Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)

1910-11-01 / 260. szám

1910. november 1., kedd. Pesti Hírlap______ fent a királynál. Hétfőn délután aztán összeült a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter és másfél órai vajúdás után megszületett az „elvi“ megegyezés, amit a félhivatalos jelentés úgy konferál be, hogy: „sikerült a készfizetések ügyében az eddig fennállott ellentéteket legnagyobb részben kiegyenlíteni, kedden a két pénz­ügyminiszter már a bank vezetőségével lép érintkezésbe, azután pedig a szakelő­adók elintézik a részletkérdéseket.“ Már most mi történt? — kérdi az olvasó. Lukács Bilinskivel együtt lép érintkezés­be a bank­vezetőséggel;­ — megvan tehát a készfizető bank? Kiegyenlítették az eddig fennállott ellen­téteket; — hozzájárult tehát az osztrák kor­mány a készfizetések megkezdésének olyan fix megállapításához, ami csakugyan önmagá­tól, automatice hozza meg a készfizetéseket? Csak a naivitás tehet föl ilyen kérdése­ket. Megnyugtathatjuk a közvéleményt: kész­fizető bank most sem lesz, ahelyett kapni fo­gunk egy újabb formulát, amelybe a magyar kormány azt fogja belemagyarázni, hogy ez a készfizetés,­­ az osztrák kormány pedig azt fogja belemagyarázni, hogy ez nem a kész­fizetés. Kutyakomédia az egész. A magyar kormány a pénteki miniszter­­tanács után kikürtölte, hogy küszöbön a le­mondás benyújtása. Szombatra ez a hír­­már arra enyhült, hogy lemondásról nincs szó, Khuen csak panaszra megy a királyhoz Bienerthék ellen, jobban mondva Bilinski el­len. A panaszból végül az lett, hogy a király va­sárnap Khuennek is megmondta, Bienerthnek is megmondta, hétfőn pedig a nagyobb nyoma­ték kedvéért Lukácsnak is megmondta: ne ját­szanak az urak válságos és játékot, hanem egyezzenek meg úgy, ahogy tudnak. És hétfőn délután az urak megegyeztek, úgy, ahogy tudtak. ^^A megegyezés^^m­ódozatait szörnyűséges — Komolyan beszélek, fiatal úr és ne­gyedszer, sőt századszor ismétlem neked, hogy úgyszólván valamennyi társaságbeli sikeremet ennek az alantas szemfényvesztésnek köszön­hetem. Lexikon-ember vagyok és nem állok egyedül! A stréber­­nek ez a „simán“ furfan­gos gárdája külön típus, melyet a mai modern kulturhistóriában egészen külön fejezet illet. Nem állítom, hogy fülem hegyéig közéjük tar­tozom, de magam is azon a meggyén járok és ami azokat a rengeteg, igaz után járó ember által mohón irigyelt ,,sikerek“-et illeti : nem volt okom megbánni, hogy megcsaltam a vilá­got, amely maga akarja, sőt provokálja, hogy megcsalják. A kétezer esztendős „Mundus vult decipi“ . . . nem bolondság, fiatal úr. Sokkal mélyebb emberi gyökere van, semhogy a felü­letes gúny a maga fa­ekéjével fölszánthatná és kivethetné a napvilágra. Nézz körül egy ki­csit a világon és meg fogod látni, hogy az a causeur-típus, melyhez — nagyjában — én is tartozom , kiterjed az írott és nyomtatott be­tűk területére is. Ott is bőven találsz lexikon­embereket, kik ha például kitör a Lunda-szige­­teken a Krakatoa vulkán, vagy dr W. J. Hoff­man valamely új sexuális aberrációról bocsát ki Leipzigben egy vaskos Mittheilung­ot , nyomban nekiesnek a Lexikonnak, kimagolják belőle a V. betűnél a vulkánokról, az S. betű­nél a sexuális életről szóló fejezeteket és meg­írják a maguk kis ártatlan cikkelyét az újsá­goknak, természetesen a saját becses nevük alatt. Szemfényvesztés az egész ! Benne va­gyunk, öcsém, egész szellemi értékünkkel a Lexikonban. Azt fosztogatjuk, azt hígítjuk, azt váltjuk aprópénzre és annak köszönhetjük sike­reinknek legalább is az egyharmadát. Végy te­hát rólam példát, fiatal úr és vesd meg ezt a poltrén művészetét, mely bőven termi ugyan