Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 233-245. szám)

1911-10-01 / 233. szám

A ... jfí ~ : I \ ELŐFIZETÉS! ÁRAK: | SZERKESZTŐDÉS: Egész évre..........28K —| M M " Budapest, Váci­ körút 78, Budapest, ISII. XXXII é?fal?am, 233. (1L514.) szám. Vasárnap, október \ Hpfivs llifii IR Egy hárm................... 2 „40„ Ipái WT~ ||# tóJ ‘D­.ÖA.. |§ ||JÉ É Jj| M-JS * -V KIADÓHIVATAL: Egyes szám ára 10 f. M tt«, fl 8 PF P fff| SP®^ Budapest Váci­ körút 78. Hirdetések díjszabás szerint || jffl, It. m |§ ;,‘u . ... fe | R H ^L__ ||pfe| |i Tstotos 2#—19. Az spre hirdetése­kr» vonatkozó TM Ki B 13 Ki B»3S& 9 U ■ t!u4, minden tudnivaló a 32-ik / RegJslMik hétf* k!v4ts!fr«J oldalon olvssható. V Kind*« ««»* A Pesti Hírlap következő száma kedden — október 3-án — hajnalban jelenik meg. Az ország rendje. Midőn a véderőjavaslatokról szigorú tár­gyilagossággal kimutattuk, hogy jelenlegi for­májukban elfogadhatatlanok, külön hangsú­lyoztuk azt, hogy a véderti reform bécsi erősza­­kolása által nem szabad felforgattatni az ország békéjét s az államháztartás rendjét. Eleve figyelmeztettük az ellenzéket, hogy minden agi­­tációnak s harcnak hevet koncentrálni és tüzet lokalizálni kell a véderőjavaslatokra és nem szabad kiterjeszteni az obstrukciót a kormány ama javaslataira, amelyek az országban a rend fentartására vonatkoznak. Nevezetesen nem szabad megakadályozni akár a költségve­tésnek, akár az indemnitásnak megszavazását. Azt nem követelhetjük az ellenzéktől, hogy megszavazza a budget-et és a felhatalmazási törvényt annak a kormánynak, amely iránt bi­zalmatlansággal viseltetik, de azt megkövetel­heti az ország az ellenzéktől, hogy ex-lexbe ne kergesse bele az államháztartást, mert hiszen a költségvetést tulajdonképen nem a kormánynak szavazzák meg, hanem az országnak. Most örömmel veszszük tudomásul, hogy az ellenzék követte tanácsunkat s engedett figyelmeztetésünknek, amennyiben Désy Zol­tán, a koalíció volt államtitkára, ma egy inter­pelláció formájában bejelentette azt, hogy az ellenzéknek nincs szándéka obstrukcióval meg­akadályozni a költségvetés megszavazását. Sőt ellenkezőleg, enen Désy Zoltán sürgette a jövő évi költségelőirányzatnak idejében való beter­jesztését. Désy Zoltán követeléséhez a magunk ré­széről is csatlakozunk. A kormánynak elha­­laszthatatlan kötelessége idejében beterjeszteni a budget-et és azt a véderőjavaslatok tárgyalá­sának megszakításával napirendre tűzni. Maga Kbuen-N­ederváry Károly jelentette ki, hogy 1913-ig is ráér várni a véderőjavas­­latok tető alá hozásával. Tehát annál könnyeb­ben félbeszakíthatják ezt a különben is meddő tárgyalást és reátérhetnek már októberben a budget letárgyalására, mert hiszen a költség­előirányzat sokkal rövidebb terminushoz van kötve, amennyiben ezt 1911. december 31-éig okvetlen le kell tárgyalnia az országgyűlés mindkét házának. Sok mindenféle híresztelés előzte meg a jövő évi költségelőirányzatot. Kormányforrások előre dicsérték Lukács László ügyességét, mely­­lyel megcsinálta a jövő évi mérleget. Sőt azt is olvastuk, hogy kulturális és gazdasági kiadá­sokra, vagyis nemzeti invesztícióra sokkal töb­bet fog áldozni a jövő