Pesti Hírlap, 1910. október (32. évfolyam, 248-259. szám)
1910-10-18 / 248. szám
k_________________________________ citással a „sivatag békéjét“, amit bezzeg megszereztek ők!), mely nem igyekezett az összes kérdésekben lehetőleg egyszerre tiszta helyzetet teremteni (holott nekik már lesz bátorságuk szembenézni a közösségből származó kérdések egész komplexumával!) íme, Székely miniszter máris szembenéz vele. Nézni néz, de rosszul lát, — aminthogy beszélni is beszél, de semmit sem mond. Mit lát vajon Székely miniszter „a közösségből származó kérdések egész komplexumának?“ Ezt először, hogy a katonai büntető eljárásban a magyar nyelv kellően, érvényesüljön, másodszor, hogy legyen készfizető bankunk és harmadszor, hogy a magyar ipar a hadfelszereltekben arányos részt kapjon. Mindezt ugyan az előző kormány is akarta s mégis távoznia kellett — mert mindezen felül még egynémely más dolgot is akart, mert mindezt épen nem tekintette a közösségből származó kérdések egész komplexumának. Sőt, aligha tekinti annak maga az új kormány sem, melynek más tagjai holmi kilences bizottsági programjáról is tudnak. Sebaj, Székely miniszter annak tekinti, neki több nem kell, de kevesebb sem. Őhhez ragaszkodik és ha Lukács nem hozza a készfizető bankot, akkor ő le fog mondani, viszont, ha a katonai büntető eljárásban a magyar nyelv kellő érvényesülését nem tudná hozni ő, akkor mondjon le Lukács! Sok mindenről beszélt még Székely miniszter Újpesten, amihez kevés a köze, illetőleg amihez, ő úgy érezte, neki van a legtöbb köze, mert az igazságügyek minisztere s elvégre az igazságosságnak megfelelő helyzetet kell teremteni minden kérdésben. Vázolta a kormány munkaprogrammját, melyben benfoglaltatik a választói jog és a közigazgatás demokratikus reformja is, melyeknek megvalósítására azonban majd csak akkor kerül a sor, ha megalkottuk a véderőtörvényt (csak ily egyszerűen, könnyen, per „megalkottuk!“) Hogy volt, hogy nem volt, beszéde végén mégis csak kitört Székely miniszterből a maga tárcájához méltóan a volt koronaügyész, a lelkiismeretre appellált, a pártlelkiismeretre, mely a legválságosabb helyzetekből is megmutatja a kivezető utat; tehát Programm ide, Programm oda: minden pártprogrammnál többre kell becsülnünk amaz erkölcsi tulajdonságot, amit úgy hívnak, hogy lelkiismeret. Reméljük a legjobbat, hogy az új kormánypártnak lesz lelkiismerete, melyet valamivel mi is többre becsülnénk majdan a programmjánál, mivelhogy a programmját semmire sem becsüljük. ■ s Székely minisztert fia kisérte el Újpestre. A fiatal Székely radikális elveiről nevezetes s így stílszerűen támogatta atyját, aki tudvalévően a kabinetben a választójog radikális reformját képviseli . . . Zichy minisztert több képviselő kísérte le Egerbe, tüntető jeléülünnak, hogy a munkapárt nem idegenkedik tőle, mint nemrég hirlett. A Zichy kísérete is stílszerű keretéül szolgált ama beszédnek, melyet a miniszter Egerben tartott. Lueger egykor, mikor magyar újságírókat fogadott Bécsben, azt mondta, el kellene takarnia a szemét, hogy ne lássa vendégeit. Ha Zichy tényleg klerikális volna, amivel sokan vádolják: el kellett volna takarnia a szemét kísérete elől, mert ez a kíséret többet mondott, mint maga a miniszteri beszéd; ez a kíséret, melynek a régi néppárti Zichyre emlékeztető egyetlen tagja volt csak, Hencz Károly, aki viszont, szegény, bár elsőnek lépett át a munkapártba, kibukott a Házból, tehát egyetlen ember csak s az sem képviselő