Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 260-272. szám)
1910-11-11 / 269. szám
Budapest, 1919. XXXII. évfolyam, 269. (11.268 ) szám. Péntek, november 11. . i ' .......... .....1 ' .. ii ,i - ■ ■ 1 i o--------- ■■ ■ - ..■ " 11 11 ...... Előfizetési árak: I W Szerkesztőné?: Egész évre.........28 K— ____ * BS Budapest, Váci körut 7a Félévre.................ii „ —,, fi fi x*emelet-Negyedévre. ....... Sf 11 BBB JfSTi ®1P# n 1 ll fi fife fi Ifi fiEkf^'’54 Telefon 26-45. Egyhára .....IMP ET TT I pl 1 0 I H WMy• -Egyes szára ára IC i fi ff® ^ fi fi I 1 I P*|| I fi Budapest, Váci-körút 73 Hirdetései, díjszabás szerint. fi 11^ ELjp fi || fi fi fi fi fi 11^ EH fi ’ A . Telefon 26—40. Az apróhirdetésekre vonatkozó H TM H H H H H Hl m H H , —' minden tudnivaló a 32-ik . /w*’-- -i'O Megjelenik tiétra kivétel vel oldalon olvasható. 'My./ mindennap. . fa Az Isten fia és az ördög fia. XVII. Hannibal ad portás. Másnap fehér, sürü, makacs köd ereszkedett le a hegyek közé, mely napokig fogva tartotta nemcsak a napot, hanem magát az eget is. Künn húsz lépésre nem lehetett látni, egy alaktalan, fehér felleg volt az egész világ, melynek mégis megvolt a maga érdekessége. Minthogy mögötte volt a bús, alvó természet s a mozgékony élet. Helén későn kelt, fáradtam és lustán. Fejében különös kábultságot érzett, lábait nehezen mozgatta, mintha egy bálban eltöltött éjszaka fáradtsága zsibongott volna csontjaiban és mámora a fejében. Felhúzta ablakán a rolettát s a fehér és sűrü levegő megijesztette. Egy percig mozdulatlanul nézett bele a ködbe s kissé ingerült, de inkább csodálkozó hangon, melynek miértjét nem tudta volna megmagyarázni, felkiáltott: ez is!? ... Minden gondolat nélkül állt, az ablaknál, szinte süket érzéketlenséggel s a tegnapi, napot és éjszakát messze maga mögött hagyva, még nem emlékezett vissza, reá. De volt valami a szemében, egy kérdés, mely feleletet várt és adott egyszerre. Egy elszakított, kettévágott gondolatnak a rezgése, melyet a levegő visz tovább. S ez a rezgés a nyugtalanító hullámok egész gyűrűjével szorította, körül fejét és szívét. Percekig mozdulatlanul állt, és tekintetét, mint valami csillogó fémet, belevágta a ködbe. Mikor megfordult, az asztalon ,a. széttépett, levélnek foszlányait pillantotta meg. A k.Myhában már égett a tűz s egy hirtelen mozdulattal fölszedte a papírdarabokat és beimsította a lángok közé. Hogy minél biztosabban és hamarabb elégjenek, leguggolt a kályha elé s a piszkálóvassal megkavarta a lángokat. És amíg kavarta, mintha hosszú tűzkígyók csavarodtak volna fel a vasra, vérvörös pikkelylyel, tejfehér szemmel s mintha a vasról lassan csúsztak volna fölfelé, a karja felé és az utálatos tejfehér szemek égő világossága merőn fixírozták őt. — Mi ez? — suttogta kimeredt szemmel, elkékült ajakkal. — Tisztán látom a kígyók fejét, a farkukat, a szemüket. A rossz lelkiismeretem hallucinál bennem, vagy az ördög játszik velem? Hát csak azért is! Hirtelen felállt, kiegyenesedett s a fejét gőgösen fölvetette. És az íróasztalról felkapta a Lévi levelét s azt is a lángok közé hajította. — Lássuk! Egy nagy barna medvebőr volt kiterítve a kályha előtt s Helén végigfeküdt rajta. Csak hosszú hálóköntösében volt s szőke hajfonatai napsugárként futottak végig a sötét bőrön. És meredten néző szeme előtt