Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 233-245. szám)
1911-10-01 / 233. szám
A ... jfí ~ : I \ ELŐFIZETÉS! ÁRAK: | SZERKESZTŐDÉS: Egész évre..........28K —| M M " Budapest, Váci körút 78, Budapest, ISII. XXXII é?fal?am, 233. (1L514.) szám. Vasárnap, október \ Hpfivs llifii IR Egy hárm................... 2 „40„ Ipái WT~ ||# tóJ ‘D.ÖA.. |§ ||JÉ É Jj| M-JS * -V KIADÓHIVATAL: Egyes szám ára 10 f. M tt«, fl 8 PF P fff| SP®^ Budapest Váci körút 78. Hirdetések díjszabás szerint || jffl, It. m |§ ;,‘u . ... fe | R H ^L__ ||pfe| |i Tstotos 2#—19. Az spre hirdetésekr» vonatkozó TM Ki B 13 Ki B»3S& 9 U ■ t!u4, minden tudnivaló a 32-ik / RegJslMik hétf* k!v4ts!fr«J oldalon olvssható. V Kind*« ««»* A Pesti Hírlap következő száma kedden — október 3-án — hajnalban jelenik meg. Az ország rendje. Midőn a véderőjavaslatokról szigorú tárgyilagossággal kimutattuk, hogy jelenlegi formájukban elfogadhatatlanok, külön hangsúlyoztuk azt, hogy a véderti reform bécsi erőszakolása által nem szabad felforgattatni az ország békéjét s az államháztartás rendjét. Eleve figyelmeztettük az ellenzéket, hogy minden agitációnak s harcnak hevet koncentrálni és tüzet lokalizálni kell a véderőjavaslatokra és nem szabad kiterjeszteni az obstrukciót a kormány ama javaslataira, amelyek az országban a rend fentartására vonatkoznak. Nevezetesen nem szabad megakadályozni akár a költségvetésnek, akár az indemnitásnak megszavazását. Azt nem követelhetjük az ellenzéktől, hogy megszavazza a budget-et és a felhatalmazási törvényt annak a kormánynak, amely iránt bizalmatlansággal viseltetik, de azt megkövetelheti az ország az ellenzéktől, hogy ex-lexbe ne kergesse bele az államháztartást, mert hiszen a költségvetést tulajdonképen nem a kormánynak szavazzák meg, hanem az országnak. Most örömmel veszszük tudomásul, hogy az ellenzék követte tanácsunkat s engedett figyelmeztetésünknek, amennyiben Désy Zoltán, a koalíció volt államtitkára, ma egy interpelláció formájában bejelentette azt, hogy az ellenzéknek nincs szándéka obstrukcióval megakadályozni a költségvetés megszavazását. Sőt ellenkezőleg, enen Désy Zoltán sürgette a jövő évi költségelőirányzatnak idejében való beterjesztését. Désy Zoltán követeléséhez a magunk részéről is csatlakozunk. A kormánynak elhalaszthatatlan kötelessége idejében beterjeszteni a budget-et és azt a véderőjavaslatok tárgyalásának megszakításával napirendre tűzni. Maga Kbuen-Nederváry Károly jelentette ki, hogy 1913-ig is ráér várni a véderőjavaslatok tető alá hozásával. Tehát annál könnyebben félbeszakíthatják ezt a különben is meddő tárgyalást és reátérhetnek már októberben a budget letárgyalására, mert hiszen a költségelőirányzat sokkal rövidebb terminushoz van kötve, amennyiben ezt 1911. december 31-éig okvetlen le kell tárgyalnia az országgyűlés mindkét házának. Sok mindenféle híresztelés előzte meg a jövő évi költségelőirányzatot. Kormányforrások előre dicsérték Lukács László ügyességét, melylyel megcsinálta a jövő évi mérleget. Sőt azt is olvastuk, hogy kulturális és gazdasági kiadásokra, vagyis nemzeti invesztícióra sokkal többet fog áldozni a jövő esztendőben a kormány, mint amennyit az idei budgetben előirányzott. Kíváncsian várjuk tehát Lukács László expozéját De legnagyobb érdeklődésünket az a kérdés kelti fel, hogy vajon miként állítják be a katonai kiadásokat, vajon a jövő évi budgetre előre fogja-e vetni árnyékát a véderőreform túlkiadása és ha ezt őszintén preliminálják, akkor mennyi fog maradni gazdasági és kulturális beruházásokra. Mesterségesen kiéheztetett ország vagyunk. A korona krónikus válságot idézett a f ő túlzott katonai követeléseivel s emiatt a politikában, az államháztartásban s magában a közigazgatásban nincs meg az az állandó rend és nyugalom, ami egy ország gazdasági fejlődéséhez és a nemzet gazdagodásához okvetlen szükséges. Folytonos ex-rex zavarta az államháztartást s mivel egész társadalmunk szinte összenő az állammal, a politika bizonytalansága átragadt az egész közgazdasági életünkre. Iparunk és kereskedelmünk pang. Hozzájárult a politika által előidézett országos nyomorúság növeléséhez a mesterségesen növelt drágaság minden téren, úgy, hogy most már egész társadalmi rétegek, amelyeknek exisztenciája az államháztartás rendjével, a költségvetéssel összeköttetésben áll, válságos helyzetbe jutottak. Az állami tisztviselők különböző osztályai, a bírák és ügyészek, a tanárok és tanítók, valamint a törvényhatósági tisztviselők is a költségvetéstől, várják helyzetük javítását. Nem szabad tehát engedni, hogy a jogos igények kielégítését s az állami költségvetés elintézését megelőzze a hadvezetőségnek jogtalan követelése. Szükséges tehát hogy a