Pesti Hírlap, 1910. február (32. évfolyam, 39-49. szám)
1910-02-16 / 39. szám
4. tényezője között azt a harraoniát, amelynek fentartására minden hazáját szerető embernek törekednie kell. De van még egy tanulság, mégpedig az, hogy nem lett volna szabad az évtizedes uralom alatt teljesen szem elől téveszteni a népjogok fejlesztését és ezzel előidézni azt a helyzetet, hogy a magyar nemzet hegemóniája , a választási törvény reformjával alulról is, fölülről is folytonosan fenyegethető legyen. Ezen múltból okulva nem a megadás által keltett látszólagos békét kellene igyekezni előidézni, hanem azoknak, akik a korona bizalmával bírnak, minden erejüket meg kellene feszíteniök abban az irányban, hogy a nemzeti vágyódások terén legalább oly minimum legyen elérhető, amely a megelégedés békéjét biztosíthassa. Mert az ilyen békében élő és dolgozó nemzet munkája sokkal eredményesebb, mint azé a nemzeté, amely a rezignáció elfásultságában sorvadva dolgozik. * Az új kormánypárt. — Az alkotmánypárti csatlakozók tanácskozása. — Gróf Zichy János, Návay Lajos és Szilasy Zoltán orsz. képviselők kedd délelőtt 11 órára értekezletre hívták egybe a volt alkotmánypárt több tagját, hogy a jövőben való politikai maguk tartása dolgában határozzanak. Az értekezleten megjelentek az összehívókon kívül: Badinyi Lajos, Burdia Szilárd, Ciocan János, Csepreghy István, Gzibur Bertalan, Czobor László, báró Dániel Tibor, Emődy József, Heinrich Antal, gróf Karátsonyi Jenő, László Mihály, Markbreit Gyula, Markhot Aladár, Mihalovich Endre, Nyegre László, Péscha Miklós, Péchy Zsigmond, Raisz Aladár, Szinyei- Merse Félix, Szivák Imre, Teszelszky József, Ehling Leó, Siegescu József orsz. képviselők, továbbá gróf Apponyi Géza főrendiházi tag, Cserny Károly és Hagara Viktor. Megjelent a konferencián Jekelfalussy, volt honvédelmi miniszter is, de pusztán mint „kiváncsi érdeklődő.“ Az értekezletet gróf Zichy János nyitotta meg, s bejelentette, hogy Návay Lajossal és Szilasy Zoltánnal együtt a cégből hivta össze a volt alkotmánypárt több tagját, hogy a politikai magatartásuk dolgában határozzanak; fölkérte a jegyzőkönyv vezetésére dr Heinrich Antalt. Az értekezlet összehívásának részletes indokait gróf Zichy János kérésére Návay Lajos fejtette ki a következő beszédben: — Meg vagyok róla győződve, hogy azok a férfiak, akik a nehéz helyzet súlyos viszonyai között a maguk igaz hazafias érzését, munkaképességét, komolyságát az ország viszonyainak irányításába beleviszik, ezt csupán a nemzeti alapból kifolyóan tehetik, mert arra kell törekedniök, hogy Magyarország konszolidációját, megerősödését nem egyes jelszavak hangoztatásával ,hanem a mindennapi élet szükségleteit szolgáló komoly munkával keressék. (Helyeslés.) Ha ez az új pártalakulásnak kiindulópontja, akkor azt hiszem, hogy minden bemegállapodás jött létre a két leány között. Délután pontosan beállított Béla. Most is csak egy szá virág volt a gomblyukában, a virágot most is Irmának nyújtotta át, a leány azonban merő tapintatból a virágot az asztalon felejtette, ahonnan később Emma látszólag véletlenül fölvette és játszott vele. A fiú ezt észrevette és zavarba jött. Egyáltalán nem tudta, hogyan viselkedjék Emmával szemben, akin bizonyos ünnepélyes hangulat látszott , akinek a haja szokatlanul komolyan volt hátrafésülve. Megint uzsonnáztak a tornácon, mint rendesen és uzsonna után Emma észrevétlenül elosont az asztal mellől, lekisérte Irma anyját a kertbe és gondolta magában: — Most, most beszélni fognak egymással és Irma meg fogja mondani. . . Alig várta, hogy ez a beszélgetés megtörténjen. Nagyon izgatott volt és a szive rendetlenül dobogott, ha arra gondolt, hogy Irma át fogja adni az üzenetet. Hogy ő imádja! Talán nem is így kellett volna mondani? Mindegy, már megtörtént és nem lehet rajta többé változtatni. Egy óra múlva Béla elment, de ő és Irma nem beszélhettek egymással, mert az Irma anyja mindig köztük volt. Meg kellett várniok az estét, amikor bemehettek a szobájukba és lefeküdhettek. — Nos? — kérdezte a kicsi, mikor az ajtó