Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 273-285. szám)

1910-11-16 / 273. szám

r Budape­st, 1910._____________XXXII. évfolyam, 273. (11.272 ) szám.______november 16. Elöfia Kteal Arak: ,, SurkenatoBe-: Egész évre............28 K — | _ _ \| Budapest, Váci­ körut 7a Negyedévi 1 '7.:::*.. t,’, Z\\ FfE g§® g% Bgfl | | fi | H| | M || Tele«-«. E*yhó-.................2-4°.. mm IT i i wm iOI fft O um****** Egyes s­zám ára 10 t. gj fi fi gg fi fi fif| JfiB Budapest, Vár es-körút 73 Hirdetések díjszabás szerint. g I I g fi 5 fi fi mm­m fi®ll fi Telefon 26—10. Az apróhird­­ésekre vonatkozó B ^^B B ■‡' " ’B B B B B BH B ■ B „ ,, minden tudnivaló a 32-ik­­ M0gj®l©nik n­ettó kivétel T0 oldalon olvasható. V "' • mindennap.­ ­ vasúti pragmatika. Még­ mindig ökölbe szorul a magyar em­ber keze, ha arra a horvát obstrukcióra emlé­kezik, am­­el­y 1907-ben megakasztotta a ma­gyar parlament működését. Akkor a negyven­­nyolcas elnöknek, Justh Gyulának, gyengesége hozta reáik azt a szégyent, hogy horvát nyelvű obstrukció bénította meg a magyar parlamenti működését. S az erős koalíciós kor­mány, mely óriási többségre támaszkodhatott, nem volt lépés egész terjedelmében törvénybe iktatni azt a vasúti szolgálati pragmatikát, amit a parlamenthez beterjesztett. Végre a gróf Szapáry Gyula híres egy szakaszból álló közigazgatási törvényének mintájára úgy se­gítettek a­­bajon, hogy egyetlen paragrafusba foglalták e­ szolgálati pragmatika fő elvi ren­delkezéseit­ s ezt az egyetlen paragrafusból álló törvényt aztán megszavazták s a király szentesítette. Még annyi esze volt az akkori kormány­nak és több­ségnek, hogy ebbe az egyetlen pa­ragrafusba­ belevették, hogy a kormánynak joga van­­ vasúti szolgálati rendtartást ren­deleti úton megállapítani. S nehogy egy ké­sőbbi kormány visszaszívja ezt a rendeletet, kimondottak abban az egyetlen paragrafus­ban a következőket is: „Az ily módon kibocsá­tott rendtartás mindaddig érvényben marad, míg ez ügyben külön törvény nem intézkedik“. Mintha sejtette volna a koalíciós kor­mány hatalma tetőfokán, hogy pünkösdi ki­rálysága nem sokáig fog tartani, belevette a törvénybe és szentesíttette a királylyal azt a rendelkezést, hogy a miniszteri rendelettel ki­adandó pragmatikát későbbi kormányok csak külön törvénynyel, vagyis az összes törvény­hozó tényezők hozzájárulásával változtathat­ják meg. Most aztán, úgy látszik, elkövetkezett az az előre sejtett idő, amidőn egy későbbi kor­mány meg akarja változtatni a vasúti prag­matikát, még­pedig a horvátok javára és a magyar nyelv rovására. Többször adtunk már kifejezést amaz alapos gyanúnknak, hogy a Khuen-kormány el fogja árulni a magyarság érdekeit Horvát- Szlavonországokban. S csak azért, hogy ked­venc bánja, Tomasics, meg ne bukjék és hogy a magyar országgyűlésre küldött negyven horvát képviselő szavazatára minden magyar­ellenes törvényjavaslatnál számíthasson, a kormány áldozatul oda dobja a magyar ál­­lamvasutak magyarságát, amelyet legalább nagyon kis mértékben biztosított a vasúti szolgálati rendtartásról szóló egy­paragrafu­­sos törvény. Most már egész szemérmetlenséggel hir­dette­ a kormány azt a tervét, hogy meg fogja változtatni a pragmatikáról szóló törvényt. S félhivatalos