Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1911-03-15 / 63. szám
ITSZT. március 15., szem?«. Pesti Hírlap - három leány szerepében Ambrusné, Várady Margit és Payer M., a három udvarlóéban Mihályi, Venczell és Kertész Ö. buzgólkodtak. Hegedűs sekrestyése és Ney B. kocsmárosa szintén kiérdemelték az elismerést. — A hatásos, szindús, minden részletében művészrendezéssel Alszeghy Kálmán ismét dicséretes munkát végzett, nemkülönben Kerner István is a zenei rész gondos betanításával és a zenekar temperamentumos vezetésével. Dr Béldi Izor. * (Az operaházban) szerdán ifjúsági előadásul Hunyadi László kerül színre. Vezényel Szikla. Adolf karmester. Ezt az előadást 6 órakor kezdik. Csütörtökön másodszor adják a Bolondot. Pénteken Tristan és Isolde van műsoron a főszerepekben Anthes és Vasqueznóval. Labia Mária, a berlini Vigoopera művésznője, pénteken reggel érkezik Budapestre, hogy részt vegyen a Bohémélet próbáján, melynek Mimi szerepében szombaton lép fel vendégként az operaházban. Ugyanazon az estén adják ütödezör a Havasi Gyopár ciműl balletújdonságot. * (Műsorváltozás a Nemzeti színházban. A Nemzeti színház levette műsoráról Lavedan „Sire“ i drámáját, minélfogva heti műsora a következőkép változik: Szerdán II. Rákóczi Ferenc fogsága, csütörtökön Az ember tragédiája, péntekenDrághy Éva esküje, szombaton Bábjáték, vasárnap délután Romeo és Julia, este A botrány, hétfőn Bizánc, kedden Nóra. * (A Vígszínházban) szerdán, március idusán, Győző elmondja Balla Miklós „Kossuth“ c. versét.. Azután a Zsenit, Nagy Endre vígjátékát ismétlik, amelynek eddigi előadásait zsúfolt ház előtt tartották meg. * (Városligeti színházban) szerdán, március 15-ike alkalmából délután24 órakor fél helyárakkal van a bemutató előadása Máté Lajos „Petőfi“ c. 12 képből álló történeti színműnek. A nagy gonddal kiállított újdonság főszereplői: Hódy Irén, Weszpréminé, Károlyi, Kalocsainé, Delliné, Fekete, Bihary, Földes, Kabók, Szalay, Fehér és Sólyom- Este rendes helyárakkal a nagy vonzóerejű „A szoknyanadrág“-ot adják. * (A Kamarajáték Társulat) zsúfolt nézőtér előtt ismételte meg szombat és vasárnap este az idei szezon legnagyobb sikerű darabját, Swen Lange tragikomédiáját, Sámson és Delilát.. Minden felvonás után nyolc-tízszer szólította ki a közönség a lámpák elé a darab szereplőit: Feld Irént, Gellért Lajost, Somfár Zsigmondot, továbbá Salat Etelt és Darvas Ernőt. A kamarajáték vasárnap este fejezi be ez idei szezonját Sámson és Delilával. * (Yvette Guilbert.) Kedden este a Royalban szépszámú közönség előtt rendezte dalestélyét Yvette Guilbert, a nagyhírű francia chansonénekesnő. A művésznő nem először szerepelt nálunk. Valamikor régi hangszerekkel kísérték a számait és ez a kíséret stílszerűbb volt a mostani zongoraszólamnál, amelyet egyébiránt figyelemreméltóan játszott Gustavo Ferrari, Yvette Guilbert ezúttal is elragadta hallgatóit művészetének gyengéd szépségeivel, finomságaival, mély kedélyével. Kivált a Chansons populairs sorozat érzéses előadásával ért el erős hatást, de méltán tetszettek tartalmas műsorának többi darabjai is, A Chanterie curieuses-ök, a Chanson des coldats du Roy és a tizennyolcadik századbeli pásztordalok. * (A magyar daloshangverseny.) A PetőfiTársaság matiné-bizottsága azzal a fényes sikerűnek ígérkező hangversenynyel, amelyet ma, szerdán rendez