Pesti Hírlap, 1911. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-06 / 5. szám

1911. január 6., pántét. pesti Hírlap nekünk írják, hogy időről-időre állandósítsák Makón Köny­ves vendégjátékait: *' (A Tosca Debrecenben.) Zilahy Gyula, a debreceni színház igazgatója. Moreto klasszikus vígjátéka után most a Tottea operának műsorra tűzésével emeli színházának nívóját; a fő női sze­repet Zilahyné fogja játszani, aki az operaelőadá­soknak fő örössége és aki legutóbb a­ Parasztbecsü­­­let reprázén aratott nagy sikert. * (Fali Leó újabb nagy sikere.) Bécsből tele­fonálják, hogy csütörtök este mutatta be a Johann Straus­-színház dr Willner és­­ Stein Leó operett­jét, a „Szirén"1-t., melynek zenéjét Fali­ Leó írta. Az operetté rendkívül nagy sikert aratott. Libret­tója érdekes és értékes munka,­ zenéje pedig — telefon jelentésünk szerint — felülmúlja­ Fali Leó eddigi operettjeit. * (Elkobzott koponya.) Egy kis piemonti szinházacskában Hamletet adták. Hamlet épen a koponyát tartotta kezében, és a sírásóval beszél­ik tett, midőn belépett így rendőr és­­ a kopo­nyát, mint bűnjelet elkobozta Hamlet kezéből, mert a színház kellékese, másként nem­­ juthatván a koponyához, a temetőből aquitálta azt. x (l­avanti raglio parla.)) Londonban a Co­medy Theatre nagy tetszés mellett, mutatta be Drury’ L’ammiraglio parla (Az admirális beszél) cím­ű darabját, melynek az az érdekessége, hogy ismét a német, inváaió eszméjét veti fel. Kelson szelleme jelenik meg és harsogva követeli a flotta fejlesztését, hogy a német flottával mielőbb le lehessen számolni. A közönségnek ez igen tetszik és el­v­égre az a fő. * (1 megszavaztatott közönség.) Az .^Excel­sior“ című párizsi lap megszavaztatta a színházba járó közönséget, hogy az 1910. évben előadott da­rabok közül melyiket tartja legjobbnak. A szavazás következő eredménynyel végződött : I. Chantecler. II. ..Bois sacré" (Szent liget.) III. Sem Benelli „Beffa". IV. A balga szűz, V. Barrikád. * (Offenbach darabjai felszabadultak.) Le­telvén a törvényes határidő, mely a szerző halála után darabjai előadási jogát védi. Offenbach művei január elseje óta minden jogdíj nélkül sza­badon előadhatók bárhol a világon. *' (­Színdarab a dómban.) A westminsteri apátság dómcsarnokában előadják Pater Benson vallásos drámáját, az Orléansi szüzet. A darab női szerepeit a dóm énekkarának gyermektagjai játszázák.­­ (Az erényesősz .szenátor.) Párizsból ír­ják" lapunknak. Világszerte ismeretes szigorú er­kölcséről Béranger szenátor, a karikaturista Wil­­lette szemérem apósa, aki kérlelhetetlen szigorral üldözi, illetőleg üldözteti a szemérem ellen való kihágásokat. Miként az már megesik, néha el­­elveti a­ sulykot és ott is disznóságot keres, ahol csak művészet van jelen. Az utóbbi napokban so­kat beszéltek feljelentéséről Gemier, az Antoine* .színház igazán művész direktora és Hegina Badet, a híres táncosnő, az Opera Comique prima-balle­­rinája ellen, amiért az utóbbi az Antoinette-szín­­ház színpadán Pierre Louys nagysikerű Az asz­­szony és a báb civill darabja folyamán majdnem meztelenül táncol. Panasza következményekép vizs­gálat indult meg. A megfigyeléssel megbízott rend­­őrtisztviselő jelentésében fényes elégtételt szolgál­­­­tatott a két megvádolt művésznek, amennyiben Badel táncában az obscenitásnak nyomát se lát­ja, ellenben nagy művészetét konstatálja. Esti levél. — A lovagiasság kódexe. — Ezer koronás pályadíjat tűztek ki Buda­pesten egy párbajellenes könyvre. Németor­szágból M, Spanyolországból 5, Ausztriából 3, Olaszor­szágból 2, Svájcból 2 pályamunka ér­kezett. Magyarországon pedig senki sem vál­lalkozott arra, hogy ezer koronáért könyvet írjon a párbaj ellen. Egyetlen magyar pálya­mű sem jelentkezett a díjért. Ebből sokan azt következtetik, hogy Ma­gyarország a párbaj országa. Dehogy. Csak a