Pesti Hírlap, 1911. február (33. évfolyam, 27-50. szám)

1911-02-01 / 27. szám

Budapest, 1911. XXX. évfolyam, 27. (11338 ) szám. Szerda, február 1. előfizetési Árak : Egész évre .... Félévre............ Negyedévre__ Egy hóra............ 2­040„ Egyes szám ára 10 f. Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik­ olalon olvasható.Pesti Hírlap SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci-körút 78. I. emelet. Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL : Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételivel minden nap.­ ­­­ Vallomás. A férfi aggodalommal, megdöbbenve né­zett az asszony arcába. — Mi történt magával? Erzsiké? — Jó, hogy jött Fellner — susogta az asszony s megtörölte a szemét. — Már az meg­nyugtat egy kicsit, hogy itt van. Maga jó em­ber, részvéttel lesz irán­am. Hirtelen kitört a sírása. — Nem. Ezt magának sem mondhatom el! A férfi megfogta az asszony kezét s rész­véttel nézett az asszony feldúlt arcába. — De hát beszéljen Erzsiké, vagy haza telegrafáljam Pistát? — Nem. Az uramat ne. Épen őt ne ! Ahhoz nagyobb nyugalom kell, hogy elibe áll­hassak. Magát azért hivattam, hogy valakinek elmondjam. El kell, hogy valakinek mondjam. Tanácsot, bátorítást kell magától kérnem. Nincs senki más, akihez fordulhattam volna. — Hozzám egészen őszinte lehet, Erzsiké. — Tudom.­­— felelt az asszony. Az üres szék felé mutatott s amíg a férfi leereszkedett a székbe, elkapta a férfi kezét és bőven buzgó könnyek közben mondta : — Egészen őszinte leszek, Fellner. Két­ségbeesett állapotban vagyok. Akárhogy ke­resem a magyarázatot, hogy történhetett az, ami velem történt, nem bírom megérteni. Fé­lek magamtól, gyötrődöm. És ebben a pillanat­ban csak magában bízom. Magában, aki jó, nem esid ka ember. Fellner lehajtotta a fejét. — De Erzsike — szólt szerény visszauta­sítással. —­ Egy szót se szóljon, — folytatta az asszony hevesen. — Nagyon jól tudom, mit tett az uramért. Mit tett érettünk. Én tudom, hogy ragaszkodik hozzánk. Szóval megvallom, maga a legbecsesebb emberünk, aki ismeri az életünk minden titkát, akihez bizalommal lehetünk s akire szükségünk van. Fellner türelmetlenül közbeszólt : — Dehát beszéljen Erzsiké. A maga arca? Sirt. Sokat sirt. — Igen. Estétől mostanig, — felelte az asszony s hirtelen végighúzta a kendőjét a szemén. A kezét összekulcsolta, esdő pillantással nézett a férfi arcába. — De ne ítéljen el, Fellner. Ne vessen meg, hanem értsen meg . .. Tudom, hogy maga meg fog engem érteni . . . Hiszen még élni aka­rok . . . Két gyönyörű gyermekem van. És Pista . . . Hiszen én őt szeretem. Maga tudja, hogy szeretem. De ebben a pillanatban úgy saj­nálom. Magamat pedig megvetem. A férfi felkelt, megfogta az asszony ke­zét, a szemébe mélyesztette a tekintetét s meg­döbbenve kérdezte : — Erzsiké ! Hát mi történt? Az asszony lehajtotta a fejét, az egész teste remegett, szét­foszló susogással verődött ki a szó az ajkain : ■— Én tegnap este óta ... Én Fellner . .. Tegnap este óta rossz asszony vagyok. Hangosan felsikoltott, amikor megismé­telte : — Rossz asszony vagyok ! Térdre esett a szőnyegen, a fejét a két kezébe temette s úgy zokogott. A férfi vigasztalni próbálta : Obstrukció és klotür. Parlamentünknek van két hazajáró kí­sértete, melyek korunkint rémízgetik a közvé­leményt. Párosan jár mind a két rém. Az egyiket obstrukciónak hívják, a másikat pedig kiót űznek. Szinte azt lehetne mondani, hogy ikertestvérek, annyira össze vannak nőve. Most még csak a távol szürke ködében merül fel ez a két kísértet, de azért foglalkozni kell velük, hogy idejében elkergethessük mind a kettőt. Valahányszor obstrukcióval fenyeget az ellenzék, a kormánypárton és vidékén mindig fölmerül a házszabályrevízió és a szájkosár eszméje. Most a hosszúra nyújtott bankvitá­­r­ól tagadja az ellenzék, hogy obstrukciót csi­nálna és hasonló őszinteséggel tagadja a kor­mánypárt is, hogy ők nem tárgyalnak titok­ban a házszabály revízióról. Épen olyan őszinte az egyik tagadás, mint a másik. Mi csak azt mondjuk rá, hogy egyiknek sem kell hinni, mert az a mestersé­gesen elnyújtott bankvita, amit most nyújtat­­nak a parlamentben, csak épen hogy a címére és nevére különbözik az obstrukciótól s bár­mely pillanatban bekövetkezhetik valamely politikai vihar, amely ezt a terjengős vitát őszinte és nyílt obstrukcióvá kinöveszti. Épen így vagyunk a kormánypárton a házszabályrevízió kérdésével. Mindenki tagad­ja, hogy erről beszélnének, de mindenki tudja, hogy a kormány és pártja csak ezt óhajtanák. Az emberek nem változnak egyik esz­tendőről