az Országos Zeneakadémia dísztermében, március idusát egyszersmind a magyar dal ünnepévé teszi. Egy dús csokorra való dallal, a Pap Zoltán gazdag nótaköltészetének legfrissebb hajtásaival köszönti a nagy nap emlékét. A kedves szavú, elragadó nótákat elsőrangú művésznők és művészek tolmácsolják B. Sándor Erzsi, M. Melek Anna, Flattné Gizella, Marschalkó Rózsika, Takáts Mihály, Környei Béla, Rózsa J. Lajos, Antalffy Zsírosa Dezső, Noszeda Károly. A közmunkák tanácsa margitszigeti kertészetéből délszaki növényekkel díszíti fel a termet. * (Sóhajtva köszöntlek.) Ily című színházi hírünkre vonatkozólag Beregi Oszkár a következőket közli velünk: A nagyváradi közönség megértéssel és szeretettel hallgatta meg az általam elszavalt verseket, csak egy-két későn jövő lépése és széktologatása hangzott néha fel az erősen visszhangzó kupolás teremben. Mire én szükségesnek ítéltem nemcsak a saját munkám, hanem a figyelemmel hallgató közönség érdekében is, teljes csöndet kérni. Ennyi történt mindössze Kisfaludy Károly Mohács című költeményének elszavalása közben. * (Színészek síremlékei.) Az Országos Szintezegyesület ez évi közgyűlése keretében március hó 21-én délután 3 órakor leplezi le Hegyi Arankának és Vidor Pálnak, a magyar lélek hű tolmácsolójának, síremlékét a Kerepesi-úti temetőben. (Batthyány-mauzóleum közelében.) A kegyeletek sjaxistásáraa a közgyűlésre érkező kiuroiak tabes számban vesznek részt, de ezenkívül nagyon sokan lesznek ott a nagyközönség tagjai közül is. * (A színészek közgyűlése) c. közleményre vonatkozólag felkérettünk a következő sorok közlésére: Tisztelt szerkesztőség! A Pesti Hírlap március 14-én megjelent száma, „A színészek közgyűlése“ című cikkében személyemmel kapcsolatosan egy téves adatot közölt le. Nem akarok olyan dicséreteket zsebrevágni, amelyek nem engem illetnek. Méltóztassék tehát megengedni, hogy e tévedést, helyreigazítsam. A személyemhez fűzött adat a következő: „A legrokonszenvesebb a nyugdíjintézet pénztárosának, Heltai Jenőnek, egy rövid javaslata, amely így szól: mondja ki a közgyűlés, hogy a jegypótdíjek révén a nyugdíjak április 1-től 100 százalékkal fizetendők ki.“ Ezután következik egy kommentár, amely igen hízelgő reám nézve, de — legnagyobb sajnálatomra — nem engem illetnek a dicséretek. Először azért, mert az én keresztnevem Nándor és nem Jenő, továbbá azért, mert én nemcsak a nyugdíjasok kétségbeesett helyzetét ismerem, hanem ismerem a nyugdíjintézet helyzetét is és tudom — bármennyire szeretniük és akármilyen optimisztikus szemmel is nézzük a nyugdíjintézetet — lehetetlen számokkal foglalkozó embernek ilyen indítványt tenni és hiú reményeket kelteni a szegény nyugdíjas tagokban. A sokat emlegetett jegypótdíjak jövedelmező-képessége még nincs kipróbálva, — hisz az egész intézmény még alig 10 hónapos — még nem tudjuk az eddigi eredményből megállapítani annak teherviselő képességét. Addig tehát, míg e téren megbízható adataink nincsenek, nem fűzhetők e díjakhoz olyan messzemenő kombinációk. A nyugdíjasok valóban jól tudják, hogy én csakugyan velük érzek és tapasztalhatták, hogy én más után is igyekszem mindig segítségükre lenni, de fájó szívvel konstatálom, hogy az ilyen indítványért — most még — a felelősséget nem merném elvállalni. A javaslattevő különben Heltai Jenő, az aradi színtársulat tagja. Vagyok az" igen t. szerkesztőségnek kiváló tisztelettel Heltai Nándor, az Orsz. Szinészegyesület és nyugdíjintézet pénztárosa. * (Szinészdirektor a nadrágszoknya ellen.) Krecsányi Ignác, a buda—temesvári színház direktorának, van egy és más fogyatkozása — melyik direktornak nincsen? — egyet azonban föltétlenül el kell ismerni róla, hogy ő az utolsó bölénye azoknak a direktoroknak, akikre jól talál Vas Gereben titulusa: a „nemzet napszámosai.