Pesti Hírlap, 1909. február (31. évfolyam, 27-38. szám)

1909-02-14 / 38. szám

* 1909. február 14., vasárnap, , PESTI H I B U A Ff " ^ 0 ------------------------------------­-------------------------------------------­------------*---*--*---------------*--------------------------------------------------r—\ Ilonkával; az utóbbinak hangja az értékesebb és kellemesebb. Végül egy Off­enbach-egyf­elvon­ásos, a szövegében is kedves Tulipatan szigete követ­kezett. Ennek szereplői között ezúttal is feltűnt Balázs Gizella, akinek hangja kellemesen erőssé és iskolázottá fejlődött, és akinek megjelenése és játéka is jó biztosíték arra, hogy mihamarabb em­legetett Loubrette legyen. Bartkó Etel főleg ked­ves éneke, disztingvált játéka révén keltett figyel­met maga iránt, míg Vértes Klotild komikai qu­ali­­tásokat mutatott és hangja is van. Kormos Fe­renc itt is ügyes volt, és igen használható komi­kusnak bizonyult Parlagi Béla. A nézőtér meg­telt és sokat tapsolt; a tapsokból méltán vette ki részét a két betanító tanár: Balassa Jenő és Ste­­fanidesz Károly is. . Este a sziniakadémia tartott vizsgaelőadást, mikor is Szemere Györgynek nagyon értékes szín­műve, az Erősek és gyengék, került színre; az előadás, amelyet Gál Gyula rendezett, jó volt, lévai Elemér Báthy kamarást játszotta, markáns erővel és jól fogta fel szerepét­­Forgács Sándor is, Bárdy szerepében. Ilonát Makay Margit játszotta meg; volt egy jelenete, amelyben sok bensőség nyilvánult meg. Ügyes fiú Szemere Gyula és Bárdi Gabriella, Sárváry Magda, Kardos Géza, Török Jenő szintén jól állották meg helyüket. Az előadást telt ház nézte végig. * (A Városligeti színház újdonságai.) Az új Városligeti színház építkezésében annyira előre­haladt­, hogy a kapunyitás már kora tavaszszal­­megtörténhetik. Az igazgatóság eddig a következő nagyhírű operettek előadási jogát szerezte meg: ,,Az erdészleány“. (Förster Christi) Buchbinder és Jarnótól; „Hóditó keringő“ Zihrertől: ,,A millio­mos menyasszony“ Perpétől; továbbá: „A spiritisz­ta anyós“, bohózat, Bisson­tól; „Az ember élete“, dráma, Andrejev Leonidtől; „A Balkán várnája“, történelmi dráma, Nikita montenegrói­­fejedelem­től; „Le portage“,sziámii, Guignontól; „Egy külö­nös eset“, láványos színmű, Stephen­son­tól. A hazai újdonságok közül eddig: dr Béldi Izornak, a Kata­lin szerzőjének „A kaszinó réme“ c. fővárosi élet­képét, továbbá Uray Dezső és Dónát Lajosnak „Vi­­zibetyárok“ c. valldeville-operettjét fogadta el. Az első újdonságok közül először „Az erdészleány"-t mutatják be, a címszerepben a színház vendég-pri­madonnájával, Küry Klárával. * (Vidéki bemutató előadások.) A szatmári színházban szombaton este premiere volt, dr Bur­­­ger Dezsőnek, egy Szatmárott és vidékén eddig is jól ismert tollforgatónak eredeti színművét mutat­ták be. Dr Burger darabja szociális tendenciájú, kerek és kedves cselekmény keretében egy olyan tár­sadalom eljövetelét hirdeti, amely nem ismeri a jel­szavakat, ellenben az ész és az altruizmus diadalát hirdeti. Az előadás, amelyet zsúfolt nézőtér élvezett végig, igen jó volt; a szereplők között főleg Kendi Boriska, azután Gömöry Vilma, Sipos Zoltán és Fodor Oszkár tetszettek. A szerzőt a felvonások után számtalanszor a lámpák elé tapsolták és ezüst, babérkoszorúkkal is kitüntették. -A nagyváradi Szigligeti-színházban legközelebb ismét magyar szerzők jutnak