Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 39-49. szám)

1910-02-16 / 39. szám

4. tényezője között azt a harraoniá­t, amelynek fentartá­sára minden hazáját szerető embernek törekednie kell. De van még egy tanulság, még­pedig az, hogy nem lett volna szabad az évtizedes uralom alatt telje­sen szem elől téveszteni a népjogok fejlesztését és ezzel előidézni azt a helyzetet, hogy a magyar nemzet hege­móniája , a választási törvény reformjával alulról is, fölülről is folytonosan fenyegethető legyen. Ezen múltból okulva nem a megadás által kel­tett látszólagos békét kellene igyekezni előidézni, h­anem­ azoknak, akik a korona bizalmával bírnak, minden erejü­ket meg kellene feszíteniök abban az irányban, hogy a nemzeti vágyódások terén legalább oly minimum legyen elérhető­, amely a megelégedés békéjét biztosíthassa. Mert az ilyen békében élő és dolgozó nemzet munkája sokkal eredményesebb, mint azé a nemzeté, amely a rezignáció elfásultságában sorvadva dolgozik. * Az új kormánypárt. — Az alkotmánypárti csatlakozók tanácskozása. — Gróf Zichy János, Návay Lajos és Szilasy Zoltán orsz. képviselők kedd délelőtt 11 órára érte­kezletre hívták egybe a volt alkotmánypárt több tagját, hogy a jövőben való politikai maguk tartá­­sa dolgában határozzanak. Az értekezleten megje­lentek az összeh­ívókon kívül: Badinyi Lajos, Bur­­dia Szilárd, Ciocan János, Csepreghy István, Gzi­­bur Bertalan, Czobor László, báró Dániel Tibor, Emődy József, Heinrich Antal, gróf Karátsonyi Jenő, László Mihály, Markbreit Gyula, Markhot Aladár, Mihalovich Endre, Nyegre László, Péscha Miklós, Péchy Zsigmond, Raisz Aladár, Szinyei- Merse Félix, Szivák Imre, Teszelszky József, Ehling Leó, Siegescu József orsz. képviselők, továbbá gróf Apponyi Géza főrendiházi tag, Cserny Károly és Hagara Viktor. Megjelent a konferencián Jekelfalussy, volt honvédelmi miniszter is, de pusztán mint „kiváncsi érdeklődő.“ Az értekezletet gróf Zichy János nyitotta meg, s bejelentette, hogy Návay Lajossal és Szi­lasy Zoltánnal együtt a cégből hivta össze a volt al­kotmánypárt több tagját, hogy a politikai maga­tartásuk dolgában határozzanak; fölkérte a jegyző­könyv vezetésére dr Heinrich Antalt. Az értekezlet összehívásának részletes indo­kait gróf Zichy János kérésére Návay Lajos fejtet­te ki a következő beszédben: — Meg vagyok róla győződve, hogy azok­ a férfiak, akik a nehéz helyzet súlyos viszonyai kö­zött a maguk igaz hazafias érzését, munkaképessé­gét, komolyságát az ország viszonyainak irányításá­ba beleviszik, ezt csupán a nemzeti alapból kifo­lyóan tehetik, mert arra kell törekedniök, hogy Magyarország konszolidációját, megerősödését nem egyes jelszavak hangoztatásával ,hanem a minden­napi élet szükségleteit szolgáló komoly munkával keressék. (Helyeslés.) Ha ez az új pártalakulásnak kiinduló­pontja, akkor azt hiszem, hogy minden be­megállapodás jött létre a két leány között. Dél­után pontosan beállított Béla. Most is csak egy szá­­ virág volt a gomblyukában, a virá­got most is Irmának nyújtotta át, a leány azonban merő tapintatból a virágot az aszta­lon felejtette, ahonnan később Emma látszó­lag véletlenül fölvette és játszott vele. A fiú ezt észrevette és zavarba jött. Egy­általán nem tudta, hogyan viselkedjék Emmá­val szemben, akin bizonyos ünnepélyes han­gulat látszott , akinek a haja szokatlanul ko­molyan volt hátrafésülve. Megint uzsonnáztak a tornácon, mint rendesen és uzsonna után Emma észrevétle­nül elosont az asztal mellől, lekisérte Irma anyját a kertbe és gondolta magában: — Most, most beszélni fognak egymás­sal é­s Irma meg fogja mondani. . . Alig várta, hogy ez a beszélgetés meg­történjen. Nagyon izgatott volt és a szive ren­detlenül dobogott, ha arra gondolt, hogy Ir­ma át fogja adni az üzenetet. Hogy ő imádja! Talán nem is így kellett volna mondani? Mindegy, már megtörtént és nem lehet rajta többé változtatni. Egy óra múlva Béla elment, de ő és Ir­ma nem beszélhettek egymással, mert az Ir­ma anyja mindig köztük volt. Meg kellett vár­­niok az estét, amikor bemehettek a szobájuk­ba és lefeküdhettek. — Nos? — kérdezte a kicsi, mikor az