Pesti Hírlap, 1910. május (32. évfolyam, 103-128. szám)

1910-05-14 / 114. szám

12 PESTI ÉIKLAP 1910. május 14., szombat A református templomokban pünkösd első napján, a Kálvin-téri templomban délelőtt 10 óra­kor prédikál Petri Elek, úrvacsorai beszédet mond Csötönyi János, délután 3 órakor prédikál Csötö­­nyi János. Budán, a Szilágyi Dezső-téri tem­plomban délelőtt prédikál és úrvacsorai beszédet mond Haypál Benő; délután 3 órakor prédikál Soós László. A kőbányai templomban délelőtt 10 órakor prédikál és úrvacsorát oszt: Takaró Géza; délután 3 órakor prédikál Tóth József. A zuglói templomban délelőtt 10 órakor prédikál Keresztesi Sámuel, urvacsorai beszédet mond: ifj. Kiss Áron; délután 3 órakor prédikál Keresztesi Sámuel.­­• Pünkösd második napján. A Kálvin-téri templom­ban délelőtt 10 órakor prédikál: dr Szabó Aladár, urvacsorai beszédet mond Petri Elek. Délután 3 órakor prédikál Fábián Mihály. Budán a Szilágyi Dezső­ téri templomban délelőtt 10 órakor prédikál dr Kováts Lajos, úrvacsorai beszédet mond Soós László; délután 3 órakor prédikál Tóth József. A kőbányai templomban délelőtt 10 órakor prédikál Szabó Károly. A zuglói templomban délelőtt 10 órakor prédikál Tóth József, úrvacsorát oszt: Ke­resztesi Sámuel; délután 3 órakor prédikál Szabó Károly. — Napi hírek. — (Lapunk mai száma) Ifi oldal terjedelmű. A melléklet tartalma: Menelik császár birodalma. Irta: gróf Königsegg Lajos. (34-ik közlemény.) — Szerkesztői üzenetek. — Regény­csarnok. (7-ik folytatás.) — Szinlapok. — Hirdetések. — (Személyi hirek.) Fiuméból jelentik, hogy Klotild főhercegasszony a leányával, Erzsébettel, olaszországi útjáról pénteken visszaérkezett F­iuméba. — Gizella főhercegnő Konrád bajor herceggel és Auguszta főhercegasszonynyal Bécsből Budapestre érkezett. A főhercegnő, aki néhány napot Buda­pesten fog tölteni, a budai Várpalota Krisztina­városi traktusának első emeletén fog lakni.­­ Gróf Berchtold Lipót pétervári osztrák-magyar nagy­követ Budapestre érkezett és szombaton délelőtt kihallgatáson jelenik meg a királynál.­­ (A király Budapesten.) A király pénte­ken délelőtt általános kihallgatást adott, amelyen a következők járultak eléje: Gróf Széchényi Gyula főistállómester, báró Fejérváry Géza gyalogsági tá­bornok, testőrkapitány, gróf Festetics Tasziló fő­udvarmester, Wlassics Gyula, a közigazgatási bíró­ság elnöke, gróf Széchényi Béla koronaőr, báró Hornig Károly püspök, Ludvigh Gyula, gróf Csáky Károly püspök, gróf Andrássy Sándor és Schreiber Viktor táborszernagy, titkos tanácsosok, Bartóky József, Jeszenszky Sándor, Kálmán Gusztáv és Stetina József államtitkárok­, Sprecher Artur had­testparancsnok, Spurny Ignác és Kiss Zsi­gmond altábornagyok, báró Weinhardt Pál és Fail-Griess­­ler András kamarások, Pongrácz Jenő korona­ügyész, Vavrik Béla, a Curia másodelnöke, Braun József, Gogk­a Gusztáv és Linhart János vezérőr­nagyok, Pap Kálmán tábornok-hadbíró, dr Kepes Gyula vezértörzsorvos, Hohenlohe-Waldenburg Klodvig herceg, báró Radvánszky Géza, Tabódy József, Jekelfalussy Zoltán, Szentiványi Zoltán, gróf Károlyi György, gróf Esterházy Móric és Tahy István kamarások, Fülepp Kálmán főpolgár­mester és Bárczy István polgármester, babard­­di báró Schwartzer Ottó udvari tanácsos, főrendiházi tag, Hartl Sándor nyug. miniszteri tanácsos, Janny Gyula, Kétly Károly és ruttkai Ráth Péter udv. tanácsosok, báró Skerlecz Iván miniszteri taná­csos, Szontagh Jenő főispán, Tabajdi Kálmán ve­zérkari ezredes, Oláh Ödön csendőrezredes, Szöl­­gyény Ferenc, a Ferenc József nevelőintézet kor­mányzója, Straub­ Margit Mária, államvasúti fő­felügyelő leánya, Schmid Hugó és Vetíts Dezső királyi tanácsosok, Gebauer Anna jószágkormányzó leánya és Stipics Róza törvényszéki irodatiszt fe­lesége.