Pesti Hírlap, 1910. november (32. évfolyam, 273-285. szám)

1910-11-16 / 273. szám

___________________ kivándorlási ügyekkel csak némileg is foglalkoz­nak, valamint a jogügyi osztály veztőjét is. Az új szervezettől illetékes körökben sokat várnak, min­­denekfölött pedig remélik azt, hogy az eddigelé meglehetősen divergáló és bonyolult eljárás helyett egységes és határozott direktívákat fog megálla­pítani. Külpolitikai hírek. Támadások belgrádi követünk ellen. Az annexiós bonyodalmak óta gróf For­­flách belgrádi követünk állandó szálka a szerb túlzók szemében. Közvetlenül a szerb kor­mány nyilatkozata után, amelyben ez kényte­len volt lemondani a nagy hangon követelt rekompenzációkról, heves sajtó­ agitáció indult meg gróf Forgách ellen. A jó belgrádiak, úgy látszik, követünkön akarták megboszulni a nagy megaláztatást. Ez a szervezett sajtótá­­raadás akkoriban hatástalan maradt, de azért B­elgrádban azóta sem mulasztották el, hogy alkalomadtán a monarchia követét egy-egy rosszakaratú támadásban ne részesítsék. Massaryk leleplezései is kapóra jöttek gróf Forgách ellenségeinek és most már nemcsak a sajtóban, hanem a skupstinában is hangok emelkedtek ellene. A hétfői ülésen — mint már jelentettük — Geraszimovics képviselő meginterpellálta a kormányt Aehrenthalnak ama kijelentése folytán, hogy annak idején maga a szerb kormány kérte külügyi hiva­talunkat, hogy gróf Forgáchot továbbra is meghagyja a belgrádi követség élén. Erre az interpellációra Mil­ováno­vics külügyminiszter a skupstina keddi ülésén, a következő nyilatkozatot tette: Az osztrák-magyar közös külügyminisz­ternek az osztrák delegáció előtt tett­ azon kijelen­tése, hogy a szerb kormány a bécsi királyi követ útján azt az óhajt nyilvánította, hogy gróf Forgách Belgrádban maradjon, ha jól emlékszem, csak a múlt 1909. év idejére vonatkozhatik, amidőn az annexiós válság befejezése után a szerb és a kül­földi sajtóban az a hír volt elterjedve, hogy gróf Forgách nem maradhat. Belgrádiban, mert állása a szerb­­kormány irányában lehetetlenné vált. Bár én sem akkor, sem máskor, sem Simics úrnak, sem más idegen hatalomnál akkreditált képviselőnknek ily természetű instrukciókat nem adtam, mert ez, föl­fogásom szerint, nem volna helyénvaló, mégis állít­hatom, hogy visszaemlékezésem szerint csak erről az időről lehet szó, mert akkoriban sajtóhadjárat volt gróf Forgách eltávolítása céljából és ez alka­lommal került a sor annak hivatalos megállapítá­sára, hogy a szerb kormány ezzel a hadjárattal nin­csen összeköttetésben. Simics úr f. é. november 10-iki levelében ki­egészíti visszaemlékezésemet és könonalazza ezt az ügyet, kifejtvén, hogy múlt évi belgrádi tartózko­dása alkalmával tényleg kérdezte, mi igaz azokból az újsághírekből, amelyek szerint a szerb kormány gróf Forgách-csal elégedetlen és Belgrádból való eltávolítását kívánja, s rámutat ezenfelül Simics úr arra, hogy e kérdésre azt a választ kapta, hogy a szerb kormánynak az említett sajtóhadjárattal semmi közössége nincs, hogy gróf Forgách-csal nem elégedetlen és nem óhajtja, hogy másik osztrák és magyar követet nevezzenek ki helyébe. Amidőn­ Si­m­cs ur ezután visszatért Bécsbe és amidőn közte és gróf Aehrenthal között a kérdés szóba került, Simics ur azt, amit Belgrádban a mérvadó ténye­zőktől hallott, közölte