Pesti Hírlap, 1910. december (32. évfolyam, 299-312. szám)

1910-12-16 / 299. szám

_________________________ A helyzet. A politika hírei. A karácsony előtti csönd máris ráfe­küdt a politikai életre. Az egyetlen izgalmas téma, amely még ebben az esztendőben meg­oldandó volna: a­ bankkérdés,­­ de ennek a méregfogát egyelőre kihúzta az osztrák poli­tikai helyzet, amelynek következtében tudva­lévően a bankjavaslat egyelőre nem is kerül az osztrák parlament elé. Érdekesebb s talán hosszabb vita ígérkezik ugyan még a szerb kereskedelmi szerződés kérdésében, főkép a húsdrágaság körül, de ez a tárgy viszont nem olyan, hogy a pártszenvedelmek föllobba­­nására okot adna. Kétségkívül érdekes vitá­hoz lesz szerencsénk, amelyben a Ház minden oldaláról fognak beszédek elhangzani s ez ér­dekes beszédek között bizonyára elsőrangúan érdekesnek ígérkezik Sszerényi József volt ke­reskedelemügyi államtitkár beszéde, aki a mer­­kantilis és agrárius áramlatoknak felébe emelkedve, tárgyilagos magaslatról készül rá­világítani a húsdrágaság eredendő okaira s az orvoslás módjaira. Izgató tárgy híján ismét egy kis incidens az, amely a Ház egy részének, főkép a Justh­­pártnak, izgalom alapjául szolgál. A Justh­­pártiak most, a változatosság okáért, Návay Lajos alelnök ellen vannak „fölháborodva“ azért, mert Návay a csütörtöki ülésen való el­nöklése közben arra intette a Justh-párt egyik szónokát, Ábrahám Dezsőt, hogy ne kalandoz­zon el túlságosan a tárgytól. Ezért már elke­resztelték „viharelnöknek“, „pártoskodó“ el­nöknek s a jó ég tudja, még mi mindennek Návayt, holott a tények azt igazolják, hogy régóta ült a Ház elnöki székében olyan kivá­lóan arra való férfiú, mint Návay Lajos, aki a koalíciós korszak sok Scyllája és Charybdise közt ép úgy szolgáltatott bizonyságot elnöki pártatlanságáról, mint most. A politika hírei között nagyobb érdeklő­désre tarthat számot az a tény, hogy a hor­­vát országgyűlést a jövő hétre, december 20-ára, egybehívták. Ehez a tényhez azt a kommentárt fűzik, hogy a horvát országgyű­lés működésének újra való megakasztása nincs is tervbe véve. Úgy látszik tehát,­­hogy Toma­­sics bán működése, melylyel a széthúzó hor­­vát pártokat egységes támogatására akarja bírni, máris sikerült vagy legalább is komoly sikerrel kecsegtet. Persze, hogy ennek a si­kernek mi az ára, az majd csak a fizetségnél fog kitűnni. Nagy érdeklődéssel tekintenek a főrendi­ház jövő héten, kedden, tartandó ülése elé, amelyen a perrendjavaslat kerül tárgyalásra. Itt erős összetűzés készül a tanú vallásának kérdése körül. A konzervatív főrendek közt nagy agitáció folyik, hogy az erre vonatkozó szakaszt visszamódosítsák, vagyis hogy benn legyen továbbra is a perrendben a tanúhoz intézendő kérdések között a vallásra vonat­kozó kérdés. Híreinket a következőkben részletezzük, pedig a költségvetést tárgyalja. Az a hír, mintha a horvát országgyűlés feloszlatása volna tervbe véve, illetékes helyről kapott értesülés szerint a valóság­nak nem felel meg, az irányadó tényezőknek nincsen szándékukban az országgyűlés további működését megakasztani annál kevésbbé, mert annak többsége a törvényes közjogi alapon áll és így megvan a re­mény, hogy az országgyűlés meg fog felelhetni fon­tos feladatainak. Az ellenzéki sajtóban elterjedt híresztelések­re nézve, amelyek a horvát-szerb koalíció és a köz­jogi ellenzéki pártok megbízottai közt folytatott pártközi értekezlet­ lefolyására vonatkoznak, jól ér­tesült helyről kijelentik, hogy ezek a híradások csak kombináción alapulnak, minthogy a tanácskozások tartalmát és lefolyását szigorúan bizalmasnak álla­pították meg. A Jservatszka Szloboda, a radikális közjogi ellenzék lapja, vezércikket közöl, amelyben követeli, hogy a kiegyezés hívei mindaddig váll­vetve küzdjenek a közjogi ellenzéki pártokkal, míg a kiegyezési törvényes teljes egészében végrehajtva nincs. U­ ialtatik, hogy az államjegyek kényszerforgalmá­nak megszűntével az alapszabályok 83. cikkének határozm­­ányai a két állam törvényhozásai által hatályba helyezhetők. Az előterjesztett újabb rendezés biztosítja, amennyiben az egyáltalán lehetséges, hogy az első alkalmas időpontban a készfizetések felvételének kérdése az illetékes két törvényhozás döntése elé bocsáttassák és ily döntés tényleg be is következ­zék. Az alkalmas időpont meghatározása az e te­kintetben legilletékesebb tényezőre, magára a jegybankra van bízva, amelynek állásfoglalása e kérdésben csak objektív és minden politikai cél­zattól ment lehet. Mindezeknél fogva a pénzügyi bizottság többsége az előterjesztett rendezést he­lyesli és elfogadásra ajánlja. 1 . A horvát országgyűlés eg­rbehívása. A zágrábi hivatalos lap az alábbi királyi el­határozást közli: Tomasics Miklósnak, Horvát-Szlavon- és Dalmátországok nagytekintélyű bánjának. Kedvelt és őszinte hívünk: 1910 november 10-án kelt királyi leiratunkkal kapcsolatban elrendeljük, hogy Horvátország, Szlavónia és Dalmácia királyságok országgyűlése üléseit 1910 december 20-án ismét folytassa. Kelt Bécsben, 1910 december 14-én. A horvát országgyűlés, amely az egybehívó királyi kézirat értelmében december 20-án ül össze, mindenekelőtt indemnitással fog foglalkozni, azután ____________Pesti Hírlap 1910. december 18., péntek. Előadói jelentés a bankjavaslatról. Gróf Wickenburg Márk, a pénzügyi bizott­ság előadója, csütörtökön terjesztette elő a kép­viselőházban a pénzügyi bizottságnak a bankjavas­latról szóló jelentését, amely többek közt ezeket mondja: A készfizetések tekintetében a kormány elő­terjesztése két irányban tartalmaz rendelkezést. Elsősorban az értékparitás dolgában, másodsorban pedig a szabadalom elvesztése szankciójának sta­­tuálása révén. A készfizetések felvételének célja és lényege kétségtelenül elsősorban abban kere­sendő, hogy az ország törvényes pénze úgy is, mint értékmérő és úgy is, mint közönséges fizetési esz­köz, külföldi értékelésben állandóságot nyerjen és pedig aszerint a paritás szerint, amely a törvé­nyes pénzláb és az idegen törvényes pénz között fenforog. Az értékelést a külföldi viszonylatokban a külföldi váltóárfolyamok adják meg. Teljesen rendezett valutájú, tehát készfizető országokban a váltóárfolyamok ingadozása fölfelé és lefelé meg van határolva azzal, hogy külföldi fizetésekre efektív arány fordítható, amely belföldön parin megszerezhető és külföldön meghatározott érték­arányban törvényes fizetési eszközzé alakítható át. Amidőn tehát a módosított alapszabályok első cikke a bank kötelességévé teszi a bankjegyek kül­földi értékelésének álandó biztosítását, a korona­­érték törvényes pénzlába paritásának megfelelőleg lényegében ugyanazt a célt tűzi ki a bank köteles­­ségeképen, amely a készfizetések leglényegesebb és legelső célja. Ismeretes, hogy az Osztrák-Magyar Bank annak az elismerést érdemlő működésének során, amelyet abban az irányban fejtett ki, hogy a valutarendezés törvényes elhatározása óta teljes céltudatos odaadással a rendezés végrehajtásának szolgálatába állott, több mint másfél évtized óta a koronaérték külföldi értékelését azon az állandó magaslaton tudta fentartani, amely a koronaérték törvényes pénzlába paritásának megfelel. A vál­tóárfolyamok ingadozásainak oly határai között, amelyek csak készfizetői jegybankkal rendelkező államokban vannak biztosítva, a jegybank ezt az eredményt akép érte el, hogy a pénzpiacnak állan­dóan rendelkezésére bocsátotta a szükséges kül­földi fizetési eszközöket az értékparitásnak meg­felelő árban. A banknak ez az árszabályozó tevé­kenysége alapszabály szerint kötelességévé tétetik, amelynek teljesítésében minden rendelkezésre álló eszközt alkalmazni köteles, tehát az érc kincsének felhasználását is. E kötelességének a 111. cikkben megállapított szankciója a legsúlyosabb, amelyet a szabadalmat adományozó állam a jegybankkal szemben megállapíthat. Áttérve azokra a javasolt intézkedésekre, amelyek a forma szerint a készfizetések felvételé­re vonatkoznak, a­ jelentés utal a törvényjavaslat 5. szakaszára és a módosított alapszabályok 111. cikkére, amelyek ezt a kérdést lényegében ren­dezik. Az 5. szakasz és a 111. cikk tartalmának is­mertetése után a jelentést így folytatja: Minde­nekelőtt előrebocsátjuk, hogy noha teljes tudatá­ban vagyunk annak a nagy fontosságnak és üdvös­ségnek, amelylyel a valuta értékparitásának fen­­tartása már magában véve is közgazdaságilag bíz és ennek folytán teljesen felismerjük azoknak a javaslatoknak a nagy jelentőségét, amelyek ezt az értékparitást biztosítani szándékoznak, mégis a