Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 26-38. szám)
1910-02-01 / 26. szám
1910. február i., kedd. PESTI HÍRLAP be s a magyar házban szállt meg. Hétfőn délelőtt tííz órakor Daruváry Gézának, a kabinetiroda osztályfőnökének, látogatását fogadta, aki a kihallgatásra szóló meghívót hozta el neki. A miniszterelnök, aki közben a sajtó néhány képviselőjét fogadta, tizenegy órakor a külügyminisztériumba hajtatott s gróf Aerenthallal tanácskozott. • A miniszterelnök a királynál. Bécs, jan. 31. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnököt hétfőn az általános kihallgatások után fél egy órakor a király külön kihallgatáson fogadta. Ezen a kihallgatáson, amely fél óráig tartott, a miniszterelnök jelentést tett a vasárnapi minisztertanács határozatairól. Illetékes helyen felhatalmazást adtak annak közzétételére, hogy a király a minisztertanácsnak a miniszterelnök útján bemutatott előterjesztését kegyesen meghallgatta és jóváhagyta. Gróf Héderváry kihallgatása után a kabinetirodába ment s átvette a királyi kéziratot. A miniszterelnök a Hofburgból visszament a magyar házba.* Bécs, jan. 31. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök hétfőn délután egy óra tiz perckor tért vissza a magyar házba, ahol az egybegyűlt hirlapíróknak a következőket mondotta: — Kihallgatásom fél óráig tartott, ő felsége előterjesztéseimhez mindenben hozzájárulni és a legfelsőbb kéziratot, amelynek szövegét a tegnapi budapesti minisztertanács állapította meg, jóváhagyni és legmagasabb aláírásával ellátni méltóztatott. Gondoskodás történt arról, hogy a legfelsőbb kézirat szövege mát hétfőn, este a távirati irodák útján publikáltassék, úgy, hogy reggel, a hivatalos lappal egyidejűleg, a többi lapok is közölhessék. — Elutazása előtt tesz még látogatásokat excellenciád ? .— kérdezte egyik hírlapíró. — Kern, ma nem teszek több látogatást. Délután három órakor visszautazom Budapestre. Egyes újságírók szóbahozták, hogy a legfelsőbb királyi kézirat tartalmáról már közlések vannak forgalomban, amire a miniszterelnök mosolyogva megjegyezte: — Hiszen nem nehéz kitalálni. Ha az ember kérdéseket tesz, meg kell, hogy kapja rá a feleletet egy laptudósítónak arra a kérdésére, vajon a képviselői napidíjak ki vannak-e utalványozva, a miniszterelnök ezt válaszolta: — A képviselők, ha akarják, fölvehetik napidíjaikat, kényszeríteni őket erre természetesen nem lehet. — Nem gratulálsz? Még te sem kívánsz nekem boldogságot, amikor ennyi szenvedés és lelki harcután végre megtaláltam a páromat? — Gratulálni nem gratulálok. Hanem azt megmondhatom, kit találtál meg. Azt, akit kerestél: egy gyönge jellemű, éretlen lelkű embert, aki megházasodott, mielőtt a bolondságain túlesett volna s most, ahelyett, hogy a becsületes munkáján járna az esze, örökké nőkre gondol. Természetes, hogy az éretlen képzelete előtt mindegyik különbnek látszik, mint az az egy, aki az övé, és ha eddig mégis kitartott mellette, az csak azért történt, mert nem akadt eléggé lelkiismeretlen lányához, hogy kinyújtsa utána a kezét . . . — Én nem vagyok gonosz, — védekezett a leány szelíd, fájdalmas hangon. — Mit tehettem volna, mikor tudtam, hogy én vagyok a párja. Tudtam, hogy én vagyok az igazi, akit eddig hiába keresett . . . — Azaz, tudtad, hogy te is más vagy, nem a felesége, tehát az ő számára máris értékes. És azt is tudtad, hogy aki egyszer már megházasodott, másodszor könnyebben szánja rá magát, mint az, aki most próbálná először életében ... Ez az egész gyönyörűséges regényednek a kulcsa. — Te igazságtalan vagy irántam, — suttogta Ella sírástól elfojtott hangon. Jancsi vállat vont és kiment a szobából. A leány még egy darabig kényes szemmel ült a helyén, aztán sóhajtva felállt, bosztonlépésben körültáncolta a szobát és halkan dúdolva menyasszonyi hajviseleteket kezdett próbálgatni a tükör előtt . . . Bokor Malvin. Arra a kérdésre, hogy a horvátországi helyzet hogyan fog alakulni, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy a helyzet két-három napon belül tisztázódni fog, de előbb a bánnal kell tárgyalnia. Arra a másik kérdésre, hogy Horvátországban személyváltozások várhatók-e, a miniszterelnök azt felelte, hogy az sincs kizárva. A miniszterelnök, aki ezután ebédelni ment, délután 2 óra 55 perckor visszautazott Budapestre. * A képviselőház feloszlatása. Bécs, jan. 31. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök hétfői audienciája előtt azt a kijelentést tette, hogy a képviselőházat valószínűleg még március huszonnegyedike előtt fölosztaná. A miniszterelnök érintkezésbe szándékozik lépni az egyes vármegyék befolyásos elemeivel és e célból minden vármegyéből négy-öt emberrel tanácskozni fog, hogy a viszonyokról részletes tájékozódást szerezzen. Miután a képviselőház elnapolása és a küszöbön lévő föloszlatás hivatalos proklamálása által a helyzet tisztázódott, gróf Khuen- Héderváry már most hozzá fog látni a kormánypárt megalakilásához. Ez a párt hatvanhetes alapon fog állni és neve valószínüleg reformpárt lesz.* Khuen megérkezése. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök Bécsből hétfőn este hét óra öt perckor neje társaságában Budapestre érkezett. A pályaudvarról a Bristol-szállóban levő lakására hajtatott, majd a Nemzeti Társaskörbe ment. A várban levő miniszterelnöki palotába kedden költözik be. * Az elnapolás dátumának magyarázata. Félhivatalosan jelentik: Annak idején sok megjegyzést fűztek ahoz a körülményhez, hogy a képviselőház elnapolásának határideje épen március 24-re, nagycsütörtök napjára, volt kitűzve. Ez a körülmény, amelyhez annyi politikai következtetést fűztek, annak tulajdonítható, hogy a kormány január 1-én mutatkozott be a Háznak, e napon kért a Háztól két hónapra szóló indemnitást és ezért az elnapolást sem akarta egy nappal sem továbbra eszközöltetni, mert ameddig a Háztól kért indemnitás határideje terjedt volna. Ez az oka a március 24-iki terminus megállapításának, miközben elkerülte a miniszterelnök figyelmét, hogy március 24-ike ünnepnapra esik. várynak ellenben fölös számban ajánlják fel szolgálatukat számbavehető politikai egyéniségek. Gróf Khuen-Héderváry Károly és az alkotmánypárt között főképen abban van differencia, hogy ennek a pártnak tagjai mandátumuk garantálását kívánták tőle, amit a miniszterelnök csak megfelelő óvatossággal és rostálva tehet. Az ország tartózkodóan viselkedik a szélsőbal törekvéseivel szemben. A képviselők tekintélye teljesen lejárt a közvélemény előtt és az úgynevezett nemzeti ellenállás most teljesen lehetetlen. A miniszterelnök bízik a választások sikerében.“ * A fenti interview-val szemben félhivatalosan kijelentik, hogy az a nyilatkozat, amely szerint az alkotmánypárt bizonyos számú mandátumot követel, valamint az a további megjegyzés, hogy gróf Andrássy és gróf Tisza a politikai élettől vissza fognak vonulni, teljesen koholt és semmiképen nem áll az, hogy gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök a nyilatkozatokat tette volna. * Andrássy és az elnapolás. Khuen miniszterelnök több ujságnyilatkozatban azt jelentette ki, hogy gróf Andrássy Gyula „tudomással bírhatott“ az ő elnapolási szándákáról. Erre a kijelentésre gróf Andrássy Gyula a következőkben reflektál: — A gróf Khuen-Héderváryval folytatott beszélgetéseim során, legjobb emlékezetem szerint, a Ház elnapolásáról egyáltalán nem beszéltünk. Hogy ez a szó: házelnapolás, elő nem fordult, nem akarom állítani, bár nem emlékezem rá, de semmi esetre sem fordult elő oly gondolatmenet során, amelyből a miniszterelnök ily irányú konkrét terve és szándéka lett volna sejthető. Azt pedig a leghatározottabban állítom, hogy sem tőle, sem mástól előre sem azt nem hallottam, hogy most akarja elnapolni a Házat, sem azt, hogy miként, sem pedig, hogy menynyi időre. Így történt aztán, hogy engem a legnagyobb mértékben meglepett, amikor a miniszterelnök úr a Ház elnapolását elrendelő királyi kéziratot elővette. Én a bizalmatlansági szavazat után minden egyebet vártam volna, csak azt nem, hogy a miniszterelnök úr erre határozza el magát. Ha tehát a miniszterelnök úrnak az a véleménye, hogy én tudhattam