Pesti Hírlap, 1911. augusztus (33. évfolyam, 195-206. szám)
1911-08-18 / 195. szám
Budapest, 1911.___________ XXXIII. évfolyam, 195. (11.506.) szám,____________Péntek, augusztus 18. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: SZERKESZTŐSÉG: F ^c^eif_____BudaP“2^1.k0^ 78. V tföminden nap. Osztrák erőszak. Újabb szállítmány argentínai húst akar az osztrák kormány bevinni Bécs kapuján. Az osztrák fővárosban uralkodó húsdrágaság csak második oka ennek az elhatározásnak; az első az, hogy a keresztényszocialista párt, különösen Bécsben nagyon elvesztette népszerűségét, nagy ellene a csalódás keltette elkeseredés és most, hogy legalább valamit tenni látszassák, újra meg akarja kezdetni a kormánynyal Bécs piacának tengerentúlról való fagyasztott hússal ellátását. Tehát elsősorban politikai érdek az, amiért a Gautsch-kormány azzal a kéréssel járult a magyar kormány elé, engedje meg még egy szállítmány délamerikai húsnak a behozatalát. Nem vitatjuk most azt, vajon kívánatos-e határaink megnyitása idegen hús számára. Kétségtelen, hogy a magyar fogyasztónak is érdeke volna, ha a mostani húsdrágaság enyhülne. Ámde Ausztriával és különösen Becsesel szemközt mi húseladók vagyunk és nem nézhetjük jó szemmel, hogy a mi piacunk árait idegen áruval rontsák, különösen akkor, amikor jogérvényben lévő megállapodások biztosítanak bennünket az idegen konkurrencia ellen. Ezeknek a megállapodásoknak ideiglenesen való felfüggesztését kérték tőlünk az osztrákok. És, mint mondottuk, nem a köz, a fogyasztótömeg nevében, hanem elsősorban is politikai érdekből. Mi sem természetesebb, tzint hogy a magyar kormány engedélyének megadását feltételekhez kötötte. Az osztrák kormánynak politikai érdeke, hogy a hússzállítmány behozatalára engedélyt kapjon; a magyar kormány csapnivaló bűnös lelkiismeretlenséget követne el, ha ezt az engedélyadást szintén nem használná ki a magyar politika érdekében. A feltételek, amelyekhez a behozatali engedély megadását kötötte, nem is nevezhetők vívmányoknak, engedményeknek. Egyszerűen néhány égbekiáltó igazságtalanság megszüntetését követelte, amelyeket minden ellenérték nélkül rég meg kellett volna szüntetni és csak Ausztriával szemben való szerencsétlen gyengeségünk, kormányaink és politikánk véletlen erélyhiánya, hogy mindmáig fennállhattak. Ilyen feltételek, amiket a húsbehozatali engedélyivel szemben kikötött a magyar kormány, elsősorban az annabergi csatlakozás, azután a magyar liszttel szemben alkalmazott kártevő tarifák reformálása és a magyar folyamhajózás méltányos kezelése Ausztriában. A magyar liszttel szemben alkalmazott igazságtalan tarifák régi sérelmünk. A magyar lisztet Ausztria aránytalanul kedvezőtlenebb feltételek mellett szállítja, mint a magyar gabonát, teszi ezt pedig a cseh malmok érdekében. Ugyanígy régi sérelmünk a Magyar Folyam- és Tengerhajózási társaságnak az osztrák Dunagőzhajózási társasággal szemben való ellenséges kezelése az osztrák vizeken. Legsúlyosabb igazságtalanság azonban az annabergi csatlakozás hiánya. Ezzel Ausztria elvágja előlünk az egyenes és rövid utat Németországba és óriási károkat okoz gazdasági életünk minden ágának. Mindezek a sérelmek olyan nyilvánvalóak, súlyosak és igazságtalanok, hogy ha már nem az igazság nevében, pusztán azért, mert szövetségben élő két barátságos államról van szó, rég meg kellett volna szüntetni. Az osztrák kormány azonban, értesülve a magyar föltételekről, máris a teljes visszautasítás álláspontjára helyezkedett. Ingyen követeli a délamerikai hússzállítmány beengedését; a magyar föltételekről tanácskozni sem kíván. Félhivatalosaival azt íratta az annabergi csatlakozásról, hogy a magyar kormány csak azért tett ilyen teljesíthetlen feltételeket, mert nem akarja megadni az engedélyt. Ez a nyilvánvaló rosszhiszemű állítás teljes egészében leplezi le az osztrákok velünk szemben való erőszakos igazságtalanságát. Az annabergi csatlakozás hiánya egyik láncszeme annak a különböző intézményekből