Pesti Hírlap, 1911. szeptember (33. évfolyam, 207-218. szám)
1911-09-01 / 207. szám
. A párt annak idején arra az álláspontra helyezkedett, amelyet a király is elfogadott, hogy halasztassanak el a véderő reformmal összefüggő összes kérdések addig, míg a nemzeti akarat sokkal szélesebb alapon nyilvánulhat meg. Ha ebbe a halasztásba, mint többség, beleegyeztünk a nemzeti jogok érvényesülése tekintetében, úgy méltán elvárhatja tőlünk a nemzet, hogy ezt a halasztó áláspontot most is , fentartsuk olyan áldozatok egyoldalú követelésével szemben, melyek hosszú évekre a legsúlyosabb áldozatot igényelnek a nemzettől. Ebből az okból is ragaszkodunk ahoz, hogy a véderő javaslatok a napirendről levetessenek. De nem hagyhatjuk kétségben sem a nemzetet, sem a királyt afelől, hogy akkor is, ha a választójogi reform előbb létesíttetnék, olyan véderő reformot, amelyben a nemzet jogos követelései nem teljesíttetnek, és amely meghaladja a nemzet teherviselési képességét, soha elfogadni nem, sőt ellene minden törvényes eszközzel küzdeni fogunk, annál is inkább, mert mi a választási reformot nemcsak a népjog érvényesülése szempontjából, hanem azért is kívánjuk, mert bízunk benne, hogy a magyar nemzeti szempontokat szigorúan érvényesítő új választói törvény a magyar nemzeti állam jogainak megerősítését és a nemzeti akarat hatályát öregbíteni fogja. Meg vagyunk győződve, hogy a többi függetlenségi pártárnyalatok küzdelmét ugyanezek a szempontok irányítják és ezért bízunk abban, hogy a megkezdett harcot egyesült erővel fogjuk megvívni mindvégig! A vita: Szentiványi Árpád elfogadja az elnök indítványát, de a maga részéről kijelenti, hogy annak idején, amint a választói reform megalkotására kerül* *a sor, a nemzetiségi viszonyokra való tekintettel- nem fog elfogadni egy általános, egyenlő és titkos választói jogot. Barabás Béla elfogadja az elnök indítványát, amely egyetlen párttagnak az álláspontját sem befolyásolja a választói jog kérdésében és a legmelegebben üdvözli; különösen azért, mert a szőnyegen levő katonai kérdésben a legteljesebb ellenállásra hívja fel a párt tagjait, akiket arra kér, hogy a parlamentben megjelenésükkel és a küzdelemben való részvétellel teljesítsék kötelességüket. Lengyel Zoltán s egész terjedelmében elfogadja az elnök indítványát, annak a hangsúlyozásával, hogy a választói jog kérdésében a legnagyobb erővel érvényesíteni kívánja azokat a nemzeti szempontokat, amelyeket ez a párt soha figyelmen kívül nem hagyhat. Désy Zoltán: Amikor megindult a küzdelem, akkor elhatároztuk, hogy a nyári idő alatt, amikor a falusi nép, az ország dolgozó közönsége el van foglalva a maga dolgával, technikai obstrukcióval akadályozzuk meg a javaslatok keresztül erőszakolását. Később azonban minden eszközzel felvilágosítjuk az országot arról, hogy miért folyik a harc. Ezek az eszközök: országgyűlési beszédek, a sajtó igénybe vétele és népgyűlések tartása. Nem az alapelvek iránt kell felvilágosítani az ország közönségét, hanem az ellenünk szótt rágalmakat kell megcáfolni. Hogy azonban ez a munka eredményes lehessen, szükség van arra, hogy a pártnak minden egyes tagja vegye ki részét a munkából, a harcból. Indítványozza, hogy a vitarendező bizottságot a párt egészítse ki Kállay Ubul kiküldésével. ti Kossuth az obstrukció mellett. Kossuth Ferenc: Mindabból, amit a pártnak előterjesztettem, kitűnik, hogy az obstrukciót a jelen esetben nemcsak szükségesnek, de a párt kötelességének tartom. Ezzel nem jövök ellentétbe önmagammal, akinek többször volt alkalmam nyilatkozni, hogy óvakodjunk attól, hogy az obstruálás bevett szokássá váljék, mert ez a parlamentarizmus sírját ásná meg. Az destrukciónak teljesen kivételes parlamenti fegyvernek kell maradnia, úgy hogy joggal legyen alkalmazható rá az a jellemzés, hogy parlamenti forradalom. A forradalmak a nép ultima ratioi, az obstrukciók a parlamenti életben a kisebbségnek végszükségben alkalmazott fegyverei. És midőn a magyar parlamentben folyó obstrukcióról beszélünk, soha sem szabad elfelejteni a magyar speciális viszonyokat, mint ahogy egyáltalán nem szabad a külföldön axiómáknak elfogadott tételeket minden megfontolás nélkül ráhúzni a magyar viszonyokra, mert a magyar