Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-08 / 57. szám

ItI 1911. március 8., szerda. _____Pesti hírlap______ gyalta a kérelmet. Mindenekelőtt kiköti azonban, hogy a folyamodók teljesen megfelelő anyagi biz­tosítékot nyújtsanak. A tanács tulajdonképen ké­nyes helyzetben volt a két kérelemmel szemben, mert hiszen nem akarja szaporítani az igazgatók számát a már meglévő direktorok rovására, de más­részt senki elől nem zárja el az utat a direkció felé, aki a megfelelő anyagi és erkölcsi feltételeknek megfelel. Így megszavazta Kelemen-Clarsson Gyu­lának is a koncessziót arra, hogy Ersséleifahdh­ egész éven át színtársulatot tarthasson. Ennek kap­csán fölmerült az a kérdés is, hogy Újpest, ahol eddig mindig vidéki társulatok játszottak, mily viszonyban is van az egyesülettel szemben. Ott ugyanis a koncessziót a fővárosi főkapitány enge­délyezi. A tanács ebben az ügyben átír majd a főkapitányhoz. — Elhatározták, hogy Vidor Pál és Hegyi Aranka síremlékét e hó 21-ikén leplezik le. Hegyi Aranka síremlékénél Szirmay Imre fog beszélni. * (Tizennégy komikus.) Sziklai Kornél vá­rosligeti Kis színháza március 11-én, szombaton, nyílik meg. Az ünnepélyes megnyitón tizennégy ko­mikus lép fel: Rott Sándor, Baumann Károly, Gyárfás Dezső, Sajó Géza, Gerő József, Virégh Je­nő, Szalay Gyula, Sándor József, Magyary Lajos, Borosa Géza, Boldizsár Andor, Pfeifer Mór, Novák Mihály és Sziklay Kornél. Kivülök még Medgya­­szay Vilma, R. Türk Berta, Hudacsek Kelly, Kö­kény Ily, továbbá a Folie Caprice női tagjai is fel­lépnek. Jegyek előre válthatók. * (Növendékhangverseny.) A Nemzeti Ze­nede kedden este sikerült hangversenyt rendezett a Vigadó kistermében. Nagy számú hallgatóság töltötte meg zsúfolásig a kistermet. A művészi íz­léssel előadott műsor résztvevői, Tichtl Márta, Reisz Mici, Schuller Minella, Weisz Margit, Onta­­lile Vilma, Karátsonyi Etel, Ringer Lily, dr Cs- A’áth Pál, Jancsó Elza és Kortsák Paula zajos tap­sokat arattak. * (Zeneiskolai hangverseny.) Vasárnap, * hó 12-én, délután négy órakor a Művészet és Mű­velődés Magyar Nők Körének helyiségeiben (Ro­­yal-szálló) nyilvános hangversenyt rendez Müller Eugénia zeneiskolája. Meghívókat az iskolának Felsőerdősor 9. szám alatti helyiségében lehet kapni. * (Filharmónia.) Szerdán, március 8-án, lesz a IX-ik filharmóniai hangverseny a Vígadóban Kerner vezetése alatt Gabrilovics Oszíp zongora­művész közreműködésével . (A grafikai munkások matinéje.) A ma­gyarországi grafikai munkások Senefelder-dales­­küre fényes és jól sikerült matinét rendezett vasárnap délelőtt a Guttenberg­ Otthon díszter­mében. Nagy és előkelő közönség töltötte meg a hatalmas termet. A dalkör szép megnyitója után Aranyossy G. modern verseket adott elő nagy ha­tással. Utána Hubay csordajelenetét interpretálta László József igen sikerülten. Biedormann Paula kabaré-dalokkal mulattatta a közönséget és előa­dásával kész színésznőnek bizonyult. Majd Komár Artúrnak egy idilljét adta elő Buxbaum Mimi, Róna Rezső és Aranyossy. Szerepeltek még Ré­vész Dezső, Hencz Tercsi, Losonczy Gy., Mohacsek A. és Kálmán Gy. A dalkör indulója zárta be a szép matinét, melynek rendezéséért Kornai Artúrt és Zöldi Marcit illeti elismerés. * (Hangversenyek.) Backhaus Vilmos vasárnap, március 26-án a Royalteremben második zongoraestélyt rendez. Gerhardt Elena rekedtsége miatt, csütörtökre hirdetett dalestél­yét a jövő szezonra halasztja. Hubermann Broniszláv hegedűművész jövő vasárnap, március 12-én tartja meg a Royal te­remben Spielmann Lajos zongoraművész közremű­ködésével második hangversenyét. Yvette Ouilbert Budapesten kedden és szom­baton, március 14. és 18-án két előadást tart a Ro­­yal-teremben. A Rosé-vonósnégyes utolsó kamaraestélyét csütörtökön, március 30-án tartja meg a Royal­teremben.