az osztrák és magyar közös külügyminiszterrel, azt tartva — és joggal — hogy ezzel eleget tett az igazságnak is és belül maradt a szokásos nemzetközi udvariasság határain. Gyerasimovics interpelláló a miniszter vála­szát nem tartja kielégítőnek, mert a külügyminisz­ter, a nála megszokott módon, nem beszélt szaba­tosan. A miniszter nyilatkozatából mégis kitűnik, hogy nem fedi teljesen gróf Aehrenthal kijelenté­sét. Csodálatos, hogy amidőn a múlt évben az egész szerb közvélemény óhajtotta gróf Forgách távozá­­sát, ezen óhajt csakis a szerb kormány ne érezte volna. Szóló be fogja várni az ügy további alakulá­sát és adott alkalommal ismét szóvá fogja tenni a skupstinában. Geraszimovics felszólalása után a ház áttért a napirendre. A napirend több pontjának elinté­zése után megkezdték a monarchiával kötött ke­­reskedelmi szerződés tárgyalását. Protics Sztoján elfogadásra ajánlja a szerződést. Marinkovics ha­­ladópárti hibáztatja, hogy nincsenek felsorolva azok a politikai indokok, amelyek a szerb kor­mányt a szerződés megkötésére bírták. Radulovics nacionalista szerint a szerződés hátrányos Szer­biára nézve, miért is ellene foglal állást. A tár­gyalás folytatását csütörtökre halasztották. Az angol válság­ Asquith miniszterelnök — mint Londonból jelentik — nyilatkozatát szerdára halasztotta. Ma a miniszterelnök újra Sandring­­hambe utazott a királyhoz. A lapok egy része azt hiszi, hogy Asquith szerdán be fogja jelenteni a parlament feloszlatását. A feloszlatás mindeneset­re még novemberben megtörténik, hogy december második felében már túl legyenek a választáson és a választás a karácsonyi üzletet ne zavarhassa. A mai kabinettanács három óra hosszáig tartott. A tanácskozás folyamán lord Knollys, a király tit­kára látogatásra jelentkezett Asquith miniszter­­elnöknél és vele fél óra hosszáig tanácskozott. Ma délután órakor lord Knollys másodszor látogat­ta meg a miniszterelnököt. A parlament kedden kezdte meg az őszi ülés­szakot. A válságos politikai helyzetre való tekin­tettel a Ház teljesen megtelt. Asquith kivételével az összes pártvezérek jelen voltak. Lloyd George kincstári kancellár kijelentette, hogy oly viszonyok következtek be, amelyekre való tekintettel a kor­mány nem tartja kívánatosnak, hogy a Ház kezdje meg a napirend tárgyalását. Asquithra nézve sem volna kellemes csütörtök előtt nyilatkoznia. Azt ajánlja tehát, hogy a Ház ülését napolják el csü­törtökig. Balfour kijelentette, hogy megérti azt, hogy oly körülmények következtek be, amelyek Asquith nyilatkozásának elhalasztását kívánatossá teszik, arra kéri azonban a kormányt, hogy vala­mivel továbbra halaszsza a kijelentést, mert csü­törtökön neki fontos kötelessége van, t. i. Not­­tinghamban beszédet kell mondania. Lloyd George elismeri, hogy Balfour jelenléte ily fontos gyűlé­sen kívánatos, végül megegyeztek abban, hogy a legközelebbi ülés pénteken lesz. Anarchia Perzsiában. A Teheránból érkező legújabb hírek szerint, a helyzet Perzsiában immár elviselhetetlenné vált. A forradalmi elemek zavar­gása nőttön-nő, a nyomor és pénztelenség a tető­pontra hágott. A kormány teljesen tehetetlen. A császári perzsa bank — mint a Reuter-ügynökség jelenti — a kormánynak 1.250.000 font sterling 5 százalékos kölcsönt ajánlott fel, 87 és fél árfolya­mon. A pénzt