Pesti Hírlap, 1911. október (33. évfolyam, 246-258. szám)
1911-10-26 / 254. szám
10 Pesti hírlap 1911. október 26., csütörtök. (Újabb házasság a királyi családban.) Az udvarhoz nagyon közelálló beavatott helyről kapta alkalmi bécsi tudósítónk a hirt, amely szerint az uralkodó családjában újabb nász készül. Ismét szerelmi házasságról van szó: ez év karácsonyán Ferenc József király unokáját, Mária Valéria legidősebb leányát, Erzsébet Franciska főhercegnőt, eljegyzi bajorországi Ferenc József királyi herceg. Ma még a bécsiek sem tudnak az újabb fejedelmi nászról, még nem kerülhetett nyilvánosságra az eljegyzés híre. Erzsébet Franciska, főhercegnő a legidősebb leánygyermeke Mária Valéria és Ferenc Salvator főhercegi párnak. A hercegkisasszony 1892. január huszonhetedikén született, tehát a jövő esztendő januárjában tölti be huszadik életévét. A boldog vőlegény, bajorországi Ferenc József herceg, négy évvel idősebb leendő feleségénél. A herceg 1888. március huszonharmadikán született, bajorországi Károly Tivadar hercegnek, megdicsőült Erzsébet királynőnk öcscsének, Mária Jozefa braganzai hercegnővel való első házasságából származott legfiatalabb fiúgyermeke. (A német császár a Kempinszki-borházban.) A német császár és a császárné, valamint Viktória Lujza hercegnő szerdán megjelentek a híres Kempinszki-féle borházban, hogy az új császártermet, amely a kadineni műhelyek készítményeivel van berendezve, megszemléljék. A császárnak nagyon tetszett a berendezés és arról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott. (Amire nő nem vállalkozott.) A köztisztasági hivatal meg akarta lepni a fővárost azzal, hogy az utcának új típust ad: az utcaseprő aszszonyt. Közhírré tette, hogy ezentúl nőket is fel-vesz utcaseprő munkára s ad ezért nekik naponkint két korona bért. E hó elsején jelent meg a felhívás. Három hétnél több idő telt el azóta s érdeklődéssel vártuk, hogy mikor fog megjelenni az első nő a kocsiután seprővel a kezében. Vajon kap-e a női utcaseprő uniformist is, szürke zubbonyt,lapos sapkát, mint a férfiak? A nőnemű utcaseprő azonban nem mutatkozott. A köztisztasági hivatalban megadták azután a magyarázatát ennek. A felhívás eredménytelen maradt: nem sikerült nőket verbuválni erre a foglalkozásra. S ennek fűdekes oka van. Nem azért maradt meddő a felhívás, mert talán a két koronát keveselték volna a nők, sem pedig azért, hogy ezt az alantas munkát nem lettek volna hajlandók elvégezni. Nem azért, hanem mert nem akadt úttörő. Ahány jelentkező volt, mind megkérdezte a köztisztasági hivatal főnökétől: Van-e már alkalmazva nő utcasöprésre? Mikor a jelentkező meghallotta, hogy még nincsen, eltávozott azzal, hogy ő nem akar az első lenni. Így mondott csődöt az eszme s ezért nem tűnt fel a kétségen kívül érdekes és modern alak Budapest utcáin: a női utcaseprő. A külföldön már van ilyen. Münchenben nők is seprik az utcát, mégpedig uniformisban, amelyhez kakastollas, hegyes tiroli kalapot viselnek. Ott különben a villamos vasutak váltóinak állítására is nőket alkalmaznak. A budapesti köztisztasági hivatal annyira nem is akart menni, hogy a nőket, mint Münchenben teszik, önálló utcaseprési munkára fogja be. Ez a férfiak számára is veszedelmes dolog a kocsi- és automobilforgalom miatt. A nőket a seprőgépek nyomán