Pesti Hírlap, 1909. február (31. évfolyam, 39-50. szám)

1909-02-18 / 41. szám

12 PESTI HÍRLAP 1909. február 1I., csütörtök hogy báró Madarassy-Beck Nándor özvegyéhez részvétiratot intéz, az elhunyt elnök érdemeit és emlékjét jegyzőkönyvben megörökíti, külön gyászjeleniítést ad ki és a temetésen testületileg fog megjelenni. "A ravatalt a Jelzálogbank épületében állítják fel, s az elhunytat onnan viszik örök nyugalomra 18-ikán, csütörtökön, délután 3 órakor.------—1-HT) * — "(Lapunk mai száma) 110 oldal terjedelmű. E melléklet közleményei: Olasz gimnázium. (Fiumei levél). 'Hullámtól. — Irodalom. — Regénycsarnok. — A szerelem legnagyobb áldozata, Pierre Ggaldagnetól. — Vegyes. — Hirdetések. — (Kitüntetés.) A király Országh János varsói kereskedőnek s az ottani osztrák-magyar segélyegylet elnökének, közhasznú szolgálatai elismeréséül, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, Medveczky András volt rio de janeirói lakos, magyar állampolgárnak, a hazai kiviteli kereskedelem körül kifejtett tevékenysége elismeréséül,a koronás aranyérdemkeresztet adományozta. (A bolgár király utazása.) Ferdinánd bolgár király, aki édesanyja halálának évfordulója alkalmából Ivoburgba utazott, visszatérőben szerdán Bécsbe érkezett, ahol gróf Murányi néven egy-két napot fog tölteni. (Edvárd király középtengeri útja.) Edvárd király március elején huzamosabb tartózkodásra Délfranciaországba szándékozik utazni. Ez utazáshoz fog csatlakozni a királynak már régóta tervezett közptengeri cirkáló útja. A délfranciaországi utazást megelőzőleg a király néhány napig Párizsban fog tartózkodni, so találkozik Fallières elnökkel. (Előléptetések a rendőrségen.) A fővárosi rendőrség több tisztviselőjét léptette elő a belügyminiszter. Valóságos rendőrtanácsosok lettek Marinovich Ince és Sajó Sándor címzetes tanácsosok; rendőrkapitányok: Eperjessy Károl.Tabakovich Géza, Pálos Jenő és Stefkovits Ferenc fogalmazók; valóságos fogalmazók: dr Keresztessy Gyula, Svulfay Gyula, Porubszky István, dr Kisteleky Imre, Barta Endre és HuszárJános segédfogalmazók és végül valóságos segédfogalmazók lettek: Czövek Sándor, Schiffler Ferenc, Dóra Sándor, Ilezsny Aurél, Kalmár Béla, Henkl Lajos, Laky Lajos, Bakonyi József, dr Török János és Gagel János címzetes segédforgalmazók. Az előléptetésről szóló miniszteri leiratotCsütörtökön küldik meg a főkapitányságnak. ) (Az új orosz udvari miniszter.) Báró Fredericks orosz udvari miniszter lemondott az állásáról, mert fivérét, a volt nisni-novgorodi kormányzót,megvesztegetés miatt elítélték és így az állásais tarthatatlan lett. A miniszter utódjául Obolenski herceget emlegetik. (Az elhagyott gyermekekért.) Kolozsvárról írják: A kolozsvári gyermekmenhely-bizottság most tartotta meg alakuló közgyűlését az egyetem aulájában. A gyűlésre Kolozsvárra érkeztek gr. Edelsheim-Gyulai Lipót, a liga elnöke, Huffy Pál miniszteri tanácsos, dr Karsay Sándor és Szilágyi Arthur Károly, a liga vezetőség. (Délelőtt, meglátogatták az állami gyermekmenhelyet, délután pedig a vakok és siketnémák intézetét, a Szent Antal és Mária Valéria-árvaházat tekintettek meg. A gyűlést előkészítő értekezlet előzte meg, amelyen a városi notabilitások valamennyien résztvettek. Szvacsina Géza polgármester elnökölt, a gyűlésen. Szilágyi Arthur Károly a gyermekbíróság ügyét ismertette részletesen. Az alakuló gyűlésen a város intelligenciája teljes szárában vett részt és a liga kiküldötteinek beszédei után lelkes egyhangúsággal mondották ki a megalakulást. (Latinovits János halála.) Latinovits János, a főrendiház tagja, szerdán hatvanhat éves korában a fővárosban elhunyt. Az elhunyt főrend 1843-ban született a bácsmegyei Borsod községben. Középiskoláit Bécsben, a jogot Budapesten végezte, 1868-ban pedig ügyvédi oklevelet szerzett. 