Pesti Hírlap, 1911. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1911-06-01 / 128. szám
_____________________ megértéshez nem jutottunk még Ferenc József királyunkkal szemben sem. Sőt amit különben nemzeti szerencsénknek kell tartanunk: királyunknak istenáldott hosszú életkora sem vált ebben a tekintetben előnyünkre. Alighanem a dolog elevenére tapintott gróf Apponyi Albertnek lapunkban közzétett ama véleménye, hogy egy-két évtizeddel korábban több fogékonyságot kelthettünk volna a király szivében és elméjében nemzeti követeléseink iránt, de mikorára a parlamenti többség jogával ezeket előtte kifejezni lehetett, az öregség merevebb felfogása lett úrrá fejedelmi lénye fölött. És tán ennél a fiziológiai jelenségnél is erősebb fátumunkká vált, hogy az öreg akarat merevsége mellett mindjobban érvényesült egy új fiatal, az előzményekkel sem számoló fiatal akaratnak heves befolyása is. Ez az új akarat az, amire osztrák ellenségeink annyi reménységgel és várakozással rámutatnak. És ezen a válságos ponton fakadnak uj reménységeink és uj várakozásaink öreg királyunk iránt. A forró áhitás becsét fűzzük élete minden további napjához és évéhez. Mert ha az öregség merevebb előítélete állított is legyőzhetlen akadályt nemzeti követeléseink teljesedése elé, másfelől a hosszú életkor szellemi és erkölcsi egyenletessége keményítette is meg lelkét alkotmányunk formai tiszteletében és ami ezzel együtt jár, nemzeti hagyományaink elismerésében. Annak a szent tradíciónak, amely nemzetünk ezeréves életének véres fonala, kellett királyunk hosszú uralmában ismét megerősödnie. Azon az éjen is, melynek elkövetkezése már előre oly fenyegető árnyékot vet közéletünkre, át kell világítania a változhatlan törvényesség csillagának. Örömmel hiszi népünk, hogy a király Gödöllőn megtallátta a balzsamot, amelyre kimerült szervezetének szüksége volt és hinni fogja, hogy tőlünk távol is érezheti a beszívott magyar levegőnek megújító varázslatát. tanácskozásképesség megállapítását fogják kérni, mert negyven képviselő az ülésteremben és a folyosón összevéve sem volt. A kultuszvitában elsőnek Neugeboren Emil munkapárti szólalt fel, aki az antialkoholizmusnak az iskolákban való propagálását tette szóvá. Nagy érdeklődés kísérte Bakonyi Samu felszólalását. Néhány szóval válaszolt Rakovszkynak, azután két kérdésről beszélt hosszasabban, a harmadik egyetemről, amelyet Debrecennek követel, már csak a híres kálvinista kollégium kulturális tradícióiért is, továbbá a zsidók autonómiájáról és felekezeti ügyeiről, amelyeknek rendezését erélyesen megsürgette. A szép beszédhez jobbról és balról igen sokan gratuláltak Bakonyinak, köztük gróf Zichy János és Székely Ferenc miniszterek. Kevésbbé elégítette ki a várakozásokat Béla Henrik felszólalása. Azután félbeszakították a kultuszvitát és Berzeviczy Albert elnök indítványára hozzájárultak ahoz, hogy tekintettel a Ház sürgőssé vált teendőire, a pünkösdi vakáció ez idén négy napig, szombattól bezárólag keddig, tartson. Volt két interpelláció is. Polónyi Dezső a Margitsziget helytelen adminisztrációját, gróf Batthyány Tivadar pedig a hunyadmegyei főispán újabb törvénysértését hozta szóba. Választ egyikük sem kapott. A csütörtöki ülésre várják gróf Andrássy Gyula felszólalását. Országgyűlés. I. Már a kultuszvita sem kelt érdeklődést a tisztelt Házban. Az ülés elején komolyan fenyegetett a veszedelem, hogy az ellenzéken a tűnik föl az ember senkinek és ha mégis meglát valaki, azt mondhatjuk, hogy a mama is itt van, csak leült egy székre, mert elfáradt. — De édes Ella, ott annyian járnak, én pedig ... én pedig sok mindent szeretnék mondani magának. Ella mosolyog, igazán elragadóan tud mosolyogni. — Hiszen azért elmondhatja . .. Sok ember között még jobban egyedül van két ember, aki megérti egymást . . . — Hát mi megértjük egymást? Ella! Valaki köszön. Szürkés-kockás ruhájú, kipödrött bajusza, sárgacipős úr. A leány összerezzen, elpirul