arra fogják fordítani, hogy a déli vidékeken a rendet helyreállítsák. _____PESTI HÍRLAP 1910. november 16., szerda., Fővárosi ügyek. — A gázgyár átvétele. A főváros részéről kiküldött becslőbizottság nem tudott megállapodni az elnök személyét illetőleg. Közbejöttek különben az egyezségi tárgyalások is, amelyek a főváros és az osztrák légszesztársulat igazgatósága között foly­tak és így a becslőbizottság működését még nem kezdette meg. Miután azonban az egyezségi tár­gyalások eredményre nem vezettek, a becslőbizott­ság kedden délelőtt a központi városháza tanács­termében­ összeült, hogy az elnök személyét illetőleg a sorsolást megejtse, miután a szerződés úgy intéz­kedik, hogy meg­ nem egyezés esetében sors dönti el, ki legyen az elnök. A sorsoláson a főváros részéről megjelent Rózsavölgyi Gyula alpolgármester és dr Buzáth János, az üzemosztály vezetője, a gáztár­saság részéről Radocza János, a becslőbizottság tag­jai a főváros részről Kajlinger Mihály udvari taná­csos és Forbáth Imre műegyetemi tanár, a gáztár­saság részéről pedig Pfeifer Ignác műegyetemi ta­nár és Fodor István. A jegyzőkönyvet Weinmann Fülöp közjegyző vezette. A főváros képviselői elnök­jelöltül Bánki Donátot jelentették be, míg a gáz­társaság K. Jónás Ödönt ajánlotta. Miután meg­egyezés létre nem jött, egy Erzsébet leányárvaházi növendék bűzött a két név közül és az urnából K. Jónás Ödön neve került ki. E szerint tehát K. Jónás Ödön lett a becslőbizottság elnöke. — Szakértekezlet a lmsdrágaság ügyében. Ismeretes, hogy a főváros tanácsa és törvényható­sági bizottsága a húsdrágaság ügyében egy szakér­tekezlet megtartását mondotta ki szükségeserk. A főváros közgazdasági és közélelmezési ügyosztálya most egybeállította azokat az adatokat, amelyeket a szakértekezlet elé fognak terjeszteni és megálla­pította azokat a kérdéseket, amelyekre a szakérte­kezlettől várják a választ. Ezek a kördések a kö­vetkezők : 1. kérdés: a húsdrágaságot előidéző okok között milyen jelentőség tulajdonítható az állattenyésztés és hizlalás mai viszonyainak? 2. kérdés: a húsdrágaságot előidéző okok között, milyen jelentőség tulajdonítható az ál­lat- és húskereskedelmi forgalmat és a fo­gyasztást illető tényezőknek? 3. kérdés: milyen jelentőség tulajdonít­ható a munkabérek, az iparcikk-árak és a lak­bérek emelkedésének a hús előállítási árának kialakulásánál szereplő tényezőkre? 4. kérdés: mi módon kellene a belföldi hússzükséglet fedezését és a húsárak csökken­tését biztosítani a) átmenetileg a mostani helyzet javítására, és b) a jövő helyzet állandó javítására­? Az ügyosztály azonkívül még 63 statisztikai táblázatot közöl, közli azonkívül a fővárosi vásár­­csarnokok helybérszabályzatának a húsra és hús­­neműekre vonatkozó adatait, az ezekre vonatkozó vámtételeket, Budapest főváros húsbehozatali sza­bályait, a javadalmi díjjegyzéket és egyéb, a drá­gaságra vonatkozó adatot. — A villamos­vezeték megváltoztatása a Ferenc József-hídon. Devecss Ferenc középítési igazgató a főváros tanácsához indítványt nyújtott be, amely­ben azt javasolja, hogy a Ferenc József-hídon át vezető közúti forgalom könnyebb és gyorsabb le­bonyolítása céljából az alsóvezeték helyett felső­­vezetéket alkalmazzanak. A budai oldalnak, de kü­lönösen a Lágymányos és környékének rohamos kiépítése