Pesti Hírlap, 1911. augusztus (33. évfolyam, 195-206. szám)

1911-08-18 / 195. szám

A Pesti Hírlap 1911. augusztus 18.. Péntek. hozni, csupán egy megszégyenítően kártékony, égbekiáltó igazságtalanságot kellene eltörölni. Teszik ezt pedig akkor, amikor kéréssel járulnak elénk! Ez nem az a mód, ahogyan két jó vi­szonyban lévő ország egymással érintkezik­, hanem­­ez az a kíméletlen hideg erőszak, ahogyan egy hatalmas állam egy meghódított országocskát gyarmataként kihasznál. És ilyenek azok az alkalmak, amikor a kis gyar­mat-országoknál betelik a mérték és lerázzák magukról a türhetlen, kíméletlen erőszak jármát. Magyarország sem nem meghódított or­szág, sem nem kis ország De gyarmatnak, úgy látszik, mégis gyarmat, gyengéink és sze­rencsétlenségünk ügyes és kegyetlen kihasz­nálása révén, leplezett viszonyú gyarmata Ausztriának. És amit sokkal kisebb és gyen­gébb gyarmatok már rég megpróbáltak volna, a szívós és kemény ellentállást, azt­ az osztrá­kok még eddig nem tapasztalták tőlünk. Most azonban, ezzel a cinikus, elbizako­dott visszautasítással, be kellett telni a mér­téknek. A képviselőház­­előtt a véderőreform súlyos javaslatai fekü­sznek; a­ császári hadse­regre követelnek tőlünk óriási áldozatokat. És ugyanekkor, amikor idelent nálunk a monar­chia közös érdekeit prédikálják untig, amelyek­nek megvédésére adjuk oda zsírunkat és a ve­rü­nket­, ugyanakkor ennyire leplezetlenül mu­tatják meg, mennyire a kíméletlen erőszak ál­láspontja az, amelylyel Ausztria a magyar jo­gos kívánságokkal szembehelyezkedik. Ez a visszautasítás nagy tanulság nekünk! Országgyűlés. 1. A képviselőház csütörtöki ülése teljesen a technikázásnak volt szentelve. Elejétől vé­géig névszerinti szavazások folytak és a folyosó sem szolgáltatott különösebb érdekességet. A Justh-párt tagjai melegen üdvözölték Justh Gyulát, aki váratlanul megérkezett, hogy je­lenlétével tanúságot tegyen arról, hogy még egy napra sem marad el a képviselőházból. Pénteken, a király születésnapján, vala­mint szombaton és vasárnap nem lesz ülése­ n. A képviselőház ülése augusztus 17-én. Elnök: Návay Lajos. A miniszterek közül megjelentek: gróf Khuen-Héderváry Károly, Hazai Samu, Székely Ferenc. A múlt ülés jegyzőkönyvét hozzászólás nél­kül hitelesítik. Elnök bemutatja Batyk, Sümeg és Zalavég polgárainak Eitner Zsigmond, Nagylak polgárai­nak Juszli Gyula, a csólyosi függetlenségi polgá­rok értekezletének Holló Lajos és a nagyszebeni függetlenségi és 48-as pártnak gróf Batthyány Tivadar ellenjegyzésével benyújtott fölíratát, amelyben k­itakoztak a katonai túlkövetelés ellen s egyben az általános, egyenlő, titkos választójog törvénybe iktatásét követelik. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Javasolja, hogy a kérvényeknek a véderőrefom­mal kapcsolatos része a tárgyalás alatt levő javaslattal együtt intéztessék el, más része pedig a kérvényi bizottsághoz utasíttassék. Beck Lajos ezzel szemben ellenindítványt tesz, hogy a feliratok a kérvényi bizottságon kí­vül a véderő-, közigazgatási, illetőleg a pénzügyi bizottsághoz is utasíttassanak. (Helyeslés a bal­oldalon.) Elnök jelenti, hogy mind a hat kérvényre névszerinti szavazást kértek s az első öt kérvényre­­ húsznál több képviselő a szavazásnak holnapra való halasztását kérte. Ebben az értelemben mond­ja ki a határozatot. Következett a nagyszebeni függetlenségi és 48-as párt fel­irat­ára nézve a névszerinti szavazás. 121 szavazattal 15 ellen az elnök indítványát fo­­gadták el, tehát a véderőreformra vonatkozó ré­szében a javaslattal együtt intézik el, más részét pedig a kérvényi bizottsághoz utasítják. Következett Tornya község polgárságának kérvényéről a név szerinti szavazás. 