és viszonyokból vert gyűrűnek, amelylyel Ausztria Magyarországot kiszipolyozott gyarmata gyakánt tartja. De a legfelháborítóbb és a leglehetetlenebb valamennyi között. Méltóságát és elemi érdekeit becsülő független állam nem tűrheti az ilyen nyílt, durva erőszakot, a külföldtől való leplezetlen elzárást. A kis Szerbia csak nemrég háborúra határozta volt el magát ugyanilyen okért, mert gazdasági életét elzárva tartották a külföldtől. Mi Ausztriával háborút nem viselhetünk, hiszen a legszorosabb szövetséges viszonyban volnánk vele! E szövetséges viszonytól azonban legalább annyit elvárhatnánk, hogy ne jelentsék ki teljesíthetlen feltételnek, amelyről tárgyalni sem lehet, egy gonosz igazságtalanság megszüntetését. Olyan intézkedést, amely Ausztriának semmijébe sem kerülne, jogos érdekeinek feladását nem kellene áldozatul Alba Nevis versei. Kezek. — Téntafestmény. — Bealkonyult. Tikkatag hó után Fellélegzik a nagy bérpalota, Áthíresül a malter-csuha rajt, S mintha mezitlen asszony-figurák Árasztanának, nyílt szájukon át, A szivük helyén busongó üregből Hideget, ami porrás és lila. . . . Amott egy cserép nyútt vanilia. Ablakszemekről a szürke, konok Rosettahályog elhúzódik rendre. Szellő-ujjával kinyitja az est Álmodó üveg-szemhéjak sorát. A párkányoknak barna mezején Megindul frissen, szorgosan az élet: Élő emberek eleven keze. . . . Vörösen csillog a kilincs reze. * A földszinten két, falatnyi ököl játszadozik egy kis gyapjúkutyával: Gödrös, puha, kövér gyerekkacsa, Mint virulatlan, pirók labdarózsa, Mely vékony szárán ügyetlen remeg, Mint kanászna első óhajtása, Oly gyámoltalan s egyben vakmerő. Csupa gyöngeség, csupa csere! Amodább lánykéz fehér ujjai Billentyűket cirógatnak serényen, Ép olyan lengék, mint a dal maga; Melyet ők szülnek, s ők temetnek is. Viharos, gazdag, nagy életet élnek Áz e kezek egy trillás perc alatt: Csókolnak, sírnak, ölelkeznek, égnek. Odaadják magukat a zenének . . . És mindenütt csak kezek, meg kezek! Itt egy pár foltos, elványadt, szikár Csepegteti zagyvásszin orvosságát, ■S mintha egy világ sorsa függne tőle: Úgy remeg! ... Ott egy cselédlány hámló, Kérges marka rázza a törlőrongyot, S megcsillan rajt a köves rézgyűrű. Emitt az egyik tükröt illeget, (Besávolyozzák dús fénysugarak.) Amott a másik könyvében lapoz, (És állva marad ujja oly meredten Mint megunt posztján az éjjeliőr) Ez ajkat fest . . . amaz imádkozik, Ez hivogatón int . . . más fenyeget S a szögleten, tüll függönyök megött. Egy forró kis kéz s egy csontos tenyér A félsötétben lágyan összeér. Én sóhajtok, de boldogok ezek! Ezek a kezek . . . Léggömb Az életem egy szálló léggolyó. (Tűzszinpiros, s duzzadt, mint lánykebel.) Olyan, amilyet játszó gyerekek Eregetnek a nagy magasba fel. Nem tartja más itt, vékonyka fonál csak, A szakadós, a bizonytalan Hátha, És a fonál egy rossz fiú kezében, Aki nevetve ide-oda rántja. De . . . hátha így, vagy . . . hátha úgy leszen! És. . . hátha mégis érdemestán élni! Hátha átlépve rongy kavicshegyen — Talált aranyat lehet még remélni . . .? És hátha mégis eljön az az éj! És hátha mégis eljön az a csók! Hátha! . . . Fel-, meg lerántják szüntelen. Életemet a játékos kacsák. • ■ És a fonál oly vékony, gyenge már, S mint hegedűhur, siró hangot ad. Vigyázz te gonosz, kegyetlen gyerek! . . . Nézd, elszakad! Tér , Szerelmes leány imádsága. Istenem, add, hogy holnap a szemem oly kék legyen, mint volt az Adrián, tavaly, mikor ő nem láthatta . . .! És, legyen szép idő holnap, napsütés. Istenem add, hogy új fehér ruhám vehessem fel, és hogy széles kalapom alól úgy nézzek rá, — véletlenül! (Rég tudom, melyik kávéházban ül!) Add Istenem, hogy mondja: — Ma nagyon szép vagy, kis lelkem! Tested, mint a tej — nyáron, úgy alszik csipkéid alatt . . . Ilyen csinosnak nem láttalak! — Add Istenem, hogy beszéde nyomán még fülcimpám is bibor lepje el, az oly jó! . . . S add majd, hogy hazakisérjen, meg hogy a vállunk néha összeérjen . . . A Pesti Hírlap mai száma 32 oldal