Pesti Hírlap, 1911. február (33. évfolyam, 27-50. szám)
1911-02-01 / 27. szám
Budapest, 1911. XXX. évfolyam, 27. (11338 ) szám. Szerda, február 1. előfizetési Árak : Egész évre .... Félévre............ Negyedévre__ Egy hóra............ 2040„ Egyes szám ára 10 f. Hirdetések díjszabás szerint. Az apró hirdetésekre vonatkozó minden tudnivaló a 32-ik olalon olvasható.Pesti Hírlap SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Váci-körút 78. I. emelet. Telefon 26-45. KIADÓHIVATAL : Budapest, Váci-körút 78. Telefon 26—40. Megjelenik hétfő kivételivel minden nap. Vallomás. A férfi aggodalommal, megdöbbenve nézett az asszony arcába. — Mi történt magával? Erzsiké? — Jó, hogy jött Fellner — susogta az asszony s megtörölte a szemét. — Már az megnyugtat egy kicsit, hogy itt van. Maga jó ember, részvéttel lesz iránam. Hirtelen kitört a sírása. — Nem. Ezt magának sem mondhatom el! A férfi megfogta az asszony kezét s részvéttel nézett az asszony feldúlt arcába. — De hát beszéljen Erzsiké, vagy haza telegrafáljam Pistát? — Nem. Az uramat ne. Épen őt ne ! Ahhoz nagyobb nyugalom kell, hogy elibe állhassak. Magát azért hivattam, hogy valakinek elmondjam. El kell, hogy valakinek mondjam. Tanácsot, bátorítást kell magától kérnem. Nincs senki más, akihez fordulhattam volna. — Hozzám egészen őszinte lehet, Erzsiké. — Tudom.— felelt az asszony. Az üres szék felé mutatott s amíg a férfi leereszkedett a székbe, elkapta a férfi kezét és bőven buzgó könnyek közben mondta : — Egészen őszinte leszek, Fellner. Kétségbeesett állapotban vagyok. Akárhogy keresem a magyarázatot, hogy történhetett az, ami velem történt, nem bírom megérteni. Félek magamtól, gyötrődöm. És ebben a pillanatban csak magában bízom. Magában, aki jó, nem esid ka ember. Fellner lehajtotta a fejét. — De Erzsike — szólt szerény visszautasítással. — Egy szót se szóljon, — folytatta az asszony hevesen. — Nagyon jól tudom, mit tett az uramért. Mit tett érettünk. Én tudom, hogy ragaszkodik hozzánk. Szóval megvallom, maga a legbecsesebb emberünk, aki ismeri az életünk minden titkát, akihez bizalommal lehetünk s akire szükségünk van. Fellner türelmetlenül közbeszólt : — Dehát beszéljen Erzsiké. A maga arca? Sirt. Sokat sirt. — Igen. Estétől mostanig, — felelte az asszony s hirtelen végighúzta a kendőjét a szemén. A kezét összekulcsolta, esdő pillantással nézett a férfi arcába. — De ne ítéljen el, Fellner. Ne vessen meg, hanem értsen meg . .. Tudom, hogy maga meg fog engem érteni . . . Hiszen még élni akarok . . . Két gyönyörű gyermekem van. És Pista . . . Hiszen én őt szeretem. Maga tudja, hogy szeretem. De ebben a pillanatban úgy sajnálom. Magamat pedig megvetem. A férfi felkelt, megfogta az asszony kezét, a szemébe mélyesztette a tekintetét s megdöbbenve kérdezte : — Erzsiké ! Hát mi történt? Az asszony lehajtotta a fejét, az egész teste remegett, szétfoszló susogással verődött ki a szó az ajkain : ■— Én tegnap este óta ... Én Fellner . .. Tegnap este óta rossz asszony vagyok. Hangosan felsikoltott, amikor megismételte : — Rossz asszony vagyok ! Térdre esett a szőnyegen, a fejét a két kezébe temette s úgy zokogott. A férfi vigasztalni próbálta : Obstrukció és klotür. Parlamentünknek van két hazajáró kísértete, melyek korunkint rémízgetik a közvéleményt. Párosan jár mind a két rém. Az egyiket obstrukciónak hívják, a másikat pedig kiót űznek. Szinte azt lehetne mondani, hogy ikertestvérek, annyira össze vannak nőve. Most még csak a távol szürke ködében merül fel ez a két kísértet, de azért foglalkozni kell velük, hogy idejében elkergethessük mind a kettőt. Valahányszor obstrukcióval fenyeget az ellenzék, a kormánypárton és vidékén mindig fölmerül a házszabályrevízió és a szájkosár eszméje. Most a hosszúra nyújtott bankvitáról tagadja az ellenzék, hogy obstrukciót csinálna és hasonló őszinteséggel tagadja a kormánypárt is, hogy ők nem tárgyalnak titokban a házszabály revízióról. Épen olyan őszinte az egyik tagadás, mint a másik. Mi csak azt mondjuk rá, hogy egyiknek sem kell hinni, mert az a mesterségesen elnyújtott bankvita, amit most nyújtatnak a parlamentben, csak épen hogy a címére és nevére különbözik az obstrukciótól s bármely pillanatban bekövetkezhetik valamely politikai vihar, amely ezt a terjengős vitát őszinte és nyílt obstrukcióvá kinöveszti. Épen így vagyunk a kormánypárton a házszabályrevízió kérdésével. Mindenki tagadja, hogy erről beszélnének, de mindenki tudja, hogy a kormány és pártja csak ezt óhajtanák. Az emberek nem változnak egyik