Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 26-38. szám)

1910-02-01 / 26. szám

1910. február i., kedd. PESTI HÍRLAP be s a magyar házban szállt meg. Hétfőn délelőtt tííz órakor Daruváry Gézának, a kabinetiroda osz­tályfőnökének, látogatását fogadta, aki a kihallga­tásra szóló meghívót hozta el neki. A miniszter­­elnök, aki közben a sajtó néhány képviselőjét fo­gadta, tizenegy órakor a külügyminisztériumba hajtatott s gróf Aerenthallal tanácskozott. •­ A miniszterelnök a királynál. Bécs, jan. 31. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nököt hétfőn az általános kihallgatások után fél egy órakor a király külön kihallgatáson fogadta. Ezen a kihallgatáson, amely fél óráig tartott, a mi­niszterelnök jelentést tett a vasárnapi miniszter­­tanács határozatairól. Illetékes helyen felhatalma­zást adtak­ annak közzétételére, hogy a király a minisztertanácsnak a miniszterelnök útján bemu­tatott előterjesztését kegyesen meghallgatta és jó­váhagyta. Gróf Héderváry kihallgatása után a kabinetirodába ment s átvette a királyi kéziratot. A miniszterelnök a Hofburgból visszament a ma­gyar házba.* Bécs, jan. 31. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök hétfőn délután egy óra tiz perckor tért vissza a magyar házba, ahol az egybegyűlt hirlapíróknak a következőket mondotta: — Kihallgatásom fél óráig tartott, ő felsége előterjesztéseimhez mindenben hoz­zájárulni és a legfelsőbb kéziratot, amelynek szövegét a tegnapi budapesti minisztertanács állapította meg, jóváhagyni és legmagasabb aláírásával ellátni méltóztatott. Gondoskodás történt arról, hogy a legfelsőbb kézirat szöve­ge mát hétfőn, este a távirati irodák útján publikáltassék, úgy, hogy reggel, a hivatalos lappal egyidejűleg, a többi lapok is közöl­hessék. — Elutazása előtt tesz még látogatásokat excellenciád ? .— kérdezte egyik hírlapíró. — Kern, ma nem teszek több látogatást. Délután három órakor visszautazom Buda­pestre. Egyes újságírók szóbahozták, hogy a legfel­sőbb királyi kézirat tartalmáról már közlések van­nak forgalomban, amire a miniszterelnök moso­lyogva megjegyezte: — Hiszen nem nehéz kitalálni. Ha az ember kérdéseket tesz, meg kell, hogy kapja rá a feleletet egy laptudósítónak arra a kérdésére, vajon a képviselői napidíjak ki vannak-e utalványozva, a miniszterelnök ezt válaszolta: — A képviselők, ha akarják, fölvehetik napidíjai­kat, kényszeríteni őket erre termé­szetesen nem lehet. — Nem gratulálsz? Még te sem kívánsz nekem boldogságot, amikor ennyi szenvedés és lelki harc­­után végre megtaláltam a pá­romat? — Gratulálni nem gratulálok. Hanem azt megmondhatom, kit találtál meg. Azt, akit kerestél: egy gyönge jellemű, éretlen lelkű em­bert, aki megházasodott, mielőtt a bolondsá­gain túlesett volna s most, a­helyett, hogy a becsületes munkáján járna az esze, örökké nőkre gondol. Természetes, hogy az éretlen képzelete előtt mindegyik különbnek látszik, mint az az egy, aki az övé, és ha eddig mégis kitartott mellette, az csak azért történt, mert nem akadt eléggé lelkiismeretlen lány­ához, hogy kinyújtsa utána a kezét . . . — Én nem vagyok gonosz, — védekezett a leány szelíd, fájdalmas hangon. — Mit te­hettem volna, mikor tudtam, hogy én vagyok a párja. Tudtam, hogy én vagyok az igazi, akit eddig hiába keresett . . . — Azaz, tudtad, hogy te is más vagy, nem a felesége, tehát az ő számára máris érté­kes. És azt is tudtad, hogy aki egyszer már megházasod­ott, másodszor könnyebben szánja rá magát, mint az, aki most próbálná először életében ... Ez az egész gyönyörűséges re­gényednek a kulcsa. — Te igazságtalan vagy irántam, — suttogta Ella sírástól elfojtott hangon. Jancsi vállat vont és kiment a szobából. A leány még egy darabig kényes szemmel ült a helyén, aztán sóhajtva felállt, bosztonlépés­­ben körültáncolta a szobát és halkan dúdolva menyasszonyi hajviseleteket kezdett próbál­gatni a tükör előtt . . . Bokor Malvin. Arra a kérdésre, hogy a horvátországi helyzet hogyan fog alakulni, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy a helyzet két-három na­pon belül tisztázódni fog, de