már . . .ez a kiséret , csupa, egytől-egyig liberálisnak ismert férfiú — a miniszteri beszéd mellett a legfényesebb dokumentum volt, a beszéd mellett maga volt a tett. A kiséret tehát, a külsőség, stílszerű volt Egerben is, Újpesten is. A belső azonban, a lényeg, az, hogy reális liberalizmus és nemzeti igazság helyett Zichytől csak egri liberalizmust kaptunk és Székelytől csak újpesti igazságot. N i Ü L A P l'JJLn. okojber iö., küuu. T e mondhatatlan zsugoriságunkban rejlik csak egy foszlánya az elmúlás melanchóliájának ... Találtál-e már igaz gyönyörűséget abban a pihenésben, melyet egy jó karosszék nyújt? Eltöltötte-e már lelkedet édes harmóniával könyvtárszobád szelíd derűje és nyugalma? Kiélvezted-e már teljesen szivarod felséges illatát s álmodoztál-e órákhosszat a hamvas füstbe tekintve, mely pipád fölött gomolyog? Érezted-e a naiv diadalt, melyet egy furfangos kártya-truc sikere okoz s szerettél-e valaha asszonyt eszeveszett láz nélkül, de a csöndes és egyenletes boldogság tudatával? Tudod mi az egyetlen pozitív érték, mehet az élet az ö bölcs megértői számára tartogat? Az, amit csak mi, fehérhajú öregek ismerünk: lassú, biztos és fukar kiéhezése a gyönyörűségeknek, melyek rohanó szélvészként száguldanak el a ti könnyelmű fiatalságtok mellett. . . Ha nem értesz, nézz a tükörbe, mely amott mindkettőnk alakját visszaveri: a te türelmetlenségtől reszkető, finoman ápolt kezeidet, melyek idegesen karmolják az ártatlan börfauteuilt s az én öreg, mosolygó fejemet, mely jóleső mozdulatlansággal élvezi a csöndes pihenés óráit. Te mindjárt dideregve fogsz elrohanni innen, hogy másfél óra múlva egy szerelmes fészekből rohanj el, én fenékig kiélvezem azt az örömet, mely a zavartalan pihenésben rejlik. Most a pihenés szerez nekem gyönyörűséget, este talán a megszokott tarokkpartiem, melybe az egész lelkemet beleadom, holnap a szivar, melynek minden szippantása újabb és tudatos élvezetekhez juttat. Szeretem a fehér asztalt, melynél órákig ülök, a vidám kvaterkázást, a hosszú gyalogsétákat s magányos bolyongást a sárguló erdőben, ahova hűséges kopom követ. Mindent a maga idejében , mindent a legutolsó kortyig, — lásdd, fiaim ez az a mottó, mely a mi okos filozófiánkat megaranyozza . . . A szerelem? Kinőttem már abból a korból, amikor reszketve futunk minden édesszemű asszony után, nem didergek többé a jövő heti légyottom gondolatára, de a drága és titkos együttlétek öröméről még ezüstös hajszálakkal se mondtam le. De szerelmes kalandjaimat, — isten neki, maradjunk meg ennél a profán szónál — nem két kártyaparti közt intézem el többé, nem hebehurgyán, beszámíthatatlan bolond módjára sietek a drága teremtéshez, aki hanyatló életembe csillogó aranyszálakat fon, hanem a főpap ájtatos érzésével, aki az isten házába megy . . . Mert a szerelmesnek mindig éreznie kell a hatalmas lény közellétét, aki e gyönyörűséges ingert, élete legnagyobb kincsét ajándékozta neki . . . Te, fiam, még a szerelmet is úgy intézed el, mint egy miniszteri aktát, engem a keleti ember ópiumos részegségével tölt el a tudat, hogy egy édes asszony az élete egy napján kizárólag csak nekem él . . . Sietve kiüríteni a kelyhet, mely isteneknek való italt rejteget magában, ahelyett, hogy minden csöppjét kiélveznéd, ezért, szegény barátom, a te huszonhétéves fiatalságodat én nem tudom irigyelni . . . A légyottra siető legény, aki eddig szótalanul ült karosszékében, most hirtelen megnézte az óráját. — Tíz perc