e szándékáról, hát csakis annyira tudhattam, mint ahogy ez a lehetőség megfordulhatott mindazok fejében, akik politikával akár a képviselőházban, de akár csak a kávéházban is foglalkoznak. * Audiencia után. * Khuen Tiszáról és Andrássyról. A bécsi Mittagszeitung frankfurti távirat alapján közli gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterelnöknek egy nyilatkozatát, amelyet a Frankfurter Zeitung levelezője előtt legutóbb tett. A laptudósító azt a kérdést intézte a miniszterelnökhöz, igaz-e, hogy a választójog kérdését kikapcsolta programmjából. A miniszterelnök a Mittagszeitung szerint a következőket válaszolta: — A föltevés igen kicsinyes és abból a másik hírből származik, hogy én Tiszával és Andrássyval együtt operálnék. Mivel mindkét említett politikusnak az enyémtől eltérő nézete van a választójog kérdésében, most már, úgy látszik, azt hiszik az emberek, hogy én fogom a magam álláspontját feladni az övékkel szemben. Ez teljesen téves. Ellenkezően, én remélem, hogy ezeknek az uraknak az aggályait eloszlathatom a választói reform kérdése tekintetében. Ha ez nem sikerül, a választó reformtervezet benyújtásának időpontjáig — a tervezet egy éven belül készen lesz — akkor Tisza és Andrássy fognak félreállani. Én azt óhajtom, hogy a választóreform a parlamenti többség műve legyen, ép úgy, mint Ausztriában. A törvénytervezet részleteiről beszélni még korai volna, a fődolog most az intranzigens szélsőbaloldal elleni küzdelem, mert a parlamentnek ez a része semmi esetre sem képviseli a nemzet valódi felfogását. A Mittags-Zeitung jelentése szerint a Frankfurter Zeitung ehez a nyilatkozathoz még a következő információkat fűzi ,j Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök bizalommal van eltelve a jövő iránt és nem hogy a lemondás gondolatával foglalkoznék, de sőt nagyban készül a választásokra. Fejérvárynak nagy bajai voltak a főispáni állások betöltése körül és nehezen tudott csak félig-meddig elfogadható politikusokat is megnyerni céljai számára. Gróf Héder Vázsonyit egy új nemzeti küzdelem ellen. A Központi Demokrata Körben szombaton este nagy számban gyűltek össze a tagok, a párt képviselő és bizottsági tagjai, hogy dr Vázsonyi Vilmost a képviselőházban az általános választói jog mellett tartott beszédéért üdvözöljék. Az üdvözlő beszédet dr Fényes Samu író mondotta. Ezután Vázsonyi Vilmos, akit viharos ovációkkal fogadtak, felelt az üdvözlésre és többek között a következőket mondotta: — Részt vettünk’ az első nemzeti küzdelemben. Megálltunk a legexponáltabb helyen, ahol a legnagyobb volt a kormány és segélycsapatainak hatalma a fővárosban. Most újabb nemzeti küzdelmet hirdet a kürtszó. A múlt tapasztalatai után megnézzük a kezet, amely a kürtöt szorongatja és a szájat, amely belefút. Az első nemzeti küzdelem arra tanított minket, hogy a kürtösöknek csak a tüdejük volt elegendő a harsogtatásra, de nem volt bennük lélek, akarat és elszántság. A leszereléssel feladták mindazt, amiért küzdöttünk és a leszerelés után nyomban megváltoztak a hazafiság kritériumai. A küzdelem idején az volt hazafi, aki a magyar vezényszót követelte. A leszerelés után mindenkit darabontnak bélyegeztek, aki őket az elfelejtett jelszóra figyelmeztetni merte. Sőt, még nemrég is kigúnyolták gróf Andrássy Gyulát, aki a követelésről megfeledkezni nem akart. A küzdelem idején hazafi volt az, aki a létszámemelés ellen dörgött, a leszerelés után megállapították, hogy minden sarki hordár tudja azt a sarkigazságot, hogy a létszámemelés elkerülhetetlen. A harc idején merényletnek tartották a kvóta felemelését, a leszerelés után az lett hazaáruló, aki a kvóta felemelésének hazafias jelentőségét kellően méltányolni nem tudta. Harcba szálltunk a Tisza erőszakos házszabályrevíziója ellen, hogy azután a képviselőház egy maroknyi ellenzéke ellen mégis megcsináljon egy szigorú, ideiglenes házszabályreviziót. íme: mi lett a katonai programaiból, a házszabályrevizió elleni küzdelemből? És mi történt a harmadik eszmével? Mi lett az általános választói ____________________3