Pesti Hírlap, 1910. március (32. évfolyam, 63-76. szám)

1910-03-31 / 76. szám

22 PESTI HÍRLAP 1910. március 31., csütörtök. Alagi tavaszi lóversenyek. Harmadik nap, március 30. Hideg, havas időben zajlottak le a mai fut­tatások az alagi gyepen. A sport élénkségét azon­ban ez nem csökkentette, majdnem minden futam­ban nagy mezőny indult s érdekfeszítő végküzdel­­meknek voltak szemtanúi a jelen voltak. A Hároméves nyeretlenek versenyében Le­­gislatort fogadták leginkább, de az eddig még nem futott ló egy pillanatig sem vonta magára a figyelmet. Az elsőséget Megállj biztosította, még­pedig a legkisebb fáradság nélkül. A Márciusi handicapben 14 ló indult. A s,ring's-ben Locarnot favorizálták, mely nem is hagyta cserbe híveit, a hároméves könnyen be­vezetett. A Visegrádi gátversenyben Belle Reineben összpontosult a bizalom, de a Rohonczy-ló a leg­ádázabb küzdelem után fejh­oszszal vereséget szen­vedett. Miután előzte meg­ a célnál. A Jankovich díj akadályversenyben a Greál - val is szívesen fogadott Petro­n­e 11 a könnyen győzött mérsékelt képességű ellenfeleivel szemben. A Gátverseny handicapben érthetetlen mó­don Tinkabelle volt a főkedvence, de ez még hely­re sem érkezett. A díjat a legreálisabb esélyű Lovely könnyen nyerte meg Olly és Okos elle­nében. Az Űrlovas handicapben nagy „plung“ volt Sógorra. A Redgrey-ló csak a távoszlopig örven­deztette híveit, itt Cascade­use felnyomult és könnyen győzött ellene. A részletes eredmény a következő: 1. Hároméves nyeretlenek versenye. Díj 1300 K. Táv 1800 méter. 1. Dreher A. p her Megállj 49 k. lov. Thoma. 2. Fáy-Halász G. p­her Cackler 48 k.lov. Peschka. 3. B. Rothschild A. p­her Raseur 54 k.lov. Smejda. Futottak még: The Pride (Hollinger), Legislator (Szente), Blonde (Schink­a), Búcsú Lipták), Noroc (Abos), Mabel (Wilhalm), Akarnok (Szegedi), Figyelmes (Lukácsi), Michán (Pinka). Biztosan egy hoszszal nyerve, háromne­gyed hoszszal harmadik. Totálisateur: 10 : 61; helyrefo­gadások: I. 20 : 55, II. 20 : 155, III. 20 : 74. Könyvfoga­dások : 1% Legislator: 4 Megállj, 6 Blonde, Raseur, Fi­gyelmes, 7 Micbán, 8 Mabel, 10 Cackler, Akarnok, 12 a többi. 1. Márciusi handicap. Dij 3000 K. Táv 1600 méter. 1. Mr Adrién 3é st'­pm Locarno 52% k. lov. Smutny, 2. Milne F. 3é s her Egerton 49 k. lov. Hollinger. 3. Gr. Orssich P. száz. 4é pk Perkáta 57% k. lov. Csompora. Futottak még: Goldregen (Smejda), Setétkapu (Klimscha), Pierette (Tausz), Psyche­ (Vastag), Ruszt (Peschka), Oberbayer (Kisziváth), Vacant (Felting), Ba­­taie (Ulrichshoffer), Baby (Weckerman), Swet (Izményi), Arany (Sheramn). Könnyen három hoszszal nyerve, két hoszszal harmadik. Totalisateur: 10 : 35; helyrefogadá­­sok: I. 20 : 37, II. 20 : 43, III. 20 : 64. Könyvfogadások: 2 Locarno, 4 Egerton, 5 Oberbayer és Vacant, 6 Perkáta és Setétkapu, 8 Pierette, Swet, Arany, 10 a többi. III. Visegrádi gátverseny. Dij 1800 K. Táv, 2400 méter.1. Jankovich-B. Gy. Gé­st­rem Miután 66 k. lov. Maas.­lov. Sparkes. Küzdelem után rövid fejhoszszal nyerve, hat hosz­­szal harmadik. Totalisateur: 10 : 35. Könyvfogadások: 1. Belle Reine és Péda, 3 Miután. IV. Jankovich-dij. Akadályverseny. Dij 1800 K. Táv 4000 méter. 1. Jankovich­ B. Gy. 5é sk Petronella 69% k. lov. Czárán Z. lov. Folis. Könnyen két és fél hoszszal nyerve, tiz hoszszal harmadik­ könyvfogadások: 2 reá Petronella, 4 Tina, 4 Hiv. V. Gázverseny-handicap. Dij 1800 K. Táv 3200 méter. 