Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 26-38. szám)
1910-02-01 / 26. szám
Budapest, 1910. XXXII. évf. 26. (11,045.) szám._________________Kedd, február 1. Szerkesztőség: Előfizetési árak* Budapest, Váci körut 78. Egész évre .... 28 k. — t, I. emelet. Félévre ..........U . , HM* H Hg 8 laP szellemi részét Negyedévre^ . _ ^ minden közlemény !* Megjelenik hétfő kivételével szétküldésére vonatkozó fel minden nap, szólalások intézendők. A képviselőház feloszlatása. A királyi kéziratoknak igen nagy hatalmuk van. Még akkor is, ha azoknak hatalmával visszaélnek. De azért annak a kormánynak az élettartama soha sem szokott hosszú lenni, amely kizárólag királyi kéziratokkal akar kormányozni. Kell ehez még egy kis ész is, aztán megvalósítható program, s mindenekfölött többség. Mindezen kormányzati kellékekből azonban eddig gróf Khuen-Héderváry csak királyi kéziratokat tudott produkálni. A kinevezésről szóló legfelsőbb kézirat után hamar kivágta zsebéből a készen tartott házelnapoló manuskriptumot. Ma pedig a hozzá közel álló újságokkal világgá kürtöltette, hogy holnap következik el a legszebb, legnagyobb és leghatalmasabb királyi kézirat, amit még Magyarországon nem produkált miniszterelnök, még a legtöbbször kinevezett miniszterelnök, Wekerle Sándor sem. Megírták erről a királyi kéziratról előre, hogy mi mindent fog tartalmazni, hogy igazolni fogja Ivhnen eljárását a múltban s felhatalmazza mindenre a jövőt illetőleg és legfőkép igazolni fogja a korábbi házelnapoló királyi kézirat törvényességét. Hétfőn este aztán elküldték szerkesztőségünkbe a király kabinetirodájának ezt a legújabb fogalmazványát. Lapunk más helyén közöljük, mégpedig szomorú kiábrándulással. El lehet erre mondani, hogy parturiunt monies et nascitur ridiculus mus. Vártunk egy nagy kiáltványt, melyet a nemzethez fog intézni a király, hogy beharangozzon Khuen választási hadjáratának. Kíváncsian lestük, hogyan fogja az egyik királyi kézirat a másik királyi kézirat törvényességét bebizonyítani. S íme, az előre hirdetett királyi tűzijátékból nem lett semmi. Picinyke kis fogalmazvány az egész kézirat, amely egyszerűen azt adja hírül, hogy a király fel fogja oszlatni a képviselőházat és az új választások elrendelése iránt elvárja az ő „kedves“ kormányának előterjesztését. Úgy látszik, tehát Bécsben nem olyan ostobák az emberek, mint a mai kormány szeretné, mert nem adtak Khuennek kortes királyi kéziratot, hanem csak egy egyszerű adminisztratív rendelkezést, amelyre úgy is el volt készülve mindenki. A király tehát él azzal a jogával, hogy feloszlatja a képviselőházat és új választásokat rendel el. A király felségjogát is azonban a törvény korlátai között volna csak szabad gyakorolni. Törvényeink pedig világosan rendelik, hogy az országgyűlést mindig csak olyan időszakban szabad feloszlatni megszavazott költségvetés hiányában, hogy az újoban összehívott országgyűlésnek még abban az esztendőben legyen módja a jövő évi költségvetés megszavazására. A Khuen-kabinet tehát olyan időpontban gyakoroltatja a királylyal felségjogait, amikor erre már a törvény nem adja meg az alkalmat. Miért nem oszlatta fel a képviselőházat a felség a múlt év őszén? Hiszen akkor is már válság volt. A Wekerle-kabinet áprilisban lemondott és módjában lett volna gróf Khuen-Héderváry Károlytakkor is kinevezni. S akkor nem lett volna törvénytelen a házfeloszlatás. A jámbor halandó, aki még komolyan veszi a törvényeket, nem tudja ennek az udvari politikának tulajdonképeni célját. Miért kellett minden áron rálépni a törvénytelen kormányzás útjára, miért kellett mesterségesen húzni a válság megoldását és az új kormány kinevezését? Holott ha a múlt év őszén látnak napvilágot a legutóbbi királyi kéziratok, akkor senkinek sem lehetett volna azok ellen semmi kifogása Az embernek azt kell föltételezni, hogy mesterségesen húzzák a dolgok gyökeres elintézését, mert azt hiszik, hogy a nemzetet kifárasztják s a közvélemény előtt unalmassá teszik majd a politikai küzdelmet. El kell ismernünk, hogy ennek a bécsi politikának észlelhetni már némi sikerét. Nagy lehangoltság uralkodik szerte az országban". De a választások mégis csak fölkeltik szunnyadó álmukból az embereket. S a lehető legszerencsétlenebb körülmények között rendezteti a király a választásokat. Khuen egész viselkedésén meglátszik, hogy ő felsége bizalmát még teljesen bírja. Megérzik az ama tónuson is, amelyet a miniszterelnök az öt interviewció külföldi újságírók előtt használ. Rettenetesen bízik a saját erejében és jövendőjében. Pedig valami nagy elbizakodottságra nincs oka. Először is a bécsi udvarnál minden államférfi nagy bizalomnak örvend, aki üres kézzel akarja Magyarországot