és olyan mozdulatot tesz, mintha menekülni akarna. — Ki volt ez, az Istenért? Egy barátja? — Nem egészen. Ez Maglódi, a bankszolga — civilben. Hanem maga nagyon fél, Elluska. Menjünk be talán a cukrászdába, ott nem láthatnak meg olyan könnyen. — Jó, menjünk ... Némi csalódás; a cukrászdában igen sokan vannak és Ella a világért sem akar egy kissé távolabb eső asztalhoz ülni. Itt úgy sincsenek most ismerősök, az idegenek pedig furcsán néznének rájuk, ha valami elrejtett sarokba húzódnának. Itt, hála Istennek, a leány végre jól érzi magát és noha Kálmán izgatott és türelmetlen, esze ágában sincs mozdulni. Kényelmesen elhelyezkedik a terraszon egy nagy kertiszékben és szép szemét csak lustán emeli föl, ha egy-egy újabb vendég lép be az árnyas udvarba. Most lehetne egy kicsit udvarolni. Kálmánnak azonban nincs jókedve. Arra gondol, költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Neugeboren Emil az alkoholizmus veszedelmével foglalkozik, amely az iskolás gyermekek közt is egyre nagyobb mértékben növekszik. Ez ellen a veszedelem ellen a kormánynak és a társadalomnak egyaránt küzdenie kell. Az ifjúságot rendszeres fölvilágosítással kell az iskolában az alkoholizmus következményeire figyelmeztetni, amint azt különben több miniszteri rendelet is célozza. Szól a Good Templar-rend üdvös működéséről s a teljes absztinencia mellett nyilatkozik. A költségvetést elfogadja, amikor utoljára járt errefelé egy mellblúzos, kékszemű kis varróleánynyal, aki a karjába fűzte a karját és minden pillanatban, amikor senki sem járt épen a közelükben, az elhagyatott utón, csókra nyújtotta a piros kisszáját. Az emlékek hatása alatt Kálmán duzzog és nem hajlandó szépeket mondani, csak úgy semmiért a levegőbe. Most azonban Ella lesz kedves. Mosolyog, kacérkodik, lehúzza a hosszú keztyűjét és a gavallérja gyönyörködhetnék a szép, hófehér karjában, ha akarna. Egyes célzásokat is elejt, amelyekből Katona Kálmánnak meg kell értenie, hogy Ella milyen nagy áldozatot hozott érte és hogy ennek komoly és alapos oka van ... A fiatal úr azonban nem reagál semmi szép szóra. Ella belefárad, hogy folyton egymaga beszéljen, meg van sértve és kissé elszomorodik ő is. Kezd már leszállni a kései alkony, új vendégek sem igen érkeznek a cukrászdába, a távolban kigyúl egy-egy villamos körte és az utak vidám zaja elcsöndesül. Ella hirtelen felriad : — Hány óra? — Nyolc múlt . . . — Szent Isten ! Gyorsan, induljunk, hogy hazaérjek, mire a mama otthon lesz ! Ha megtudná, hogy elmentem hazulról, mi lenne velem? Kálmán fölélénkül egy kissé. Az összeboruló lombok alatt sötét van már, az itt elhagyatott és egyetlen lopott csók is jobb a semminél, ha már az ember úgyis elpazarolta a délutánját. Most már sajnálja, hogy nem volt eléggé kedves a cukrászdában. Ella azonban kezet nyújt neki a kapu előtt* Bokor Malvin. ______pesti Hírlap_____ 1911. junius 1., csütörtök. II. A képviselőház ülése május 31-én. Elnök Kabos Ferenc, később Berzeviczy Albert. Az elnök bemutatja Sándor János képviselő levelét, amelyben négy heti szabadságot, kér. A Ház a szabadságot megadja. Az indítványkönyvben egy bejegyzés van, Rakovszky Istváné az 1901 : XXIV. tc. módosítása tárgyában. Az indítvány megokolását a június 20-iki ülés első tárgyául tűzik ki. Két interpelláció van bejegyezve. Polónyi Dezsőé a Margitsziget helytelen adminisztrációja és gróf Batthyány Tivadaré Hunyadmegye kérvényezési jogának megsértése dolgában. Napirenden van a vallás- és közoktatásügyi tárca , Bakonyi Samu polemizál Rakovszky Istvánnal, aki amidőn Kelemen Samu beszédének állítólagos hibáit tette szóvá, ő maga is ugyanabba a hibába esett. Beszéde izzott a gyűlölségtől s türelmetlenségtől. Nem hiszi azonban, hogy Magyarországon oly idő következzék el, amelyről Rakovszky beszélt. A destruktív irányzatról oly támadó modorban és a kritikának oly túlzásaival beszélt azokról, akik itt nem védhetik magukat, hogy a legnagyobb mértékben el