Pesti Hírlap, 1910. július (32. évfolyam, 156-182. szám)

1910-07-09 / 164. szám

1910. július 12., kedd. PESTI HÍRLAP 7 címszerepét 180 estén játszotta, Budapestre érkezett. Walter ugyanis Budapesten született és testvérbátyja Fodorné Aranka operaházi művésznőnek és Westen Wil­i zongoraművésznek. Huszonhárom évvel ezelőtt került ki Amerikába, ahol elsajátította az angol nyel­vet. Először az operett terén szerzett babérokat, majd áttérve a drámai művészetre, saját társulatával ismé­telten is beutazta egész Amerikát. * (A pécsi színház új igazgatója.) A pécsi Színügyi bizottság Nentvich Andor polgármester elnöklete alatt gyűlést tartván, Kövessy Albert 8, Balla Kálmán 4 (dr Farkas Ferenc egy szavazatot sem kapott) szavazatával szemben 10 szavazattal Füredi Béla mellett döntött. A színügyi bizottság döntése fölött ugyan még a tanács és a közgyűlés is határoz, de, mint az egyik helyi lap megjegyzi, ez a két fórum a bizottságot művészi kérdésben még sohasem dezavuálta. * (Elhunyt színigazgató.) B. Polgár Gyula, volt színigazgató és­ színművész, az Országos Szí­­nészegyesületnek nyugdíjas tagja, július hó 9-én, hatvannégy éves korában Pécelen elhunyt. B. Pol­gár egyike volt a legrégibb színigazgatóknak; ha­lálának híre az egész szinészvilágban nagy részvé­tet keltett. Temetése kedden, e hó 12-én, lesz Pé­celen. A kulisszák mögül, a merész utazó. — Uj vállalatok. »­» Nehéz helyzet.) A Pesti Hírlap vagy két hét előtt elmesélte Túri Ödön boszniai utazásának a históriáját. A me­rész utazó és népszerű piktor nyolcvan koronával akart nekivágni a görbe hegyek országának és amikor barátai figyelmeztették, hogy ez az ös­­­szeg talán mégis kevés lesz két hétre, bement a bankba és még­­ tíz koronát vett magához. A takarékos piktor tegnap hazajött és talál­kozott a cikk írójával. — No, te ugyan szépen kiszerkesztettél, — förmedt az Íróra haragosan. (Ezt a haragot persze sem ő, sem az író nem vette komolyan.) .— Miért? — kérdezte az iró ártatlan arccal. — Az egész világ azt fogja hinni, hogy is­ten tudja, micsoda zsugori fráter vagyok, aki szá­raz kenyéren és gyökereken él. Pedig, mondhatom, kitűnően éltem Boszniában. És ráadásul volt egy nagy elégtételem. Hiába nevettetek. Kiderült, hogy nekem volt igazam. — Ne mondd ! — Úgy van. Húsz koronát még haza is hoz­tam abból a pénzből . . .* A gyorsvonat második osztályának egyik­­fülkéjében két úr találkozik össze. Az egyik na­gyon barátságos, ismerkedő hajlamú, a másik an­nál ridegebb. Az egyik folyton kérdez, a másik alig felel. Végre, az egyik, azon való igyekezeté­ben, hogy a beszélgetést olyan tárgyra terelje, amely a másikat is érdekelheti, azt kérdezi: •— Utazil­ valamiben uraságod? — Igen, — morogja a másik. Az első örömmel kap a válaszon és diszkréten folytatja: — És szabad tudnom, miben? — Hygiénikus nyári nadrágtartókban. — Hvg . . . Milyen az? Egészen­­uj valami lehet. — Igen. Egészen új. Ezek a nadrágtartók itatóspapírból készülnek. « Az első űr le van sújtva. Le van főzve. Hall­gat. A másik csöndes kárörömmel élvezi ezt a némaságot. Azonban fenékig akarja a diadalt kiél­vezni és most ő kezdi. — Ön is utazik? — Nem, — mondja a lefőzött mérgesen — én ügynök vagyok. — Áh! Miféle ügynök? — Egy nagy vállalat ügynöke. Most alakul­tunk meg. Ön talán tudja, hogy vannak mély­inté­zetek, amelyek a bundákat nyáron megóvják. — Hogyne, hogyne, ön tehát ... .? — Nem, én egy olyan intézet ügynöke va­gyok, amely elfogad szalmakalapokat téli meg­őrzésre.