“ Hogy Krecsányi ezek közül való, hogy számára a színpad szinte szentségszámba megy, most ismételten meggyőződtünk azon hírrel kapcsolatosan, melyet egyik temesvári lapban olvasunk. A temesvári színházi körökben ugyanis valóságos lázongás lappang a márkifejű, ősz Krecsányi ellen, amiatt, hogy az egyik primadonnájának nem engedte meg, hogy előadás közben a szoknyanadrágot felvegye. Míg itt Budapesten a Városligeti színház most azzal csinál magának publikumot, hogy egy Szoknyanadrág c. darabot ad elő, míg a vidéki direktorok színlapjai mostanság így festenek: Színrekerül a Babuska operette, szoknyanadrággal, amit úgy tessék érteni, hogy a primadonna szoknyanadrágban fog fellépni, addig Krecsányi nem engedi színpadjára a szoknyanadrágot. Pedig Krecsányi szereti a zsúfolt házat, annyira, hogy még a legzsúfoltabb házra is csak sóhajtva tud nézni, mondván: — Kicsi, nagyon kicsi ez a színház! De trükkel, a szoknyanadrág trükkjével mégsem akar publikumot csinálni. A fő argumentuma az, hogy majd ha a közdivat utcai viseletül elfogadta, ő is a színpadra engedi. De vajon mit felel Krecsányi, ha a primadonnája ezentúl nem lesz hajlandó trikót ölteni, mert hogy a közdivat utcai viseletre azt se fogadta el?! * (Hegedűs Gyula vendégjátékai.) Négy estén át vendégszerepelt Hegedűs Gyula, a Vígszínház illusztris művésze, a pécsi Nemzeti színházban, mindannyiszor zsúfolt nézőtér előtt, jóllehet a helyárakat 50 százalékkal emelték fel. Még e héten Székesfehérvárott is fellép két estén Molnár Ferenc Ördögében és Lengyel Taifunjában. * (Premiere Nagyváradon.) A nagyváradi Szigligeti-színházban vasárnap este hozták színre először Biró Lajos Sárga liliom c. színművét nagy sikerrel. A premierének pikáns érdekességet kölcsönzött, hogy a vidéki életet erősen szatirizáló darab színhelye épen Nagyvárad. * (A bécsi férfidalegylet Budapesten.) A bécsi férfi dalegylet — mint nekünk Bécsből táviratozzék — április elsején délután, utazik el Budapestre. A dalegylet még aznap este megtartja jótékonycélú hangversenyét, melyet ismerkedési estély követ. Másnap Budapest főváros díszebedet ad a dalegylet tiszteletére. A bankett után délután a dalegylet tagjai visszautaznak Bécsbe. * (A Waldbauer-négyes Berlinben.) A Waldbauer—Kerpely vonósnégyes berlini hangversenyéről a „Signale“ a következő kritikát írta: Rendkívül sikerrel mutatkozott be a magyar vonósnégyes Berlinben. A négy fiatal művész rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, melyeket egy quartettel egyáltalán megkívánhatunk: kiegyenlített technikai készsége minden játékosnak, tökéletes összjáték, kiválóan intelligens és stílusos előadás, tűz rhytmus és gyönyörű összhang. A fiatal művészek már most a quartettek legjobbjai között számottevő helyet foglalnak el. Az a finomság és különlegesség, melylyel a Debussy vonósnégyest játszották, csak a brüsszeli vonósnégyesnél észlelhető, csodálatra méltó hatás