Pesti Hírlap, 1911. július (33. évfolyam, 167-179. szám)
1911-07-25 / 174. szám
1911. julius 25., kedd, pesti Hírlap — (Rendszeres magyargyalázás Sarajevóbban.) Lapunk egy utóbbi számában szóvátettük, hogy a Sarajevo- sajtó egy része rendszeres hadjáratot indított minden ellen, ami magyar és büntetlenül, az ottani hatóságok elnézése mellett gyalázkodik a magyarságra, annyira, hogy a Boszniában lakó, nem csekély számú magyar lakosságnak minduntalan arcába kergeti a vért a förmedve- Пуек, piszkolódások sorozata. Legutóbb egy fővárosi napilap szóvá tette, hogy a Bosznia-Hercegovinában mostanában létesített postatakarékpénztár, noha tulajdonképen osztrák és magyar intézmény volna, ügyet sem vett a magyar érdekekre és nyomtatványai, űrlapjai de tisztviselői és hivatalos nyelv is tisztára német, ami kétségtelen sérelme Magyarországnak, amelynek legalább is annyi pénz- és véráldozatába került Boszniának és Hercegovinának megszerzése, mint Ausztriának. Erre a jogos kritikára megszólalt most „Sarajevoer Tagblatt“ című újságocska, amely „a birodalmi érdekek védelmének független orgánuma“ gyanánt szerepelteti magát. Nyelvöltögetésében és piszkolódásaiban annyira megy ez a „birodalmi“ orgánum, hogy egyáltalán kétségbevonja a magyarságnak a jogát ahhoz, hogy a postatakarékpénztár dolgaiba beleavatkozzék, minthogy Boszniában alig van másfél ezreléknyi magyar férfiú, legfölebb „a nők száma több valamivel, minthogy ezek ösméretes kiviteli cikkek Boszniába is. Erre a komiszkodásra azután rádupláz még a nevezetes lapocska olyan otromba neveletlenségekkel, amelyek erre mifelénk nem valók nyomdafesték alá és amelyeket Sarajevóban és környékén is csak azért tűrnek meg, mert a magyarok elleni hangulatot igyekeznek kiélesíteni. Mie ez az eset egyáltalán nem áll elszigelten és mint már föntebb említettük, az ottani lapok szinte rendszeres hajszát űznek a magyar érdekek és törekvések ellen. Ami annál visszatetszőbb és megbotránkoztatóbb, mivel köztudomású, hogy ha ezek az újságok csak egyetlen sornyi, az ottani hatóságokat vagy az osztrák érdekeket sértő vagy bíráló közleményt adnak ki, a legszigorúbb megtorlásban részesülnek és nemcsak a lapot kobozzák el, hanem a „szerkesztő urakat“ is hamarosan lecsukják. Nyilvánvaló tehát, hogy a magyarellenes tendencia, a magyargyalázás és a nyelvöltögető rüpökség egyéb elejei az ottani hatóságok hallgatólagos jóváhagyásával és beleegyezésével történnek az ott lakó magyar polgároknak szégyenére és a magyar nemzeti érdekeknek épenséggel nem valami nagy dicsőségére. A közös pénzügyminiszter úr, akinek resszortjába tartozik Bosznia-Hercegovina polgári igazgatása és aki annyira szereti magát jó magyarnak mutatni, egy kissé többet törődhetnék az ottani német sajtó rakoncátlankodásával. Ha már annyi milliót és vért áldozunk ennek a felemás országnak a birtoklásáért, a legkevesebb, amit megkövetelhetünk, hogy nemzetünket, becsületünket és tisztességünket ne tekintse bitangjószágnak minden jött-ment sajtókalóz, aki a „birodalmi érdekek“ zsírján és zsoldján hizlalja magát és vetemedik a magyarság ellen való ízléstelen és otromba kirohanásokra. (A bajor régensherceg állapota.) A bajor régenshercegről napok óta nyugtalanító hírek vannak forgalomban, félhivatalosan azonban mindent elkövetnek, hogy a régens állapotát kevésbbé rossz színben tüntessék fel. A legutolsó Hohenschwanganból Münchenbe érkezett jelentés következőleg szól: Dr Angerer Jánosnak, a regens