a másikra annyit, hogy politikai vá­gyakozása­ik gyökerestől kiirtódnának. Gróf Tisza Istvánnak és régi híveinek még a szabad­elvű pártban az volt legfőbb törekvésük, hogy a házszabályokat egészen a klotürig szigorít­sák. Sőt azt lehet mondani, hogy e célra Tisza miniszterelnök korában királyi mandátumot kapott Az udvar sem szokta politikáját évről­­évre változtatni. Biztosak lehetünk tehát ab­ban, hogy az udvari politikának titkos, de leg­fontosabb kívánsága ma is a házszabály­revízió. Hogyha pedig így állanak a dolgok, ak­kor az országnak érdekében áll, hogy obstruk­ciót csak ultima ráció gyanánt oly esetben használjunk, amidőn a nemzet nagy érdekei­ek megvédéséről van szó s amidőn az ob­­strukcióval biztosan elérjük az ország ez érde­kének megóvását, miért egy­ kevésbbé indokolt vagy fölösleges és céltalan obstrukció csak argumentumot szolgáltat az egész közvéle­mény előtt a kormány és pártja számára a házszabály-revízió mellett. Aként kell tehát disztingválnunk, hogy amíg egy komoly obstrukció, melyet nagy cél ért az egész nemzet támogatása mellett, hiv az ellenzék, használ az országnak, mert eset­leg megmenti ezt egy alkotmánysérelemtől és kivívji a nemzetre való appellálást, az új vá­lasztások elrendelését, addig egy olyan ob­strukció, amely mögött nem áll a közvéle­mény, amely kis célra kis eszközökkel tör s amely végeredményében az ország sorsát nem viszi előbbre, egy ilyen obstrukció árt az or­szágnak és csak a kormánynak használ, mert a közvéleményben a hangulatot a klotür mellé hajtja. Nem habozunk kijelenteni, hogyha az ellenzék most a bank-törvényjavaslat alkal­mával obstrukciót indítana a kormány ellen, ez ilyen fölösleges és ártalmas akció volna. Mindenekelőtt konstatálnunk kell azt, hogy most az obstrukció háta mögött nem áll a közvélemény többsége. Nem áll pedig legfő­­kép azért, mert minden ember tudja, hogy a bank­obstrukciónak semmiféle gyakorlati haszna nem lenne az országra nézve. Ha az ellenzék s főképen a Justh-párt komoly, alapos és erős vitát indít a közös bank szabadalmának meghosszabbítása ellen, ezt természetesnek, jogosnak, sőt dicséretesnek tartjuk. Nem lehet eltagadni azt az igazságot, különösen Justh Gyuláról, hogy az önálló magyar bank mellett a törhetetlen következe­tességgel kitartott és ez elvéhez való ragaszko­dása mellett kizárta magát a hatalomból. S bár ugyanilyen őszinteséggel konstatálnunk kell azt is, hogy az ő pártja háta mögött pak­­tált Lukács Lászlóval, a közös bank hívével, az önálló bank rovására, de amidőn Justh a legfelsőbb audiencián a királyival szemben megmaradt az önálló bank radikális álláspont­ján, akkor utólagosan titokban paktáló párt­hívei is szolidaritást vállaltak vele szemben. Csak természetes tehát, ha mi is, kik az önálló magyar bank fölállítását követeljük, helyeseljük a kimerítő, alapos és erős vitát. De a legnyíltabban helytelenítjük, hogy ebben a kérdésben obstrukciót csináljanak. Az ellen­zéknek ezt a legutolsó fegyverét fönt kell tar­tani olyan nagy dolgokra, amelyekben biztos eredményre lehet számítani. — Térjen magához Erzsike. Hiszen ez lehetetlen. Maga? Maga, aki Pistát olyan gyöngéden szereti. — Igen, igen — zokogta az asszony. — És mégis. Ne ítéljen el, Fellner. Ne vessen meg. Legyen velem ebben a nehéz pilanatban. Hirtelen felemelkedett. A férfi arcába nézett. — Ismeri Linkét, aki az urammal együtt dolgozott a vasútépítésnél? — Igen. Találkoztam vele, mikor az őszszel itt volt. Az asszony felindulva folytatta : — Linke egész nyáron a vendégünk volt. Tudja, hogy egy fürdőn laktunk, ahonnét egy félórányira a vasutat építették. Más társasá­gunk alig volt. Linke udvarolt nekem. Nagyon kellemes, ügyes ember. Megvallom örültem a barátságának, de sohasem gondoltam többre. Ezt el kell hinnie magának, Fellner... Azt érez­tem, hogy tetszem Linkének, dehát istenem ... Ezt minden asszony megbocsátja. Aztán hizel­­gett is . . . Egy olyan okos, kellemes ember, mint Linke . . . Sohasem gondoltam arra, hogy ebből szenvedély lesz. Pedig az lett. Szeptember végén, amikor haza akartam utazni a gyerekekkel, megvallotta, hogy sze­ret. Egyszerre egészen más embert láttam ma­gam előtt. A nagy szenvedély lángolt a tekin­tetéből, a szavaiból s én rémülettel éreztem, hogy minden akarata abban a gondolatban lángol, hogy engem magáévá tegyen. Meg­mondta azt is, hogy ő nem akar kalandot. Az egész életre akar. Váljak el az uramtól s le­gyek a felesége. Én megmondtam neki, hogy szeretem az uramat, gyermekeim vannak. Ő nyugodtan azt felelte: A Pesti Hírlap mai száma 40 old*l /

Next