Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 39-49. szám)

1910-02-16 / 39. szám

Budapest, 1910. ________- XXXII. évf. 39. (11,05 v.) SZJrm. Szerda, február 16. *---------|— .......... - ~ L v ' ' ——— ...................................... ■ ................... —■——----------------------------—— Előfizetési Iraki Szerkesztőség*: Egész évre .... 28 k. — t. Budapest, Váci­ körut 78. _ I. emelet, vre.............. * * gprafik ■ fl hová a lap szellemi részét Negyedévre ... 7 „ — * tjm B&BBI O j|j|i|| O gsj EU fhetS minden közlemény imr Megjelenik hétfő kivételével TM ® TM " hová az előfizetések és a lap minden nap v­ezétküldésére vonatkozó fal* ___ ________________________ Szólalások intézendők. Liga-kötés. A magyar politikai nomenklatúra jófor­mán naponta gyarapodik egy-egy új, érdekes frázissal. A fúzió, koalíció, kooperáció után ma szerencsésen eljutottunk egy merőben új, né­­mikép meglepő politikai formulához, a li­gához. A Pesti Hírlap mai száma szolgált a nagy nyilvánosságnak egy pikáns politikai szenzációval, az általános választójogot ellen­ző liga megalakulásának hírével. Csodálatos, hogy ez a napi események közt mindenesetre legkimagaslóbb közéleti akció eddig elkerülte a máskülönben annyira szemfüles napisajtó figyelmét, holott a rávo­natkozó akták, a propagatív felhívás s maga a döntés tárgyát képező határozati javaslat is­­kinyomatva már napok óta közkézen forog majdnem az összes érdekelt mezőgazdasági és politikai körökben. Tudvalevőleg egy konzervatív választói reform érdekében vagyis a radikális általá­nos, titkos választói jog törvénynyé válása ellen küzdő, legelsősorban mágnás- és agrá­­rius-érdekeltségből való formális szövetségnek összekovácsolásáról van ennél a mozgalom­nál szó. Az akció élén a felhívás aláírói között ,gróf Dessewffy Aurél, gróf Tisza István, gróf Andrássy Gyula állanak, mellettük Bernáth Istvánnal egy csomó agrárius képviselő. A ligának pártonkivüli színezete van s úgy tetszik, az egész magyar társadalom konzervatív gondolkozású elemeit és rétegeit k­ívánja harcba állítani a közélet minden­­ütköző­helyén és mozzanatában a népjogok kiterjesztésének egyetemes haladási elve s az annak megfelelő radikális választójogi reform ellen. Mindenkinek s így a magyar föld urai­nak is elismerjük azt a természetes jogát, hogy a maga osztályérdekeit kézzel-lábbal ■védelmezze az ellene irányuló esetleges bom­lasztó kísérletekkel szemben. Ez az elnézés és kitűzés azonban csak addig a határig terjed, ahol a fegyverbe öltö­zött rendiség, osztályérdek nem érintkezik ellenségesen, megakasztólag az ország, a­­nemzet, az állam természetes fejlődési folya­matával, melyet mesterségesen védgátak közé szorítani, mesterséges zsilipekkel lecsapolni, átvágásokkal más mederbe terelni senkinek sincs megengedve. Meggyőződésünk szerint igen téves nyo­mokon indult meg ez a konzervatív liga, mikor a csak néhány évtizede magas lendü­­lésnek eredt új Magyarországot politikai, tár­sadalmi, kulturális és gazdasági tekintetben vissza akarja terelni az előző színleges job­bágyság tespedt, tunya tengéletének álló vi­zébe. Érdemlegesen az alakuló liga március­­19-ére összehívott gyűlése elé terjesztendő ha­tározati javaslat egynémely általános, de ép ez okon gyanús elvillogtatáson túl jóformán csak aprólékos megnyirbálási furfangokat tá­lal föl. Technikai nehézségek a 24 éves kor s az állandó, önálló lakhelyhez kötöttség. Ez a két önkényes kategória nyilván azt célozza, hogy pár százezerrel csökkentse a jövendő választók számát. Holott a világszerte majd általános­ságban bevett 21 éves korhatár nálunk is ép úgy fedi a politikai érettségnek azt a bizonyos minimumát, mint bármely más műveit or­szágban. Az állandó, önálló lakhely nálunk, ahol a röghöz kötött falusi paraszton túl alig is van valakinek megállapítható községi ille­tősége, a választási lajstromok összeállításánál tág teret nyitna a legellenőrizhetetlenebb ha­tósági és kortes-visszaéléseknek. Az értelmi cenzus bizonyos nemének vagy nemeinek épen a magyarság szupremá­­ciájának fentartása okán alig is van a nem­zetiségeken s a nemzetközi szociáldemokratá­kon túl elvi ellensége vagy ellenzéke. Csakhogy a konzervatív választójogi liga messzi túlmegy ezen az önvédelmi határ­vonalon, mikor a választói képességet az ér­telmiségen túl adócenzushoz, családi konszoli­dált állapothoz szeretné kötni. Ezen a ligárius bázison a magyar