Pesti Hírlap, 1910. október (32. évfolyam, 248-259. szám)

1910-10-18 / 248. szám

k_________________________________ citással a „sivatag békéjét“, amit bezzeg meg­szereztek ők!), mely nem igyekezett az összes kérdésekben lehetőleg egyszerre tiszta helyze­tet teremteni (holott nekik már lesz bátorságuk szembenézni a közösségből származó kérdések egész komplexumával!) íme, Székely miniszter máris szembenéz vele. Nézni néz, de rosszul lát, — aminthogy beszélni is beszél, de semmit sem mond. Mit lát vajon Székely miniszter „a közös­ségből származó kérdések egész komplexumá­nak?“ Ezt­ először, hogy a katonai büntető el­járásban a magyar nyelv kellően, érvényesül­jön, másodszor, hogy legyen készfizető bankunk és harmadszor, hogy a magyar ipar a hadfel­­szerelt­ekben arányos részt kapjon. Mindezt ugyan az előző kormány is akarta s mégis tá­voznia kellett — mert mindezen felül még egy­némely m­ás dolgot is akart, mert mindezt épen nem tekintette a közösségből származó kérdé­sek egész komplexumának. Sőt, aligha tekinti annak maga az új kormány sem, melynek más tagjai holmi kilences bizottsági programjáról is tudnak. Sebaj, Székely miniszter annak te­kinti, neki több nem kell, de kevesebb sem. Ő­hhez ragaszkodik és ha Lukács nem hozza a készfizető bankot, akkor ő le fog mondani,­­ viszont, ha a katonai büntető eljárásban a ma­gyar nyelv kellő érvényesülését nem tudná hozni ő, akkor mondjon le Lukács! Sok mindenről beszélt még Székely mi­niszter Újpesten, amihez kevés a köze, illető­leg amihez, ő úgy érezte, neki van a legtöbb köze, mert­­ az igazságügyek minisztere s el­végre az igazságosságnak megfelelő helyzetet kell teremteni minden kérdésben. Vázolta a kormány munkaprogrammját, melyben ben­­foglaltatik a választói jog és a közigazgatás demokratikus reformja is, melyeknek megva­­lósítására azonban majd csak akkor kerül a sor, ha megalkottuk a véderőtörvényt (csak ily egyszerűen, könnyen, per „megalkottuk!“) Hogy volt, hogy nem volt, beszéde végén mégis csak kitört Székely miniszterből a maga tárcájához méltóan a volt koronaügyész, a lelkiismeretre appellált, a pártlelkiismeretre, mely a legválságosabb helyzetekből is megmu­tatja a kivezető utat; tehát Programm ide, Pro­gramm oda: minden pártprogrammnál több­re kell becsülnünk amaz erkölcsi tulajdonsá­got, amit úgy hívnak, hogy lelkiismeret. Re­méljük a legjobbat, hogy az új kormánypárt­nak lesz lelkiismerete, melyet valamivel mi is többre becsülnénk majdan a programmjá­­nál, mivelhogy a programmját semmire sem becsüljük. ■ s­ Székely minisztert fia kisérte el Újpest­re. A fiatal Székely radikális elveiről neveze­tes s így stílszerűen támogatta atyját, aki tud­valévően a kabinetben a választójog radikális reformját képviseli . . . Zichy minisztert több képviselő kísérte le Egerbe, tüntető jeléül­ün­­nak, hogy a munkapárt nem idegenkedik tőle, mint nemrég hirlett. A Zichy kísérete is stíl­­szerű keretéül szolgált ama beszédnek, melyet a miniszter Egerben tartott. Lueger egykor, mikor magyar újságírókat fogadott Bécsben, azt mondta, el kellene takarnia a szemét, hogy ne lássa vendégeit. Ha Zichy tényleg klerikális volna, amivel sokan vádolják: el kellett volna takarnia a szemét kísérete elől, mert ez a kísé­ret többet mondott, mint maga a miniszteri be­széd; ez a kíséret, melynek a régi néppárti Zichyre emlékeztető egyetlen tagja volt csak, Hencz Károly, aki viszont, szegény, bár első­nek lépett át a munkapártba, kibukott a Ház­ból,­ tehát egyetlen ember csak s az sem képviselő már . . .ez a kiséret , csupa, egytől-egyig liberálisnak ismert férfiú — a miniszteri beszéd mellett a legfényesebb doku­mentum volt, a beszéd mellett maga volt a tett. A kiséret tehát, a külsőség, stílszerű volt Egerben is, Újpesten is. A belső azonban, a lé­nyeg, az, hogy reális liberalizmus és nemzeti igazság helyett Zichy­től csak egri liberalizmust kaptunk és Székelytől csak újpesti igazságot. N­ i Ü L A P l'JJLn. okojber iö., küuu. T e mondhatatlan zsugoriságunkban rejlik csak egy foszlánya az elmúlás melanchóliájának ... Találtál-e már igaz gyönyörűséget ab­ban a pihenésben, melyet egy jó karosszék nyújt? Eltöltötte-e már lelkedet édes harmó­niával könyvtárszobád szelíd derűje és nyu­galma? Kiélvezted-e már teljesen szivarod fel­séges illatát s álmodoztál-e órákhosszat a ham­vas füstbe tekintve, mely pipád fölött gomo­lyog? Érezted-e a­ naiv diadalt, melyet egy furfangos kártya-truc sikere okoz s szerettél-e valaha asszonyt eszeveszett láz nélkül, de a csöndes és egyenletes boldogság tudatával? Tudod mi az egyetlen pozitív érték, me­het az élet az ö bölcs megértői számára tar­togat? Az, amit csak mi, fehérhajú öregek is­merünk: lassú, biztos és fukar kiéhezése a gyönyörűségeknek, melyek rohanó szélvész­ként száguldanak el a ti könnyelmű fiatalság­­tok mellett. . . Ha nem értesz, nézz a tükörbe, mely amott mindkettőnk alakját visszaveri: a te tü­relmetlenségtől reszkető, finoman ápolt kezei­det, melyek idegesen karmolják az ártatlan bör­­fauteuilt s az én öreg, mosolygó fejemet, mely jóleső mozdulatlansággal élvezi a csöndes pi­henés óráit. Te mindjárt dideregve fogsz el­rohanni innen, hogy másfél óra múlva egy szerelmes fészekből rohanj el, én fenékig kiél­vezem azt az örömet, mely a zavartalan pi­henésben rejlik. Most a pihenés szerez nekem gyönyörűséget, este talán a megszokott tarokk­­partiem, melybe az egész lelkemet beleadom, holnap a szivar, melynek minden szippantása újabb és tudatos élvezetekhez juttat. Szeretem a fehér asztalt, melynél órákig ülök, a vidám kvaterkázást, a hosszú gyalogsétákat s magá­nyos bolyongást a sárguló erdőben, ahova hű­séges kopom követ. Mindent a maga idejében , mindent a legutolsó kortyig, — lásdd, fiaim ez az a mottó, mely a mi okos filozófiánkat megaranyozza . . . A szerelem? Kinőttem már abból a kor­ból, amikor reszketve futunk minden édessze­­mű asszony után, nem didergek többé a jövő heti légyottom gondolatára, de a drága és tit­kos együttlétek öröméről még ezüstös hajszá­lakkal se mondtam le. De szerelmes kaland­jaimat, — isten neki, maradjunk meg ennél a profán szónál — nem két kártyaparti­ közt intézem el többé, nem hebehurgyán, beszámít­­hatatlan bolond módjára sietek a drága te­remtéshez, aki hanyatló életembe csillogó aranyszálakat fon, hanem a főpap ájtatos ér­zésével, aki az isten házába megy . . . Mert a szerelmesnek mindig éreznie kell a hatalmas lény közellétét, aki e gyönyörűséges ingert, élete legnagyobb kincsét ajándékozta neki . . . Te, fiam, még a szerelmet is úgy intézed el, mint egy miniszteri aktát, engem a keleti em­ber ópiumos részegségével tölt el a tudat, hogy egy édes asszony az élete egy napján kizáró­lag csak nekem él . . . Sietve kiüríteni a kely­­het, mely isteneknek való italt rejteget magá­ban, ahelyett, hogy minden csöppjét kiélvez­néd, ezért, szegény barátom, a te huszonhét­éves fiatalságodat én nem tudom irigyelni . . . A légyottra siető legény, aki eddig szó­­talanul ült karosszékében, most hirtelen meg­nézte az óráját. — Tíz perc múlva nyolc óra lesz, —­ mondta nyugtalanul. Az öreg jólelkűleg intett neki. — Akkor fejezzük be ezt az unalmas fe­csegést, — mondta mosolyogva. Kezet ráztak s a fiatal­ember a követ­kező pillanatban eltűnt a kaszinó dohányzójá­ból. A fehérhaju öreg derűs pillantással tekin­tett utána, aztán édesen bóbiskolni kezdett. Szomaházy István. * A helyzet. Beszédek és tárgyalások Két miniszteri beszéd és egész sorozat miniszteri tárgyalás szerepel az aktuális poli­tikai krónikában. A két beszélő miniszter: Szé­kely Ferenc és gróf Zichy János, a tárgyaló miniszterek pedig Lukács László, Székely Fe­renc, Hieronymi Károly és természetesen gróf Khuen-Stéderváry Károly. A beszélő miniszterek beszédeit az aláb­biakban ismertetjük, kritikájukkal pedig ve­zércikkünk foglalkozik. Székely Ferenc beszé­déből itt csak azt emeljük ki, hogy az igazság­ügyminiszter a kormánynak és a munkapárt­nak mostani munkáját a különböző tárgyalá­sokban látja. Ezekből a tárgyalásokból kijut neki, amennyiben Hochenberger osztrák igaz­­ságügyminiszterrel az új katonai bűnvádi el­járásról tanácskozik, azzal a célzattal, hogy e reformban a magyar nyelvet jogaihoz juttassa; kijut Lukács Lászlónak, aki a bankszabada­lommal kapcsolatban a készfizetések rendezé­sét akarja dűlőre juttatni; de kijut majdan a tárgyalásokból Hieronymi Károlynak is, aki­re az a­ feladat vár, hogy a nagyarányú hadfel­szerelésekkel járó áldozatok ellenértéke gya­nánt a rendelésekből a magyar iparnak meg­felelő részeltetést szerezzen. A tárgyalások közül Székely Ferenc és Hochenberger tanácskozása a mai nap króni­kájába tartozik, de bizony eredményt nem adatott följegyezni a krónikásnak. Lukács László helyett a készfizetések ügyében egyelőre a két pénzügyi államtitkár, Papp és Teleszki, vette át a tárgyalások fonalát. A két állam­titkár evégből Bécsbe utazott. Bécsbe ment azonban Lukács László is, úgyszintén Hazai Samu és Khuen miniszterelnök és Bécsbe megy legközelebb Hieronymi Károly, hogy mint legilletékesebb tényezők folytassák maguk is a tárgyalásokat. Kedden különben érdemlegesebben len­dül neki a magyar delegáció tanácskozása Bécsben. Kedden délelőtt ül össze a hadügyi albizottság, melyben Schönaich hadügymi­niszter mondja el majd expozéját. Kedden délután pedig megkezdi a magyar külügyi al­bizottság a külügyi vitát, amelylyel az osztrák delegáció már végzett. A hadügyi vitában fő­­kép azok elé a nyilatkozatok elé néznek nagy érdeklődéssel, melyek az új véderő­reformról fognak elhangzani. Beavatott körökben azt, hiszik, hogy ezek a nyilatkozatok csak általá­nos keretekben fognak mozogni, annál inkább, mert a két kormány és a közös miniszterek még nem jutottak megállapodásra a függő kérdésekben. Különben is épen e végből hívtak egybe a jövő hét elejére, október 24-ére, újabb közös miniszteri értekezletet, mely szintén Bécsben fog lefolyni. A tanácskozások sorozatában külön em­lékezünk meg e helyütt is a polgári perrend­tartás igazságügyi bizottsági tárgyalásáról rá helyesléssel jegyezzük fel, hogy a bizottság Várady Zsigmond indítványára kimondotta, hogy a polgári perekben a tanukhoz inté­zendő általános kérdések közül a vallásra vo­natkozó kérdés ezután megeztessék. A porosz és a francia polgári perrendtartásban már rég ideje megvan erre nézve a praecedens s ha az igazságügyi bizottság határozata a parlamentben is keresztülmegy, ezzel a ma­gyar perrendtartásba is bevonul egy legalább formaszerinti szabad szellemű intézkedés. Jelentéseinket az alábbiakban részle­tezzük:

Next