véderőjavaslatok tárgyalásának megszakításával végezzék el korábban a jövő évi budget letárgyalását. Khuen miniszterelnök érzékenyen, sőt haragosan panaszkodott az ellenzék megakadályozza a törvényhozás rendes működését Nos, mától fogva barátságosabb lehet az ellenzékkel, mert hiszen ennek nevében Désy Zoltán kijelentette, hogy a költségvetés megszavazása elé az ellenzék akadályt nem fog gördíteni. Ilyen kijelentést az ellenzék nem minden kormánynyal szemben szokott tenni. Jó lesz tehát, ha Khuen szaván fogja politikai ellenfeleit s a költségvetés gyors beterjesztésével és a véderővita megszakításával való letárgyalása által A nagy színjáték. Irta: Szomaházy István, Zsófia és Josephine. A szoba ajtaja halkan felnyílott, s a konyhában, ahol a két öreg nő még mindig bóbiskolva mosogatta az edényeket, egy borzas, gallértalan fiatalember jelent meg. — Nagyjádék még mindig ébren vannak? — kérdezte csodálkozva. A vén kisasszonyok nyájasan néztek rá a forróvizes dézsa mellől. — Oh — mondta az egyik, aki épp egy kékszalagos tányért törülgetett, — hiszen még alig van tizenegy óra, s mi éjfél előtt sohase fekszünk, mióta csak az eszünket tudjuk. Ki tartaná rendben a háztartást, ha a tyúkokkal térnénk nyugovóra? Tetszik talán valamit parancsolni a képviselő úrnak? — Theát szeretnék főzni és azt hittem, hogy találok spirituszt a konyhai kredencben. Magam elfelejtettem vásárolni, nemhiába, hogy ez a lármás nagyváros egészen megzavarta az eszemet . . . A fiatal ember, aki a szorgalmas vén kisasszonyokat munkájukban megzavarta, Saáry képviselő úr volt, a két öreg hölgy pedig Mozgay Zsófia és Josephine kisasszony, főbérlői annak az Eötvös utcai lakásnak, melynek egy szobáját az újdonsült képviselő havi huszonnyolc forintért mint szobaár kibérelte. Saáry képviselő úr ugyanis csak az első nap lakott szállodában, másnap, mint valaha diákkorában, már kora reggel nyakába vette a várost, megállt minden cédulás kapu előtt, s öt-hat órai vándorlás után szerencsésen megállapodott az Eötvös utcai lakásban, melynek tisztasága már a legelső pillanatban bizalmat keltett benne. A két hölgy némi büszkeséggel mutatta meg neki a hófehér ágyat, az időtől kifényesedett, de ragyogóan kikefélt zöld ripsz-kanapét, a hímzett ter ifével letakart sublád ódon díszedényeit, s a hímzett pamutdinnyét, mely egy lombfürészszel készített névjegytartó szomszédságában állott a háromlábú asztalon. Tipikus pesti hónapos szoba volt — az ágy fölött függő olajnyomaton az a jelenet volt megörökítve, mikor Petőfi Sándor hidegtől meggémberedett újjal írja legremekebb költeményeit, — de Saáry képviselő úr csinosnak, barátságosnak és kényelmesnek találta a helyiséget, s némi alkuvás után, mely nélkül elvileg nem kötött meg semmiféle üzletet, hajlandónak mutatkozott arra az áldozatra, hogy a szobát huszonnyolc forintért kibérli. Délután el is hozatta vászonbőröndjét és fehérneműs skatulyáját, s miközben a két öreg kisasszony előzékenyen segítségére volt a kicsomagolásnál, mindjárt elmondta, hogy az estéket kivétel nélkül itthon fogja tölteni, s hogy nagyon szívesen venné, ha a petróleumra vonatkozólag valamely mérsékelt átalányban megegyezni sikerülne. — A képviselő úr itthon akar maradni minden este? — kérdezték a hölgyek leplezetlen bámulattal. — Hát a pesti emberek az utcán töltik az éjszakát? — szólott az új lakó csodálkozva. Josephine kisasszony, aki a két öreg lány közül az elevenebbnek látszott, pajkosan elnevette magát. — Nem, szó sincs róla, Pesten is akad itt-ott néhány fiatal úr, aki kapuzárás előtt hazatér. De ezek törekvő hivatalnokok, nem pedig országgyűlési képviselők, akiktől a haza joggal elvárhatja, hogy a nép előtt éjszaka is mutatkozzanak. — És hol van éjszaka a nép? — Oh, ne tessék úgy tenni, mintha nem tudná! Hol másutt, mint a kávéházakban, a mulatóhelyeken és az orfeumokban, ahol hajnalig muzsikálnak és pezsgőznek. A képviselő urak — én legalább mindig úgy hallottam sohase feküsznek le hajnal előtt, mert ők csak ilyenkor tanulmányozhatják nyugodtam a főváros közviszonyait . . . Josephine kisasszony gúnyosan bólintott, Zsófia kisasszony pedig némi dicsekvéssel tette hozzá: — Különben mi is csak ritkán vagyunk itthon esténként, mert ahogy meg tetszik nézni bennünket, mi majdnem minden nap a színházba járunk . . . — Annyira szeretik a színházat? A két vénleány titkolózva, boldog mosolygással tekintett egymásra. — Mi nem a színházat szeretjük, — mondta Josephine. — A színdarabok kedvéért akár sohase mozdulnánk kihazulról, — folytatta Zsófia. — Hát akkor miért mennek mégis a színházba? Josephine letette kezéből a tollseprőt melylyel az új lakó kicsomagolt könyveiről a port leverte. A Pesti Hirlap mai száma 82 oldal