Pesti Hírlap, 1911. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1911-03-15 / 63. szám

ITSZT. március 15., szem­?«. Pesti Hírlap -­ ­ három leány szerepében Ambrusné, Várady Margit és Payer M., a három udvarlóéban Mi­hályi, Venczell és Kertész Ö. buzgólkodtak. Hegedűs sekrestyése és Ney B. kocsmárosa szintén kiérdemelték az elismerést. — A ha­tásos, szindús, minden részletében művészr­endezéssel Alszeghy Kálmán ismét dicséretes m­unkát végzett, nemkülönben Kerner István is a zenei rész gondos betanításával és a zen­­­ekar temperamentumos vezetésével. Dr Béldi Izor. * (Az operaházban) szerdán ifjúsági előadá­sul Hunyadi László kerül színre. Vezényel Szikla. Adolf karmester. Ezt az előadást­ 6 órakor kezdik. Csütörtökön másodszor adják a Bolondot. Pénteken Tristan és Isolde van műsoron a főszerepekben An­­thes és Vasqueznóval. Labia Mária, a berlini Vigo­opera művésznője, pénteken reggel érkezik Buda­pestre, hogy részt vegyen a Bohémélet próbáján, melynek Mimi szerepében szombaton lép fel ven­dégként az operaházban. Ugyanazon az estén adják ütödezör a Havasi Gyopár ciműl balletújdonságot. * (Műsorváltozás a Nemzeti színházban.­ A Nemzeti színház levette műsoráról Lavedan „Sire“ i­ drámáját, minélfogva heti műsora a következő­­kép változik: Szerdán II. Rákóczi Ferenc fogsága, csütörtökön Az ember tragédiája, pénteken­­Drághy Éva esküje, szombaton Bábjáték, vasárnap délután Romeo és Julia, este A botrány, hétfőn Bizánc, kedden Nóra. * (A Vígszínházban) szerdán, március idu­sán, Győző elmondja Balla Miklós „Kossuth­“ c. versét.. Azután a Zsenit, Nagy Endre vígjátékát ismétlik, amelynek eddigi előadásait zsúfolt ház előtt tartották meg. * (Városligeti színházban) szerdán, március 15-ike alkalmából délután­­24 órakor fél helyárak­kal van a bemutató előadása Máté Lajos „Petőfi“ c. 12 képből álló történeti színműnek. A nagy gonddal kiállított újdonság főszereplői: Hódy Irén, Weszpréminé, Károlyi, Kalocsainé, Delliné, Fekete, Bihary, Földes, Kabók, Szalay, Fehér és Sólyom- Este rendes helyárakkal a nagy vonzó­­erejű „A szoknyanadrág“-ot adják. * (A Kamarajáték Társulat) zsúfolt nézőtér előtt ismételte meg szombat és vasárnap este az idei szezon legnagyobb sikerű darabját, Swen Lange tragikomédiáját, Sámson és Delilát.. Minden felvo­nás után nyolc-tízszer szólította ki a közönség a lámpák elé a darab szereplőit: Feld Irént, Gellért Lajost, Somfár Zsigmondot, továbbá Salat Etelt és Darvas Ernőt. A kamarajáték vasárnap este fejezi be ez idei szezonját Sámson és Delilával. * (Yvette Guilbert.) Kedden este a Ro­­yalban szépszámú közönség előtt rendezte dalesté­­lyét Yvette Guilbert, a nagyhírű francia chanson­­énekesnő. A művésznő nem először szerepelt ná­lunk. Valamikor régi hangszerekkel kísérték a szá­mait és ez a kíséret stílszerűbb volt a mostani zon­goraszólamnál, amelyet egyébiránt figyelemre­­méltóan játszott Gustavo Ferrari, Yvette Guilbert ezúttal is elragadta hallgatóit művészetének gyen­géd szépségeivel, finomságaival, mély kedélyével. Kivált a Chansons populairs sorozat érzéses elő­adásával ért el erős hatást, de méltán tetszettek tartalmas műsorának többi darabjai is, A Chan­­terie curieuses-ök, a Chanson des coldats du Roy és a tizennyolcadik századbeli pásztordalok. * (A magyar daloshangverseny.) A Petőfi­­Társaság matiné-bizottsága azzal a fényes sikerű­nek ígérkező hangversenynyel, amelyet