Pesti Hírlap, 1911. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1911-05-24 / 121. szám

12­­991. május 26., szerda. PESTI HÍRLAP " —............... !■■■—» ...........■"■ ■■■ — (A nagy be­teg báró Bán­ffy Dezső.) Báró Bánffy Dezső állapotában kedden nem történt lé­nyeges változás. Még mindig teljes apathiában fekszik, alig táplálkozik. Állandóan eszméleténél van ugyan, de nem szól senkihez, köhögési in­ger bántja és láthatólag nagyon szenved. A nagy­beteg ágya melletti egész családja együtt van a bimbó-utcai palotában s az orvosok, dr Jendras­­sik tanár, dr Tihanyi és dr Szőllőssy is mellette vannak. A tüdőgyuladás kedden nem terjedt. Az orvosok véleménye szerint a nagybeteg báró álla­pota még mindig válságos.­­ (Budavár bevétele.) Az 1848/49-iki hon­­védegyletek országos egyesülete kedden reggel a Budavára bevételénél elesett honvédekért gyászis­tentiszteletet tartott a krisztinavárosi templom­ban, ahol a honvédegyetem központi választmánya testületileg jelent meg dr Balogh Sándor udvari tanácsos vezetésével. Megjelent ezenkívül a hon­­védmenhely küldöttsége is. A gyászmisét Rostahá­­zy Kálmán krisztinavárosi plébános tartotta. Mise után a honvédek kivonultak elesett baj­társaik sír­jához a krisztinavárosi temetőbe és beszédek kísé­retében megkoszorúzták a sírt. A gyászszónoklatot Haypál Benő vízivárosi református lelkész mon­dotta.­­ A budapesti egyesület jótékony magyar asztaltársaságok központja rendezése mellett va­sárnap délután a főváros polgárságának ezrei ün­nepelték meg Budavára bevételének évfordulóját. Az egyesületek a Horváth-kertben gyülekeztek és onnan vonultak ki zászlók alatt a tabáni temető­be az ostromnál elesett hős honvédek sírjához. He­gedűs István, dr Kálmán Antal és dr Kovács Lász­ló mondtak beszédet, dr Löwy Sándor pedig sza­­valt. Koltai Pál a polgárság koszorúját helyezte a sírra. Koszorút tettek le: az I. kerületi független­ségi 48-as kör, a IX. kerületi 48-as pártkör, a Kossuth Lajos, Baross Göndüző, Petőfi, Kültelki Kossuth Lajos, Árpád, Kelenföldi, II. Rákóczi Ferenc asztaltársaságok. Megható része volt az ün­nepnek, amidőn az ősz Borszéki W­einczierl József 1848—49-es tüzérfőhadnagy — aki mint ütegpa­rancsnok 1849 május 23-án és 24-én temette el azt a 320 honvédet, akik abban a sírban nyug­szanak — reszkető hangon köszönte meg porla­­dozó baj­társai nevében a polgárság kegyeletét. Lel­kes ünnepségben részesítették az agg főhadnagyot. Az ünnepet a Himnusz eléneklésével fejezték be. A ferencvárosi függetlenségi és 48-as párt­kor vasárnap Budavár bevételének 62-ik évfordu­lója alkalmából testületileg vonult ki a budai hon­­védsírokhoz és gyönyörű babérkoszorút tett a név­telen hősök sirhalmára. A koszorú gyászba vont nemzeti szinti szalagján ez a fölirás volt: A név­telen hősöknek a Ferencvárosi függetlenségi és 48-as pártkör. A közönség énekelte a Szózatot, majd Hegedűs István, a pártkör tiszteletbeli el­nöke és kiváló szónoka, mondott mintegy 500 fő­nyi hallgatóság előtt magasan szárnyaló alkalmi be­szédet. Végül elénekelték a Himnuszt.­­ (Elmaradó kihallgatások.) Gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter más irá­nyú elfoglaltsága miatt pénteken nem tart audien­ciát. — Kálmán Gusztáv kereskedelmi államtitkár csütörtökön, az ünnep miatt ,nem ad kihallgatást. — (Sikkasztó plébános.) Veszprémből jelen­tik: Csontos Károly nyugalmazott plébános báró Hornig Károly veszprémi megyéspüspök aláírásá­nak és pecsétjének meghamisításával 266.000 ko­ronát sikkasztott a cilunyi svájci püspökség ká­rára. A sikkasztót hétfőn este balaton­kenesei vil­lájában Juraszek János kir. ügyész jelenlétében letartóztatták és a veszprémi kir. ügyészség fog­házába kísérték.