egyszerre kialudtak a lángok, mint egy sor gyertya, melyet valaki eloltott. De egy pillanat múlva ismét fellobogtak és Helén ijedten dörzsölte meg szemét. — Hallucinálok, bizonyosan hallucinálok, — suttogta. Mert amit látott, egy fölhevült, túlcsigázott képzelődés játéka lehetett. A kialudt és ismét fellobbanó lángok között hófehér rózsák égtek szénfeketévé s aztán széthulltak, összeomlottak, mint egy boldog álom. Helén hirtelen becsapta a kályha ajtaját s szemét lehúnyta. A hideg, amint végigfutott rajta, szinte megmerevítette tagjait. Szeméterősen lehúnyta, ujjait rászorította, de nem sokáig maradt így. A szoba levegője egyszerre megtelt fehér rózsa-illattal. Előbb gyöngébb, majd intenzívebb illattal, a padlótól a plafonig. Mire rémülten felállt.. Egy kendőt vetett vállára s az ágya szélére ült. És közel volt az elájuláshoz. A rózsanyilás minden fázisát visszaadta a levegő, melyet belélegzett. A félig nyílt rózsáét, az egészen kinyílt, a hervadó és elhervadt rózsa illatát. Ez az utóbbi elviselhetetlen volt. Őszi nyirkosság, a ravatal szomorúsága, a soha többé! tragédia utolsó akkordjai csengtek bele. Helén rémülten nyúlt a csengő után. — Nyissa ki az ablakot! — kiáltotta a cselédnek. —Megfuladok! A jeges levegő hamar átjárta a szobát szelén felöltözött. Az apját meleg pokrócokkal betakarva, az ebédlőben találta. A kályha mellett ült egy nagy karosszékben s ingerültem kavargatta a teáját. Közbe pedig az öreg gazdasszonyt gyötörte, aki tizenöt esztendeje tűrte már a beteg ember idegességét. — Láttál már ilyen időt? — kiáltott Helenre s az ablakra mutatva , mérgesen elhajította kezéből a kanalat, melylyel teáját kavargatta. — Vegye föl! — mordult az öreg aszszonyra. -r És mondja meg, mirevaló az ilyen idő? — Istenem, hát ilyennek is kell lepni, — sóhajtott az asszony. — Ilyennek! — s a beteg ember kénsárga arca sie kivörösödött az ingerültségtől. — Nincsen valami gyűlöletesebb az ilyen öregasszonyos megnyugvásból. Az ilyen főkötefilozófiánál. 'Menjen,Előzze, be a, tojást! Hogy aludtál? — fordult Háénhez, aki psllítólag A Festi Hírlap mai száma 36 oldal. ...... ■ . . . - ,. .. Roosevelt bukása. Az a pillanat, melyben Mac Kinleynek, az Egyesült Államok egykori elnökének, életét kioltotta egy anarchista keze, — volt egyszersmind Roosevelt Tivadar politikai karrierjének kezdete. S amilyen váratlan volt Mac Kinley meggyilkolása, olyan váratlanul, olyan szenzációsan következett be tegnapelőtt Roosevelt bukása. Az Egyesült Államok most választották újra képviselőiket és szenátoraik egyharmadát, továbbá az egyes államok kormányzóit. Az Unió parlamentjének képviselőházát két évenként választják újra, szenátusának azonban csak egyharmadát újítják meg két évenként. A képviselő- és kormányzó-választások természetesen mindig erőpróbája az elnökválasztásnak, mely négyévenként történik. A mostani választásokaz egész vonalon a demokrata pártnak hoztak diadalt. A képviselőházban kerek számban negyven főnyi a többségük, a szenátusban, mivel annak most csak harmadrészét választották újra, a republikánusok valamelyes többség fölött még rendelkeznek ugyan, de ez a többség elenyésző s nem is egységes; ezenfelül nem egy republikánus szenátor húz a demokraták felé. A demokraták győzelme így csak a két év múlva következő elnökválasztás után válik majd teljessé, annál, inkább, mert Taft addig még a parlament akaratával szembeszegezheti a maga elnöki vétóját. Ha a mostani választások eredményét közelebbről nézzük, azt kell látnunk, hogy azokban voltaképen nem is annyira pártok álltak szemben egymással, mint sokkal inkább személyek. Egyik oldalon a Roosevelt személye, másikon a Rockefellerek, a milliárdosok, a trüstök urai, akiket Roosevelt rablóknak nevezett s akik ellen háborút hirdetett s folytatott. Csak az a bizonyos egyelőre,, hogy Roosevelt csatát vesztett ebben a háborúban, melynek tehát mintha csak legyőzöttje volna, győzője nem. Illetőleg a győzők maguk sem tudják, hogy meddig tekinthetik magukat azoknak. Tulajdonképen három párt állott szemben egymással a választásokon: a Taft-féle régi republikánus párt, a Roosevelt-féle progresszív republikánusok pártja és a demokratáké. Rooseveltnek két arcvonalban kellett harcolnia: egyrészt Taft ellen, akit ő tett meg elnökké, de aki a republikánus párt zömével együtt nem volt hajlandó Roosevelt radikális trust-ellenes politikáját követni; és másrészt a demokraták ellen, akiknek programjában ugyan szintén benne van a trustök megrendszabályozása, de akik viszont Roosevelt imperialisztikus politikájának ellenesei. A választások már most főként azért dőltek el a demokraták javára, mert a trustök ott, ahol a Taft-féle republikánus párt gyöngén állott Roosevelt táborával szemben, a demokratákat vitte diadalra. Azokat a demokratákat, akiket gazdasági kérdésekben alig valami választ el Roosevelttől, — egyképen hirdetik a harcot, a magas védővámok s a trustök ellen, — mindössze tán az, hogy Bryan, a demokratavezér, pártja programmjává tette az ezüstvalutát is. (Az alatt a tizenöt esztendő alatt, míg állandóan a republikánusok voltak uralmon az Unióban, a demokraták ellen-programm jóból leginkább az az ezüst-csatt csillogott át ide hozzánk, Európába, amit a Bryan mellett korteskedő hölgyek viseltek a harisnyaköteikön.) De a demokraták mostani győzelmének mégis csak amatrusz-támogatás volt inkább az előidézője, amit a demokrata, yankee az ezüstnél százszor szebben csengő aranyvalutriban számoltatott le magának. ■ A trustöknek a demokrata párttal való ez a pillanatnyi szövetkezése s a választók teljes korrumpáltsága okozta Roosevelt bukását. Hiszen a választóknak jó példával jártak elöl maguk a képviselő- és kormányzó-jelöltek. Newyork állam újonan választott kormányzója, bizonyos Dix tapéta-gyáros például, nem restéll a magas vámok ellen szónokolni kortesbeszédeiben, holott ugyanez a yankee a vámtételek tárgyalásánál egészen őszintén, egészen szemérmetlenül követelt magasabb vámot a tapétákra. Rettenetes, amerikai méretű korrupció folyt ezeken a választásokon, aminthogy az Unió parlamentjét eddig is mindig a trustök választották a zsebükből, sőt az elnököket is , magát Rooseveltet is annak idején. Elvek harcáról ezeken a választásokon nem volt, nem lehetett szó, hiszen Roosevelt trust-ellenes programmja egyben a demokratáké is. S a jövő fogja eldönteni, jó vásárt csináltak-e a trustök a demokratákkal Az ő céljuk egyelőre az volt, hogy Rooseveltet s a progresszív republikánusokat megbuktassák.Ez sikerült is nekik. De nem volna igazságos a demokratagyőzelem okát egyedül csak az anyagi megvesztegetés hatalmában keresni. Közrejátszol-