sértegetések országa. Eltévesztették annak a pályadíjnak for­máját. Párba­jell­enes könyvekkel nem lehet megszüntetni a párbajokat. Legkevésbbé Ma­gyarországon, ahol épen a krakéterek világá­ban senki sem olvas könyvet A lovagiasság kódexére kellett volna ki­írni pályázatot. Ez többet használt volna. Mert ha a lovagias eljárásnak meg tudjuk írni olyan törvénykönyvét, amely véres párbaj nélkül is el tudja intézni a veszekedéseket és verekedéseket, akkor ezzel már a párbajok ki­lencven százalékát megszüntettük. Meg kell ugyanis különböztetni a párbajt a lovagias eljárástól. A párbajt lehet is, kell is­ellenezni, de a lovagias eljárást addig ne irt­suk ki, amíg helyébe nem tudunk mást állítani. A m­ai bírói eljárás ugyanis nem repa­­rálja senkinek­ becsületét. S, vannak olyan összekoccanások, véletlen vagy szándékos sér­tések, amikor a lovagias megbízottakból álló négyes társadalmi bíróság a maga belátása és tapintata szerint méltányosabban, s kielégítőb­ben intézheti el az ügyeket, mint a paragrafu­sokhoz kötött kinevezett bíróság. Tehát arról az igazi lovagias eljárásról kellene könyvet írni, amely épen a békés ki­egyenlítéssel megakadályozza a párbajt. A legtöbb véres párbajt a felek valame­lyikének kötekedésén felül a segédek hencegése idézi elő. A megbízott urak rendesen igen bá­tor emberek s beleheccélik tejüket a párbajba. Persze, könnyen teszik, mert nem­ az ő bőrük­ről van szó. A párbajsegédek rendes szálló­igéje. ..Én karc-párbajnál nem segédkezem!“, „Én nem jelentek ki semmit!“ „Én nem vonok vissza semmit!" „Én súlyos föltételeket követelek!“, stb. Természetesen mindezt a saját felüknek rovására cselekszik a bátor férfiak. E helyett pedig a négy segédnek össze kellene állani s együttesen kellene követelniök a felek lovagias elégtételadását és kibékülését. Egyszer a régi jó világban Adorján Sándor és Hódy Gyula társaságában (a negyedik segédre nem emlékszem) csináltam ilyen erőszakos ki­­békitést. Az összeveszett feleket elvittük a Va­dászkürt egy külön szobájába s ott eléjük álltunk. — Mi, négy segéd, abban állapodtunk meg, hogy X. úr bocsánatot kér Y. úrtól és Y. úr ezzel megelégszik; ha az urak bármelyi­­­kének nem tetszik ez a megállapodás, az meg­ver­ekszik mind a négy segéddel! Persze, hogy beleegyeztek a felek. Nem is lett párbaj. De a párbaj­ lakomát megettük s a felekkel fizettettük meg. így kellene a Se­gédeknek kiirtani a párbajt. Békéltető, választott bíróságnak kell len­ni a párbajsegédeknek s akkor nem lesz pár­baj. De erre új párba­j-kódexet kellene csinál­ni: a lovagias eljárás kódexét. Valami­kor dol­goztam ilyenen, a fele meg is van. De magán­ember munkája itt mit sem ér. A legelső­ magyar párbaj-kódexet is, amit a m­últ század elején egy Chappon nevű vívómester szerkesztett, az arisztokrácia és hadsereg, előkelőségei hitelesítették. Ilyen­formán lehetne és kellene­ most is megcsinálni a lovagias eljárás kódexét, mely a véres pár­bajt csak ultima rationak tartaná fenn. Még megvan írásaim között gróf Andrássy Manó­nak húsz évvel ezelőtt írt levele, melyben ígéri, hogy a Nemzeti Kaszinóban értekezletet hív egybe e tárgyban. Andrássy Manó meghalt, semmi sem lett a dologból. Pedig nemcsak a párbajok kiirtására, hanem a sértegetések divatjának eltörlésére, az élőszóval és nyomtatásban elkövetni szokott komiszkodások megszüntetésére is jó lenne a lovagias eljárás kötelező társadalmi szabá­lyozása. . A párbajt teljesen csak az fogja meg­szüntetni, ha társadalmunkban divatba jön­ a lovagias szellem s az a becsületérzés, hogy az elkövetett sértést jóvá kell tenni. Az ezer koronás párbajellenes díjra pe­dsig utólag, szeretnék pályázni egy munkával, mely csak egyetlen egy sorból állana, de amely — ha megfogadnák! — jobban kiirtaná a pár­bajt, mint a 40 német értekezés. Állana pedig ez a­ párbajellenes pályamű a következő mon­datból: 1-ső és utolsó §: Ne sérts meg senkit) Napi hírek, A londoni anarchisták* 1.— A Koporsó Szövetség tagjai. —• A londoni utcai harc hősei, mint kiderült, nem voltak anarchisták, hanem egy nemzetközi be­törő-szövetség tagjai. Oroszországban is működik egy olyan szövetség, mint az olasz „fekete kéz“, az úgynevezett „koporsó­” terrorista-szövetkezet, mely csak használja az anarchista jelzőt, hogy mint po­litikai üldözött meghúzódhassák Angliában, Ame­rikában, Svájcban. Az angol rendőrség nyomra akadt, mely azt bizonyítja, hogy a sidney-etred­i harc hősei is ehez a terrorista bandához tartoztak. Mai távirataink a következőket jelentik: • ■ ■ u;' London, jan. 5. Szerdán egy hajósinas Becktonban, Lon­don egyik külvárosában, a gázművek telkén egy gyanús csomagot talált. A csomagot megmutatta a hajó gépészének, aki rög­tön felismerte, hogy veszedelmes robbanó­szerrel van dolguk. Értesítette a rendőrséget, amely megállapította, hogy a telken még két ilyen rob­banószert tartalmazó csomagot helyeztek el. Nem valószínű, hogy a gázművek ellen akartak me­rényletet elkövetni, inkább azt hiszik, hogy az anarchisták rejtették oda a pokolgépeket, akik a houndsditschi események után házkutatásoktól tartanak. A robbanó­szereket bevitték a wool­­wichi arzenálba. A lakosságot nagyon felizgatták azok a hírek, amelyek az anarchisták tervezett, merényleteiről szólanak. Az anarchisták — így beszélik — a küszöbön álló koronázási ünnepsé­get véres borzalmak napjává akarják avatni és több külföldi diplomatát és magasrangú személyi­séget szemeltek ki áldozatul. A rendőrség energi­kusan folytatja az anarchisták ellen akcióját. A londoni rendőrséget­ értesítették New­­yorkból, hogy az utcai harcban agyonlőtt három anarchistát a newyorki rendőrség mint betörő­ket nagyon jól ismeri. Múlt év március havában Newyorkban egy ékszerészüzlet kifosztása miatt letartóztatták őket, de 180,000 korona kaució le­fizetése ellenében visszanyerték a szabadságukat. A newyorki rendőrség a három agyonlőtt betötet­ Goldenberg Jaques, Med Joe és Rothstein Henrik néven ismerte. A newyorki rendőrség előtt töb­bek közt arról voltak nevezetesek, hogy új szer­számokat találtak fel pénzszekrényeknek a felfe­­szítésére. Gerson Betty, ki mint varrónő volt beje­lentve, valóságos regénybeli alak­­ításai között el­tépett leveleket találtak, melyeknek roncsaiból meg lehetett határozottan állapítani, hogy Gerson Betty nagyhercegekkel, sőt az udvarral is le­velezésben állott. Azonban­ nem­­lehetetlen, hogy Gerson Betty az orosz külügyi kormánynak kéme volt és emellett persze összeköttetésben állott a terroristákkal is. Ámbár az sem lehetetlen, hogy ő a rendőrség kezére akarta játszani az anarchistá­kat és emiatt állott­­ velük összeköttetésben. Gerson Betty pár évet Párizsban is töltött és itt igen nagy lábon élt. Estélyein a főúri világ legelőkelőbbjei je­lentek meg. A Daily News, mely a kormányhoz közel áll, azt írja, hogy különbséget kell tenni az anarchis­ták és a magukat anarchistáknak látszó betörők kö­zött. Anglia a betörők ellen­­akar védekezni. A Sid­ney Streeten rablóbarlangot pusztítottak el, nem anarchista menedéket. A rendőrségi vizsgálat, újabban megállapítot­ta, hogy a Sidney Street 100. számú házában el­pusztult anarchisták nemzetközi betörők voltak, kik az orosz „koporsó“ terrorista-szövetség tagjai. Berson Leo whittechapellei lakosnak a meggyilkolása ügyében, akinek holttestét tudva­levőleg szombaton,­ egy London déli részén levő parkban találták meg, ma szenzációs fordulat ál­lott be. A halottkémlés alkalmával ugyanis meg­állapították, hogy a meggyilkoltnak mindkét ar­cán körülbelül tizenhárom­­ centiméter hosszú S 9 . Az volna aztán­ az igazán lovagias eljá­rás, ha ezért a „munkáért" nekem elküldenek az ezer koronát! Zsolt

Next