Pesti Hírlap, 1911. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1911-06-01 / 128. szám

_____________________ megértéshez nem jutottunk még Ferenc Jó­zsef királyunkkal szemben sem. Sőt amit különben nemzeti szerencsénk­nek kell tartanunk: királyunknak istenáldott hosszú életkora sem vált ebben a tekintetben előnyünkre. Alighanem a dolog elevenére ta­pintott gróf Apponyi Albertnek lapunkban közzétett ama véleménye, hogy egy-két évtized­del korábban több fogékonyságot kelthettünk volna a király szivében és elméjében nemzeti követeléseink iránt, de mikorára a parlamenti többség jogával ezeket előtte kifejezni lehetett, az öregség merevebb felfogása lett úrrá feje­delmi lénye fölött. És tán ennél a fiziológiai jelenségnél is erősebb fátumunkká vált, hogy az öreg akarat merevsége mellett mindjobban érvényesült egy új fiatal, az előzményekkel sem számoló fiatal akaratnak heves befolyása is. Ez az új akarat az, amire osztrák ellensé­geink annyi reménységgel és várakozással rá­mutatnak. És ezen a válságos ponton fakadnak uj reménységeink és uj várakozásaink öreg ki­rályunk iránt. A forró áhitás becsét fűzzük élete minden további napjához és évéhez. Mert ha az öregség merevebb előítélete állított is le­­győzhetlen akadályt nemzeti követeléseink tel­jesedése elé, másfelől a hosszú életkor szel­lemi és erkölcsi egyenletessége keményítette is meg lelkét alkotmányunk formai tiszteletében és ami ezzel együtt jár, nemzeti hagyomá­nyaink elismerésében. Annak a szent tradíció­nak, amely nemzetünk ezeréves életének véres fonala, kellett királyunk hosszú uralmában is­mét megerősödnie. Azon az éjen is, melynek el­­következése már előre oly fenyegető árnyékot vet közéletünkre, át kell világítania a változ­­hatlan törvényesség csillagának. Örömmel hiszi népünk, hogy a király Gödöllőn megtal­­látta a balzsamot, amelyre kimerült szerveze­tének szüksége volt és hinni fogja, hogy tőlünk távol is érezheti a beszívott magyar levegőnek megújító varázslatát. tanácskozásképesség megállapítását fogják kérni, mert negyven képviselő az ülésterem­ben és a folyosón összevéve sem volt. A kultuszvitában elsőnek Neugeboren Emil munkapárti szólalt fel, aki az antialko­­holizmusnak az iskolákban való propagálását tette szóvá. Nagy érdeklődés kísérte Bakonyi Samu felszólalását. Néhány szóval válaszolt Rakovszkynak, azután két kérdésről beszélt hosszasabban, a harmadik egyetemről, ame­lyet Debrecennek követel, már csak a híres kál­vinista kollégium kulturális tradícióiért is, továbbá a zsidók autonómiájáról és felekezeti ügyeiről, amelyeknek rendezését erélyesen megsürgette. A szép beszédhez jobbról és bal­ról igen sokan gratuláltak Bakonyinak, köz­tük gróf Zichy János és Székely Ferenc mi­niszterek. Kevésbbé elégítette ki a várakozáso­kat Béla Henrik felszólalása. Azután félbeszakították a kultuszvitát és Berzeviczy Albert elnök indítványára hozzá­járultak ahoz, hogy tekintettel a Ház sür­gőssé vált teendőire, a pünkösdi vakáció ez idén négy napig, szombattól bezárólag keddig, tartson. Volt két interpelláció is. Polónyi Dezső a Margitsziget helytelen adminisztrációját, gróf Batthyány Tivadar pedig a hunyadmegyei fő­ispán újabb törvénysértését hozta szóba. Vá­laszt egyikük sem kapott. A csütörtöki ülésre várják gróf Andrássy Gyula felszólalását. Országgyűlés. I. Már a kultuszvita sem kelt érdeklődést a tisztelt Házban. Az ülés elején komolyan fenyegetett a veszedelem, hogy az ellenzéken a tűnik föl az ember senkinek és ha mégis meglát valaki, azt mondhatjuk, hogy a mama is itt van, csak leült egy székre, mert elfáradt. — De édes Ella, ott annyian járnak, én pedig ... én pedig sok mindent szeretnék mondani magának. Ella mosolyog, igazán elragadóan tud mosolyogni. — Hiszen azért elmondhatja . .. Sok em­ber között még jobban egyedül van két ember, aki megérti egymást . . . — Hát mi megértjük egymást? Ella! Valaki köszön. Szürkés-kockás ruhájú, kipödrött bajusza, sárgacipős úr. A leány összerezzen, elpirul