­­ A király budapesti tartózkodása idején a helyőrség felett szemlét fog tartani. Ez a szemle május hó 18-án, szerdán, délelőtt kilenc órakor a Vérmezőn fog végbemenni. Szombaton délután há­rom órakor a kertészeti kiállítást tekinti meg a király.­­ (Gyermekünnepély.) Az Ingyentej Egye­sület e hó 26-án az Iparcsarnokban tartja gyer­mekünnepélyét. A vigalmi bizottság a rendezés részleteit véglegesen e hó 18-án, szerdán, délelőtt tizenegy órakor Izabella­ utca 42. sz. alatt levő helyiségében tartandó ülésén állapitja meg. — (A postás-otthon és internátus sorsjegyei­nek húzása) a kedvezőtlen eredmény folytán folyó évi október hó 15-ére halasztatott el, amikor is tekintet nélkül az elért eredményre, feltétlenül megtartják.­­ (Háziasszonyok a drágaság ellen.) Tö­méntelen panasz, kifakadás, interpelláció, konfe­rencia és még egy sereg hasonló meddő és haszon­talan próbálkozás után a bécsi háziasszonyok végre belátták, hogy ezen az utón nem mennek semmire. Belátták ezt már régen a budapesti háziasszonyok is — a bécsiek azonban nem elégedtek meg a belá­tással, hanem tovább mentek egy bátor és okos lé­péssel és a legerélyesebb hölgyekből ötventagú bi­zottságot alakítva, e bizottság útján az egész vona­lon hadat üzentek a drágaságnak. A bécsi hölgy­bizottság komolyan vette a dolgot. Keveset ülése­zett, de annál többet cselekedett. Először megala­kította Bécs összes kerületeiben a háziasszonyok szövetségét, azután érintkezésbe lépett külön-külön minden kerületben a nagy szállító-cégekkel és a nagyiparosokkal, kikkel a legfőbb szükségleti cik­kekre nézve — hús, tej, fűszeráru, fa, szén, vaj, lisztneműek, hüvelyes vetemény stb. — olyan szer­ződéseket kötött, hogy a szövetség tagjai (és e szö­vetségnek jóformán Bécs összes háziasszonyai tag­jai lettek) — például egy kilogramm elsőrendű marhahúst 90 krajcárért, egy kiló vesepecsenyét 1 forint 5 krajcárért, borjúhúst 80 krajcárért stb. vásárolhatnak, még­pedig nem majd valamikor, ha­nem már június 1-je napjától kezdve. A hölgybi­zottság utolsó ülésén az összes bécsi jótékonysági és nőegyletek bejelentették csatlakozásukat. A szövet­ség velük együtt oly tekintélyes hadsereggé nőtt, hogy a szerződésekkel lekötött nagyiparosok és nagyszállítók becsületes haszonnal zárhatják le az üzletet, amelyen mind a két fél nyer és senkit sem nyúznak meg — mint ahogy a budapesti háziasz­­szonyokat megnyúzza a méregdrága piac. Nálunk ma 1 forint húsz krajcáron alól kilónként nincs megehető marhahús,­­ a vesepecsenye ára 5 ko­rona, a borjúhúsé 1 forint 30 krajcár. És így to­vább, se egészen a túróig, amelynek ára tíz év alatt megháromszorozódott. A közélelmezési bizottság nálunk is megteszi, amit meg tud tenni — Bécs­­ben is megtette — hatása és eredménye azonban, a dolog természeténél fogva, nem mentheti meg a háztartásokat az uzsorától. A háziasszonyoknak kellene szövetséget kötniök­ nálunk is az uzsora­piac bojkottálására és megtörésére, mint ahogy a bécsi hölgyek cselekedték. Ennek meglenne a maga komoly sikere. A szörnyüködésnek és panasznak csak sok és keserű füstje van — tüze semmi.­­ (A bécsi alpolgármesterek.) Bécsből táv­iratozzék, hogy a községtanács Porzert választotta első, Hierhammert második és Hosst harmadik alpolgármesterré. Ugyanezen az ülésen a község­tanács ötvenezer koronát szavazott meg az osztrák aviatikai verseny részére.­­ (Ghika herceg Albániában.) Egy szerb újság érdekes hírt közöl, melyben benne van a trónkövetelők egész tragikomikuma. A belgrádi „Politik“ jelenti ugyanis, hogy Ghika herceg, az ismert sportsmann és albán trónkövetelő Albániá­ba érkezett és érintkezésbe lépett az albán vezérek­kel. Pár hete a kiváló herceg Párizsban pofozko­dott egy francia művésznő nagy kalapja miatt, noha a nagy kalapok divatja lejárt és most Albá­niában dobálja ki aranyait az albán koronáért — noha az albán felkelés a végét járja. Szegény trónkövetelő mindenütt lekésik.­­ (Kulturkép Oroszországból.) A Moszkvá­ba összehívott nemzetközi börtönügyi kongresszus orosz csoportja múlt szombaton kezdte meg tanácsko­zásait, de hamarosan be is fejezte, mert kedden Andrejev tábornok, moszkvai rendőrfőnök paran­csára a tanácskozásokat be kellett rekeszteni. A kongresszust, amelyen Oroszország legki­válóbb jogtudósai és jogászai vettek részt, a ha­tóságok már eleve is bizalmatlansággal fogadták. Mindjárt az első napon Ordynszki tanárt, aki a hadbíróság eljárásáról akart értekezni, eltiltották az előadás megtartásától. A kongresszus engedel­meskedett a parancsnak. Csubinszki tanár, a kon­gresszus elnöke, ezután bejelentette, hogy a halál­­büntetésre és az államellenes bűntettekre vonat­kozó előadások kerülnek sorra. Azonban alig kezd­te meg Poljavszki a referátum előadását, amikor a kormány képviselője máris félbeszakította. Ke­véssel utóbb Nobokov és Csubinszki tanárokat a rendőrfőnök elé rendelték, aki közölte velük, hogy az utóbb említett kérdésekről még titkos ülésen sem szabad tanácskozniok. Nobokov és Csubinszki visszatértek az ülésterembe és előadták a hatóság követelését. Még be sem fejezték előadásukat, ami­kor a rendőrfőnök távirati úton intézkedett a kon­gresszus sürgős berekesztése iránt. A kormány képviselője a távirat felolvasását sem engedte meg, hanem egyszerűen szétkergette a kongresz­­szust.­­ (Az egyetem ünnepe.) A tudományegye­­tem pénteken ülte meg százharmincadik évfordu­­lóját annak, hogy Mária Terézia újjászervezte. Az ünnep délelőtt tíz órakor misével kezdődött, ez­után a tanári kar és az ifjúság egy része a nagy­teremben gyűlt össze. A meghívott vendégek kö­zött ott volt Molnár Viktor államtitkár a kultusz­­miniszter képviseletében, Firczák Gyula munkácsi püspök, Schreiber Viktor altábornagy, budapesti hadtestparancsnok, Gaál Jenő főrendiházi tag, Jó­nás Ödön műegyetemi prorektor, Hutyra Ferenc, az állatorvosi főiskola rektora és mások. Az egyetem ezidei rektora, Sághy Gyula, ün­nepi beszédében a tudománynak nemzeti és nem­zetközi vonatkozásairól beszélt. A tudomány szo­kásos meghatározása: az igazság meghatározása. A tudománynyal való foglalkozás: az igazság ku­tatása. De az igazságok nem abszolút igazságok, nagyobb részt csak relatívek és így, ha csak az abszolút igazságokat akarná kutatni a tudomány, akkor aránylag szűk körre szorítkoznék. Ezért az emberi tudomány a maga egészében nem abszolút, hanem relatív tudomány. Az ember mindazt va­lóban tudottnak tekinti, amiről hiszi, hogy az megcáfolhatatlan igazság. Itt van a tudomány és a hit világa közti közelebbi kapcsolat. Ez fejti meg azt is, hogy az egyetemek a tudományok egye­temességének ápolásával kiterjeszkednek a hittu­domány világára is. A tudomány minden ágában az emberi tudás egyik alapja a hit. A tudomány az emberiség fejlődésének