esztendőben a kormány, mint amennyit az idei budgetben előirányzott. Kíváncsian várjuk tehát Lukács László expozé­ját De legnagyobb érdeklődésünket az a kér­dés kelti fel, hogy vajon miként állítják be a katonai kiadásokat, vajon a jövő évi budgetre előre fogja-e vetni árnyékát a véderőreform túlkiadása és ha ezt őszintén preliminálják, akkor mennyi fog maradni gazdasági és kultu­rális beruházásokra. Mesterségesen kiéheztetett ország va­gyunk. A korona krónikus válságot idézett a f ő túlzott katonai követeléseivel s emiatt a politi­kában, az államháztartásban s magában a köz­igazgatásban nincs meg az az állandó rend és nyugalom, ami egy ország gazdasági fejlődésé­hez és a nemzet gazdagodásához okvetlen szük­séges. Folytonos ex-rex zavarta az államháztar­tást s mivel egész társadalmunk szinte összenő az állammal, a politika bizonytalansága átra­gadt az egész közgazdasági életünkre. Iparunk és kereskedelmünk pang. Hozzájárult a politi­ka által előidézett országos nyomorúság növelé­séhez a mesterségesen növelt drágaság minden téren, úgy, hogy most már egész társadalmi rétegek, amelyeknek exisztenciája az államház­tartás rendjével, a költségvetéssel összekötte­tésben áll, válságos helyzetbe jutottak. Az álla­mi tisztviselők különböző osztályai, a bírák és ügyészek, a tanárok és tanítók, valamint a tör­vényhatósági tisztviselők is a költségvetéstől, várják helyzetük javítását. Nem szabad tehát engedni, hogy a jogos igények kielégítését s az állami költségvetés elintézését megelőzze a had­­vezetőségnek jogtalan követelése. Szükséges te­hát hogy a véderőjavaslatok tárgyalásának megszakításával végezzék el korábban a jövő évi budget letárgyalását. Khuen miniszterelnök érzékenyen, sőt ha­ragosan panaszkodott az ellenzék megakadá­lyozza a törvényhozás rendes működését Nos, mától fogva barátságosabb lehet az ellenzékkel, mert hiszen ennek nevében Désy Zoltán kije­lentette, hogy a költségvetés megszavazása elé az ellenzék akadályt nem fog gördíteni. Ilyen kijelentést az ellenzék nem minden kormány­nyal szemben szokott tenni. Jó lesz tehát, ha Khuen szaván fogja politikai ellenfeleit s a költségvetés gyors beterjesztésével és a véderő­vita megszakításával való letárgyalása által A nagy színjáték. Irta: Szomaházy István, Zsófia és Josephine. A szoba ajtaja halkan felnyílott, s a konyhában, ahol a két öreg nő még mindig bóbiskolva mosogatta az edényeket, egy borzas, gallértalan fiatal­ember jelent meg. — Nagyjádék még mindig ébren van­nak? — kérdezte csodálkozva. A vén kisasszonyok nyájasan néztek rá a forróvizes dézsa mellől. — Oh — mondta az egyik, aki épp egy kékszalagos tányért törülgetett, — hiszen még alig van tizenegy óra, s mi éjfél előtt sohase fekszünk, mióta csak az eszünket tudjuk. Ki tartaná rendben a háztartást, ha a tyúkokkal térnénk nyugovóra? Tetszik talán valamit pa­rancsolni a képviselő úrnak? — Theát szeretnék főzni és azt hittem, hogy találok spirituszt a konyhai kredencben. Magam elfelejtettem vásárolni, nemhiába, hogy ez a lármás nagyváros egészen megzavarta az eszemet . . . A fiatal ember, aki a szorgalmas vén kis­asszonyokat munkájukban megzavarta, Saáry képviselő úr