113 szavazattal 12 ellen az elnök indítványát fogadták el Beck Lajos ellenindítványával szemben. A battonyai polgárok kérvénye tárgyában 104 szavazattal 11 ellen, a magyarbánhegyesi polgárok felirata tár­gyában 104 szavazattal 2 ellen s az aradmegyei függetlenségi polgárok kérvénye tárgyában 108 szavazattal 8 ellen ugyancsak az elnök indítványát fogadták el a Beck Lajos ellenindítványát mel­lőzték. Beck Lajos az apátfalvai polgárok kérvénye tárgyában beadott ellenindítványát visszavonta a így ez a név szerinti szavazás elmaradt. Elnök, minthogy a tárgyalásra szánt idő le­telt, javasolja, hogy a Ház, tekintettel a holnapi ünnepre is . . . (Zaj a baloldalon.) Felkiáltások balról: Miféle ünnep! Elnök: . . . legközelebbi ülését e hónap 21- dikén, hétfőn, tartsa, amelynek napirendjére a máról elhalasztott öt név szerinti szavazást s a véd­erőreformot tűzzék ki. És Uram . . . add, hogy a kapunk alatt, a homályban, ne lessen senki ránk, Hadd kérdezzen ő, s hadd feleljek én . . .! Add, a holnapi napnak estvesén Juli cseléd, hogy kérjen kimenőt, és a mama hogy elbocsássa őt, s maga nézzen ki — sokszor! — a konyhába. És hogy ... ne legyen nagyon gyors a lába! Egy-két csók, ugy­e, nem bűn? Istenem, add, hogy ez éjjel szép álmom legyen! Hozd őt ide ez éjjelre nekem, a mosolyát, a szemét, a nyakát! Istenem add, hogy ... ah! ... Jó éjszakát! A jótett. Irta: Pakots József, V­III. Gyönyörű reggel volt, amikor a hajó be­futott a csatornába. A nap fényes fátyolt tere­getett Velence fölé. A Doge-palota rózsaszínnek látszott a fátyolon át, a Campanile szinte le­begett és szemben a hajó kikötési helyével, a San Giorgo aranyos teteje úgy csillogott, mint egy második nap. Fekete karcsú gondolák raja vette körül a hajót. Jött a vámhajó, megkezdődött a hiva­talos vámvizsgálat, aztán hangos izgalommal megindult az átszállás a gondolákra. Gálost egy különös gondolat kísértette. Meg kell ismerkednie a katonatiszttel és a két asszonynyal. De hogyan? A véletlen segítségére sietett. A fiatal­asszony, amint ott álltak a pakktáskák halma­za között és arra vártak, hogy az átszállásban sorra kerüljenek, megkérdezte a férjétől. — Tudja, hogy melyik hotelbe szállunk? — Még nem, de majd kapunk jó helyet. Ekkor megszólalt Gálos: — Kérem, én ismerős vagyok Velencé­ben. Ha rendelkezésükre állhatok? . . . A katonatiszt sapkájához emelte a kezét, a fiatal asszony pedig már mondta is: — Oh, nagyon köszönjük. Igazán jó volna . . . Gálos bemutatkozott. A katonatiszt szin­tén, aztán bemutatta az asszonyoknak. Már egy gondolába szálltak be és Gálos az ismerős ember biztosságával adta ki az uta­sítást a gondolásoknak: — Hotel Brittania! A gondola elsiklott a hajó mellől és a Canale Grande felé indult. Ahogy ott ültek a fekete kecskebőrrel párnázott csónakban, a fiatal asszonyon látható megindultság vett erőt Odasimult az urához és bámész szemmel nézte a vízből kecsesen kiugró palotasorokat. Gálos az idős asszonyhoz fordult és igyekezett minél szellemesebb és szórakoztatóbb lenni. Az asszony eleinte alig hallgatott rá. Időnkint nyugtalanul a fiatalokat figyelte, a beszélgetésüket leste, de Gálos nem nyugodott. Addig-addig beszélt, mig egy-egy mondásával már sikerült maga felé terelni az asszony figyelmét, majd belefogott a Canale Grande pa- f­lotáinak ismertetésébe s olyan érdekes aprósá­­■­gokat tudott erről is, arról is, hogy végre is teljesen lekötötte az asszony érdeklődését. Mikor a gondola a hotel terraszos lép­csője alá futott, az idős asszony és Gálos már jóbarátok voltak és a kiszállásnál az asszony­­ kedves mosolylyal fogadta el Gálos segítő kar­­t­­át. És Gálos azt érezte, hogy az asszony a szo­kottnál egy kissé bizalmasabban nehezedik a karjára. IV. Gálos majdnem nélkülözhetetlenné vált A katonatiszt