becsukódott mögöttük és végre egyedül voltak. , , A nagyobbik leány szomorúan nézett és elületes, komoly, tisztességes magyar embernek helye lehet ebben a pártban és azt az érzékenységet, azokat a szubjektív érzelmeket, amelyek e csatlakozás gátlóiként jelentkezhetnek, el kell némítanunk. (Igaz, úgy van!) A magam részéről — csak a magam nevében szólok — amikor elhatároznám maga , iint arra a lépésre, hogy ebben az új, nézetem szerint hazánk és nemzetünk jövőjét biztosító munkában részt vegyek, engem nem hat át más, mint az a tudat, hogy nem egyéni aspirációkat és ambíciókat viszek oda át, csupán csak annak a kötelességnek érzetét, amely minden magyar ember előtt áll, hogy minél nehezebb és súlyosabb az idő, annál kevésbbé szabad keresni a diszharmónia pontjait, hanem meg kell keresni a harmónikus együttműködés lehetőségeit, főképen ott, ahol azok előttünk állanak. (Élénk helyeslés.) Az új párt programmjának részleteiről még nem szólhatunk, de azokban az általános irányelvekben, amelyek abba foglalva vannak, megnyugvást találhatunk, mert megtaláljuk abban a közjogi alapot, megtaláljuk a nemzeti munkára való komoly törekvést s végre azt a szabadelvű, liberális fölfogást is, amely mindenkor áthatott valamennyiünket s amelyhez hívek akarunk maradni továbbra is. (Élénk tetszés.) Fájdalom, a mi pártunknak, a volt alkotmánypártnak összes tagjai a maguk egységében nem léphetnek ide s nélkülözünk sorainkban sokakat, akiket szeretnénk itten tudni, de ez legfölebb csak egyéni szempontból lehet sajnálatos ránk, ami tárgyilagos elbírálásunk függetlenségét azonban nem érinti. Nekünk a mi benső lelkiismeretünket kell követnünk , ha tisztában vagyunk azzal, hogy csak akkor lépünk erre az útra, ha komoly nemzeti munkát teljesíthetünk, akkor ebben nem tartóztathat vissza bennünet az, hogy mások egyéni szempontjaik miatt nem követtek bennünket. A mi szándékunk tiszta, ezt jelképezi az is, hogy amennyiben az új alakulás a mi részvételünkkel létrejön, természetesen olyan programm alapján, amelyhez mindnyájan megnyugvással járulhatunk hozzá, akkor természetszerűen mi sem alkothatunk ott külön csoportot, hanem beállunk a sorba s végezzük munkánkat, ahogy azt végezhetni nekünk Isten adta. (Helyeslés.) Csak nagyjából akartam körvonalazni azt az álláspontot, amely arra az elhatározásra vezetett, hogy az adott viszonyokkal számolva, számolva azzal, hogy az alkotmánypárt föntartása nem volt továbbra biztosítható, arra határoztam el magamat, hogy amennyiben az új párt programmjával egyénileg találkozhatom, ahoz csatlakozom. Amennyiben tisztelt barátaim hasonló nézetet fognak kifejezni, meg kell beszélnünk azokat a modalitásokat, amelyek között e programm megalkotásában részt venni óhajtunk. Ezeket óhajtottam szíves figyelmükbe ajánlani. Gróf Zichy János elnök indítványt tett arra nézve, hogy küldjön ki az értekezlet háromtagú bizottságot, amely az alakuló új párt programmkészítő bizottságával érintkezésbe lépjen és megállapodjék. Emődy József hozzájárul az elnöki indítványához és sajnálkozását fejezi ki, hogy az értekezlet tagjai nincsenek abban a helyzetben, hogy az új alakulás kibocsátott felhívását aláírhatták volna. — Azt mondta . . . Megakadt és nem tudta,, hogy folytassa. — Elmondtál neki mindent? — Mindent. — Mit felelt? Irma nagyon zavart lett. — Kacagott, — felelte halkan. A kis leány arca bíborvörös lett. — És miért kacagott? — Azt mondta, hogy az egész dolog egy nagy bolondság. — Bolondság? Hogyan? — Én mondtam neki a csókot. Azt mondta, az csak tréfa volt. Ő maga sem tudta, hogy miért csókolt meg és hogy annak nincs semmi jelentősége. — Azt mondta . . . — Hogy az ilyesmi megtörténik néha. Hogy a papa is mielőtt a mamát elvette, megcsókolt más leányt, hogy ebben nincs semmi különös. Azt mondta, hogy te . . . igen, azt mondta, hogy te . . . hogy jobb lett volna, ha hallgatsz erről és nem beszélsz róla nekem és hogy . . .