felgyülemlő szemét felszedésére s parkok, külső utak seprésére akarták alkalmazni. De hiába: nem akadt úttörő . ■ • — CA Mozgókép OTTKán, VI., Teréz-körút 28., csütörtökön rendezi 18-ik nemiérejét. — (A hajdúböszöményi rablótámadás) ügyében folytatott nyomozás során megállapították, hogy az a bot, amelynek vasgombját Angyaloknál, a bűncselekmény helyén találták meg, Sarkas Molnár Márton, hajdúböszörményi többszörösen büntetett egyén tulajdona. A vasgombot megmutatták az egyik debreceni kórházban fekvő Sándor Lidia asszonynak is, aki Sarkas Molnárral vadházasságban él. Sándor Lidia esküvel állította, hogy a vasgomb az uráé. A csendőrség ezek után Farkas Molnár Mártont letartóztatta. Lakásán házkutatást is tartottak, azonban az eredményt a nyomozás érdekében titokintették ! *— (A siker titka.) Augusztus huszonkilencedikén történt, hogy a fővárosban az első koleraeset előfordult. Mikor a lapok a veszedelmet hírül adták, a közönség ugyancsak meghökkent s nem kis érdeklődéssel várta, hogy a hatóság a járványnak mily módon veszi elejét s mint adja viszsza a lakosság nyugalmát. Várakozása nem is volt hiábavaló, mert a helyzet színvonalán álló hatóság mindent elkövetett s az egyik óvintézkedést a másik után rendelte el Az igaz ugyan, hogy a kolera heteken át nem respektálta ezeket a ténykedéseket, de erről a hatóság mit sem tehet, mert hiszen nyilvánvaló, hogy a kolera nála is erősebb legény. Újabb és újabb megbetegedések is előfordultak s már-már úgy látszott, hogy az ázsiai kolera végleg befészkeli magát , olyan lesz, mint a tífusz, amely egyáltalában nem akar a fővárossal szakítani. Ebben a kissé nehéz helyzetben a hatóságnak különös ötlete támadt és arra a csodálatos hitre ébredt, hogy alapjában véve igen egyszerű intézkedéssel véget lehet vetni az ijesz- t tő és förtelmes betegségnek. Elrendelte tehát, hogy a város különböző piacain és utcáin a nyers gyümölcsöt délután egy és négy óra között nem szabad árusítani. Akik akkoriban erről a rendelet-ről értesültek, kissé furcsán mosolyogtak , azt a kérdést vetették fel, hogy az árusításra kerülő nyers gyümölcs miért épen délután egy és négy óra között veszedelmes. Hiszen ha a gyümölcs a kolerát terjesztheti, akkor azok a különféle fajú gyümölcsök is megteszik a maguk hatását, amelyeket az említett időponton kívül árusítanak s az a halandó is beleeshetik a bajba, aki nem délután egy és négy órakor veszi és eszi a körtét vagy a szőlőt. Bármilyen érthetetlennek látszott azonban ez az intézkedés a túlságosan kritikáskodók előtt és bármennyire nem kaptak is ezek megfelelő magyarázatot, a tény az volt, hogy a gyümölcsárusok délután egy órakor áruikat letakarták és pihenni tértek, hogy négy óra után ismét foglalkozásukhoz lássanak. És miután az intézkedést minden irányban respektálták, a kolera csakugyan múlni kezdett vagy legalább járványszerű formát nem öltött. Az ily módon bekövetkező megnyugvás idején azok, akik babonásak is tudnak lenni, mihamar ezt kezdték hinni és talán ezt hiszik még ma is, hogy a kolera csakis azért múlt el rólunk, mert a gyümölcsárusok ebéd után egy órától négy óráig aludhatták s áruikat, más időben sózták a vevők it jelentkezőkre. Ezekkel esetleg azt is el lehet hitetni, hogy ha ez a nem mindennapi intézkedés nem történik, akkor a kolera Budapesten