előbb a bánnal kell tárgyalnia. Arra a másik kérdésre, hogy Horvát­országban személyváltozások várhatók-e, a miniszterelnök azt felelte, hogy az sincs ki­zárva. A miniszterelnök­, aki ezután ebédelni ment, délután 2 óra 55 perckor visszautazott Budapestre. * A képviselőház feloszlatása. Bécs, jan. 31. Gróf Khuen-Héderváry Károly minisz­terelnök hétfői audienciája előtt azt a kijelen­tést tette, hogy a képviselőházat valószínűleg még március huszonnegy­edike előtt fölosz­taná. A miniszterelnök érintkezésbe szándé­kozik lépni az egyes vármegyék befolyásos elemeivel és e célból minden vármegyéből négy-öt emberrel tanácskozni fog, hogy a viszonyokról részletes tájékozódást szerezzen. Miután a képviselőház elnapolása és a küszöbön lévő föloszlatás hivatalos proklam­á­­lása által a helyzet tisztázódott, gróf Khuen- Héderváry már most hozzá fog látni a kor­mánypárt megalakilásához. Ez a párt hat­vanhetes alapon fog állni és neve valószínüleg reform­párt lesz.* Khuen megérkezése. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök Bécsből hétfőn este hét óra öt perckor neje társaságában Budapestre érkezett. A pályaudvarról a Bristol-szállóban levő lakására hajtatott, majd a Nemzeti Társaskörbe ment. A várban levő mi­niszterelnöki palotába kedden költözik be. * Az elnapolás dátumának magyarázata. Félhivatalosan jelentik: Annak idején sok megjegyzést fűztek ahoz a körülményhez, hogy a képviselőház elnapolásának határideje épen már­cius 24-re, nagycsütörtök napjára, volt kitűzve. Ez a körülmény, amelyhez annyi politikai következte­tést fűztek, annak tulajdonítható, hogy a kormány január 1­­-én mutatkozott be a Háznak, e napon kért a Háztól két hónapra szóló indemnitást és ezért az elnapolást sem akarta egy nappal sem to­vábbra eszközöltetni, mer­t ameddig a Háztól kért indemnitás határideje terjedt volna. Ez az oka a március 24-iki terminus megállapításának, miköz­ben elkerülte a miniszterelnök figyelmét, hogy március 24-ike ünnepnapra esik. várynak ellenben fölös számban ajánlják fel szol­gálatukat számbavehető politikai egyéniségek. Gróf Khuen-Héderváry Károly és az alkotmány­párt között főképen abban van differencia, hogy ennek a pártnak tagjai mandátumuk garantálását kívánták tőle, amit a miniszterelnök csak megfe­lelő óvatossággal és rostálva tehet. Az ország tar­tózkodóan viselkedik a szélsőbal törekvéseivel szemben. A képviselők tekintélye teljesen lejárt a közvélemény előtt és az úgynevezett nemzeti ellen­állás most teljesen lehetetlen. A miniszterelnök bízik a választások sikerében.“ * A fenti interview-val szemben félhivatalosan kijelentik, hogy az a nyilatkozat, amely szerint az alkotmánypárt bizonyos számú mandátumot köve­tel, valamint az a további megjegyzés, hogy gróf Andrássy és gróf Tisza a politikai élettől vissza fognak vonulni, teljesen koholt és semmiképen nem áll az, hogy gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök a nyilatkozatokat tette volna. * Andrássy és az elnapolás. Khuen miniszterelnök több ujságnyilatkozat­­ban azt jelentette ki, hogy gróf Andrássy Gyula „tudomással bírhatott“ az ő elnapolási szándákáról. Erre a kijelentésre gróf Andrássy Gyula a követke­zőkben reflektál: — A gróf Khuen-Héderváryval folytatott be­szélgetéseim során, legjobb emlékezetem szerint, a Ház elnapolásáról egyáltalán nem beszéltünk. Hogy ez a szó: házelnapolás, elő nem fordult, nem aka­rom állítani, bár nem emlékezem rá, de semmi esetre sem fordult elő oly gondolatmenet során, amelyből a miniszterelnök ily irányú konkrét terve és szán­déka lett volna sejthető. Azt pedig a leghatározot­tabban állítom, hogy sem tőle, sem mástól előre sem azt nem hallottam, hogy most akarja elnapolni a Házat, sem azt, hogy miként, sem pedig, hogy meny­nyi időre. Így történt aztán, hogy engem a legna­gyobb mértékben meglepett, amikor a miniszterel­nök úr a Ház elnapolását elrendelő királyi kéziratot elővette. Én a bizalmatlansági szavazat után minden egyebet vártam volna, csak­ azt nem, hogy a minisz­terelnök­ úr erre határozza el magát. Ha tehát a miniszterelnök úrnak az a véleménye, hogy én tud­hattam e szándékáról, hát csakis annyira tudhattam, mint ahogy ez a lehetőség megfordulhatott mind­azok fejében, akik politikával akár a képviselőház­ban, de akár csak a kávéházban is foglalkoznak. * Audiencia után.