háziorvosának, megérkezése a kastélyba megdöbbenést s nyugtalanságot idézett elő. A régensherceg vasárnap ismét rosszul lett a melegtől és gyengeségi roham fogta el, amely azonban pár perc alatt elmúlt. Később a roham megismétlődött, aztán ismét magához tért a herceg és jó étvágygyal ebédelt. Hétfőn a régensherceg teljesen jól érezte magát és életmódját nem változtatja meg. (Abbázia ünnepe.) Fiuméból jelentik, hogy Hohenlohe herceg helytartó vasárnap nyitotta meg ünnepélyesen a Lovranáig meghosszabbított mintegy kilencedfél kilométeres strandot. Ugyancsak vasárnap avatták fel az új tűzoltó otthont és mentőállomást id. (Bécsi városi bizottság az Aldunán.) A Dimagőzhajózási társaság Tegethoff gőzösén Qtaacba érkeztek a bécsi városi tanács kiküldöttei. Host alpolgármester és nyolc tanácsos vesz részt a tanulmányuton, melynek célja Braila, Qilac, Solina danai kikötők és Constanza tengi kikötő berendezéseinek tanulmányozása. (Képes levelezőlapok.) Mostanában, az utazások szezonjában nem érdeknélküli dolog, ha ezekkel a nemzetközi forgalomban jelentős szerepet játszó ,,anzikc“ kártyákkal is foglalkozunk, révén azoknak a teljesen jogosult panaszoknak, amelyek ebben az ügyben hozzánk érkeznek. A külföldön járó magyarok igazi gyönyörűséggel említik, hogy még a legjelentéktelenebb apró helyeken is fölös számban kapják a legváltozatosabb, pompás művészi kivitelű képes levelezőlapokat és alig tudnak belőlük válogatni, annyira kielégítik a szép iránt érzékkel bíró turistákat és világjárókat. De magunk is látjuk és tapasztaljuk, hogy a külföldről hozzánk érkező képes lelevelezőlapok annyira szépek, megkapók ез művésziek, hogy szinte kedvet kapunk ahhoz, hogy a feltüntetett helyeket magunk is fölkeressük. És itt bebizonyul az a sokat vitatott mondás, hogy a sikerült képes levelezőlapok, amelyek országokkal és városokkal, épületekkel ismertetnek meg bennünket, a leghatásosabb reklámeszközök, amelyek fölülmúlnak hatásaikban minden egyéb, mesterséges reklámot. Épen ezért sajnálattal látjuk, hogy a fővárosban alig lehet valamirevaló, tisztességes képes levelezőlapot kapni és a legelső üzletekben is közönséges, primitív és otromba, művészietlen sokszorosításokat árusítanak, amelyek még csak meg sem közelítik az ábrázolt hely pompáját és nagyszerűségét. Nincs fővárosa a világnak, amely annyira bővelkednék a pompás látnivalókban és épületekben, mint Budapest és mégis az a szomorú, szinte abszurd helyzet uralkodik, hogy nem tudunk tisztességes és becsületes, művészi kivitelű képes levelezőlapot vásárolni. A magyar sokszorosító műipar, hála Istennek oly magas fokon áll, hogy épenséggel nem ezen múlik a dolog, hanem valószínűleg a vállalkozás hiányán és a főleg azon, hogy a főváros, amely annyira szeretne idegenforgalmat csinálni, ezzel a fontos kérdéssel alig foglalkozik. Tudomásunk szerint a főváros évenként tekintélyes összeget áldoz művészeti célokra, okosan tenné tehát, ha egyszer-másszor pályázatot hirdetne a főváros szépségeit megörökítő levelezőlap-sorozatra, olyképen, amint az a külföld számtalan nagy városában is megtörténik. És akkor nem kellene szégyenkeznünk amiatt, hogy az itt megforduló idegenek, ha utazásaik közben beszerzett pompás levelezőlap-gyűjteményeiket a magyar fővárosban is ki akarják egészíteni, kénytelenek erről a tiszteletreméltó szándékukból lemondani abból az egyszerű okból, mert a milliós magyar fővárosban nem akad műintézet, amely ezt a jövedelmező gyártást