november 18-án Ferdinánd romániai trónörökös és 26-án Róbert, a néhai chartresi herceg, 1903 november 26-ikától 28-ig VIII. Frederik dán király, akkor még trónörökös, időzik metropolisunkban, mely alkalommal képviselőházunk egy ülését is végig nézi és különösen megdicséri Ligeti, városligeti Anonymus szobrát, ugyancsak mint trónörökös még az 1904. évi november 22-ikétől 27-ikéig ismét fővárosunkban időzik. Ezen 1904-ik év szeptember 16-án Danie, montenegrói trónörökös és neje MiliczaJutta mecklenburg- -strelitzi hercegnő) jártak itt, úgyszintén folyó évi február 22-én is. 1906 május 20-án a cumberlandi herceg két fia, György Vilmos és Ernő Ágost, braunschweig-lüneburgi hercegek, 28-án Bryan William Jennings, az északamerikai egyesült államok ismételten elnökjelöltje, mint Kossuth Ferenc vendége. Előtte még 1906 május 16-án Csung-kuoból (Chinának ez a chinai neve) itt voltak a wucsangi alkirály Tuan-fang és a közoktatásügyminiszter Tai-hung-csi. Ezeket csak mellesleg említem. Chinában az ott elismert hercegek száma megüti a 6000-et. Vladimir orosz nagyherceg és neje Mária Pavlovna 1907 szeptember 8-án és 27-én időznek Budapesten gróf Fersen és neje incognitójával, fiaik Boris és Andrej nagyhercege 1: 9 évvel előttük nézték meg Budapestet 1898 szeptember 30-án. Egy másik orosz nagyherceget, kortársát, Nikolajevics Mihályt, 26-ik gyalogezredünk tulajdonosát, királyunk a budai várpalotában szállásolja el mint vendégét 1901 október 30-án. Ezen látogatáshoz fontos politikai kombinációk fűződtek. A folyó év június 2-án a párbajellenes liga kongresszusa ide hozza Don Alfonso de Bourbon herceget és nejét Mária de las Nievest. Július 21-én Seyyid Ali bin Hamud zanzibári szultán szakítja meg nálunk a Bosporustól a Szajna-metropolis felé vivő útját. Uralkodó dinasztiánk tagjainak budapesti tartózkodásairól ezennel bezáródó közleményem hallgat, mert őket nem tekinthetjük idegeneknek, bár, sajnos, hogy többnyire azok. Egyről azonban mégis megemlékezem: a spanyol király anyjának testvéröcscséről, aki 1896. jún. 8-án a millenniumi ünnepségek legfényesebb napján a főhercegek közül egyedül írta alá a nevét magyarul : a Karl Stephan helyett István Károlyt írva. Vadász Ede. 38___________________________________ PESTI BIRLAP 1908. október 4., vasárnap. Mámor. Ölelj meg édes! Messzi jár a lelkünk, Üdvök földjére, szebb világba szállott! A csillagok itt égnek — nézd — felettünk, Felénk gördülnek nagy, titkos világok, S lángol it földünk, a rejtett, a fényes! — Ölelj meg, édes! . . . Add, add az ajkad! Hallod, zeng a dallam, Fölzúg a lelkünk lázas hangban égve! Fehér angyalok hullnak nagy csapatban A liliomok szétdult erdejébe! Fehér liliom mind panaszol, jajgat . . . — Add, add az ajkad! Csókolj csak hosszan! . . .Vérpiros rózsákból Hull ránk egy zápor, s elborít egészen! Pogány isten két besüppedt sírjából: A mámor éljen! A szerelem éljen! . . . Elhalt sziveknek mállott pora dobban: — Csókolj csak hosszan! Te édes, édes! liliomok hullnak, Rózsa pereg, a meny körül ölél! Nem jő a földre soha többé ily nap! így: így csókolj, ölelj, csókolj, ölelj! . . . Miénk a meny, a szív tüze, a vészes . . . Te édes, édes! ... Árkosi Ferenczi Kálmán: Sagitta, a költő. * Berlin, szeptember 30. Sagitta költő s mindjárt hozzá kell tennünk, német költő, ami ebben az esetben nagyon fontos, ha mint minden jóravaló költőnek, neki is nagyon rosszul ment a sorsa. Írta egyre-másra a verseket, ki is adta őket, de sehogysem akarták észrevenni. Sagitta teljes és jótékony homályban pengette a