családjának. A hotelben egy folyo­són laktak és reggelinél, ebédnél együtt be­szélték meg a napi programmot. A fiataloknak valósággal felragyogott az arcuk, mikor meg­pillantották. A férj már a második napon ösz­­szetegeződött vele és a fiatal asszony is szint meleg bizalommal beszélt hozzá. Gálos kiérezte a magatartásukból a hálát, amiért — szerintük öntudatlanul — elősegíti a zavartalanabb együttlétüket. Mert Gálos leg­főbb feladatául azt tűzte ki, hogy az idős asz­­szonyt lefoglalja. Mindig ott udvariaskodott körülötte, szórakoztatta, mulattatta. Ha a Pa­lazzo Ducatét nézték, hagyta a fiatalokat végig­szaladni a termek során, ő maga szellemes magyarázatokkal tartotta vissza az idős asz­­szonyt. A híres velencei börtön sötét celláiban pedig szándékosan eltévesztette az utat, hogy azalatt a fiatalok valamelyik vaksötét cellában — talán épen abban, amelyik Byront egy fáj­dalmas költemény megírására inspirálta — megcsókolhassák egymást. Gálos szép, elegáns férfi volt. Odahaza a társaságokban veszedelmes nőhódítónak tud­ták. Annyi bizonyos, hogy értett ahoz, hogyan kell bánni az asszonyokkal, kiismerte a gyön­géjüket, legyezte a hiúságukat és fel tudta iz­gatni a fantáziájukat. Ennél a szép, érett, szenvedélyes as­-'­szonynál pedig határozott célt tűzött ki maga előtt. És az asszony észre se vette, hogyan esett bele e fölényes, elmés, kedves férfi terveinek úgy, hogy csak a jövő héten folytatják ismét a képviselőházban az obstrukciót, de már né­hány beszéddel is tarkítva. A Ház így határozott. Az ülés délután háromnegyed kettőkor vég­ződött. A helyzet. A politika hívei. A törvényhatóságok, a népgyűlések és a kormány. Kossuth a kü­zdelemben. A technikai obstrukció jegyében evez át kétszer háromnapos szünet után a képviselő­ház a politikai Sarson ébredező időszakába. A jövő héten már ismét beszédek is lesznek a Házban, de egyelőre úgy a kormány, mint az ellenzék arra­ helyezi a fősúlyt, hogy a képvi­selő urak helyett az ország közvéleményét szólaltassa meg. A kormánynak sikerül is elég szépen megszólaltatnia a törvényhatóságokat az obstrukció ellen, ami azonban nem jelenti még azt, hogy ezek a törvényhatóságok a véd­erőreformért lelkesednének. Amikor így nap­pal után hoz hírt a táviró újabb meg újabb törvényhatóságok obstrukcióellenes állásfogla­­­­lásáról, méltán csodálatba ejthet mindenkit a kormánynak az idegeskedése, melylyel a vidé­ki népgyűlések véderőrefori­t-ellenes állásfog­lalása ellen kikel. Ebben az ügyben ugyanis a következő félhivatalos kommüniké jelent meg: „A sajtó egy része mintegy a törvény­hatóságok obstrukcióellenes állásfoglalásának ellensúlyozására nap-nap közöl tudósításokat arról, hogy egy-egy város vagy nagyközség, a helyi pártszervezetekről nem is szólva, hogyan nyilatkozott meg a parlamenti ellenzék eljá­rása mellett. Ezek a hírek vagy teljesen ko­holtak — mint azt Szarvas nagyközség esete bizonyítja, melynek utolsó közgyűlése politiká­val egyáltalában nem is foglalkozott —­ vagy pedig olyanok, melyeknek sem érvénye, sem jelentősége nincs. Politikai állásfoglalásra ugyanis törvényeink értelmében csak a me­gyéknek és a szabad királyi vagy törvényható­sági joggal felruházott városok törvényhatósági bizottságainak van joguk. Ha valamely mező­város vagy rendezett tanácsú város, mint leg­utóbb Makó, a politizálás mezejére téved, a fe­lettes megyei hatóság dolga, hogy az ilyen ha­tározatokat­ megsemmisítse. Ebbe a kategóriába tartozik a nagyszebeni szocialistái, vasárnapi népgyülése is, melyről a nép és a polgárság tel­jesen távol maradt s melyen mintegy negyven­­öt-ötven szocialista munkás jelent meg, akik­hez hárman intéztek beszédet, még pedig ma­gyar, német és román nyelven. Ez az összejö­

Next