és olyan mozdulatot tesz, mintha menekülni akarna. — Ki volt ez, az Istenért? Egy barátja? — Nem egészen. Ez Maglódi, a bank­szolga — civilben. Hanem maga nagyon fél, Elluska. Menjünk be talán a cukrászdába, ott nem láthatnak meg olyan könnyen. — Jó, menjünk ... Némi csalódás; a cukrászdában igen so­kan vannak és Ella a világért sem akar egy kissé távolabb eső asztalhoz ülni. Itt úgy sin­csenek most ismerősök, az idegenek pedig fur­csán néznének rájuk, ha valami elrejtett sa­rokba húzódnának. Itt, hála Istennek, a leány végre jól érzi magát és noha Kálmán izgatott és türelmetlen, esze ágában sincs mozdulni. Kényelmesen elhelyezkedik a terraszon egy nagy kertiszékben és szép szemét csak lustán emeli föl, ha egy-egy újabb vendég lép be az árnyas udvarba. Most lehetne egy kicsit udvarolni. Kál­mánnak azonban nincs jókedve. Arra gondol, költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Neugeboren Emil az alkoholizmus veszedel­mével foglalkozik, amely az iskolás gyermekek közt is egyre nagyobb mértékben növekszik. Ez ellen a veszedelem ellen a kormánynak és a társa­dalomnak egyaránt küzdenie kell. Az ifjúságot rendszeres fölvilágosítással kell az iskolában az al­koholizmus következményeire figyelmeztetni, a­mint azt különben több miniszteri rendelet is cé­lozza. Szól a Good Templar-rend üdvös működésé­ről s a teljes absztinencia mellett nyilatkozik. A költségvetést elfogadja, amikor utoljára járt errefelé egy mellblúzos, kékszemű kis varróleánynyal, aki a karjába fűzte a karját és minden pillanatban, amikor senki sem járt épen a közelükben, az elhagya­tott utón, csókra nyújtotta a piros kis­száját. Az emlékek hatása alatt Kálmán duzzog és nem hajlandó szépeket mondani, csak úgy semmiért a levegőbe. Most azonban Ella lesz kedves. Mosolyog, kacérkodik, lehúzza a hosszú keztyűjét és a gavallérja gyönyörködhetnék a szép, hófehér karjában, ha akarna. Egyes célzásokat is elejt, amelyekből Katona Kálmánnak meg kell érte­nie, hogy Ella milyen nagy áldozatot hozott érte és hogy ennek komoly és alapos oka van ... A fiatal úr azonban nem reagál semmi szép szóra. Ella belefárad, hogy folyton egy­maga beszéljen, meg van sértve és kissé elszo­morodik ő is. Kezd már leszállni a kései alkony, új vendégek sem igen érkeznek a cukrászdába, a távolban kigyúl egy-egy villamos körte és az utak vidám zaja elcsöndesül. Ella hirtelen felriad : — Hány óra? — Nyolc múlt . . . — Szent Isten ! Gyorsan, induljunk, hogy hazaérjek, mire a mama otthon lesz ! Ha meg­tudná, hogy elmentem hazulról, mi lenne velem? Kálmán fölélénkül egy kissé. Az össze­boruló lombok alatt sötét van már, az itt el­hagyatott és egyetlen lopott csók is jobb a sem­minél, ha már az ember úgyis elpazarolta a délutánját. Most már sajnálja, hogy nem volt eléggé kedves a cukrászdában. Ella azonban kezet nyújt neki a kapu előtt* Bokor Malvin. ______pesti Hírlap_____ 1911. junius 1., csütörtök. II. A képviselőház ülése május 31-én. Elnök Kabos Ferenc, később Berzeviczy Albert. Az elnök bemutatja Sándor János képviselő levelét, amelyben négy heti szabadságot, kér. A Ház a szabadságot megadja. Az indítványkönyvben egy bejegyzés van, Rakovszky Istváné az 1901 : XXIV. tc. módosítása tárgyában. Az indítvány megokolását a június 20-iki ülés első tárgyául tűzik ki. Két interpelláció van bejegyezve. Polónyi Dezsőé a Margitsziget helytelen adminisztrációja és gróf Batthyány Tivadaré Hunyadmegye kérvé­nyezési jogának megsértése dolgában. Napirenden van a vallás- és közoktatásügyi tárca , Bakonyi Samu polemizál Rakovszky István­nal, aki amidőn Kelemen Samu beszédének állító­lagos hibáit tette szóvá, ő maga is ugyanabba a hibába esett. Beszéde izzott a gyűlölségtől s türel­metlenségtől. Nem hiszi azonban, hogy Magyar­­országon oly idő következzék el, amelyről Ra­kovszky beszélt. A destruktív irányzatról oly tá­madó modorban és a kritikának oly túlzásaival beszélt azokról, akik itt nem védhetik magukat, hogy a legnagyobb mértékben el kell