Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 26-38. szám)

1910-02-01 / 26. szám

Budapest, 1910. XXXII. évf. 26. (11,045.) szám._________________Kedd, február 1. Szerkesztőség: Előfizetési árak* Budapest, Váci­ körut 78. Egész évre .... 28 k. — t, I. emelet. Félévre ..........U .­­ , HM* H Hg 8 laP szellemi részét Negyedévre^ . _ ^ minden közlemény !* Megjelenik hétfő kivételével szétküldésére vonatkozó fel­ minden nap, szólal­ások intézendők. A képvisel­őház feloszlatása. A királyi kéziratoknak igen nagy hatal­muk van. Még akkor is, ha azoknak hatalmá­val visszaélnek. De azért annak a kormány­nak az élettartama soha sem szokott hosszú lenni, amely kizárólag királyi kéziratokkal akar kormányozni. Kell ehez még egy kis ész is, aztán megvalósítható program, s minde­­nekfölött többség. Mindezen kormányzati kellékekből azon­ban eddig gróf Khuen-Héderváry csak királyi kéziratokat tudott produkálni. A kinevezésről szóló legfelsőbb kézirat után hamar kivágta zsebéből a készen tartott házelnapoló ma­­nuskriptumot. Ma pedig a hozzá közel álló új­ságokkal világgá kürtöltette, hogy holnap következik el a legszebb, legnagyobb és legha­talmasabb királyi kézirat, amit még Magyar­­országon nem produkált miniszterelnök, még a legtöbbször kinevezett miniszterelnök, We­­kerle Sándor sem. Megírták erről a királyi kéziratról elő­re, hogy mi mindent fog tartalmazni, hogy igazolni fogja Ivhnen eljárását a múltban s felhatalmazza mindenre a jövőt illetőleg és legfőkép igazolni fogja a korábbi házelnapoló királyi kézirat törvényességét. Hétfőn este aztán elküldték szerkesztőségünkbe a király kabinetirodájának ezt a legújabb fogalmaz­ványát. Lapunk más helyén közöljük, még­pe­­­dig szomorú kiábrándulással. El lehet erre mondani, hogy parturiunt monies et nascitur ridiculus mus. Vártunk egy nagy kiáltványt, melyet a nemzethez fog intézni a király, hogy beharan­gozzon Khuen választási hadjáratának. Kí­váncsian lestük, hogyan fogja az egyik királyi kézirat a másik királyi kézirat törvényességét bebizonyítani. S íme, az előre hirdetett kirá­lyi tűzijátékból nem lett semmi. Picinyke kis fogalmazvány az egész kézirat, amely egysze­rűen azt adja hírül, hogy a király fel fogja oszlatni a képviselőházat és az új választások elrendelése iránt elvárja az ő „kedves“ kor­mányának előterjesztését. Úgy látszik, tehát Bécsben nem olyan ostobák az emberek, mint a mai kormány szeretné, mert nem adtak Khuennek kortes királyi kéziratot, hanem csak egy egyszerű adminisztratív rendelke­zést, amelyre úgy is el volt készülve mindenki. A király tehát él azzal a jogával, hogy feloszlatja a képviselőházat és új választáso­kat rendel el. A király felségjogát is azonban a törvény korlátai között volna csak szabad gyakorolni. Törvényeink pedig világosan ren­delik, hogy az országgyűlést mindig csak olyan időszakban szabad feloszlatni megsza­vazott költségvetés hiányában, hogy az újoban összehívott országgyűlésnek még abban az esztendőben legyen módja a jövő évi költség­­vetés megszavazására. A Khuen-kabinet te­hát olyan időpontban gyakoroltatja a király­­lyal felségjogait, amikor erre már a törvény nem adja meg az alkalmat. Miért nem oszlatta fel a képviselőházat a felség a múlt év őszén? Hiszen akkor is már válság volt. A Wekerle-kabinet április­ban lemondott és módjában lett volna gróf Khuen-Héderváry Károlyt­­akkor is kinevez­ni. S akkor nem lett volna törvénytelen a házfeloszlatás. A jámbor halandó, aki még komolyan veszi a törvényeket, nem tudja en­nek az udvari politikának tulajdonképeni cél­ját. Miért kellett minden áron rálépni a törvénytelen kormányzás útjára, miért kellett mesterségesen húzni a válság megoldását és az új kormány kinevezését? Holott ha a múlt év őszén látnak napvilágot a legutóbbi királyi kéziratok, akkor senkinek sem lehetett volna azok ellen semmi kifogása Az embernek azt kell föltételezni, hogy mesterségesen húzzák a dolgok gyökeres el­intézését, mert azt hiszik, hogy a nemzetet ki­fárasztják s a közvélemény előtt unalmassá teszik majd a politikai küzdelmet. El kell is­mernünk, hogy ennek a bécsi politikának észlelhetni már némi sikerét. Nagy lehangolt­­ság uralkodik szerte az országban". De a vá­lasztások mégis csak fölkeltik szunnyadó ál­mukból az embereket. S a lehető legszeren­csétlenebb körülmények között rendezteti a király a választásokat. Khuen egész viselkedésén meglátszik, hogy ő felsége bizalmát még teljesen bírja. Megérzik az ama tónuson is, amelyet a minisz­terelnök az öt interviewció külföldi újságírók előtt használ. Rettenetesen bízik a saját erejé­ben és jövendőjében. Pedig valami nagy elbi­zakodottságra nincs oka. Először is a bécsi udvarnál minden államférfi nagy bizalomnak örvend, aki üres kézzel akarja