készfizetések forma szerinti felvételét az arra al­kalmas legközelebbi időben a valutarendezés tel­jességének és valutánk hitelének érdekében mellőz­hetetlen­nek tartjuk. A készfizetések felvételének kérdése előzőleg is mindig aként volt rendezve, hogy a felvétel idejének meghatározását a két törvényhozás fentartotta magának, így az utolsó bankszabályok 111. cikkében az az intézkedés fog­ Belpolitikai hírek. A költségvetés a pénzügyi bizot­ságban. — A kultusztárca költségvetése. — A képviselőház pénzügyi bizottsága Láng Lajos elnökletével tartott ülésén folytatta a kul­tusz­tárca költségvetésének részletes tárgyalását. Gróf Apponyi Albert a nem állami tanító­képzők szakfelügyeletének sürgős szervezését ki­­vánja. Gróf Tisza István felveti azon eszmét, hogy mily kívánatos lenne, hogy a néptanítók, illetve népiskolák ne csak a tanfelügyelők ellen­őrzése alatt álljanak, de a társadalom intelligens elemei szerves összefüggésbe hozassanak a népok­tatás érdekében a népiskolai tanítói karral. Gróf Apponyi Albert Tisza észrevételeire reflektálva kijelenti, hogy ő az iskola beléletének állandó, folytonos megfigyeltetését tartja igen fontosnak. Holló Lajos a miniszter figyelmébe ajánlja a ta­nítóképző intézeti tanároknak fizetésük rende­zését. Gróf Zichy János közoktatásügyi minisz­ter: A szakfelügyelet szervezésére folynak a tanul­mányok, hogy miként volna az a legcélravezetőb­ben keresztülvihető. Az országos közoktatásügyi tanácsot utasította az elemi népiskolák részére célszerűbb tantervek elkészítésére, azzal, hogy ezen tantervek keretében a gazdasági oktatás bő­vebb teret nyerjen. Holló Lajos utal arra, hogy Ausztriában a tornatanítással kapcsolatban a katonai nevelés előképzésére mily nagy súlyt helyeznek. Gróf Zichy János kultuszminiszter a fölvetett eszmét célszerűnek tartja. Szebeny Antal kérdésére a mi­niszter kijelenti, hogy a gyógypedagógiai tanárok fizetésrendezésénél ugyanazon elvek alapján kívan eljárni, mint a többi tanárok fiz­etésrendezésénél. Gróf Tisza István: Nem hallgathatja el, hogy a magyar képzőművészet támogatására szánt összeg egy részét a képzőművészet igazi érdekei ellen használták fel. Az állam képvásárlásainál a leg­utóbbi időkben nem feltétlenül jutott érvényre az az elv, hogy ezen vásárlásban rejlő támogatást kizárólag csak az igazi benső művészi értékkel bíró művek szerzői élvezzék. Kammerer Ernő, Apponyi Albert és Rosenberg Gyula felszólalásai után gróf Zichy János miniszter megjegyzi, hogy szemben egy egészségesebb irányzat kierőszakolá­sa állami eszközökkel nem igen érhető el. Az országos szinművészeti akadémia tételé­nél Holló Lajos azon kérést intézi a miniszterhez, hogy a magán szini­iskolák dolgát tegye tanul­mány tárgyává. Gróf Apponyi Albert a néprajzi intézetnek, Nagy Ferenc pedig az egyetemi könyv­tárnak megfelelő helyen való sürgős elhelyezését kéri. Gróf Zichy János miniszter kijelenti, hogy a nemzeti múzeum kibővítését szükségesnek látja. Gróf Apponyi Albert a felnőttek oktatására fel­vett összegeket kevésnek tartja. Tisza István a protestáns egyházak segélyének emelését kéri. Gróf Apponyi Albert sürgeti a katholikus autonó­mia mielőbbi rendezését. Rosenberg Gyula kéri a minisztert, hogy az izraelita vallás számára enge­délyezett segély az 1912. évi költségvetésben a halaszthatatlan és jogosult követelményeknek ki­elégítésével állíttassék be. Gróf Zichy János ki­jelenti, hogy az adócsökkentési segély fölemelésé­ről a jövő költségvetésben gondoskodni kíván. Re­méli, hogy nemsokára törvényhozási úton rendez­hető lesz a katholikus autonómia kérdése is. Az izraelita vallásúak segélyezésére felvett összeget a jövő költségvetésben igyekezni fog akként meg­állapítani, hogy az a jogosult követelményeket ki­elégíthesse. A 48. címnél gróf Tisza István utal arra, hogy a lelkészi javadalmazásnak 1600 koronában va­ló megállapítása igen méltánytalan. Gróf Apponyi Albert csatlakozik Tisza nézetéhez. Sándor János utal az erdélyi részekben önállósított református egyházak ügyének nemzeti szempontból való fon­tosságára. Gróf Zichy János miniszter kijelenti, hogy a lelkészi jövedelem méltányos megállapításának kérdését beható "tanulmány tárgyává fogja tenni. A Sándor János észrevételére pedig megjegyzi, hogy

Next