volt, a két öreg hölgy pedig Moz­­gay Zsófia és Josephine kisasszony, főbérlői annak az Eötvös­ utcai lakásnak, melynek egy szobáját az újdonsült képviselő havi huszon­nyolc forintért mint szobaár kibérelte. Saáry képviselő úr ugyanis csak az első nap lakott szállodában, másnap, mint valaha diákkorá­ban, már kora reggel nyakába vette a várost, megállt minden cédulás kapu előtt, s öt-hat órai vándorlás után szerencsésen megállapo­dott az Eötvös­ utcai lakásban, melynek tiszta­sága már a legelső pillanatban bizalmat keltett benne. A két hölgy némi büszkeséggel mutatta meg neki a hófehér ágyat, az időtől kifényese­dett, de ragyogóan kikefélt zöld ripsz-kanapét, a hímzett ter if­ével letakart sublád ódon dísz­edényeit, s a hímzett pamutdinnyét, mely egy lombfürészszel készített névjegytartó szomszéd­ságában állott a háromlábú asztalon. Tipikus pesti hónapos szoba volt — az ágy fölött függő olajnyomaton az a jelenet volt megörökítve, mikor Petőfi Sándor hidegtől meggémberedett újjal írja legremekebb költeményeit, — de Saáry képviselő úr csinosnak, barátságosnak és kényelmesnek találta a helyiséget, s némi alkuvás után, mely nélkül elvileg nem kötött meg semmiféle üzletet, hajlandónak mutatko­zott arra az áldozatra, hogy a szobát huszon­nyolc forintért kibérli. Délután el is hozatta vászonbőröndjét és fehérneműs skatulyáját, s miközben a két öreg kisasszony előzékenyen segítségére volt a kicsomagolásnál, mindjárt elmondta, hogy az estéket kivétel nélkül itthon fogja tölteni, s hogy nagyon szívesen venné, ha a petróleumra vonatkozólag valamely mérsé­kelt átalányban megegyezni sikerülne. — A képviselő úr itthon akar maradni minden este? — kérdezték a hölgyek leplezet­len bámulattal. — Hát a pesti emberek az utcán töltik az éjszakát? — szólott az új lakó csodálkozva. Josephine kisasszony, aki a két öreg lány közül az elevenebbnek látszott, pajkosan elne­vette magát. — Nem, szó sincs róla, Pesten is akad itt-ott néhány fiatal úr, aki kapuzárás előtt hazatér. De ezek törekvő hivatalnokok, nem pe­dig országgyűlési képviselők, akiktől a haza joggal elvárhatja, hogy a nép előtt éjszaka is mutatkozzanak. — És hol van éjszaka a nép? — Oh, ne tessék úgy tenni, mintha nem tudná! Hol másutt, mint a kávéházakban, a mulatóhelyeken és az orfeumokban, ahol haj­nalig muzsikálnak és pezsgőznek. A képviselő urak — én legalább mindig úgy hallottam sohase feküsznek le hajnal előtt, mert ők csak ilyenkor tanulmányozhatják nyugodtam a fő­­város közviszonyait . . . Josephine kisasszony gúnyosan bólintott, Zsófia kisasszony pedig némi dicsekvéssel tette hozzá: — Különben mi is csak ritkán vagyunk itthon esténként, mert ahogy meg tetszik nézni bennünket, mi majdnem minden nap a szín­házba járunk . . . — Annyira szeretik a színházat? A két vénleány titkolózva, boldog mosoly­gással tekintett egymásra. — Mi nem a színházat szeretjük, — mondta Josephine. — A színdarabok kedvéért akár sohase mozdulnánk ki­­hazulról, — folytatta Zsófia. — Hát akkor miért mennek mégis a színházba? Josephine letette kezéből a tollseprőt melylyel az új lakó kicsomagolt könyveiről a port leverte. A Pesti Hirlap mai száma 82 oldal

Next