Magyarorszá­got kormányozni és le akarja igázni a nemze­tet. Másodszor korai addig az elbizakodottság és önérzet, amíg el nem érkeztünk a választá­sok első napjához. Láttunk mi már Khuennél különb legényt a választási küzdelemben tel­jesen letörni. Tisza István is elbizakodott volt, s mi lett a vége: Magyarország leghatalma­sabb pártját megbuktatta. Ugyan ki hiszi el az országban, hogy a Ella regénye, Ella a tűz előtt ült egy nagy karosszék­ben, az öcscse pedig a kályhának támaszkodva ásítozott mellette. Éjfél után volt már és a kialvó parázs a kályhaellenző színes üvegén keresztül különös fényt vetett az Ella szép profiljára. A lány szerette az ilyen helyzeteket és nagyon tévedtek azok a rosszakarói, akik azt állították, hogy csak a nagyközönség számára tartogatja őket. Dehogy! A kályha és a színes üvegek fényhatását, a graciózus elhelyezkedést, köny­­nyű kis alakja hatásos voltát a súlyos ónémet karosszékben: mindezt akkor tanulmányozta ki, amikor egyedül volt és folyton gyakorolta. Akár volt valaki a szobában, akár nem: Ella kecses főhajtással suhant az ablakhoz s hő­mérőt megnézni, és fájdalmasan édes mosoly­­lyal vett ki zsebkendőt a szekrényéből . . . Most hátravetette a fejét és tágranyitott, kényes szemmel bámult a tűzbe. — Semmi sem érdekes, — sóhajtotta — és én meg fogok halni . . . Az öcscse feléje fordította az unott kife­­jezésű, csinos, borotvált arcát. — Melyik? — kérdezte szakértőén, mi­közben végignézett a zsúr­ harctéren: a félig leszedett teásasztalokon, a tányér­halmokon, a földre dobott süteménypapírokon és a mara­­dék­ sandwicheken, mintha, Sherlock Holmes módjára, ezekből a nyomokból szeretné valaki­nek a nevét kitalálni. — Egyik sem, — felelte a húga. — A férfiak nem képesek engem megérteni. A fiút nem indította meg ez a megrázó kijelentés. Lehet különben, hogy nem először hallotta. Érdeklődés nélkül jegyezte meg: — Úgy látszik, megint csütörtököt mon­dott valamelyik kombinációd. A leány nem felelt. A kezére hajtotta a fejét és tudta, hogy a haja most a füle mögött öt centiméternyi magasságig úgy csillog a tűz­­fényben, mint az izzó arany. — Csodálom, hogy semmi sem sikerül, — folytatta az ifjú joghallgató, miközben elis­merő pillantást vetett az említett öt centimé­ternyi területre — mert szép vagy és a mód­szered, ha kissé elavult is, egyike a legjob­baknak . . . Ella hevesen fölkapta a fejét. — Épen ebben tévedsz, kedves Jancsi, — mondta, ezúttal egészen természetes, dühös keserűséggel. — A módszerem nem ér semmit. Kétszeri találkozás után nem vagyok többé érdekes. A mai fiatal­emberek azt várják, hogy az embernek modern elvei legyenek és Wilde­­szerű aforizmákat mondjon. Az én kecses pó­zaim, meg az édes mosolygásom első pillan­tásra hatnak csak, azután megszokják és meg­­unják őket. Ahoz pedig már késő van, hogy valami újabbat tanuljak . . . — Eltekintve attól, hogy nem is illenék az alakodhoz és a hajszínedhez . . . Jancsi elhallgatott és csöndben számol­gatta, hány éves is most a nénje? A számolás eredményeképen aggódó hangon jegyezte meg: — Mit fogunk­ csinálni? Ella jó darabig hallgatott. Aztán kis­leány­os, félénk pirulással kérdezte: — Hogy tetszik neked Balogh Pista? Jancsi vállat, vont: — Nincs egyéb bajod, mint a mások férjein jártatni az eszedet? — Szép ember, — folytatta Ella zavar­talanul — s nemes jellemű. Korán házaso­dott. A felesége nem érti meg . . . Jancsi most elővette a monokliját és a balszemére tette. Aztán odaállt a testvére elé és tetőtől-talpig végigmérte: — Te, — kérdezte olyan hangon, amely­ben a megvetés épen annyi volt, mint az elis­merés — miben töröd a fejedet? — Jó éjszakát, — mondta Ella halk, lágy hangon és titokzatos mosolygással. Aztán fehéren és lágyan, mint egy álomkép, besu­hant a szobájába ... Másnap délben hirtelen vásárolni való­ja akadt és szokása ellenére egyedül ment el hazulról. Két óra után került csak haza és egész nap álmodó szemmel, szórakozottan járt­kelt a lakásban. Jancsi délután az utcáról föl­nézett az ablakába, a két ablak között, a belső balu­sztfüggönytől eltakarva, egy vázában két nagy, puha fehér rózsa állt. Este megkérdezte a lánytól: — Találkoztál valakivel ma délelőtt? Ella összeráncolta a homlokát, mintha gondolkodnék. — Senkivel, — felette tűnődve — csak Balogh Pistával. Dél felé véletlenül a törvény­­széki épület előtt mentem el és ő épen akkor jött ki onnan az aktatáskájával. Megkért, hogy sétáljunk együtt egy darabig a Dunaparton. Azalatt elpanaszolta nekem a sorsát . . . — Panaszkodni nem férfias dolog. Ella szemében a nemes felháborodás szikrája lobbant fel. Festi Hixiap mai száma 40 old&L "" —....... ...................................................................................................................—

Next