Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 39-49. szám)
1910-02-16 / 39. szám
Budapest, 1910. ________- XXXII. évf. 39. (11,05 v.) SZJrm. Szerda, február 16. *---------|— .......... - ~ L v ' ' ——— ...................................... ■ ................... —■——----------------------------—— Előfizetési Iraki Szerkesztőség*: Egész évre .... 28 k. — t. Budapest, Váci körut 78. _ I. emelet, vre.............. * * gprafik ■ fl hová a lap szellemi részét Negyedévre ... 7 „ — * tjm B&BBI O j|j|i|| O gsj EU fhetS minden közlemény imr Megjelenik hétfő kivételével TM ® TM " hová az előfizetések és a lap minden nap vezétküldésére vonatkozó fal* ___ ________________________ Szólalások intézendők. Liga-kötés. A magyar politikai nomenklatúra jóformán naponta gyarapodik egy-egy új, érdekes frázissal. A fúzió, koalíció, kooperáció után ma szerencsésen eljutottunk egy merőben új, némikép meglepő politikai formulához, a ligához. A Pesti Hírlap mai száma szolgált a nagy nyilvánosságnak egy pikáns politikai szenzációval, az általános választójogot ellenző liga megalakulásának hírével. Csodálatos, hogy ez a napi események közt mindenesetre legkimagaslóbb közéleti akció eddig elkerülte a máskülönben annyira szemfüles napisajtó figyelmét, holott a rávonatkozó akták, a propagatív felhívás s maga a döntés tárgyát képező határozati javaslat iskinyomatva már napok óta közkézen forog majdnem az összes érdekelt mezőgazdasági és politikai körökben. Tudvalevőleg egy konzervatív választói reform érdekében vagyis a radikális általános, titkos választói jog törvénynyé válása ellen küzdő, legelsősorban mágnás- és agrárius-érdekeltségből való formális szövetségnek összekovácsolásáról van ennél a mozgalomnál szó. Az akció élén a felhívás aláírói között ,gróf Dessewffy Aurél, gróf Tisza István, gróf Andrássy Gyula állanak, mellettük Bernáth Istvánnal egy csomó agrárius képviselő. A ligának pártonkivüli színezete van s úgy tetszik, az egész magyar társadalom konzervatív gondolkozású elemeit és rétegeit kívánja harcba állítani a közélet mindenütközőhelyén és mozzanatában a népjogok kiterjesztésének egyetemes haladási elve s az annak megfelelő radikális választójogi reform ellen. Mindenkinek s így a magyar föld urainak is elismerjük azt a természetes jogát, hogy a maga osztályérdekeit kézzel-lábbal ■védelmezze az ellene irányuló esetleges bomlasztó kísérletekkel szemben. Ez az elnézés és kitűzés azonban csak addig a határig terjed, ahol a fegyverbe öltözött rendiség, osztályérdek nem érintkezik ellenségesen, megakasztólag az ország, anemzet, az állam természetes fejlődési folyamatával, melyet mesterségesen védgátak közé szorítani, mesterséges zsilipekkel lecsapolni, átvágásokkal más mederbe terelni senkinek sincs megengedve. Meggyőződésünk szerint igen téves nyomokon indult meg ez a konzervatív liga, mikor a csak néhány évtizede magas lendülésnek eredt új Magyarországot politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági tekintetben vissza akarja terelni az előző színleges jobbágyság tespedt, tunya tengéletének álló vizébe. Érdemlegesen az alakuló liga március19-ére összehívott gyűlése elé terjesztendő határozati javaslat egynémely általános, de ép ez okon gyanús elvillogtatáson túl jóformán csak aprólékos megnyirbálási furfangokat tálal föl. Technikai nehézségek a 24 éves kor s az állandó, önálló lakhelyhez kötöttség. Ez a két önkényes kategória nyilván azt célozza, hogy pár százezerrel csökkentse a jövendő választók számát. Holott a világszerte majd általánosságban bevett 21 éves korhatár nálunk is ép úgy fedi a politikai érettségnek azt a bizonyos minimumát, mint bármely más műveit országban. Az állandó, önálló lakhely nálunk, ahol a röghöz kötött falusi paraszton túl alig is van valakinek megállapítható községi illetősége, a választási lajstromok összeállításánál tág teret nyitna a legellenőrizhetetlenebb hatósági és kortes-visszaéléseknek. Az értelmi cenzus bizonyos nemének vagy nemeinek épen a magyarság szupremáciájának fentartása okán alig is van a nemzetiségeken s a nemzetközi szociáldemokratákon túl elvi ellensége vagy ellenzéke. Csakhogy a konzervatív választójogi liga messzi túlmegy ezen az önvédelmi határvonalon, mikor a választói képességet az értelmiségen túl adócenzushoz, családi konszolidált állapothoz szeretné kötni. Ezen a ligárius bázison a