* Hegedűs Gyula, a Vígszínház kitűnő művé­sze, aki nemrég súlyos operáción ment át, most már olyan pompás kondícióban van, hogy akár vaddisznóra is vadászik, — ha meghívják. Ez meg is történt a napokban és a vadászatot — termé­szetesen — nagy vacsora követte. A vacsorához cigány is volt, minden volt, csak vége nem volt a vacsorának, amely reggel öt órakor még javában tartott. Hat óra felé azonban mégis oszladozni kezdett a társaság, csak egy szomszéd birtokos állt szomorúan, felvakarva. — Hát én már most hogy menjek haza? — kérdezte végre elkeseredetten. •— Miért? ■— Mert hiába megyek, mindenki látja, hogy nem megyek, hanem jövök. Megyék és városok. Törvényhatósági élet. Mint sátoraljaújhelyi tudósítónk jelen­ti, Zemplén vármegye közigazga­tási bizottsága hétfőn tartotta rendes havi ülését, melyen Meczner Gyula főispán elnökölt. Az alis­pán havi jelentéséből kiemelendő, hogy a várme­gye területéről junius hónapban 406 egyén vándo­rolt ki Amerikába s csak 178 tért onnan vissza. — Ezen számban az útlevél nélkül kivándoroltak benne nem foglaltatnak. — Júniusban 339 útlevél lett kiállítva. Megemlékezik a jelentés a június 27-iki j­égkatasztrófáról, mely a tokaji, sárospataki és sátoraljaújhelyi járásokban és Sátoraljaújhely városban pusztított és pár perc alatt tönkre verte a szőlőket és terményeket, melyek ez idén szokat­lanul szép termést ígértek. Úgy a szőlőkben, mint terményekben a legnagyobb károkat szenvedték: Sátoraljaújhely város, melynek­ határában 780 kát. hold szőlőt és 3930 kát. hold vetést 80—85 százalék erejéig tett tönkre. Sárospatak határában 500 hold szőlő és 1000 holdnyi vetésben 400,000, illetve 200,000 korona a kár. 80-­100 százalék kár van sző­lőkben és terményekben: Végardó, Károlyfalva, Hercegkút, Kisbári, Nagybári, Kistornya községek határában. 50-—80 százalék között váltakozik a kár: Tokaj, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Tolcsva (480 hold szőlőben), Gsamahó (371 hold vetésben 100 százalék), Borsi, Nagytornya, Hosszulár, Ru­­dabányápeka. Tárcás község határában fekvő sző­lőkben 15—20 százalék erejéig okozott kárt a jég, úgyszintén a terményekben is, de mert 900 hold szőlőt és 4000 hold terményt érintett, a kár összege elég tekintélyes: 90,000 korona. Nagyobb károk vannak még: Makkoshotyka, Szegilany, Bodrog­­kisfalud, Bodrogzsadány községekben; legkevesebb a kár Szegipuszta, Vámosújfalu, Bodrogolaszi, Bodrogsára és Csörgőn.­­ Többb kisebb-nagyobb fontosságú ügy letárgyalása után déli 12 órára az ülés véget ért. Makó város képviselőtestülete e hó 11-én dr Galambos Ignác polgármester elnöklete alatt rend­kívüli közgyűlést tartott. Tárgyalás alá vették a m. kir. honvédelmi minisztériumnak azon felhívását, melyben a tovább szolgáló igazolványos altiszteknek a szolgai állások betöltésénél élvezett elsőbb­ségi kedvezményét ki akarta terjesztetni oly altisz­tekre is, akik tényleges szolgálati idejük kitöltése után csak 6 évet töltöttek el altiszti minőségben a hadsereg szolgálatában. A közgyűlés nem mutatkozott hajlan­dónak a felhívásban foglaltak teljesítésére s a régi gyakorlat mellett foglalt állást. A törvényhatósági bizottság megsemmisítette a képviselőtestületnek ama határozatát, amelylyel a jogszükséglet beszerzésére szükséges 7000 korona kölcsönt egyik városi alapból vette föl, miután ezen intézkedését a névszerinti sza­vazás mellőzésével hozta meg. A közgyűlés ez alka­lommal pótolta a hiányt. A kerületi munkásbiztosító pénztár bepörölte a várost, mivel elmulasztotta a tisztviselőit és egyéb alkalmazottait biztosítani beteg­ség esetére, amiként ezt az 1907. évi XIX. t.