múlva nyolc óra lesz, — mondta nyugtalanul. Az öreg jólelkűleg intett neki. — Akkor fejezzük be ezt az unalmas fecsegést, — mondta mosolyogva. Kezet ráztak s a fiatalember a következő pillanatban eltűnt a kaszinó dohányzójából. A fehérhaju öreg derűs pillantással tekintett utána, aztán édesen bóbiskolni kezdett. Szomaházy István. * A helyzet. Beszédek és tárgyalások Két miniszteri beszéd és egész sorozat miniszteri tárgyalás szerepel az aktuális politikai krónikában. A két beszélő miniszter: Székely Ferenc és gróf Zichy János, a tárgyaló miniszterek pedig Lukács László, Székely Ferenc, Hieronymi Károly és természetesen gróf Khuen-Stéderváry Károly. A beszélő miniszterek beszédeit az alábbiakban ismertetjük, kritikájukkal pedig vezércikkünk foglalkozik. Székely Ferenc beszédéből itt csak azt emeljük ki, hogy az igazságügyminiszter a kormánynak és a munkapártnak mostani munkáját a különböző tárgyalásokban látja. Ezekből a tárgyalásokból kijut neki, amennyiben Hochenberger osztrák igazságügyminiszterrel az új katonai bűnvádi eljárásról tanácskozik, azzal a célzattal, hogy e reformban a magyar nyelvet jogaihoz juttassa; kijut Lukács Lászlónak, aki a bankszabadalommal kapcsolatban a készfizetések rendezését akarja dűlőre juttatni; de kijut majdan a tárgyalásokból Hieronymi Károlynak is, akire az a feladat vár, hogy a nagyarányú hadfelszerelésekkel járó áldozatok ellenértéke gyanánt a rendelésekből a magyar iparnak megfelelő részeltetést szerezzen. A tárgyalások közül Székely Ferenc és Hochenberger tanácskozása a mai nap krónikájába tartozik, de bizony eredményt nem adatott följegyezni a krónikásnak. Lukács László helyett a készfizetések ügyében egyelőre a két pénzügyi államtitkár, Papp és Teleszki, vette át a tárgyalások fonalát. A két államtitkár evégből Bécsbe utazott. Bécsbe ment azonban Lukács László is, úgyszintén Hazai Samu és Khuen miniszterelnök és Bécsbe megy legközelebb Hieronymi Károly, hogy mint legilletékesebb tényezők folytassák maguk is a tárgyalásokat. Kedden különben érdemlegesebben lendül neki a magyar delegáció tanácskozása Bécsben. Kedden délelőtt ül össze a hadügyi albizottság, melyben Schönaich hadügyminiszter mondja el majd expozéját. Kedden délután pedig megkezdi a magyar külügyi albizottság a külügyi vitát, amelylyel az osztrák delegáció már végzett. A hadügyi vitában főkép azok elé a nyilatkozatok elé néznek nagy érdeklődéssel, melyek az új véderőreformról fognak elhangzani. Beavatott körökben azt, hiszik, hogy ezek a nyilatkozatok csak általános keretekben fognak mozogni, annál inkább, mert a két kormány és a közös miniszterek még nem jutottak megállapodásra a függő kérdésekben. Különben is épen e végből hívtak egybe a jövő hét elejére, október 24-ére, újabb közös miniszteri értekezletet, mely szintén Bécsben fog lefolyni. A tanácskozások sorozatában külön emlékezünk meg e helyütt is a polgári perrendtartás igazságügyi bizottsági tárgyalásáról rá helyesléssel jegyezzük fel, hogy a bizottság Várady Zsigmond indítványára kimondotta, hogy a polgári perekben a tanukhoz intézendő általános kérdések közül a vallásra vonatkozó kérdés ezután megeztessék. A porosz és a francia polgári perrendtartásban már rég ideje megvan erre nézve a praecedens s ha az igazságügyi bizottság határozata a parlamentben is keresztülmegy, ezzel a magyar perrendtartásba is bevonul egy legalább formaszerinti szabad szellemű intézkedés. Jelentéseinket az alábbiakban részletezzük: