Pesti Hírlap, 1911. augusztus (33. évfolyam, 195-206. szám)

1911-08-18 / 195. szám

6 gyárba öltözve áll az emelvényen s elmélázva tekint a Tisza folyó felé; jobbjában kalpagját, baljában keztyüjét tartja. A már teljesen kész szobor fehér igen tartós magyar ruskicai márványból van kifa­ragva, a szobor­anyag véletlenül abból a bányából került ki, melyet a 40-es években Ferenczy István, az első magyar szobrász, fedezett fel. Széchenyi volt tudvalévőj­, aki Ferenczy úttörő tehetségét nem akarta elismerni. Ennek a következménye volt, hogy Ferenczy István nem tudta megvalósí­tani Mátyás király lovasszobrát. Itt említjük meg, hogy Szeged hatalmas kiterjedésű gyönyörű piacát, a Széchen­yi-teret, a közel­jövőben mind a négy szög­letén a haza egy-egy nagy fiának szobra fogja éke­síteni. Éz pedig az egyik szögletén fog állani Deák Ferenc szobra, amelyet Zala György mintáz, a má­sikon II. Rákóczi Ferenc lovasszobra ifj. Vastagh Györgytől­ Ez utóbbi szintén készen áll a leleple­zésre. A harmadikra jut a Széchenyi-szobor. Tervbe van még véve Mátyás király lovasszobra a Szé­­chenyi-tér negyedik sarkára. A tér közepére végül a király lovasszobrát, fogják elhelyezni. Négy-öt év alatt minden elkészül s akkor igazán nem minden­napi művészi látványosság lesz hazánk második nagy városának főtere. * (Idegent a magyar elé.) Ily címmel ki­adott felszólalásra vonatkozólag meg kell állapí­tanunk, hogy Heyer Artur már húsz éve tartóz­kodik Magyarországon, hat év óta magyar állam­polgár és magyarul is megtanult. Színház és zene. A készülő Népopera. Budapesten kezd végre a nép, a demos is szó­hoz jutni. A nép szükségleteit, igényeit és óhajtá­sait is kezdik végre észrevenni. Budapest népe kap szállókat, kultur­palotát, hatalmas könyvtárt, és sok egyéb olyan jót, ami ezelőtt csak a vastag pénz­­tárcájúnknak volt hozzáférhető. Most pedig készül opera a nép számára, dal­színház, amely a Nép­opera címet merte büszkén ég felé törő, pompás architektúrájú homlokzatára írni. A nép ebben a világvárosban, mindenki, aki dolgozik és kultúrát teremt. A Népopera is, ahogy lelkes vállalkozói elképzelték, minden társadalmi rétegnek egyenlően akar művészi zenét és zenei kultúrát nyújtani. Ez a szándék tiszteletreméltó, majdnem ideális, mert a legnehezebben megközelít­hető művészetet, a zenét és a zenés színjátékot akarja demokratizálni. Hogy mennyi fog ebből a jószándékból megvalósulni, azt a jövő dönti el. Népoperák mindenütt a világon nehezen prosperálnak, óriási közönségre számítanak, de épen a közönség szélesebb rétegei még mindig bi­zalmatlanok a komoly, művészi zenével szemben. A Népoperának és ambiciózus direktorának, Márkus Dezsőnek, az opera volt karnagyának, lesz a feladata, hogy megtörje ezt a közönyt, s ha csak rajta fog múlni, a feladatot bizonyára siker­rel oldja meg. Csütörtökön délután mutatták be a készülő Népoperát a sajtó meghívott képviselőinek, akikhez még a Magyar mérnök- és építészegylet és a Magyar építőművészek szövetségének tagjai is csatlakoztak. Ez a népes társaság járta ma be a készülő és már­­már befejezés előtt álló dalszínház minden zeget­­zugát Márkus Géza tervező műépítész vezetésével, aki szakszerű magyarázatokkal is szolgált a látot­takhoz. A Népopera a Tisza Kálmán-térnek Rákóczi­­út felé eső részén, a Luther-utca által érintett sarkán emelkedik. A Luther-utcából nézve, a szín­ház homlokzatát épen szemben kapjuk, amely