-e. el­rendeli. A város, hogy a pert elkerülje, kimondotta, hogy tisztviselői fizetését betegség esetében is egy évig kiadja, egyéb alkalmazottait pedig 20 hétig gyógykezelteti. Szabályrendeletét ez irányban mó­dosította is, amelyet a törvényhatóság jóváhagyott ugyan, azonban hozzá­fűzte, hogy amennyiben vala­mely alkalmazottnak huzamossá vált betegsége miatt meg kell válnia állásától, mindazideig, míg a város megalkotja nyugdíj­intézetét, méltányos kegydíjban tartozik részesíteni az illetőt. A törvényhatóságnak eme pótló intézkedése sehogysem tetszett a városi közgyűlésnek, sérelmezték mint az autonómia meg­sértését, s elhatározták, hogy a belügyminisztériumnál felebbezéssel támadják meg. A honvédhadapródisko­lánál létesített 2 alapítványi helyre a közgyűlés Sommer János és Martinek Bélát jelölte ki. Az állami anyakönyvvezetők országos érte­kezlete. Jelentettük már, hogy a tiszteletdíjjal ki­nevezett állami anyakönyvvezetők és helyettesek sanyarú helyzetük javulása céljából országos érte­kezletet tartanak. Az értekezlet vasárnap folyt le Szolnokon, melyen szép számmal vettek részt az érdekelt állami anyakönyvvezetők. Képviselve volt Szolnok, Mezőtúr, Kispest, Vác, Gyula, Debrecen, Bártfa, Lugos, Székelyudvarhely, Makó, Győr, Nagykároly. Többen hivatali elfoglaltságuk miatt nem jelenhettek meg az értekezletre, többen pedig előre is csatlakoztak a hozandó határozathoz. Az elnökségre Thury Béla szolnoki anya­könyvvezetőt választotta meg az értekezlet, a jegyzői teendőket pedig Lukács Pál mezőtúri­­anyakönyvvezető végez­te. Thury Béla elnök előterjesztette a szolnok me­­gyei kartársak által készített memorandum-terveze­tet, melyet egyhangúlag elfogadtak. A tervezet előadja a tiszteletdíjjal kinevezett állami anya­­könyvvezetők sanyarú helyzetét. Elsősorban renge­teg elfoglaltságuk mellett igen szerény tiszteletdíj­jal, nem állandó fizetéssel vannak kinevezve; tehát állami tisztviselői jelleggel nem bírnak; lakáspénzt egyáltalában nem kapnak; nyugdíjra, végkielégí­tésre se maguknak, se családjuknak igénye nincs; hozzá az állami anyakönyvvezető-helyettesek alá vannak rendelve a mi dolgot sem végező anya­­könyvvezető polgármestereknek. Az anyakönyvi ki­vonatokért befolyó díjakat nem ők élvezik. Hely­zetük tehát tarthatatlanná vált, amelyen a köz­szolgálat, a maguk és családjuk érdekében változ­tatni óhajtanak. A memorandumban kérni fogják­, hogy eddigi szolgálatuk beszámításával, rangosz­tályba sorozással rendes álami tisztviselőkké ne­veztessenek ki. Az állampénztárt kinevezésükkel csekély mérvben terhelnék meg, mert illetmény­­többletüket és lakbérüket csaknem egészen fedez­nék a városi tisztviselők, mint anyakönyvvezetők által most élvezett tiszteletdíjak és az anyakönyvi kivonatokért befolyó díjak. A memorandumot kül­döttség fogja átadni a képviselőház elnökének, a belügyminiszternek és a pénzügyminiszternek. Az értekezletről táviratilag üdvözölték gróf Khuen- Héderváry miniszterelnököt, mint