kell ítélnie eljárását. Azonkívül Rakovszky kiélezte beszédében annak a képviselőnek a vallását, akivel polemizált. Itt a Házban nem szabad a vitába belevonni az egyes képviselők vallását. Azokról az intézményekről, amelyeket Rakovszky elitélt, például gróf Széchenyi István egész más véleménynyel volt. A felekezeti békét illetőleg is Széchenyi szavait idézi s ajánlja Rakovszky figyelmébe. Puskaporos levegőről beszél Rakovszky, de Magyarországon még felekezeti kérdésben nem lehet puskaporos levegőt mesterségesen sem csinálni. Csak itt a Házban óhajtják Rakovszkyék ezt a levegőt terjeszteni. A magyar nép józan felfogását e kérdésben kifejtette Szabó István, ebből tanulhatna a néppárt is. Az állami népoktatásnak s a tanítóképzés államosításának híve, de ezért még destruktív irányzatú politikusnak nevezni nem lehet senkit. Foglalkozik a harmadik egyetem kérdésével; nem lehet közömbös, hogy a versengő városok közül, az egyes városok mennyi anyagi áldozattal járulnak hozzá, mert az így felszabaduló összegeket a népoktatás céljaira lehetne fordítani. Legalább két egyetem felállítására van szükség és ezeket nemzeti szempontból Debrecenben és Szegeden látná helyénvalónak. Debrecen kulturális múltjával rászolgált az egyetemre. Ezután az izraelita felekezet ügyével foglalkozik. Az 1848 : XX.cikket megalkotásakor nem terjesztették ki a zsidókra. A zsidók azonban a szabadságharcban tanúságot tettek hazafiságukról. Az abszolutizmus alatt nagy hadisarcot vetettek ki rájuk, ezt ugyan később megváltották zsidó kulturális célokra. Az alkotmány helyreállítása után következett a zsidó vallás emancipációja. Pauler Tivadar kultuszminiszter megengedte a zsidóság egy kisebbségének külön szervezkedését s ez lett alapja a későbbi anarchiának. Ez volt az elszakadás kezdete a hatvanhetediki kongresszus határozataitól. A históriai fejlődés során hazánkban eddig csak mindig egy egységes zsidó hitfelekezetről volt szó. Az orthodox csoport ez idő óta azonban több ízben tett kísérletet önálló szervezetének elismerésére. De úgy a kormányok, mint a képviselőház az erre vonatkozó törekvéseket mindig elutasították. Másfél évtizede, hogy ez a felekezet recipiáltatott , még ma sem juthatott el az autonómiáig s nem érhette el az 1848 : XX. tc. kiterjesztését. Enek oka a felekezetben meglevő pártos széthúzás. A törvényhozásnak vissza kell térni a jogfolytonosságra, a felekezeti egység álláspontjára. Az egész eltérés tulajdonképen a két zsidó egyház közt a templomi asztal elhelyezése és a rabbiképzés kérdésében van, pedig a mai zsidó lelkészképzés megfelel a legkonzervatívebb álláspontnak is. Ezzel a kiváló fokon álló rabbiképzéssel szemben nem szabad elfogadni az orthodoxok kifogásait. Az ő „jesiváikban“ teljesen elmaradt — Köszönöm, ne kisérjen. Magam megyek a villamosig. Mit gondol, ha véletlenül meglátna valaki, későn este kettesben? — Igaza van .. . Borzasztóan igaza van. — Mikor látom újra? Katona Kálmán elnyeli a feleletet és jobb is így, mert a felelet nem hangzanék egészen udvariasan. Azután Ella határozott kívánságára elindul a másik villamos felé, a Műcsarnok irányában. Ella szinte futva siet végig a sötét utoa A villamos megállónál várja a mamája. — No, kérdi izgatottan, — mi van? Ella legyint a kezével: — Semmi . . . — Nem nyilatkozott? — Nem . . . — Nem is látott senki vele együtt? — Nem. Pedig voltunk mindenfelé, ahol a legtöbb ember jár és egyetlen ismerős sem látott . . . Egyetlen egy se ! Én nem tudom, hol bujkálnak az emberek . . . Jó darabig fáradtan és kedvetlenül ülnek egymással szemben a zökkenős kocsin. A Rottenbiller utcán aztán megszólal a mama : — Nem baj. Jövő hétre majd újra találkozót adsz neki — hétfőre nem, akkor nagymosás van, kedden pedig cseresznyét főzünk be, hanem szerdára. És ha akkor sem sikerül magadat kompromittáltatni, majd én magam leplek meg benneteket . . . Utószezonban, — teszi hozzá sóhajtva, — csak így lehet férjhez jutni . . .