közlések azzal igyekeznek szépí­teni ezt az eljárást, hogy a szolgálati pragma­tika számos része javításra szorul s hogy a vasúti szakközegek már régóta kérik a szol­gálati rendtartás módosítását. Tiltakozunk az ellen, hogy akár a ke­reskedelmi minisztériumnak, akár az állam­vasutaknak bármiféle szakközegével fedezze a kormány saját politikai hitványságát. Nem vasúti szakkérdésről van itt szó, hanem poli­tikai koncról, amelyet nemcsak a magyar ál­hy­gy szenvedélyét: a bort, kártyát és a nőt. A másik fiatal ember, szintén csinos, az osto­baság és furfangosság legelsőrangú példánya. Az ezred csinos tisztjei elefántként hurcolták magukkal. És ő hagyta magát hurcoltatni. Ő tudta, miért. A háziasszony díszes frizurával, kivá­gott ruhában ült a két fiatal ember között. Hófehér, telt válla, mint a tiszta elefántcsont, simán és fehéren ragyogott ki a vörösselyem ruhából, fekete szemében rejtett érzékiség lángja csillogott. A szép, szőke tiszt valami szerelmi pletykával mulattatta, mialatt társa mohón evett és még mohóbban ivott. Princ János megvetéssel nézegette mind­hármukat és türelmetlenül kereste anyja pil­lantását, hogy értésére adja, beszélni szeretne vele. De a szép asszony nem figyelt reá. Vala­mi mogyorószeletkéket mártogatott a pezsgős poharába és székén hátradőlve, mosolyogva hallgatta a fiatal tisztet, míg titokban a száját nézte és a kezét. Vacsora után Princ boszúsan fölkelt és bement a szobájába. Csak egy óra múlva jött vissza, de azok hárman még mindig az asz­talnál ültek. Ittak, cigarettáztak, nevetgéltek. Mire ahogy jött, észrevétlenül eltűnt ismét. Másnap reggel még ágyban találta any­ját, mikor bement hozzá. A komornája ép az arcát masszírozta valami illatos kenőc­csel s a szép asszony meglepődve fordította tekintetét feléje. A hálószobájában most volt először a fia és ilyen időben még nem igen beszéltek egy­mással, legfölebb vadászatok alkalmával. A fiatal ember köszönt és ránézett a ko­­mornára. Mire az abban a pillanatban el­hagyta a szobát,­lamvasutaknak és a kereskedelmi miniszté­riumnak rovására, hanem a magyar nyelv kárára és a magyar állam tekintélyének le­rontásával akarnak adni Aehrenthal rende­letére Tomasics bánnak és a horvát túlzóknak. Meg akarják jutalmazni bécsi parancs­ra a horvát obstruálókat. Meg akarják változ­tatni az 1907-ik évi 49-ik törvénycikket, ame­lyet a magyar törvényhozás hozott és a király szentesített. A választási visszaélésekkel össze-, verbuvált mostani többség dezavuálni akarja a nemzeti ellenállásból kiforrott korábbi tör­vényhozó­ testületet és politikai vakságukban elfelejtik azt is, hogy amidőn a király által szentesített törvényt akarják most megcsúfol­ni, ezzel dezavuálják és megcsúfolják azt a ki­rályt is, aki azt a törvényt szentesítette. Ezt a merényletet pedig azért akarják elkövetni, mert ez az egyetlen paragrafusból álló törvény így szól: „A magyar szent korona országainak területén üzemben tartott közforgalmi géperejű vasúti vállalat szolgálatába csak oly egyén vehető fel, aki magyar állampolgár és a magyar nyelvet bírja“. Ez az egyetlen mondat vörös posztó Hor­vátországnak. És vörös posztó a magyar nyelv Bécsben is. A magyar nyelv ellen folyt a hor­vátok obstrukciója. S miután