viszonyoknak nincsen mása. (Igaz. Úgy van!) A külföldön a parlamentben lefolyó harc anyagát különböző irányzatok, tervezetek, kormányzati intézkedések stb. képezik, holott Magyarországon a nemzet élete, létezése, államisága e harcok anyaga. (Igaz, úgy nn!). Mégpedig főképen azért, mert e szent kincsek ellen irányított támadások többnyire nem kizárólag magyar szempontok és nem kizárólag magyar érdekek és tényezők segedelméből merítik erejüket. (Igaz, úgy van!) Ezért más mértékkel kell mérni a magyar obstrukció jogosultságát, mint ahogy mérni szokás a külföldön ilynemű parlamenti forradalmakat, minthogy a magyar nemzet jogaiért folytatott küzdelem nem pártérdek túltengése. (Igaz, úgy van! Élénk helyeslés.) A választójog. Kossuth Ferenc ezután így folytatta:: A függetlenségi párt annak idején azt az álláspontot foglalta el, hogy a választói jog reformja előzze meg a katonai javaslatokat. Minthogy magunk kapcsoltuk össze a két kérdést és maga a király is hozzájárult ahoz, természetes, hogy amikor az országban a véderőreformról van szó, ezzel kapcsolatosan mindig felmerül a választói jog kérdése is. De ez az összefüggés mindössze abból áll, hogy melyik előzze meg a másikat. Ismeri a választói reformra vonatkozó statisztikai adatokat és mint a jogkiterjesztés barátja, de egyúttal mint olyan politikus, aki soha szem elől nem téveszti a magyar nemzeti állam érdekét, megnyugtathatja a pártot, hogy igenis a választói reform terén tud olyan megoldást, amely míg egyfelől általános és egyenlő, másfelől teljesen megvédi a magyarság érdekét. Indítványozza, hogy az értekezlet határozza el, hogy az elnökség által kijelölt bizottság ezt az általa kidolgozott elaborátumot áttanulmányozza és annak idején a maga megjegyzéseivel a párt elé terjessze. (Élénk helyeslét.) . Baross János minden tekintetben hozzájárul azokhoz az egyhangúlag, hozott határozatokhoz, amelyeket Kossuth Ferenc az értekezlet elé terjesztett. Csupán az a kérdése, hogy amíg ez a választójogi bizottság a maga elaborátumával el nem készül, a pártnak tagjai, úgy azok, akik radikálisabb, mint azok, akik nemzetibbb választójogi reformot kívánnak, ne tárgyalják nyilvánosan ezt a kérdést a piacon. Kossuth Ferenc elnök kijelenti, hogy minden egyes párttag belátására és lelkiismeretére kell bízni annak megítélését, hogy mit tart szükségesnek a nyilvánosság elé vinni és mit nem. Esetleges. .nézeteltérések, amelyek a javaslatnak csak bizonyos részleteire vonatkozhatnának, csakis a párt és az ország ellenségeinek szolgálhatnának hasznára, akik kihasználnának minden csekélységet arra, hogy a küzdő tábor egységét megbontsák. (Élénk hely ességtt)Annak idején Franciaországban , a pártok összeveszése eredményezte Elszász-Lotharingiának elvesztését. Annál sajnálatosabbnak tartanám azt, hogy sikerüljön a küzdő pártok egységét megbontani, mert ez az országnak igen sok száz milliójába kerülne. (Lelkes helyeslés és taps.) Jármy Béla rámutat arra a helyzetre, amely előáll abból, hogy az ellenzék egyes pártjai a választóközönség előtt agitációt fejtenek ki az általános, egyenlő és titkos választói reform mellett, a párt pedig e tekintetben nem nyilatkozhatik, amíg a választójogi bizottság munkálatát be nem fejezte. (Felkiáltások: A szózatban le vannak fektetve a reform alapelvei!) Gróf Apponyi Albert szerint a Kossuth-párt a programm határozottsága tekintetében semmiféle inferioritásban nincs más párttal szemben. Akik olyan hangosan hirdetik az általános, egyenlő, községenkénti, titkos választói reformot, ahányan vannak, annyiféleképen magyarázzák azt. Ennél sokkal konkrétebb és politikailag érettebb az a meghatározás, amely a szózatban foglaltatik, hogy kívánjuk az általános és egyenlő szavazati jogot, mégpedig két szempontnak a megóvásával. Az egyik a magyar állam nemzeti jellegének, a másik a társadalmi fejlődés folytonosságának a biztosítása. Az ellenzéknek épen az a taktikai előnye, hogy teljesen elegendő, ha álláspontját elvileg precizírozza. A kormány kötelessége, hogy teljesen konkrét javaslattal lépjen elő. Az ellenzék a maga előnyös taktikai helyzetéből semmiesetre sem szabad, hogy kimanővereztetni engedje magát. (Élénk helyeslés.) Szálkai Sándor elfogadja a