ajtó becsukódott mögöttük és végre egyedül voltak. , , A nagyobbik leány szomorúan nézett és elületes, komoly, tisztességes magyar embernek he­lye lehet ebben a pártban és azt az érzékenységet, azokat a szubjektív érzelmeket, amelyek e csatlako­zás gátlóiként jelentkezhetnek, el kell némítanunk. (Igaz, úgy van!) A magam részéről — csak a ma­gam nevében szólok — amikor elhatároznám maga­ , iint arra a lépésre, hogy ebben az új, nézetem sze­­­­rint hazánk és nemzetünk jövőjét biztosító mun­kában részt vegyek, engem nem hat át más, mint az a tudat, hogy nem egyéni aspirációkat és ambí­ciókat viszek oda át, csupán csak annak a köteles­ségnek érzetét, amely minden magyar ember előtt áll, hogy minél nehezebb és súlyosabb az idő, an­­n­ál kevésbbé szabad keresni a diszharmónia pont­jait, hanem meg kell keresni a harmónikus együtt­működés lehetőségeit, főképen ott, ahol azok előt­tünk állanak. (Élénk helyeslés.) Az új párt programmjának részleteiről még nem­ szólhatunk, de azokban az általános irányel­vekben, amelyek abba foglalva vannak, megnyug­vást találhatunk, mert megtaláljuk abban a közjo­gi alapot, megtaláljuk a nemzeti munkára való ko­moly törekvést s végre azt a szabadelvű, liberális fölfogást is, amely mindenkor áthatott valamennyi­ünket s amelyhez hívek akarunk maradni továbbra is. (Élénk tetszés.) Fájdalom, a mi pártunknak, a volt alkotmánypártnak összes tagjai a maguk egy­ségében nem léphetnek ide s nélkülözünk soraink­ban sokakat, akiket szeretnénk itten tudni, de ez legfölebb csak egyéni szempontból lehet sajnála­tos ránk, ami tárgyilagos elbírálásunk független­ségét azonban nem érinti. Nekünk a mi benső lel­kiismeretünket kell követnünk , ha tisztában va­gyunk azzal, hogy csak akkor lépünk erre az útra, ha komoly nemzeti munkát teljesíthetünk, akkor ebben nem tartóztathat vissza bennünet az, hogy mások egyéni szempontjaik miatt nem követtek bennünket. A mi szándékunk tiszta, ezt jelképezi az is, hogy amennyiben az új alakulás a mi részvé­telünkkel létrejön, természetesen olyan programm alapján, amelyhez mindnyájan megnyugvással já­rulhatunk hozzá, akkor természetszerűen mi sem alkothatunk ott külön csoportot, hanem beállunk a sorba s végezzük munkánkat, ahogy azt végezhetni nekünk Isten adta. (Helyeslés.) Csak nagyjából akartam körvonalazni azt az álláspontot, amely ar­ra az elhatározásra vezetett, hogy az adott viszo­nyokkal számolva, számolva azzal, hogy az alkot­mánypárt föntartása nem volt továbbra biztosítha­tó, arra határoztam el magamat, hogy amennyiben az új párt programmjával egyénileg találkozhatom, ahoz csatlakozom. Amennyiben tisztelt barátaim hasonló nézetet fognak kifejezni, meg kell beszél­nünk azokat a modalitásokat, amelyek között e pro­gramm megalkotásában részt venni óhajtunk. Eze­ket óhajtottam szíves figyelmükbe ajánlani. Gróf Zichy János elnök indítványt tett arra nézve, hogy küldjön ki az értekezlet háromtagú bi­zottságot, amely az alakuló új párt programmkészí­­tő bizottságával érintkezésbe lépjen és megállapod­jék. Emődy József hozzájárul az elnöki indítványá­hoz és sajnálkozását fejezi ki, hogy az értekezlet tagjai nincsenek abban a helyzetben, hogy az új alakulás kibocsátott felhívását aláírhatták volna. — Azt mondta . . . Megakadt és nem tudta,, hogy folytassa. — Elmondtál neki mindent? — Mindent. — Mit felelt? Irma nagyon zavart lett. — Kacagott, — felelte halkan. A kis leány arca bíborvörös lett. — És miért kacagott? — Azt mondta, hogy az egész dolog egy nagy bolondság. — Bolondság? Hogyan? — Én mondtam neki a csókot. Azt mondta, az csak tréfa volt. Ő maga sem tud­ta, hogy miért csókolt meg és hogy annak nincs semmi jelentősége. — Azt mondta . . . — Hogy az ilyesmi megtörténik néha. Hogy a papa is mielőtt a mamát elvette, meg­csókolt más leányt, hogy ebben nincs semmi különös. Azt mondta, hogy te . . . igen, azt mondta, hogy te . . . hogy jobb lett volna, ha hallgatsz erről és nem beszélsz róla nekem és hogy . . .