im­ponálóan jelenik így meg a szemlélő előtt. A nagy, erőteljes vonalak uralkodnak rajta, sok világos siklap, nyugodt, szabályos mértani ábrák, ezek jel­lemzik a homlokzatot, amelynek még csak felső ré­sze van készen s csak sejteti a terveken föltünte­tett, igazán tetszető­s főbejáratot és lépcsős följá­rót. Egyelőre még épület­állványok veszik körül a készülő színházat és homokbuckák, masteres göd­rök között lehet csak­ bejutni az épületbe. Benn merészen hajló vasgerendák és vasosz­lopok fogadják az embert és szakértő magyarázat­ra van szükség, hogy a jövendő szính­áz kontúrjait föl lehessen ismerni. Megtudjuk, hogy a szinh­áz beépített területe 3300 négyzetméter és a páholyokkal együtt 3166 ember fér el benne. A színházba járó közönségből a földszinten 1642 ember van elhelyezve, az erké­lyen 1304, a többi 220 a páholyokban ül. A föld­szinti közönség a színház középtengelyélyen elhe­lyezett ötnyílású kis előcsarnokon át jut a nagy előcsarnokba, melynek hossza 40 méter és széles­sége 10 méter. Ebből az előcsarnokból a közönség fele tizen­egy nyíláson keresztül jut a földszintre, a másik fele jobbra és balra egy-egy folyosón, amely nyi­tott, jut a helyeihez. A földszinti közönség nép­csoportra van osztva s minden csoportnak külön ruhatára van. A páholybejárók, egyesítve a kocsi­felhajtókkal, külön vannak elhelyezve, egyik jobbra, a másik balra. A színház berendezésében az a főelv, hogy a jobboldal teljesen el legyen különítve a baltól, úgy hogy ezáltal a nagy tömeg nem tor­lódhatok össze. Az erkélyre a jobb- és baloldalon külön előcsarnoktól vezető két-két lépcső vezet. A színház főhomlokzatán még két lépcső vezet az er­kélyre. A földszinten négy járó­ut van a székek között és kétoldalt két keresztjáró, ugyanígy van az erkély is beosztva. A színházban két sor páholy van, az első sor 2 méter 40 centiméterre a földszinti nívótól, a má­sodik az elsőtől 2,40 m. magasságban. A színház színpadja 24 méter hosszú, a zsinórpadlással 21 mé­ter magas, 14 méter színpad­ nyításában, amely 8.50 magas. Az egész közönség szemben ül a színpaddal és az erkély legmagasabb része, ahol a publikum ül, a járda nívótól 10.60 méter. A földszint lejtése három méter, az üléser­ azonban harántos lépcső­fokokon vannak elhelyezve. Az erkélyen az első hat sor 20 centiméterre emelkedik, tizenöt sor pedig harminc cm. Az előcsarnok­ alatt a soute­­raine-ben egy 400 négyzetméteres nagyságú ven­déglő-helyiség van, amely a földszinti közönség használatára az előcsarnokból négy bejáróval bír. Az emeleti közönség részére az emeleten van ugyan­ilyen, de kisebb helyiség. Ami a szinház szerkezetét illeti, a főszerkezete nagy vasszerkezet. A szinház öltöző része vasbeton mennyezetekkel készült s ugyancsak vasbetonból készült a színpad felett lévő tető, amelynek 24 méter a hossza és 12 méter fesz­­távola van. A nagy tető vasszerkezetén először egy parafa-réteg fekszik, azon egy vasbeton-réteg s az egész tető bádoggal lesz befedve. A tetőn lógó alsó vas­szerkezet közé csömöszölt betonréteg jön, amelyet alulról látható parafaréteggel takarnak be. Az erkély-szerkezet vastartókból készül. Ez alatt az erkély-szerkezet alatt lévő, a földszintet soute­­ra­inetől elválasztó födém 40 méter hosszú és 10 mé­ter fesztávolú vasbeton-szerkezet. Az egész színház a legnagyobb biztonság mellett a legnagyobb ké­nyelmet fogja nyújtani a közönségnek, méreteiben és szerkezetében