szózatot, Barabás Béla kijelenti, hogy úgy befelé, mint kifelé egyaránt igyekszik megóvni a párt egységét, mert a mai helyzetben nem ismer más célt, mint a véderőjavaslatok megbuktatását. Jármy Bélának arra a kérdésére, hogy milyen álláspontot foglaljanak el az egyes képviselők a választójog kérdésében, azt hiszi, hogy erre a felelet nemcsak a szózatban, de a párt programmjában is megvan. A párt szabad szellemével és szabad gondolkozásával egyáltalában nem fér össze, hogy bárki meggyőződését ne nyilváníthassa. Ennek a véleménynek pedig mindig annyi súlya van, amennyi súlya van annak, aki nyilvánítja. Jármy István elfogadja az elnöki indítványt, hogy t. i. az elnökség bizottságot állítson össze, a választójogi reform tárgyalására, de ennek a bizottságnak azt az utasítást kívánná adni, hogy nemzeti alapon készítse el a reformot. (Felkiáltások: Hisz ez természetes!) Désy Zoltán: Az egyhangúlag elfogadott szózatban egész világosan meg van mondva, hogy az általános, egyenlő és demokrajogi reformot nemzeti alapon kiválni. Felteszi azokról, akik az általás titkos választói jogot hirdetik, hogit alapon akarják ők is azt megcsinálninál erősebb, minél szélesebb rétegeikkel felruházva. Kossuth Lajostól csatlakoztunk a demokrácia zászlajába látjuk a nemzeti erők növekedéséneanciáját. Ha a kormányzó párt- nemiségének, hogy tisztázza az ellentétek István a konzervatív és Lukács meghális nézetei között, akkor ne cserél terepeket. Feleslegesnek tartja, hogy Irás adassák a bizottságnak. A határoz Elnök felteszi a kérdéértekezlet tagjai egyhangúlag elfogadjását, mint az elnöknek a választójogi küldésére vonatkozó indítványát, valaholt annak az indítványát, hogy Kállay ndező bizottságba kiküldessék. Förster Aurél majd felhívja at párt tagjait, hogy a képvisel lehetőleg teljes számban jelenjenek me Egyéb tárgy nem lévén, Kossuth Ferenc éltetésével véget ért. Pártvacsor A Kossuth-párt tagjai este a pártértekezlet után vacsorára le a Pannónia-szálló külön termében. Kossuth Ferenc, a párt vezére, gróf jett, Tóth János alelnök és a párt tagja számban. A vacsorára eljött Justh GyBatthyány Pál és Barcsay Andor orsz. keretében, majd Polónyi Géza is, akik adtak kifejezést a Kossuth-párt határoz * * i Pesti Hírlap 1911. szeptember. I Az újságírók és a adsági. A Budapesti Ujságirók csütörtökön délután folytatta drrénöklésével mintegy kétszáz tag, jelenléte megkezdett közgyűlését, Purjesz Lajos főtitkár e két határozati javaslatot terjesztette felé: 1. A Budapesti Ő Egyesülete 1911 augusztus 30-án és tt rendkívüli közgyűlése kimondjajzószabadság törvényes biztosítási eszközt felhasznál. Kötelességévé teszen munkásainak, akik parlamennegy teljes erejükkel állandóan műnd a sajtószabadság intézményesérdekében. Minden sajtóorgánum és ságíró kötelességévé teszi, hogy e és legégetőbb kérdés napirenden a maga erejével járuljon hozzá. Lány határozata értelmében követeliék: a) a szabad kolportó termékek minden korlátozás nélküli terjesztését, a közigazgatási egyhatósgok minden, a terjesztést gábhezitő intézkedésének kizárását. b) Minden egyenlő tény vagy hatósági kedvezmény élt zállítás és árusítás terén. c) A hírlapok postájának olcsóbbá tételét. d) A hirlap óvadék . e) A sajtóvétségekre anyagi és alaki büntetőjogi rendelke a sajtószabadság szellemében való rí f) A rendőri nyomását sajtóügyekben. g) Hivatalból üldözötségekben felmentés esetén a kincstárelem költségeiben való marasztalásáritésre kötelezését. A közgyűlés utasítjasztmányt, hogy az itt kifejtettek él memorandummal forduljon a törvér. 2. A Budapesti Ujsátesületének 1911 augusztus 30-án és Sitt rendkívüli közgyűlése a választarozata értelmében a Nap utcai árujának megvonásában, a pályaudvar kitiltásában politikai üldözést lát mások alkalmából tiltakozik a gondolt terjesztésének a sajtótörvénynyel e korlátozása ellen és követeli a sérelmezések hatályon kívül helyezését. A határozati javaslatokbók Kunfi Zsigmond szólt hozzá. Hogy az Egyesület állásfoglalása ebben a kérdésboeu lehessen, — úgymond — hozzájárulzati javaslathoz, noha az nem minden berki. Nevezetesen szükségesnek tartotta vol az Újságíró Egyesület nyíltan is állást : az ügyészség és a bíróság függetlenítéseidiszéke-