1870-ben táblai tanácsjegyző lett, majd 1878- tól kezdve, kilenc évig, a rigyicai kerület szabadelvűpárti képviselője volt, 1808. óta osztályigazgatója volt a vöröskereszt-egyletnek. A főrendiház tagjává 1895-ben nevezték ki, 1896-ban a főrendiház jegyzője lett és ezt a tisztségét az utolsó ciklusig viselte. 1898-ban a király a Lipót-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Elhunyta alkalmából a főrendiházra kitűzték a gyászlobogót. (A Budapesti Sakk-kör választmánya a köztagok számára egyfordulós körverseny rendezését határozta el. A verseny iránt máris nagy érdeklődés mutatkozik fővárosszerte s eddig a következő tagok adták le nevezéseiket : Donegan Alfréd, Fekete Oszkár, dr Fluss György, Kovács Gábor, Kosztics Borislav, Lovas Gyula, Merényi Lajos, Müller Jenő, Petényi Géza, Steiner Bernát, Sterk Károly és Wettin Jenő. A verseny f. hó 21-én veszi kezdetét, nevezni. hó 20-ig naponta 6—7 óra között lehet Abonyi István titkárnál. — (Pestis megbetegedés Hollandiában.) Rotterdami távirat szerint Loosduinenben (Hága mellett) egy házaspár pestisben megbetegedett.— (Maniu Gyula meg egy román szó a magyar nyelvről.) Hogy mit tart Maniu képviselő a magyar nyelv tudásáról, eléggé ismeretes. Érdekes mellé állítani, hogy egy jeles román író mit tart. Ez Slavici János, ki a hetvenes években ,a román szépirodalom egyik kedvelt írója volt, Bukarestben nagyrabecsülték s műveinek egy részét németül is kiadták tisztelői. Lipcsében a Prochaska-cégnél 1881-ben anthologia jelent meg, balkáni írók műveiből. (Benne van a balkánok ■közt Vas Gereben is „Két falu, egy bakter“ elbeszélésével.) Slavicitól „Budulea apó“ című rajz érdekel ebben bennünket. A hozzá adott rövid ■generáliák szerint Slavici erdélyi születésű bukaresti író, ki eleven falusi rajzaiban szeret viszszaemlékezni szülőföldjének románjaira. Budulea ■apó is egy erdélyi faluban éldegél, aféle dudás, ,akit jól ismernek, s akin mulatnak, mikor a felesége megszökött tőle. De Budulea tisztességesen fölneveli anya nélküli fiát, tudós lesz belőle s nagy tisztelettel tekint rá. Hogyan iskoláztassa ,a fiút, Hutzut, efölött gyakran vitatkozott a falu ,dászkáljával, Klaicza tanítóval. Ezért a disputáért ■érdemes Slavici Jánost emlegetni épen most. A dászkál inti Budulea apót,a mikor Hutzu fia a falusi iskolában már írni-olvasni megtanult, hogy ne vigye a városba iskolázni, mert ott megtanul magyarul. (Ez az elbeszélés a hetvenes évek végéről való.) Budulea azt válaszolja, hogy szeretné, ha tanító lenne a fiából, mert a tanítónak mindent meg kell tanulni. „Mindent, csak magyarul nem! — kiált föl Maniu Klaicza. — Aki kzt a kálomista és pápista nyelvet tanulja, belebomlik. Ha mi, románok, magyarul tanulunk,magyarokká válunk s nem vagyunk többé igazi románok.“" A dászkál után ezt az okoskodást ezerszer és ezerszer ismétlik folytonosan. Ide Budulea apó józan eszű falusi ember, aki épen nagyon ■érzi, hogy gyermeke jövőjéről kell gondoskodnia. Klaicza szavaira előveszi furulyáját, játszik rajta nótákat, aztán így szól a dászkálhoz: „Lásd, a furulyámon hat lyuk van, s jobban, tudok rajta furulyázni, mintha csak egy volna.“ Ez Slavici rajtának a tendenciája. Aligha, bizonyíthatják rá, hogy azt az írót megvesztegette a magyar kormány, hogy áruló volt. Legjobb erejével szolgálta a romái kultúrát. (A berlini merényletek.) A berlini rendőrség eddig huszonnyolc embert tartóztatott le, annak a gyanúja alatt, hogy részük volt a nők ellen elkövetett merényletekben, de huszonnégyet közülök, miután alibijüket bebizonyították, szabadon bocsátottak. A többi ellen még folyamatban van az eljárás. A lakosság izgatottsága már olyan fokot ért el, hogy a tettesség gyanúja alatt elfogott személyeket a rendőrök a letartóztatásnál alig tudják megvédelmezni. A gyanúsítottak közül többeket súlyos bántalmazásokban részesítettek Több merényletről megállapították, hogy koholták, így tegnap Rixdorfban egy tizenhárom éves leány maga tépte szét ruháját , otthon azt állította, hogy megtámadták. Kedden este három újabb merényletet követtek el nők ellen a megtámadottak mind a három esetben csak könynyebb sérülést szenvedtek. A berlin egyetemi hallgatók felajánlották szolgálatukat a rendőrségnek, s revolerrel felfegyverkezve széledtek szét a nyomozásra. Szerdán délután ismét két merényletet követtek el leányok ellen. A város központján fekvő Rirksenstrassen egy húsz éves fiatalember egy ház lépcsőháziban késsel jobboldalt megszúrt egy cselédleányt s ezután megszökött. Schönebergben a Lindauer-uton egy fiatalember megtámadott egy mintegy húszéves leányt és jobb karján megszúrta. A rendőrséget azonnal értesítették, de a vizsgálat eddig eredménytelen. .Mindkét leány könnyen megsebesült. (Az őrült utazása.) A temesvár-józsefvárosi pályaudvarra a Buziás felől jövő vonattal megérkezett egy harmincöt évesnek átsző utas, ahol a vonat megállása után esőnek ugrott ki a kocsiból és ős kését előrántva, őrült orditozással rohant neki a többi utasoknak. Mindenki sikoltozva menekült az ismeretlen őrjöngő elől, míg végre sikerült kezéből a kést kicsavarni és ártalmatlanná tenni. Csupán annyit sikerült róla megtudni, hogy Homerould Jánosnak hívják és elmebeteg. (Véres kardpárbaj.) Az újvidéki Mayerféle szállóban szerdán reggel véres kardpárbaj volt. Polit Ivica, Polit Mihály országgyűlési képviselő fia, és fiaskó ügyvédjelölt között. Polit Ivica a fején sebesült meg könnyebben, fiaskó azonban veszedelmes sebet kapott a fején. A párbajra összeszólalkozás adott okot. (Ocskay László Bécsben.) Kevéssel azo után, hogy a tárogató sípon első ízben felsírt Rákóczi nótája, ez, hogy: „Hová lettek magyar népnek. Élő tüköri. Nemzetünknek hírszerzői, ' , Ócskái?“ most kétszáz éve — érdekes látványosságra tódult Bécs kapuihoz a császárváros apraja-nagyja, a császár hívására, generális Heister óhajára, parádés kísérettel Bécsbe lovagolt a kuruc brigadérosból császári ezredessé sülyedt Ocskay. Hajh, milyen más volt eddigelé erre való útja! Hányszor száguldott át a lisszai szoroson „Rákóczi villáma“, hogy Ausztria, Morva és Szilézia falvait felverje, várait feltörje, népét kardra hányja vagy szíjra fűzze!? Nyalka vitézek’ ezrei repültek akkor utána, préda-vető, hírszerző kalandjain a „tűz fejedelmednek. Ő is megnyargalta Bécsnek alját, az ő legényei is megcsapták a császár „hacsérossit“(testőreit), miként Béri Balogh Ádám kurucai. Félte is a nevét egész Bécs, rettegte a Morva népe. Hire elszállt a császárig, félelmetes neve futni űzött egész városokat, így volt ez mindaddig, mig fenn ragyogott Rákóczi