kormányozni és le akarja igázni a nemzetet. Másodszor korai addig az elbizakodottság és önérzet, amíg el nem érkeztünk a választások első napjához. Láttunk mi már Khuennél különb legényt a választási küzdelemben teljesen letörni. Tisza István is elbizakodott volt, s mi lett a vége: Magyarország leghatalmasabb pártját megbuktatta. Ugyan ki hiszi el az országban, hogy a Ella regénye, Ella a tűz előtt ült egy nagy karosszékben, az öcscse pedig a kályhának támaszkodva ásítozott mellette. Éjfél után volt már és a kialvó parázs a kályhaellenző színes üvegén keresztül különös fényt vetett az Ella szép profiljára. A lány szerette az ilyen helyzeteket és nagyon tévedtek azok a rosszakarói, akik azt állították, hogy csak a nagyközönség számára tartogatja őket. Dehogy! A kályha és a színes üvegek fényhatását, a graciózus elhelyezkedést, könynyű kis alakja hatásos voltát a súlyos ónémet karosszékben: mindezt akkor tanulmányozta ki, amikor egyedül volt és folyton gyakorolta. Akár volt valaki a szobában, akár nem: Ella kecses főhajtással suhant az ablakhoz s hőmérőt megnézni, és fájdalmasan édes mosolylyal vett ki zsebkendőt a szekrényéből . . . Most hátravetette a fejét és tágranyitott, kényes szemmel bámult a tűzbe. — Semmi sem érdekes, — sóhajtotta — és én meg fogok halni . . . Az öcscse feléje fordította az unott kifejezésű, csinos, borotvált arcát. — Melyik? — kérdezte szakértőén, miközben végignézett a zsúr harctéren: a félig leszedett teásasztalokon, a tányérhalmokon, a földre dobott süteménypapírokon és a maradék sandwicheken, mintha, Sherlock Holmes módjára, ezekből a nyomokból szeretné valakinek a nevét kitalálni. — Egyik sem, — felelte a húga. — A férfiak nem képesek engem megérteni. A fiút nem indította meg ez a megrázó kijelentés. Lehet különben, hogy nem először hallotta. Érdeklődés nélkül jegyezte meg: — Úgy látszik, megint csütörtököt mondott valamelyik kombinációd. A leány nem felelt. A kezére hajtotta a fejét és tudta, hogy a haja most a füle mögött öt centiméternyi magasságig úgy csillog a tűzfényben, mint az izzó arany. — Csodálom, hogy semmi sem sikerül, — folytatta az ifjú joghallgató, miközben elismerő pillantást vetett az említett öt centiméternyi területre — mert szép vagy és a módszered, ha kissé elavult is, egyike a legjobbaknak . . . Ella hevesen fölkapta a fejét. — Épen ebben tévedsz, kedves Jancsi, — mondta, ezúttal egészen természetes, dühös keserűséggel. — A módszerem nem ér semmit. Kétszeri találkozás után nem vagyok többé érdekes. A mai fiatalemberek azt várják, hogy az embernek modern elvei legyenek és Wildeszerű aforizmákat mondjon. Az én kecses pózaim, meg az édes mosolygásom első pillantásra hatnak csak, azután megszokják és megunják őket. Ahoz pedig már késő van, hogy valami újabbat tanuljak . . . — Eltekintve attól, hogy nem is illenék az alakodhoz és a hajszínedhez . . . Jancsi elhallgatott és csöndben számolgatta, hány éves is most a nénje? A számolás eredményeképen aggódó hangon jegyezte meg: — Mit fogunk csinálni? Ella jó darabig hallgatott. Aztán kisleányos, félénk pirulással kérdezte: — Hogy tetszik neked Balogh Pista? Jancsi vállat, vont: — Nincs egyéb bajod, mint a mások férjein jártatni az eszedet? — Szép ember, — folytatta Ella zavartalanul — s nemes jellemű. Korán házasodott. A felesége nem érti meg . . . Jancsi most elővette a monokliját és a balszemére tette. Aztán odaállt a testvére elé és tetőtől-talpig végigmérte: — Te, — kérdezte olyan hangon, amelyben a megvetés épen annyi volt, mint az elismerés — miben töröd a fejedet? — Jó éjszakát, — mondta Ella halk, lágy hangon és titokzatos mosolygással. Aztán fehéren és lágyan, mint egy álomkép, besuhant a szobájába ... Másnap délben hirtelen vásárolni valója akadt és szokása ellenére egyedül ment el hazulról. Két óra után került csak haza és egész nap álmodó szemmel, szórakozottan jártkelt a lakásban. Jancsi délután az utcáról fölnézett az ablakába, a két ablak között, a belső balusztfüggönytől eltakarva, egy vázában két nagy, puha fehér rózsa állt. Este megkérdezte a lánytól: — Találkoztál valakivel ma délelőtt? Ella összeráncolta a homlokát, mintha gondolkodnék. — Senkivel, — felette tűnődve — csak Balogh Pistával. Dél felé véletlenül a törvényszéki épület előtt mentem el és ő épen akkor jött ki onnan az aktatáskájával. Megkért, hogy sétáljunk együtt egy darabig a Dunaparton. Azalatt elpanaszolta nekem a sorsát . . . — Panaszkodni nem férfias dolog. Ella szemében a nemes felháborodás szikrája lobbant fel. Festi Hixiap mai száma 40 old&L "" —....... ...................................................................................................................—