­­ (Gyorsíró-alapítványok.) Az idei eszten­dő örökké nevezetes marad a magyar gyorsírás tör­ténetében. Gróf Zichy János vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter csak nemrég hagyta jóvá az Orszá­gos Gyorsíró Tanács szervezetét s ennek létesítésé­­­vel a külföldnek is példát statuált, a gyorsírók má­sik barátja pedig Balogh Jenő, aki maga is kitűnő gyorsíró, államtitkári méltóságot tölt be a kultusz­minisztériumban. Emléküket megörökítendő, ez, Országos Magyar Gyorsíró Egyesület Hencz Ká­roly orsz. képviselő elnöklésével hétfőn este tartott ülésében dr Fayer Gyula kiegészítő indítványát el­fogadva úgy határozott, hogy nevükre nagy alapít­ványokat létesít versenyirási jutalomdíjak céljai­ra. Foglalkozott az ülés a csütörtökön Ungvárott tartandó országos gyorsírókongresszussal is, ame­lyen Vik­ár Béla akadémiai tag, az egyesület elnö­ke, lesz az előadó. Vitkár Béla itt indítványozni fog­ja, hogy 1913-ban, az országos egyesület fennállá­sának ötvenedik évfordulóján nemzetközi gyorsíró­­kongresszust tartsanak Budapesten és pedig szep­tember első napjaiban, az addig lehetőleg elkészülő Czigány-alapítványi házban elhelyezhető kiállítás,­sal és Markovics szobrának leleplezésével kapcso­latban és hogy írassák meg az egyesület félszáza­dos történetét, ami elválaszthatatlan a magyar gyorsírás történelmétől. Az egyesület legközelebb tanító, ünnepli Vikár Bélát és Hencz Károlyt. — (Lipót király hagyatéka.) A Lápót király hagyatéka miatt megindított perben kedden — mint Brüsszelből táviratozzák — mindenekelőtt Lónyay Stefánia grófné ügyvéde, a Maitre De la Croix beszélt. Az ügyvéd fele nevében legmélyebb sajnálatának­ adott kifejezést afelett, h­ogy ez a per egyáltalán tárgyalásra került. Lónyay grófnénak a szive vérzik, mert ebben a perben atyájának az em­lékét meghurcolják, de a grófné nem, teheti, hogy a belga államnak milliókat ajándékoz­zon. Mozgal­mas életében az udvari életnek legfényesebb ragyo­gását és legszomorubb oldalait is lát­ta, de semmi sem töltötte el annyi bánattal, mint «ez a per, mely valójában a leányok pere atyjuk elle­»n. A leányok­nak persze oku­k lehetne arra, hogy­ haragudjanak atyjukra, aki kitagadta leányait, amiért nem fiuk­nak születtek, ami nem az ő hit­tájuk. Legfőbb ideje, hogy a per véget érjen. De la Croix végül egyezséget terjesztett elő és felkérte az elnököt, hogy ezt ajánlja a többi peres felüknek is. Kle­mentina hercegnő ügyvéde is csatlakozott ehez az indítványhoz. Azután az állam ké­­­viselője tartott hosszú beszédet, azonban nem te­tt célzást a fel­ajánlott egyezségre, mert erre az ál­lam fél még nem kapott utasítást. Brian törvénysí­roki elnök — hír szerint — elvállalta az egyezség» közvetítését. Az elnök a peres összeg megfelezéseit fogja ajánlani, úgy hogy az egyezség megkötése­» esetén a király leányai huszonhét milliót kapnának, természetesen az állam is ugyanennyit. A kormány külön mi­nisztertanácson fog állást foglalni az ügyben. A királynak az óhaja az, hogy az­­állam kösse meg az egyezséget.­­ (Jótékonyság.) Néhai Herzfelder Manó és neje, született Schwarz Fanny nevére az örö­kösök az egyes személyeknek j­uttatott jótétemé­nyeken kívül a következő jótékonycélú adományo­kat tették: 6000 koronát egy alapítványra az izraelita nőegylet leány árvái lázánál, 2000 koro­nát a Szent Egylet szeretetház­ának, 1000 koronát az izraelita szünidei telepnek, 400 koronát a mező­túri izraelita hitközségnek és­­100 koronát a mező­túri izraelita szent egyletnek.