hajótörést szen­vedett az akkori hazafias többségen és a ma­gyar királynak 1907-iki magyar felfogásán, most Tomasics felszaladt Aehrenthalhoz, aki magát birodalmi kancellárnak akarja kiadni s ezek ketten megállapodtak abban, hogy meg kell változtatni a magyar király által szen­tesített törvényt, ki kell abból törölni a ma­— Valami baj van? — kérdezte az anyját nyugodtan. Princ János elutasítólag intett s lelökte magát egy fotelbe, melynek támláján az este viselt vörösselyem ruha, mint egy halott asz­­szony összeesett, élettelen alakja pihent. — A következő dolgokat akarom érté­sedre adni, — szólt közönyösen és nyugodtan, de az akarom szót kissé megnyomta, mintha figyelmeztetni akarta volna anyját, hogy eb­ben a házban csak egy akarat van, az övé. A szép asszony arcán a kedvetlenség ár­nya suhant keresztül, de igyekezett nem mu­tatni és elfogulatlanul nézni fia szemébe. — Holnap egy fiatal leány fog ide ér­kezni, — folytatta Princ, — egy mérnöknek a leánya. A neve mellékes, nem hiszem, hogy téged érdekelne, mindazonáltal megmondha­tom. Raáb mérnöknek a leánya, Helén. A te nevedben hívtam meg, kérlek, légy hozzá ked­ves és nyájas. — Amint kívánod, — felelte az anyja, mialatt közönyösen játszadozott paplana ró­zsaszínű szalagjával. — Ez az egész? — tette hozzá mosolyogva. — A leány, — folytatta a fiatal ember egy hideg és szinte rendreutasító mozdulat­tal, — jól nevelt, művelt, okos, de egyszerűbb, komoly leány. , — És szép, — mosolygott az anyja gú­nyosan. ’■. j. ■* — Szép is. És lmmlyós célom van vele. A leánynak azt kell öninnie, h­ogy szerelmes vagyok belé s hogy komoly szándékkal visel­tetem iránta. ’’ -J­ .­ A szép asszony­ alázatos, arca hirtelen megváltozott s a gúnyos mesélylécltünt'tájka- Az Isten fia és az ördög fia, XVIII.­ ­ Hannibal ad portás. A várnán sem az apa, sem a­pú idejé­ben nem vittek tudomást arról a napról, me­lyet a kerszténység a Megváltó születésnap­jául ünnepli. A hatalmas termekben soha sem égtek a karácsonyfa apró viaszgyertyái s a szent legenda bűbájos csodáiról meghatott asszonyi szíj nem mesélt egy ragyogó szemű, dobogó szívvel figyelő kis­gyereknek. Princs János, kiről azt mondták, hogy az ördöggel cimborál, nem hitt az Istenben s még kevésbbé a betlehemi legendában. Aki megtérítheti vagy legalább is engedékenynyé és elnézővel tehette volna legalább mások hi­tével szemben, szép és fiatal felesége, annyira utálta őt, hogy teljesen közönyösen hagyta öreg urának hitetlensége. Annál is inkább, minthogy öt maga sem volt vallásos. Az ő val­lása mindössze a külsőségek felületes szoká­sa volt. Mélység, meggyőződés és minden alá­zatos megalás nélkül. Fiatalk­bja Princ János, ennek az ember­párnak gyereke, teljesen apja tradícióit kö­vette — de a saját maga felfogásából és meg­győződéséből indult ki. Dupla intelligenciá­val, sokkal több tudományos készültséggel, több hitetlenséggel, több gúnynyal és ember­­ismerettel. Ennek a karácsonynak estéjén négyen ültek a bolthajtásos, gyönyörű, régi tölgyfa faragású ebédlőben. Anyja mellett egy fiatal tiszt ült, egy rózsás arcú, szép szőke fiú, ki­nek leányos, nagy kék szeme és puha, férfiat­­lan szája a legdiszkrétebbül elrejtette három A Festi Hírlap mai száma 40 oldal.

Next