folytán a jelenleg alkalmazásban levő alsóvezetéki rendszerrel a forgalom kifogástalan lebonyolítása lehetetlen. Nyilatkozik a középítési igazgató arra vonatkozólag is, hogy a híd tervezé­sénél sem történt gondoskodás arról, hogy a köz­úti vonal átvezetése mily rendszer szerint történ­jék s ennek az lett a következménye, hogy a híd kereszttartói mellett különleges alsóvezetéket kel­lett a hídon alkalmazni, amelynek a forgalom gyors lebonyolítására káros következményei van­nak, mert a kocsikat úgy a pesti, mint a budai oldalán meg kell állítani, hogy áramszedőiket (hajóikat) megfelelően szabályozni lehessen. Ebből állandó forgalmi zavarok támadnak és a villamos­kocsik torlódása sokszor oly nagy, hogy még a központi vásárcsarnok kijáratát is elzárja. De a legnagyobb baj az, hogy a híd faburkolatának duz­zadása a híd keresztszelvényében állandó káros fe­szültséget idéz elő, ami az alsóvezeték csatornáira oly hatással van, hogy a vasbakok legnagyobb ré­sze már az első évben eltörött és a közúti társasá­got kötelezni kellett, hogy ezeket a bakokat öntött acélból csináltassa. Ezeken az állapotokon segíteni kell és ezért Devecss Ferenc középítési igazgató azt javasolja, hogy a Ferenc­­József-hídon az alsó­vezetéket küszöböljék ki, helyette felsővezetéket létesítsenek, még­pedig úgy, hogy az áramátváltás helyei ne közvetlenül a nagyforgalmú pesti hídfő­nél legyenek, hanem a felsővezetéket egészen a Lónyay-, illetve Királyi Pál-utcáig hosszabbítsák meg. Ezzel elejét vennék minden forgalmi kelle­metlenségnek, amely ezen a helyen uralkodik. — A sertésszállások ügye. A Kőbányán léte­ző és eredetileg a főváros tulajdonát, képezett ser­­tésszállás-telkekre a főváros annak idején, amikor ezeket a telkeket jelenlegi tulajdonosaiknak elad­ta, azt a telekkönyvi korlátozást kebeleztette be, hogy ezek a telkek kizárólag sertésszállás céljaira használhatók. Az idők folyamán azonban és külö­nösen az 1895-iki sertésvész következtében a kő­bányai sertésvásárok, amelyek addig nagy nemzet­közi jelentőséggel bírtak, jelentőségükből mindin­kább veszítettek, ugyannyira, hogy a szállástelek­tulajdonosok között még a múlt évben mozgalom indult meg a telken lévő telektömbi korlátozás megszüntetése iránt. Természetes, hogy a telkek értéke az évek folyamán nagyon megnövekedett. A pénzügyi osztály ki is dolgozott egy előterjesztést, amely a korlátozások törlését hozta javaslatba, d® a telektulajdonosoktól meghatározott kulcs szerint fizetendő kártalanítást követelt. Időközben fölme­rült a kérdés, hogy a korlátozások feloldása esetén mi történik a sertésvásárral. A tanács e kérdés tisztázására a közgazdasági ügyosztályt hívta fel, amely most hosszabb előterjesztésben tesz eleget a tanácsi felhívásnak. Az ügyosztály a sertéspiac fejlődésének és jelentőségének hosszabb ismerte­tése után azt javasolja a tanácsnak, hogy a közgyű­léstől annak a kimondását kérje, hogy a szállás­­telkedre bekebelezett telekkönyvi korlátozást ma­gántulajdonosok javára föl nem oldja, ellenben zá­ros határidő alatt hajlandó az összes telkeket a jogos és méltányos igények teljes kielégítésével a főváros tulajdonába visszaváltani. — Az utcai villamos világítás. A főváros tanácsa felhívta a mérnöki hivatalt, hogy az ed­dig létesített villamos utcai ívlámpáknak leszende­

Next