leghatalmasabb emeltyű­je és így a leghatalmasabb összekötő kapocs a kü­­különböző nemzetek és államok között. Minél fel­­világosodottabb egy nép, annál inkább ki fog ter­jedni annak éltető és jótékony melege a szomszéd népekre. Ha az örökbéke eszméje ma még távoli idealizmusnak tekinthető is, a tudomány emelke­désével el fogja érni azt az emberiség. Mert az emberiség kulturális és tudományos fejlődésével az erkölcsi felelősségérzet is emelkedni fog az em­beriség nagy tömegeinek elpusztításával szemben. A tudomány együttes fejlesztésében tehát minden nemzetnek és minden tudósnak hivatásszerűleg részt kell vennie. Ezután áttért a tudomány nem­zeti vonatkozásaira. Csak az a tudós szolgálja iga­zán a tudományt és csak annak a munkássága szol­gálhat az emberiség javára, aki elsősorban tudo­mányával, nemzetének tudományát akarja emelni. Hiszen épen a nemzeti érzés adja a leghatéko­nyabb ösztönző erőt a tudósnak a tudomány fej­lesztésére. Az emberiség kultúrájában is a nem­zeti vonatkozások megszűnésével épen a nemes versengés szűnne meg. Az a tudós tehát, aki erős nemzeti érzéssel műveli és viszi előre a tudományt, nemcsak nemzetének, hanem az egész emberiség­nek is nagy szolgálatokat tesz. A tudománynak tehát e nemzeti vonatkozások nemcsak lankasztó, hanem ébresztő tényezői is. Minél erősebb gyöke­ret ver és minél hatalmasabb kiterjedést fog ta­lálni nálunk a tudomány művelésében a nemzeti felfogás és a nemzeti irány, annál nagyobb lesz a nemzet nagysága és súlya az európai kultúrné­­pek­ társaságában. Annál inkább biztosítva látjuk­ az európai népcsaládokban, az európai nemzetek között nemzeti létünket, nemcsak a második ezer évre, hanem remélhetőleg még ezredévekre is, mi­nél inkább fogunk a tudomány és kultúra terén, még­pedig nemzeti érzülettel, mint annak előretö­rő tényezői szerepelni. Ezt az irányt, ezt a műkö­dést pedig a jövő fiatalságának, a főiskola tanuló ifjúságának szem előtt kell tartania és követ­nie kell. ... Utána Magyary Géza jogkaffi dékán terjesz­tette elő jelentését a múlt évi pályázatokról, majd a rektor kiosztotta a jutalmakat a pályanyertes egyetemi hallgatóknak. A hittudományi karon Kö­vér Lajos, Dávid Antal, Galló Simon és Papp La­jos; az orvostudományi karon Gut Antal, Karsa Géza, Szabó János, Polányi Mihály, Mocár László, Virágh Mária, Orsós Imre, Bozsányi Jenő, Feuer Egon, Huzella Tivadar és dr Lénárd Vilmos ta­nársegéd; a bölcsészettudományi karon: Huszti Jó­zsef, Braun Soma, Endrédi Jenő, Pávai Vajna Fe­renc, Thienemann Tivadar, Henrich János, Kiss Árpád, Popsioru Márius, Pivárcs István, Vilcsek András, Scharbert Ármin, Gersik Géza,, Bálla An­tal és Schultz József. Ezenkívül egy sereg egyete­mi hallgató kapott szorgalmi díjat.­­ (Bányaszerencsétlenség Angliában.) A whitehaveni hatalmas bányaművekben szerdán este robbanás történt, majd tűzvész támadt. A ka­tasztrófa pillanatában 136­0 bányásza volt benn a tárnákban. György angol király táviratot intézett a bányaművek igazgatóságához, melyben mély részvétét fejezi ki a szerencsétlenek iránt és bő­vebb jelentést kért. Az igazgatóság, sajnos, nem küldhetett a királynak megnyugtató táviratot. Az óriási erőfeszítések dacára most már bizonyos, hogy minden remény eltűnt arra nézve, hogy a bányába bezárt munkásokat megmenthessék. A bányafalak beomlottak és ez a körülmény minden mentési kísérletet meghiúsít. A tárnából lángok csapnak ki, ami a mentőlegénységet arra kény­szeríti, hogy a bányától megfelelő távolságban maradjon.

Next