—Nem fog elvenni engem . . . — Nem. Azt mondtam neki, hogy én szívesen lemondok róla Erre megharagudott és goromba lett. Erre nagyon összevesztünk, mert olyanokat mondott rólad, ami nem illett. — Mit mondott? — Hogy te nagyon is korán kezded . . . azt mondta, soha sem venne feleségül ilyen leányt, mint te vagy ... Ezenközben levetkőztek és lefeküdtek az Markbreit Gyula a választói jog kérdését érintette s kifejezte azt a reményét, hogy az uj párt választójogi programmja az alkotmánypárt e kérdésben vallott fölfogásának meg fog felelni. Gróf Zichy János elnök ezután föltette szavazásra a kérdést s az értekezlet egyhangúlag elhatározta a háromtagú bizottság kiküldését s tagjaiul gróf Zichy Jánost, Návay Lajost és Szilasy Zoltánt jelölte ki. Az értekezlet ezzel véget ért. — Újabb csatlakozok. — Az est folyamán újra fent jártak: a délelőtti értekezlet résztvevői a volt alkotmánypárt helyiségében, ahol a többi közt megjelentek Széll Kálmán, Szterényi József, Bolgár Ferenc s mások is. Az új pártalakulásban való részvételhez az est folyamán újabb öt volt alkotmánypárti képviselő csatlakozott: ifj. Dániel Pál, Barcsay Tamás, Rudnyánszky György, Fodor Kálmán és báró Sztojanovits Iván. Ezekkel együtt harmincegyen vannak a volt alkotmánypárti csatlakozók, de a vezetők azt hiszik, hogy még vagy tizen fognak jelentkezni. Számba veszik azonkívül a tizennégy szász képviselőt, akik külön csatlakoznak a kormánypárthoz, úgy hogy eszerint körülbelül huszonöten lesznek azok, akik párton kívül maradnak. Ezek közé tartozik Andrássy táborkara, a volt kormány tagjai s államtitkárai, az agráriusok egy része, köztük Bernáth István és Buday Barna, továbbá Issekutz Győző, aki némi keserűséggel emlegette, hogy ő, aki Tiszaista érzelmeiről volt ismeretes, csak nem fog mások vezetése alatt csatlakozni Tiszához. Szóba került Nagy Ferenc külön átvonulása a Nemzeti Társaskörbe. Ennek személyes érzékenységi motívumot tulajdonítanak. Nagy Ferenc ugyanis, mint a feloszlott párt másodelnöke, elvárta volna, hogy őt is szerepeltetik a csatlakozók összehívásánál, minthogy pedig ez nem történt meg, kapta magát és külön visszalépett a Nemzeti Társaskörbe, ahol kedden este már meg is jelent. Ugyancsak mint külön egyéniség jelent meg a Nemzeti Társaskörben Mikszáth Kálmán, aki szintén az alkotmánypárt tagja volt. — Értekezlet Khuennál. — Csütörtök délelőtt 10 órakor a miniszterelnökségi palotában újabb értekezlet lesz a pártalakulás, nevezetesen a programm ügyében. Ezen az értekezleten már részt fognak venni gróf Zichy János, Návay Lajos és Szilassy Zoltán, az alkotmánypárt volt tagjai, akik a keddi nap folyamán az alkotmánypártnak még harmincegy tagja nevében bejelentették a Nemzeti Munkapártba való belépésüket. PESTI HÍRLAP 1010. február ML, TTT sóhajtott. , — Mit mondott? — sürgette a másik ágyba. . . — És te mit feleltél erre? — kérdezte fogvacogva a kicsi. . . — Képzelheted, hogy a te pártodon voltam és mondtam, hogy neked jogod van hozzá, mivel szereted. Azt mondta, hogyért is bolond vagyok és hogy nem törődik veled. Azt mondtam, soha többé nem akarom látni és hogy ide ne jöjjön. Azt mondta, egyelőre nem is jön, mert holnap elutazik az apjával, de három hét múlva visszajön és akkorra reméli, hogy megjön az eszem. Azt feleltem rá, hogy amíg élek, nem fogom neki megbocsátani, hogy boldogtalanná tette az egyetlen barátnőmet. Ezzel váltunk el. A kicsi leány egészen meg volt hatva. — Köszönöm. — mondta és sírva fakadt, — te nagyon jó vagy, de az én életemnek már vége. — Vége? — kérdezte a nagyobbik ijedten. — Hát annyira szereted? Hát nem mondtam neked, hogy nincs mit szeretni rajta? A férfiak mind ilyenek. Hát mért van véged? — Mert nem bírom átélni ezt a szégyent, — zokogta a kicsi, — nem tudom átélni. Most már a nagyobbik is elérzékenyült, ő is sírt. — Ne hidd, hogy olyan nagyon szeretem! Nem igaz, hogy szeretem. Sokkal büszkébb vagyok, hogysem ezek után szerethetném. — Ne is szeresd! — mondta a nagyobbik és a hangja olyan volt, mint egy anyáé. — Mikor megmondtam neki, hogy imádod, képzeld, mit mondott, hogy jobb volna, ha kevesebb regényt olvasnál titokban. — Azt mondta? —És még valamit. Hogy ... ezt röstelem kimondani.