Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 233-245. szám)

1911-10-15 / 245. szám

1911. október 15., vasárnap. Pesti Hírlap való megbizhatást deklarálja és e szakasz ellen nem is vétenek. A kivételek megerősítik a szabályt. Hogy csak egyet említsünk: idestova egy évtized óta az osztrák törvények védőszárnyaik alá veszik Ausztria ama derék polgárait, akik tőzsdeüzleteknél a­­játék­ kifogás­­ok­ eszközével élnek. Mégis mil­liókra menő forgalom bonyolódik le — majdnem minden zavar nélkül — Budapest és Wien között. Hanem az már nem rendkívüli eset, hogy magyar provinciális felekkel szemben meg­van a jogerős ítélet, de nincs meg a pénz. A szankció hiánya te­hát lényegesen csökkenti majd, de nem fogja elim­i­­nálni az új gabonában való forgalmat, már­mint a budapesti tőzsdetagok egymás között való üzletét.­­Nem lesz azonban hivatalos jegyzés. Hát a börze közönsége rég tisztában van vele, hogy ez az insti­túció nem a saját, hanem a kívülálló nagy publi­kum érdekeit képviseli. A kereskedők szemében az len­ne a legideálisabb rendszer, ha egyáltalán nem volna jegyzés sem az idei, sem a jövő évi gabona határ­­ideiben, sem pedig készáruban. A jegyzés kizárólag a gazdaközönséget szolgálja, még­pedig ingyen. Míg a bankok és intézetek néhány százezer koronát fi­zetnek évente kotk­ozási díj fejében, h­ogy címletei­ket a tőzsdén jegyezzék, a termelők produktumai­nak árait nagy költséggel és fáradsággal kipuha­tolják és lelkiismeretesen megállapítják: minden nap a Szabadság-téri palotában, anélkül, hogy ez érdekeltség valamely formában hozzájárulna a börze föntartásához. Pedig semmiféle törvény erre nem utasítja a börzét, legfölebb a kötelező előzé­kenység a hivatásos agráriusokkal szemben, akik minden lehető alkalmat megragadnak, hogy neki­rontsanak a tőzsdének. Egyébként sem tartjuk sze­rencsés ötletnek a börze vezetősége ez öncsonkító rendeletét. Azt mondják, hogy még el sincs vetve az új gabona és már „csinálnak“ benne. Ez nem álláspont. Teljesen mellékes, hogy a búza már el van-e vetve vagy már ki is kelt, mert a növény sorsa még akkor is bizonytalan, ha hozzáfognak a­­lekaszáláshoz. Januárban új­­abban már lesz for­galom, pedig ez időben még nem lesz elvétve e cikk. Semmi kétség, hogy akad olyan évjárat —­­ talán már az idén — mikor maguk a gazdák saj­nálják majd leginkább és főleg ők látják a kárát annak, hogy Szilveszterig nem lehet jövő évi ga­bonában határidős üzleteket kötni. De a spekulá­cióra is hátrányos az a körülmény, hogy ezek az üzletek az év utolsó negyedében alaposan megne­­hezítvek. Az üzérkedés agilitása, megcsorbul, ha csak egy terminus van forgalomban,­ inert, a nagy revirement a kettős üzletekből a report-deport kö­rüli spekulációból keletkezik. Mint minden jót, ezt a reformot is az osztrákoknak köszönhetjük. A budapesti malmok november—decemberben Ausz­triában mindig nagyobb szabású új lisztüzleteket kötöttek októberi húzavételek alapján. Amíg ez ügyletek a Lajtán túli vevőkre tetemes haszonnal jártak, minden rendben volt. Néhány évvel ezelőtt azonban nem sikerültek ez előre való lisztvásárlá­sok, m­ire az osztrákok azonnal követelték a határ­idős üzlet megrendszabályozását. És ennek a terro­rizmusnak meghátrált tőzsdénk vezetősége. Meg kell még emlékeznünk a mai üzletek kurzusáról. Kötöttek új októberi búzát körülbelül 11 - 25 fil­léres árfolyamon. Megállapíthatjuk, hogy október­­ közepe felé a jövő évi szokványbúzának még soha-­­ sem volt ilyen nagy ára és hogy a magas jegyzések­­ órájában még sohasem volt ilyen csekély a különb­ség, illetőleg a deport az új októberi és a régi áp­rilisi búza jegyzései között. A szombati üzlet sem­mikép sem mérvadó ugyan, de azért jellegzetes. A világ berendezkedik a drágaság jegyében. Miért legyen az úr lényegesen olcsóbb, amikor a régi kész­let el fog fogyni? Azért mert a jövő évi termés kitűnő lehet? Hisz az ideinél a jó hozam már nem remény, hanem­­túlhaladott álláspont. Dehát nem akarunk az árakról beszélni, pláne az 1912-ki ga­bona jegyzéseiről. Az 1911-ks termékek