1. Negropontes Gy. 5é sk Lovely 54% k. lov. Healy, 2. Issekutz Gy. hdn. 4é pk Olly 69­ k. lov. Neuman, 3. Rohonczy G. Gé­p­her Okos 60 k. lov. Csompora. Futottak még: Tinkabelle (Huxtable), Tilly (Lázár), Tamagno (Gallo), Campanile (Klimscha), Lady Comélie (Hujber). Könnyen két hoszszal nyerve, egy hoszszal har­madik. Totalisateur: 10 : 45; helyrefogadások: I. 20 : 35, II. 20 : 34, IH. 20 : 35. Könyvfogadások: 2 Tinkabel­le, 3 Lovely, 4 Okos, 4 Campanile, 5 Oily, 10 a többi. Apoteozis. A Lechene-családban roppant nagy volt a felfordulás, mikor meghallva, hogy Armand­­nak, unokatestvérüknek, emléket és szobrot emelnek Párizsban, kénytelen volt elismerni, hogy a mindig lenézett, rokon csakugyan nagy ember volt, — Persze, Leehéne úr, — mondta ke­serűn mme Leehéne, kinek lelkét már rég el­pusztította és arcának tem­tetét rég rezessé tette a pénztár ócska széke, — neked nem emelnek szobrot szülővárosodban. Pedig mi tisztességes­ emberek vagyunk és egy fél louis-val nem egyszer eloszlattuk annak a lusta Armandnak a nyomorúságát, akit most az ő köztársaságuk márványban állít örök példának elénk! — Igazad van, madame Leehéne, •— fe­lelt a férje rekedten, — míg gyakorlott, kezé­vel művészien kötözte a konzerves­ csomago­­kat. — Nincs igazság a földön. Hanem azért ez mégis tisztesség nekünk és nekem már eszembe is jutott, hogy egy új márkát bocsás­sak ki: Les sardines Armand du Tilleau. A vidéken bizonyosan kelni fog. — Tessék, — mondta mme Leehene. — És ki tudja azt, hogy Armand du Tilleau ne­künk unokatestvérünk? Az megint csak rög­eszméje volt neki, hogy nevét megváltoztassa, mintha ki akart volna tagadni bennünket. Meg aztán, mit jelent az a­du? Ahogy én tudom, ő nem volt nemes, mi sem vagyunk. — Hát abban, hogy megváltoztatta a nevét, — vetette ellen M. Leehéne jelentőség­­teljesen, — neki tökéletesen igaza volt. Egy Leehéne, aki mindig a vendéglő udvarán há­nyódik, nem sokat használhatott nekünk. De most már máskép áll a helyzet. Most úgy te­szünk, hogy az ő nevét odatoldjuk a mienk­hez és a mienk lesz a dicsőség is, meg a ha­szon is. Az a­du pedig nagyon jól fog kinézni ott a faktúrákon. Maison Lechéne du Tilleau! Mi? Ez aztán jól cseng, ez vonz! S a kezét dörzsölgette,­­ most már sza­bad volt mind a kettő. A lányuk, Clotilde, akinek tizennyolc sápadt és üres esztendejét illetlenül vörös haj koronázta, beleszólt a diskurzusba: — Armand bácsiban nagy szellem la­kott, — mondta kellemes hangján. És elmondott néhány elég szenvedélyes versszakot a költő verseiből. — Te ezt tudod! — kiáltott madame Leehene megbotránkozva. — Hol szerezted te ezt a tudományodat?! — Azokról a lapokról, amikben a balti heringeket küldik, — vallott Clotilde. — On­nan tanultam. M. Leehene megszólalt: — Mi a kereskedésünkkel terjesztjük a jó könyveket. Hanem azok a poéták, mint Ar­mand Tilleau, nem valók egy fiatal lánynak. Ezután majd ügyelni fogok rá. Clotilde felsóhajtott. — Ott leszünk a leleplezésen? — kockáz­tatta meg a kérdést. Párizsba m­enni! M. meg Mme Leehene még nem beszélt erről. De a meghívó már ott volt, hivatalosan és csábítóan, és Armand a legutolsó alkalommal is kijelentette, azt akar­ja, hogy apoteózisát rokonai is ékesítsék. Egy pillanatnyi habozás után M. Leehéne kijelen­tette:­­ — Rászánjuk az útiköltségeket. Mme Leehéne megszólalt: — Ruhákra is szükség lesz. — Ez olyan luxus, amit a Leehéne du Tilleau ház megengedhet magának! — fejezte be a férj . Megindult arccal, félénken s vasárnapi pompában foglaltak helyet Lechéneék a­­vörös szőnyeggel bevont padon, amely a család ré­szére volt készítve a bizottság mögé. Velük szemben az Armand cousin fehér márvány­­arca mosolygott rájuk. Mme Lechéne könyö­kével meglökte Clotildeot: Hozzád hasonlít. Clotilde elpirult a boldogságtól. A ceremónia végén M. Leehene büsz­kén s önérzetesen szorongatott kezet a bizott­ság tagjaival. — Armand cousinom nevében, — mondta megszorítva egy-egy védtelen kezet. Este lett, az esőtől szürke s az alkony­tól narancsszínű este. — Most pedig, — mondta és a feje még a retorika virágaival volt tele,­­— most pedig egy barátságos kis vendéglőben fogjuk ünne­pelni a drága