ítélnie eljá­rását. Azonkívül Rakovszky kiélezte beszédében annak a képviselőnek a vallását, akivel polemizált. Itt a Házban nem szabad a vitába belevonni az egyes képviselők vallását. Azokról az intézmények­ről, amelyeket Rakovszky elitélt, például gróf Szé­chenyi István egész más véleménynyel volt. A fele­kezeti békét illetőleg is Széchenyi szavait idézi s ajánlja Rakovszky figyelmébe. Puskaporos leve­gőről beszél Rakovszky, de Magyarországon még felekezeti kérdésben nem lehet puskaporos levegőt mesterségesen sem csinálni. Csak itt a Házban óhajtják Rakovszkyék ezt a levegőt terjeszteni. A magyar nép józan felfogását e kérdésben kifejtette Szabó István, ebből tanulhatna a néppárt is. Az állami népoktatásnak s a tanítóképzés államosítá­sának híve, de ezért még destruktív irányzatú po­litikusnak nevezni nem lehet senkit. Foglalkozik a harmadik egyetem kérdésével; nem lehet közöm­bös, hogy a versengő városok közül, az egyes vá­rosok mennyi anyagi áldozattal járulnak hozzá, mert az így felszabaduló összegeket a népoktatás céljaira lehetne fordítani. Legalább két egyetem felállítására van szükség és ezeket nemzeti szem­pontból Debrecenben és Szegeden látná helyénva­lónak. Debrecen kulturális múltjával rászolgált az egyetemre. Ezután az izraelita felekezet ügyével foglalkozik. Az 1848 : XX.­­cikket megalkotásakor nem terjesztették ki a zsidókra. A zsidók azonban a szabadságharcban tanúságot tettek hazafiságuk­­ról. Az abszolutizmus alatt nagy hadisarcot vetet­tek ki rájuk, ezt ugyan később megváltották zsidó kulturális célokra. Az alkotmány helyreállítása után következett a zsidó vallás emancipációja. Pauler Tivadar kultuszminiszter megengedte a zsidóság egy kisebbségének külön szervezkedését s ez lett alapja a későbbi anarchiának. Ez volt az elszakadás kezdete a hatvanhetediki kongresszus határozataitól. A históriai fejlődés során hazánk­ban eddig csak mindig egy egységes zsidó hitfele­­kezetről volt szó. Az orthodox­ csoport ez idő óta azonban több ízben tett kísérletet önálló szerveze­tének elismerésére. De úgy a kormányok, mint a képviselőház az erre vonatkozó törekvéseket min­dig elutasították. Másfél évtizede, hogy ez a fele­kezet recipiáltatott , még ma sem juthatott el az autonómiáig s nem érhette el az 1848 : XX. tc. kiterjesztését. Enek oka a felekezetben meglevő pártos széthúzás. A törvényhozásnak vissza kell térni a jogfolytonosságra, a felekezeti egység ál­láspontjára. Az egész eltérés tulajdonképen a két zsidó egyház közt a templomi asztal elhelyezése és a rabbiképzés kérdésében van, pedig a mai zsidó lelkészképzés megfelel a legkonzervatívebb állás­pontnak is. Ezzel a kiváló fokon álló rabbiképzés­sel szemben nem szabad elfogadni az orthodoxok kifogásait. Az ő „jesiváikban“ teljesen elmaradt — Köszönöm, ne kisérjen. Magam me­gyek a villamosig. Mit gondol, ha véletlenül meglátna valaki, későn este kettesben? — Igaza van .. . Borzasztóan igaza van. — Mikor látom újra? Katona Kálmán elnyeli a feleletet és jobb is így, mert a felelet nem hangzanék egé­szen udvariasan. Azután Ella határozott kí­vánságára elindul a másik villamos felé, a Műcsarnok irányában. Ella szinte futva siet végig a sötét utoa A villamos megállónál várja a mamája. — No, kérdi izgatottan, — mi van? Ella legyint a kezével: — Semmi . . . — Nem nyilatkozott? — Nem . . . — Nem is látott senki vele együtt? — Nem. Pedig voltunk mindenfelé, ahol a legtöbb ember jár és egyetlen ismerős sem látott . . . Egyetlen egy se ! Én nem tudom, hol bujkálnak az emberek . . . Jó darabig fáradtan és kedvetlenül ülnek egymással szemben a zökkenős kocsin. A Rottenbiller­ utcán aztán megszólal a mama : — Nem baj. Jövő hétre majd újra talál­kozót adsz neki — hétfőre nem, akkor nagy­­mosás van, kedden pedig cseresznyét főzünk be, hanem szerdára. És ha akkor sem sikerül magadat kompromittáltatni, majd én magam leplek meg benneteket . . . Utószezonban, — teszi hozzá sóhajtva, — csak így lehet férjhez jutni . . .

Next