áralaku­lásának a piszkálgatása is már fölötte unalmas. Az imént befejeződött „lanyha hét“ mai utolsó szintén lanyha napján a helybeli effektív piacon még mindig a saison úgyszólván legmagasabb árai, voltak érvényben mindenféle kész gabonára. Olyan időben, amikor a fogyasztás az egész vonalon be­szerezte a téli szükséglete javarészét és olyan év­ben, amelyben a négy főkalászosból nemcsak Magyarországon és Ausztriában, hanem Európában, sőt az egész világon határozottan jó termés volt és a legközelebb esedékes úgynevezett korán­­termelő országok biztató mezőgazdasági híreket küldenek. Önkéntelenül is fölvetődik a kérdés, vajon a búza, rozs, zab és árpa jegyzések nem ér­tek-e el delelőjükhöz. Ha ez nem is határmesgye, amelyen túl a visszafejlődés következik, legalább is nyugvópontot jelenthet. Elvégre néhány hét­tel ezelőtt, amikor a jó és részben kitűnő ered­mény már biztosítva volt, senki sem mert ilyen vnségárak bekövetkezésére még csak gondolni sem. Mert tagadhatatlan, hogy a mai jegyzések abnormálisan magasak. Drágaság egy kifejezetten jó esztendőben ! Azon gondolkodunk — a speku­lációról nem szólunk — nem-e volna helyénvaló a termelőknek azt ajánlani, hogy barátkozzanak meg a mostani árakkal, ne vigyék túlzásba a dol­gokat, mert hiszen semmi sem biztos és valahol csak meg kell állapodnia az árfejlődésnek. * Nem lehet, amikor már a fantasztikus árszintet elértük, azt hirdetni, hogy most következik egy még fan­­taszt­ikusabb árnivó. Főleg azért tépelődünk e problémán, mert azt halljuk, hogy mindenfelé egyszerűen megszakadt az árukínálat. Vajon a gaz­dák e visszatartása nem-e fogja magát iszonyúan megboszélni, amint ezt a tőzsde sok higgadt és komoly tagja megjósolja. Mindazáltal — őszintén szólva — sehogy sem merünk ilyen józan reko­­ mendálásba belemenni, mert azt látjuk, hogy akik az idén az „okos szóra“ hallgattak, akik­­siet­tek biztosítani maguknak a kitűnő értékesítési alkalmat, azok mind pórül jártak, akár búzát vagy más egyebet adtak el. Nem szabad gondolkozni, mert az ember egyszerűen belegabalyodik. Szinte támolyogva veszünk tudomást a vidéki hírekről, hogy azért nincs kínálat, mert nincs gabona. Ho­vá lettek a milliók? Hát részben fölhasználtuk vetőmagnak, konvenciónak, eltettük élelmezésre és a java részét eladtuk. De hát ez képtelenség! Mondjuk, egy métermázsa kell magra, az hat mil­lió, konvencióra pedig . . . Hja, számolni­ nem szabad — így a vidéken. Mindössze azt a tényt lehet konstatálni, hogy nincs eladó gabona. Ami még akad, az majd kikerül, ha látjuk, mit ígér az új termés. De a legközelebbi négy-öt hónapban Magyarországon valamire való kínálat soha és se­hol sem lesz. * • * Felmondás. Szállításra bejelentettek 4000 mm. búzát, 21.000 mm. rozsot és 30.000 mm. zabot. Liquidációs kurzusok: búza 21 ív 04 f, zab 9 K 44 f, rozs 10 K 36 f, tengeri 9 K 60 f. Heti kimutatás. Az 1911. október hó 6. esti 6 órától 1910. október hó 13. esti 6 óráig Budapestre érkezett és innen elszállított gabonáról. A Duna forgalma. A gabonaforgalom, a Duna és a Száva vizé­nek megáradása ellenére,, a hét derekáig nagyon k, közepes budapesti felhozatalban nyilvánult meg és­ csak a hétnek végén lett, a forgalom nagyobb,­ ami-­­kor a wieni malmoknak nagy örömére, már nem­csak budapesti rendeltetésű, hanem 70.000 méter­mázsa wieni rendeltetésű búza is érkezett a fővá­rosba. Az uszálykönnyitésnek­­késedelmes munkája alól felszabadult uszályparknak nagy része a ga­­bonaforgalom lebonyolitásának sietett segedelmére s igy az e heti budapesti forgalom már 465.000 mé­­termázsára rúgott, melyből össze-visza 266.000 métermázsa megy tovább Győr, Ausztria és Né­metország felé. Ennek rovására azonban a Sziszek és Barcs­­felé irányuló forgalom megcsappant és az eddig az Aldunán működött uszályha­jópark is megfogyatkozott, úgy, hogy a belföldi hajó­válla­­latok ott ma csaknem kizárólag a darabáruforga­lomnak lebonyolításával foglalkoznak.