nagy pusztítást vitt volna véghez. Bármint álljon is azonban a dolog és kérjen vagy ne kérjen erre a koleraellenes szerre a hatóság patentét, annyi bizonyos, hogy azok a kis emberek, akik gyümölcsárulásból élnek, tetemes veszteséget szenvedtek, így tehát a hatóság megelégedhetnék már a tilalommal, amivel a kolerát végleg elriasztotta és ismét megengedhetné a kofáknak, hogy egész napon át árusíthassanak s eddigi veszteségeikért magukat ugyahogy kárpótolhassák. (Őszi évad Abbáziában.) Abbáziából jelenik: Ámbátor Mindszentek felé közeledünk, a rendkívül kedvező őszi idő olyan utószezont biztositott Abbáziának, amilyenre hamarosan nem emlékezünk. A szállodád és pensiék még tele vannak vendégekkel, az uszodákban még mindig fürdenek a sétányokon a legelőkelőbb közönség élvezi a verőfényes napot, az esti órákban pedig a Casino des Etrangersben olyan pezsgő élet uralkodik, amilyent ezelőtt sohasem ismertek Abbáziában. Egyszóval pompás őszi szezonunk van, mely előreláthatólag karácsonyig tartja itt a vendégeket. Itt tartózkodnak jelenleg: báró Hengelmüller osztrák-magyar nagykövet, gróf Hardegg János, gróf Korniss Sándor, Baross János orsz. képviselő, a Rudnyánszky bárók, Tebinska Olga grófnő, dr Farkas udvari tanácsos és számos más előkelőség. — (Mahler özvegye férjhez ment.) Mahler Anna asszony, a bécsi udvari opera volt igazgatójának az özvegye — mint Bécsből táviratoztak — egy newyorki protestáns templomban új házasságra lépett Mr. Hardin amerikai nagyiparossal. — (Tolsztoj üldözése halála után.) A moszkvai Tolsztoj kiállításon — mint Pétervárról táviratoztak — a cenzor parancsára különböző tárgyakat el kellett távolítani, így eltávolították Tolsztojnak egy levelét, melyben kijelenti, hogy „az orosz nép nem az orosz papság jóvoltából, hanem annak dacára is vallásos.“ A cenzúra Tolsztojnak egy a cárhoz intézett levelét is el akarta távolítani, de nem tehette, mert ezt a levelet a cár engedelmével állították ki. (Ki a jó katona?) Különös és érdekes körülmények között lett öngyilkossá az aradmegyei Konop községben a huszonkét éves Cselmégán Péter, dúsgazdag szülők egyetlen gyermeke, nagy vagyon egyedüli várományosa, aki jegyben járt a vidék legünnepeltebb szépségű leányával, Murcsán Szávétával. Cselmágán Péter e hónap 5-én berukkolt az aradi 33. gyalogezredhez, bírván jegyese ígéretét, hogy hiven fog reá várni a katonaságnál töltendő három év leteltéig. Most vasárnap aztán tudtára adták Cselmágánnak, hogy katona szolgálatra teljesen alkalmatlannak találták , ezért véglegesen szabadságolják. A legény a legközelebbi vonattal Konopra sietett és legelőször menyasszonyát kereste fel, akinek örömmel sugárzó arccal újságolta, hogy most már nincs akadály és hamarosan egymáséi lehetnek. De keserves csalódás érte. A hit hallatára menyasszonya elszomorodott és sápadt arccal jelentette ki, hogy ő már csak szégyenből sem lesz soha annak a felesége, aki katonának sem volt jó. Egyben megkérte apját, hogy egyszer s mindenkorra tiltsa ki házából volt vőlegényét. Másnap a szobája gerendájára felakasztva, holtan találták Cselmágán Pétert. Az asztalon hagyott papírdarabra az öngyilkos román nyelven ezeket írta: „Ha az a jó katona, aki szükség esetén halálmegvetést tud tanúsítani, akkor sem az aradi katonai hatóság, sem az, akiért meghalok, nem tudják, hogy ki a jó katona.