pedig majdnem egyedül álló Európában. A Népoperát november havában nyitják meg ünnepélyesen, a Quo vadisból, Sienkiewicz híres regényéből készült népszerű dalművel. * (Vendégszereplés Budán.) Csütörtökön este utoljára lépett fel a Góth-pár Krecsányinál A tolvajban, Bernstein híres drámájában, ezúttal is zsúfolt nézőtér ünneplése között. Kitűnt Szeghő jellegzetes, művészi Rajmondja és úgy­szintén jelesül játszottak Bérczi, Árkossyné és Ár­­kossy. * (A Vígszínház) kapui hatheti szünet után szombaton, e hó 19-én, nyílnak meg. Első előadá­sul a múlt szezon utolsó újdonsága, az Ezred apja, kerül színre, amely hat hét alatt huszonkét vidám estét szerzett a közönségnek. A főszerepek Mészáros Géza, Haraszthy Hermin, Pallay Rózsi, Makay Margit, Rónaszéki Gusztáváé, Vendrei Ferenc, Tanay Frigyes, Tapolczay Dezső, Szeré­­my Zoltán, ifj. Ditrói Mór és Ferenczy Károly kezében vannak. Vasárnap, Szent István napján, a Testőrt adják elő, ezúttal 65-ödször. Jegyek már holnap, pénteken, reggel válthatók. * (A Magyar színház első előadása.) Hol­nap, pénteken nyitja meg kapuit ez évadban elő­ször a Magyar színház a Sárga liliommal, amely este nyolc órakor kerül színre ugyanabban a ki­váló szereposztásban, amelyben a darab sikerét ki­vívta. * (A budapesti színházak új tagjai.) A mostani szezon több jelentős tagváltozással kezdő­dik; a Góth-párnak a Vígszínházhoz való távozá­sáról már megemlékeztünk. A Vígszínház igazga­tósága különben nyolc új tagot szerződtetett, köz­tük hat nőt: Kende Paulát, Retteghy Margitot, Bárdy Gabriellát, Balázs Gizellát, Margittay Ti­­hamérnét, Gálffy Annát; a férfiak: Körmendy Kálmán és Stella Gyula. A Magyar színház új tagjai: Haraszthy Mici, Dobos Margit, Simonyi Mária, Lugosi Dezső, Kardos Andor. A Király színház új tagjai: Berky Lili, Hudacsek Nelly Hajnal György, Asszonyi László. * (A budai színkör karszemélyzetének) e hó 19-én, szombaton, délután tartandó jutalomjáté­kán Sijváry Károly, a budai színkör éveken át volt kedvence, egy opera-paródiát ad elő, amely számban mutatja be művészetét mint magyar Fregoli. Sikerült megnyerni Papp Jancsi ismert nevű kabaré­művészt, aki Ady-dalokat fog énekel­ni. A műsor többi száma is érdekes és változ­atos. * (A városligeti színházban) vasárnap, Szent István napján, kétszer kerül színre az Ártatlan Zsuzsi operette; délután mérsékelt, este pedig rendes helyárakkal. Mindkét előadáson a címsze­repben Küry Klára lép fel. Pénteken, a király születésenapja alkalmából, díszelőadás lesz a né­zőtér teljes kivilágítása mellett. Szombaton a vi­dékről felrándulók tiszteletére a Moulin Rouge felvonásban kabarét rendeznek kiváló artisták közreműködésével. A péntek, szombat és vasárnap esti előadások látogatói Küry Klára és a fősze­replők jelemezes fényképét és az operette legszebb számait tartalmazó emlékalbunát kapják aján­dékba. * (Az Uránia-színház) holnap, pénteken, este nyitja meg kapuit- Az első este a Tánc kerül színre. A nyári szünet alatt nemcsak számos új darabot készített elő a színház, hanem a régi mű­sor legjobb darabjait is újra fölszerelte. Szeptem­ber elejéig ezek az újonan fölszerelt darabok fog­nak a műsoron szerepelni. * (Az új szegedi színtársulat.)