szóhoz; egy estén egy­­felvonásosokat mutatnak be.Az egyfelvonásosok közt lesz Mohácsi Jenőnek a Hamu című egyfelvonásora, amelyet a Thalia mutatott be jelentékeny sikerrel, továbbá a nagyváradi Holnap-társaság egyik oszlo­pos tagjának, a Nagyvárad felelős szerkesztőjének, Marton Manónak A gyerek című darabja. A gyerek­nek ez­ lesz első előadása. * (Paulay Erzsi beteg.) Mint részvéttel ér­tesülünk, a Nemzeti színház kiváló fiatal művész­nője, Paulay Erzsi, aki rövid idővel ezelőtt kötött házasságot Czárán Zoltán földbirtokossal, nász­­útján megbetegedett. A fiatal pár jelenleg Kairó­ban van, ahol a művésznő a leggondosabb ápolás­ban részesül és így remélhetőleg rövid idő múlva egészségesen tér vissza Budapestre. * (Szenzációs vendégszereplés a Bonbon­­niéreben.) A hirdetési oszlopokat néhány nap óta érdekes plakátok díszítik, amelyeken egy markáns arcú nő képe, Márkus Emilia fekete kiadásban, vonja magára a figyelmet. A plakát Theodor Heine rajza és a müncheni Scharfrichter ebnek a Teréz­­körúti Bonbon m­ér­őbe­n való vendégjátékát hirdeti. Folyó hó 10-án, kedden, este lépnek fel először. A vendégszereplés művészi esemény­számba megy, amit különben az alábbi névsor puszta fölemlítése is sejtet. Fellépnek: Marya Delwart, a társaság starja, továbbá M. Henry, az első Conferencier, Carl Hollitzer, a bécsi milliomos és ismert festő, Heinz Lebrun, Arcus Troll és Oscar Lou. A ném­et művészek vendégjátéka egy-egy fél estét fog be­tölteni. Keddre a magyar műsor is teljesen új lesz. A mostani műsor Zsarai Manó lapot alapít címen egy igen elmés színpadi tréfával bővült. Az Orvosi konzílium című Slágerszám továbbra is műsoron marad. * (Nagy művészhangverseny.) A Kereske­delmi Alkalmazottak Országos Egyesülete által jóléti intézményei javára vasárnap délután fél 4 órakor a fővárosi Vigadóban rendezendő nagy művészhangverseny iránt, amelyen a magyar mű­vészvilág legkiválóbb képviselői működnek közre, minden körben általános érdeklődés mutatkozik, úgy, hogy előreláthatólag a Vigadó term­ei ez al­kalommal megtelnek közönséggel. A rendező bi­zottság felkéri a közönséget a pontos megjelenés­re, mert a hangverseny megkezdése után az ösz­­szes termek ajtai lezáratnak. * (Hangverseny Donáth Józsefért.) A Pesti Hírlap cikke, amely arról adott hírt, hogy Do­náth József, a kiváló zeneszerző a legnagyobb nyomorban van, élénk mozgalmat keltett úgy a közönség körében, mint a zenészvilágban. Krausz Jenő zenetanár most arról értesít ben­nünket, hogy hangversenyt rendez növendékeivel a Royalban február 21-én. Az érdekesnek ígérke­ző hangversenyen a nemes emberbarát­ célra való tekintettel Itosty Annie dalén­ekesnő, Rónay Ödön hangversenyénekes és Rusz Ferenc zeneszerző is megígérték közreműködésüket. Jegyek 4. :1­, 2 és 1 korona árban a Moli­­or Oszkár zenemű ke­reske­­désében (Kosuth Lajos­ utca 15) kaphatók. * (Magyar művésznő sikere külföldön.) Me­rényi Elza, aki több német színpadon aratott m­ár jelentős sikereket, legutóbb r. barmeni városi szín­házban lépett fel. A Pillangó kisasszony címszere­pét játszotta, és erőteljes, meleg hangjával, nem különben művészi játékával nagy sikert aratott. A közönség percekig tapsolt a művésznőitek és elis­merésül virágokkal halmozta el. A helybeli sajtó is egyértelmű­leg konstatálta a fiatal művésznő si­kerét. * (Kubelik Oroszországban.) Moszkvából