magyar értelmiség kategóriája hamarosan arra a tiszti és cselédi állományra fog összezsugorodni, mely minden életföltételénél fogva, épen legszebb polgári jogának, közjogi kötelességének, a népképviselet megalkotásában való részvételének gyakorlásában ki lesz szolgáltatva az országbíró nagy urak kénye-kedvére. Ebből az alkalmazott, túlságosan egyezményes konzervatív választási reformból nem kérünk. Ellene s az ezt célzó ligának megalakulása ellen a szabadelvű demokrácia jelében és nevében tiltakozunk. Fölöttébb különösnek találjuk, hogy a parlamenti és politikai átalakulásnak jele a Tavasz. Kék vászonruhában, kis fehér köténynyel a derekán, Irma a kertajtóban állt és kifelé nézett az útra. Mögötte egy hintán, a városi leány állt és teljes erejéből repült. A hinta két erős akác között függött, egyszerű falusi hinta volt, de kitűnően lehetett vele szállni, a lombok között, a napsugárban, a szikrázó tavaszi levegőben. — Irma, — mondta a városi leány — te azért nézel az útra, mert bizonyosan őt várod. És tovább repült. Irma visszafordult és az unokahúgára nézett. Csak két év különbség volt köztük. Irma tizenhat éves volt, Emma tizenöt. Mind a ketten izmosak és csaknem egészen kifejlettek voltak. Irma szőke, Emma fekete. — Te, — mondta a falusi lány kedvetlenül — miért beszélsz folyton róla, arról az utálatosról? — Béla utálatos? — kérdezte a másik — nem tudtam. Én semmi utálatost nem láttam rajta, — különösen ha lovon ül. — ügy, neked tetszik, ha lovon ül? Én nem vettem észre, hogy lovon csinosabb. — Mindenképen csinos, — mondta a városi leány — hogy van, hogy ezt te nem látod? Irma a hinta felé ment, elkapta az egyik kötelét, hogy a hinta megrázkódott bele és átölelte az unokatestvérét. — Nekem csak te tetszel, — mondta rajongással — senki más a világon. ' ' ». , 1 ..IM 1 1........T”1 ........................ Megcsókolták egymást a fiatal leányok túlzott hevességű csókjával, ami úgy csattogott az ajkukon, mint egy különös madárdal. Alig egy hete hogy megismerkedtek. A városi lány a szüleivel jött Irmáékhoz látogatóba és a rokonok nagy körtére Emmát otthagyák egy pár hétre. A két leány három nap alatt a képtelenségig összebarátkozott. Reggeltől estig együtt voltak, egy szobában aludtak, egy tányérból ettek, egy pohárból ittak, folyton csókolóztak. Emma már a harmadik napon megtudta, hogy Irma, ha tizennyolc esztendős lesz, férjhez fog menni Bélához. Béla mindennap átjött lovon a szomszéd birtokról, hogy udvaroljon Irmának. Ez az udvarlás abból állt, hogy beültek hármasban az egyik lugasba s ott a világ legunalmasabb dolgairól beszélgettek, miközben Béla kivette gomblyukából a beletűzött szegfűt és átadta Irmának. — Hát ez a szerelem? — gondolta a városi leány — milyen unalmas! Este megkérdezte az unokanővérét. — Te szerelmes vagy bele? De igazán? Úgy, ahogy a regényekben áll? És Irma nyugodtan bólintott a fejével: igen. — Akkor hát miért nem csókolóztok? — kérdezte Emma. — Majd fogunk csókolózni, ha már megesküdtünk — mondta Irma. — Előbb nem? — Minek csókolózni előbb? — mondta Irma. A kisebbik leány elgondolkozott és nem szólt . . . Most Irma is fölállt a hintára és egyik kezével a kötelet fogva, a másik karját a rokona dereka köré fonva, csöndesen himbálóztak a napon. — Miért mondod, hogy utálatos? — kezdte megint a kisebbik leány — hiszen szénfekete bajusza van és kék szemei — az ilyesmi ritkaság. — úgy! Nem tudtam. Én ki nem állha- tom. Egy férfit sem állhatok ki. Mind utálatosak. — Akkor hát ne menj hozzá. Miért mész hozzá? — Csak úgy. Ha majd a felesége leszek és gyermekeim lesznek, szeretni fogom. — Előbb nem? — Előbb nem. A mama azt mondja, hogy elég akkor is. Ő sem állhatta ki a papát, mikor hozzá ment és most mégis nagyon boldogok ... A hinta csöndesen szállt. A két fiatal leány összefonódott teste rithmikusan lengett a levegőben. A városi leány szólt. — Nekem, ha férjhez megyek, nem lesznek gyermekei. — Honnan tudod? — kérdezte csodálkozva a nagyobbik leány. — Csak úgy gondolom. Ismered Ilona nénit, aki Párizsban lakik? A második unoka az én mamámmal. Látnád, milyen szép és milyen slussza van! A mama azt mondta, könnyű Ilonának, soha sem voltak gyermekei! Képzeld, sokkal idősebb , mint a mama! Irma mosolygott és most mindkettőjük fantáziája ott szállt a párizsi rokon gyermektelen és karcsú alakja körül. A4. Pesti Hírlap mai száma 40 oldal