Pesti Hírlap, 1910. augusztus (32. évfolyam, 183-207. szám)

1910-08-07 / 188. szám

1910. augusztus 7., vasárnap. FESTI HIR21AP 13 — (Sikkasztó miniszter.) Newyorkból táv­iratozzék. A Newyork Herald valparaisoi sürgö­nye szerint Selmas volt chilei pénzügyminisztert közpénzek elsikkasztása miatt letartóztatták. A volt miniszter nem kevesebb, mint húsz milliót sikkasztott. ” (Milliós ékszercsalás) címen a lapokban megjelent közleményekre vonatkozólag a rendőri sajtóiroda a következő jelentést adta ki: „Egy-két napilap nyilván vidéki tudósítás nyomán „Milliós ékszercsalás“ címén egy közleményt hozott, mely szerint Krecsányi Kálmán detektivfőnök nagysza­bású ékszercsalásban Szegeden járt, azonban úgy az ügyészség mint az ottani rendőrség részéről nyo­mozásaiban támogatásban nem részesült. A szegedi rendőrség „iparügyi kihágásnak“ minősítette vol­na az ügyet s ezért elutasító magatartást tanúsí­tott. A főkapitányság kijelenti, hogy a közlemény elejétől végig téves. Krecsányi Kálmán detektív­főnök augusztus első napjaiban ugyan tényleg lent járt Szegeden, de az a nyomozási ügy nem ékszer­csalás, hanem betörés volt. A budapesti rendőrség ugyanis akkor egy szervezett betörőbandát tartóz­tatott le, mely kivált a vidéki városokban műkö­dött. A betörőbanda tagjai voltak­ Besch János,­­ Kvasztuk István, Hudy Sándor és Horváth Ernő. Ezek elfogatásuk előtt néhány nappal Szegeden nagyobb betörést követtek el és Budapestre szök­tek. Azonban csakhamar elfogattak, s a lopott hol­mik is megkerültek. A betörőbanda annak idején abban állapodott meg, hogy elfogatásuk esetén mindent magára vállal K­es­eh János, hogy a töb­biek szabadon maradhassanak, majd segítik azután Beseht illőn, ha ő is kiszabadul. A szegedi törvény­széken való tárgyalás alkalmával azonban hiába­valónak bizonyult ez a taktika, mert mind elítél­ték. Legsúlyosabban Horváth Ernőt, akinek három évi büntetését a tábla négy évre emelte föl. Hor­váth Ernő erre abban a hiszemben, hogy társai rá­­vallottak, a budapesti rendőrfőnöknek levelet írt, hogy nevezetes felfedezéseket tesz, elmondja a töb­bi betörést is. Krecsányi lement a Horváth Ernő akkor elmondotta, hogy január havában Kolozsvárt járt, ahol a Piac­téren egy raktárirodába törtek be és onnan 500 koronát loptak el. Többet nem volt hajlandó elmondani. „Csak egy esetet mondok el!“ — folytatta. — „Mondjon el most egy mási­kat Besch. Akkor én majd megint elmondok egyet, mert ugyancsak volna mondanivalónk. Nem bá­nom, ha száz évet is ülök, de Besch meg a többiek is üljenek.“ Beach miután Horváth bizonyítékokat is át­szolgáltatott, nem tagadta a kolozsvári esetet. — Elmondok most egyet, amelyben Horváth­nak az édesanyja is benne van. És előadta, hogy a múlt év decemberében a Szcitovszky-téren egy harmadik­ emeleti lakásba törtek be. Sok ezüstneműt loptak el onnét. Horváth Ernő nem tagadta. De úgy látszik, hogy már meg­gondolta a dolgot és a további vallomásversenytől elállott egy időre. Ebben az ügyben nyomozott a budapesti rendőrfőnök. Az ottani ügyészség részé­ről a legteljesebb támogatásban részesült, a szegedi rendőrséggel pedig, miután a körözöttek nyomozása annak illetőségi szféráján kívül is esett, nem érint­kezett­k így egyes lapoknak erre vonatkozó észre­vételei, minthogy egyáltalában tévesen kommentál­ták a detektívfőnök szegedi szereplését, szintén minden alap híján vannak.