ma, szer­dán rendez az Országos Zeneakadémia dísztermé­ben, március idusát egyszersmind a magyar dal ünnepévé teszi. Egy dús csokorra való dallal, a Pap Zoltán gazdag nótaköltészetének legfrissebb hajtásaival köszönti a nagy nap emlékét. A kedves szavú, elragadó nótákat elsőrangú művésznők és művészek tolmácsolják B. Sándor Erzsi, M. Melek Anna, Flattné Gizella, Marschalkó Rózsika, Ta­­káts Mihály, Környei Béla, Rózsa J. Lajos, An­­talffy Zsírosa Dezső, Noszeda Károly. A közmun­kák tanácsa margitszigeti kertészetéből délszaki növényekkel díszíti fel a termet. * (Sóhajtva köszöntlek.) Ily című színházi hírünkre vonatkozólag Beregi Oszkár a következő­ket közli velünk: A nagyváradi közönség megértés­sel és szeretettel hallgatta meg az általam elszavalt verseket, csak egy-két későn jövő lépése és székto­logatása hangzott néha fel az erősen visszhangzó kupolás teremben. Mire én szükségesnek ítéltem nemcsak a saját munkám, hanem a figyelemmel hallgató közönség érdekében is, teljes csöndet kérni. Ennyi történt mindössze Kisfaludy Károly Mohács című költeményének elszavalása közben. * (Színészek síremlékei.) Az Országos Szi­­ntezegyesület ez évi közgyűlése keretében március hó 21-én délután 3 órakor leplezi le Hegyi Aran­kának és Vidor Pálnak, a magyar lélek hű tolmá­­csolójának, síremlékét a Kerepesi-úti temetőben. (Batthyány-mauzóleum közelében.) A kegyeletek sjaxistásáraa a közgyűlésre érkező k­iuroiak tabes számban vesznek részt, de ezenkívül nagyon sokan lesznek ott a nagyközönség tagjai közül is. * (A színészek közgyűlése) c. közleményre vonatko­zólag felkérettünk a következő sorok közlésére: Tisztelt szerkesztőség! A Pesti Hírlap március 14-én megjelent száma, „A színészek közgyűlése“ című cikkében szemé­lyemmel kapcsolatosan egy téves adatot közölt le. Nem akarok olyan dicséreteket zsebrevágni, amelyek nem en­gem illetnek. Méltóztassék tehát megengedni, hogy e té­vedést, helyreigazítsam. A személyemhez fűzött adat a következő: „A legrokonszenvesebb a nyugdíjintézet pénz­tárosának, Heltai Jenőnek, egy rövid javaslata, amely így szól: mondja ki a közgyűlés, hogy a jegypótdíjek révén a nyugdíjak április 1-től 100 százalékkal fizetendők ki.“ Ezután következik egy kommentár, amely igen hízelgő reám nézve, de — legnagyobb sajnálatomra — nem en­gem illetnek a dicséretek. Először azért, mert az én ke­resztnevem Nándor és nem Jenő, továbbá azért, mert én nemcsak a nyugdíjasok kétségbeesett helyzetét ismerem, hanem ismerem a nyugdíjintézet helyzetét is és tudom — bármennyire szeretniük és akármilyen optimisztikus szemmel is nézzük a nyugdíjintézetet — lehetetlen szá­mokkal foglalkozó embernek ilyen indítványt tenni és hiú reményeket kelteni a szegény nyugdíjas tagokban. A sokat emlegetett jegypótdíjak jövedelmező-képessége még nincs kipróbálva, — hisz az egész intézmény még alig 10 hónapos — még nem tudjuk az eddigi eredményből megállapítani annak teherviselő képességét. Addig tehát, míg e téren megbízható adataink nincsenek, nem fűzhe­tők e díjakhoz olyan messzemenő kombinációk. A nyug­díjasok valóban jól tudják, hogy én csakugyan velük ér­zek és tapasztalhatták, hogy én más után is igyekszem mindig segítségükre lenni, de fájó szívvel konstatálom, hogy az ilyen indítványért — most még — a felelőssé­get nem merném elvállalni. A javaslattevő különben Heltai Jenő, az aradi színtársulat tagja. Vagyok az" igen t. szerkesztőségnek kiváló tisztelettel Heltai Nán­dor, az Orsz. Szinészegyesület és nyugdíjintézet pénz­tárosa. * (Szinészdirektor a nadrágszoknya ellen.) Krecsányi Ignác, a buda—temesvári színház di­rektorának, van egy és más fogyatkozása — melyik direktornak nincsen? — egyet azonban föltétlenül el kell ismerni róla, hogy ő az utolsó bölénye azoknak a direktoroknak, akikre jól talál Vas Ge­reben titulusa: a „nemzet napszámosai.