Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 299-312. szám)
1910-12-16 / 299. szám
_________________________ A helyzet. A politika hírei. A karácsony előtti csönd máris ráfeküdt a politikai életre. Az egyetlen izgalmas téma, amely még ebben az esztendőben megoldandó volna: a bankkérdés, de ennek a méregfogát egyelőre kihúzta az osztrák politikai helyzet, amelynek következtében tudvalévően a bankjavaslat egyelőre nem is kerül az osztrák parlament elé. Érdekesebb s talán hosszabb vita ígérkezik ugyan még a szerb kereskedelmi szerződés kérdésében, főkép a húsdrágaság körül, de ez a tárgy viszont nem olyan, hogy a pártszenvedelmek föllobbanására okot adna. Kétségkívül érdekes vitához lesz szerencsénk, amelyben a Ház minden oldaláról fognak beszédek elhangzani s ez érdekes beszédek között bizonyára elsőrangúan érdekesnek ígérkezik Sszerényi József volt kereskedelemügyi államtitkár beszéde, aki a merkantilis és agrárius áramlatoknak felébe emelkedve, tárgyilagos magaslatról készül rávilágítani a húsdrágaság eredendő okaira s az orvoslás módjaira. Izgató tárgy híján ismét egy kis incidens az, amely a Ház egy részének, főkép a Justhpártnak, izgalom alapjául szolgál. A Justhpártiak most, a változatosság okáért, Návay Lajos alelnök ellen vannak „fölháborodva“ azért, mert Návay a csütörtöki ülésen való elnöklése közben arra intette a Justh-párt egyik szónokát, Ábrahám Dezsőt, hogy ne kalandozzon el túlságosan a tárgytól. Ezért már elkeresztelték „viharelnöknek“, „pártoskodó“ elnöknek s a jó ég tudja, még mi mindennek Návayt, holott a tények azt igazolják, hogy régóta ült a Ház elnöki székében olyan kiválóan arra való férfiú, mint Návay Lajos, aki a koalíciós korszak sok Scyllája és Charybdise közt ép úgy szolgáltatott bizonyságot elnöki pártatlanságáról, mint most. A politika hírei között nagyobb érdeklődésre tarthat számot az a tény, hogy a horvát országgyűlést a jövő hétre, december 20-ára, egybehívták. Ehez a tényhez azt a kommentárt fűzik, hogy a horvát országgyűlés működésének újra való megakasztása nincs is tervbe véve. Úgy látszik tehát,hogy Tomasics bán működése, melylyel a széthúzó horvát pártokat egységes támogatására akarja bírni, máris sikerült vagy legalább is komoly sikerrel kecsegtet. Persze, hogy ennek a sikernek mi az ára, az majd csak a fizetségnél fog kitűnni. Nagy érdeklődéssel tekintenek a főrendiház jövő héten, kedden, tartandó ülése elé, amelyen a perrendjavaslat kerül tárgyalásra. Itt erős összetűzés készül a tanú vallásának kérdése körül. A konzervatív főrendek közt nagy agitáció folyik, hogy az erre vonatkozó szakaszt visszamódosítsák, vagyis hogy benn legyen továbbra is a perrendben a tanúhoz intézendő kérdések között a vallásra vonatkozó kérdés. Híreinket a következőkben részletezzük, pedig a költségvetést tárgyalja. Az a hír, mintha a horvát országgyűlés feloszlatása volna tervbe véve, illetékes helyről kapott értesülés szerint a valóságnak nem felel meg, az irányadó tényezőknek nincsen szándékukban az országgyűlés további működését megakasztani annál kevésbbé, mert annak többsége a törvényes közjogi alapon áll és így megvan a remény, hogy az országgyűlés meg fog felelhetni fontos feladatainak. Az ellenzéki sajtóban elterjedt híresztelésekre nézve, amelyek a horvát-szerb koalíció és a közjogi ellenzéki pártok megbízottai közt folytatott pártközi értekezlet lefolyására vonatkoznak, jól értesült helyről kijelentik, hogy ezek a híradások csak kombináción alapulnak, minthogy a tanácskozások tartalmát és lefolyását szigorúan bizalmasnak állapították meg. A Jservatszka Szloboda, a radikális közjogi ellenzék lapja, vezércikket közöl, amelyben követeli, hogy a kiegyezés hívei mindaddig vállvetve küzdjenek a közjogi ellenzéki pártokkal, míg a kiegyezési törvényes teljes egészében végrehajtva nincs. U ialtatik, hogy az államjegyek kényszerforgalmának megszűntével az alapszabályok 83. cikkének határozmányai a két állam törvényhozásai által hatályba helyezhetők. Az előterjesztett újabb rendezés biztosítja, amennyiben az egyáltalán lehetséges, hogy az első alkalmas időpontban a készfizetések felvételének kérdése az illetékes két törvényhozás döntése elé bocsáttassák és ily döntés tényleg be is következzék. Az alkalmas időpont meghatározása az e tekintetben legilletékesebb tényezőre, magára a jegybankra van bízva, amelynek állásfoglalása e kérdésben csak objektív és minden politikai célzattól ment lehet. Mindezeknél fogva a pénzügyi bizottság többsége az előterjesztett rendezést helyesli és elfogadásra ajánlja. 1 . A horvát országgyűlés egrbehívása. A zágrábi hivatalos lap az alábbi királyi elhatározást közli: Tomasics Miklósnak, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok nagytekintélyű bánjának. Kedvelt és őszinte hívünk: 1910 november 10-án kelt királyi leiratunkkal kapcsolatban elrendeljük, hogy Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyságok országgyűlése üléseit 1910 december 20-án ismét folytassa. Kelt Bécsben, 1910 december 14-én. A horvát országgyűlés, amely az egybehívó királyi kézirat értelmében december 20-án ül össze, mindenekelőtt indemnitással fog foglalkozni, azután ____________Pesti Hírlap 1910. december 18., péntek. Előadói jelentés a bankjavaslatról. Gróf Wickenburg Márk, a pénzügyi bizottság előadója, csütörtökön terjesztette elő a képviselőházban a pénzügyi bizottságnak a bankjavaslatról szóló jelentését, amely többek közt ezeket mondja: A készfizetések tekintetében a kormány előterjesztése két irányban tartalmaz rendelkezést. Elsősorban az értékparitás dolgában, másodsorban pedig a szabadalom elvesztése szankciójának statuálása révén. A készfizetések felvételének célja és lényege kétségtelenül elsősorban abban keresendő, hogy az ország törvényes pénze úgy is, mint értékmérő és úgy is, mint közönséges fizetési eszköz, külföldi értékelésben állandóságot nyerjen és pedig aszerint a paritás szerint, amely a törvényes pénzláb és az idegen törvényes pénz között fenforog. Az értékelést a külföldi viszonylatokban a külföldi váltóárfolyamok adják meg. Teljesen rendezett valutájú, tehát készfizető országokban a váltóárfolyamok ingadozása fölfelé és lefelé meg van határolva azzal, hogy külföldi fizetésekre efektív arány fordítható, amely belföldön parin megszerezhető és külföldön meghatározott értékarányban törvényes fizetési eszközzé alakítható át. Amidőn tehát a módosított alapszabályok első cikke a bank kötelességévé teszi a bankjegyek külföldi értékelésének álandó biztosítását, a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelelőleg lényegében ugyanazt a célt tűzi ki a bank kötelességeképen, amely a készfizetések leglényegesebb és legelső célja. Ismeretes, hogy az Osztrák-Magyar Bank annak az elismerést érdemlő működésének során, amelyet abban az irányban fejtett ki, hogy a valutarendezés törvényes elhatározása óta teljes céltudatos odaadással a rendezés végrehajtásának szolgálatába állott, több mint másfél évtized óta a koronaérték külföldi értékelését azon az állandó magaslaton tudta fentartani, amely a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelel. A váltóárfolyamok ingadozásainak oly határai között, amelyek csak készfizetői jegybankkal rendelkező államokban vannak biztosítva, a jegybank ezt az eredményt akép érte el, hogy a pénzpiacnak állandóan rendelkezésére bocsátotta a szükséges külföldi fizetési eszközöket az értékparitásnak megfelelő árban. A banknak ez az árszabályozó tevékenysége alapszabály szerint kötelességévé tétetik, amelynek teljesítésében minden rendelkezésre álló eszközt alkalmazni köteles, tehát az érc kincsének felhasználását is. E kötelességének a 111. cikkben megállapított szankciója a legsúlyosabb, amelyet a szabadalmat adományozó állam a jegybankkal szemben megállapíthat. Áttérve azokra a javasolt intézkedésekre, amelyek a forma szerint a készfizetések felvételére vonatkoznak, a jelentés utal a törvényjavaslat 5. szakaszára és a módosított alapszabályok 111. cikkére, amelyek ezt a kérdést lényegében rendezik. Az 5. szakasz és a 111. cikk tartalmának ismertetése után a jelentést így folytatja: Mindenekelőtt előrebocsátjuk, hogy noha teljes tudatában vagyunk annak a nagy fontosságnak és üdvösségnek, amelylyel a valuta értékparitásának fentartása már magában véve is közgazdaságilag bíz és ennek folytán teljesen felismerjük azoknak a javaslatoknak a nagy jelentőségét, amelyek ezt az értékparitást biztosítani