­­ (Az aviatika áldozata­­.) Csodálatos mó­don a párizsi katasztrófát a v5ég minden részében egész csomó aviatikai szerencs­étlenség követi. Meg kell ugyan jegyezni, hogy ettnek oka az, hogy je­lenleg folynak mindenfelé a repülő­versenyek s hogy világszerte erős szelek vannak. Strassburgból, Pétervárról, Bukarestből egyidejűleg súlyos szeren­csétlenségről kapunk hírt. Strassburgból táviratoi-ják, hogy az ott tar­tott repülőversenyeken Lam­min és Hirt aviatiku­­sok a levegőben összeütközt­­ek. Mind a ketten le­zuhantak és azonnal meghaltak. A két repülőgép darabokra zúzódott. Pétervárról jelentik: Sregiere francia avia­tikus az aerodromban ke­ddi felszállásánál neki­ment egy oszlopnak. A készülék lezuhant. Az aviatikus súlyosan megsérült, a gép összetörött. Bukarestből távira­tozzák. Charles Viallard francia aviatikus, akit sí romániai chitilai aero­­drom szerződtetett, egy repülési kísérlet alkalmá­val tizenhét méter magasságból lezuhant. A repü­lőgép teljesen rommá zúzódott. Az aviatikus esz­méletlenül terült el a földön, mindkét lába elsza­kadt és bordái is több helyen betörtek. Állapota annyira komoly, hogy nem hisznek a felépülésében.­­ (A miklólazuri bünper.) A nagyváradi esküdtszék kedden folytatta a miklósazuri bűnper tárgyalását. Bojnár vládő egy ócska baltát muta­tott be. A vádlott test­­vére, Popeszku Sándor pap­növendék, esküt tett arra, hogy ez a balta a báty­jáé, nem pedig az, a­melyet a rablásnál találtak. Kalló János kovácso­s ugyanily értelemben esküdött meg, mire Kálmán Eberner ügyész e tanú letartózta­tását indítványozta­­hamis eskü gyanúja miatt. A védők erre kérték, hogy a bíróság ugyanezen az alapon az összes sértetteket tartóztassa le. A tör­vényszék az indítvá­nyokat elutasította. A tárgya­lás folytatását szén­dára halasztották. — (Agyonlőtt festőnő.) Angersben, Francia­­országban, Thermit­te fiatal kereskedő Amália nevű nővérét — aki mi­nt festőnő elég szép hírnévre tett szert és a párizsi szalon legutolsó kiállításán díjat nyert — fejszecsapásokkal és tőrszúrásokkal megölte. Thermit­te a borzasztó tettet hirtelen el­mezavarában köve­tte el.­­ (Egyetem Izland szigetén.) Kopesnhágá­­ból jelentik, hogy az izlandi parlament elhatá­rozta az egyetem, fölállítását. Az egyetem a szi­getország fővárosában Raykjavykben lesz theolo­­giai, jogi, orvosi, és filozófiai fakultással.) — (A megállóhelyek vezérigazgatója.) A budapesti közönség több egyebek között például arról is meg van — jókedvében — győződve, hogy mivel ebben a gyönyörű városban körülbelül min­den második kabátos ember „doktor úr“ és minden harmadik „igazgató úr" (bárha csak olyan is, aki pl a színházban helyre igazgatja az embert), kell lenni valahol egy olyan tekintélyes urnak is, aki a villamos vasutak megállóhelyeit ki szokta jelölni és e hivatásánál fogva az összes megállóhelyek ve­zérigazgatójának címe és rangja illeti meg. Ez a nagytekintélyű vezérigazgató úr némileg konfúzus férfiú lehet, mert valahol csak egy új villamos vo­nal megnyílik, annak a megállóhelyeit következe­tes zsenialitással mindig a legalkalmatlanabb pon­tokon jelöli ki, úgy hogy mindig utólagosan kell őket az alkalmas pontokra áthelyezni. Nemrégi­ben nyitotta meg a városi villamos vasút az új­pest-rakpart—Dráva-utcai új vonalat. Ebben a Dráva-utcában az egyik megállóhely a