“ Hogy Krecsányi ezek közül való, hogy számára a szín­pad szinte szentségszámba megy, most ismételten meggyőződtünk azon hírrel kapcsolatosan, melyet egyik temesvári lapban olvasunk. A temes­vári színházi körökben ugyanis valóságos lázongás lappang a márki­fejű, ősz Krecsányi ellen, amiatt, hogy az egyik primadonnájának nem engedte meg, hogy előadás közben a szoknyanadrágot felvegye. Míg itt Budapesten a Városligeti színház most azzal csinál magának publikumot, hogy egy Szok­nyanadrág c. darabot ad elő, míg a vidéki direk­torok színlapjai mostanság így festenek: Színre­­kerül a Babuska operette, szoknyanadrággal, amit úgy tessék érteni, hogy a primadonna szoknya­nadrágban fog fellépni, addig Krecsányi nem en­gedi színpadjára a szoknyanadrágot. Pedig Kre­csányi szereti a zsúfolt házat, annyira, hogy még a legzsúfoltabb házra is csak sóhajtva tud nézni, mondván: — Kicsi, nagyon kicsi ez a színház! De trükkel, a szoknyanadrág trükkjével még­sem akar publikumot csinálni. A fő argumentuma az, hogy majd ha a közdivat utcai viseletül el­fogadta, ő is a színpadra engedi. De vajon mit felel Krecsányi, ha a primadonnája ezentúl nem lesz hajlandó trikót ölteni, mert hogy a közdivat utcai viseletre azt se fogadta el?! * (Hegedűs Gyula vendégjátékai.) Négy estén át vendégszerepelt Hegedűs Gyula, a Víg­színház illusztris művésze, a pécsi Nemzeti szín­házban, mindannyiszor zsúfolt nézőtér előtt, jól­lehet a helyárakat 50 százalékkal emelték fel. Még e héten Székesfehérvárott is fellép két estén Mol­nár Ferenc Ördögében és Lengyel Taifunjában. * (Premiere Nagyváradon.) A nagyváradi Szigligeti-színházban vasárnap este hozták színre először Biró Lajos Sárga liliom c. színművét nagy sikerrel. A premierének pikáns érdekességet köl­csönzött, hogy a vidéki életet erősen szatirizáló darab színhelye épen Nagyvárad. * (A bécsi férfidalegylet Budapesten.) A bé­csi férfi dalegylet — mint nekünk Bécsből táv­iratozzék — április elsején délután, utazik el Bu­dapestre. A dalegylet még aznap este megtartja jó­­tékonycélú hangversenyét, melyet ismerkedési es­tély követ. Másnap Budapest főváros dísze­bedet ad a dalegylet tiszteletére. A bankett után délután a dalegylet tagjai visszautaznak Bécsbe. * (A Waldbauer-négyes Berlinben.) A Wald­­bauer—Kerpely vonósnégyes berlini hangverse­nyéről a „Signale“ a következő kritikát írta: Rendkívül sikerrel mutatkozott be a magyar vo­nósnégyes Berlinben. A négy fiatal művész ren­delkezik mindazon tulajdonságokkal, melyeket egy quartettel egyáltalán megkívánhatunk: kiegyen­lített technikai készsége minden játékosnak, töké­letes összjáték, kiválóan intelligens és stílusos elő­adás, tűz rhytmus és gyönyörű összhang. A fiatal művészek már most a quartettek legjobbjai között számottevő helyet foglalnak el. Az a finomság és különlegesség, melylyel a Debussy vonósnégyest játszották, csak a brüsszeli vonósnégyesnél észlel­hető, csodálatra méltó hatás