táviratoztak lapunknak, hogy Kubelik Jánt orosz­­országi körútjában mindenütt lelkes ovációkkal fogadják. Lodz, Wilna, Pétervár, Moszkva és Var­só hangverseny­termei szűknek bizonyultak az óriási közönség befogadására, amely a világhírű hegedűművészt hallani akarta. A hangversenye­ken közreműködött még K­aab bécsi zongoramű­vész is, aki szintén szép sikert ért el Képzőművészet, A Miénk új kiállíttása. Két évvel ezelőtt a Nemzeti Szalon új palotá­jának megnyitásakor egy művészi érdekcsoport foglalta le maga részére a kiállítási helyiségeket. Ebből az érdekcsoportból alakult tavaly a Miénk. Kiválásuk nem annyira művészi okokra vezethető vissza, mint inkább arisztokratikus viszketegségre. A Miénk elsősorban azt hirdette és hirdeti még ma is,, hogy ami „a miénk, a mi művészi termésünk az mind kiváló, elsőrangú művészalkotás, — a töb­bi u. n. művész csak kontár és a többi piktúra — csak özönvíz. A szecesszió tehát a normális észjárású em­berek előtt egészen indokolatlannak látszott, mert Hippi-Rónait kivéve, egyetlen Miénk-tag se pro­dukált, különbet a nálunk megszokott modern fest­ményeknél. Hippl-Rónai babérait azonban megkí­vánta Kernstück is, aki tavaly ki­telepedett Párizs­ié, hogy épen úgy, mint Hippi-Rónai, ő is a pá­rizsi excentrikusok festék-tubusaiból szívjon ma­gába olyan anyatejet, mely képessé teszi őt ide­haza új alkotásokra. Párizs ugyan már a múlt században napirendre tért e művész-reformátorok fölött, de mi azért vagyunk „ázsiai magyarok“, hogy ide az új művészet apostolai csak húsz évvel később plántálódjanak át. Kernstock, az i­j apostol is tehát megszületett tanítványaival együtt, — úgy, hogy most már a Miénk igazán létjogot nyer arra, hogy művészi szecessziónak tekintsük. Ámde semmi sem állandó. A rossz nyelvek pedig azt rebesgetik, hogy Kernstück egy még újabb szecesszió magva lesz, mely a Miénk­ből ki­válik és „Keresők“ elme alatt a hazai ultra-ifju­­sággal, művészetünk e fiatal­­óriásaival, új művész­­csoportot fog alakítani. A Mienk konzervatív tag­jai viszont a Műcsarnok ó-konzervatív elemeivel egyesülnek és talán „Főurak“ cím­e alatt, veszik át a Műcsarnok uralmát. Az új csoportok alakítá­sát művész­ kézzel intézi a művészeti ügyosztály feje, aki úgy játszik művészeinkkel, mint Maróczy a sakktábla figuráival. Kétségtelen, hogy az ily tak­tikázás a legfontosabb tudomány ma a művészi ügyek vezetésében. Tekintve tehát a sakktábla mai állását, a Miénk kiállítása ebben a formájában valószínűleg az utolsó a Nemzeti Szalonban. A fúzió a tékozló fiúkat visszatereli a Műcsarnokba, melynek falai máris roskadoznak a fölötti fájdalmukban, hogy az elit­ művészek hiányoznak belőle. A Műcsarnok szirénéinek csábdala különben is ellenállhatatlan. Nem, a szívrepedés helyett okosabb a helyzettel va­ló megalkuvás ! Ismertetvén ilyenformán a művészetünk te­rén dúló új helyzetet, talán egyeseket érdekelni fog az is: milyen a Miénk új kiállítása a Nemzeti Szalonban ? A felelet reá: részben igen komoly, részből igen nevetséges.