esztendőről a másikra annyit, hogy politikai vágyakozásaik gyökerestől kiirtódnának. Gróf Tisza Istvánnak és régi híveinek még a szabadelvű pártban az volt legfőbb törekvésük, hogy a házszabályokat egészen a klotürig szigorítsák. Sőt azt lehet mondani, hogy e célra Tisza miniszterelnök korában királyi mandátumot kapott Az udvar sem szokta politikáját évrőlévre változtatni. Biztosak lehetünk tehát abban, hogy az udvari politikának titkos, de legfontosabb kívánsága ma is a házszabályrevízió. Hogyha pedig így állanak a dolgok, akkor az országnak érdekében áll, hogy obstrukciót csak ultima ráció gyanánt oly esetben használjunk, amidőn a nemzet nagy érdekeiek megvédéséről van szó s amidőn az obstrukcióval biztosan elérjük az ország ez érdekének megóvását, miért egy kevésbbé indokolt vagy fölösleges és céltalan obstrukció csak argumentumot szolgáltat az egész közvélemény előtt a kormány és pártja számára a házszabály-revízió mellett. Aként kell tehát disztingválnunk, hogy amíg egy komoly obstrukció, melyet nagy cél ért az egész nemzet támogatása mellett, hiv az ellenzék, használ az országnak, mert esetleg megmenti ezt egy alkotmánysérelemtől és kivívji a nemzetre való appellálást, az új választások elrendelését, addig egy olyan obstrukció, amely mögött nem áll a közvélemény, amely kis célra kis eszközökkel tör s amely végeredményében az ország sorsát nem viszi előbbre, egy ilyen obstrukció árt az országnak és csak a kormánynak használ, mert a közvéleményben a hangulatot a klotür mellé hajtja. Nem habozunk kijelenteni, hogyha az ellenzék most a bank-törvényjavaslat alkalmával obstrukciót indítana a kormány ellen, ez ilyen fölösleges és ártalmas akció volna. Mindenekelőtt konstatálnunk kell azt, hogy most az obstrukció háta mögött nem áll a közvélemény többsége. Nem áll pedig legfőkép azért, mert minden ember tudja, hogy a bankobstrukciónak semmiféle gyakorlati haszna nem lenne az országra nézve. Ha az ellenzék s főképen a Justh-párt komoly, alapos és erős vitát indít a közös bank szabadalmának meghosszabbítása ellen, ezt természetesnek, jogosnak, sőt dicséretesnek tartjuk. Nem lehet eltagadni azt az igazságot, különösen Justh Gyuláról, hogy az önálló magyar bank mellett a törhetetlen következetességgel kitartott és ez elvéhez való ragaszkodása mellett kizárta magát a hatalomból. S bár ugyanilyen őszinteséggel konstatálnunk kell azt is, hogy az ő pártja háta mögött paktált Lukács Lászlóval, a közös bank hívével, az önálló bank rovására, de amidőn Justh a legfelsőbb audiencián a királyival szemben megmaradt az önálló bank radikális álláspontján, akkor utólagosan titokban paktáló párthívei is szolidaritást vállaltak vele szemben. Csak természetes tehát, ha mi is, kik az önálló magyar bank fölállítását követeljük, helyeseljük a kimerítő, alapos és erős vitát. De a legnyíltabban helytelenítjük, hogy ebben a kérdésben obstrukciót csináljanak. Az ellenzéknek ezt a legutolsó fegyverét fönt kell tartani olyan nagy dolgokra, amelyekben biztos eredményre lehet számítani. — Térjen magához Erzsike. Hiszen ez lehetetlen. Maga? Maga, aki Pistát olyan gyöngéden szereti. — Igen, igen — zokogta az asszony. — És mégis. Ne ítéljen el, Fellner. Ne vessen meg. Legyen velem ebben a nehéz pilanatban. Hirtelen felemelkedett. A férfi arcába nézett. — Ismeri Linkét, aki az urammal együtt dolgozott a vasútépítésnél? — Igen. Találkoztam vele, mikor az őszszel itt volt. Az asszony felindulva folytatta : — Linke egész nyáron a vendégünk volt. Tudja, hogy egy fürdőn laktunk, ahonnét egy félórányira a vasutat építették. Más társaságunk alig volt. Linke udvarolt nekem. Nagyon kellemes, ügyes ember. Megvallom örültem a barátságának, de sohasem gondoltam többre. Ezt el kell hinnie magának, Fellner... Azt éreztem, hogy tetszem Linkének, dehát istenem ... Ezt minden asszony megbocsátja. Aztán hizelgett is . . . Egy olyan okos, kellemes ember, mint Linke . . . Sohasem gondoltam arra, hogy ebből szenvedély lesz. Pedig az lett. Szeptember végén, amikor haza akartam utazni a gyerekekkel, megvallotta, hogy szeret. Egyszerre egészen más embert láttam magam előtt. A nagy szenvedély lángolt a tekintetéből, a szavaiból s én rémülettel éreztem, hogy minden akarata abban a gondolatban lángol, hogy engem magáévá tegyen. Megmondta azt is, hogy ő nem akar kalandot. Az egész életre akar. Váljak el az uramtól s legyek a felesége. Én megmondtam neki, hogy szeretem az uramat, gyermekeim vannak. Ő nyugodtan azt felelte: A Pesti Hírlap mai száma 40 old*l /