üzembe venné. Ha csak kissé szerénytelenek akarnánk lenni, azt a javaslatot is megkockáztatnék, hogy a fővárosnak minden tekintetben érdekében állana és egyáltalán nem volna fölös kiadása, ha ml a főváros szebb pontjairól és látnivalóiról előkelő művészekkel készített ily képeslapokat tömegesen hozna forgalomba olyformán, hogy a nagyobb szállókban és penziókban díjtalanul bocsátana rendelkezésére az idegeneknek. Ennél a módszernél jobb és eredményesebb reklámot senki sem csinálhatna a gyönyörűen fejlődő magyar fővárosnak ! (Magántanári képesítés.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr Torday Árpádnak, a budapesti tudományegyetem I. számú belgyógyászati tanszék tanársegédének a budapesti tudományegyetem orvostudományi karán „A vér és anyagforgalom betegségei“ című tárgykörből egyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette és nevezettet ezen minőségében megerősítette. (Rendőri hírek.) Szombat éjjel az Oszlop utcában Kánya János és Bak János rendőrök igazolásra szólították fel Hevér Béla huszonkét éves kocsist, aki az utcán duhajkodott. Hevér Béla társaságában volt a testvére, Erzsébet, negyvenkét éves napszámosnő és Puczkó József kocsis több társával, akik a rendőröket megtámadták. Kánya rendőr erre kardot rántott és Hevér Erzsébet balkarját megvágta. A sebesültet aSzent István-kórházba vitték. A rendőrök támadói ellen hatóság ellen elkövetett erőszak címén megindították az eljárást. Az újpesti rakodóparton vasárnap délután öt kisfiú játszott. Közöttük volt Takács Ferenc harmincnyolc éves munkás István nevű nyolc éves kisfia. A futkározás közben a kisfiú beleesett a Dunába és belefulladt. Ugyancsak Újpesten, a vízművek közelében, vasárnap délután fürdés közben Kiss Vazul huszonegy éves és Pohár György huszonnégy éves napszámosok a Dunába fúltak. Matuz Alajos tizennégy éves kárpitos inas az újpesti Dunaágban vasárnap fürdés közben a vízbe tűrt . (A fürdő, a gukker, meg a nő.) A Kecskemét mellett levő Széktó fürdőn, ahol férfiak és nők közösen fürödnek, — mint tudósítónk jelenti — Vári István ügyvédjelölt gukkerrel vizsgálta a hölgyeket, köztük Szőke Gyulánét, a fürdő igazgatójának a feleségét. A férj erre odament Várihoz, csirkefogónak, gazembernek nevezte és megpofozta. Az ügynek még folytatása lesz. (A Nemzeti Múzeum régiségtárából.) Dr Hampel József egyetemi tanár, a Nemzeti Múzeum régiségtári osztályának igazgatója, nyári szabadságra utazott. — A Nemzeti Múzeum régiségtárának az utóbbi időben számos nagybecsű ereklyét adományoztak. Így Kammerer Ernő országgyűlési képviselő a kerületéhez tartozó Regölyön kiásott sirleletet küldte be a régiségtárba. A sirlelet valószínűleg a VI. vagy VII. századból való és találtak benne érdekes pitykékkel diszített szilvégeket, boglárokat, vaskéseket, kengyelvasakat és más tárgyakat. A szamosújvári fegyház igazgatósága egy 1496-ik évből való harangot adományozott a régiségtárnak. A harang eddig a fegyház házi kápolnájában volt felállítva és rajta ez a felírás olvasható: O rex glorie veni cum pace. A múzeum igazgatósága köszönő iratot intézett az adományozóknak és a tárgyakat a régiségtárban helyezte el. A londoni osztrák-magyar nagykövet a külügyminisztérium utján arról értesítette a Nemzeti Múzeumot, hogy egy Levinszky János nevű Magyarországból Londonba szakadt zenész leánya Amerikából három kámeát küldött a londoni nagykövetségnek. A kámeák, — írta a leány a küldeményhez mellékelt levelében — apja hagyatékából valók és Kossuthot, Dembinszkyt és Bem tábornokot ábrázolják. A nagykövetség érintkezésbe akart lépni a lánynyal, de az amerikai hatóságok többszöri megkeresése után tudtak felvilágosítást adni hollétéről. A londoni nagykövetség erre a Nemzeti Múzeumnak küldte el a három kámeát. Valószínűnek tartják, hogy Levinszky Јапоз részt vett a szabadságharcban, emigráns volt és így kerültek hagyatékába a kámeák. A Nemzeti Múzeum már évek óta ásatásokat folytat Dunapentelén, ahol a római időkben igen fontos őrhely volt. Az ásatásokat dr Mahler Ede egyetemi tanár és dr Heckler Antal múzeumi segédőr vezetik, akik a minap négy érdekes sírkövet küldtek fel a múzeumnak. Az egyik sirkőre egy fiatal asszony képmása van bevésve és az alatta levő felirat még egész tisztán olvasható. Egy másik kő egy huszonnyolc éves korban elhalt szirai katona sírja fölött állott. A felirat szerint a katona egyik bajtársa állította fel. A másik két kövön a halál géniusza látható, lefelé fordított fáklyával. A köveket a múzeum kőtárában helyezték el. (Egy párizsi bankár letartóztatása.) Párizsban a rendőrség, a vizsgálóbíró rendelete folytán, szombaton házkutatást tartott a Credit Fonder Americain üzleti helyiségeiben, lefoglalta az összes könyveket és Marius Jean igazgatót csalás miatt letartóztatta. A Jean által alapított társaságnak a kibocsájtók prospektusai szerint New Yorkban van a székhelye és 60 millió frank befizetett tőkével és 52 millió frank értékű kötvénynyel rendelkezik. Biztosítékul ugyancsak a prospektus szerint 450.000 hektár Virginia államban levő földterület szolgál, melyen nagyértékű széntelepek, petróleumforrások és erdőségek vannak. A terület állítólag 10 millió dollárt, egy másik verzió szerint pedig csak százezer dollárt ér, beavatottak azonban azt állítják, hogy a becslés egészen felesleges, mert a birtok nem Virginiában, hanem a holdban van. Jean vállalatát „Standard finance Paris“ cég alatt 1900-ban alapította, két évvel később pedig nagyobb helyiségekbe költözött át és a „Crédit Foncier“ nevet vette fel. Jean tömegesen küldötte szét prospektusait a vidékre kistőkéseknek, kik fényes ígéretei által elcsábítva, biztos papírjaikat az ő kötvényeire cserélték fel. Amikor kitűnt, hogy ezek a kötvények értéktelenek, tömegesen érkeztek a feljelentések a csalóbankág ellen, ki kisembereket 3—5 frank erejéig károsított meg. Jean társaságának Franciaországban tizenkét fiókja volt. Amikor a vizsgálóbíró Newyorkban tudakozódott, azt a meglepő választ kapta, hogy ott azt hitték, hogy a társaságnak Franciaországban vannak birtokai. Jean tehát a spekuláns közönséget ott is megcsalta és félrevezette. Jeaflnak egy Pongés nevű társa volt, aki szintén nagy összeggel károsodott. — A Credit Fonciére Americain-nél mintegy éjjel érkezett távirat jelenti — több mint száz millió frank hiányt fedeztek fel. Számos kis betevő érzékenyen megkárosodott. Az intézet több hivatalnoka ellen szigorú vizsgálatot indítottak. (Tüzvész egy győr megyei községben.) Hétfőn délután egy órakor Dunaszeg győrmegyei községben két gyermek játéka következtében kigyuladt egy csűr. A tűz a nagy szárazság és a szél miatt oly rohamosan terjedt, hogy fél óra alatt ötvenkilenc ház állt lángokban és égett le. A község kérésére kivonult a tűzhöz Erdély Ernő vármegyei tűzfelügyelő vezetésével a győri, valamint tizenkét község tűzoltósága és csak megfeszített munkával sikerült a tüzet megfékezni. A kár igen nagy 11