­­—Nem fog elvenni engem . . . — Nem. Azt mondtam neki, hogy én szí­vesen lemondok róla Erre megharagudott és goromba lett. Erre nagyon összevesztünk, mert olyanokat mondott rólad, ami nem illett. — Mit mondott? — Hogy te nagyon is korán kezded . . . azt mondta, soha sem venne feleségül ilyen leányt, mint te vagy ... Ezenközben levetkőztek és lefeküdtek az Markbreit Gyula a választói jog kérdését érintette s kifejezte azt a reményét, hogy az uj párt választójogi programm­ja az alkotmánypárt e kér­désben vallott fölfogásának meg fog felelni. Gróf Zichy János elnök ezután föltette szava­zásra a kérdést s az értekezlet egyhangúlag elha­tározta a háromtagú bizottság kiküldését s tagjai­ul gróf Zichy Jánost, Návay Lajost és Szilasy Zol­tánt jelölte ki. Az értekezlet ezzel véget ért. — Újabb csatlakozok. — Az est folyamán újra fent jártak: a délelőtti értekezlet résztvevői a volt alkotmánypárt helyi­ségében, ahol a többi közt megjelentek Széll Kál­mán, Szterényi József, Bolgár Ferenc s mások is. Az új pártalakulásban való részvételhez az est folyamán újabb öt volt alkotmánypárti képviselő csatlakozott: ifj. Dániel Pál, Barcsay Tamás, Rudnyánszky György, Fodor Kálmán és báró Szto­­janovits Iván. Ezekkel együtt harmincegyen van­nak a volt alkotmánypárti csatlakozók, de a veze­tők azt hiszik, hogy még vagy tizen fognak jelent­kezni. Számba veszik azonkívül a tizennégy szász képviselőt, akik külön csatlakoznak a kormány­párthoz, úgy hogy eszerint körülbelül huszonöten lesznek azok, akik párton kívül maradnak. Ezek közé tartozik Andrássy táborkara, a volt kormány tagjai s államtitkárai, az agráriusok egy része, köztük Bernáth István és Buday Barna, továbbá Issekutz Győző, aki némi keserűséggel emlegette, hogy ő, aki Tiszaista érzelmeiről volt ismeretes, csak nem fog mások vezetése alatt csatlakozni Tiszához. Szóba került Nagy Ferenc külön átvonulása a Nemzeti Társaskörbe. Ennek személyes érzé­kenységi motívumot tulajdonítanak. Nagy Ferenc ugyanis, mint a feloszlott párt másodelnöke, el­várta volna, hogy őt is szerepeltetik a csatlakozók összehívásánál, minthogy pedig ez nem történt meg, kapta magát és­­ külön visszalépett a Nem­zeti Társaskörbe, ahol kedden este már meg is je­lent. Ugyancsak mint külön egyéniség jelent meg a Nemzeti Társaskörben Mikszáth Kálmán, aki szintén az alkotmánypárt tagja volt. — Értekezlet Khuennál. — Csütörtök délelőtt 10 órakor a miniszterel­nökségi palotában újabb értekezlet lesz a pártala­kulás, nevezetesen a programm ügyében. Ezen az értekezleten már részt fognak venni gróf Zichy János, Návay Lajos és Szilassy Zoltán, az alkot­­mánypárt volt tagjai, akik a keddi nap folyamán az alkotmánypártnak még harmincegy tagja nevé­ben bejelentették a Nemzeti Munkapártba való be­lépésüket. PESTI HÍRLAP 1010. február ML, T­TT sóhajtott. , — Mit mondott? — sürgette a másik­ ágyba. . . — És te mit feleltél erre? — kérdezte fogvacogva a kicsi. . . — Képzelheted, hogy a te pártodon vol­tam és mondtam, hogy neked jogod van hoz­zá, mivel szereted. Azt mondta, hogy­­­ért is bo­lond vagyok és hogy nem törődik veled. Azt mondtam, soha többé nem akarom látni és hogy ide ne jöjjön. Azt mondta, egyelőre nem is jön, mert holnap elutazik az apjával, de három hét múlva visszajön és akkorra re­méli, hogy megjön az eszem. Azt feleltem rá, hogy amíg élek, nem fogom neki megbocsá­tani,­ hogy boldogtalanná tette az egyetlen ba­rátnőmet. Ezzel váltunk el. A kicsi leány egészen meg volt hatva. — Köszönöm. — mondta és sírva fa­kadt, — te nagyon jó vagy, de az én életem­nek­ már vége. — Vége? — kérdezte a nagyobbik ijed­ten. — Hát annyira szereted? Hát nem mond­tam neked, hogy nincs mit szeretni rajta? A férfiak mind ilyenek. Hát mért van véged? — Mert nem bírom átélni ezt a szé­gyent, — zokogta a kicsi, —­ nem tudom át­élni. Most már a nagyobbik is elérzékenyült, ő is sírt. — Ne hidd, hogy olyan nagyon szere­tem! Nem igaz, hogy szeretem. Sokkal büsz­kébb vagyok, hogysem ezek után szerethetném. — Ne is szeresd! — mondta a nagyob­bik és a hangja olyan volt, mint egy anyáé. — Mikor megmondtam neki, hogy imádod, képzeld, mit mondott, hogy jobb volna, ha ke­vesebb regényt olvasnál titokban. — Azt mondta? —És még valamit. Hogy ... ezt röste­­lem kimondani.

Next