­­ (Elgázolta 1­ gyorsvonat.) Siófokról ír­ják, hogy csütörtökön délelőtt a budapesti gyors­vonat Mária-telep és Béla-telep állomások között egy férfit halálra gázolt; a férfi állítólag nyaraló volt, de személyazonosságát még nem lehetett megállapítani. A megindított vizsgálat lesz hi­vatva kideríteni, hogy a szerencsétlen véletlen­­ségből vagy öngyilkossági szándékból került-e a vonat kerekei alá.­­ (A figyelmes betörők.) Nem mindennapi humorral lehet megáldva az a két német, akik a rendőrség karmai közül kiszabadulva, Svájcba me­nekültek s onnan a berlini bűnügyi rendőrségnek vidám képes levelezőlapot küldtek. Freige Ottó kereskedőt és Miksa nevű fiát betöréses lopás bűn­tette miatt letartóztatta a rendőrség. A vizsgálat során kiderült, hogy az atya kevésbbé bűnös s azért szabadon bocsátották. Véletlen névcsere kö­vetkeztében azonban a fiú volt oly szerencsés, hogy a büntetés elől megszabadulhatott, az apát pedig benfogták. A rossz fiú arra használta fel szabadságát, hogy új bűnön törte a fejét és sike­rült is neki újra betörni. Közben azután szabadon bocsátották az atyját is, aki találkozott fiával, mi­re mind a ketten elmenekültek Svájcba az elra­bolt pénzzel együtt. A rendőrség hiába kereste őket, nyomuk veszett, míg végre tegnap a berlini rendőrigazgatóság szép képes levelezőlapot kapott, rajta ezekkel a sorokkal: „Van szerencsénk az önök szíves tudomására hozni, hogy ez idő szerint egy kis kéjutazást teszünk Svájcban. Nagyon jól vagyunk, most épen a hegyeket járjuk. Kérjük, tegyék el a szerszámainkat. Fel a hegyekre! Froige Miksa. Froige Oszkár.“ A nemes társaság most igazán túl van hegyen-völgyön. ” (Milliós sikkasztás a fezgyárban.) Konstantinápolyból táviratozzák. A császári rez­­gyárban nagystílű sikkasztásokat fedeztek fel, melyek még Abdul Hamid uralkodásának idejébe nyúlnak vissza és nem kevesebb, mint negyven millió piasztert, vagyis nyolc millió koronát tesz­nek ki. A szultán rendeletére a gyár igazgatóját és több más hivatalnokát átadták a haditörvény­széknek.­­ (A képviselő fogházbüntetése.) Szombat­helyről jelentik: Hartner Géza, a muraszombati kerület Kossuth-párti képviselője furcsa kérvényt intézett a szombathelyi ügyészséghez. Azt kérte, hogy az izgatás miatt reá kiszabott négy napi fog­házbüntetést megkezdhesse, anélkül, hogy a képvi­selőháztól mentelmi jogának felfüggesztését kér­nék. A kir. ügyész kérelmét elutasította, védeni akarván a képviselővel szemben is az immunitás jogát A furcsa kérelmet az magyarázza, hogy Hartnert azért ítélték el, mert a körmend-mura­­szombati vicinálison utazva, heves kifakadások közben egyenesen felhívta a közelében álló utaso­kat, hogy robbantsák fel ezt a vasutat. A per során inkriminálták azt a kifejezést is, hogy a most a Kossuth-párthoz tartozó képviselő azt mondta: „Kossuth Ferencet is fel kellene akasztani!“ Az ehez fűzött egyéb gyalázó kifejezései helyet foglal­nak azokban a bűnügyi iratokban, amelyek a men­telmi jog felfüggesztése ügyében természetesen a képviselőház f­elé jutnának és ez teszi érthetővé, hogy a Kossuth-párti képviselő restelné, hogy sze­mére vessék­, mikor vélekedett néhány hónap előtt mai pártvezéréről.­­ (Dr Crippen bűne.) A londoni rendőrség megállapította, hogy az az ember, aki január 19-én egy itteni drogueriában öt gramm hyoscint vásárolt, maga dr Crippen volt. Crippen rendes vevője volt a drogueriának, hova hetenkint két­­szer-háromszor benyitott, hogy értéktelenítő sze­reket vásároljon, ami, tekintettel arra, hogy fog­orvosi műterme volt, nem is keltett feltűnést, de Crippen, amikor a hyoscint vásárolta, mindazon­által szükségesnek látta, hogy ezt a bevásárlást külön is indokolja s ez okból a méregkönyvbe neve és lakcíme mellé még ezt a megjegyzést is beírta: „For Munyons.