­­ A „keresők“ csoportján például a pukkadásig kacaghatunk. És nevetni fog egész Budapest, mint ahogy Párizsban az, Independents­ kiállításának ne­vető kabinetjeiben is egész Párizs a hasát fogta nevettében e festett csodaszörnyek láttára. Nevet­nénk mi is reggeltől estig, de utóvégre is dühbe gu­rulunk, mert eszünkbe jut, hogy hiszen most a Nemzeti Szalonban vagyunk, a művészet hajléká­ban s nem a lipótmezei tébolyda külön műcsarno­kában. Amit Kern­stock és fiatal társai, Márffy, Perlrot­ Csaba, Czigány Dezső s még néhány „ke­reső“ produkál, az egyszerűen művészi tudatlanság vagy­ a legraffinirozottabb szenzáció hajhászás. krinstock, ez a komolyan indult művész ma már Egyiptomból kiásott múmiákat fest női aktok he­lyett, Márffy „Fürdőző nő“ című képe tulajdonké­­pen a megfestett lilagörcs, Perlrot­ Csaba paradi­csomi jelene­te pedig nem annyira perlrot, mint in­kább rubenrot giescselés, melyből a rajztudás és a színérzék legelemibb atomjai is hiányzanak. Czi­gány Dezsőben legalább jóhiszeműséget látunk, bár az­­ igaz, hogy az ő pihenő női aktja (jóllehet egy­öntetű hússzínnel van kifestve), annyira átlátszó, hogy (bocsánat!) a beleit tanulmányozhatjuk. Ez bizonyára az ultrairány legújabb füzete: a Rönt­gen-festészet. Erre vall az is, hogy Kernstock és követői tinta­rajzain az aktok csontváza többnyire hangsúlyozva van, nem is említve a különféle haj­zatok még förtelmesebb hangsúlyozását. De hiszen m­i hiába kiabálunk. Nem értünk mi ehh­ez! Nem tudjuk mi megérteni az egyedül üdvözítő új művészet igéit! Térjünk át most már !. Miénk tegnapi tag­jaim is. Ezek a Gicsc­rbányai művésztelep ifjú óriá­­­sai szemében már túlhaladott alakok. Ilyen Szin­­­nyei-Mers­e Pál, akitől egy csodaszép régebbi intéze­rienrt állított ki Nemes Marcell, az ismert nevű műbarát. Ilyen Ferenczy Károly, aki most elő­kelően megkomolyodva szerepel a tárlaton. Kép­másai egytől-egyig kitűnőek. Kettős arcképe (a művész fia és leánya) egészen elsőrangú alkotás, a nagy stíl minden kellékével felruházva. Erőteljesen nym­ul előre a művész fia, Ferenczy Valér is; az ő „Fuvolás“-a Kupeczky erejével hat. —­ Fényes Adolf a régi nagyságából még mit, sem vesztett. Kollekciója érdekes és változatos. Különösen szépek a firenzei gallériákban festett intérieurjei és fel­tűnnek beszédes, élethű­ arcképei. — Vaszary János igen finoman érzett pasztelekkel szerepel, két női portrait és két csendélet, a legjavából. — Csók Ist­ván a „Nirvána“ című nagyobb vásznával ke­res feltűnést. Ha thémáját jobban megérlelte vol­na, nagyobb sikert aratna. Műve a mostani állapo­­tában kiforratlan és szétesik. Néhány mesterien festett alakja: a vöröshajú, ölelkező leány és a fe­kete hajú lebegő aki igen szép, de nem tölti be a­ vászon többi ürességét. A művész kisebb csendéletei kitűnőek. Magyar­ Mannheimer kollekciójában új­donságok a tengerben fürdőző gyermekek s ezek közt is kiválik egy élénk, artisztikus gyermek­­csoport. — Glatz Oszkár vásznai közt elsőrangú az „Imakönyvben olvasgató gyermekek“ című ké­pe, azzal a klasszikus komolysággal festve, mely, Glatz ecsetjét jellemzi. — Kosztolányi (Kann), Gyula, a szép új magyar neve mellett szép és fris­sen ható kollekcióival is rászolgál a dicséretre. A Garda-tó mellett festett tájrészletei faktúrában, színfoltokban és érzésben is melegebbek, mint ré­gebbi vásznai. ’* * Hippi-Rónai József ugyancsak komolyo­­dott, ötven darabból álló képsorozata két, részre oszlik: dekoratív festményeire és tinta­rajzaira. E rajzokat, röviden vas­kos Rodinizmusok-nak nevezhetjük, de érdekesebb a­ művész sok apró festett vászna. Itt egyénibb, él­­tudatosabb és szellemesebb. Magyarosabb is. Ezek javarésze komoly és szép­ alkotás,­ha a kének cinget

Next