“ (A kolera.) A belügyminisztérium közegészségügyi osztálya közli, hogy a torontálmegyei Nagybecskerekről és Felsőelemérről, valamint a mosonmegyei Magyarkimléről egy-egy koleragyanús betegedést jelentettek. Komárom: A komárommegyei Izsa községben a legutóbbi három hét alatt történt koleragyanús megbetegedések közül hét halálos kimenetelű volt. A hatóság azokat a házakat, ahol koleragyanús megbetegedés történt, szigorú zár alá helyezte. A belügyminisztérium a fertőzött községbe kiküldötte dr Hollaender Hugó közegészségügyi felügyelőt, aki Izsón kiszállt és szigorú intézkedéseket tett a veszedelem továbbterjedésének meggátlására. Minthogy Izsa község Komárom tőszomszédságában van, a legszigorúbb intézkedéseket foganatosították arra nézve, hogy a betegség a városba be ne hurcoltassék. Domán János kir. tanácsos polgármester elnöklésével értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy az eddigi szigorú óvóintézkedések teljes fentartása mellett intézkednek az iránt, hogy az Izsai lakosok Komáromba csak az esetben engedtessenek be, ha egészségügyi bizonyítványt kapnak a járásorvostól és a község elöljáróságától. A szolnok megyei Kunszentmárton községéből mindegy 80 főből álló munkáscsapat még a tavaszszal kiment Szerbiába, Szendrőre. Ott a munkások között kiütött a kolera és terjedt is szépen. Ezen nem is lehet csodálkozni, ha igaz, amit a munkások a szerbiai állapotokról beszélnek. Egészen magukra voltak hagyatva, orvos csak kéthetenként egyszer látogatta őket, gyógyszerhez nem jutottak, élelmezésük rossz volt, lakásviszonyaik gyalázatosak. A kunszentmártoniak közül kolerában három munkás meghalt, mire a többiek megrémültek s elbocsáttatásukat követelték. Csütörtökön huszonhárom, szombaton ötvenhárom tagból álló munkáscsapat érkezett haza Kunszentmártoniba Szentes felől. Szentestől kezdve az állomásfőnök intézkedése folytán már egy kocsiban utaztak. A kunszentmártoni elöljáróság hivatalos értesítést kapott a munkások érkezéséről s nyomban a járványkór fóiba szállította az embereket. Fertőtlenités után 5 napig a járványkórházban maradnak. Eddig egy megbetegedés sem történt. (Jutalomdij a fogarasi haramiák elfogatására.) Fogarasi levelezőnk irja, hogy Fogaras vármegye hivatalos lapjában legutóbb az alábbi közlemény jelent meg: „A m. kir. belügyminiszter úr folyó évi október hó 14-éről kelt intézkedésével annak, aki az alsóárpási és ternesti közigazgatási járások területén garázdálkodó Budák András, Fulga György, Moraveszky János és Véza Miklós fogarasmegyei illetőségű, szökésben levő fegyveres rablók elfogatását a csendőrségnek besúgás által elősegíti, vagy aki ezen rablóbandát saját maga kézrekeríti és a csendőrségnek átadja, 2000 korona pénzjutalmat tűzött ki. Felhívom címeket, hogy belügyminiszter úrnak ezen intézkedését haladék nélkül a legkiterjedtebb módon tegyék közhírré, s a kihirdetést rövid időszakon belül többször ismételjék. Belle Sándor, alispán.“' — (Éh tífusz Oroszországban.) Pétervárra érkezett jelentések szerint több orosz kormányzóságban az éhtífusz ijesztő módon terjed. Tobolszk kormányzóságban a parasztok minden marhájukat eladták. A jekaterinoszlavi kormányzóságban az összes iskolákat, bezárták, mert az éhség miatt járványos betegségek támadta