és kiváló elhunytat! — Önök az, Armand du Tilleau szülei? ■— kérdezte egy ábrándos és éhes szemű fiatal ember. — Én őt nagyon jól ismertem. — A cousinja, cousinja, — erősítgette M. Leehéne büszkén. Több fiatal ember is közeledett. Ők mindnyájan ismeretségben voltak du Tilleau­­val. S míg őt dicsérték, elmondták azt is, mennyire örülnek, hogy a M. Leehéne szemé­lyében ismét maguk közt tisztelhetik. M. Le­­ehéne nagyszerű mozdulatot tett­ . — No ha már így van, gyerünk együtt ebédelni! Még­pedig az én költségemre. Mme Leehene esernyője ,gombjával hát­­baütötte a férjét. De Clotilde már el is fogadta a szolgálatkész kart, amely vezetésére ajánl­kozott. A lakoma egy egyszerű vendéglőben bő­séges és szeszes volt. A likőröknél verseket idéztek. M. Leehéne anekdotákat rögtönzött kuzinjáról. Mme Leehéne, akinek nagyon tet­szettek a figyelmességek, a fiatal emberek jó nevelését dicsérte. Glotildenak elábrándozott poétikus lelke és gyönyörű kezét átengedte, a szomszédjának. És miután a számlát Mme Le­ckérre jóváhagyta, az egész társaság egy ká­véház felé tartott, M. Leckéne­ poétikus elragadtatásában, amelyet az alkohol is segített, kissé becsípett. S amint felesége szelíden magához térítette, úgy ünnepeltette magát, mintha ő maga lett volna du Tilleau,­ s így ismerkedett meg a dicsőséggel és a részegséggel. Clotilde egyéb­bel ismerkedett meg: gáláns kalandokkal, a szemtelenséggel és a szája hódolatokat fo­gadott : — A du Tilleau tiszteletére... — kérte valaki az engedelmet.­­S ő megengedett. Csakhogy a tizedik korsónál M. Le­­ehene észrevette a lánya poétizálását. És egy­szerre kijózanodva, iszonyú dühös lett. — Az a gaz du Tilleau! Összetöröm azt a szobrot! Ha azt hiszi, hogy el hagyom csábí­tani Clotildeot azért, mert őt lelepleztem! A gyülekezet meghökkent. Méltóságtel­jesen állott fel. . . . — Gyerünk! — intett a két hölgynek. Kint megfenyegette esernyőjével a csil­lagokat, amelyek fent ragyogtak az üde éjsza­kában. — Hah! ha !r­ég egyszer azt ajánlja ne­kem valaki, hogy költőt­­menjek ünnepelni! Mme Leehéne,­ még Clotild­e bűnbánóan tipegett mellette.. M. Leehéne lecsillapodott: — Költőt ünnepelni szép dolog, —­ je­lentette ki.­— Hanem a boltban több az erkölcs. Clotilde esküdj meg nékem, hogy nem olvasol több verset. Clotilde sírva esküdött meg. M. Leehéne megnyugodva fejezte be: —* Most pedig süss ki egy szép kis négysoros verset, hogy a „Lechène-du-Taleau“ szardíniákat kibocsáthassuk. így érkeztek be a szálloda udvarára: egy szegény orgona árasztotta rájuk frissen nyílt virágainak illatát; senki sem vette észre.... Robert Scheffer. 2. Rohonczy G. 5. p. Belle Reine 68 k. 3. Novotny L. id. st pm Péda 69­ k. 2. Gr. Orssich P. száz. 4é pk Hin 67 k. 3. Negropontes Gy. id. sk Tina 69% k. lov. Csompora. lov. b. Neimans. VI. Urlovas handicap. Dij 1000 K. Táv 1800 méter.­­ 1. B. Neimans R. 3é pk Cascadeuse 60% k. lov. Zangen B. 2. Mr Redgrey. 3é sm Sógor 59 k. lov. Krause. 3. B. Durneiss Gy. fhdn. 3é pm Meri­on 59 k. lov. Folis. Futottak még: Szerény (Wodianer), Szökevény 11. (Zsivánovits), Jesuite (Czárán Z.), Haupt, von Köpenick (Issekutz), Dóri (K. Baich), Caprice (Pftlffy). Könnyen egy hoszszal nyerve, egy és fél hoszszal harmadik. To­talisateur­, 10 : 3­­7; helyrefogadások: I. 20 : 29, II. 20 :­­34, III. 20 : 165. Könyvfogadások: 2 Sógor, 3 Cascadeu­­se, 4 Jesuite, Haupt, von Köpenick, Dőri 16 a többi. A verseny-, vadász-, hátas- és hintalovakat, ügető­ket, telivéreket, tenyészállatokat (szarvasmarhát is) biz­tosít a magyar biztosító részvénytársaság „Minerva", Budapesten, V., Eötvös-tér 2. Telefon 172—91. S£ Éjjel fea csípik 13 •»1888tsfd­li«f J Stl karbantartó társasághoz Kessíiíh LaJ©5-e$ca 14—1®, ss. Tdsfea £3—63. KérJjen proen*k»v.st I 1871 Kérjen proepsJttnal J

Next