volt, amint ezen műnek borongós hangulata után a Mozart és a Beethoven négyes mélységét és komolyságát is tökéletesen érvényre hozták. A tudásuk ezen próbája után könyv volt Waldbauer, Temesváry, Molnár és Kerpely uraknak az őket megillető magas helyet elfoglalni. * (Soréi oroszországi benyomásai.) Cécile Soréi, a nagy francia színésznő, most fejezte be pétervári vendégjátékát. A művésznőt kivételes és nem mindennapi lelkesedéssel ünnepelték Oroszországban, amit most azzal hálál meg, hogy a Temps hasábjain számol be meleg hangon oroszországi tapasztalatairól és benyomásairól. — Az oroszok nem titkolják el érzelmeiket — mondja Sores — szeretik a szépet és nem álszenteskednek. Egyenesen belekiáltják a világba, ami a szívükön fekszik. Lelkük lángoszlop, amely mindig kicsapni készül. Talán olyan meleg hit él a lelkükben, amiről nekünk már fogalmunk sincs. Egy napon részt vettem orosz istentiszteleten, sohasem fogom ezt a színjátékot elfelejteni. A hívők mintha egy belső diadalmi ünnepet élnének keresztül. Hol találjuk ezt minálunk? Talán csak valamely isten háta mögötti félreeső falucskában. Színházban éltem át, orosz impresszióimnak egyikét, amely feledhetetlen lesz. Saljapin énekelt- A cár megérkezik pont tíz órakor. Saljapin, nem tudom milyen inspirációnak engedve, II. Miklós cár páholya felé fordul . Anélkül, hogy bármit is törődnék a zenekarral, amely játszotta tovább a színen lévő opera zenéjét, Saljapin az orosz himnuszra zendített. A cár fölemelkedett. A közönség követte az uralkodó példáját. A zenekar elnémult. A színészek térdrevetették magukat. Ellenálhatatlanul hatalmas jelenet volt! Soros ezután az orosz színművészetről mond el egyet-mást és úgy nyilatkozik, hogy határozottan nagy művészei vannak az orosz színészetnek, akik" rendkívüli hatást gyakoroltak reá. * (Caruso betegsége.) Newyorkból táviratoztak. Caruso torokbaját az orvosok még mindig nem tudják meggyógyítani. A tenorista baja makacs természetű és valószínű, hogy a legközelebbi hónapokban egyáltalán nem léphet fel. A kulisszák mögül. (Különbség. — A nagy siker. — Az orr. Zsúron. Elmés csevegés. A szerelemről, a házasságról. És egy hölgy megszólal: — Mégis szeretném tudni, miért van annyi boldogtalan házasság? — Erre nem nehéz felelni, — vélekedik egy úr. — Halljuk, halljuk! — Mert a fiatal leány nem azért megy férjhez, amiért a fiatal ember megházasodik. — Kérünk bővebb magyarázatot— A fiatal leány azért megy férjhez, mert már unja, hogy minden este korán kell lefeküdnie. A fiatal ember azért házasodik meg, mert már torkig van azzal, hogy minden este későn feküdjék le . . .* Drámaírók egymás közt. Az egyik (aki híres arról, hogy nagyon pongyolán ír): Barátom, az új darabom . . . micsoda siker! Már le van fordítva németre, franciára, angolra, olaszra . . . A másik (szelíden): Miért nem fordíttatod le magyarra is?* Egy ismert színészünk, aki impozáns orráról híres, meséli a következő szomorú históriát: — Az álarcosbálon megismerkedtem egy bájos kis maszkkal. Elvittem vacsorázni és a szeparé enyhe melegében azt mondtam neki: — Most már levetheted az álarcodat. ő szépen szót fogadott. Nyugodtan levethette, bájos és csinos arcocskája volt. De bizonyos nyugtalansággal nézett rám. Mintha kérdezni akart volna valamit. Sőt némi habozás után meg is kérdezte: — Hát ön miért nem veti le az orrát!