szándékoznak, mégis a készfizetések forma szerinti felvételét az arra alkalmas legközelebbi időben a valutarendezés teljességének és valutánk hitelének érdekében mellőzhetetlennek tartjuk. A készfizetések felvételének kérdése előzőleg is mindig aként volt rendezve, hogy a felvétel idejének meghatározását a két törvényhozás fentartotta magának, így az utolsó bankszabályok 111. cikkében az az intézkedés fog Belpolitikai hírek. A költségvetés a pénzügyi bizotságban. — A kultusztárca költségvetése. — A képviselőház pénzügyi bizottsága Láng Lajos elnökletével tartott ülésén folytatta a kultusztárca költségvetésének részletes tárgyalását. Gróf Apponyi Albert a nem állami tanítóképzők szakfelügyeletének sürgős szervezését kivánja. Gróf Tisza István felveti azon eszmét, hogy mily kívánatos lenne, hogy a néptanítók, illetve népiskolák ne csak a tanfelügyelők ellenőrzése alatt álljanak, de a társadalom intelligens elemei szerves összefüggésbe hozassanak a népoktatás érdekében a népiskolai tanítói karral. Gróf Apponyi Albert Tisza észrevételeire reflektálva kijelenti, hogy ő az iskola beléletének állandó, folytonos megfigyeltetését tartja igen fontosnak. Holló Lajos a miniszter figyelmébe ajánlja a tanítóképző intézeti tanároknak fizetésük rendezését. Gróf Zichy János közoktatásügyi miniszter: A szakfelügyelet szervezésére folynak a tanulmányok, hogy miként volna az a legcélravezetőbben keresztülvihető. Az országos közoktatásügyi tanácsot utasította az elemi népiskolák részére célszerűbb tantervek elkészítésére, azzal, hogy ezen tantervek keretében a gazdasági oktatás bővebb teret nyerjen. Holló Lajos utal arra, hogy Ausztriában a tornatanítással kapcsolatban a katonai nevelés előképzésére mily nagy súlyt helyeznek. Gróf Zichy János kultuszminiszter a fölvetett eszmét célszerűnek tartja. Szebeny Antal kérdésére a miniszter kijelenti, hogy a gyógypedagógiai tanárok fizetésrendezésénél ugyanazon elvek alapján kívan eljárni, mint a többi tanárok fizetésrendezésénél. Gróf Tisza István: Nem hallgathatja el, hogy a magyar képzőművészet támogatására szánt összeg egy részét a képzőművészet igazi érdekei ellen használták fel. Az állam képvásárlásainál a legutóbbi időkben nem feltétlenül jutott érvényre az az elv, hogy ezen vásárlásban rejlő támogatást kizárólag csak az igazi benső művészi értékkel bíró művek szerzői élvezzék. Kammerer Ernő, Apponyi Albert és Rosenberg Gyula felszólalásai után gróf Zichy János miniszter megjegyzi, hogy szemben egy egészségesebb irányzat kierőszakolása állami eszközökkel nem igen érhető el. Az országos szinművészeti akadémia tételénél Holló Lajos azon kérést intézi a miniszterhez, hogy a magán sziniiskolák dolgát tegye tanulmány tárgyává. Gróf Apponyi Albert a néprajzi intézetnek, Nagy Ferenc pedig az egyetemi könyvtárnak megfelelő helyen való sürgős elhelyezését kéri. Gróf Zichy János miniszter kijelenti, hogy a nemzeti múzeum kibővítését szükségesnek látja. Gróf Apponyi Albert a felnőttek oktatására felvett összegeket kevésnek tartja. Tisza István a protestáns egyházak segélyének emelését kéri. Gróf Apponyi Albert sürgeti a katholikus autonómia mielőbbi rendezését. Rosenberg Gyula kéri a minisztert, hogy az izraelita vallás számára engedélyezett segély az 1912. évi költségvetésben a halaszthatatlan és jogosult követelményeknek kielégítésével állíttassék be. Gróf Zichy János kijelenti, hogy az adócsökkentési segély fölemeléséről a jövő költségvetésben gondoskodni kíván. Reméli, hogy nemsokára törvényhozási úton rendezhető lesz a katholikus autonómia kérdése is. Az izraelita vallásúak segélyezésére felvett összeget a jövő költségvetésben igyekezni fog akként megállapítani, hogy az a jogosult követelményeket kielégíthesse. A 48. címnél gróf Tisza István utal arra, hogy a lelkészi javadalmazásnak 1600 koronában való megállapítása igen méltánytalan. Gróf Apponyi Albert csatlakozik Tisza nézetéhez. Sándor János utal az erdélyi részekben önállósított református egyházak ügyének nemzeti szempontból való fontosságára. Gróf Zichy János miniszter kijelenti, hogy a lelkészi jövedelem méltányos megállapításának kérdését beható "tanulmány tárgyává fogja tenni. A Sándor János észrevételére pedig megjegyzi, hogy