a ...sikert, de lealázza az önbecsülést. És így ez megint miféle új ember-típust hoz létre — arról majd máskor k­iskarálok, Ab­onyi Árpád, titokban tartják. Az előzményekből csak any­­nyit tudni, hogy a magyar kormány a kész­fizetések rendezését (tehát nem magát a kész­fizetést!) úgy kívánta, hogy ezzel egy- és min­denkorra meg legyen állapítva, hogy ilyen és ilyen feltételek beálltával az osztrák-magyar bank köteles megkezdeni a készfizetéseket. Ez­zel szemben az osztrák kormány azon az állás­ponton volt, hogy ezek az „ilyen és ilyen“ fel­tételek egyrészt az ő szájaize szerint állapít­tassanak meg, másrészt pedig e feltételek be­következése után még külön az osztrák parla­mentnek (Magyarországon természetesen a magyar parlamentnek) kell előbb kimondania a készfizetések megkezdését. Egy bécsi jelentés szerint az osztrák ál­láspont második része nem érvényesült a megegyezésben, vagyis a készfizetések elrende­lése nem kerül előzetesen még külön a parla­mentek elé, hanem mihelyt a megállapított föltételek beállottak, a bank készfizető bankká alakul át. A föltételek beállását pedig konsta­tálni­­ maga az osztrák-magyar bank fogja annak idején. Nem szólunk ma még arról, hogy mikép engedheti át az állam egy banknak az olyan feltételek bekövetkezésének konstatálását, ame­lyekhez a készfizetések megkezdése, tehát mesz­­szemenő állami financiális érdekek kérdése fűződik. Csak megállapítjuk, hogy megbukott az az előzetesen hirdetett álláspont, mely sze­rint a magyar kormány a kérdés oly rendezé­sét követelte, hogy a bank a kellő föltételek bekövetkeztével önként, automatice köteles a készfizetések alapjára rátérni. De kérdjük azután, hogy mikép formu­­lázták meg azokat a föltételeket, amelyek be­következése szükséges a készfizetések megkez­déséhez? Megmaradtak ezek között azok a Bi­­linski-féle csodabogarak is, hogy például a készfizetés csak oly időpontban kezdhető meg, amikor az európai bankok kamatlábai között félszázaléknál nagyobb differencia nincs? Egyelőre feszült kíváncsisággal várjuk a föltételek részleteit, amiket az eddigi bécsi je­lentés igen tág fogalommal így ír körül, hogy e föltételek „a két állam pénzügyi helyzetének és a nemzetközi pénzpiac helyzetének alapos megfontolása után állapítandók meg”. A nemzeti munkapárt ugyan hétfőn este már örömmámorba gurult és fennen hirdette a magyar álláspont diadalát: — mi, sajnos, nem tudunk az optimista hangulatba zökkenni és egyszerűen azt hiszszük, hogy ha csakugyan a magyar álláspont győzött volna, jobban mond­va: ha csakugyan rendben volna a készfizeté­sek szénája, akkor Bilinski nem tárgyalna együttesen tovább Lukácscsal és nem fujdogál­­nának enyhe szellők Bécs felől, hanem komoly válság szele szállna onnan és Bilinski már beadta volna lemondását a királynak. Jelentéseinket egyébknét az alábbiakban részletezzük: hétfőn délelőtt folytatták. Lukács László ma délelőtt azt az értesítést kapta, hogy a király délután két órakor kihallgatáson akarja fo­gadni. A kihallgatás után három órakor a két miniszterelnök és a két pénzügyminiszter foly­tatta a tárgyalást a készfizetésről. Mindezekből a külsőségekből is kitűnt már, hogy a válsá­gos feszültség, amely szombaton keletkezett, tegnap már engedett. Ezt bizonyítja az is, hogy a két pénzügyminisztert is bevonták a tár­gyalásba. Khuen vasárnapi audienciájáról félhiva­talosan ezeket jelentik: Khuen vasárnapi audienciájáról félhivatalo­san ezeket jelentik: A miniszterelnök, aki két hete nem volt a ki­rálynál, beható jelentést tett a politikai helyzetről, valamint a készfizetés kérdésében folytatott tárgya­lásokról. Egyben előterjesztette a miniszterelnök