­­ (A nagyszebeni magyarság panasza.) La­punk vasárnapi számában cikket közöltünk a ma­gyar városok népesedéséről, többek közt arról, hogy Nagyszeben város mennyire ki van szolgál­tatva a szászságnak. Ugyancsak számot adtunk arról, hogy az erdélyrészi II. szinikerület új szín­­igazgatót választott Tompa Kálmán személyében. Ezt a színházi hírt megírta az egyik kolozsvári lap is. Most mit épen vasárnapi cikkünkre való uta­lással érdekes az a nagyszebeni levél, melyet ez a lap kapott; ez a levél így szól: Azt olvastam az „Ellenzékiben, hogy az egyik erdélyrészi szinikerületet Tompa Kálmán, a kolozsvári nemzeti színház volt drámai művésze, nyerte el. E híradás kapcsán önkénytelenü­l me­rül fel előttünk itt Szebenben, hogy a magyar ál­lam milyen mostoha gyermekei vagyunk mi. A teljesen német katonasággal, románsággal és szász­­sággal szemben úgy eltörpül az itteni magyarság, hogy minden téren és tekintetben a legutolsók mi vagyunk. Pedig a magyar nemzeti állam szempont­jából épen a végvárakat kéne minden eszközzel segíteni, hogy a magyar nemzeti állam imponáló ereje előtt, ha román, szász, tisztelettel hajoljon meg. A magyar színművészet is egyik hathatós esz­­köze lehetne annak, hogy a magyar szupremácia itt is biztosíttassék. De, sajnos, erre az illetékesek nem gondolnak és amint a szinikerületekkel is te­szik, kihagyják belőlük a nemzetiségi exponált he­lyeket és tősgyökeres magyar városokat, mint Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, K.­Vásárhely, Ma­rosvásárhely, Torda stb. istápolják. Képviselőink­től, főispánunktól ez irányban nem várhatunk semmit. Azért e helyen kérjük kultuszminiszte­rünket, hogy gondoskodjék arról, hogy Nagysze­ben is bejusson a színi kerületbe és a magyar szín­művészet méltó interpretálói váltsák fel olykor­olykor a német színészetet. * (A Taifun, horvátul.) Lengyel Menyhért világhírű darabját, a Taifunt, mint lapunknak jelentik, kedden este nagy sikerrel hozta szinre az eszéki horvát színház. * (Vendégszereplések.) Márkus Emilia, a Nemzeti színház kiváló művésznője, március 8-tól három estén át vendégszerepelni fog a miskolci színházban; a Balga szűz, a Boszorkány és a Ka­­méliás hölgy címszerepeit játszsza el.­­ A pécsi Nemzeti színháznak négy estén át lesz vendége Hegedűs Gyula, a Vígszínház nagy művésze; most pénteken az öreéigben, a következő napokon pedig a Zsába, a Taishin és a Király cím­ű darabokban lép fel.­­ A szatmári színházban Beregi Oszkár vendégszerepelt a múlt héten. Ró­meót játszotta azzal a nagy, mély hatással, mely soha sem hagyja őt cserben. Julia szerepét Zöldi Vilma játszotta a az ottani újságok kifogyhatat­lanok e fiatal művésznő értékes tehetségének ma­gasz­talásában. * (Klasszikus est.)’ Az ungvári Műkedvelői Társaság folyó hó 4-én Finicicky Ida elnök vezeté­sével klasszikus szavalóestét rendezett Zátony Kál­mánnak, a miskolci színház jeles művészének közre­működésével. Az estén bemutatásra kerültek külön­­böző korok szerelmes versei, melyeket Zátony Kál­mán interpretált művészi készséggel, színesen és erőteljesen. "Zajos sikere volt; a közönség elisme­réséből kivették részüket az ungvári műkedvelők, akik stilszorit élőképekben mutatták be a klasszikus Athént­, a nimancero Firenzét, a rococco Páritát, a biedermayer Bécset és a magyar pusztát. * (Mí­vészest Cegléden.) Szépen sikerült hangverseny rendezett szombaton a Ceglédi Fil­léregylet­­idényeinek segélyezésére. A hangverse­nyen Fürenz Erzsike zongoraművésznő nagy tet­szést aratott, művészi játékával, melyet hosszantartó lelkes tapssal honorált a nagy számmal megjelent előkelő közönség. A bájos művésznő játéka után La­kos Vilmá Etska és Editka gyermekművésznők éne­ke és kedves tánca nyújtott a közönségnek igaz él­vezetet. * (Gróth­ék Temesvérott.) Temesvárról jelen­tik: Góth Sándor és felesége, Kertész Ella, szom­baton este itt művészestét rendeztek. Először ver­seket adtak elő, azután a Góth Sándor által fran­ciából átdolgozott „Nemere káromkodik“ című vígjátékot mutatták be. A darab után vége-hossza nem volt a tapsnak. Végezetül eljátszották Pierre Wolf ,Jjagovány­-ának második felvonásából a zárójelen­etet. A közönség lelkesedéssel ünnepelte Góthéka­t. * (Magyar dalosok Olaszországban.) A római nemzetisei világkiállítással kapcsolatban a folyó év április havában nagyszabású zeneünnepségek és hangversenyek lesznek. A magyar zene- és dal­­irodalom legszebb alkotásait egy negyvenöt tagú magyar férfi énekkar fogja e hangversenyeken bemutatni. A pompás hangú dalosokból alakult karének egyesület Sztojanovits Jenő országos kar­nagy veletésével a legnagyobb buzgalommal ta­nulja és gyakorolja a magyar darabokat. A társa­ság részére a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium háromezer korona segélyt engedélyezett. Mi­vel azonban a kirándulás költségeit az az összeg nem fedezi, az énekkar előzetesen a fővárosban és egy pár vidéki nagy városban fog hangversenyt rendelni. A magyar dalosok április 17-én mennek Rómába, ahová ugyanakkor utazik el Bárczy István polgármester, hogy jelen legyen a magyar dalosok hangversenyén. A magyar vendégeket az olaszok nagy ünnepséggel fogadják, harcol­ás következtében egyes esetek nálunk is elő­fordulhatnak. Ennek következtében szükséges a laktanya helyiségeket, udvarokat és a közvetlen kör­nyezetet a legnagyobb tisztaságban tartani. A sze­metet és a konyha hulladékokat messze elhordani és az ivó és főzésre használt vízre a legnagyobb gondot fordítani. A hadügyminisztérium különben felhívja az illetékes köröket az 1899-ben kibocsá­tott rendeletére „Egészségügyi óvintézkedések a pestis ellen és annál: leküzdése.“ Miután a patká­nyok, de különösen a bolhák alkalmasak a pestis széthurcolására, minden lehetőt el kell követni ezek kiirtására. Az egyenruhákat gyakran kell kiszel­lőztetni, az ágyakat és a szobapadlókat pedig szóda­­oldattal mosni. A patkányok elpusztítása céljából a pincékben, kanálisokban, raktárakban patkány­fogókat kell felállítani; a padlókon és falakon levő lyukak pedig cementtel tömendők be. Mérget (arze­­nikumot, foszfort) csak abban az esetben lehet elszórni, ha nem forog fenn annak veszélye, hogy a megmérgezett állatok behurcolják az élelmiszerek közé. A megdöglött patkányokat tilos kézzel meg­fogni. Erre a célra harapófogót kell használni és használat után parázson áttüzesíteni. A helyet, ahol a döglött