csillaga, amig uradalmakkal gazdagíthatta az ilyen prédaleső vezéreit, amig Trencsénnél el nem bukott a fejedelem fehér lovával a hősök szerencséje is. Alig húsz napra rá már elárulja a szent ügyet Ocskay, Pereszlénynél Pálffy generális táborába lopja mit sem sejtő ezredét. Ez után már csak az volt hátra, hogy álnok hűségét megbizonyítsa a császár előtt is. El-felmegy Bécsbe, végignézeti megjuhászult magát a szájtátó „hajas szomszéddal“, fogadkozik, hogy elfogja Bercsényit, el Bottyán-apót, császár kezére hajtja Érsek-Újvárt, magához vonja a fejedelem vitézeit. A császár örül neki és hisz és nyomban lefizettet kezeibe „20,000 rdénes forintokat“, mai értékében szinte egy milliót, hogy azon megszaporítsa az árulók számát. A hangos bécsi látogatásnak azonban mégis, csak az a kocsmáros látta hasznát, kinél Ocskay szállva volt s aki nem akart tőle semmi pénzt elfogadni, mert amint monda, annyian tódultak hozzá Ocskayt látni, hogy így is volt vagy 7 800 forint haszna. Hijába erőlködött az áruló, sikert alig tudott felmutatni. Vak-Bottyán és Bercsényi nem jutottak az ő kezére, sem Érsek-Újvár vitézi, ellenben e bécsi látogatástól még egy év sem múlt el, mikor rajtaüt Jávorka, megszabdalja, lóhátára köti, hogy három nap múlván hollók károgjanak az áruló feje felett. (Nagy bányakatasztrófa.) Londoni távirat jelentette, hogy a Durhamtól északnyugatra fekvő West-K Stanley-szénbányában nagy robbanás történt. Az aláhulló törmelék által eltemetett munkások számát százharmincra teszik. Minthogy a robbanás a bejárókat is megrongálta, a mentési munkálatok csak nehezen indultak meg. Éjfélig lehetetlennek bizonyult, hogy a ,West-Stanhope-bányába bezárt munkásokat megmentsék, de a tárna mélyéből kopogást hallottak, ami azt bizonyítja, hogy még élő emberek vannak fenn. A bánya 900 méter mély, míg a mentők a tárnautakon torlódó romok miatt eddig csak 300 méternyire hatolhattak. A bánya hosszú, meredek hegyen van és négy vájásban aknázzák ki, melyek mindegyikében dolgoznak. A legmélyebb vájásban körülbelül negyvenhat bányász lehetett. A munkások délelőtt az óratájban mentek le a bányába. Kél négykor hallották az első robbanást és kevéssel rá a másodikat. A két robbanás között hatalmas lángnyelvek törtek ki a tárnából, melyek a közelben álló bányászok egy részét súlyosan megsebesítették. A bányakatasztrófát két egymásra következő bánya légrobbanás idézte elő, mely a szénpor meggyuladása folytán támadt. A mentőlegénység halálmegvetéssel ment le a bányába és három órakor reggel felhozták az első harmincegy megmentett bányászt. A megmentettek azt beszélik, hogy a bánya nagy része beomlott és az ott dolgozó bányászokat eltemette. A mentést tovább folytatták és két óra leforgása alatt még 27 bányászt mentettek meg. Reggel hat óra felé tíz holttestet húztak ki, melyek rettenetesen meg voltak csonkítva. Az áldozatok számát most száztízre becsülik, de remélik, hogy ezek közül is még néhányat megmenthetnek. Most erélyesen szellőztetik a bányát, mire a mentést újra megkísérlik. (Szélhámos telepítő.) Kozár István zentai ismert szélhámos furfangos módon csapta be a zentai és környékbeli gazdákat Azzal állított be hozzájuk, hogy megbízása van egy hetvenötezer holdas puszta betelepítésére. A gazdák lépre mentek s a szélhámos csalónak husz fillértől száz koronáig váltakozó öszszegei foglalót adtak. A hatóságnak tudomására jutott a szédelgés és közért a csendőrség Csantavérsa letartóztatta.