a legutóbbi minisztertanácson történt elhatározáso­kat. Ő felsége a miniszterelnök jelentését kegyesen, tudomásul vette. * Az audiencia után. A vasárnapi audiencia után gróf Khuen a külügyminisztériumban Aehrenthal külügyminisz­ternél tett hosszabb látogatást, majd visszatért a magyar házba, ahol Láng Lajosnak, a magyar de­­legáció elnökének látogatását fogadta, akivel ké­sőbb együtt ebédelt. A vasárnapi délután folyamán hosszan tanácskozott a miniszterelnök Hazai Sa­mu honvédelmi miniszterrel, ki vasárnap délutáni gyorsvonattal érkezett Bécsbe. Este tíz órakor Lukács László pénzügyminisz­ter tett látogatást a miniszterelnöknél és vele hosz­­szasan tanácskozott. A miniszterelnök később Lu­kács Lászlóval és Láng Lajossal a Sacherbe ment vacsorázni. Hétfőn délelőtt Khuen ismét megláto­gatta Aerenthal. A miniszterelnök audienciája Gróf Khuen-Héderváry Károly minisz­terelnök vasárnap reggel hét órakor titkárja, dr Bárczy István, kíséretében Bécsbe érkezett s a magyar palotában szállt meg. Megérkezése után nyomban fölkereste báró Bienerth osz­trák miniszterelnököt, akivel egy óra hosszat tárgyalt a készfizetésekről. Délelőtt tíz órakor Schönbrunnban a király kihallgatáson fogad­ta a magyar miniszterelnököt, aki jelentést tett neki a politikai helyzetről és a készfizetés kér­désének állás­ár­ól. Gróf Kimen ezután telefo­nált Budapestre Lukács László pénzügymi­niszternek, akit arra kért, hogy azonnal jöjjön Bécsbe. Lukács László már vasárnap este ti­­zedfél órakor Bécsbe érkezett s megérkezése után azonnal fölkereste a miniszterelnököt, akivel késő éjjelig tanácskozott. A tárgyalást ___________________________________ * Bienerth az uralkodónál. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök kihallgatása után, báró Bienerth Richárd osz­trák miniszterelnök kapott meghívást ő felségétől kihallgatásra. Báró Bienerth déli egy órakor jelent meg ő felségénél külön kihallgatáson. Lukács László audienciája. Lukács László pénzügyminiszter hétfőn délután két órakor külön kihallgatáson jelent meg a királynál. Az audiencia háromnegyed­ óra hosszáig tartott. A pénzügyminiszter a bankkérdésről, különösen a készfizetések ügyé­nek állásáról tett jelentést a királynak. A ki­hallgatás csupán informatív jellegű­ volt. Lukács a kihallgatás után visszatért a magyar házba, átöltözött és Khuen miniszter­elnökkel az osztrák miniszterelnökségi palotába ment, ahol pontban három órakor Bienerth osztrák miniszterelnökkel és Bilinski pénz­ügyminiszterrel a készfizetések kérdéséről foly­tatta azt a tanácskozást, amelyet gróf Khuen- Héderváry Károly és báró Bienerth minisz­terelnökök vasárnap megkezdettek. * * Khuen nyilatkozatai a megegyezés előtt. Gróf Khuen-Héderváry Károly miniszterel­nök­ a hétfői tanácskozások előtt a készfizetéseit ügyéről a következőképen nyilatkozott egy hírlapíró előtt: •­ Már maga az a tény, hogy a tárgyalásokat folytatjuk, amellett bizonyít, hogy a készfizetések kérdése nem került zátonyra. A tanácskozásokat, most a miniszterek folytatják, miután a szakrefe­rensek­ nem tudtak megegyezésre jutni. Arra a kérdésre, vajon van-e kilátás arra, hogy a tárgyalások pozitív eredményre fognak ve­zetni, a miniszterelnök a következőkép válaszolt: — Igen, az ügy valamivel jobban áll, és kilá­tás van arra, hogy célhoz érünk. A hirlapír­ó itt közbevetette, hogy az osztrák kormány csak akkor fog elutasító álláspontra he­lyezkedni, ha magyar részről a készfizetések fölvé­telét „pure et simple“ követelnék, különben hajlan­dó a lehető legnagyobb udvariasságra. — Mi a tárgyalások során soha sem leértük a készfizetések azonnali megkötését. — mondotta

Next