Pesti Hírlap, 1909. október (31. évfolyam, 232-243. szám)
1909-10-01 / 232. szám
Azokat a tisztelt előfizetőinket, akiknek előfizetése szeptember végével lejért, az előfizetés idejekorán való megújítására kérjük, hogy a lap félbeszakítás nélkül küldhető legyen. Az állam pénzének kezelése. Bocsánatot kell kérnünk, hogy egy pillanatra elvi fontosságú kérdésről merünk beszélni, amikor az egész országot a személyes és pártos kérdések izgatják. De hát akármilyen vehemenciával főzögessék is mindenütt a különböző kombinációkat, azért a válság megoldása mégis csak több napig fog késni. Amíg tehát kielégíthetjük a közönség kíváncsiságát, hogy ki lesz a miniszterelnök: a nagy politikai tülekedésben álljunk meg egy percre s vegyük észre azt a rettenetes nagy hibát, amit az állami pénzek kezelése körül már régóta elkövetnek, különösen a közösügyi kiadások kiutalványozásánál. Mi régen észleljük ezt már és ismételten fel is hívtuk rá a közfigyelmet. De őszintén be kell vallanunk, hogy nem sikerült illetékes körökben észrevétetni azt a reformtervet, melyet az állami pénzkezelés rendje és becsületessége érdekében proponáltunk. Hja, a politikus urak csak két esetben ügyelnek a sajtóra, akkor, ha az újság nagyon dicséri őket, vagy ha nagyon levágja. Amikor elvekkel és eszmékkel foglalkozik a sajtó, akkor azt észre sem veszik. Pedig erre több szükség volna. Most azután a külügyminiszter bécsi félhivatalos lapja, a ,,Fremdenblatt“, hívja fel rá Magyarország közvéleményének figyelmét. S miután ezt bécsi lap teszi, most már remélhetjük, hogy a mi magyar nemzeti közvéleményünk is foglalkozni fog ezzel a kérdéssel. Arról van ugyanis szó, hogy a közös hadvezetőségnek azt a sok katonai túlkiadását, aminek a vállalása és megszavaztatása fölött most a magyar politikusok és pártok nagylelkűen vitatkoznak, a külügyminisztérium lapjának őszinte bevallása szerint már régen kiutalványozta a magyar és az osztrák kormány, a milliókat, amiket ezentúl fognak beállítani az állami költségvetésbe, már régen elköltötték, ennélfogva nevetséges az egész magyar politikai világnak az az ágaskodása, hogy redukálják a közös hadügyminisztérium költségelőirányzatát, mert hiszen a delegációkat és az országgyűlést meg se kérdezték és már előre elköltötték a milliókat! Ez a tény rávilágít arra a rendszerre, ahogyan a magyar állam pénzét kezelni szokták. Amikor ugyanis Magyarországnak valamely fontos belügyi, kulturális vagy közgazdasági beruházásáról van szó, amikor egy iskolának beszakadással fenyegető fedelét kellene megigazíttatni, az erre szükségelt pár száz koronát nem utalványozzák ki, ha azt meg nem vizsgálta huszonhat hatóság és meg nem szavazta az országgyűlés. De amikor egy negyed milliárdot kell kidobni katonai célokra, akkor nem kérdeznek meg a világon senkit, se országgyűlést, se delegációt, se állami számvevőszéket, hanem egész egyszerűen kiveszik az állampénztárból a pénzt és odaadják katonáéknak. Most aztán igazán nevetséges utólagosan vitatkozni a fölött, hogy vajon meg fogjuk-e szavazni azokat a milliókat, a delegációban vagy nem, mikor minden józan eszű ember tudja, hogy kutya kötelességünk azt megszavazni, aminthogy a magyar országgyűlés mindenkor kénytelen volt utólagosan megszavazni és jóváhagyni mindenféle közösügyes kiadást, vagy fait accomplit, amit Bécsben elhatároztak. Azt bátorkodunk már most kérdezni, hogy minek is van egyáltalán Magyarországon országgyűlés? Minek csinálnak egyáltalán állami költségelőirányzatot? Miért csinálják azt a komédiát, hogy ezt megszavaztatják a képviselőkkel? És miért hazudozzák egyáltalán azt, hogy Magyarországon alkotmány van?! Mikor a legfontosabb kérdésben, az adófizető polgárok verejtékéből összeszedett állampénzt minden budget és országgyűlés nélkül egyszerűen elköltenek?! Ennek a bécsi lapnak tíz soros közleménye rávilágít arra a rettenetes hazugságra, amivel tele van az egész magyar politikai világ. Itt Budapesten komolyan okoskodnak az emberek a közös ügyes kiadások redukálása és többféle nagyhangú frázis fölött. A politikusok bolondítják az újságokat, az újságok bolondítják a közönséget, valamennyien bolondot csinálunk egymásból; elhitetjük magunkkal, hogy mi tőlünk, a mi országgyűlésünktől valami egyáltalán függ a világon s erre a külügyminiszter a félhivatalos lapjában egyszerűen közre adat tíz sornyi közleményt, amely pofon vágja a magyar nemzeti önérzetet és felvilágosítja a tisztelt közvéleményt, hogy nevetséges minden nagyképűsködésünk; minket meg se kérdeznek, mi tőlünk nem függ semmi; ha a monarchiának szüksége van pénzre, mindkét állam kormánya egyszerű , mozgó nő. Amily mértékben könnyű szigorúan tudományos és egyben köznapian durva feleletet adni arra, hogy miben különbözik a nő a férfitól, ép oly nehéz, éles megfigyelő képességet és erős esztétikai érzéket