lantját, amelynek húrjain pedig milyen érdekes témáról dalolt. A szerelemről. De nem a közönséges epedős gyötrő érzésről, melylyel anynyi költő foglalkozott már előtte s utánna. Oh, nem, Sagitta másfajta szerelmi lírát műveit s a műfaj megválasztásában ősrégi mintákhoz, a görög költőkhöz ment vissza. Teokritosz utódjának vallotta magát. De mit kerülgessük a dolgot, Sagitta mester a „megnevezhetetlen“ szerelemről da,lolt — a homoszexuális szerelemről, amint az egy modern német költőhöz illik. Isten különös csodája, hogy ennek dacára sem vették észre, s ha a kegyes hatóság bele nem avatkozik a dologba, talán máig is homályban, marad a jeles költő. Már két kötetet is kiadott, tőle a kiadója, Bernhardt Zack s még mindig nem volt semmi eredmény. De a költészet istennője nem hagyja el az ő kegyeltjét. Jött a Moltke—Harden, Bülow—Brant, Lynar, Hohenau s végül, élt végül az Eulenburg-affaire. Botránynyal volt tele a levegő, a szerencsétlen homosexuális emberek botrányával. Vizsgálatok voltak, kihallgatások, tárgyalások s az újságok napról-napra csak ilyenfajta ügyekkel foglalkoztak. Ekkor érkezett el a Sagitta költő ideje. „Ide hallgassatok, — csak egy szempillantásra! . . . Egy kiáltás Sagittától“ címen egy véres kis röpiratot bocsátott ki, amelyben védelmére kelt azoknak, akikhez ő verseket intézett, — védelmére kelt a megnevezhetetlen szerelemnek. És pedig a költő fanatikus elszántságával védte az ügyet. Ezt már aztán az ügyészség is észrevette s tudomást szerezvén belőle arról, hogy Sagitta már régebben ilyen irányban műveli a lírát, előbbi könyveit is kellő figyelemben részesítve, s összes írásait elkobozta, a költő s kiadója ellen pedig a büntető törvénykönyv 184. §-a alapján megindította a bünfenyítő eljárást. Október közepén lesz a főtárgyalás. A német sajtó most sokat foglalkozik e dologgal s ezt a kérdést is, mint a művészi s költői szabadság megsértését tárgyalja. Senki sem tilthatja meg — mondják — hogy a költő őszinte érzelmeit szabadon kifejezze, — végre is ez a költői szabadság legelemibb törvénye. Már most ez a szerencsétlen, mondjuk beteg Sagitta tényleg, szerelmet érzett a vele egyneműek iránt. Érezte pedig őszintén és szívből — ez kétségtelen. Az érzelmeinek kifejezést adott költeményekben és pedig nem is rossz költeményekben. El lehet-e őt azért ítélni? Hiszen, akármilyen furcsa lira, de lira ez mégis, és pedig nem affektált, hanem szívből jövő. S elitélheti-e őt ezért a hipokrita jelenkor, mely ugyanekkor az akadémiával adatja ki a görög költőket, melyek írásaiban ugyancsak bőven található fel a homosexuális vonatkozás. Épen úgy, mint a modern Wilde verseiben, vagy akár az örökké modern Shakespeare szonettjeiben. És ez a szerencsétlen Sagitta nem is csupán magának írt. Bizonyosan visszhangot keltett a „költészete“ a vele egy abnormitásban szenvedők között — s mily nagy lehet ezeknek a száma — akiknek vágyait megszólaltatta, nekik örömet szerzett. S a betegség, mint költői téma, nagyon is köznapi. A tüdőbeteg poéták telesírták a világot a szenvedéseikkel, miért ne szólhatnának tehát a homosexuális poéták a vágyaikról. Ilyenforma védekezések hangzanak el, amelyek azonban kétségkívül nem fogják megakadályozni, hogy a törvényszék Sagittát keményen el ne ítélje. Mert itt a törvény szigorú és kegyetlen. Mentől nagyobb az erkölcsi züllés, a sexuális bűnök halmaza, annál kegyetlenebb a törvény. Ber- Mínden tiniasszonya is használja, mert az kipróbált, pályázatot nyert repipéket tartalmaz. Aradtűzkötésben 5 korona. Kapható minden könyvkereskedésben. 6181