­­ Szerbiából, a zab, árpa és tengeri kivitel tilalma következté­ben, a felhozatal október második felétől kezdve megfogyatkozik ugyan, de a magyarországi vízivi­­dék nyilvános raktárainak készlete, a hosszantartó kis vízállás miatt, a­mely a Tiszában ma is igen rossz, a hajózás részéről olyan fogyatékos elszál­lításban részesült a közelmúltban, hogy a készlet annyira felszaporodott, mint eddig még soha s a tömeges elszállítás, — szerencsére kedvező hozzá,­járó utak mellett, — volt a képen csak,most vehette kezdetét. "A rendkívül megnövekedett darabárufor­­galom azonban annyi uszályhajót igényel, hogy még abban az esetben is, ha a vízállás" a mainál még sokkalta jobban megjavul, sem szám­ítnlünk töme­gesebb heti felhozatalra, mint a jelenlegi volt s erre is csak addig, mig a most folyó új,fordulóra , az­ uszályha­jókban tart és míg a hosszabb, sötét éj­szakák és a ködös időjárás a hajózást és esetleges hosszantartó eső, a hajóknak rakodását meg nem nehezíti. A mostani uszályhajóhiány nem időleges jelenség, hanem már előre veti árnyékát a tavasz­ra is, amikor az eddiginél mindenesetre tömegesebb tengeriszállítás indul Délnémetország­­felé, s ezért törekszenek a bajorok arra, hogy a tengerinek be­viteli vámja, a tavaszra elengedhessék. A magyar őrlemény forgalom az utolsó hetekben nagyot len­dült és a malmok igyekeznek a hajózást minden vi­szonylatban felhasználni, hogy kötéseiket minél gyorsabban­­lebonyolíth­assák. A hajók a héten Bu­dapesten 102.000 métermázsa őrlemény-, illetőleg 91.000 métermázsa liszt- és 11.000 métermázsa kor­paforgalmat bonyolítottak le, amely csekély kivé­tellel mind budapesti eredetű volt, és néhány ki­sebb tételt­ leszámítva, Ausztriába és Németország­ba ment. A Budapest fölött fekvő vizividék, vala­mint az alap vidék, gőzmalmainak lsztkivitele is emelkedett és elég­ élénk a pozsonyi és vukovári át­­rakodók lisztforgalma is, ellenben a barcsi és szi­szerci átrakodóké nem sokat ér. Legjobban megcsap­pant a lisztkivitel Bosznia felé, ami abb­an leli ma­gyarázatát, hogy a szerajevói­ gőzmalom, a magyar malmok elől a­ -helyi "piacot"elhódította. ■ A háború. A konstantinápolyi orosz nagykövetnek át­nyújtották a porta válaszát a gabonaexportra vo­natkozó orosz jegyzékre. A török válasz szerint semleges kikötőkbe rendelt, semleges gabonahajók átmehetnek a tengerszoroson, oly gabonaszállítmá­­nyok azonban, melyek olasz hadihajók, olasz csa­patok, hatóságok, vagy olasz szállítók részére van­nak rendelve, a tengerszoroson nem mehetnek át. Külföld. Szombaton reggel Amerikából.'/,—1% cent­tel­ magasabb búzaárakat jeleztek. Délután Berlin 1 márkával, Liverpool % pennyvel, Paris 5 cen­­timm­al magasabb árakat, avizájt,­ Oroszország termése. Hivatalos jelentés szerint Oroszország 63 európai­ korm­ány­zóság­ában az idén termett millió métermázsákban: 192.6 rozs; 126.5 búza; 121.6 zab. Az eredmény az utolsó öt év átlagához viszonyítva kevesebb millió métermázsákban: rozsnál 7.0; búzá­nál 27.6; zabnál 5.8. Európa­­készlete. Európa látható búza- és búzalisztkészlete volt: ezer quarter Heti Duna-elhajózások. Utolsó hét Utolsóelőtti hét m­é­t­e­r mázs­a búza 30*1.474 31.781 rozs 56.095 26.707 árpa 01.106 11. £2* zab 66.730 33.010 tengeri 24.518 39.869 repce 8.s25 4.778 liszt 6.798 136.6)9 korpa 4 25.129 október 21-én 8910. ij ; október 5-én 9010 tavaly 11580 V ,'1909/ G67Ö Utolsó hét Utolsóelőtti Ilit tonnákban Búza. Egyes királyság 12100 79­00 Németalföld 10600 10900 Belgium ... 21 00 - 2810) Németország 1000 500 Olaszország — 320) Franciaország 7600 640)­ Többi ország — 4000 Összesen £3000 6­000 Tengeri. Egyes királyság 4300 6500 Continens felé 8200 9000 Összesen 12.00 15.500 Árpa. Egyes királyság 109­­0 6909 Kontinens felé 7500 30100 összesen 18.00 31000 Rozs., Összesen : 600 10000' Zab. Összesen 28400 8­00­­ ■ Lenmag. Összesen — — nepcs. Összesen — — Öreg ember nem vén ember! mondta Jókai Mór és ^ 12351 tokaji bort ivott. Windisch-Grätz­ herceg v­á­r­t­ö 11 é­s­­ a legjobb. — Kapferte, mindenütt. Forgalmi iroda a Tokaji bortermelők Társasága r.-t.-nál­l­udapeatt, VI., Teréz-körut SSCs. Pi­dlitt: Sárospatak és Tokaj. 69

Next