ér­telmiség kategóriája hamarosan arra a tiszti és cselédi állományra fog összezsugorodni, mely minden életföltételénél fogva, épen leg­szebb polgári jogának, közjogi kötelességének, a népképviselet megalkotásában való részvé­telének gyakorlásában ki lesz szolgáltatva az országbíró nagy urak kénye-kedvére. Ebből az alkalmazott, túlságosan egyez­ményes konzervatív választási reformból nem kérünk. Ellene s az ezt célzó ligának megala­kulása ellen a szabadelvű demokrácia jelében és nevében tiltakozunk. Fölöttébb különösnek találjuk, hogy a parlamenti és politikai átalakulásnak jele a Tavasz. Kék vászonruhában, kis fehér kötény­nyel a derekán, Irma a kertajtóban állt és kifelé nézett az útra. Mögötte egy hintán, a városi leány állt és teljes erejéből­­ repült. A hinta két erős akác között függött, egyszerű falusi hinta volt, de kitűnően lehetett vele szállni, a lom­bok között, a napsugárban, a szikrázó tavaszi levegőben. — Irma, — mondta a városi leány — te azért nézel az útra, mert bizonyosan őt várod. És tovább repült. Irma visszafordult és az unokahúgára nézett. Csak két év különbség volt köztük. Irma tizenhat éves volt, Emma tizenöt. Mind a ketten izmosak és csaknem egészen kifejlettek voltak. Irma szőke, Emma fekete. — Te, — mondta a falusi lány kedvet­lenül — miért beszélsz folyton róla, arról az utálatosról? — Béla utálatos? — kérdezte a másik — nem tudtam. Én semmi utálatost nem láttam rajta, — különösen ha lovon ül. — ügy, neked tetszik, ha lovon ül? Én nem vettem észre, hogy lovon csinosabb. — Mindenképen csinos, — mondta a városi leány — hogy van, hogy ezt te nem látod? Irma a hinta felé ment, elkapta az egyik kötelét, hogy a hinta megrázkódott bele és át­ölelte az unokatestvérét. — Nekem csak te tetszel, — mondta ra­jongással — senki más a világon. ' ' ». , 1 ..IM 1 1........T”1 ........................ Megcsókolták egymást a fiatal leányok túlzott hevességű csókjával, ami úgy csattogott az ajkukon, mint egy különös madárdal. Alig egy hete hogy megismerkedtek. A városi lány a szüleivel jött Irmáékhoz látoga­tóba és a rokonok nagy körtére Emmát ott­­hagyák egy pár hétre. A két leány három nap alatt a képtelenségig összebarátkozott. Reggel­től estig együtt voltak, egy szobában aludtak, egy tányérból ettek, egy pohárból ittak, folyton csókolóztak. Emma már a harmadik napon megtud­ta, hogy Irma, ha tizennyolc esztendős lesz, férjhez fog menni Bélához. Béla mindennap átjött lovon a szomszéd birtokról, hogy udva­roljon Irmának. Ez az udvarlás abból állt, hogy beültek hármasban az egyik lugasba s ott a világ leg­unalmasabb dolgairól beszélgettek, miközben Béla kivette gomblyukából a beletűzött szegfűt és átadta Irmának. — Hát ez a szerelem? — gondolta a vá­rosi leány — milyen unalmas! Este megkérdezte az unokanővérét. — Te szerelmes vagy bele? De igazán? Úgy, ahogy a regényekben áll? És Irma nyugodtan bólintott a fejével: igen. — Akkor hát miért nem csókol­óztok? — kérdezte Emma. — Majd fogunk csókolózni, ha már meg­esküdtünk — mondta Irma. — Előbb nem? — Minek csókolózni előbb? — mondta Irma. A kisebbik leány elgondolkozott és nem szólt . . . Most Irma is fölállt a hintára és egyik kezével a kötelet fogva, a másik karját a ro­kona dereka köré fonva, csöndesen himbálóz­tak a napon. — Miért mondod, hogy utálatos? — kezdte megint a kisebbik leány — hiszen szén­fekete bajusza van és kék szemei — az ilyesmi ritkaság. — úgy! Nem tudtam. Én ki nem állha-­ tom. Egy férfit sem állhatok ki. Mind utála­tosak. — Akkor hát ne menj hozzá. Miért mész hozzá? — Csak úgy. Ha majd a felesége leszek és gyermekeim lesznek, szeretni fogom. — Előbb nem? — Előbb nem. A mama azt mondja, hogy elég akkor is. Ő sem állhatta ki a papát, mikor hozzá ment és most mégis nagyon bol­dogok ... A hinta csöndesen szállt. A két fiatal leány összefonódott teste rithmikusan lengett a levegőben. A városi leány szólt. — Nekem, ha férjhez megyek, nem lesz­nek gyermekei.­ — Honnan tudod? — kérdezte csodál­kozva a nagyobbik leány. — Csak úgy gondolom. Ismered Ilona nénit, aki Párizsban lakik? A második unoka az én mamámmal. Látnád, milyen szép és mi­lyen slussza van! A mama azt mondta, könnyű Ilonának, soha sem voltak gyermekei! Kép­zeld, sokkal idősebb , mint a mama! Irma mosolygott és most mindkettőjük fantáziája ott szállt a párizsi rokon gyermek­telen és karcsú alakja körül. A4. Pesti Hírlap mai száma 40 oldal

Next