­ Makó Lajos özvegyének társulata feloszolván, teljesen új regi­me vonul be az őszi szezon kezdetén a szegedi szín­házba. A regime újszerűsége főleg abban nyilvánul, hogy a társulatnak Ferenczy Frigyes személyében olyan rendezője lesz, aki sem nem igazgató, sem nem szereplő színész, csak rendező. Akiknek van némi fogalmuk azon visszás helyzetekről, amik leginkább abból keletkeznek, hogy a rendező egyút­tal színész is, alig kell magyarázni, hogy egy ilyen „polgári“ rendezői állás létesítése mennyire üdvös. Jelenleg a szegedi színtársulat az egyetlen, amely ilyennel rendelkezik, és kivételes dicséretére mond­hatjuk a szegedi színü­gyi bizottságnak, hogy az új igazgatónak, Almási Endrének, megválasztását pol­gári rendező szerződtetéséhez kötötte. Új ez a re­gime abból a szempontból is, hogy az eddig szoká­sos 8000 korona szubvenciót a város beszüntette, amiből természetesnek látszó következmény, hogy az új direktor viszont a helyárak fölemelését kérte, annál is inkább, mert azok már 35 év óta ugyan­azok, mely idő alatt­, — kell-e mondanunk —­ meg­drágult, annyi minden közt, a színész és színdarab is. Az új színtársulat névsora a következő: Déry Rózsi, Nagy Aranka, Kovács Hanna, Antal Erzsi, Kónyi Lujza, Bernáth Margit, Tóvölgyi Margit, Szehner Olga, Harsányi Margit, Wirth Sári, Ró­nai Hermin, Csáder Irén, Szűcs Irén, Torma Zsi­ga, Oláh Gyula, Binder Károly, Heltai Jenő, Szathmáry Árpád, Csiky László, Zátony Kálmán, Boros Emil, Baróthy József, László Tivadar, Mikó László, Virágháti Lajos, Müller Mátyás első és Csomafay Sándor második karmester. A kar 32 tagból fog állani. * (A soproni szezon.) Nádasi József arra kérte Sopron város tanácsát, hogy a szezont októ­ber 1. helyett 10-ikén kezdhesse meg, mely kérésre főleg az indította, hogy válságos helyzetéből a le­hetőségig kijutva és teljesen szervezett társulattal vonulhasson be Sopronba. * (Osztrigás Mici kolozsvári bevonulása.) Egyes vidéki városok illetékes férfiai lehetőségig védekeznek az ellen, hogy a túlontúl pikáns darabok színpadjaikon színre kerüljenek. Ez a védekezés ma már sokkalta gyengébb, mint volt évekkel ezelőtt­.­­­Évekkel ezelőtt például hajmeresztő gondolat volt a kolozsvári színpadon előadni az Osztrigás Miért, holott az elmúlt szezonban már ezt alé kerül­t ott egész sor hasonlóval a „Nincs elvámolni valója“, amely darab pedig amainál mindenképen inferiori­­sabb. És sok város közönsége van abban a helyzet­ben, hogy míg a mindenképen finomabb, ötletesebb őst, az Osztrigás Miért, nem ismeri, addig sokszor egészen a szabadszájúságig pikáns leszármazottjait, igen. Ez persze igazságtalanság, amit a kolozsvári direktor jóváteendő, hét évvel a budapesti premiere után most szinte hozta ezt a szatirikus humora, pompás helyzetet és Béldinek igazán kongeniális fordítása révén még mindig friss bohózatot. És az eredmény? Jól, nagyon jól mulattak a kolozsváriak, de kissé csalódtak; az egyik lap úgy jellemzi a han­gulatot, hogy az Osztrigás Mici „nem is frivol his­tória“. Tempora m­utantur, ám a jó jó marad és az Osztrigás Mici valóban nem frivol, hanem szatiri­kus éllel megirt klasszikus bohózat. * (A bécsi udv. operaháznak) mától fogva két titkára van: egy adminisztratív titkára, Pris­­taupinsky, aki ezen állásban már Mahler idejében működött, legutóbb pedig az intendaturánál volt alkalmazva — és azonfelül lesz egy művészeti tit­kára, Münster Ferenc, aki ilyen minőségben eddig­­ a berlini Komische Oper-nél dolgozott, és már ott is Gregor igazgatónak jobbkeze volt. A színház­ első „újdonsága“, a Don Pasquale, szeptember haviban PESTI HÍRLAP köll. augusztus II., péntek..

Next