patkányra akadtak, ötpercentes kar­­bololdattal kell leönteni. Ha valamely laktanyában nagy számban elhullanak a patkányok, esetleg egy bakteriológus kiküldetése céljából, rögtön jelentést kell tenni a hadügyminisztériumnak. Klobucsár tábornok szemle uton. Klobucsár tábornok, honvédségi főfelügyelő, Zágrábba uta­zott, ahonnan 24 órai ott tartózkodás után ked­den Sziszekre ment tovább csapatszemle megtar­tása végett. Katonai rovat. Az új budapesti hadseregfelügyelő, Báró Klobiicsár Vilmos budapesti hadseregfelügyelő nemarégiben a honvédség élére került, mint annak főparancsnoka. Utódjául a brassói hadtestparancs­nokot, Qaudernak Józsefet, emlegetik, akit vezér­­őrnagyi ranggal helyeztek át annak idején a hon­védséghez. Gaudernak, aki a 85-ik gyalogezred tu­lajdonosa, hat éve hadtestparancsnok Brassóban. Asz­­o utódja hír szerint Hortstein Lothár volna. A hadügyminisztérium és a pestisveszedelem. A­ közös hadügyminisztérium közhírré tette: A Ghánában pusztító pestis következtében, bár a monarchiára nézve nem jelent közvetlen veszedel­met, célszerűnek látszik már most egészségügyi in­tézkedéseket tenni, mert nem lehetetlen, hogy ba kis komédiák. A róka és a kócsag. 1. Toróz, a közismert divatkirálynő, akiről már több hódolatteljes költeményt írtam ezen a helyen, az első enyhébb tavaszi napon így szólt: —Tavasz, itt a tavasz! Ideje, hogy valami finom prémet vásároljak magamnak. Mert Teréz, mint praktikus nő, tavaszszal szokta vásárolni a prémet. A prémnek ugyanis; megvan az a sajátossága, hogy tavaszszal olcsóbb. Teréz tehát egy előkelő boltban bevásárolt egy tizenkét személyre szóló rókakészletet, amely­ből hat róka a nyakán lógott, a másik hat rókák pedig jobbról-balról beledugta a kezét. — Ezek alaskai rókák! — mondta a kereske­dő és Teréz boldog volt. 2. Ugyanekkor a madárvilágban forradalom, ütött ki. A kalaposnők detronizálták a tél uralkodó madarát, a plerozt és helyébe a kócsagot kiáltottál ki királynak. Teréz, mint közismert divatkirálynő, habozó nélkül bevásárolt magának két kócsagot, egy fe­héret és egy feketét is boldog volt a kócsagjaival, amelyeket fül váltva tűzött bele a fejébe. És büszkén sétált a ró­kákkal és a kócsagokkal, mint valami állatszeli hitőnő, aki a legellentétesebb fenevadakat egyesíti egy akolban, egy pásztor alatt. 3. Este Teréz, a tüntető körmenetben kifárad­va, már korán fölkereste hófehér ágyacskáját a ő külön hálószobájában, amelyet mint modern ni kicsikart az urától. Lefektette az állatkáit és ő maga is éde álomba merült, amelyből csak reggel tíz órakor éb­redt föl. Első pillantása a kisded állatseregbetl esett, de az, amit látott, illetve nem látott, aggo­dalommal sürüsítette a lelkét. Nem látta a ké kócsagot, sem a fehéret, sem a feketét. — Szent isten, mi lett az állatjaimmal? — kiáltotta rémülten és egészen pesti zamattal. — Eltűntek . . . Tűvé tette értük az egész házat, de eredd­mény nélkül. A két kócsag volt, nincs. Elrepü­lek egy szebb hazába? Vagy . . . ? Rémes gond lati Rémes gondolat, amely azonban mind val­színübbnek tetszett. — Igen, igen, — zokogta Teréz, — ha a c­ia meg tudja enni a kanárit, miért ne ehetné m­ a róka a kócsagot? Ezek a vadállatok pusztíto­ták el az én ártatlan kócsagjaimat. És sötét gyűlölettel nézett a tizenkét szén­­yeg rókákra, amelyek villogó szemmel, de nem, és mozdulatlanul tűrték a súlyos vádat. _____________________

Next