“ Crippen ezzel jelezte, hogy a mérget a titkos szerekkel kereskedő Munyons cég részére vásárolta. Persze lehetséges, hogy Crippen­­ a mérget tényleg erre a célra vásárolta. Mr Newton hírneves ügyvéd, aki Crippen védelmét elvállalta, a következőket mondja: — Épen szabadságra akartam utazni, mikor fölkeresett egy nagykereskedő, Crippen jó barátja, és megkért, hogy vigyem Crippen védelmét, bará­tai szívesen viselik a költségeket. Hajlandó vol­tam, de előbb a következőket táviratoztam dr O Tippennek: „Londoni barátai engem kértek fel védő­jéül és vállalják a költségek fedezését. Kész vagyok önt védeni egy feltétel alatt, ha sen­kivel sem beszél ügyéről és megtagad min­den felvilágosítást. Választ kérek.“ — Fontosnak tartottam erre figyelmeztemi Crippent, — folytatta elbeszélését az ügyvéd — mert noha tudom, hogy Dew lelkiismeretes hiva­talnok, aki nem alkalmaz kényszerítő fogásokat a vallatásnál, jól ismerem az amerikai praktikákat és tartanom kellett tőle, hogy Crippent vallomás­ra, hazug vallomásra kényszerítik. Már meg is kaptam tőle a választ, így hang­zik: Mr Newton ügyvéd, London. Szívesen fogadom védelmét és alkalmaz­kodom utasításához. Barátaim szívességét kö­szönöm. Crippen. — Ma még nem mondhatok véleményt a bűnesetről, csak annyit, hogy nem tartom Crippen helyzetét kétségbeejtőnek, hiszen nincs ellene sem­mi bizonyíték. Úgyszólván naponta távirati össze­köttetésben állok védencemmel. Egy szó sem igaz abból, hogy bevallotta a gyilkosságot.­­ (Öngyilkos nőgyűlölő.) A teplitzi rend­őrséghez az utóbbi időben egyre-másra érkeztek feljelentések, hogy egy negyvenöt-ötven évesnek látszó férfi az alkonyati órákban az utcán oda­­lopózkodik a nőkhöz és olajjal önti le, vagy elsza­kítja a ruhájukat. Az illető csütörtökön Schindler Mária gépírókisasszony ellen követett el ilyen me­rényletet. A rendőrség a gépírókisasszonytól ka­pott személyleírás alapján még aznap este letartóz­tatta a tettest Federle Ágost ötven éves bányász személyében. Federle beismerően vallott. — Mióta szegény boldogult leányom meg­halt — mondotta — gyűlölöm a nőket. És nem tehetek róla, de valahányszor nőt látok, ökölbe szo­rul a kezem és valami mindig arra ösztönözvén­yem, hogy boszuljam meg magamat a „vászoncselé­deken.“ A kihallgatást végző rendőrtisztviselő közbe­vetette azt az erős gyanúját, hogy Federle szadista motívumokból cselekedett. A bűnösnek éhez egy szava sem volt. Visszakisérték a cellájába, ahol­­ péntekre virradó éjjel felakasztotta magát­. (Harc az őrülttel.) Fribeif István, egy új­pesti asztalosmesternek a fia, tavaly rálőtt az édes­anyjára. A merénylő fiatal­embert letartóztatták és utóbb a törvényszéki orvosszakértők véleménye alapján, mint elmebajost, elhelyezték a lipótmezei tébolydába. Most a tébolydából négy napra haza­engedték a szüleihez az újpesti Jókai­ utca 17. szá­mú házba. Szombaton délután járt le a szabadsága, de ő hallani sem akart arról, hogy visszatérjen a Lipótmezőre. Eltorlaszolta magát atyja műhelyébe és valóságos ostromot kellett ellene intézni. Rend­őröket is hívtak, de vagy három-négy óra hosszat tehetetlenül állottak az elmebajos fiatal­emberrel szemben, mert nem tudták, hogy van-e nála fegy­ver vagy sem. Közben gyalult vasszegek, nehéz fa­darabok repültek ki a műhelyből. Estefelé Fribeil abba hagyta a harcot és ekkor a lipótmezei ápolók visszavitték a tébolydába.