­ ­ * Khuen Tiszáról és Andrássyról. A bécsi Mittagszeitung frankfurti távirat alapján közli gróf Khuen-Héderváry Károly mi­niszterelnöknek egy nyilatkozatát, amelyet a Frankfurter Zeitung levelezője előtt legutóbb tett. A laptudósító azt a kérdést intézte a miniszterel­nökhöz, igaz-e, hogy a választójog kérdését kikap­csolta programmjából. A miniszterelnök a Mittags­zeitung szerint a következőket válaszolta: — A föltevés igen kicsinyes és abból a másik hírből származik, hogy én Tiszával és Andrássyval együtt operálnék. Mivel mindkét említett politi­kusnak az enyémtől eltérő nézete van a választójog kérdésében, most már, úgy látszik, azt hiszik az emberek, hogy én fogom a m­agam álláspontját fel­adni az övékkel szemben. Ez teljesen téves. Ellen­kezően, én remélem, hogy ezeknek az uraknak az aggályait eloszlathatom a választói reform kérdése tekintetében. Ha ez nem sikerül, a választó reform­­tervezet benyújtásának időpontjáig — a tervezet egy éven belül készen lesz — akkor Tisza és Andrássy fognak félreállani. Én azt óhajtom, hogy a választóreform a parlamenti többség műve le­gyen, ép úgy, mint Ausztriában. A törvénytervezet részleteiről beszélni még korai volna, a fődolog most az intranzigens szélsőbaloldal elleni küzde­lem, mert a parlamentnek ez a része semmi esetre sem képviseli a nemzet valódi felfogását. A Mittags-Zeitung jelentése szerint a Frankfurter Zeitung ehez a nyilatkozathoz még a következő in­formációkat fűzi­ ,j Gróf Khuen-Héderváry miniszterelnök bi­zalommal van eltelve a jövő iránt és nem hogy a lemondás gondolatával foglalkoznék­, de sőt nagy­ban készül a választásokra. Fejérvárynak nagy bajai voltak a főispáni állások betöltése körül és nehezen tudott csak félig-meddig elfogadható poli­tikusokat is megnyerni céljai számára. Gróf Héder­ Vázsonyi­t egy új nemzeti küzdelem ellen. A Központi Demokrata Körben szombaton es­te nagy számban gyűltek össze a tagok, a párt kép­viselő és bizottsági tagjai, hogy dr Vázsonyi Vil­most a képviselőházban az általános választói jog mellett tartott beszédéért üdvözöljék. Az üdvözlő­ beszédet dr Fényes Samu író mondotta. Ezután Vá­­zsonyi Vilmos, akit viharos ovációkkal fogadtak, felelt az üdvözlésre és többek között a következőket mondotta: — Részt vettünk’ az első nemzeti küzdelem­ben. Megálltunk a legexponáltabb helyen, ahol a legnagyobb volt a kormány és segélycsapatainak ha­talma­ a fővárosban. Most újabb nemzeti küzdelmet hirdet a kürtszó. A múlt tapasztalatai után meg­nézzük a kezet, amely a kürtöt szorongatja és a szá­jat, amely belefút. Az első nemzeti küzdelem arra tanított minket, hogy a kürtösöknek csak a tüdejük volt elegendő a harsogtatásra, de nem volt bennük lélek, akarat és elszántság. A leszereléssel feladták mindazt, amiért küz­döttünk és a leszerelés után nyomban megváltoztak a hazafiság kritériumai. A küzdelem idején az volt hazafi, aki a magyar vezényszót követelte. A lesze­relés után mindenkit darabontnak bélyegeztek, aki őket az elfelejtett jelszóra figyelmeztetni merte. Sőt, még nemrég is kigúnyolták gróf Andrássy Gyulát, aki a követelésről megfeledkezni nem akart. A küzdelem idején hazafi volt az, aki a létszámeme­lés ellen dörgött, a leszerelés után megállapították, hogy minden sarki hordár tudja azt a sarkigazságot, hogy a létszámemelés elkerülhetetlen. A harc idején merényletnek tartották a kvóta felemelését, a lesze­relés után az lett hazaáruló, aki a kvóta felemelésé­nek hazafias jelentőségét kellően méltányolni nem tudta. Harcba szálltunk a Tisza erőszakos házsza­­bályrevíziója ellen, hogy azután a képviselőház egy maroknyi ellenzéke ellen mégis megcsináljon egy szigorú, ideiglenes házszabályreviziót. íme: mi lett a katonai programaiból, a házsza­­bályrevizió elleni küzdelemből? És mi történt a harmadik eszmével? Mi lett az általános választói ____________________3

Next