megkövetelő feladat e különbség finomabb, rejtettebb elemeit földeríteni. Nem is szólva a női lejekről, amelynek szétfolyó, határokat nem ismerő világában a nemi különbség csak legszélesebb általánosságokként jelentkezik, már a női test is tömérdek olyan finom, világosan föl nem fogott, élesen ki nem emelkedő sajátsággal bír, amelyek összegezve mégis a nőiesség, a nőies megjelenés sajátos képét adják. Hisz mindenki érzi, hogy a nő egész mozgása, testalkata, arckifejezése eltér a férfiétől. Valami „je ne sais quoi“, valami inkább érzett, mint tudott varázsa van a női test vonalainak és járásának. Ami persze, mint minden, végeredményben mérhető, reális tényekre vezethető vissza A nő fejének például sajátos jellege van. És pedig nemcsak a hosszú haj s az áll és felső ajk szőrtelensége adja meg ezt a különséget. Ez megint csak a legdurvább, legnyilvánvalóbb eltérés a férfi fejétől. Kevésbbé szembeszökő ellenben a női koponya laposabbsága s csak azok, akik nemcsak az orr, száj, szem banális tájékain szoktak pillantásaikkal merengeni, hanem bejárják az egész női fejet, veszik észre a simára lefésült hajú s prerafaelista szépségű 01 év de Mérődé, képein a koponya e jellemző laposságát. Igaz, a nő szépségében a koponya, egyáltalában nem szerepel. Körvonalai még csak sejthetően sem érvényesülnek; sőt a homlok kicsinyítése, amelyre csomó női hajviselet hajlik, a koponya emelegesül álló részét is megfosztja a szerepléstől. Jellemző tulajdonsága még a női fejnek, hogy a szemek táján szélesebb, mint a férfiés az állnál keskenyebb. Talán ez az oka annak, hogy a nő általában nagyobb szeműnek látszik. Mindenesetre a szemtájék nála nagyobb helyet foglal el, mint a férfinél. Mindez persze milliméterek tizedrészén múlik. Ha antropológiai mérések meg is állapítanák esetleg azt a tényt, hogy a nő szeme átlagban valamivel nagyobb, mint a férfié, ez a különbség alig volna, egy milliméter. Csakhogy az emberi arc terén a millimétereken szépségcsodák meg éktelen rútságok fordulnak meg. A milói Vénus szemének, orrának, szájának végtelen csekély méret-változtatásával egy közönséges szolgálóvá volna változtatható. Egy női száj finom vagy közönséges vonala szerelmeket ébreszt vagy hagy szunnyadóban. „Petite ligne de la bouche, comment fait tu les grandes amours? — kérdezi egy finom és mély költő. Magának a női testnek egyes részletszépségeiről már szóltam. A férfiéhoz viszonyított arányairól is. Azonban a női test tartásának s mozgásának is megvannak bizonyos sajátos tulajdonságai, amelyek túlnyomóan a gyengébb nemnél lévén tapasztalhatók, a nő sajátos esztétikáját befolyásolják. Alapvető különbség nő és férfi közt az, hogy a férfi egyenesebben, emelkedettebben jár. Különösen a fiatal nőt, a hajadon leányt jellemzi, főleg ha a nevelés nem igyekszik ezt a hajlamot mesterségesen eltüntetni, a felsőtestnek túlzott előreesése. Vidéki bakfisok, parasztleánykák, a táncmesteri vagy anyai nevelés egyenesítő törekvéseitől érintetlen hajadonok szinte derékban megtörve jelennek meg. Hozzávéve ehez a lesütött szemet s a fejnek külön enyhe meghajlását, a nő bizonyos alázatos, megadó, szelíd jelleget nyer. Persze az asszonynál, sőt a sportoló, férfiasnak nevezett nevelést nyerő leánynál ez nem jelentkezik ily mértékben. Degenerált hiszterikáknál ellenben egész életükben érvényesül a felsőtestnek ez az előrehajlása s a nyakvonalnak megtörésével együtt ez ad ezeknek a nőknek bizonyos fáradt megtörtséget, mélabús hervatagságot, mely az érdekesség gözkörével vonja be őket. Nos, ez az egész költői képzetekkel felruházott tény valóságban sokkal prózaibb magyarázattal bír. A nőnek előrehajló, kissé megtört s a férfinak egyenes, teljesen emelkedett járása azt jelenti, hogy a férfi, ebből a szempontból legalább, az emberi fejlődés egy előrehaladottabb fokán áll, mint a nő. Eléggé ismert igazság, hogy az emberré válás egyik legfontosabb ténye az volt, hogy az inkább négy kézen bukdácsoló vagy mászkáló majomember két hátsó végtagjára, bízta a testhordás egész feladatát s az emelkedett testtartásra, a két lábon való járásra tért át. És ezért az emelkedett, egyenes járás egy sajátos emberi tulajdonság, akár csak a beszéd, meg a fejlett gondolkodás. Természetes, hogy a vízszintes derék átmenetekben lett merőlegessé s így érthető, hogy ma is az emberi faj keretén belül vannak csoportok, amelyek kevésbbé egyenes testtartásúak, mint más csoportok. Az alsóbbrendű népfajták, a négerek vagy mongolok például előrehajtottabban V ■■ ' £a. | wr S&f Budapest, 1909. XXXI évf. 232. (10.942) szám. Péntek, október 1 Előfizetési kft. * Szerkesztőség: Egész évre.... 28 k. — L ... I. emelet, Félévre . . .... 14 . — , ^ hová a lap szellemi részét Megjelenik békő feltételézés / ^. "szétküldésére vonatkozó fel« Budapest, Váci körut 78. A Pesti Hírlap mai száma 36 oldal.