belügyminisztert és Madarász Elemér miniszteri tanácsost, az anya­könyvi ügyek előadóját, előre kikérve jóakaratukat. A pervesztő Győrvármegye. Több ével ezelőtt nagyobb sikkasztásokat követett el Grábler Jenő, a győrvármegyei gyámpénztárban. Ez ügyből kifolyólag számos pert indított a gyámpénztár. Kártalanítási pert indított Szodfridt József vármegyei árvaszéki elnök és társai ellen is. A bíróság ezen keresetével ama vezető indokból, hogy a vagyonhiányt okozó Grábler Jenő ellen lefolytatott bűnügyi eljárás során megállapitatott s általa is elfogadott jogerős ítéleti tényállás szerint Győr vármegye gyámpénztára kárt nem szenvedett, rá nézve csupán csak a károsodás lehetősége forgott fen, míg a valósággal károsultak maguk a fizető adósok voltak : elutasította és mint pervesztett, alperesek részére ítéletleg összesen 4200 korona perköltségben is marasztalta. Az ítélet ellen a gyámpénztár felebbezett. Dókus Gyula alispán jubileuma, Dókus Gyu­la, Zemplén megye alispánja, hétfőn kezdte meg hat heti szabadságát. Távolléte alatt Thuránszky László főjegyző elnöklete alatt álló bizottság az alispán negyven éves szolgálati jubileumának megünneplésére vonatkozó, részletes programmot fog kidolgozni. A szép ünnepet valószínűleg októ­berben tartják meg. A segéd­jegyzők kongresszusa. Magyarország összes tisztviselői között nincs egy testület sem, mely oly elhagyatott volna s oly rossz helyzetben lenne, mint épen az állami igazga­tás egyik legfontosabb teendőit, a közigazgatást végző községi jegyzői tisztviselők, akiknek a tislt­vények végrehajtásánál a néppel való közvetlen érintkezés által a legnehezebb feladatuk van. Egye­düli testülete ez az országnak, s róla igen kevés, mondhatni semmi gondoskodás sem történt. Most, amikor már az állam összes alkalmazottjainak­ sorsán javított, elérkezettnek látják az időt sorra kerülni. Bizalmukat fokozza az a tudat, hogy az állami hivatalszolgák s az összes munkások után­­— akikről már régen történt gondoskodás — jo­guk van nekik is sorra következni. A jegyzői ügykör mai formája megkívánja, hogy minden jegyzőségben legalább egy, néhol több okleveles egyén működjék. Minél terjedelmesebb az ügyköre, annál inkább lehetetlenné teszi annak egy jegyző által való elvégzését s igy szülte meg a kényszer a segédjegyzői kart. A községi autonómia keretén belül a vezető jegyzőknek annyi teendőjük van, hogy a hivatalos irodai ügyködés elenőrzésén kívül más munkát alig végezhetnek. Úgy, hogy a segédjegyzőknek jutott a feladat, intézni a községi jegyzői iroda ügyét. Teendői 75 százalékát úgyszól­ván az állami élet létalapját képező adóügykör ké­pezi. Az állami háztartás anyagi előnyeinek bizto­sítása a jegyzői kartól függ. Az adóügyekkel fog­lalkozó tisztviselők közül egyik sem végez fonto­sabb teendőt és különb financiális dolgokat, mint az adót kivető és kezelő községi tisztviselő. E mel­lett állami anyakönyvvezetők, s katonai, rendőri ügyeket látnak el. Ezeknek az állásoknak a betöltésénél a tör­vény elsősorban az érettségi vizsgát, utána meg egy évi előzetes községi jegyzői irodai gyakorlatot s végül egy évig tartó közigazgatási tanfolyam el­végzését követeli. Fizetésük évi 1000 korona állam­segély. Végzett munkájukhoz képest nem díjazás, hanem alamizsna. Képesítése a segédjegyzőnek az adóhivatali, vasúti, postai és sok hason tisztviselő-

Next