­­ (Véres apacheharc.) Párizsban a nagy vásárcsarnokhoz vezető forgalmas Sebastopol­­boulevardon pénteken délután apacheharc játszó­dott le, amelynek két ember esett áldozatul. Egy rendőr valamiért kérdőre vont egy bérkocsist. A kocsis igazolni akarta magát, amikor az odase­­reglő kiváncsiak közül előlépett egy herkulesi ter,­metű apache és revolverből háromszor rálőtt a rendőrre, akit a fején találtak a golyók. A járó­kelők sokaságából a merénylőnél termett egy férfi. Pelletier detektív volt. Negyedszer is eldör­dül az apache pisztolya és a detektív holtan bu­kik az utca kövezetére. A tömeg izgalma rettentő mértékűre növekedett. Többen rárontottak a gyilkosra, kicsavarták a kezéből a fegyvert és ös­szevissza verték. Súlyos sebeivel a rendőrség kór­házára kellett őt szállítani. Az illetőt Renardnak hívják. Mészároslegény volt és most egyike a leg­­hirhedtebb gonosztevőknek.­­ (Az erdőőr álma.) Wavrinecz Mór, nyu­galmazott doklini erdőőr, azt álmodta, hogy ke­rületében fatolvajok garázdálkodnak. Felriadt, le­kapta a falról fegyverét és kirohant az udvarra, ahol a homályban egy embert látott bejönni a ka­pun, akire az álom hatása alatt rálőtt. A sikoltásra odarohant a földre zuhant emberhez és egy gyufa­szál fénye mellett rémülve vette észre, hogy só­gorát, Popeszku Sándort lőtte agyon, aki vele egy házban lakott és akkor tért haza a korcsmából.­­ (Elfogott betörők.) Pénteken este az asz­talosmesterek ipartestületének 12—14. számú he­lyisége előtt egy ruhaszekrény mögé rejtőzve egy fiatal emebert találtak, akinél feszítővas és álkul­csok voltak. Bevitték a főkapitányságra, ahol az il­lető Schmidt Rudolf 21 éves aranyművesnek mon­dotta magát. Azzal védekezett, hogy nem volt la­kása és ott akart aludni a ruhaszekrény mögött. A rendőrség nem hitt a betörő védekezésben s Schmidt Rudolfot letartóztatta. Letartóztatta még a rendőr­ség Kina Kálmán 17 éves kárpitossegédet, aki nem­rég megszökött a kassai javítóintézetből. Kina be­tört egy környékbeli villába, ott ruhát és revolvert lopott és igy utazott Budapestre, ahol lakásokat fosztogatott és üzletekben lopott. Többek között elrejtőzött a kapucinusok templomában, ahol éjsza­kának idején feltörte a perselyeket és kifosztotta. A detektívek a Teleki-téren fogták el, amikor egy­­ látcsövet akart értékesíteni. A Testápolás vízhasználat által. Irta: Dr. Rieder Hermann. Ara 2 korona. Légrády Testvé­rek Budapest, V., Váci-körút 7­. — Jegyesek! A Neuschlosz-butorok kizáróla­gos elárusítója Bein Nándor, szőnyeg-, ágynemü- és lakberendezési áruháza Budapest, Andrássy­ ut 9. — (Házasság.) Dr Langfelder Ede ceacai ügyvéd eljegyezte Pollák Rózsika kisasszonyt, dr Pollák József zsolnai ügyvéd ur leányát. Huszár Zsigmond banktisztviselő, t. m. kir. honvédhadnagy, f. hó 6-án vezette oltárhoz Tuma Teruskát a Bakáts-téri rom. kath. templomban. Gráf Aladár gödöllői kereskedő eljegyezte Witz Margitot Budapesten. (Minden külön érte­sítés helyett.) Riesz Dezső Kápolnás-Nyékről, eljegyezte Lichter Berta kisasszonyt Cecéről. (Minden külön értesítés helyett.) Gróf Grotta József eljegyezte Czibulka Ir­­muskát Budapestről. Benedikt Jenő miskolci kereskedő eljegyezte Mánk Szerénkét Miskolcról. (Minden külön érte­sítés helyett.) Holzer cs. és kir. udv. szállító menyasszonyi ruha, kelengye beszerzésére ajánlja. Budapest, IV., Kossuth Lajos­ utca 9. — (Halálozás.) özv. hertelendi és vindor­nyalaki Hertelendy Zsigm­ondné, szül. nagyszigethi Szily Sarolta, augusztus 4-én, életének 76-ik évé­ben Budapesten meghalt

Next