volt, amint ezen mű­nek borongós hangulata után a Mozart és a Beethoven négyes mélységét és komolyságát is tökéletesen érvényre hozták. A tudásuk ezen pró­bája után könyv volt Waldbauer, Temesváry, Molnár és Kerpely uraknak az őket megillető magas helyet elfoglalni. * (Soréi oroszországi benyomásai.) Cécile Soréi, a nagy francia színésznő, most fejezte be pétervári vendégjátékát. A művésznőt kivételes és nem mindennapi lelkesedéssel ünnepelték Oroszor­szágban, amit most azzal hálál meg, hogy a Temps hasábjain számol be meleg hangon oroszországi ta­pasztalatairól és benyomásairól. — Az oroszok nem titkolják el érzelmeiket — mondja Sores — szeretik a szépet és nem álszentes­kednek. Egyenesen belekiáltják a világba, ami a szívükön fekszik. Lelkük lángo­szlop, amely mindig kicsapni készül. Talán olyan meleg hit él a lelkük­ben, amiről nekünk már fogalmunk sincs. Egy na­pon részt vettem orosz istentiszteleten,­­ sohasem fogom ezt a színjátékot elfelejteni. A hívők mintha egy belső diadalmi ünnepet élnének keresztül. Hol találjuk ezt minálunk? Talán csak valamely isten háta mögötti félreeső falucskában. Színházban él­tem át, orosz impresszióimnak egyikét, amely feled­hetetlen lesz. Saljapin énekelt- A cár megérkezik pont tíz órakor. Saljapin, nem tudom milyen inspi­rációnak engedve, II. Miklós cár páholya felé for­dul . Anélkül, hogy bármit is törődnék a zenekarral, amely játszotta tovább a színen lévő opera zenéjét,­­ Saljapin az orosz himnuszra zendített. A cár fölemelkedett. A közönség követte az uralkodó pél­dáját. A zenekar elnémult. A színészek térdre­­vetették magukat. Ellenálhatatlanul hatalmas jele­net volt! Soros ezután az orosz színművészetről mond el egyet-mást és úgy nyilatkozik, hogy határozottan nagy művészei vannak az orosz színészetnek, akik" rendkívüli hatást gyakoroltak reá. * (Caruso betegsége.) Newyorkból táviratoz­tak. Caruso torokbaját az orvosok még mindig nem tudják meggyógyítani. A tenorista baja ma­kacs természetű és valószínű, hogy a legközelebbi hónapokban egyáltalán nem léphet fel.­ ­ A kulisszák mögül.­ ­(Különbség. — A nagy siker. — Az orr.­ Zsúron. Elmés csevegés. A szerelemről, a há­zasságról. És egy hölgy megszólal: — Mégis szeretném tudni, miért van annyi boldogtalan házasság? — Erre nem nehéz felelni, — vélekedik egy úr. — Halljuk, halljuk! — Mert a fiatal leány nem azért megy férj­hez, amiért a fiatal ember megházasodik. — Kérünk bővebb magyarázatot­— A fiatal leány azért megy férjhez, mert már unja, hogy minden este korán kell lefeküd­nie. A fiatal ember azért házasodik meg, mert már torkig van azzal, hogy minden este későn fe­küdjék le . . .* Drámaírók egymás közt. Az egyik (aki híres arról, hogy nagyon pon­gyolán ír): Barátom, az új darabom . . . micsoda siker! Már le van fordítva németre, franciára, angolra, olaszra . . . A másik (szelíden): Miért nem fordíttatod le magyarra is?* Egy ismert színészünk, aki impozáns orrá­ról híres, meséli a következő szomorú históriát: — Az álarcosbálon megismerkedtem egy bá­jos kis maszkkal. Elvittem vacsorázni és a szeparé enyhe melegében azt mondtam neki: — Most már levetheted az álarcodat. ő szépen szót fogadott. Nyugodtan levet­hette, bájos és csinos arcocskája volt. De bizonyos nyugtalansággal nézett rám. Mintha kérdezni akart volna valamit. Sőt némi habozás után meg is kérdezte: — Hát ön miért nem veti le az orrát!

Next