még ki sem épített Pannónia-utca szemétdombjai végére van kihelyezve, a másik a csupaszfalu Linzer-féle gyár mellé, ahol szintén nem kell az ördögnek sem — a már kiépített és népes Berzenczei­ utca ellenben nagy ravaszul ki van hagyva, holott a közönség innen keresi föl a villamost és nem a Pannónia­­utca szemétdombjai tájékáról. Miért nem jelölte ki a vezérigazgató úr a megállóhelyet az erre egyedül alkalmas pontra — ez oly nagyszerű ti­tok, mely bátran konkurrenciát csinálhatna az arktikus Sphinx-nek, ha nem kerülne szembe a legközönségesebb értelemmel. — (A király a török mentőkhöz.) A király kabinetirodája hétfőn válaszolt arra az üdvözlő sürgönyre, amelyet Konstantinápolyból a török elő­kelőségek által adott bankettről intéztek hozzá. A válaszsürgöny így hangzik: „Ő felsége a Konstantinápolyban egybe­gyűlt mentők hódolatát szíves köszönettel fo­gadni méltóztatott.“ A török mentőknek az első nagyobb baleset­nél való segélynyújtása szintén hétfőn történt, ami­kor Schuller Herman broussai német konzult az utcán baleset érte. A mentőkocsi vágtatva érkezett a helyszínére és az első segélyt dr Kovách Aladár, a budapesti mentők igazgató-főorvosa nyújtotta, aki a sebet bekötözte. A sebesültet azután elszállí­tották az újonan épített állami kórházba. A kö­zönség, amerre a vörös­ zászlós, fehérholdas mentő­kocsi elrobogott, lelkes ,,cs®kjasa“ (éljen) kiáltás­sal köszöntötte. A szultán gróf Karátsonyi Jenőt és dr Kovách Aladárt külön kihallgatáson fogadta és személyesen fejezte ki nekik köszönetét a török mentőállomás létesítése körül kifejtett buzgósá­­gukért.­­ (Lynchelés Magyarországon.) Nagyki­­kindáról jelentik: Kondán Lázár papdi lakos el­len, akit azzal vádoltak, hogy április 22-én az utcán agyonverte Gilezán Péter földbirtokost, bi­zonyítékok híján a bűnvádi eljárást beszüntették és a vizsgálati fogságból hazabocsátották. Miután a községbeliek mind meg vannak győződve bűnös­ségéről, szabadlábra helyezése miatt a nép annyira feldühödött, hogy a hazatérő Kondánt, amikor ez megjelent a kocsmában, megrohanták és agyonver­ték. A tettesek kiderítésére megindult a vizsgálat s a nagykikindai vizsgálóbiró kiszállt a hely­színen.­­ (A fekete golyó.) Egy fiatal orvosnöven­­dék, Karos Ödön, a minap atyjának, aki Nagyka­poson orvos, levelet irt, amelyben bejelentette, hogy meg fog halni, mert amerikai párbajban a fekete golyót húzta. Az orvos nyomban távirato­zott a budapesti rendőrségnek, hogy vigyázzon a fiára. Aztán vonatra ült és a fővárosba jött. A fő­­kapitányságról ezalatt detektívet küldtek ki az orvosnövendék Sándor­ utcai lakására, a fiatalem­bert azonban nem találták otthon. Akkor már a sógoránál, Preuss László ügyvédnél volt, aki az Oszlop­ utcában lakik. Vallatták rokonai és a de­­tektív is, hogy mi az oka tulajdonképen az ameri­kai párbajnak, de a fiú mindvégig titokzatos ma­radt és­ azt hajtogatta, hogy nem árulja el ellene­felét. A sógora őrizete alatt maradt kedd reggelig, amikor megérkezett Nagykaposról az apa és sza­natóriumban helyezte el a fiát. A fiatalember az utolsó napokban nagyon levert volt, kellemetlen­ségei voltak a szigorlataival és ezért szomorodott el. úgy látszik, a szigorlattól való félelem adta az amerikai párbaj „ideáját.“­­ (Családirtó anya.) Prágából jelentik: Aschiban Wagner Adolf ottani váltóőr felesége kedden elvágta három idősebb gyermekének nya­kát, majd két kisebb gyermekével a folyóba ugrott, hol halálukat lelték. A három súlyosan sebesült gyermek a halállal­­vivődik.

Next